RÉGI KÖNYVEK HASZNÁRÓL

A régi könyvek ismeretei elavultak, fogalmaink, szavaink tartalma idővel megváltozott és az a kontextus amiben a szerző/k gondolkodott/tak mára megszűnt.

A régi könyvekből azoknak az elképzeléseknek, ismereteknek van ma is jelentősége amelyek hozzájárultak a ma érvényes értelmezés-hagyomány kialakításához.

Az aktuálisan érvényes értelmezés-hagyomány revíziója, elemeinek cseréje, újraértelmezése, új elemek felvételével történő bővítése vagy szűkítése stb. révén az aktuálisan érvényes hagyomány átalakítására, végső fokon új értelmezés-hagyomány kialakítására nyílik lehetőség.

Igen elmélyült és sokirányú tanulmányozás eredményeként feltárható és többé-kevésbé rekonstruálható a szerző/k eredeti fogalomhasználata egy-egy mű kontextusa és szavainak konnotációi stb.

Az eredmény az értelmező értelmezése marad bármennyi munkát fektetett a feltárásba. Minden olvasat egy-egy értelmezés. A parttalan értelmezéseknek az értelmezés-hagyomány és a közmegegyezés szerinti józan ész szab határt. A közmegegyezés által elfogadott értelmezést hagyományosan a szerző/k szavainak értelmével azonosítjuk.

Az értelmezés-hagyomány az egyes értelmezéseknek az értelmezők közössége által aktuálisan elfogadott értelmezéséből alakul ki a szokásos használat - közmegegyezés - útján.

Az aktuálisan érvényes értelmezés-hagyományok összessége a kultúra.

A nyelv nemcsak leír, hanem értelmez is.

In.: Dr. Kemenes Pál: A reneszánsz és a tudomány Bp. 2016.

SZERKESZTÉS ALATT!

FELTÖLTÉS ALATT! ÖNÁLLÓ MEGJELENÉS ALATT!