1990 1228-1.VB.-Peking

 Az I. Hexasakk Világbajnokság gondolata Glinskitől származik és 1982-ből ered.

Éppen emiatt rendezték meg hazánkban, 1983-ban az I. Tízek bajnokságot, amely 

egyben VB-válogató is volt. Ennek győztese, Botkó Imre, valamint addigi 

eredményeim alapján jómagam szereztünk jogot a Londonba tervezett döntőn való 

indulásra és vártuk a meghívót. Éveken keresztül mást sem csináltunk, csak 

vártunk. Glinski állandóan új és új időpontokkal rukkolt ki, mondván még nem 

gyűlt össze a döntő megrendezéséhez szükséges pénz. 1987-ben, amikor már Glinski 

is láthatta, hogy nem lehet a végtelenségig elodázni a döntő megrendezését, 

hirtelen kitalálta a zónaközi döntőket, ezzel is lélegzethez juttatva saját 

magát. A londoni illetve szabadkai zónaversenyről a megújult Híradó első két 

száma közölt tudósítást. Már ekkor nyilvánvaló volt, hogy az eredeti kiíráshoz 

és a 83-ban kiharcolt helyekhez csak a magyarok tartották magukat, s például 

Londonban az indulhatott, aki épp ráért. Ez később komoly nézeteltérésekhez és 

elégedetlenséghez vezetett, hisz 4 év alatt igencsak átrendeződtek az 

erőviszonyok. Máig sem érthető, hogyan indulhattak a lengyelek három, az 

amerikaiak pedig két versenyzőt, amikor nekünk csak két hely jutott!

 Már csak négyen vártuk a döntő időpontját, de anyagi nehézségek miatt ismét 

csak ígéreteket kaptunk Glinskitől. Sajnos Glinski váratlan halála után már 

ígéreteket sem lehetett várni Londonból. Az V. Kristály Kupán, Tatabányán 

Garrettet kivéve ott volt a másik három világbajnokjelölt, s megegyezésre 

jutottak abban, hogy kezükbe veszik sorsuk irányítását: 1990-ben végleg lezárják 

az 1. VB-t. Mackowiaknak lett megadva lehetőség, hogy szponzorokat találjon a 

döntő megrendezéséhez, de nem jutott eredményre. Ezután vállaltam én, hogy 

Magyarországon keresünk megoldást.

 Egy-két sikertelen próbálkozás után lépett a színre Búzási József, aki hexázás 

helyett az üzleti életben igyekszik élretörni utazási irodájával. Tőle 

származott az a zseniális ötlet, hogy Pekingben legyen a döntő. Rövid egyeztetés 

után mind a négy érdekelt áldását adta az ötletre, bár Botkónak már ekkor voltak 

bizonyos aggályai és feltételei.

 A Travel-Trade Kft vállalta, hogy megszervezi az utazást és a kinttartózkodást, 

nekem csupán az ehhez szükséges pénzt kellett előteremteni. Ez utóbbi azonban 

nem bizonyult olyan egyszerű feladatnak, s csak nem akart gyűlni a pénz. Ha az 

utolsó pillanatban és nagyrészt saját erőből is, de csak összejött az utazáshoz 

szükséges minimális összeg.

 Két nappal az indulás előtt robbant a bomba: 

                                       Botkó nem vállalta a részvételt!

 A kínaiak négy játékost vártak - ismételgette állandóan Búzási, s mentőötletként 

beszervezte Sziráki Lászlót! Időközben Mackowiak is tett kísérletet arra, hogy a 

szerinte jogosult tartalék, Seliga utazhasson Pekingbe. Ez utóbbiból azonban nem 

lett semmi, s Sziráki is velünk utazott.

 Moszkvában Csatlakozott hozzánk Mackowiak és Garrett. A vonaton rengeteg időnk 

volt megvitatni: ki jogosult az indulásra, ki nem, négyes vagy hármas döntő 

használ-e többet a hexának. A lengyel és olasz játékos nem járult hozzá Sziráki 

részvételéhez, a versenyen kívüli játékot pedig a magyar játékos nem vállalta.

Így december 28-án három játékos részvételével kezdődött meg az I. VB döntője. 

 A Sorsolás Szeszélye folytán pihenhettem az első fordulóban: