Az izsóp (Hyssopus officinalis) az ajakosak családjába tartozó mediterrán eredetű törpecserje. Nyár közepén nyíló kék virágai a növény hajtásán egyoldalasan helyezkednek el. Illatos leveleit fűszerként is használják.

Az izsóp közel-keleti rokona a Bibliában is szerepel mint vallási szertartásokon használt növény.  A kereszten szenvedő Jézus szájához izsópra tűzött ecetes szivacsot tartottak szomjúsága enyhítésére. Pécsi Lukács 16. században írt, keresztény szüzeknek szóló erkölcsbotanikai művében az izsóp az állhatatosság, tökéletességre törekvés és lelki tisztaság növénye. Azért kapcsolta össze ezekkel az erényekkel, mert virágai nem hivalkodóak, de a növény  jó illatot áraszt. A főzetéből készült szer szépíti az orcát, ahogyan a felsorolt jó erkölcsök is szépítik a lelket.