szereplők; Gazsi: Latinovits Zoltán, Esmeralda: Leticia Calderón, Ágy: 345 modell, JYSK
HELYSZÍN: Karakószürcsöl. Este tizenegy óra. A hálószobában pislákol a villany. A falak hullámzanak. Vagy csak a vakolat adta fel a szolgálatot. Az éjjeliszekrényen vörös pecsét izzik: a Vármegyei Kormányhivatal büntetőkamat-értesítője.
Gazsi a szoba közepén áll. Kinyúlt mackónadrágja térdénél megroggyant, mint egy vesztes háború után visszavonuló hadsereg. Kezében pohár víz, a másikban egy potencianövelő pirula. Sokáig nézi. Aztán fölnéz a mennyezetre.
GAZSI
(mélyről, rekedten, mintha egy egész nemzet lelkiismerete szólalna meg benne)
Esmeralda!
(Szünet. A falióra kattan. Gazsi összerezzen.)
Esmeralda, te asszonyi lélek! Te, ki két gyermekkel már lezártad a jövőt, miközben én… én még mindig a határidők szakadékának peremén állok!
ESMERALDA
(az ágy közepén ül, szárazkolbászt rág. Föl sem néz)
Gazsi, ha megint a hivatalról akarsz beszélni, előbb nyeld le azt a pirulát, mert a végén még a kolbász is kihűl.
GAZSI
(fölmutatja az értesítőt, mint Mózes a kőtáblákat)
A hivatalról?!
Ó, te boldog tudatlanság! Te, ki nem ismered a paragrafusok sötét éjszakáját! Hallgasd hát az ítéletet!
(A papír megremeg a kezében.)
Ha éjfélig nem nyilatkozik meg a beágyazódási szándék, ha a biológiai teljesítés elmarad, ha az államigazgatási kötelezettségvállalás nem nyer testet…
(Közelebb lép. Hangja szinte suttogássá omlik.)
A jegybanki alapkamat…
(Hosszú szünet.)
…plusz tizennyolc százalék!
ESMERALDA
(leharap egy darabot a kolbászból)
Akkor fizess, Gazsi.
GAZSI
FIZETNI?!
(Hátratántorodik, mintha mellkason találták volna.)
Miből, Esmeralda?! A lomis ágyunkból?! A vályogfalból?! A testünk utolsó, még el nem árverezett négyzetcentiméteréből?!
(A pirulát a szájába dobja, vizet iszik, majd ünnepélyesen kihúzza magát. A hatás egyelőre elmarad.)
Nem! Én nem fizetek! Én teljesítek!
ESMERALDA
Te legfeljebb toporogsz.
GAZSI
(a faliórára mered)
Huszonhárom óra negyvenkettő!
Tizennyolc perc! Tizennyolc perc választ el bennünket a pénzügyi összeomlástól, a társadalmi lecsúszástól, a kamatos kamat örök kárhozatától!
(Hirtelen Esmeralda felé fordul. Hangja vezényszóvá keményedik.)
Asszony! A jövőnk nevében: kapaszkodom beléd!
Gazsi nekirugaszkodik. Felmászni próbál Esmeraldára, mint kétségbeesett hegymászó az utolsó sziklafalra.
GAZSI
(lihegve, szinte eksztázisban)
Megcsináljuk! Ideológiailag! Biológiailag! Közigazgatásilag!
ESMERALDA
(a kolbászt menti, miközben megpróbálja lerázni)
Szállj le rólam, te krafi! Összenyomod a vacsorámat!
GAZSI
Ne mozogj! A felületi egyenetlenség miatt lecsúszik a csípőm!
(A mennyezet felé fordul.)
Ó, ti hivatalok! Ti pecsétek! Ti iktatószámok! Lássátok: én nem a gyönyörért küzdök! Én a határidőért küzdök! A határidőért, amely nem ismer szerelmet, nem ismer könyörületet, és nem fogad el igazolást a teljesítés elmaradásáról!
ESMERALDA
(most már teljes erejéből ráförmed)
HA NEM ENGEDSZ EL AZONNAL, ÉN VISZLEK BE A DILIHÁZBA!
Csend.
A falióra kattan egyet.
Gazsi megdermed. Esmeralda tekintete nem mozdul.
GAZSI
(halkan, megtörten)
De… a kamatok…
ESMERALDA
A kamatodnak mondom: TAKARODJ!
Gazsi lassan lecsúszik. A flanelköntös elhallgat. A hivatalos értesítő a földre hullik.
A falióra éjfélt üt.
GAZSI
(a papír fölé hajol, és úgy olvassa, mint saját halálos ítéletét)
Elmaradás.
(Szünet.)
Jogkövetkezmény.
(Szünet.)
Büntetőkamat.
(Föltekint. Szemében egy egész elveszített birodalom.)
Esmeralda… mi lesz most velünk?
ESMERALDA
(betakarózik)
Holnap mosok.
Gazsi lassan leül az ágy szélére. A kezében a pirulás doboza. A falióra tovább jár. A kormányhivatal valahol a távolban bizonyára iktat.
GAZSI
(utoljára, a sötétbe)
Az idő múlik…
(Szünet.)
…de a kamatláb örök.
SÖTÉT.