A könyv mint irodalmi téma

Carlos Ruiz Záfón: A szél árnyéka

Irodalmi/ szépirodalmi szöveg

A szöveg formája: próza

Műfaja: regény

TK. 22. oldal

Szereplők: Daniel, édesapja, Isaac, a könyvtárban dolgozók

Elbeszélő: Daniel (énelbeszélő)

Helyszín: az Elfeledett Könyvek Temetője

Részletek a könyvből

A könyvekben, amelyek közt nevelkedtem, láthatatlan, titkos barátokra leltem; s bár lapjaik rég elporladtak már, az illatukat azóta is őrzi a kezem.

Egyszer fültanúja voltam, amikor a könyvkereskedésünk egyik gyakori vendége azt

mondta, hogy az embert semmi nem jellemzi olyan jól mint az a könyv, amely legelőször

rabul ejti a lelkét. Az a korai képi világ, az első szavak csengése örökre az emlékezetünkbe

vésődik, és egész életünkben elkísér, akkor is, ha azt hisszük, már elfelejtkeztünk róla, aztán

előbb vagy utóbb – nem számít, hány könyvet olvastunk közben, hány világot fedeztünk fel,

mennyit tanultunk és mennyit felejtettünk – visszatérünk hozzá. Számomra mindig az

Elfeledett Könyvek Temetőjében talált kötet varázslatos sorai lesznek a mérvadóak, amíg

csak élek.

Soha életemben nem olvastam még olyan lebilincselő, elbűvölő és magával ragadó

történetet, mint amilyennel ebben a könyvben találkoztam – mesélte Clara. – Az olvasás

mindaddig csupán kötelez_ feladat volt számomra, olyasféle büntetés, amelyet a tanulók a

tanítók kedvéért szenvednek el, s maguk sem tudják pontosan, mi célból. Nem ismertem az

olvasás gyönyörűségét, a felfedezés örömét, azt az állapotot, amikor a lelkünkben kapuk

nyílnak, a képzeletünkre hagyatkozunk, s átadjuk magunkat a mű és a nyelv titokzatos

szépségének. Az én számomra mindez akkor, annak a regénynek az olvasásával kezdődött.

A könyvek olyanok, mint a tükör: mindenki azt látja bennük, amit a lelkében hordoz