Polenov, Vaszilij Dmitrijevics

Васи́лий Дми́триевич Поле́новVaszilij Dmitrijevics Polenov Szentpétervárott született 1844. június 1-jén. 1863 és 1871 között Pavel Petrovics Csisztyakov tanítványaként a Birodalmi Képzőművészeti Akadémia hallgatója volt. Itt kötött barátságot osztálytársával, Rafail Szergejevics Levickijjel, aki később őhozzá hasonlóan a Vándorkiállítók Társaságához csatlakozott. Levickij a festészeten kívül fényképezéssel is foglalkozott. Kettejük levelezése érdekes adalékokkal szolgál a korabeli művészekkel, mozgalmakkal és kiállításokkal kapcsolatban. Polenov és Levickij legényéveiben együtt lakott és alkotott az Olszufevszkij család Gyevicsje polje utcai házának padlásán (Levickij később feleségül vette Olszufevszkijék lányát, Anna Vasziljevnát). Polenov híres festményén, A nagymama kertjén (1878) ez a ház szerepel. Az olasz és a francia művészeti akadémiák ösztöndíjasaként jó néhány képet festett az akadémizmus szellemében. E képek témáit az európai történelemből merítette, ilyen például a Droit du Seigneur (1874 - a cím jelentése: 'földesúri jog', 'az első éjszaka joga', 'ius primae noctis'), amelyet a Tretyjakov Képtárban őriznek. Ugyanebben az időben Polenov sokat dolgozott a természetben, a szabad ég alatt is, ami az akadémizmuson jelentősen túlmutató alkotói magatartás.Polenov hadi festőként részt vett az orosz-török háborúban (1877-1878). Pétervárra visszatérve csatlakozott a peredvizsnyikekhez, és résztvevője lett a Társaság vándorkiállításainak. Festményei kiváltották Pavel Mihajlovics Tretyjakov csodálatát; a neves műgyűjtő és mecénás Polenov sok művét meg is vásárolta galériája számára. Az 1870-es évek vége felé Polenov művészetében a tájképfestészet vált hangsúlyossá. Alkotásaiban az Alekszej Szavraszov és Fjodor Vasziljev nevével fémjelezhető realista hagyományt követte. Arra törekedett, hogy az orosz természet csendes költőiségét visszaadja festményein, és hogy kifejezze, hogyan hat ez a természet az emberek mindennapi életére. Polenov volt az első orosz festők egyike, akinek sikerült összevegyítenie egymással a színeknek a plein air festészetre jellemző frissességét és a kompozíció művészi kidolgozottságát (Moszkvai udvar, 1878; A nagymama kertje, 1878; A náddal benőtt tó, 1879). A Polenov által kidolgozott alkotói elvek alapvetően határozzák meg az orosz tájképfestészet fejlődését, különösen ami a szovjet időszak művészetét illeti. A Közel-Keleten és Görögországban készített vázlatok (1881-1882) előkészítették Polenov útját mesterművéig, az 1886-ban elkezdett és 1887-ben befejezett Krisztus és a bűnös asszonyig. Ez a kép érdekes kísérlet arra, hogy az akadémikus festészeti stílust új, naprakész tartalommal töltse meg. Polenov az 1880-as években készített alkotásaiban az Újszövetségből választott témákat többnyire a tájképfestészet iránti vonzalmát meg nem hazudtolva festette meg.

Az 1870-es évektől kezdve Polenov belsőépítészettel és színházi díszlettervezéssel is foglalkozott. Legnevezetesebb munkái Szavva Mamontov művészetpártoló gyáros abramcevói kastélyának, illetve az 1885-ben Mamontov által alapított Orosz Magánoperának kidekorálása.

1893-ban a Birodalmi Képzőművészeti Akadémia tagjává választotta Polenovot, 1926-ban pedig megkapta a Szovjetunió népművésze címet. Hosszú éveken át tanított a Moszkvai Festő-, Szobrász- és Építésziskolában; neves tanítványai voltak Abram Jefimovics Arhipov, Iszaak Iljics Levitan, Konsztantyin Alekszejevics Korovin, Emilija Jakovlevna Sanksz és Alekszandr Jakovlevics Golovin.

Polenov 1927. július 18-án halt meg Borok nevű birtokán, Tarusza város közelében. Utolsó otthona ma múzeum, Borok falut pedig híres lakója tiszteletére Polenovo névre keresztelték át.

kép: Ilja Jefimovics Repin: Vaszilij Dmitrijevics Polenov festőművész portréja (1877)

forrás: Wikipédia:

Polenov honlapja: