Petri György (1943-2000)

Kossuth-díjas és József Attila-díjas magyar költő. 1943. december 22-én született Budapesten. A család eredete a történelmi Magyarország nemzetiségi sokszínűségét mutatja. Szülei a mai Vajdaság területén ismerkedtek össze, házasságkötésük után, hosszú éveken át (1941-ig) Belgrádban éltek, a második világháború idején menekültek Budapestre.

Több interjújában is megemlíti, hogy viszonylag korán, már 11-12 évesen a költői hivatás foglalkoztatta, bár nem annyira a közlésvágy fordította ez irányba, mint inkább a nyelvben rejlő izgalmas lehetőségek vonzották. Nemzedékéhez képest igen hamar nyílt meg előtte a publikálás lehetősége: első verseit a hatvanas évek legelején az Élet és Irodalom és a Kortárs közölte. Ezekkel a művekkel szinte már megjelenésük pillanatában elégedetlen volt (soha nem is engedte újraközölni őket), utólagos kommentárja szerint azért, mert úgy érezte, hogy József Attila nyomait követve olyan úton indult el, amely neki járhatatlannak bizonyult.

Több évig föl is hagyott a versírással, s leérettségizve igen különböző pályaelképzelései támadtak: előbb orvos – jelesül pszichiáter – szeretett volna lenni. 1966 őszétől aztán az Eötvös Loránd Tudományegyetem beiratkozott hallgatója lett, magyar–filozófia szakon. 1966–67 fordulóján zajlott le lírikusi magára találása, ekkor született művei már első kötete anyagának szerves részét alkotják. 1974-ben látott napvilágot második verskötete Körülírt zuhanás címen, s a kiadás ténye azt jelentette, hogy lírikusi jelenlétét az irodalmi élet irányítói, bár nem valami lelkesen, de eltűrik.

Petri György egy pesti presszóban, 1973 (Fotó: mek.oszk.hu)

A hetvenes-nyolcvanas évek fordulóján megszaporodott verseit az állami cenzúra csak megcsonkítva engedte volna kiadni, ezért a költő úgy döntött, hogy szamizdat kiadványként jelenteti meg őket, így lett 1981-ben az Örökhétfő című kötet az AB Független Kiadó egyik első produktuma. Teljesen mégsem szorult ki az ideológiailag ellenőrzött nyilvánosságból, a hetvenes évek vége felé a jugoszláviai Új Symposion, később a Mozgó Világ, a Magyar Nemzet, a Kortárs közölte néhány versét. Szigorú cenzurális tiltás akkor sújtotta, amikor 1984-ben New Yorkban megjelent kötetében (Hólabda a kézben) publikálta Leonyid Iljics Brezsnyev halálára írt versét. Politikai és versírói folytatódott a nyolcvanas években.

1994-ben az SZDSZ országgyűlési képviselőjelöltje volt, de még azon év őszén kilépett a pártból. 1996-ban az országgyűlésben Torgyán József interpellált, elfogadhatatlannak tartva Petri György és Esterházy Péter író Kossuth-díját: Petri György Zakatol a szentcsalád / Isten tömi Máriát... kezdetű, Apokrif című verse illetve Esterházy Péter Így gondozd a magyarodat! című hangjátéka kapcsán, vallás- és nemzetgyalázó szerzők támogatásával vádolta meg a kormány kultúrpolitikáját. A megvádolt írókat Radnóti Sándor és Pető Iván vette védelmébe.

1998-ban bizonyosodott be, hogy gégerákja van. 2000. július 16-án halt meg, temetése július 22-én volt Dunaalmáson: a ravatalnál Réz Pál, a sírnál Várady Szabolcs búcsúztatta.

Források:

Kultúrpart.hu: >>>