Valójában ez a passzus is az előzményekről szól. g/19, közel húsz éve: "A módszer a kor megragadásának kulcsa. Homérosz tollával nem lehet írni a XVIII. századról, Flaubert tollával a XX. századról. A hiba ott kezdődik, ha valaki elhatároza, hogy vakkeretet és vásznat vásárol. Beuys mondata nem a művészetre, hanem a korra válaszolt." Szinte ezzel egyidejűleg, g/Földi Horoszkóp: "Negyven év kellett hozzá, hogy belássam: a XIX. század közepéig érvényes nagyepika írástechnikai szempontból nem korszerűsíthető. A XX. századi írás fizikája más dimenziók között hat és működik. Joyce, Musil, Proust tradicionalisták voltak. Az "új" módszert Valéry, Benjamin (stb.) "fedezték föl", és ez a módszer igazából majd csak a következő században válik=válhat természetessé. A háromdimenziós, hálózatos gondolkodás hasonló forradalmat hozhat (hozott) az irodalomban, mint a képzőművészet kilépése az egyiptomi síkképek világából..."
Jóval későbbi, a Gólembe már nem beépített jegyzetekből:
Az irodalomban legkésőbb a hatvanas években befejeződött a 20. század, és még mindig nem kezdődött el a 21. Ez persze rövid idő. Bizonyos szempontból Homérosz, Sophokles, Platon, Apuleius és Ovidius után a következő alapvető irodalmi fordulat - ha eltekintünk Shakespeare-től -, csak a 18. században kezdődött meg. Tulajdonképpen az akkor megkezdett fordulat fejeződött be Prousttal, Joyce-szal és Kafkával. Lehet, hogy a következő tényleges fordulatra újra ezer évig kell várni? Nem hiszem. Ugyanakkor meglehet, hogy a következő fordulat éppen az írásbeliség föladása lesz, és visszatér az irodalom a orális korszakba. Az írás szerepe nem lesz több a jegyzőkönyvezésnél.
A 20. század második felének és a 21. század első évtizedének prózája valójában merő anakronizmus. Gyakorlatilag nem lépi át a proust-joyce-kafka (-i elbeszélő hagyományt) életmű által kijelölt tartomány határát. Ez olyan, mintha a festők még mindig Cezanne ecsetével festenének. Természetesen számtalan erős írás született az elmúlt évtizedekben is, de minél előbbre haladunk az időben, annál hangsúlyosabban vetődik fel az "így minek" kérdése. És egyre erőteljesebben hiányoznak a "kiemelhetetlen " művek, tehát azok az elemek, amelyeknek elvétele berogyasztaná az irodalom épületét, legalábbis annak kisebb-nagyobb szárnyait. A számtalan új elem csupán a tömeget növeli, az irodalomban azonban a puszta tömeg még nem rendelkezik a tartóelemek tulajdonságaival, amelyekre például új emeletet lehet húzni.
...ezekben a kilós prózákban állandóan ott érzem az irodalom önelégültségét, a mese, a történetmondás elteltségét önmagával. - az irodalom, az irodalmi módszer azáltal kérdez rá önmagára, hogy érződik a folyamatos szellemi "fogáskeresés", ahogy minden egyes szó, nyelvi gesztus újra és újra megpróbálja megragadni az anyagát. Minden egyes szónak rá kell kérdeznie önmaga kimondásának értelmére, létjogosultságára, az irodalom értelmére. Ezek az ömlesztett szövegek olyanok, mint a vazeiln vagy a glicerin. Hihetetlenül simák. És éppen ezért, minden új gondolat lecsúszik róluk. Energia csak az érdes felületek összedörzsölésével képződik. Szellemi energia is. A jelenkori irodalomnak, véleményem szerint, éppen az az egyik feladata, hogy föltörje ezt a surlódásmentesen sima felületet. Ahogy a szöges bakancsot verik a jégbe az alpinisták, minden következő lépés előtt.
...Remekül megírt, szórakozató, tehetséges írások. Az irodalom szempontjából azonban mélységesen érdektelen szövegfolyam. Olyan, mint amikor az utolsóelőtti századforduló idejéből származó művészeti folyóiratokat forgatom, azzal a különbséggel, hogy a mai, klasszicizáló képek mögött nincs szimbolizmus, impresszionizmus, az előtér tökéletesen egybevág a háttérrel, egy önmagába belemerevedett, halálosan érdektelen és unalmas íráskultúrával.
...unter dem Prunk ihrer Worte hintaumelnden Schäferspiele (a Lord)
...Nem értem, hogyan lehet ugyanazzal a módszerrel, ugyanazzal a tollal, ilyen magától értetődő természetességgel termelni ugyanazokat a történeteket. Vagy rettentő naívnak, vagy egyszerűen tompámal kell lenni hozzá.
Nem alkotói válság, nem nyelvi válság, nem writer block. Egyáltalán: semmiféle válság. Maradjunk a leíró ténynél: holtpont, helybenjárás. Még mókuskerék sem, mert a mókus legalább hajtja a kereket. Itt semmmi sem mozdul el. Sem a mókus, sem az, amit tapos.