"...Mire vonatkozik az a mondat, hogy Gutenberg után ugyanúgy lehetett írni, mint előtte, a mostani fordulat után viszont nem lesz érdemes ugyanúgy írni, mint korábban? Ha azt mondták hatvan éve, hogy ma nem lehet Cezanne ecsetével festeni, kb. sejthető volt, mire gondoltak. A megváltozott forma- és színvilágra, ecsetkezelésre, szemléletmódra stb. És nem arra, hogy hagyományos értelemben sem ecset, sem vászon. ('A hiba ott kezdődik, ha valaki elhatároza, hogy vakkeretet és vásznat vásárol' Beuys, g/19) Az új 'írószerszám' és 'írásfelület' kezelése alapvetően másfajta módszert igényel, és az új írószerszám és felület találkozása egészen másfajta 'írásképeket', műveket hoz létre, mint a toll és a papír találkozása. Mi várható teljesen racionális alapokon gondolkodva?
1. az irodalmi alkotás gyakorlati folyamatából konkrétan eltűnik a papír és a toll/ceruza
2. megszűnik a közvetlen testi kapcsolat a szerszám és a művet hordozó felület között (nem írhatok többé a 'vérnyomásommal'...)
3. az egydimenziós (csak alfanumerikus jeleket használó) irodalmi írás helyébe a sokdimenziós 'írás' lép. Az irodami írás 'betűkészlete', a szintaxis kibővül az intertextualitás által tetszés szerint elérhető és felhasználható kép- és hangjelekkel.
4. az új 'írószköz' nem balról jobbra (vagy jobbról balra) haladó, sikban terjedő sorokat, hanem egymásba és egymásból nyíló ablakokat, tereket nyit meg.
5. az új eszközök által megváltozik a befogadás fiziológiája. A könyvolvasó eddig olyan volt, mint aki csak egy szemmel tudja észlelni a világot. A térlátást a két szem együttes látóképessége teszi lehetővé. Az új technológiák fiziológiailag és a kontextualitás által szellemileg is térbe helyezik az irodalmat. Ebből következik a nonlinearitás és az egyidejűség érzete.
6. csupán idő kérdése, hogy mikor válik fizikailag is implantálható 'virtuális' valósággá a fikció. Ez az úgynevezett 'valóság' és 'fikció' újradefiniálását teszi majd szükségessé. Stb. stb." (levél n.p.-nek)