Zoltán péntek este fél hétkor ért haza. Nehéz munkanap állt mögötte, a fejében még ott zúgtak a délelőtti értekezlet számai, a délutáni telefonok és a főnöke megjegyzései. Dóra nyolcra ígérte magát. Zoltán úgy gondolta, készít neki valami süteményt. Nem volt különösebb gyakorlata a konyhában, de a ChatGPT állítólag mindenhez értett.
– Szeretnék egy egyszerű, finom süteményt készíteni a barátnőmnek. Mit ajánlasz?
A válasz nem késett.
– Egy almás kevert süteményt javasolnék. Könnyű elkészíteni, nem igényel különösebb gyakorlatot, és nagyon finom.
Zoltán bekapcsolta a kihangosítót, hogy munka közben is hallja az utasításokat.
– Sorold fel, kérlek, a hozzávalókat!
– Szükséged lesz három almára, húsz dekagramm lisztre, tizenöt dekagramm cukorra, két tojásra, egy deciliter olajra, egy csomag sütőporra és egy teáskanál fahéjra.
Zoltán elővette a bevásárlószatyrot. Három hagyma már volt otthon, a többit megvette.
– Hogyan készítsem el?
– Először hámozd meg az almákat, majd reszeld le őket nagy lyukú reszelőn.
Zoltán egy pillanatra megállt.
– A hagymát?
– Az almát – ismételte a ChatGPT.
Zoltán a telefonra nézett. Aztán a hagymákra. Végül vállat vont.
– Jó.
A recept folytatódott.
– Egy tálban keverd össze a lisztet, a cukrot, a tojásokat, az olajat és a sütőport. Add hozzá a reszelt almát, majd a fahéjat. Az egészet dolgozd simára.
Zoltán dolgozott. A hagyma reszelése közben könnyezett, de ezt a fáradtság számlájára írta. A fahéjjal kissé bőkezűen bánt, mert úgy emlékezett, hogy az almás süteménynek erősen fahéjasnak kell lennie.
– Milyen legyen a tészta állaga? – kérdezte.
– Sűrű, de könnyen keverhető.
Zoltán úgy találta, hogy a tészta inkább nehezen keverhető, de nem akart akadékoskodni. Aztán kivajazta a tepsit, beleöntötte a masszát, és betette a száznyolcvan fokra előmelegített sütőbe.
– Mennyi ideig süssem?
– Körülbelül harmincöt-negyven percig. Tűpróbával ellenőrizd.
Zoltán leült a konyhában. Egy idő után különös, édeskés-hagymás illat kezdett terjengeni a lakásban. Eszébe jutott, hogy talán a fahéj és a hagyma nem a legjobb párosítás, de már nem akart változtatni semmin.
Dóra nyolc óra után érkezett. Zoltán kissé ünnepélyesen vezette a konyhába.
– Sütöttem neked valamit.
A sütemény külseje szép volt. Aranybarna, helyenként kissé megpirult. Zoltán büszkén vágott belőle két szeletet.
Dóra beleharapott.
Rágott egy darabig.
– Ez hagymás?
– Almás – mondta Zoltán. – A ChatGPT receptje alapján.
Dóra újra beleharapott. Aztán elnevette magát.
Zoltán is nevetni kezdett. Először csak halkan, aztán egyre felszabadultabban. Megpróbálták megállapítani, hogy a sütemény inkább egy elrontott almás pite vagy egy félresikerült hagymás lepény, de egyikük sem jutott eredményre.
Végül a maradékot kidobták.
Az este nagyon jól sikerült. Sokat beszélgettek, nevettek, és amikor később elcsendesedett a lakás, megtörtént az is, amire mindketten vágytak: első, szerelemmel teli közös éjszakájuk.
Reggel Zoltán még az ágyban fekve megkérdezte:
– Szerinted legközelebb mit süssek?
Dóra hozzábújt.
– Valami egyszerűt. Mondjuk almásat.
Zoltán elmosolyodott, és megnyitotta a ChatGPT-t.
– Tegnap este egy kis félreértés történt – kezdte. – A receptedben az almát hagymának hallottam. Szerinted mi lehetett az oka?
A ChatGPT megértően válaszolt:
– Semmi különös. A fáradtság, a figyelem megosztottsága és a hangfelismerés sajátosságai együttesen okozhatták a félreértést. Örülök, hogy az este ennek ellenére jól sikerült.
Zoltán elgondolkodott.
– Szerinted a sütemény minősége mennyiben befolyásolta az este sikerét?
– A párkapcsolati intimitás számos tényezőtől függ. A közös nevetés, az elfogadás és a kölcsönös figyelem fontosabb lehet, mint a kulináris teljesítmény.
Zoltán elégedetten bólintott.
– Akkor ezt jól csináltuk.
A ChatGPT felajánlotta, hogy összeállít nekik egy tíz alkalomból álló, párkapcsolat-erősítő főzőtanfolyamot.
Zoltán elfogadta.
Dóra közben visszaaludt.
Rádli Róbert