GONDOLATOK A PESTISRŐL, DUDITH ANDRÁS (1533-1589)

* * *

Dudith, az 1577-78-as években feltűnt üstökös, illetve az üstökösnek pestist okozó hatást tulajdonító babona kapcsán kezdett orvosi kérdésekkel foglalkozni. E babonával szembeni álláspontjának kifejtése során járványtani kérdések tisztázására kényszerült. Orvos barátaival e tárgykörben élénk levelezést folytatott és ebből emeltem ki néhány részletet, nézetei bemutatására.

Hieronymus Mercurialis járványfelfogásával szemben az alábbiakat írta Crato von Krafftheim császári orvosnak:

"A kiváló páduai filozófusnak és orvosnak a véleményét nem tartom helyesnek, amennyiben azt állítja, hogy pestis csak akkor van, ha az emberi testek a pestises magvaktól és rothadó miazmáktól megromlott és beszennyezett levegő révén megfertőződnek, a halálos kórt magukba szívják, és teljesen belső részeikbe fogadják. Látszólag szembenáll a józan ésszel az; amit - ha nem tévedek - tanít, hogy ti. nem beszélhetünk pestisről ha csak kevesen pusztulnak el, és nem telik meg hullákkal az egész város, vagy egy egész tartomány. Mert a levegő megromlottsága nélkül is, bár nem olyan gyakorta, mégis sokan halmoznak fel (magukban) rosszindulatú nedveket, amelyek rothadásnak indulva igazi pestist idézhetnak elő valakiben. Ez a részleges pestis azután, miközben a ragály másokra is átterjed, teljes és egyetemes pestist idéz elő. Mert én a fajt, erőt és lényeget nem a betegek vagy áldozatok sokasága, vagy csekély száma szerint (hiszen a szám nem jelenthet lényeget), hanem magának a betegségnek a sajátosságai, állandó jellegű okai és hatásai szerint mérem." ¹

Dudith e gondolatsora a járványtan alapkérdéseit igyekezett megválaszolni: azonos kórokokkal magyarázható-e egy betegség sporadikus és tömeges előfordulása, illetve azonos betegség okozza-e a sporadikus eseteket és az epidémiákat.

Dudith egyértelműen azonos betegségnek tartotta a járványos és az egyedi megbetegedés formájában jelentkező pestist. Mercurialis csak a járványos megbetegedést azonosította a pestissel és a "két ok, két betegség" álláspontjára helyezkedett. Ez a XVI. században uralkodó nézet a definíciókból kiinduló és kizárólag a logikai következtetés módszereivel élő orvosi gondolkodás eredményeként jött létre.

Dudith orvosbarátai (Crato von Krafftheim, Jordán Tamás, Scholzius Vladislav) már a tapasztalás eredményeit is fegyelembe véve alakították ki járványfelfogásukat. Náluk a "két ok, két betegség" elképzelés megtartása mellett a megromlott levegő súlyozottan oka a járványnak, ugyanakkor a rothadás okozta egyedi esetek járvánnyá alakulását is elismerik.² Ez tehát egy kompromisszumos megoldás, ami a hagyományos nézetet, a "tekintélyt" van hivatva a tapasztalat tényeivel összebékíteni.

Dudithnak ahhoz, hogy az előbbi nézetekkel szemben "egy ok, egy betegség" álláspontra jusson, a megromlott levegő szerepét kellett tisztáznia: ok-e vagy terjesztő?

Az, hogy a járvány oka a megromlott levegő, ellentmond a józan észnek, hiszen ugyanazt a levegőt szívták be azok is, akiket elkerült a betegség - érvelt több levelében a csehországi járvány tapasztalatai alapján. ³

Monaviusnak írt levelében az alábbiak szerint összegezte nézeteit:

"A járvány keletkezését a magam részéről a fertőzésben állapítottam meg, akár emberi, akár valamilyen más testből származzék. Azt szívesen megengedem, hogy a levegő valamiféle szállítója a fertőzésnek, vagy kigőzölgésnek, vagy a dögletes kipárolgásnak. . . . Megfigyelték-e, hogy minden időben csak azok fertőződnek meg, akik közel mennek azokhoz, akiknek a betegség már benne van a belső részeikben, vagy edényeket, ruhákat, használati tárgyakat, vagy más ilyeneket, még ha más alkalommal is, megérintettek? Ha valaki saját érdekében távol tartja magát ezektől, akár testektől, akár helyzetektől, aligha kaphatja meg a pestist. Nemde azt tapasztaljuk, hogy a járványok idején is épségben maradnak azok, akik négy faluk közé zárkóznak, és a fertőzöttek társaságától távol tartják magukat." ⁴

Dudith tehát a levegőt, mint a pestis keletkezésének okát elvetette és tette ezt még élesebben egy későbbi, Raphanusnak írt levelében:

"…mégis azt mondom, hogy véleményem szerint nem a légkörben kell keresni a pestis közelebbi okát, hanem a fertőző testekből eredő ragályban." ⁵

Visszatérve a Monaviusnak írt levelére láthatjuk, hogy Dudith jól tapintott rá, a pestis bubógenny közvetítésével valamint a cseppfertőzéssel történő, emberről emberre terjedésének két útjára. Hasonlóan tapasztalati tények húzódnak meg "…még ha, más alkalommal is megérintettek" megjegyzése mögött, ami ma a betegség incubatiós idejével és/vagy a baktériumok szervezeten kívüli perzisztálásával azonosíthatunk.

Ok tehát a rothadás, illetve a fertőzés. A levegőt csak mint terjesztőt vette számításba Dudith. Az ok tisztázása után a következő kérdésre keresett választ: azonos betegség-e a sporadikus és a járványosan előforduló pestis?

Ismert tények voltak számára a következők: azonos, de legalábbis hasonló tünetek jelentkeznek a két előfordulás esetén. Ahol néhány esetet észleltek, ott többnyire járvány is kitört. A betegek környezetében élők, vele kapcsolatot tartók gyakrabban kapták meg a pestist. A terjedés és a tünetek tapasztalati tényei oldották meg a kétféle előfordulás kérdését és adták ki az oksági láncot. Ok a fertőzés - okozat a megbetegedés, ez oka a járványnak, ami értelemszerűen okozata az előbbinek.

Dudith járványtani nézetei Girolamo Fracastoroéval tartanak rokonságot, bár sem kidolgozottságuk, sem a problémafelvetés mélysége miatt, azokhoz nem mérhetők.

Dudith racionális és a vizsgálhatóság szintjén megragadható magyarázatot keresett a járványok keletkezésére és terjedésére. Ehhez oksági nézetei adtál az alapot; causa efficiensre redukálta az arisztotelianus okság fogalmat és feltételezte, hogy oksági láncokkal leírható a természet. Dudith az okságon a mai elképzelésekhez hasonlóan egyirányú generatív hatásként felfogott időbeli egymásutániságot értett.

A járványokat légköri jelenségekkel magyarázó Hippokratésztől származó és a XVIII. századig élő elképzelésekkel szemben Dudith laikus létére a medicina fejlődése számára teret nyitó, valósághűbb járványfelfogást terjesztett elő. Orvostörténeti jelentőségét korát megelőző természetfelfogásából következő orvosi nézetei adják.

IRODALOM

1. Dudith András: Rövid kommentár az üstökösök jelentőségéről In.: Mátrai László: Régi magyar filozófusok Bp., 1961, p. 40-41.

2. Jordán Tamás: Pestis phaenomene Francofurt, 1576, p. 28-29. és Scholzius, Laurentius: Consiliarum et epistolarum medicinalium Francofurt, 1592, Consilium XX. p. 137-142.

3. Scholzius, Laurentius: Epistolarum philosophicarum, medicinalium ac chimicarum a summis nostrae aetatis philosophis ac medicis exaratum volumen Francofurt 1598, epist. 30. p. 51-54., közli Costil, Pierre.: André Dudith humanist hongrois 1533-1589 Párizs, 1935. p. 359-364.

4. Ibid. epist. 53.

5. Ibid. epist. 30. A causalitásra l. Bunge, Mario: Az okság. Az oksági elv helye a modern tudományban. Gondolat Könyvkiadó Bp. 1967.