Stevia magyarul

A stevia nem egy édesítő márka, ahogy sokan gondolnák, hanem egy növény. A magyar köztudatban leginkább úgy terjedt el, mint: stevia növény, sztévia vagy sztevia, sztivia, sztívia, stivia vagy stívia.

Nem árt tudni, hogy “stevia növény” elnevezés valójában egy 240-260 fajt számláló növénynemzettséget jelöl, de közülük csak az egyik az, amire mi édesítő gyógynövény, vagy fűszernövényként gondolunk. Ennek a magyar neve a Jázminpakóca, vagy tudományos nevén a Stevia Rebaudiana Bertoni (forrás: Wikipédia).

Ezt a Dél-Amerikában őshonos, az őszirózsafélék családjába tartozó évelő növényt, az inkák és a guarani indián törzsek fedezték fel már évszázadokkal ezelőtt. Ők így hívták: ka’a he’ê (reméljük te ki tudod ejteni, mert mi nem… :). Először az 1800-as években került Európába, majd a világháborús cukorhiánynak köszönhetően szélesebb körben is elterjedt.

Termesztik Kínában, Japánban, Brazíliában, és Paraguayban, de elszórtan létezik Angliában, Mexikóban, Kaliforniában, és Maláj földön is. Nem árt tudni róla, hogy igen válogatós, nem lehet akárhova ültetni, mert bár szívós, ideális környezetet igényel:

A steviából mára egy széles körben elterjedt, különleges hírnévnek örvendő élelmiszeripari alapanyag lett. A boltokban nagyon sokféle változatban kapható, elsősorban édesítésre használt tabletták, cseppek, porok formájában. Különleges hírnevét annak köszönheti, hogy rendkívüli édesítő potenciállal bír, ráadásul fogyasztása szokatlanul sok területen eredményez pozitív élettani hatásokat.

Ennek köszönhetően elterjedtek a piacon a kifejezetten élelmiszeripari gyártóknak szánt különböző stevia kivonatok, sőt, kapható cserepes stevia is, és sokan próbálkoznak otthon stevia por/kivonat készítésével, annak ellenére, hogy a termesztés kapcsán fentebb leírtaknak köszönhetően, házilag kifejezetten nehéz elfogadható minőségű édesítőt előállítani belőle.

Kapcsolódó tartalom: stevia por