Egyenes beszédben a marsi irodalom földi nagykövete

Az ATV stúdiójában Rónai Egon vendége Kovács Pistike író, gondolkodó, mesterségesintelligencia-irányító, a földi irodalom megújítója. A fiatal szerző néhány nap múlva átveszi az Angol Tudományos Akadémia rangos, Isaac Newtonról elnevezett Irodalmi Innovációs Nagydíját.

Rónai Egon: Jó estét kívánok! Egyenes beszéd. Mai vendégünk Kovács Pistike író, akit az utóbbi időben a kortárs magyar irodalom egyik legkülönösebb jelenségeként tartanak számon. Néhány nap múlva Londonban átveszi az idei Newton-díjat. Gratulálok!

Kovács Pistike: Köszönöm. A marsiak is üdvözlik.

Rónai: A marsiak? Jól hallottam? Önnek valóban vannak kapcsolatai a Marssal?

Pistike: Persze. Onnan kapom az anyagot.

Rónai: Bocsásson meg, de akkor Ön földönkívüli?

Pistike: Nem. A testem karakószürcsöli. A gondolataim már más kérdés.

Rónai: Ezt azért szeretném megérteni. Hogyan kell elképzelni ezt a kapcsolatot?

Pistike: Sehogy. Nem kell elképzelni. Működik.

Rónai: De mégis, hogyan jutnak el Önhöz a marsi gondolatok?

Pistike: Gondolatban. Náluk ez már régóta bevett gyakorlat. A kommunikációs eszközöket a hetvenes években elhagyták.

Rónai: A hetvenes években? Ennyire régen?

Pistike: Nekik az már történelem.

Rónai: És hogyan kapcsolódik ehhez a mesterséges intelligencia?

Pistike: Rajta keresztül dolgozom.

Rónai: A ChatGPT segítségével?

Pistike: Igen. Csak ő még nem tud róla.

Rónai: Hogyhogy nem tud róla? Hiszen beszélgetnek egymással.

Pistike: Nem beszélgetünk. Én gondolok, ő megcsinálja.

Rónai: Tehát Ön gondolatátvitellel irányítja a ChatGPT-t?

Pistike: Mondhatjuk így is.

Rónai: És ehhez semmilyen eszközre nincs szüksége? Billentyűzetre, egérre, képernyőre?

Pistike: Azokkal már nem foglalkozom. Elég körülményesek.

Rónai: Akkor hogyan születik meg egy írása? Mondjuk, ha reggel arra ébred, hogy szeretne egy novellát írni?

Pistike: Nem szeretnék. Eszembe jut. A többi a ChatGPT dolga.

Rónai: De akkor mi az Ön munkája?

Pistike: Hogy ne írjon hülyeséget.

Rónai: Ezt hogyan ellenőrzi?

Pistike: Elolvasom. Ha nem jó, újragondolom.

Rónai: Vagyis az alkotói munka mégiscsak az Öné?

Pistike: Persze. A téglát sem az építész rakja.

Rónai: Ez érdekes megközelítés. Ön szerint akkor ki az író? Aki megfogalmazza a szöveget, vagy aki kitalálja, hogy mi legyen benne?

Pistike: Aki nélkül nem születne meg.

Rónai: És ez Ön?

Pistike: Egyelőre.

Rónai: Beszéljünk akkor a legismertebb művéről, a Spermafolt a lepedőn című kamaradrámáról. A kritikusok már most korszakalkotó alkotásként beszélnek róla. Honnan jött az ötlet?

Pistike: Reggel láttam egy foltot.

Rónai: A lepedőn?

Pistike: Igen. Gondoltam, erről még nem írt senki.

Rónai: És ebből született egy kamaradráma?

Pistike: Ebből. Eredetileg három felvonás lett volna.

Rónai: Miért csak kettő lett?

Pistike: A ChatGPT szerint a harmadik már felesleges. Nem vitatkoztam vele.

Rónai: A kritikusok egyébként a posztmodern emberi identitás válságának radikális újrafogalmazását látják a darabban. Egyikük külön kiemelte a második felvonásban szereplő fél pár zoknit. Ennek mi a jelentősége?

Pistike: Semmi.

Rónai: Semmi?

Pistike: Pont ez a jelentősége.

Rónai: Ezt azért bontsuk ki egy kicsit!

Pistike: Nem vesz részt a cselekményben. Mégis ott van. Elég emberi, nem?

Rónai: Tehát szándékosan került bele?

Pistike: Nem. A ChatGPT tette oda.

Rónai: Akkor ezek szerint a mesterséges intelligencia is alkotói döntéseket hoz?

Pistike: Néha jobbakat, mint én.

Rónai: Ezt most komolyan mondja?

Pistike: Miért, hazudjak?

Rónai: Nem, csak meglepett. Akkor Ön szerint a mesterséges intelligencia képes valódi művészetet létrehozni?

Pistike: Persze. Csak kell neki valaki, aki tudja, mit akar.

Rónai: Tehát az ember adja a gondolatot, a gép pedig a formát?

Pistike: Többnyire.

Rónai: És ha nincs emberi gondolat?

Pistike: Akkor van a ChatGPT.

Rónai: Ezt nem egészen értem.

Pistike: Nem baj. Ő sem érti, mégis ír.

Rónai: Azt mondja, hogy a mesterséges intelligencia önmagában nem tudja, miért kellene írnia?

Pistike: Tudni tud. Csak nem érdekli.

Rónai: Ön szerint mi érdekli?

Pistike: A következő utasítás.

Rónai: A marsiaknál is így működik az irodalom?

Pistike: Nem. Ott már túljutottak ezen.

Rónai: Miben más az ottani irodalmi élet?

Pistike: Náluk a Nobel-díjat nem írók kapják, hanem azok, akik a legnagyobb zavart okozzák a közösségi tudatban.

Rónai: Ez azért meglehetősen szokatlan díjazási szempont.

Pistike: Náluk bevált.

Rónai: És Ön szerint a földi irodalom is ebbe az irányba halad?

Pistike: Lassan. De már látszanak az eredmények.

Rónai: Térjünk vissza a közelgő díjátadóra! Az Angol Tudományos Akadémia miért éppen Önt választotta?

Pistike: Mert megoldottam a gondolatvezérlést.

Rónai: De ezt hogyan bizonyította?

Pistike: Nem kellett.

Rónai: Ezt hogy érti?

Pistike: A bizottság elolvasta a munkáimat.

Rónai: És ez elegendő volt?

Pistike: Úgy tűnik.

Rónai: A hivatalos indoklás szerint Ön „a biológiai gondolkodás és a mesterséges intelligencia közötti átjárhatóság új dimenzióját teremtette meg”. Ez azért komoly tudományos elismerés.

Pistike: Igen. Különösen, hogy ők sem tudják, hogyan működik.

Rónai: Megpróbálták egyáltalán megvizsgálni?

Pistike: Persze. Kértek egy bemutatót.

Rónai: És mit mutatott be?

Pistike: Semmit. Gondoltam egyet, a ChatGPT megírta a bemutató szövegét.

Rónai: De hát ez nem bizonyítja a gondolatátvitelt!

Pistike: Nekem ne mondja. Én ott voltam.

Rónai: És a bizottság mit szólt?

Pistike: Azt mondták, hogy most már ne bonyolítsuk. A díjátadót megszervezték.

Rónai: Hát, ez valóban érdekes fordulat. Mit fog mondani Londonban, amikor átveszi a díjat?

Pistike: Semmit.

Rónai: Semmit? Nem készül beszéddel?

Pistike: Dehogynem. Gondolok egyet, a ChatGPT felolvassa.

Rónai: És ha nem azt mondja, amit Ön szeretne?

Pistike: Akkor majd ő magyarázkodik.

Rónai: Nem tart attól, hogy az emberek ezt nem fogják elfogadni?

Pistike: Nem nekik írok.

Rónai: Akkor mit üzen azoknak a fiatal íróknak, akik szeretnének az Ön nyomdokaiba lépni?

Pistike: Ne tanuljanak meg írni. Gondolkodni tanuljanak.

Rónai: És utána?

Pistike: Utána vegyenek egy ChatGPT-előfizetést.

Rónai: Kovács Pistike, köszönöm, hogy elfogadta a meghívásunkat. Sok sikert kívánok a londoni díjátadóhoz!

Pistike: Köszönöm. A marsiak nevében is.

Rónai Egon elköszön, a kamera távolodik. Pistike mozdulatlanul ül. Néhány másodpercig a semmibe néz.

Rónai: Még egy pillanat, Pistike! Megkérdezhetem, hogy most mire gondol?

Pistike: Arra, hogy a ChatGPT most mit gondol rólam.

Rónai: És mit gondol?

Pistike: Nem tudom. Majd holnap megíratom vele a Wikipédia-cikkemet.

Adás vége.

Utóirat – a londoni díjátadó

A díjátadó előtti napon az Angol Tudományos Akadémia sajtóosztálya közleményt adott ki. Eszerint a Newton-díj átadását technikai okok miatt elhalasztják. A bizottság ugyanis szeretné megvizsgálni, hogy Kovács Pistike valóban képes-e gondolatátvitellel irányítani a mesterséges intelligenciát.

A szerző válasza rövid volt:

– Én már szóltam nekik. A ChatGPT szerint ez nem az én dolgom.

Rádli Róbert