Embedded Files
A mezővárosi élet igazgatási és jogi kereteit is Veszprém re történő kitekintéssel fogjuk vázlatosan érinteni. Tolna ugyan régen szabad királyi város jogokkal rendelkezett (V. László által, a 15. szd közepe óta) de az, hogy teljesen újra kellett telepíteni a török kiűzése után, az úrbéri viszonyok újra keletkezését jelentette – minden föld a földesúr tulajdona. Igaz, elviselhetővé tette a városi életet, hogy az új telepesek számos kiváltsággal jöhettek. Veszprém földesurai az a püspök és a káptalan de jure nem tulajdonolták a város pusztáit, de földesúri jogaikat – a városi polgárság szívós ellenállása ellenére – több-kevesebb sikerrel ki tudták terjeszteni a városra. A polgárság a városi önkormányzatával igen hatásos fegyverrel rendelkezett - ez mégis a feudalizmus utolsó százötven éve Veszprémben és Tolnában is. 1. kép A Tanács
A kommuna formálódása a városurasággal szembeni harcban jól nyomon követhető. A földesúri városok lakóinak alapvető érdeke volt a beköltözés szabadságának kiterjesztése (szabad jogállású kereskedők, kézművesek beköltözése ), mely egy vegyes jogállású városlakói réteg kialakulásához vezetett. A város ura alattvalói felett gyakorolt jogát egyre nehezebben tudta érvényesíteni. A hatalmi viszonyok differenciálódtak, s a városlakók a város urától idővel megszerezhették az alattvaló fellett gyakorolt hatalmi jogosítványokat.
A városigazgatás szervezetének három fő elemét a hatvanosság, az elöljáróság és a bíró képezte. Az elöljáróságot a városi (vagy belső) tanács (magistratus, senatus): a városbíró és tizenkét esküdt-polgárból álló testület alkotta. Főként a német etnikumú városokban polgármester állt a testület élén. A bírót/polgármestert eleinte a tanács választotta egy évre (késöbb holtáig, vagy esetleges lemondásáig). A városi tanács feladata a (helyi) törvénykezés, és a közigazgatási ügyek irányítása.
A városi tanács tagjait a külső tanács választotta, egy 60-100 főből álló testület (Tolnában hatvanasság működött). Eleinte a külső tanács tagjait a város lakói, későbbiekben polgárjoggal rendelkező városlakók választották népgyűlés jelleggel. Legvégül megszűnt a közvetlen választás és a tanács maga pótolta (kijelölte, magába emelte) a megüresedett helyekre az új tagokat.
A polgárság legfontosabb önkormányzati szerve a közgyűlés volt, melyen a 18. században a magisztrátus tagjain kívül részt vettek azok a városi lakosok, akik a földesúrtól kapott letelepedési engedély megszerzésével és a purgerpénz lefizetésével a városi polgárok közé bejutottak. A közgyűlés jogosítványa a bíró és az elöljárók megválasztása és az önkormányzatot szabályozó statútumok megalkotása. A magisztrátus 1774-től belső és külső tanácsból és a hatvanasok testületéből állt. A tanácsüléseken mindhárom testületnek kötelező volt néhány taggal képviseltetnie magát.
A városi polgárok (cives) a városi önkormányzat döntéseinél személyesen is jelen lehettek. Ennek megfelelően a statútumalkotó, tisztújító, számadásokat vizsgáló közgyűlések népgyűlések formájában működtek. A városi polgárok közül olyan sokan vettek részt a közgyűléseken, hogy a jegyzők nem is tudták mindannyiuk nevét feljegyezni a jegyzőkönyvbe
Veszprém önkormányzatának választott tisztségviselői: főbíró (bíró), helyettes főbíró, esküdtek (tanácsnokok, szenátorok), jegyző, porcióperceptor, árendaperceptor, büntetés- és purgerpénz perceptora, szabadvajda, két vásárbíró, két borbíró, két székbíró (csak az 1710-es években), porció-, árenda-, tartó-, vacans (üres), kvártélyos polétások, 1774-től városgazda. A veszprémi főbírák 18. századi 31 nevet tartalmazó névsorából talán az egyik legsikeresebbje Szauer János főbíró uram lehetett, akit 7 évre, három intervallumban is megválsztottak.
Szauer János (1772. nov. 1.−1776. dec. 19.)
Szauer János (1779. nov. 1.−1780. nov. 2.)
Szauer János (1783. nov. 1.−1785. nov. 1.)
Tudunk még egy bíróról, Szauer Konrád-ról, aki Német-
Gyönk bírája volt (1757-ben legalábbis).
2.kép Német polgármesteri viselet
Urbárium Veszprémre
Az 1748. évi urbárium szerint: A bíró jelölése és megerősítése a földesurat, a választása a várost illette. Büntetőügyekben, bírságolásban hat forintig a város széke volt illetékes, afölött az úr széke. A számadásokat a földesúri tisztek jelenlétében tartották. A jelöltek száma a 19. század első felében rendszerint négy volt. A bíróválasztás szabadságát sértő földesúri jelölés a közgyűlés által felterjesztett tanácsnokok közül történt, ami a polgárságnak is lehetőséget adott a nem kívánt személyek kizárására.
1748-ban a várost a vármegye által elkészített urbárium alá vetették, amely szerint 1. a város a robot, ajándékok és cenzus megváltása fejében a püspöknek 400, a káptalannak 300, összesen 700 forintot fizetett két részletben Szent György és Szent Mihály napján. 2. A vásárok, a mészárszékek, a sör és pálinka eladás jövedelme egyedül a földesurat illették. A kocsma az 1550. évi 36. tc. értelmében Szent Mihály naptól úrnapjáig illette volna őket, de az uraság Gyertyaszentelő Boldogasszony napjáig engedélyezte azt. Az év többi részében a földesurak mérethették a bort, de ők egész évben tarthattak egy-egy kocsmát, sört és pálinkát pedig csak ők árultathattak. 3. A megyéspüspöknek járó tizeden felül az urbárium szerint a kilencedtől mentesek voltak. 4. A bíró jelölése és megerősítése a földesurat, a választása a várost illette. 5. Büntetőügyekben, bírságolásban hat forintig a város széke volt illetékes, afölött az úr széke. 6. A számadásokat a földesúri tisztek jelenlétében tartották. 7. Az országgyűlési költségekhez más uradalmak példájára hozzájárultak. 8. A görögök, zsidók, mészárosok, kocsmárosok és a sörfőzés a földesúr joghatósága alá tartozott. 9. Házaikat és tartozékaikat az uraság tudta és engedelme nélkül nem adhatták el, idegeneket nem fogadhattak be. A kúria az urbáriumot azzal a módosítással hagyta jóvá, hogy bevezette a kilencedadás és a forspont kötelezettségét.
3. kép Az oldalsávban emlegetett Szauer-családba tartozó polgármester portréja (már amit az idő vasfoga és a rajzot próbálgató ük-ük...-unokák meghagytak belőle)
Page updated
Google Sites
Report abuse