ORVOSTÖRTÉNETI PUBLIKÁCIÓK
Dr. Kemenes Pál orvos, orvostörténész
A tudománytörténet elsődleges feladata a tudomány által felhasznált szakmai és filozófiai előfeltevéseknek a feltárása és tudatosítása.
Az orvostörténet a tudományfilozófia legkorszerűbb eredményeinek felhasználásával feltárja az orvostudomány múltját annak érdekében, hogy elősegítse az orvostudomány fejlődését.
A tudomány kulturális teljesítmény és nem kultúrák feletti képződmény. Minden kultúrának megvan a saját megismerő tevékenysége és ez nem, vagy csak korlátozott mértékben kompatibilis más kultúrák megismerő tevékenységével. A tudomány kulturálisan determinált. A tudomány nem szakítható ki annak a kultúrának a kontextusából amely létrehozta.
A tudomány az ismeretek szisztematikus értelmezője. Tudományos tevékenység = értelmezés (hermèneuein, hermèneia).
A tudományos tevékenység új tudományos elmélet létrehozására vagy az aktuálisan uralkodó tudományos elmélet megváltoztatására irányul. Az a tevékenység amelynek nincs közvetlen visszahatása az elméletre nem tudományos tevékenység. (A Thomas Kuhn által leírt paradigmakövető tudomány, paradigmakövető kutatás, az un. "normál tudomány" jórészt nem tartozik a tudomány körébe.)
A tudomány egy értelmezés hagyomány.
Az aktuálisan érvényes értelmezés hagyományok összessége a kultúra.
A tudomány az, amit közmegegyezés alapján a keresztény kultúrában élők aktuálisan annak tartanak.
A tudomány visszacsatolások által önmagát szervező rendszer.
Az empirikus tudományok eredményei nem abszolút hanem, csak aktuálisan és csak az értelmezési tartományukon belül igazak.
Jelentős gondolkodók, tudósok éppen azáltal alkottak újat, hogy megszabadultak az ismeretek korábbi, hagyományos értelmezésétől és új összefüggéseket találtak az ismeretek között. Legyőzték azokat a prekoncepciókat amelyek arra vezették volna őket, hogy az aktuálisan uralkodó elmélet keretei között értelmezzék az ismereteiket. Az új értelmezés új ismeret és további új ismeretekre vezet. Az új értelmezés átértelmezi és ezáltal új ismeretté alakítja a már ismertet és távlatot nyit a további ismeretszerzésnek valamint az újabb értelmezéseknek.
Meglévő ismereteink alapján jutunk új ismeretekre és az új ismeretek visszamenőleg átértelmezik a korábbi ismereteinket. A mindenkori tudomány és a tudománytörténet ilyeténképpen alkot egységet és a fenti mechanizmus biztosítja egy kultúra megismerő tevékenységének koherenciáját.
Minden empirikus adathalmazhoz számos empirikus elmélet rendelhető és minden empirikus elmélethez számos empirikus adathalmaz rendelhető. Az elméletektől és az adatoktól független tényezők pl.: racionalitás, esztétika, a korábbi ismeretekkel való kapcsolattartás stb. - röviden az értelmezés-hagyomány - szabnak gátat az empirikus elméletek és az empirikus adatok egymáshoz rendelésének.
Empirikus, tapasztalati ismeret az, amit az adott kultúrában élők bármelyike ugyan olyan módon tapasztalna vagy tapasztalhatna. Egy ismeret csak akkor kerül be az adott kultúra empirikus ismereteinek halmazába ha, a közösség elfogadta a tapasztalati valóság részének azaz, után vizsgálatok során igazolódott.
A tudománnyal a tudományfilozófia és a tudománytörténet foglalkozik. Kutatásuk tárgya a tudomány. Az orvostudománnyal a tudományfilozófia és az orvostörténet foglalkozik.
A szaktudományok a saját kutatásuk tárgyával foglalkoznak. Kutatási eredményeik azáltal válnak tudományos eredményekké, hogy a tudományos közösség elfogadja azokat tudománynak. Ha, egy kutatási eredmény publikálásra került akkor, előterjesztésnek nevezhetjük.
Az orvoslás - betegek gyógyítása - az orvostudomány eredményeinek alkalmazása tkp. szakmai szabályok alkalmazása konkrét esetekre. Az orvostudomány eredményeinek intézményes keretek közötti alkalmazása az egészségügy. Az orvostudomány része az egészségtudomány.
Minden ismeret és ismeretszerzési mód kulturális és történeti determinációt hordoz következésképpen, a tudománytörténet kutatásának tárgya. A tudománytörténet célja, hogy megszabadítsa a tudományos kutatókat és a szakmák művelőit azoktól a hagyományos értelmezésektől, determinációktól amelyek fogva tartják a gondolkodásukat.
Orvostörténeti kérdésekben kizárólag Általános Orvostudományi Karon végzettek, orvosok a kompetensek. Az orvostörténésznek szakmai kérdésekben állást kell foglalnia ami, orvosi végzettség nélkül nem lehetséges.
Orvostörténész csak orvos lehet.
Orvostörténet/orvostörténelem tanulmányozásához, kutatásához a tudományfilozófia biztosítja - a fogalmi keretet, a fogalmi apparátust, a megközelítési szempontokat, gondolati alakzatokat stb. - azt az eszköztárat, aminek a segítségével vizsgálható, hogy mi az orvostudomány, hogyan változik az orvostudomány, az orvoslás és az egészségügy stb. Az orvosszakmai ismeretek ahhoz szükségesek, hogy a kutató értse, hogy miről van szó és szakmailag értékelni tudja a tudományos eredményeket és azok jelentőségét.
A medicina az ember normális és kóros működéseit fizikai, kémiai, biológiai, pszichológiai, szociológiai stb. folyamatokra vezeti vissza. Orvostörténelemmel az foglalkozhat aki e diszciplínák valamennyiében jártas és tudja, hogy az orvostudomány hogyan használja fel ezen tudományok ismereteit azaz, aki orvos. Az orvostudomány segédtudományainak /l. előbb/ a fejlettsége meghatározza az orvostudomány fejlettségét.
A tudománytörténet szinkron és diakron meghatározza, hogy :
mi a tudomány.
mi a tudomány tárgya, mik a jellemzői és értékorientációi.
mi a tudomány, illetve a tudományos kutatás célja.
mi a viszonya a mindenkori tudománynak a tárgyához.
milyen kulturális, metafizikai és megismerési elképzeléseket használ fel, illetve preferál a tudomány tárgyának vizsgálatakor, illetve leírásakor.
mik a tudományos ismeretek és azok jellemzői.
mik a tudományos közösségek és a tudományos közösségek működésének mik a jellemzői.
mik a tudományos közösségek elé tudományként történő elfogadásra előterjesztett elképzelések előterjesztési és elfogadási kritériumai és azok jellemzői.
mi a tudomány társadalmi helyzete és a társadalomban betöltött szerepe.
hogyan változik a tudomány?
A tudománytörténet tárgyát képezik a megcáfolt, kudarcba fulladt, sikertelen stb. elméletek, elképzelések és kísérletek is! A fentieket figyelembe véve a tudománytörténet nem sikertörténet. A tudomány kulturálisan determinált emberi alkotás és ugyan azok a hibák és tévedések jellemzik, mint bármely más emberi alkotást.
Szakmai és filozófiai felkészültség nélkülözhetetlen a tudomány szinkron és diakrón vizsgálatához. Az orvostörténet kutatás nem történészi, végképpen nem irodalmári hanem, orvosi és tudományfilozófiai felkészültséget igényel. Orvostörténeti kérdésekben kizárólag Általános Orvostudományi Karon végzett és tudományelméleti felkészültséggel is rendelkező szakemberek a kompetensek. A szakmai újdonságok jelentőségét (bármely korban születtek) orvosi ismeretek nélkül nem lehet feltárni, bemutatni, megérteni, értékelni, megítélni. "A történeti megértés tárgyát nem események képezik hanem, azok jelentősége." /Hans-Georg Gadamer/
Szinkron és diakron a filozófia - a valóságról a legszélesebb horizonton történő szisztematikus gondolkodás - tudósít arról, hogy milyen világban élnek/tek az emberek. Az általános nem szükségképpen elvont, a filozófia sem az.
Bármilyen történeti megközelítés csak akkor és csak annyiban létjogosult, amikor és amennyiben a jelen hasznára van és a jelen számára jelentőséggel rendelkezik.
Amíg, nem sikerül az orvostörténetnek a kutatás, az orvoslás és a mindennapi élet számára használható ismeretekkel szolgálnia amíg, nem sikerül az orvostörténetnek elősegítenie az orvostudomány fejlődését addig, az orvostörténet marad az ami most, egy elavult kultúra-eszmény kihalásra ítélt képviselője. Mutatis mutandis ugyan ez vonatkozik mindennemű tudománytörténetre és történelemre.
AZ ORVOSI GONDOLKODÁS SZELLEMTÖRTÉNETI HÁTTERE A XII. SZÁZADTÓL A XVI. SZÁZAD VÉGÉIG, KÜLÖNÖS TEKINTETTEL DUDITH ANDRÁS ÉS JORDÁN TAMÁS MUNKÁSSÁGÁRA Kandidátusi értekezés 1994. (Nyilvános védés nélkül.)
Semmelweis Orvostudomány Egyetem Általános Orvostudományi Kar Szakdolgozat 1987. A Magyar Orvostörténelmi Társaság pályázatán első díjjal jutalmazott pályamű 1987.
A skolasztika tudományának néhány jellegzetessége /Orvosi Hetilap 139. (1998) 40. 2391-2394./ és Az orvosi gondolkodás szellemtörténeti háttere a XII. századtól a XVI. század végéig, különös tekintettel Dudith András és Jordán Tamás munkásságára. Kandidátusi értekezés 1994. p. 3-40. (Nyilvános védés nélkül.) összevontan. Országos Széchényi Könyvtár. Magyar Elektronikus Könyvtár (OSzK. MEK.).
A reneszánsz tudományának néhány jellegzetessége /Orvosi Hetilap 140. (1999) 44. 2457-2461./ és Az orvosi gondolkodás szellemtörténeti háttere a XII. századtól a XVI. század végéig, különös tekintettel Dudith András és Jordán Tamás munkásságára. Kandidátusi értekezés 1994. p. 41-83. (Nyilvános védés nélkül.) összevontan. Országos Széchényi Könyvtár. Magyar Elektronikus Könyvtár (OSzK. MEK.).
"Az a tudomány-elképzelés, hogy van egy objektív világ és objektív igazság, amely a tudomány és a megismerés fejlődésének kerete, a különböző elméletek, megismerési stratégiák és metodológiák aszimptotikus pontja, ahistorikus, amely az időbeliség és a véletlen kizárásával egy második világot kreál a platóni ideák mintájára." /Richard Rorty/
Ismereteinkből alkotott valóság mögé fölösleges még egy valóságot elképzelni. A pragmatikus, antiesszencialista gondolkodásban az objektív valóság fogalma nincs értelmezve. A történetiség esszencialista tagadása abszurddá és problematikussá teszi az esszencialista módon gondolkodók tudománytörténettel, orvostörténettel és egyáltalán történelemmel való foglalkozását.
Azok az igazságelméletek, amelyek az objektív valóságot az aktuális ismeretek halmazán kívül feltételezték, kénytelenek voltak az ismeretek és az objektív valóság között valamiféle kapcsolatot, megfelelést, részesedést, részesülést stb. feltételezni. Ezek az elképzelések sorra kudarcba fulladtak. Nem tudtak számot adni arról, hogy hogyan, milyen módon, milyen arányban, milyen mértékben stb. részesülnek az ismeretek az objektív valóságból. Tkp. nem tudtak kapcsolatot teremteni a feltételezett objektív valóság és az ismeretek között. A pragmatikus filozófiában nincs értelmezve az objektív valóság fogalma és az azzal való foglalkozás az üres fantáziálás körébe tartozik, mivel az ismereteink halmazán kívüli dolgokról semmit sem tudunk és ismereteink halmazából alkotjuk a valóságot. A valóság tanult és kulturálisan determinált ismerethalmaz, közmegegyezés. Az adott kultúrában élők a mindenkori ismereteikből állítják össze a valóságosnak tartott ismeretek halmazát, a valóságot. A valóságnak nincs etalonja. Az egyén csak a közösségen keresztül tud a valóságra befolyást gyakorolni. A keresztény kultúrában a végső hivatkozási alap a közmegegyezés.
Ha, egy ismeretlen folyadékot akarunk meghatározni, akkor a folyadék a megfigyelések és a mérések eredményei, illetve az azokra alapozott elméletek által meghatározott dologgal lesz azonos. Mutatis mutandis, ugyan ez vonatkozik a valóságra is. Objektív valóság feltételezése felesleges.
Egy dologról a többi dologhoz fűződő viszonyán kívül semmi sem tudható. A dolgok az egymáshoz való viszonyaikban léteznek és a megismerés nem egyéb, mint a dolgok közötti relációk feltárása. (Rorty, R.: Megismerés helyett remény. Jelenkor Kiadó Pécs, 1998. 47.)
"Borotvával hasítsuk ketté a szükségtelen hipotéziseket!" /William Ockham/ Az Occam borotvája elv arra szolgál, hogy a tudományos elméleteket megtisztítsuk az önkényesen felvett és/vagy fölösleges elemeiktől.
"A tudománytörténet nem csak a tudomány emlékezete, hanem az episztemológia laboratóriuma is." /Eduard J. Dijksterhuis/
"A tudománytörténet, ha többnek tekintjük anekdoták és kronológiai adatok tárházánál, gyökeresen átalakíthatja tudományfelfogásunkat." /Thomas Kuhn/
"A közmegegyezés nem más, mint a leírások bizonyos készletének megszokott használata." /Richard Rorty/
Alfred North Whitehead nagyigényű kijelentése: „Az egész nyugati filozófia lábjegyzet Platónhoz.” abban az értelemben igaz, hogy az esszencialista nyugati filozófia egy második világot kreál a platóni ideák mintájára. (Whitehead nem így értette, esszencialista gondolkodó volt.)
"Jó, ha a tudománytörténészek nem feledkeznek meg arról, hogy a tudományt emberek hozzák létre." /Werner Heisenberg/
Az antiesszencialista pragmatikus gondolkodásban azok a tudományos elméletek, bizonyítások amelyek esszencialista elemeket használnak értelmezhetetlenek következésképpen, nem tudományos elméletek és nem bizonyítások.
A nyelv amelyen leírjuk a világot (pl. a matematika, vagy valamely természetes nyelv) meghatározza azt, hogy milyennek írhatjuk le. Amikor, a filozófia a világot leíró nyelvvel foglalkozik, akkor tkp. azzal foglalkozik, hogy milyen lehetőségeink vannak a világ megismerésére. A leírás nyelvi határai az adott nyelven történő megismerés határai.
Az Állami Egészségügyi Ellátó Központ oldalán az egészségügyi dolgozók szakképesítési adatai nyilvánosak és kereshetők.
TÁJÉKOZÓDÁSRA