Vasznyecov, Viktor Mihajlovics

Ви́ктор Миха́йлович Васнецо́вViktor Vasznyecov 1848. május 15-én született a Vjatkai kormányzóság (ma: Kirovi kerület) kis csuvas településén, Lopjalon (csuvas nyelven: Лăпăял), a falusi pap családjában. Apja hivatását készült átvenni, de a papi szemináriumot nem fejezte be, hanem Szentpétervárra ment, ahol rajzolni, festeni tanult, majd a Művészeti Akadémia növendéke lett (1868-1875). Életképek festésével kezdte pályáját. Első kiállított képeit kiváló megfigyelőképesség és a népélet iránti érdeklődés jellemzi (Koldusok, Teázás). Az akadémia elvégzésekor már érett zsánerképfestő volt, ezt mutatják a Könyves bódé (1876) és a Lakásról lakásra (1876) című festményei is. 1876-ban Vasznyecov megnősült, Alekszandra Rjazancevával kötött házasságukból négy fiú született. Ugyanebben az évben a festő külföldre utazott. Párizs környékén telepedett le, tanulmányokat készített, itt is főként az egyszerű emberek élete foglalkoztatta, őket rajzolta albumában. Két évvel később hazatért és családjával Moszkvába költözött. Hazájában művészete új témákkal gazdagodott. A falusi életképek valósághoz közelítő ábrázolása helyett régmúlt idők eseményeit, mondák és népmesék alakjait kezdte festeni, ehhez önálló nyelvezetet alakított ki. Áttérése a zsánerképről a meseszerű történeti festészetre nem volt előzmények nélkül, már az akadémián is készített tanulmányokat az orosz folklór témaköreiből. Első történeti tárgyú festménye az Igor Szvjatoszlavics a polovecek elleni ütközet után (1880), melyet a 12. századi orosz eposz, az Ének Igor hadáról ihletett. A festményt a Vándorkiállítók Társasága nyolcadik kiállításán mutatták be. Ezt követően egymás után dolgozta fel a mesék, a régi hősi énekek ismert történeteit: A repülő szőnyeg (1880), Aljonuska (1881), Vitéz a válaszúton (1882), Iván cárevics a Szürke Farkason (1889), Vitézek (1898). Vasznyecov a mesés-fantasztikus alakok életre keltésével megkísérelte a festészet nyelvére átültetni a régi orosz költői nyelvet, annak emelkedettségét, archaikus, sajátos nemzeti jellegét. Ez a monumentális díszítő stílus a maga korában sem számított éppenséggel korszerűnek, de tény, hogy a művész az orosz festészetben új műfajt teremtett. Halála után az ún. „vasznyecovi stílus”-nak számtalan utánzója támadt. 1881-ben több művészhez hasonlóan Vasznyecov is meghívást kapott a gazdag mecénás, Mamontov Moszkva melletti birtokára, Abramcevóba. Egy orosz mese témájára itt festette az Aljonuska című képét (1881), de építészettel is foglalkozott. Polenov építésszel közösen tervezte a helyi templomot, később más moszkvai épületek, többek között a Tretyakov Képtár homlokzati kiképzésének terveit készítette el.

A moszkvai Történeti Múzeum számára készült Kőkorszak című monumentális munkája (1883-1885) a maga idejében nagy visszhangot keltett. Ezt követően Kijevbe kapott meghívást, ahol az akkor épült Vlagyimir-székesegyház díszítésével bízták meg. A hatalmas munka, mintegy 2000 m²-nyi felület falképeinek elkészítése segítőivel együtt tíz évet vett igénybe; az eklektikus, különös díszítést azonban nem fogadta egyöntetű elismerés.

Miután Vasznyecov visszatért Moszkvába, házat építtetett, ahol végre saját műtermet alakíthatott ki, Abramcevo környékén pedig kúriát vásárolt. 1897-ben készítette híres képét Rettegett Ivánról, akinek emlékét a népi énekek is megőrizték és kiszínezték. Vasznyecov a festményen nem a kegyetlenséget, hanem az erőt, a tekintélyt hangsúlyozza; a kép gazdag ornamentikája is jelzi, hogy a cár folklorisztikus, jelzőkkel és metaforákkal kiszínezett alakját alkotta újra.

1898-ban megrendezte első egyéni kiállítását, itt mutatta be a Vitézek című, talán legismertebb képét, melyen éveken át dolgozott. A monumentális alkotás az orosz hősi énekek három legismertebb hősét: Ilja Muromec, Dobrinya Nyikityics és Aljosa Popovics képzelet szülte alakjait ábrázolja. A három lovas méltóságteljesen körültekint a pusztán, alakjuk nyugalmat, erőt, magabiztosságot sugároz.

Az 1900-as évek elején a művész egyre több vallásos tárgyú képet festett és folytatta kedvenc témáinak, mesés-fantasztikus alakjainak megfestését (Béka-királykisasszony (1918), a Halhatatlan Koscsej (1917-1926), A nevetni nem tudó királylány (1914-1926). Vasznyecovot 1926. július 23-án, moszkvai műtermében érte a halál.

kép: Viktor Mihajlovics Vasznyecov: Önarckép (1873)

forrás: Wikipédia: >>>

Viktor Mikhaylovich Vasnetsov (1848–1926) was a Russian artist who specialized in mythological and historical subjects. He is considered the co-founder of Russian folklorist and romantic nationalistic painting (i.e., neo-romanticism), and a key figure in the Russian revivalist movement.

Best known as a painter of historical and mythological scenes, Viktor Vasnetsov was born 15 May 1848 in Lopiyal, in Viatka Province. Originally intending to follow his father and grandfather into the priesthood, Vasnetsov attended seminary at age ten. While studying in Ryabovo, he helped a local icon painter with his trade and aided exiled Polish artist Andriolli to make frescoes for the Aleksandr Nevsky Cathedral. Upon graduating, however, he decided to pursue his own course. He auctioned two of his own paintings to fund a move to St. Petersburg, where in 1867 he began to attend the Imperial Academy of the Arts.

In 1870, Vasnetsov befriended Ivan Kramskoy and became a part of his association of Realist artists, the Peredvizhniki (“the Itinerants”). Despite Vasnetsov’s later fame for historical and mythological scenes, his works of the 1870s celebrated the common business of life.

In 1876, at the recommendation of his friend and fellow “Itinerant,” Ilya Repin, Vasnetsov moved to Paris. There, he discovered his passion for painting the Russian mythology and folklore with which he had grown up, inaugurating a completely new style of Russian painting.

His first subject was Ivan Tsarevich Riding a Gray Wolf, a scene from a traditional Russian fairy tale and painted in a suitably epic and fantastic fashion which he would not finish for over a decade.

He did not entirely abandon his contemporary works, however; among several well-received genre Realist genre scenes, he also produced the large painting Fairground Booths in Paris during 1876 and 1877.

In 1877, he returned to Moscow, riding high the tide of interest in Russian history and culture. Unfortunately, Vasnetsov’s works of this period were dismissed by contemporary art critics. He did not achieve popularity until the 1880s, when his religious art achieved notoriety. Of particular importance was his offer to paint frescoes in Kiev’s St. Vladimir’s Cathedral. Although challenging, the job let Vasnetsov create a grand tableaux, like the Old Masters.

Vasnetsov worked on the cathedral for over ten years, creating over 400 studies and sketches during that time. In the end, he produced over 2000 square feet of frescoes detailing famous figures from Russia’s long history. The final product was somewhat controversial. Vladimir Stasov, a notable art critic, called it “sacrilegious,” while Dmitry Filosov deemed it a “bridge” between the different Russian social classes.

It was during his time in Kiev that Vasnetsov began work on his most famous work, The Bogatyrs.

Depicting Dobrynya Nikitich, Ilya Muromets and Alyosha Popovich, three of the most famous bogatyrs (literary knights-errant, similar to King Arthur and his knights in Western Europe), the painting skilfully blends Vasnetsov’s Realist abilities with the heroic fantasy of the myth. The hazy, whimsical landscape contrasts with the concrete men and their steeds to create a mood that perfectly fit the sensibilities of 19th century Russian audiences.

Vasnetsov’s talents extended to more than just painting. He helped on stage and costume design for a number of Nikolay Rimsky-Korsakov’s operas, including 1885’s The Snow Maiden and 1897’s Sadko. In the 20th century, he was even commissioned by the Soviet government to design new uniforms, creating a new style of cap called the bogatyrka, after the conical helms worn by the eponymous knights. He became particularly well-known later in life for applying his predilection for fantasy and fairy tales to building design, contributing to the general architectural movement known as Russian Revivalist. Vasnetsov designed a church, his own estate (which was turned into a museum dedicated to his art in 1953), and the façade of the Tretyakov Gallery in Moscow.

Vasnetsov was also involved in the arts behind the scenes. He was curator of the Tretyakov Gallery, ensuring after the Russian Revolution that religious paintings, particularly those by Aleksandr Ivanov, found their way from churches to the safety of the gallery. He personally provided for a great number of the works found in the State Historical Museum.

Vasnetsov was an artistic polymath, adept at landscape, portraiture, illustration, and architecture. He helped create a tone that would shape the 19th and 20th centuries, as well as leaving a rich legacy of uniquely Russian art. He died 23 July 1926, an enduring treasure for Russia and the world of art.