Interjú

Nem csak 1 perc

Idén is színpadra áll a Móra gimi színésztársulata, hogy egy újabb lehengerlő előadással betekintést nyerhessünk a múlt egyik érdekes korszakába. A gimnázium diákjai és tanárai közösen lépnek fel 2025.04.10-én 16:00-kor egy nyilvános főpróba keretén belül, mintegy fúziót alkotva a gimis kiállításmegnyitóval, a Kiskunfélegyházi Művelődési Központban. A kedves érdeklődők elsőként tekinthetik meg ekkor a színdarabot, majd 2025.04.11-én, délelőtt, szokásosan minden osztály átvonul a Művelődési Házba és diáktársainkkal közösen megtekintjük a darabot.

Sokatokat érdekel, hogy egy ilyen színvonalas előadást, hogy képesek évről évre megrendezni a tanárok, hogy képesek annyi szöveget és jelenetet megtanulni a diákok, hogyan folynak a próbák. Egy kis betekintést hoztam nektek a kulisszák mögé, hogy jobban belelássatok, mennyi munkájuk van ebben a színészeknek és énekeseknek.

Az interjúalanyaim ezúttal: Hevér Réka (,,Mi ez? Mi ez?’’ novella főszereplője), Letkó Bernadett tanárnő (rendező, ,,macskajáték’’ tragikomédia szereplője), Faragó Vencel Jenő (Groteszk), Bránya József (Abszurd), Kovács Benedek Bátor (FÉRJ), Görög Nóra (énekes, titkárnő).

Elsőként Hevér Réka interjúját olvashatjátok. Réka az iskolánk végzős tanulója, kilencedikes korától kezdve szerepelt minden költészet napi előadásban, valamint az elmúlt két évben ő kapta a főszerepeket. Elmondja nekünk röviden, hogy mi lesz az idei téma, ő hogy készül fel rá, és hogy az eddigi előadásokon milyen tapasztalatokat gyűjtött.

Kérlek, el tudnád nekem mondani dióhéjban, hogy mi lesz idén a téma, mit dolgoztok fel?

Réka: Idén a témánk Örkény István, és rendhagyó módon nem az életét dolgozzuk fel, hanem sokkal inkább a munkásságát. Magára a stílusra, magára a műfajra, mint groteszk, fektetjük a hangsúlyt.  A groteszk és az abszurd jelentését, megfoghatatlanságát próbáljuk a színpadra vinni.

Idén eltérő lesz az előadásmód, mint az előző években, nem összefüggő lesz a darab, igaz?

Réka: Ezt jól tudod, most nem egy összefüggő jelenetek láncolatát alkottunk meg, sokkal inkább töredezettebb lesz, ahogy én ezt tudom. Ennek oka az, hogy inkább Örkény egypercesei lesznek középpontban, ezért nem egy történeti szál lesz, hanem ezeknek a történeteknek a bemutatása.

Ha jól tudom, egy improvizációs jelenetnek leszel a szereplője. Ezt hogyan fogod kivitelezni? Milyen támpontokat kaptál a felkészüléshez?

Réka: Nagyon izgalmas volt, mikor megtudtam, hogy improvizációs jelenetet kell majd csinálnom, most a nyár folyamán volt lehetőségem egy kicsit betekinteni, hogy mit jelent pontosan az improvizációs gyakorlat. Őszintén, kicsit félek még ettől a jelenettől, mert nem tudom még, hogy pontosan mi lesz a szerep, már voltak konzultációim a tanárnőékkel, de egy improvizációra egészen máshogy kell felkészülni. Különböző gyakorlatokat fogunk csinálni, hogy bele tudjam élni a szerepbe magam, és majd a próbafeladatok eldöntik.

Nehezebb erre a darabra felkészülnöd, mint az előzőkre, vagy nem okoz különösebb problémát?

Réka: Ez egy nehéz kérdés! Eddig, ha visszagondolok, mindegyik egy kicsit nehéz volt, de mindegyik máshogy volt nehéz.

Kilencedikesként azért volt nehéz, mert az volt az első. Nekem az valami fantasztikus, hogy a tanárokkal együtt szerepelhetek. Megtisztelő volt már akkor és most is!

Tízedikben azért volt nehéz, mert ott megkaphattam egy főbb szerepet az előadásunkban. Ott a több szöveggel és a kiállással kellett megbirkóznom.

 Nekem eddig a tavalyi előadásunk viszi a prímet! Ott leginkább az okozott nehézséget, hogy egy olyan produkciót kellett bemutatnunk, ami teljesen fiktív történet volt. Voltak valósághű elemek benne, de ez a tanárnőék által megalkotott, fiktív világot mutatta be, és nagyon fontos volt a csapatnak az összhangja is. Én úgy éreztem, hogy nekem az a feladatom és a nehézség, hogy az előadás kivitelezése mellett összehozzunk egy csapatot, ami együtt tud kooperálni, ami megbízik egymásban.

Az idei darabban az improvizáció, mint már említettem, megint csak egy nehéz műfaj szerintem, már amennyire én laikusként ezt mondhatom. Itt a végzős évem az, ami egy kicsit közbeszól, de ezt is meg fogom ugrani remélhetőleg.

Gondolom, másabbak így a próbák, hogy nem látjátok egészében a darabot, és nincs kapcsolat a többi színésszel.

Réka: Igen, ez nehézséget tud jelenteni, hogy nincs folyamatos kontakt, mert amint említettem, nagyon fontos volt, és minden előadásnál nagyon fontos szerintem, hogy ismerd, kikkel dolgozol. Legalább, hogy beszélgess velük, és megtudd, hogy mik azok a dolgok, amik őt mozgatják, mert ezek hozzá tudnak tenni a kettőtök kapcsolatához, és ez kivetül az előadás folyamán, megmutatja mennyire alakult ki egy bizalmi folyamat.

Azt hallottam, hogy a tanárok szerveznek a színész brigádnak egy tábort, ahol jobban összeszokhat a csapat. Mit gondolsz, sikerül majd ennek segítségével egymásra hangolódnotok?

Réka: Valóban lesz egy rendkívüli közös próbánk egy délután-estébe nyúló közös kirándulás keretén belül, Borsihalmon. Ezt támogatja az iskola is és szerintem ez egy remek lehetőséget fog nyújtani akár nekünk, mint végzősöknek, hogy a tanárainkkal közösen, akikkel kilencedik óta együtt dolgozunk, még egy utolsó alkalommal, az érettségi előtt együtt lehessünk. Valamint az újoncoknak pedig nagyon jó arra, hogy megismerkedjenek velünk és a tanáraikkal is közelebbről. Ez tényleg egy csodálatos lehetőség szerintem.

Mennyire ismered a jelenlegi színész társaidat?

Réka: Nekünk van egy mondhatni fix, három fős csapatunk, az osztálytársaimma l- Kálmán Vilmos, Baranyai Zsófia és én -, velük kilencedik óta közösen, minden előadásban részt veszünk. Ez egy közös pont, amit nem lehet megmagyarázni. Még ha nem is beszélünk nap, mint nap, de kialakult egy kötelék, miközben együtt játszottunk. Ettől függetlenül nem vagyok teljesen vakon a szereplők listájával, nagyjából arcról ismerem a többi társam is, meg persze a tavalyi előadás folyamán is már megismertem sok-sok alattam járó diákot, de azért még vannak számomra ismeretlenek.

Színészettel szeretnél tovább menni és az irodalom, az előadók világa vonz, vagy szimplán jól sikerült hobbi számodra ez a tevékenység?

Réka: Ez megint csak egy faramuci kérdés! Be kell vallanom, hogy mindig is a színészet volt a legfőbb, áhított álmom, ez most egy kicsit alábbhagyott a sok tanulás mellett. Nagyon érdekel, tudomány szinten az irodalom és a történelem. Elsősorban egyetemre szeretnék menni, Szegedre, és a színészetet csak hobbiként űzném, de nagy álmom az, hogy akár hobbi társulatom legyen. Nagyon szeretnék csinálni feltörekvő fiatalokból és kortársakból egy csapatot, akik vonzódnak a művészetek, a színjátszás iránt, és szeretnék velük csinálni közös darabokat, mert szerintem annál csodálatosabb nincs, mint hogyha élvezetből játszik az ember.

Ezt követően Letkó Bernadett tanárnő elmesélte a tervezést, a próbák menetét és összefoglalóan elmagyarázza, hogy pontosan mit várhatunk az idei előadástól. A tanárnő eddig minden előadásban részt vett, mint társrendező, színész és énekes. Most nem csak a szervezést, de saját élményeit is készségesen megosztja velünk.

Ha jól tudom, idén Örkény egypercesei lesznek feldolgozva a darabban. Miért pont erre esett a választás?

Letkó tanárnő: Igazából nem csak az egypercesek lesznek, hanem Örkény két másik műve is megjelenik a darabban, az egyik a Tóték, amit talán a legtöbben ismernek, a másik pedig a Macskajáték, ami szintén egy színmű, ebből is lesz egy részlet az előadásban.

Az alkotó társakkal, Rosta Eszter tanárnővel, Fekete Zoltán tanárúrral és Kovácsik Zita tanárnővel, már előző év végén elkezdtünk gondolkodni, hogy mi legyen a következő darabban. A nyár folyamán megszületett egy teljesen más elképzelés, de azt el kellett vetnünk.

Újratervezés következett. A rendezőtársaim mindenféleképp egy olyan témát szerettek volna, ami kicsit elüt hangulatában az előzőektől. A vígjáték, mint kategória megjelent a fejünkben. Nagyon nehéz műfaj, sokkal könnyebb drámát vagy tragédiát vinni a színpadra.

A komédia kapcsán megegyeztünk, hogy akkor legyen Örkény, akinek az a Groteszk-Abszurd humora, talán közel hozható a diákokhoz. Végül is azok a humoros animációk, amiket a ti korosztályotok is néz/ismer, azok is ezt a fajta humort képviselik (pl. Family guy, gumball, spongyabob).

Így, hogy jelenet orientált a darab, külön-külön vannak a próbák is. Nehezebb így összerakni az előadást, az előző, összefüggő darabokhoz képest?

Letkó tanárnő: Mindig törekszünk arra, hogy koherens, kerek egész darab jöjjön létre. A darabot, az előzőkhöz hasonlóan jelenetekre bontjuk, amikhez egy zenei részletet vagy egy konkrét dalt társítunk. Megnézzük, hogy hol lenne a legjobb helye dramaturgiailag. Idén az a változás, hogy míg tavaly egy jelenetben sok szereplő vett rész, most szeparáltabb a helyzet, ugyanis teljesen külön álló jelenetek, történetek vannak különböző helyszínekkel, érzésekkel, karakterekkel.

Majd lesz egy közös próba, amit egy borsihalmi délután-estére terveztünk, az fogja összehozni a szereplőket és ott fogjuk megnézni, hogy hogyan valósítható meg ez az összefűzés.

Miből áll pontosan egy próba?

Letkó tanárnő: A lyukasóráinkat kell összefésülni, hogy egyszerre tudjunk próbálni. Vannak külön zenés és prózai próbák. A prózai próbák közül Rosta Eszter tanárnő és én elvállalunk egy-egy jelenetet és a lyukasóráinkat hozzánézzük a diákokéhoz, majd termet keresünk. A szereplőket belehelyezzük a kontextusba, és segítünk nekik, hogy a szövegelemeket hogyan kössék össze mozdulatokkal, hogyan vegyék fel a karakter temperamentumát, hogyan mozogjanak összehangoltan a színpadon. Így haladunk lépésről lépésre.

Még közreműködik Jankovszki Sára, Nagy István, Fekete Zoltán, B.Tót Orsolya tanárok, akik pedig a hangszeres próbákon vesznek részt.

Táncdalfesztiválos énekek fognak idén megszólalni. Miért a pont dalversenyből lettek választva a zeneszámok?

Letkó tanárnő: Valamiféle kapcsolatot kell találnunk a szövegek és a zeneszámok között, az a fontos, hogy a dalok is koherensen illeszkedjenek az előadásba.

Örkény a kommunizmus és szocializmus időszakában élt és alkotott. A groteszk eszközével egy olyan valóságot fest, ami azt sugallja, hogy lehet élni ezekben az időkben, de ahhoz szükség van arra, hogy a világot egy másik perspektívából szemléljük. Igyekezzük kifejezésre juttatni a darab által, hogy az az élet nem volt egyszerű, kellett a humor, kellett a szokatlan látásmód.

Ennek a sötét, fanyar groteszk humornak az ellenpontjaként jelennek meg a táncdalfesztiválos zenék tinglitangli szövegű, könnyed melódiái, amik egy vattacukorszerű világot sugallnak.

Mennyire stresszes egy ilyen előadás megszervezése? Kap a tanárnő elegendő segítséget?

Letkó tanárnő: Ezzel egyfajta pozitív stressz jár. Igazából nekünk, szervezőknek minden szabad percünkben ez forog az agyunkban. Azon jár az eszünk, hogy melyik jelenet, hogy néz ki, melyik szereplő hol legyen, ki merre menjen. Kicsit hajszoltabbak a minden napok, de ez a Flow-nak a lényege, hogy elfeledkezik az ember a térről az időről, amikor teljesen belemerül valamibe és élvezi.

Nyilván van egy stresszes része is a próbáknál, hogy összejön-e minden, hirtelen át kell-e szervezni valamit, vagy történik-e bármi komplikáció, sajnos sok bizonytalansági faktor van, de sok mindent tud tanulni az ember belőle, akár önmagáról is, feszegetjük a határainkat.

Az is egy vicces dolog, hogy ha valaki kívülről ránéz a próbafolyamatra, rögtön az jut eszébe, hogy ez mennyi munka, meg energia, és valahol igaza is van, de azt nagyon jó megtapasztalni, hogy például a kollegáim közül mindenki rárezeg erre a dologra, és ha szükségünk van valamire, azonnal segítenek. Közösségépítő folyamat, nem csak a szereplőknek, de a környezetünknek is.

A megoldhatatlannak tűnő problémák is megoldódnak.

Ha már Groteszk és Abszurd! Faragó Vencel Jenő és Bránya József elmondja nekünk, hogy milyen érzés ezt a két különös fogalmat megtestesíteni.

Mennyire tudtok azonosulni a karakteretekkel? A ti személyiségetekben is van valami abszurd vagy groteszk?

Abszurd (Joci): Igazából próbáljuk minél inkább a magunk alakjára formálni a karaktereket, annak ellenére, hogy a szavaknak van saját jelentésük.

Groteszk (Jenci): Alapjába véve kicsikét nehéz azonosulnom ezzel a személyiséggel, mert tisztában vagyok vele, hogy mindenkiben vagy groteszk, de hogy ENNYIRE?! Én azért nem gondoltam volna, hogy ilyen mértékben, kissé brutális helyzetekbe kell majd magamat elképzelnem. Eléggé összefüggéstelen baromságnak gondolom az egészet, mert ez már annyira kaotikus, hogy én is csak csodálkoztam, mikor megláttam. Fogtam a fejemet! De néha nekünk is vannak ilyen életérzéseink, így természetes úton-módon megvan.

Mennyire találjátok nehéznek a felkészülést?

Abszurd (Joci): Hát megvan ennek is a saját nehézsége, át kell látni a felállásokat, és igazából ebből adódik a siker.

Groteszk (Jenci): Alapból én nem nagyon tartom nehéznek, eddig minden a terv szerint halad. Sokan mondták, hogy viszonylag jól tudom játszani ezt az egészet, úgyhogy örülök. Szerintem nem lesz vele gond.

Szeretnétek a jövőben kamatoztatni színészi képességeiteket, vagy érettségi után más irányba terveztek menni?

Abszurd (Joci): Én a színészettel tervezek, azt tűztem ki célnak, de igazából ez mind a sorstól függ.

Groteszk (Jenci): Nos alapjába véve a színészet nekem egy B terv, egyfajta második lehetőség, ha az orvosi nem jön össze, Én a színművészettel is szeretek foglalkozni, szerepeket játszani, beleélem magam valaki másnak a bőrébe és ez is eléggé foglalkoztat engem, így az irodalom mellett.

Kovács Benedek Bátor igaz, még facér, de most a ,,Nászutasok a légypapíron’’ című novella FÉRJ szerepébe kell hogy bújjon, erről, a számára kissé szélsőséges szerepről fog nekünk most beszámolni.

A ,,Nászutasok a légypapíron’’ című Örkény novella FÉRJ szereplője leszel. Kérlek tudnál mesélni a karakteredről? Mennyire tudsz azonosulni vele?

Beni: A karakter egészen új nekem, ilyen szerepet még nem játszottam, nyilván nem a tipikus férj szerepét fogom eljátszani, egészen új köntösbe fogjuk bújtatni a karaktert. A szöveg ugyan az lesz, mint a novellában, de mást kontextust kap.  

Azonosulni vele még nem tudtam, majd hozzászokok a szerephez, mert egyelőre a darabban nekünk van a második legnehezebb szerepünk, legalább is szöveg mennyiség és megoldhatóság szempontjából, de ezt is majd meg kell ugrani.

Megvan köztetek az összhang a novella FELESÉGÉVEL (Gácsi Lilla)?

Beni: Naná, hogy megvan! Még majd fogunk gyakorolni nyilván, de egészen jól haladunk.

Hogy érzed, nehezebb felkészülnöd erre az előadásra, mint a tavalyira?

Beni: Valamennyire igen, nehezebb. Tavaly egy picikét kevesebb szerepem volt, itt sem lesz kevés szerepem, viszont a szövegem nehezebb. Szóval kis változással, igen.

Színészettel szeretnél majd a későbbiekben foglalkozni, vagy csak hobbi és kikapcsolódás neked a színjáték?  

Beni: Szeretnék vele foglalkozni, de őszintén nem szeretnék vele sehova se tovább menni. Inkább nekem ez egy hobbi és kikapcsolódás.

Végül, de nem utolsó sorban az angyali hangú Görög Nóri mesél nekünk arról, hogy milyen élmény egyszerre játszani és énekelni is a színpadon.

Hogyan készülsz fel? Heti hány órát gyakorolsz?

Én ugye leginkább dalokat énekelek, ezeket tanulom főleg, de van egy kis szövegem is. Nem kell sokat foglalkoznom vele, mivel a dalokat nagyon gyorsan megjegyzem 

Mennyire állnak hozzád közel a dalok, amiket énekelsz?

Az egyiket még nem ismertem, viszont annyira megtetszett, hogy rögtön belement a fejembe. A másik dalt már régebbről ismerem, de abba csak egy kis részt énekelek.

Az éneklés vagy a színjáték a nehezebb feladat számodra az előadás folyamán? Miért?

Inkább a kettő együtt nehéz, mivel külön-külön mindkettőben van egy kis gyakorlatom, de együtt még soha nem próbáltam, ezért nagy rajtam a nyomás.

Hogy űzöd el a lámpalázad? 

Régóta küzdök a lámpalázzal, de már hozzászoktam és tudom kezelni. Bár sokszor megesik, hogy remeg a lábam.

Ilyen pályán szeretnél érettségi után elhelyezkedni, vagy valami egész másba gondolkozol?

Szerintem csak hobbinak marad meg az éneklés, a színjátszás pedig pláne, de bármi előfordulhat.

Fontos megemlíteni, hogy a diákok és a tanárok is azért csinálják ezt, mert élvezik. A próbákat, a színjátékot, a karakterek magukra öltését. Saját szabadidejüket áldozzák fel azért, hogy a nézőközönségnek egy elgondolkodtató, szórakoztató élményt nyújtsanak. Úgy gondolom, fantasztikus, amit évről évre színpadra visznek, és hogy ennyi tehetséges diák és ennyi menő, fiatalos, szervezőképes tanár 100%-osan beleáll ebbe, és egy egész színdarabot létrehoznak. Kérlek, tiszteljétek meg őket azzal, hogy előadás közben nem zörögtök, nem nevettek, nem beszélgettek, mert a színpadon játszó emberek a szívüket-lelküket beleteszik ebbe, és olyan edukációs témával tárulkoznak elétek, amire érdemes odafigyelni. Legyetek büszkék arra, hogy ilyen kitartó, kreatív művészek az iskolatársaitok, tanáraitok, barátaitok!

A cikket írta és az interjúkat készítette: Antal Bianka.

Előrehozott angol érettségit tesznek a 11.-es diákok

Egy közvélemény kutatás keretén belül igyekeztük felmérni, hogy melyik diák miért teszi le a vizsgát, hogyan készülnek fel és melyik feladatokhoz, hogy állnak hozzá. 17 ember töltötte ki a kérdőívet, azok eredménye összesítve lett.

A kérdőívet az alábbi dokumentumban találjátok: 

Diagrammon ábrázolva láthatjátok a válaszok kiértékelését.

A közvélemény kutatás lényege az volt, hogy megnézzük, melyik feladatok a legnehezebbek a számotokra, hogyan készültök fel, mennyit gyakoroltok és így reméljük, az adatokhoz képest látjátok a saját munkátok mértékét, a többi diák átlagaihoz, értékeihez viszonyítva. 

Minden érettségizőnek sok sikert és szép eredményeket kívánok a vizsgára! 

A közvélemény kutatást készítette és a cikket írta: Antal Bianka. 

Mórások '56-ban
Avagy: A Fehér szalag 

A színpad függönye felhúzódott, a hetek óta tartó munka bizonyos i betűjére pedig felkerült a pont. Onnantól kezdve már csak a nézőkön állt, vagy bukott a kérdés: vajon sikerült e nagyot alkotnunk?

Nem árulunk zsákbamacskát azzal, hogy A Fehér Szalag című mini-színdarab forgatókönyvét Gimnáziumunk sokrétű művészei készítették el hosszú, és alázatos munka árán. Kele Nikol Léda

(újságunk irodalmi rovatáért felelős szerkesztőnk) felelt a dramaturgiáért és a színpadi pontosításokért, míg Cseklye Balázs (gimnáziumunk öreg diákja) a szöveget alkotta meg. A rendező páros férfi tagja így nyilatkozott:

"Színházat csinálni egy semmivel össze nem hasonlítható művészi feladat. Talán ez képes a legtisztábban visszatükrözni az embert magát, hiszen a hangsúly mindig a lélekből megszólaló egyéni karaktereken van, akiket viszont feltétlenül együtt, interakcióikban, kívülről szemlél a néző. Hallatlan hitelesség! Amelyre csak ráerősít ezúttal, hogy A fehér szalagot legjobb barátok egy közössége készítette: már színről-színre ismerik egymást, minden pillantásukban ott lüktet a tengernyi emlék és szeretet. El nem múló, örök értéke az életemnek, hogy erre felkérést kaptunk, majd meg is valósítottuk. Minden

vidámabb és nehezebb munkaóra ezerszeresen kifizetődött. Köszönjük, hogy eljöttek!

A darab rengeteg időt és munkát vett igénybe, de azt hiszem, nem mondok újat azzal, ha azt állítom: Minden egyes perce megérte, minden egyes momentuma valami újat adott mind a nézők, mind pedig az alkotók számára. A szobatonként és olykor péntek délutánonként történő éjszakába nyúló próbák során mégjobban összekovácsolódtunk, és megtanultunk valóban csapatban, és egymás felé tisztelettel kommunikálva emberségesek maradni, amit természetesen nem minden percben sikerült abszolválni. Sokszor a magán életi problémák, a különböző egyetemi előadások és a külön órák keresztül húzták a számításokat, de egymást pótolva és segítve próbáltunk túllendülni a kezdeti problémákon, melyek

egy idő után rugalmassá tettek mindnyájunkat.

Kiss Iza így nyilatkozott a próbákkal kapcsolatban:

"A próbák rengeteg hiányzást és rossz jegyet vontak maguk után, azonban ezt egyáltalán nem tartom problémának, sőt! Örülök, hogy végre olyanban vehettem részt, amely nem feltétlen a dualizmus témazárómra kapott jegy extázisát, hanem valami egészen másféle katarzist adott számomra, és a többiek számára is! Mint minden színpadi - és más csapatfeladat során, közöttünk is születtek konfliktusok, belső viszályok, de azt hiszem, a tenni akarás, a maximalizmusra törekvés többnyire elsimította ezeket. És ami számomra a legfontosabb volt: amíg A Fehér Szalagon dolgoztunk, egymás '56-os forradalmi hősévé váltunk. Számomra pedig ez a legfontosabb!"

Az akarat vágyat talán szakkörünk egyik lelkes tagja szavaival tudjuk leginkább alátamasztani.

"Számomra az előadásunk és a felkészülés nagy újdonság volt, mondhatni mérföldkő. Nem igazán mertem szerepelni, kiállni mások elé, csak kiskoromban. Az évek során, azóta inkább magamba fordultam és nem volt elég önbizalmam hozzá. De nagy szeretettel fogadtam el Balázs meghívását, és örülök, hogy egy ilyen csodás dolog tagja lehettem én is. Felnyitották a szemem, hogy igen, képes vagyok ilyesmihez, és jobban kéne bíznom önmagamban. Így indulok el egy új úton. Köszönöm mindenkinek!" - Nyilatkozta Timi (Szovjet katona szerepében Annamari.)

A szerepek eljátszása nem a legkönyebb

kategóriába tartozott egyikünknél sem. Volt, akinek több szerepe volt, kevés jelenettel, de volt olyan is, akinek egy szerepe volt, de rengeteg jelenetben vett részt. A szerepkörök nehézségéről Antal Bianka (a darabban szovjet katona, anyóka és idegenvezető) szerkesztő társam nyilatkozott:

"Számomra fantasztikus élmény volt ebben a darabban szerepelni, pláne, hogy zseniális kortársaim és barátaim írták és rendezték a darabot. Teljesen más egy előre megírt, vontatott, megszokott, már-már unalmasnak mondható, általános megemlékezés, mint egy olyan darab, ami elgondolkodtat és hatást kelt. Borzasztóan büszke vagy Cseklye Balázsra és Kele Nikol Lédára, akik elképzeléseik alapján megírtak egy olyan darabot, amin a közönség egyszerre könnyezett és csodálkozott. Hálás vagyok, hogy

játszhattam ebben a különleges darabban és új, nagyon jó tapasztalat volt a barátaimmal együtt gyakorolni, dolgozni, vért és verejtéket izzadni mind a színfalak mögött, mind a színpadon.

Három szerepben játszottam. Voltam idegenvezető, anyóka és Szovjet katona.

Az idegenvezető szerepkörét úgy fogalmazta meg Léda a szövegkönyvben, hogy a körülményekhez képest szürreálisan boldognak és energiadúsnak kell lennie, gesztikulással és szemkontaktussal. Nem volt sok szövegem a darab alatt, de a stressz hatására, hogy egy telt házas terem bámul és várja el tőlem a maximumot, elég rémisztő volt. Ebben a szerepben a legnehezebb dolog a szemkontaktus volt a nézőközönséggel, ugyanis ott szembesültem azzal, hogy hány szem

szegeződik rám. Szerencsére sikerült túllépnem ezen az apró pánikon, hála a sok színpadi próbának és ismerős arcoknak a nézőtérről.

Az anyóka szerepkört meghatónak találtam, hiszen egy kétségbeesett anyát kellett eljátszanom, aki vérző, sebzett gyermekét próbálja menteni. Ezen a felületen is szeretném megköszönni Fantolyné Makány Ildikó tanárnőnek, hogy kölcsön adott egy korabeli, népies szoknyát!

A harmadik szerepem a Szovjet katona volt és őszintén ezzel a karakterrel tudtam a legjobban azonosulni. Eleinte zavart, hogy én vagyok a történetben a rosszfiú és hogy a magyarokat, a saját hazám fikcionális tagjait bántom, de mindenféleképp szükség volt egy ilyen karakterre is. Szeretem, ha komoly

feladatom van és pontosan meg van mondva, hogy egy feladat során hogyan kell viselkednem és komolysággal, elszántsággal kell véghez vinnem egy dolgot. Ebben a szerepben a komolyság, a fapofa és a fegyelmezettség elengedhetetlen volt. Lédával a közös harcjelenetünk volt a kedvencem, ugyanis nagy rajongója vagyok a különféle harcművészeteknek és mindig is ki akartam próbálni, hogyan lehet a színpadon egy verekedést eljátszani.  nagyon tetszett a szerep és szerintem egész profira faragtam az orosz akcentusom és kiejtésem.

A legnehezebb feladatom a folyamatos színfalak mögötti szerepcsere volt. A húszperces előadás alatt hatszor kellett átöltöznöm, amire három esetben csak fél percem volt. Igazi kihívást jelentett ez a feladat, de Csertő Tímea, színpadi társam és barátnőm ott segített, ahol tudott."

Összegezve azt hiszem, mind büszkék lehetünk magunkra, hogy tanári és egyéb felnőtti ellenőrzés nélkül vittük színpadra a darabot. Cikkem végében fontosnak tartom a köszönet nyilvánítást Magony Ádámnak a sok biztatásért, és Csonka Szilvinek, a Móra Ferenc  Művelődési Központ Igazgatóasszonyának, amiért a helyet biztosította!

(Kiss Iza)

The Cabinet a színpadon

Október 18.-án felrobbantotta a Rocktár színpadát a The Cabinet zenekar. A négy diák túlnőtt az iskola keretein és lehetőséget kapva felléptek a Generációk koncerten, ahol a Rocktár közel teltházas hallgatóközönsége tombolt a fiatal tehetségek lehengerlő, saját kezűleg írt zenéire.

A zenekar két tagja, Kálmán Vilmos (basszusgitár, ének) és Szatmári Péter (dob) interjút adtak nekem a koncert utáni napokban.  Ezzel a cikkel egy kis betekintést nyerhettek, hogy milyen rocksztárnak lenni. Kellemes olvasást és kutakodást kívánok mindenkinek!

Milyen volt első alkalommal nyilvános, nagyközönség előtt játszani?

Vili: Elképesztő élmény volt! Nagyon örültünk, hogy ilyen sokan eljöttek és nagyon jó érzés volt, hogy az üzenetünket ilyen sok emberhez el tudtuk juttatni!

Peti: Első Rocktár koncert! Azért ez nem volt semmi!

Vili: Igen igen, emlékezetes volt, ahogy meglett az első Rocktár koncertünk.

Ki kért fel titeket, hogy játszatok a koncerten?

Vili: Árpiék (Ónódi Árpád), meg ugye a Rocktár kért fel minket erre. Beszélgettünk, hogy jó lenne, ha majd mi is megjelennénk ott, az egyik Rocktáros bulin és előtte pár héttel találkoztam Árpival egy 30Y koncert során és kérdezte, hogy szeretnénk-e fellépni, és persze, nagyon nagy örömmel fogadtuk a kérést!

Milyen érzés volt, hogy közel 50 iskolatársatok jött a koncertre, hogy támogasson titeket?

Vili: Ez egy elképesztő érzés volt, pont ki is emeltem mindenkinek, hogy ennyien eljöttek és hogy ennyien támogattak minket, nem is volt máshol ilyen hatalmas nagy támogatás és ilyen hatalmas nagy szeretet. Szerintem nagyon fontos, hogy mivel ilyen sok szeretetet kapunk, ez minket is motivál, így mi is jól érezzük magunkat a koncerten.

Peti: Igazából, ami nekem lejött ebből, a nagy fan táboron kívül, hogy már nem iskolán belül volt, az volt benne a meglepő, hogy kiléptünk ebből az iskolai cuccból és végre volt egy esély, hogy nem az iskolánk keretein belül léptünk fel és ide bárki eljöhetett.

Vili: Már egy teljes értékű, önálló zenekarrá váltunk vagy alakultunk át.

Peti: NEM VAGYUNK SULIZENEKAR!

Vili: Kiemelendő, hogy mi nem a Mórának vagyunk a zenekara, mert az az ADHOC zenekar, hanem mi a Móra diákjaiból összeállt zenekar vagyunk, szóval van különbség a kettő közt. Ki tudja, hogy a Cabinetből meddig lesz mindenki Mórás, sőt nem kell sokat várni már, mivelhogy idén hárman is ballagunk. Alakultunk, ki tudja, hogy ki lesz Mórás.

Számítottatok rá, hogy a végén vissza tapsolnak titeket? 

Vili: Nem! Nem is gondolkodtam erről és mondtam is a Máténak, hogy az utolsó számot eljátsszuk és szépen örülünk, hogy vége, lemegyünk a színpadról. Nem számítottunk rá, viszont miután volt a visszataps, akkor egyértelmű volt, hogy nyilván játszunk még egy dalt, eljátsszuk azt a dalt, ami olyan nagyot szólt és amit nagyon szeretünk mi is eljátszani.

Akkor azért játszottátok pont a ,,Nem akarom azt, hogy elmenj’’ című dalt, mert az a kedvencetek?

Vili: Nem az, hogy az a kedvencünk, mert én speciál az összes dalt egyformán, nagyon szeretem, viszont ez a dal a legnagyobbat szólt, jó is az üzenet, meg alapvetően az…..

Peti: Eddigi legjobb!

Vili: Igen, igen. alapvetően a zenekarnak is nagyon kedvelt száma lett.

Volt lámpalázatok a koncert előtt?

Peti: Ezt nagyon jól meg szoktam fogalmazni mindig! A lámpaláz az úgy néz ki a zenészeknél, legalább is nálam, hogy az első 20 percbe atomra izgulom magam és utána full nyugodtan eljátsszuk az egész koncertet, aztán lesétálunk a színpadról és megiszunk 60 sört.

Vili: Reál! Én is így vagyok vele, hogy ameddig a bepakolás van addig ez megy, nyilván ezt most is elmondom, hogy ezt nem izgulásnak hívom, hanem drukknak! A kezdésig az ember ezt az egészet így várja, meg tényleg próbál mindent úgy csinálni, hogy nagyon jól menjen, de én is tényleg csak addig izgulok, amíg pakolászunk, beállunk, vagy ameddig felmegyünk a színpadra, de ahogy elkezdődik az első szám, meg elkezdek énekelni, minden ilyen dolgot az ember levetkőz és utána meg egy nagyon jó kis koncertet lehet csinálni.

Peti, milyen érzés volt, hogy rajongói táblát csináltak nektek?

Peti: Na most elmondom a reakciómat, hogy az hogy nézett ki! Álltunk Vilivel, éppen dumáltunk, amíg a Mortáz nyomta a hatalmas koncertet, ott álltunk a bejárati ajtó előtt és jöttek befelé a folyosóról a Fanniék, és ugye egyértelműen este volt, meg sötét és nem láttam semmit, és jöttek-jöttek be és annyit érzek, hogy valaki megbökdösi a vállamat, hátra fordulok, látom, hogy tartják a táblát. Felugrottam! Kezem a nyakamon, nézem, mondomom: ,,Ezt nem hiszem el!’’ Lehetett nyolcadikos vagy kilencedikes képet raktak rá, hatalmas nagy Cabinet logóval és amúgy rendesen azt beszéltük, hogy feketével sokkal jobban néz ki a logónk!

Vili: Ja, úgyhogy meg lesz változtatva!

Peti: Na mindegy, a lényeg, hogy nagyon szeretem, puszi Illés Fanninak azért, hogy csinált nekem egy ilyen gyönyörű táblát! Ki van rakva a falamra otthon! Puszi! Puszi!

Vili: Köszönjük szépen, mindenképp!

Vili, mennyire voltál boldog, amikor a back stage-ből kilépve egy hordányi ember özönlött köréd?

Vili: Hát én egyszerűen nem tudtam megszólalni! Lényegében kijöttem és mindenki körül

állt és hát szavakba nem önthető ez az érzés! Nem tudtam semmit se reagálni! Igazából nagyon boldog voltam, hogy ennyi embernek tetszett és hogy ennyi ember így odajött hozzánk, átjött nekik ez az egész és élvezték. Ez nagyon fontos volt számunkra! Barátok, családtagok, mindenki! Nagyon nagyon jó érzés volt!

Peti: Hát meg azért abban az egy pillanatban, amikor vége van a koncertnek és mindenki ugrál, akkor te vagy a központ! Ezt hívják úgy, hogy zenei életérzés!

Peti, előre be volt készítve a szemceruza, hogy alá tudd írni a rajongóid kezét, vagy ott adta neked kölcsön valaki?

Peti: Nem nem! Azt a Bakos Lilla adta nekem, hogy aláírjak mindenkit, úgyhogy nem. Az kölcsön volt.

Vili:  De nagyon szívesen, mindenkinek aláírunk!

Peti:  Igen, nagyon szívesen!

Vili: Én is valahonnan kaptam valami tollat és mondták, hogy írjam alá a dallistát meg egy spáros blockot! Egyébként kérésre kiadjuk a dallistát! Most például Mátétól kérték.

Többen is hiányolták a már sokszor hallott ,,Rálelnék talán'' számotokat. Hogy hogy azt nem játszottátok?

Vili: Össze lettek válogatva, hogy miket játszunk és az úgy egy teljes, egész volt, pont így lett elképzelve, pont így volt nagyon jó. Legközelebb lehet, hogy azt játsszuk majd ráadásként.

Mikor hallhatunk titeket újra zenélni?

Vili: Coming soon! Ilyen titokzatosak vagyunk, majd egyszer megjelenünk újra!

Peti: Nézzétek a Facebookot meg az Instát!

Vili: Egyébként igen, insta! A lényeg az, ha jövünk, az nagyon fog szólni!

Peti: Tavasszal lesz majd egy meglepi! 😉

,,Az érzéseink töltik fel a zenét jelentéssel, és így válik egy dal a  részünkké.’’ – Kollár Betti

A fiúk mindent beletesznek a zenélésbe, életük, kikapcsolódásuk, szenvedélyük és életcéljuk a zene. Az teszi őket jó előadóvá, hogy ennyi érzelemmel, ennyi odaadással csinálják azt, amit ennyire szeretnek. Mindenkinek melegen ajánlom, hogy menjen el legalább egy koncertjükre. Ígérem, nem bánjátok meg!

Az interjút készítette és a további szövegeket írta: Antal Bianka. 

The Cabinet

A jótékonysági diákbálon először debütált az iskola új büszkesége, a The Cabinet zenekar. A banda híres zenék feldolgozásával és általuk írt számokkal kápráztatta el a tomboló közönséget. Új, elsőként bemutatott dalaik között felcsendült a ,,Rálelnék talán'', korábbi nevén ,,Édenkert'' című dal, melyet a Mórás diákok már jól ismernek. Úgy gondolom, hogy a zenekar megérdemel egy cikket, amely megpróbálja bemutatni kik is ők. Hihetetlen kreativitással és beleéléssel játszottak, folyamatosan próbáltak és egy remek műsort hoztak össze, melyek egyre jobbak lesznek. Úgy értesültem, hogy több diáktársamat érdekli, hogy a banda mégis, hogy alakult meg, mire számíthatunk tőlük és mégis hogyan tudnak tízenpár évesen komplett dalokat összeállítani. A banda minden tagja fenomenális zenész és személyiség. Igyekeztem feltérképezni a pályafutásukat, próbáltam minél jobban feltárni az olvasóknak, hogy mégis kik azok a The Cabinet és hogy jutottak el idáig. Ennek érdekében egy fokozatosan felépített, egyre mélyebbre merülő kérdéssort állítottam fel, melyre teljesen őszintén válaszoltak is a tagok, ám ennek csak egy részét mutatom most be, ugyanis titokzatoszenészeink a többi meglepetést későbbre tartogatják. Remélem, ezzel egy kis betekintést sikerül nyernetek a próbák, a bandatagok elhivatottsága és a hangszerek mögé! Kellemes olvasást kívánok mindenkinek!

Először is, Vili, hogy vagy ma? 

Vili: Hát, elég jól telt a nap, sőt nagyon jól, köszönöm szépen!

Tudnál kérlek kicsit mesélni a bandatagokról? Ki milyen szerepet tölt be a csapatban, ki milyen hangszeren játszik?

Vili: Igen, mindenféleképpen! Szatmári Péter, ő a teljes értékű dobosunk, illetve cajonozni szokott az akusztikusabb hangvételű számoknál. Kapus György, ő az egyik gitáros és a hangtechnikus. Végül de nem utolsó sorban jómagam, Kálmán Vilmos, én basszusgitáron játszom, illetve én énekelek a zenekarban. 

Tudom, hogy már több költészetnapi előadásban is részt vettetek és zenéltetek, megmutattátok tehetségeteket. Ott kovácsolódott össze a csapat? 

Vili: Igazából, ez úgy kezdődött, hogy tavaly volt kint az udvaron a „Kutatók éjszakája” és ott Gyuri intézte a hangosítást, hát úgy ahogy…, és ott a hangpróbán lettünk jóba Gyurival, mi ismertük egymást már rég óta, de ott lettünk igazán jóba és ott kezdett el ő is, így a zenekar felé közeledni. Akkor még a tanárok is benne voltak, meg minden féle ember játszott benne, akit megtaláltak. Idén volt, hogy közeledett a diákbál és mondtam Gyurinak, hogy csináljunk egy koncertet, most már a tanárok nélkül. 

Kinek az ötlete volt a banda alapítása? 

Vili: A zenekar alapítása olyan dolog volt, hogy Gyuri eljött hozzánk párszor gitározgatni és akkor, így mondtam neki, hogy tök jó dolog lenne, ha mi zenekarban gondolkodnánk és nem csak ketten zenélgetnénk. Volt is kedve ezt csinálni, akkor vettem rá, hogy kezdjen el újra gitározni. Zsú, aki be szokott segíteni, ő ismerte a Petit és tudta, hogy dobol, ezért beszéltem vele, hogy jó lenne, ha eljönne, és már a következő próbán hozta is a dobcuccát. Szerencsére rögtön meglett az összhang és utána egyből elkezdtünk próbálni.

Akkor a bál előtt alapult meg hivatalosan a The Cabinet, vagy van egy konkrét nap?

Vili: Igen, egy májusi nap, amikor megkérdeztem Petit, hogy be akar-e lépni a zenekarba. Peti mondta, hogy mindenféleképpen beszáll.

A bandátok a The Cabinet nevet kapta, gondolom azért, mert a Kabinet teremből indultatok, de kérlek meséld el a nevetek eredetét!

Vili: Igazából úgy kezdődött ez az egész, hogy van a Mórában egy ,,tanári kabinet’’ nevezetű terem és mi ott készültünk a zenés rendezvényekre. Mikor Gyurival kerestük, hogy mi legyen a zenekar neve, akkor lapozgattam egy idegenszavas szótárt, ahol voltak angol-szász nevek.

Gyuri: Leszóltam az összeset!

Vili: Igen, egyik se tetszett igazából semelyikünknek sem, amit én mondtam, az nem tetszett Gyurinak, amit Gyuri mondott, az nem tetszett nekem. Utána kinyitottam a legelején és megláttam, hogy Kabinet, és milyen jó lenne ezt, leírni C-vel, mert ez milyen vicces.

Vannak állandó próbáitok, vagy akkor gyakoroltok, amikor tudtok?

Vili: Igazából, akkor próbálunk, amikor tudunk és mindenki itt van, viszont vannak olyan alkalmak, amikor nem tud mindenki itt lenni, akkor általában Gyurival elkezdünk megírni két-három dalt, és utána, mikor már csatlakoznak a többiek is, befejezzük őket. 

A nyáron is fogtok gyakorolni?

Vili: Igen, nyitva van az iskola, szóval igyekszünk mindenféleképpen bejönni és próbálni. Nyilván vannak a nyáron elfoglaltságaink, mert a nyár a pihenésről szól, viszont remélem, hogy mindenkinek ér annyit, hogy egy héten kétszer szánjon rá időt, és jól érezze magát. Igazából ez nem csak egy próba, hanem itt a kapcsolatok is fejlődnek. Megint csak Petit tudom említeni, akit pár hónappal ezelőtt, még nem ismertünk, most már viszont az egyik legjobb barátunk. Tényleg az a legjobb, hogy milyen jól tudunk együtt működni. 

Volt már hogy annyiszor gyakoroltatok egy dalt, hogy meguntátok?

Vili: Nem, igazából!

Gyuri: #a háttérben nagyon bólogat#

Vili: Hát, szerintem…

Peti: Gyuri szerint: igen!

Vili: Igazából, mi a saját számainkat sokszor hallottunk, viszont a közönség, még csak egyszer hallhatta, szóval nekünk kötelességünk eljátszani a számokat, minél többször, hogy majd a koncerten jobban szóljon. 

Gondolom folyton alkotjátok az új dalokat. Mikor várható a következő és miről fog szólni? 

Vili: A legújabb számunk címe: ,,Kellő távolságban’’. Az, hogy miről fog szólni? Nekem ez a kérdés mindig olyan fura volt, mert én úgy gondolom, hogy arról szól, amit a hallgató belelát. Nem küldetésünk megmondani, hogy a számaink miről szólnak. Számunkra a lényeg az, hogy olyan érzéseket adjunk át, amellyel a közönség tud azonosulni.

Mi az a legmagasabb siker, amit el akartok érni együtt a zenekarral?

Vili: Hú! igazából, mindenki tűz ki maga elé célokat, és a mi célunk jelenleg az, hogy a Béke téren játszhassunk. 

A diákbálon nagy sikerrel léptetek fel. Hogy látod, a jövőben sulizenekar maradtok, vagy egész Félegyháza be lesz vonva? 

Vili: Az első nem hivatalos koncertünk, a Mórás bálon volt, viszont az első hivatalos koncertet szeretnénk az iskolán kívül megcsinálni, ami azt jelenti, hogy nem csak a Mórások tudnak majd rá eljönni. Szeretnénk, ha mások is hallanák a zenénket. 

Gyuri: Igazából a kérdés hibádzik, mert nem Félegyázának zenélünk, hanem az összes olyan embernek, akinek jelent valamit a zenénk, tehát nem egy városnak zenélünk, nem egy országnak zenélünk, hanem annak, aki meghallgatja. 

Szeretitek, ha sulizenekarnak hívnak titeket?

Vili: Nem!

Mennyire fontos számotokra a hírnév?

Gyuri: Igazából, egy banda, az nem működhet hírnév nélkül, tehát megvan az a szint, amit muszáj meglépnünk, viszont alapvetően, én úgy gondolom, hogy azért csináljuk, mert mi szeretünk zenélni.

Vili: A lényeg az az, hogy mi tudjunk zenélni és hogy a zene szeretetét felhasználva, tudjunk alkotni valamit. 

Van lámpalázatok a koncert előtt?

Vili: Igazából, lámpaláznak nem lehet nevezni, úgy szoktam nevezni, hogy drukk, de hát ez elmúlik, ahogy lenyomtuk az első számot. 

Gyuri: Igazából, lámpaláznak én sem nevezném, inkább van egy ilyen folyamatos nyomás játék közben, hogy csak azért jött el valaki, hogy meghallgasson minket, és akkor, már a legtöbbet adjuk neki, amit adhatunk. 

Vili: Pontosan! És a koncerten végig arra törekszünk, hogy jól csináljuk és hogy mi is megtiszteljük a közönséget. 

A hangosítás és a hozzá tartozó eszközök sajátok? 

Vili: Nem, Nagy Zsolt tanárúrnak nagyon szépen köszönjük a hangosítást, nagyon megkönnyítette a munkánkat a tanárúr azzal, hogy a régi hangcuccát ideadta.

Kik voltak a mentorotok, azok a személyek, akik nélkül nem tudott volna megalakulni a banda? 

Vili: A Mórás tanárok közül: Nagy Zsolt tanárúr, Kisné Letkó Bernadett tanárnő, Rosta Eszter tanárnő, Fekete Zoltán tanárúr. Ők mind hozzájárultak ahhoz, hogy mi most itt legyünk, együtt tudjunk játszani, számokat tudjunk csinálni, illetve maga mellett meg mindenkinek a saját zenei példaképe. Őket most nem fogjuk elmondani, de hogy ki mit hoz otthonról, szóval még hozzá adódnak ezek a személyek, de a Mórában a tanárok tekintetében, ők voltak azok, akik nagyon sokat segítettek. 

Ha jól tudom, minden szöveget te írtál, Vili! Igaz?

Vili: Igen! Én írom a szövegeket. 

Mikor kezdtél el dalokat írni?

Vili: Igazából, verseket kezdtem el írogatni általános iskolában és a versekből az általános iskola vége és a gimi eleje felé bontakoztak ki a dalszövegek. 

Melyik dalotokra vagy a legbüszkébb? 

Vili: Én, szeretem az összeset.

Milyen érzés, hogy a már jól ismert ,,Rálelnék talán’’, korábbi nevén ,,Édenkert’’ című számotok, már olyan ikonikus, hogy szinte minden Mórás tudja a dalszöveget?

Vili: Ez elképesztő érzés az embernek, hogy alkot valamit, és az másoknak ilyen jól átjön.

Köszönöm szépen!

Vili: Hát mi köszönjük!

Nagyon hálás vagyok, hogy nyilatkozott a banda az újságnak! Remélem minden olvasónak felkeltették a figyelmét! A továbbiakban igyekszem majd minél több kulisszatitkot megszerezni tőlük, valamint minden fellépésükről tájékoztatni fogunk benneteket! Az iskola Facebook és instagram oldalán megtalálhatók lesznek a velük kapcsolatos információk, valamint a The Cabinet saját Facebook és instagram linkjét csatoljuk. 

https://www.instagram.com/thecabinet_official__?igsh=dGFvaHNxNnp5ZTBn

A bandatagok üzenete: Easy Writers öcsém, Easy Writers!

Az interjút készítette és a további szövegeket írta: Antal Bianka. 

A gimis élet

A cikkben arról olvashattok, hogy mit éreznek a jelenlegi 9.esek mennyire rázódtak bele a gimis létbe, pozitív, vagy negatív tapasztalatként élik-e meg a hirtelen felelősséget és az új szokásokat.  Tavaly egy új környezetbe, új emberek közé kellett beilleszkednem, barátokat kellett találnom, és bele kellett rázódnom a gimis életbe. Azért pont a félévet választottam fordulópontnak, mivel tavaly tapasztalataim szerint fél év kellett ahhoz, hogy hozzászokjak a gimis élethez, megszokjam a tanárok ritmusát és az új tanulási módszereket. Remélem titeket is érdekel, hogy a jelenlegi a két kezdő osztályok hogyan veszik az akadályokat. Ha érdekel a cikk, olvass tovább. (Ha nem érdekel akkor is olvass tovább!  😊).

9. AT

Mennyire vagy motivált az év elejéhez képest?

Zsófi: Igazából számítottam rá, hogy többet kell tanulni, mint általános iskolában, de eléggé váratlanul ért, hogy nagyba ránk zúdították az anyagot, de annyira nem vészes. Szerintem lehet bírni a tempót és a tanárok is sokat segítenek, de emellett sokat kell készülnöm és elég sokáig fent kell lennem esténként, hogy fel tudjak készülni másnapra. A lényeg az, hogy bírható.

Új tanulási rendszert alakítottál ki a gimis tanuláshoz, vagy jó volt, ahogy előtte tanultál?

Zsófi: Jobban rendszerezem, hogy mit kell megtanulni és mit kell kevésbé, hogy mi az ami másnapra kell, mi az ami esetleg hanyagolható pár napig, de a lényeg az, hogy többet kell rendszereznem.

Mennyivel nehezebb a kilencedik osztály a nyolcadiknál és ez miben nyilvánul meg?

Zsófi: Hát a jegyeimbe biztos…. Más és nehezebb persze és tanórákból is több van, mint tavaly volt, de igazából nem vészes.

Sikerült már beilleszkedned az új osztályodba?

Zsófi: Szerintem teljes mértékben igen. Mindenki elfogadó és nyitunk egymás felé, mindenki tiszta lappal indult és szerintem már mindenki beilleszkedett.

Mi volt eddig a legnehezebb dolog, amivel meg kellett birkóznod a gimiben?

Zsófi: A fizika. De egyébként nem ugrik be semmi. Más ördöngős dolog nem volt.

Örülsz, hogy ebbe az iskolába jöttél?

Zsófi: Igen. Meglepődtem rajta, de igen.

Mennyire vagy motivált az év elejéhez képest?

Robi: Ugyan annyira.

Új tanulási rendszert alakítottál ki a gimis tanuláshoz, vagy jó volt, ahogy előtte tanultál?

Robi: Ugyan az maradt, mint régen.

Mennyivel nehezebb a kilencedik osztály a nyolcadiknál és ez miben nyilvánul meg?

Robi: Hát érezhető a változás a nyolcadikos tanulnivalókhoz képest. Többet kell tanulni.

Sikerült már beilleszkedned az új osztályodba?

Robi: Persze! Már az első nap.

Mi volt eddig a legnehezebb dolog, amivel meg kellett birkóznod a gimiben?

Robi: Ötletem sincs.

Örülsz, hogy ebbe az iskolába jöttél?

Robi: Igen. Megérte.

A suliújságnak válaszolt: Besze Zsófia és Retkes Róbert.

9.c.

Mennyire vagy motivált az év elejéhez képest?

Nóri: Hát én úgy érzem, hogy fokozatosan, de év elején és most is nagyon lelkes és motivált vagyo. Nagyon szeretek tanulni, ez már korábbról is megmaradt.

Új tanulási rendszert alakítottál ki a gimis tanuláshoz, vagy jó volt, ahogy előtte tanultál?

Nóri: Maradtam a már korábban beváltnál.

Mennyivel nehezebb a kilencedik osztály a nyolcadiknál és ez miben nyilvánul meg?

Nóri: Hát minden képpen egy kicsit nehezebb, de én azt vettem észre, hogy jobbak a jegyeim és ez részben a tanáraimnak köszönhető és a közegnek, de nem vészes, tényleg csak egy kicsikét nehezebb.

Sikerült már beilleszkedned az új osztályodba?

Nóri: Igen. nagyon sok új barátot találtam, nagyon jó az osztály közeg, úgyhogy nagyon örülök ennek.

Mi volt eddig a legnehezebb dolog, amivel meg kellett birkóznod a gimiben?

Nóri: A legnehezebb dolog talán az, hogy az angol tanárunk kicsit szigorúbb és máshogy tanít, viszont ezt is meg lehet szokni és szerencsére egy viszonylag jó jeggyel húzom az új évet.

Örülsz, hogy ebbe az iskolába jöttél?

Nóri: Igen, nagyon! Nem bántam meg.

Mennyire vagy motivált az év elejéhez képest?

Zsombor: Igen.

Új tanulási rendszert alakítottál ki a gimis tanuláshoz, vagy jó volt, ahogy előtte tanultál?

Zsombor: Maradt a régi.

Mennyivel nehezebb a kilencedik osztály a nyolcadiknál és ez miben nyilvánul meg?

Zsombor: Eléggé, majdnem sokkal.

Sikerült már beilleszkedned az új osztályodba?

Zsombor: Igen.

Mi volt eddig a legnehezebb dolog, amivel meg kellett birkóznod a gimiben?

Zsombor: Az irodalom, mert nehezen tanulom.

Örülsz, hogy ebbe az iskolába jöttél?

Zsombor: Persze.

A suliújságnak válaszolt: Görög Nóra és Zámóki Zsombor Bendegúz

9.any.

Mennyire vagy motivált az év elejéhez képest?

Noémi: Igen, nagyon lelkes maradtam. Motiváltak a tanárok is és az osztálytársaim is egyaránt, mert mindenki nagyon szeret teljesíteni és így motiváljuk egymást, hogy egyre jobbak legyünk.

Új tanulási rendszert alakítottál ki a gimis tanuláshoz, vagy jó volt, ahogy előtte tanultál?

Noémi: Igazából kicsit változott, de nem nagy mértékben.

Mennyivel nehezebb a kilencedik osztály a nyolcadiknál és ez miben nyilvánul meg?

Noémi: Az év elején kissé szokatlan volt, de most már sokkal jobb.

Sikerült már beilleszkedned az új osztályodba?

Noémi: Igen. Szerintem mindenki megtalálta a helyét és nagyon jó a közösség.

Mi volt eddig a legnehezebb dolog, amivel meg kellett birkóznod a gimiben?

Noémi: Talán a szóbeli felelések, mert nálunk általános iskolában nem sok szóbeli volt, így kicsit furcsa más emberek előtt beszélni.

Örülsz, hogy ebbe az iskolába jöttél?

Noémi: Igen, nagyon örülök.

Mennyire vagy motivált az év elejéhez képest?

Peti: Sokkal motiváltabb vagyok, bár hiányoztam egy jó másfél hónapot a törött lábam miatt.

Új tanulási rendszert alakítottál ki a gimis tanuláshoz, vagy jó volt, ahogy előtte tanultál?

Peti: Maradt a régi.

Mennyivel nehezebb a kilencedik osztály a nyolcadiknál és ez miben nyilvánul meg?

Peti: Sokkal nehezebb, legfőképp mert sokat hiányoztam és lemaradtam az anyagról.

Sikerült már beilleszkedned az új osztályodba?

Peti: Persze!

Mi volt eddig a legnehezebb dolog, amivel meg kellett birkóznod a gimiben?

Peti: A múlthét, mert 3 beadandót, 2 témazárót és még néhány dolgozatot írtunk.

Örülsz, hogy ebbe az iskolába jöttél?

Peti: Igen.

A suliújságnak válaszolt: Kapás Noémi és Szatmári Péter.

9.b.

Mennyire vagy motivált az év elejéhez képest?

Réka: igen.

Luca: igen.

Új tanulási rendszert alakítottál ki a gimis tanuláshoz, vagy jó volt, ahogy előtte tanultál?

Réka: Maradt a régi.

Luca Maradt a régi.

Mennyivel nehezebb a kilencedik osztály a nyolcadiknál és ez miben nyilvánul meg?

Réka Nekem könnyebb, minta nyolcadik volt.

Luca: Könnyebb, de hozzá kell szokni, hogy melyik tanár, mit követel, és hogy azt hogy kell teljesíteni.

Sikerült már beilleszkedned az új osztályodba?

Réka: Tökéletesen igen.

Luca: Abszolút.

Mi volt eddig a legnehezebb dolog, amivel meg kellett birkóznod a gimiben?

Réka: Hozzá kellett szoknom az új tanárokhoz és a követelményeikhez.

Luca: Nekem is ez volt a nehézség és még a termek megtalálása.

Örülsz, hogy ebbe az iskolába jöttél?

Réka: Teljes mértékben meg vagyok elégedve a döntésemmel, hogy ide jöttem.

Luca: Én is teljes mértékben meg vagyok elégedve, hogy a Mórát választottam, mert nagyon szeretek itt lenni.

Mennyire vagy motivált az év elejéhez képest?

Boti: Igen, mondhatni. Főleg, hogy itt a félév, így még jobban.

Új tanulási rendszert alakítottál ki a gimis tanuláshoz, vagy jó volt, ahogy előtte tanultál?

Boti: Maradt igazából a régi. Az megfelelő számomra.

Mennyivel nehezebb a kilencedik osztály a nyolcadiknál és ez miben nyilvánul meg?

Boti: Számomra nem nehezebb. Talán az volt a nehéz, hogy az új tanárok módszerei és a tanulási különbségeket meg kellett szokni.

Sikerült már beilleszkedned az új osztályodba?

Boti: Igen, teljes mértékben. A közös hang megvan az osztállyal.

Mi volt eddig a legnehezebb dolog, amivel meg kellett birkóznod a gimiben?

Boti: Talán az, hogy a tanárok neveit meg kellett jegyezni és a termeket meg kellett találni, még év elején.

Örülsz, hogy ebbe az iskolába jöttél?

Boti: Igen, teljes mértékben.

A suliújságnak válaszolt: Rádi Luca, Rádi Réka és Rádi Botond.

A riportokat készítette és dokumentálta: Antal Bianka.

Az MFG gólyái

9./at

Mi a véleményed a gólyaavatóról, hogy tetszett?

Bendegúz: Jó, kreatív csapatépítő program volt.

Melyik feladat tetszett a legjobban?

Bendegúz: A cserélgetős feladat, amikor egy gemkapcsot minél nagyobb értékű tárgyra kellett kicserélni, az nagyon jó volt. 

Mi a véleményed arról, hogy a tizedik és nyolcadik osztályosok megviccelhetik a gólyákat, ha nincs rajtuk a gólyajelvényük?

Bendegúz: Kicsit visszaélnek a dologgal, de engem nagyon nem hoz lázba ez az egész. Igazából engem a  tizedikesek nem zavarnak, csak a nyolcadikosok, hogy lényegében fiatalabbak nálunk és adhatnak nekünk feladatokat. 

Mi volt eddig szerinted a legkreatívabb feladat, amit meg kellett csinálnod vagy hallottad, hogy másnak meg kellett csinálnia? 

Bendegúz: Hát elvileg meg kellett számolnia egy kilencedikesek az ablakokat, szerintem ez elég kreatív volt, ha ez igaz egyáltalán.

Mi a véleményed a gólyaavatóról, hogy tetszett?

Bíborka: Szerintem egy nagyon jó kis csapatépítő program volt, jók voltak a versenyek.

Melyik feladat tetszett a legjobban?

Bíborka: A szivacsos nagyon jó volt, de a lisztes is, én kívülről néztem, de akkor is vicces volt, ahogy bohóckodnak. 

Mi a véleményed arról, hogy a tizedik és nyolcadik osztályosok megviccelhetik a gólyákat, ha nincs rajtuk a gólyajelvényük?

Bíborka: Van, amikor túlzásba esnek, de ez csak egy kis dupla tesi úgymond, mert hát fekvőtámaszozni vagy guggolni kell, igazából meg lehet csinálni, szerencsére én még nem jutottam odáig, hogy csinálnom kelljen őket, de ha viseled a gólyajelvényt, akkor nem is kell csinálnod és hát ennyi a lényege ennek az egésznek. 

Mi volt eddig szerinted a legkreatívabb feladat, amit meg kellett csinálnod vagy hallottad, hogy másnak meg kellett csinálnia? 

Bíborka: Az egyik osztálytársamnak, az egyik emeleten lévő kilincsek megszámolásával büntették, egyébként a többi se volt rossz, csak egyszerű. 

A suliújságnak válaszolt: Rácz Bíborka és Galla Bence Bendegúz.

9./Any

Mi a véleményed a gólyaavatóról, hogy tetszett?

Judit: Nagyon tetszett, izgalmas volt, a programok és a feladatok is jók voltak. 

Melyik feladat tetszett a legjobban?

Judit: Nem szerepeltem benne, de a második tetszett a legjobban, amikor a csapatoknak el kellett cserélni egy gemkapcsot egy másik, értékesebb tárgyra. 

Mi a véleményed arról, hogy a tizedik és nyolcadik osztályosok megviccelhetik a gólyákat, ha nincs rajtuk a gólyajelvényük?

Judit: Szerencsére eddig még megúsztam az összeset, nem nagyon tetszik. Azt furcsállom, hogy a nyolcadikosok is megtréfálhatják a kilencedikeseket, és ők ezzel élnek is. 

Mi volt eddig szerinted a legkreatívabb feladat, amit meg kellett csinálnod vagy hallottad, hogy másnak meg kellett csinálnia? 

Judit: Egy osztálytársam azt a feladatot kapta, hogy felrajzoltak a táblára egy gyertyát és neki el kellett fújnia. 

Mi a véleményed a gólyaavatóról, hogy tetszett?

Benedek: Nagyon jó volt összességében. Tetszettek a feladatok, nagyon választékosak voltak.

Melyik feladat tetszett a legjobban?

Benedek: Ha engem választottak volna, akkor biztos, hogy a gémkapocs elcserélése lett volna, de így, hogy nem engem választottak, így is az volt a kedvencem. 

Mi a véleményed arról, hogy a tizedik és nyolcadik osztályosok megviccelhetik a gólyákat, ha nincs rajtuk a gólyajelvényük?

Benedek: Igazából teljesen jogosak, hála az égnek engem még nem kaptak el, mert mindig rajtam volt a gólyajelvény. Az a baj, hogy most, hogy a nyolcadikosok is adhatnak nekünk feladatokat, ez a szabály nem biztos, hogy annyira bejön, de hát ez a szabály, ezt el kell fogadni. 

Mi volt eddig szerinted a legkreatívabb feladat, amit meg kellett csinálnod vagy hallottad, hogy másnak meg kellett csinálnia? 

Benedek: A legkreatívabb az a gyertya feladat volt, ugye felrajzoltak egy gyertyát a táblára és az egyik osztálytársunknak el kellett fújni. 

A suliújságnak válaszolt: Varga Judit és Kovács Benedek Bátor.

9./c

Mi a véleményed a gólyaavatóról, hogy tetszett?

Gréta: Elég jó volt, a feladatok könnyen megoldhatók voltak, sokat nevetgéltünk. A tánc gyakorlását is élveztük nagyon és persze magát a táncot, néhányszor meguntuk, de lényegében jó volt az egész. 

Melyik feladat tetszett a legjobban?

Gréta: A kedvenc feladatom a lisztfújós lett volna, igaz én a szivacsos feladatot teljesítettem, de a liszteset szívesen megcsináltam volna. 

Mi a véleményed arról, hogy a tizedik és nyolcadik osztályosok megviccelhetik a gólyákat, ha nincs rajtuk a gólyajelvényük?

Gréta: Szerintem vannak néhol durvább feladatok, nálunk volt olyan például, hogy valaki ki lett zsákmányolva, tehát venni kellett ételt a másiknak a saját pénzből, ezeket nyilván nem tolerálom, nyilván senki se, de az hogy csinálni kell 5 guggolást, az teljesen rendbe van. 

Mi volt eddig szerinted a legkreatívabb feladat, amit meg kellett csinálnod vagy hallottad, hogy másnak meg kellett csinálnia? 

Gréta: Szerintem a tíz fekvő, de az is nagyon tetszett, amikor körbeálltuk az egyik osztálytársunkat azért, hogy ne tudják számolni, hogy hányadik guggolásnál tart.  

Mi a véleményed a gólyaavatóról, hogy tetszett?

Zsombor: Teljesen jó buli volt, elvoltam az osztállyal és az évfolyammal is.

Melyik feladat tetszett a legjobban?

Zsombor: A székfoglaló, mert abban nyertem.

Mi a véleményed arról, hogy a tizedik és nyolcadik osztályosok megviccelhetik a gólyákat, ha nincs rajtuk a gólyajelvényük?

Zsombor: A fizikai feladatok unalmasak, semmi értelmük. Amikor a fiú ad a lánynak feladatot, például azt, hogy guggoljon, az szerintem eléggé megalázó. 

Mi volt eddig szerinted a legkreatívabb feladat, amit meg kellett csinálnod vagy hallottad, hogy másnak meg kellett csinálnia? 

Zsombor: Az előző szünetben kaptam pont feladatot, nekem eddig ez tetszett a legjobban, hogy egy bizonyos pozícióban kellett ugrálnom.  

A suliújságnak válaszolt: Terjék Gréta és Zsámbóki Zsombor Bendegúz. 

9./B

Mi a véleményed a gólyaavatóról, hogy tetszett?

Réka: Nagyon jó volt, tetszett, hogy mindenkinek meg lehetett nézni a táncát és hogy be is jöhettek megnézni, szerintem a koreográfia is jó volt, meg maga az egész program. 

Luca: Nekem is nagyon tetszett, főleg, hogy mi nyertünk, minden osztály jól táncolt, látványos volt, jót szórakoztam. 

Melyik feladat tetszett a legjobban?

Réka: Amikor el kellett fújnom a lisztet

Luca: A lisztes nekem is nagyon tetszett, meg még a székfoglaló. 

Mi a véleményed arról, hogy a tizedik és nyolcadik osztályosok megviccelhetik a gólyákat, ha nincs rajtuk a gólyajelvényük?

Luca: Szerintem viccesek, nekem egyszer adtak feladatot, amikor nem vettem vissza a jelvényt és megtaláltak a folyosón, jó fél percig guggolnom kellett, de egyébként tök jó, saját magamon is röhögök. 

Mi volt eddig szerinted a legkreatívabb feladat, amit meg kellett csinálnod vagy hallottad, hogy másnak meg kellett csinálnia? 

Réka: Nekem nagyon tetszik, amikor ledobnak egy pénzérmét és pörögni kell körülötte.

Mi a véleményed a gólyaavatóról, hogy tetszett?

Botond: Nekem nagyon tetszett, ötletesen megoldotta mindegyik osztály a neki feladott feladatot szerintem és az én osztályom is kitett magáért. 

Melyik feladat tetszett a legjobban?

Botond: Amikor az emberekből ki kellett rakni az MFG feliratot. 

Mi a véleményed arról, hogy a 10.ik és 8.ik osztályosok megviccelhetik a gólyákat, ha nincs rajtuk a gólyajelvényük?

Botond: Szerintem nincs vele semmi baj. Igazából már egy tradícióvá vált ez a dolog és remélem így is marad. 

Mi volt eddig szerinted a legkreatívabb feladat, amit meg kellett csinálnod vagy hallottad, hogy másnak meg kellett csinálnia? 

Botond: Talán az, hogy pénzérmét kellett húznia az illetőnek, és ahány forintot húzott, annyiszor kellett a pénz körül forognia. 

A suliújságnak válaszolt: Rádi Réka, Rádi Luca és Rádi Botond.

7./E

Mi a véleményed a gólyaavatóról, hogy tetszett?

Sára: Jó volt, bár egy kicsit gáz. 

Melyik feladat tetszett a legjobban?

Sára: Az, amikor a lisztet el kellett fújni.

Mi a véleményed arról, hogy a tizedik és nyolcadik osztályosok megviccelhetik a gólyákat, ha nincs rajtuk a gólyajelvényük?

Sára: Nagyon jók.

Mi volt eddig szerinted a legkreatívabb feladat, amit meg kellett csinálnod vagy hallottad, hogy másnak meg kellett csinálnia? 

Sára: Az, amikor a teremben átrendeztették velünk a padokat. 

Mi a véleményed a gólyaavatóról, hogy tetszett?

Noel: Jók voltak a feladatok, az indulót nehéz volt megírni, ötletesek voltak a jelmezek. 

Melyik feladat tetszett a legjobban?

Noel: A vízhordós. 

Mi a véleményed arról, hogy a tizedik és nyolcadik osztályosok megviccelhetik a gólyákat, ha nincs rajtuk a gólyajelvényük? 

Noel: Sokszor elhagytuk a jelvényeket, ezért Éva néni, az osztályfőnökünk sokat csinált pótba. 

Mi volt eddig szerinted a legkreatívabb feladat, amit meg kellett csinálnod vagy hallottad, hogy másnak meg kellett csinálnia? 

Noel: Nekem szinte mindig megvolt a gólyajelvényem, egyszer tíz guggolást csináltattak velem, de a többségnek ha nem volt jelvénye annak forognia kellett egy pénzérme körül, ez az a kútfúrásos feladat. 

A suliújságnak válaszolt: Balázsi Sára és Csáki Noel. 

A riportokat készítette és dokumentálta: Antal Bianka.