Szurikov, Vaszilij Ivanovics

Васи́лий Ива́нович Су́риков1848. január 24-én született Szibériában, a Jenyiszej-menti Krasznojarszkban. Kozák ősei a Szibériát meghódító Jermak atamánnal jöttek ide, s mindkét ágú felmenői részt vettek a XVII. század végi krasznojarszki kozáklázadásban; Szurikov egyénisége is megőrizte népe szabadságszeretetét. Családja kedvelte a művészeteket, apja zenész és énekes, anyja hímzőnő volt, ő maga hatévesen, saját készítésű festékkel lemásolt egy Nagy Péter-portrét.Tanulmányait szülővárosában kezdte. Iskolai rajztanára ismerte fel tehetségét, de apja halála után írnok lett egy hivatalban, hogy családját eltartsa. Egyszer megrendelést kapott egy ikonra, rajzai felkeltették Zamjatyin kormányzó figyelmét, aki elintézte felvételét a szentpétervári akadémiára. Ösztöndíjat nem kapott, egy gazdag műgyűjtő fogatán, két hónapig utazva jutott el Szentpétervárra. Itt kiderült, hogy tudása hiányos, ezért a Műpártoló Társaság iskolájában Gyakonov tanfolyamán készült fel a felvételire, amelyet sikerrel teljesített 1869-ben.1875-ig tanult az akadémián, még növendék korában festette I. Péter cár emlékműve a Szenátus téren című képét. 1875-ben Pál apostol... című képével pályázott az akadémia nagy aranyérmére, de nem nyerte el a külföldi tanulmányútra feljogosító érmet, csak I. fokozatú művész lett. Később mégis engedélyt kapott a külföldi útra, ám ő inkább a moszkvai Megváltó Krisztus székesegyház falképeit vállalta el. 1877-ben átköltözött Moszkvába, ahol két évig dolgozott a templom Négy egyetemes zsinat című képein. A munka anyagilag függetlenné tette, ezután már nem festett megrendelésre, csak saját terveit valósította meg.A Vándorkiállítók csoportjához csatlakozott (1881), akik a régi korok mindennapi életét s kiemelkedő egyéniségek lélektani jellemzését mutatták be. Az 1870-es években a nép egyre nagyobb helyet foglalt el művészetükben, Szurikov munkásságának pedig szinte fő motívumává vált. A főváros épületei történelmi látomásokat ébresztettek a festőben, aki alapos tanulmányok után, évekig készítette az orosz história eseményeit ábrázoló, nagyméretű képeit. Ezek sorát 1878-ban A sztrelecek kivégzésének reggele nyitotta meg (a cár testőrségét adó lövészek 1698-ban nagy Péter cár ellenében annak nővérét, Szofja nagyhercegnőt támogatták). Az 1881-ben elkészült képen a halálra szántak bátorsága, családjuk kétségbeesése mellett a Vörös tér dominál, háttérben a Vaszilij Blazsennij székesegyházzal, a műnek kivételes erőt ad a szereplők jellemének, lelkivilágának ábrázolása és a moralizáló hangvétel. E jellegzetességek határozták meg későbbi műveit is: a Mensikov száműzetésben (1883) című vásznán a száműzött és családja szenvedését, magányát érezzük. (Mensikov Péter kegyence volt, a cár halála után átvette a hatalmat, de megbuktatták és Szibériába küldték.) E képek a Péter-kor drámáit érzékeltetik.Szurikov 1878-ban nősült meg, felesége két évvel későbbi halálakor csaknem abbahagyta a festést. Hazatért Krasznojarszkba, majd 1883-84-ben tanulmányutat tett Ausztriába, Német-, Francia- és Olaszországba. Főleg a velencei mesterek, Tintoretto és Veronese gazdag színvilága hatott rá, s csak 1891-ben költözött vissza végleg a fővárosba.

A Morozova bojárasszonyhoz (1881-87) sok vázlatot készített a pravoszláv óhitűek fanatikus típusairól. E mű a nép szemszögéből ábrázolja az eseményeket, nagy jellemábrázoló erő, drámai kompozíció és érzékeny kolorit jellemzi. (Morozova szemben állt Nyikon pátriárka 1653-as egyházi reformjával, s bár a cár rokona volt, megkínozták, majd a képen ábrázolt módon, szánhoz láncolva a borovszki kolostorba vitték.) Kezét óhitű módon emeli esküre, Moszkva utcáin a hó hangsúlyozza az oldalt álló emberek színes ruháit.

Az 1890-es évek elején festette A hóváros bevételét, majd 1895-ben a Jermak Tyimofejevics meghódítja Szibériát című vásznát, ez utóbbi nagy csatajelenetet ábrázol, éreztetve annak hatását az orosz történelemre. Szuvorov átkel az Alpokon című, 1899-es képéhez Svájcban készített tanulmányokat, s bemutatása egybeesett a hadművelet centenáriumával. Utolsó jelentős, befejezett képe, a Sztyepan Razin 1910-ben készült, ezen a parasztvezér gondolataiba merülve a Volgán utazik, hívei hajtotta csónakon. Az orosz népfelkelések másik hősét, Pugacsovot már nem tudta megfesteni, vázlatain a vezért ketrecbe zárva ábrázolta. Jelentős portrékat is festett, akvarelleket, rajzokat, illusztrációkat is készített. Képeit a moszkvai Tretyakov képtár és a pétervári Ermitázs őrzi.

kép: Szurikov: Önarckép

forrás: Múlt-Kor: >>>