Szaloncukor

Nyulász Péter: Szaloncukorlányok


Figyeljetek, titkot mondok!

Jobb, ha mindenki csak suttog.

Van egy város, nem is messze,

hótündérek laknak benne.


Ott a házak hóból vannak,

jégkristályból minden ablak.

Bent a bútor bíbor bársony,

csokoládé aranytálon.


Tündérkezek megformázzák,

öltöztetik, cicomázzák.

Így készülnek csokidíszek,

habkarikák, mikulások,

pettyes ruhás piros masni:

– szaloncukor-lányok.

A szaloncukor története

A szaloncukor őse a fondant-cukor, mely Franciaországból indult útjára, már a XIV. században. A fondant-cukor cukoroldatból felfőzéssel készült, puha, kikristályosodott massza volt.

Fondant alapú cukorka gyártása az 1800-as évek végén terjedt el hazánkban. A polgári és főúri házak szalonjában kis tálkákban kínálták ezt a fajta édességet az érkező vendégeknek. Innen ered az elnevezése: szaloncukor.

A cukorka neve a német salonzuckerl szóból ered, Jókai Mór szalonczukkedlinek nevezte ezt a sokak által kedvelt édességet. A karácsonyfa-állítás szokása Németországból érkezett hozzánk, szaloncukorral való feldíszítése azonban nálunk alakult ki. Magyarországon az első karácsonyfákat a tehetős családok engedhették meg maguknak, amit eleinte mézeskaláccsal, aszalt gyümölcsökkel, papírból készített díszekkel ékesítettek. Később, a szalonban addig tálkából kínált cukorkát díszként a karácsonyfára helyezték fel.

Kezdetben a szaloncukrot kézzel készítették, majd a hamburgi cukrászmester, Stühmer Frigyes Magyarország első gőzüzemű csokoládégyárában (1868-ban alapította Pesten, az Ősz utcában, ma Szentkirályi utca) kezdte el gyártani a szaloncukrot a Gerbeaud cukrászda számára.

A formákat átszitált rizslisztbe mártották, ezután öntötték a folyékony, főzött cukormasszát a mélyedésbe. A cukor megdermedése és megszáradása után csomagolták a szaloncukrot a fényes sztaniolpapírba. A szaloncukor csomagolásánál a cukorka papírjának berojtozása kézzel történt, amit a cukrászinasok végeztek. Ezt váltotta fel a rojtozógép, azaz "ricselő gép", ami a budapesti Vendéglátó-ipari Múzeumban megtekinthető, a 30 különböző színű, régi szaloncukor-csomagoló sztaniolpapírral együtt.

A fogyasztók a szaloncukrot a cukrászdából készletről vásárolták, akár meg is rendelhették. A megrendelő meghatározhatta, hogy milyen ízű szaloncukrot kér, és azt milyen színű szaloncukorpapírba csomagolják részére. Később a híres budapesti cukrászdáknak is volt egy-egy titkos szaloncukor receptje. Sokan készítettek otthon, házilag szaloncukrot, akik nem engedhették meg maguknak a drága édességet.

Kugler Géza 1891-ben megjelent szakácskönyvében már 17 féle szaloncukor receptet ír le. Volt szalon-ananász czukorka, szalon-pisztácz-czukorka, szalon-marasquin-czukorka - akár ebben a sorrendben meg is kóstolnám.

Az első és a második világháború miatt bekövetkezett elszegényedés idején a gyári szaloncukor-termelés jelentősen lecsökkent. A szaloncukor tömegtermelése az ötvenes években indult újra, immár elvesztve sokféleségét. A zselés szaloncukor a hetvenes években terjedt el, és mai napig megtalálható a boltok polcain.