1990 1228-1.VB.-Peking

Az I. Hexasakk Világbajnokság gondolata Glinskitől származik és 1982-ből ered.

Éppen emiatt rendezték meg hazánkban, 1983-ban az I. Tízek bajnokságot, amely

egyben VB-válogató is volt. Ennek győztese, Botkó Imre, valamint addigi

eredményeim alapján jómagam szereztünk jogot a Londonba tervezett döntőn való

indulásra és vártuk a meghívót. Éveken keresztül mást sem csináltunk, csak

vártunk. Glinski állandóan új és új időpontokkal rukkolt ki, mondván még nem

gyűlt össze a döntő megrendezéséhez szükséges pénz. 1987-ben, amikor már Glinski

is láthatta, hogy nem lehet a végtelenségig elodázni a döntő megrendezését,

hirtelen kitalálta a zónaközi döntőket, ezzel is lélegzethez juttatva saját

magát. A londoni illetve szabadkai zónaversenyről a megújult Híradó első két

száma közölt tudósítást. Már ekkor nyilvánvaló volt, hogy az eredeti kiíráshoz

és a 83-ban kiharcolt helyekhez csak a magyarok tartották magukat, s például

Londonban az indulhatott, aki épp ráért. Ez később komoly nézeteltérésekhez és

elégedetlenséghez vezetett, hisz 4 év alatt igencsak átrendeződtek az

erőviszonyok. Máig sem érthető, hogyan indulhattak a lengyelek három, az

amerikaiak pedig két versenyzőt, amikor nekünk csak két hely jutott!

Már csak négyen vártuk a döntő időpontját, de anyagi nehézségek miatt ismét

csak ígéreteket kaptunk Glinskitől. Sajnos Glinski váratlan halála után már

ígéreteket sem lehetett várni Londonból. Az V. Kristály Kupán, Tatabányán

Garrettet kivéve ott volt a másik három világbajnokjelölt, s megegyezésre

jutottak abban, hogy kezükbe veszik sorsuk irányítását: 1990-ben végleg lezárják

az 1. VB-t. Mackowiaknak lett megadva lehetőség, hogy szponzorokat találjon a

döntő megrendezéséhez, de nem jutott eredményre. Ezután vállaltam én, hogy

Magyarországon keresünk megoldást.

Egy-két sikertelen próbálkozás után lépett a színre Búzási József, aki hexázás

helyett az üzleti életben igyekszik élretörni utazási irodájával. Tőle

származott az a zseniális ötlet, hogy Pekingben legyen a döntő. Rövid egyeztetés

után mind a négy érdekelt áldását adta az ötletre, bár Botkónak már ekkor voltak

bizonyos aggályai és feltételei.

A Travel-Trade Kft vállalta, hogy megszervezi az utazást és a kinttartózkodást,

nekem csupán az ehhez szükséges pénzt kellett előteremteni. Ez utóbbi azonban

nem bizonyult olyan egyszerű feladatnak, s csak nem akart gyűlni a pénz. Ha az

utolsó pillanatban és nagyrészt saját erőből is, de csak összejött az utazáshoz

szükséges minimális összeg.

Két nappal az indulás előtt robbant a bomba:

Botkó nem vállalta a részvételt!

A kínaiak négy játékost vártak - ismételgette állandóan Búzási, s mentőötletként

beszervezte Sziráki Lászlót! Időközben Mackowiak is tett kísérletet arra, hogy a

szerinte jogosult tartalék, Seliga utazhasson Pekingbe. Ez utóbbiból azonban nem

lett semmi, s Sziráki is velünk utazott.

Moszkvában Csatlakozott hozzánk Mackowiak és Garrett. A vonaton rengeteg időnk

volt megvitatni: ki jogosult az indulásra, ki nem, négyes vagy hármas döntő

használ-e többet a hexának. A lengyel és olasz játékos nem járult hozzá Sziráki

részvételéhez, a versenyen kívüli játékot pedig a magyar játékos nem vállalta.

Így december 28-án három játékos részvételével kezdődött meg az I. VB döntője.

A Sorsolás Szeszélye folytán pihenhettem az első fordulóban:

1991. január 5-én ünnepélyes keretek között az alábbi eredményt hirdették ki:

Világbajnok holtversenyben Marek Mackowiak (Lengyelország)

és Rudolf László (Magyarország)

3. Yuri Garrett ( Olaszország)

Játszmáim részletes elemzésére és néhány sztorira még visszatérek a következő

számban.

Peking - Mád, 1991. 10.05.- 04.21. Rudolf László