Weöres Sándor: Tájkép
Weöres Sándor: Tájkép
Ködbe-hanyatlott régi vidék –
Könnyez a felhő, szürke az ég…
Alszik a ködben a csonka határ –
Délen a tájrul a nyári madár…
Messzire néznek a szürke hegyek –
Állnak az égen a hóseregek…
Ködbe-takartan alszik a táj
Alszik az őszben… tél-fele jár…
Házak a tájban gondtalanul –
Ködteli földre az ősz szava hull…
Barna a tájék, sárga a fa –
Nyikkan a csöndben a tél fogata…
Csörren a csermely, dermed a tó –
Halkan a tájra hullik a hó…
Elmegy a sárga, jő a fehér –
Hóba takarva nyargal a szél…
Cukros a házak rőt fedele –
Halva vonaglik az ősz ereje…
Nyargal a tájon a hóval a szél –
Elmegy az ősz és itten a tél…
1928 ősze
1. Az ősznek melyik időszakát mutatja be a vers? Válaszodat indokolod a vers alapján!
2. Melyik a vers uralkodó színe?
3. Milyen tájon járhatunk? Igazold a versből vett idézetek segítségével!
4. Keress a versből megszemélyesítéseket, metaforákat!
5. Állapítsd meg a vers rímelését!
A tájkép a festészet egyik műfaja. Az antik művészetben alig volt szerepe, a középkori Európa sem ismerte. Festmény háttereként a 14. században jelent meg először. 1500 körül főleg tanulmányok formájában festették és rajzolták az első önálló tájképi ábrázolásokat. 1600 táján alakult ki.