Ács Károly 1823-ban született Kis-Bankháza pusztán középbirtokos családban. A gimnáziumi osztályokat Kunszentmiklóson, a bölcseleti s jogi tanulmányait Kecskeméten a református főiskolán végezte, ahol barátságot kötött Jókai Mórral és az akkor Kecskeméten színészkedő Petőfivel. Itt bízták meg alig 18 évesen tanárai a francia nyelv nyilvános előadásával s ebbe a korba esnek első verselési kísérletei is, melyekből több nyom tatásban
is megjelent. Befejezvén jogi tanulmányait, a pozsonyi országgyűlés látogatására ment 1843-ban; onnan 1844-ben Pestre, a magán- és váltójogi eljárásokban szerzett gyakorlatot, s 1845-ben ügyvédi vizsgát tett. Eközben Pest megye közigazgatásában tisztviselő volt, 1848. május 8-án megválasztották első szolgabírónak. 1849. januárban Kalocsára ment, ahol febr. 11. mint a «solti járás választmány» neve alatt felállított igazgatási bizottmány elnökeként népgyűlést tartott, mozgó nemzetőrséget, gerillacsapatot szervezett, a déli országrészekben akciókat hajtott végre. A szabadságharc után 10 hónapig bolyongott, midőn külföldre akart menekülni, elfogták és 1852. május 5-én Pesten kötél általi halálra ítélték, melyet 6 évi várfogságra változtattak. Fogsága idején az európai nyelvek tanulmányozásával foglalkozott, s többek közt megtanulta a török nyelvet is. Kiszabadulása után Pesten Seltenreichné leánynevelő intézetében a magyar irodalomat és nyelvet tanított nyolc évig, miközben írásait, verseit folyamatosan publikálta. 1857-ben az első magyar általános biztosító társaság igazgatósági jegyzője lett, ahol 1861-ig működött, mikor is a szentendrei
kerület országgyűlési képviselőjévé választotta. Az országgyűlés feloszlatása után az akkor alakult Pannonia biztosító-társaság titkára lett. Az 1865-ben ismét a szentendrei kerület országgyűlési képviselője lett. Néhány év után a ráckevei birtokán/Kisbankházán vonult nyugalomba.
Budapesten, 1894. március 1-én (70 évesen) halt meg.
Vagyona egy részét Ráckevére hagyta azzal a céllal, hogy hozzanak létre egy gazdasági iskolát a községben, másik részét pedig – 18 000 koronát – a Magyar Tudományos Akadémiára hagyta.
Verseket írt, nyelvkönyveket (német, olasz, román, szlovák, szerb) állított össze, de szerb és román népköltési anyagokat is gyűjtött, és ezeket magyarra fordította. Több cikke, tanulmánya jelent meg (biztosítási témában is), valamint két önálló kötetét is kiadták. Művei 1848 előtt az Athenaeum című folyóiratban, később számos más lapban (Vasárnapi Ujság, Nővilág, Napkelet, Hon) jelentek meg.
Forrás: Péterné Fehér Márta, Szabó Tamás, Székelyné Kőrösi Ilona: Kecskeméti életrajzi
lexikon. Kecskemét, 1992. (Kecskeméti füzetek 4.)