Hírek


1956 - idén is Emlékezünk

Idén is a tizenkettedik évfolyam diákjai emlékeztek meg iskolánkban az '56-os forradalomról. 

A műsor középpontjában a szabadságharc nemzetközi visszhangja állt, melynek komolyságát Albert Camus francia író és Kim Cshun-szu dél-koreai író szavaival támasztották alá a tanulók. A Himnusz eléneklése után Kollár Ernő szólt pár szót a hatvan évvel ezelőtt történt szörnyűségről, majd Hegedűs Boglárka, Gombos Gréta, Borzai Viktória és Novák Dorka lenyűgöző előadása következett. 

A műsorban helyet kapott az egykori Lord rockegyüttes egy megható dala, illetve egy Emily Dickinson-vers, melyet Cseklye Balázs 12/Any-es tanuló írt át.


" Halál volt? Nem: felkeltem én,

S Ki Holt, felkelhet itt -

Vad volt? Bíz! Győzött a rang;

Csitított sok nyelvet.


(...) 


Hisz nem a Káosz-Fagy örök - 

Van ajtó, van kiút -

Magyarnak Híre kincs -

Nemzetünk: de mély kiút!"


 - szavalta Juhász Rubin Csillag e megható verset. 


A verses előadást követően Balázs fantasztikus beszédét hallhattuk, mely a háláról, és a mély alázatról szólt, őseink felé.


Köszönjük szépen Szana Beáta tanárnőnek a mentorálást, illetve a tizenkettedik évfolyamnak a lehengerlő előadást, melyre - rengeteg tennivalójuk ellenére is - sok időt szántak! 



KULTUP PROGRAM 


Idén október 18-án Bozóné Rosta Eszter és Kisné Letkó Bernadett tanárnő szervezésével iskolánkba látogatott számos Erkel-díjas operetténekes, táncos, színész és színházi dolgozó. 

De hogy mit is foglal magába a KultUp szó, és miről is szólt a mai nap? Túl azon, hogy nem kellett tanulni, és lógathattuk a lábunkat, és túl azon, hogy nem kellett folyton tanári fegyelem alatt állni, a KultUp rengeteg dologgal bővítette értelmi, és érzelmi inteligenciánkat is, és színes körű kínálatával több belátást nyerhettünk egy művész életébe.

Azonban sok mással is gazdagodhattunk: Grecsó Zoltán táncba bújtatott elemekkel hívta fel figyelmünket a mozgás nagyszerűségére, és pszichológiai hátterére. Emellett a másfél órás előadáson jókat nevettünk a táncosok vicces - néha vergődéshez hasonlító - produkcióin. Az előadás kedvet is csinált néhányunknak a tánc el - és újrakezdéséhez is. Zoli, (mert megengedte, hogy tegezhessük) megköszönte türelmünket és fokozott figyelmünket a produkciójuk végén, mi pedig óriási tapssal viszonoztuk mindazt, amit magukkal hoztak. Az előadás egyszerűen felejthetetlenre sikerült!

Bánki Beni zenék és versek egyvelegével gazdagította kreativitásunkat, grátiszként pedig készíthettünk vele közös szelfiket. Több nagyszerű alkotás született, amiket meg is oszthattunk egymással, és persze Benivel.

Burkus Egon érthető, és rávezető magyarázatával könnyen vettük a Kádár Korszak megdöbbentően óriási akadályait, s még több tudással gazdagodtunk, hála a hétköznapi, már-már lebutított nyelvezetnek, mellyel a korszak jellemző vonásait, és tragédiáit mesélte. Az előadás végére mindenki komor arccal távozott a teremből, később pedig baráti viták kerekedtek a témával kapcsolatban. 

Az Eureka Games csapatával osztály szintű társasjáték csatát vívtunk, melyet kivétel nélkül mindenki élvezett. Hangos csevej és kacagás töltötte meg a rajz termet, a játék hevében mindenki kimelegedett. A játék ugyan az elején érthetetlennek tűnt, de belelendülve mindenki a feladatára koncentrált, s megértette a szabályokat. Kártyák susogtak a kezekben, taktikus pillantások villantak a levegőben, ezzel fokozva a játék izgalmát. A fogaskerekek csak úgy kattogtak, s forogtak a fejekben, mire megszületett néhány jól sikerült alku. A csapatok magas pontszámokkal nyerték el méltó jutalmukat: újabb izgalmas előadáson vehettek részt. 

Hadházi Ádám drámapedagógussal, és néhány pantomimes kollegájával egy érdekes dráma színdarabot tekinthettünk meg, melynek tematikája több szemszögből értelmezhető volt. A főszerepben a Halál, egy férfi, és egy nő állt, kinek kezében négy alma volt látható. A férfi gyönyörködve nézett a nőre, s szépen egyesével ette meg az almáit, mígnem az utolsóhoz nem érkezett. A nő ekkor keresztbe tette kezét, ezzel megtagadva a férfi elől az utolsó, s egyben legszebb almát. A férfi ekkor elszomorodott, tanácstalanná vált, mígnem eszébe jutott, hogy odaadja a nőnek ezüst gyűrűjét. Felhúzta a harmatgyenge, hófehér ujjra a mutatós darabot, cserébe pedig megkaphatta az almát. A darab csattanója csak ekkor következett: az alma mérgezett volt, a férfi pedig rosszul lett tőle, azonban nem halt meg. Vesztét a nő távozása okozta, mely öngyilkossági kísérletre sarkallta. A halál - mint motívum - ekkor toppant be, s énekelte el az 'O Sole Mio című dalt, mellyel a műsor véget is ért. Hadházi Tanár Úr ezek után meghallgatta mindenki véleményét a darabról. Mindenkinek mást adott, s mást jelentett, ezáltal beleláthattunk egymás gondolataiba, s érzelmi világába, amely kissé összekovácsolta a teremben ülőket. Az óra végére egy vers is született, melyet ötös csapatokban írtunk meg. 


A programsorozat összességében remekül sikerült, sok új dolgot tanulhattunk amellett, hogy lazíthattunk is egyet. A nap jókedvvel, s mókával telt, alig lehetett unott arcokkal találkozni a folyosókon, és a termekben. Az előadóktól pozitív visszajelzéseket kaptunk az iskolával és a tanulókkal kapcsolatban, és bekerültünk náluk a TOP1 iskolák közé, ahol valaha előadást tartottak. 

Innen is köszönjük a tanárnőknek a kiváló szervezést! Természetesen az előadókat is külön köszönet illeti, amiért ilyen színvonalas, odaadó, és precíz programokkal, előadásokkal, játékokkal és feladatokkal készültek nekünk!