Easy Writers
Szelíd Nyugatosok
A Móra Ferenc Gimnázium diáklapja
A szerkesztőség bemutatkozik...
Sziasztok, én Iza vagyok, a suliújság főszerkesztője, fotósa és hírszerzője! Számomra az írás és a fotózás az önkifejezést, a lelki szabadságot, a más világokba, dimenziókba való eljutást jelenti. A képeken keresztül meg tudom mutatni a realitással vegyülő művészetem, míg az írásban igazán szabadnak, s korlátoktól mentesnek érzem magam. Örülök, hogy az írókör, és a suliújság tagja lehetek, mert így egy olyan kis csapattal dolgozhatok együtt, akik értékelik a művészetem, és azt, aki vagyok! Egy idézettel zárom bemutatkozóm: „A kínai mondás szerint a leghalványabb tintával leírt szó is erősebb, mint a leghangosabban kimondott szó.” – Tóth András.
Kele Nikol Léda vagyok, simán csak Léda.
Számomra az írás kezdetben egy olyan menedéket jelentett, amit bármikor használhattam, amikor nehezemre esett magammal együttéreznem, amikor meg kellett állnom azért, hogy a lelkem utolérjen engem.
Most azt érzem, hogy írni bárkinek szabad, jól írni pedig nehéz, de a legszebb számomra az, hogy az írás, mint olyan, azon túlterhelt lelkek szolgálatára van, amelyek kellően bátrak ahhoz, hogy megmutassák a legfurcsább és legsebezhetőbb oldalukat is. Azt éreztetni másokkal műveken keresztül, hogy szabad őszintén érezniük, az nem gyengeség, hanem tehetség.
Így tehát a célom az írással sokrétű, az irodalom rovat felelőseként szeretnék bátorítani mindenkit, hogy merjetek alkotni olyan sorokba foglalt szavakat, amelyeket visszaolvasva közelebb juthattok önmagatokhoz.
Írni annyi, mint érezni, gondolkodni, élni. Ha megkérdeznék, mit hiányolnék nagyon, ha elveszíteném, a családok és a barátok mellett én a nyelvet jelölném meg, az anyanyelvet. Ez utóbbi nélkül nem csak másokat, a világot, magamat sem érteném meg. Azt sem érteném, miért vagyok itt, és hogy mit miért teszek. És a beszéd nem elég: írással mélyebben és pontosabban értem meg azt, ami körülöttem és bennem zajlik. Sőt, a sorokat visszaolvasva talán könnyebben elfogadom mások tévedéseit és hibáit, vágyait és fájdalmait azon keresztül, hogy szembesülök a sajátjaimmal. (Fekete Zoltán)
Cseklye Balázsnak hívnak, jelenleg végzős tanévemet töltöm Gimnáziumunkban a 12/A osztály tagjaként és immár vérbeli, büszke mórásként. Életem során a világ rengeteg jelensége, tudományterülete iránt érdeklődtem különösen, gyakran egyhez/néhányhoz fűződő rendkívüli rajongással. Egy ilyen kapcsolat vitt rá, hogy 11 éves koromban prózaírással kezdjek foglalkozni: született a tollamból több novella és elbeszélés, rövidebb dráma, illetve a nagyregénnyel is próbálkoztam.
A versek szeretetét mélyértelmű szöveggel bíró angol-amerikai rockdalok hallgatása helyezte szívembe, már általános iskolás korszakom utolsó periódusában; amatőr műfordítóként ezeket nagyon szívesen ültetem át magyar nyelvünkre saját, általában kis terjedelmű lírai művek alkotása mellett. Egy és egyezer téma képes arra, hogy ihletet adjon nekem: a történelemtől és a közügyektől kezdve, magánéleti eseményeken, döntéseken, továbbá zenéken, filmeken keresztül egészen egy gyönyörű női arcig; s bár szenvedélyem a kézzel történő írás, üdvözlöm a technológia adta lehetőséget, hogy ötleteimet immár valós időben „papírra vethetem” a szinte mindig nálam lévő okostelefon jegyzettömbjébe.
Számomra az írás átugorhatatlan lépcsőfok a kiteljesedés útján; örülök, hogy hasonló gondolkodású diáktársakkal együtt helyezhetem rá a lábamat a szerkesztőség berkein belül.
Nekem az írás a depresszióim feloldásához szükséges gyógyszer. A versek elveszik a fájdalmat, feloldják a gondokat, felszabadítják az elmét, és boldogságot hoznak az életbe. Azért kezdtem el verseket írni, hogy hangot adjak a fájdalmamnak, hogy örülhessek a boldogságomnak. A versírás számomra az egyik legnagyobb élvezet. Az írás számomra a leghatásosabb lelki segítség. (Antal Bianka)
Versírás. Mit is jelent ez számomra? Olyan, mintha minden egyes leírt vers után hazatalálnék, szomorúságomtól megszabadulnék. Segít továbblépni, leginkább attóL az embertől, aki a legfontosabb volt számomra. Segít önmagam megtalálásában. A versírás által találtam meg egy otthont, a Móra Családot. Tehát a versírás számomra a szabadságot jelenti. De persze nem csak ennek lettem a rabja az évek során. Például: Marvel sorozatoké, a keleti kultúráé, a rajzolásé és a tollasozásé is. Valamint igyekszem a szürke falak elől a természetbe menekülni és mottóm szerint élni: "Készíts olyan emlékeket melyekre halálod után is emlékezni fogsz!”
(Csertő Tímea)