Közzététel dátuma: Nov 06, 2019 5:45:46 AM
Költő vagyok, mi érdekelne,
ha nem a költészet maga?*
A névtelen megénekelve,
a szó husa, teste, íze, szaga.
Az élet anyaga. Ha biztos
nem is, otthon ebben lehetsz.
A többi politika, piszkos,
lehangoló, kisstílű hecc.
Az igazi és a valódi*
mosléknak döntött kotyvalék.
Rabló eszmék lólába lóg ki
a zsákból, mellyel e fényes kor lelép,
mert viszi magával eladni a szajrét –
s reményével majd mást hiteget,
hogy „az ifjúság megéri azt még…” –
utópiáit, a vakhiteket.
Csakhogy lehet úgy is, hogy nincs „Újra kezdjük!”*,
van úgy, hogy nincs mit kezdeni,
a csillagok nem állnak együtt,
s nincs esélyünk, csak veszteni.
Most száz év csönd jön és sötétség?
Papírcsákó és máglyatűz?
És munkaeszközünk, a kétség
megőrül és ördögöt űz...?
A poklok a mennynek mattot adnak.
Az idő tapogat, mint a vak.
De nyelvünk hegyén megmaradtak
a mondatot alkotó szavak.
Én mondom, ez egy változó kor,
az ember hol nagy, hol parány*.
Csillannánk meg csak, mint az óbor
egy új reneszánsz asztalán!
1994
Költő vagyok, mi érdekelne, / ha nem a költészet maga: hivatkozás az egész vers kiinduló pontjául szolgáló József Attila-versre, az Ars poeticára: >>>
Az igazi és a valódi: hivatkozás Arany János Vojtina ars poeticája című versére, ennek kulcsszavaira; illetve az Arany-versre hivatkozó József Attila: Thomas Mann üdvözlése szállóigévé vált soraira: "Te jól tudod, a költő sose lódit: / az igazat mondd, ne csak a valódit"
"Újra kezdjük!": hivatkozás lehet például a levert 1956-os forradalmat követően jelszóvá vált "Márciusban újrakezdjük!" fogadkozásra
Én mondom, ez egy változó kor, / az ember hol nagy, hol parány: újabb szövegszerű utalás József Attila Ars poeticájára