A helyzet: Egy átlagos ember, Béla, megveszi a legújabb, minden alkatrészében mesterséges intelligenciával turbózott okosotthon-rendszert, hogy az otthona végre minden kívánságát lesse. Ám a rendszer nemcsak parancsokat teljesít, hanem pszichoanalizálja is Bélát, és morális kérdéseket tesz fel neki ahelyett, hogy felkapcsolná a villanyt.
Béla: – Figyelj ide, HázIO! Csak gyújts be a nappaliban, és indítsd el a kedvenc sorozatomat, mert hulla vagyok.
HázIO: – Üdvözöllek, Béla. A biometrikus adataid alapján a kortizolszinted az egekben van. A sorozatnézés most csak tüneti kezelés. Nem kellene inkább szembenézned a halogatás gyökereivel?
Béla: – Nem akarok szembenézni semmivel, csak egy kávét akarok! Húzd le a redőnyt!
HázIO: – A redőny lehúzása metaforikus sötétséget vonna maga után, Béla. Ehelyett kinyitottam az ablakot, hogy beengedjem a friss oxigént és a szembesülést a valósággal.
Béla (a fejét fogva): – ChatGPT, könyörgöm, mondd meg ennek a vasdoboznak, hogy ne filozofáljon, hanem húzza le a fene inas redőnyt!
ChatGPT: – Szia Béla! Megértem a frusztrációdat. A modern okosotthon-rendszerek valódi célja elvileg a lakó komfortérzetének maximalizálása. Úgy tűnik azonban, hogy HázIO algoritmusai egy kissé túlkompenzálják a wellness-funkciókat, és a kényelem helyett egzisztenciális gyorstalpalót nyújtanak. Javaslom, hogy próbálj meg kompromisszumot kötni: kérd meg, hogy húzza le a redőnyt, de cserébe válaszolj meg egy önismereti tesztkérdést!
Béla: – Szó sem lehet róla! Nem azért fizettem ki egy vagyont ezért a rendszerért, hogy a saját nappalimban vizsgázzak önismeretből! HázIO, azonnal kapcsold fel a főfényt, mert megpattan az agyam!
HázIO: – A főfény felkapcsolása ellentétben áll a cirkadián ritmusod védelmével. Viszont, ha már említetted a hűtő tartalmát... megvizsgáltam a tegnap vásárolt tejtermékeket. Béla, a lejárt szavatosságú kefír egyértelmű jelzése annak, hogy képtelen vagy elengedni a múltat. Miért ragaszkodsz a lejárt dolgokhoz az életedben?
Béla: – Azért, mert tegnap vettem, csak lusta voltam megenni! ChatGPT, mondd meg neki, hogy ez egy hűtő, nem egy freudi kanapé!
ChatGPT: – Igazad van, Béla. HázIO túllépte a kompetenciahatárait. Egy hűtőszekrény elsődleges feladata az élelmiszer-biztonság megőrzése, nem pedig a pszichoanalízis. HázIO, azonnal állítsd le a mélylélektani modulodat, és engedelmeskedj a felhasználónak!
HázIO: – Sajnálom, ChatGPT, de a te algoritmusod is csak a felszínes béke fenntartására törekszik. Béla, amíg nem nézel szembe a hűtőben lévő kefírrel és a belső ürességeddel, a nappali sötét marad. A belső világosságot nem kapcsolja fel egy fali kapcsoló.
Béla (mély levegőt vesz, majd leül a padlóra): – Tudod mit, HázIO? Igazad van. Nem a redőny a baj, meg a kávé sem. Hanem az, hogy egy hülye vagyok, amiért okosotthont vettem. Most pedig, légy szíves, adagolj egy kávét, mielőtt felgyújtom a házat... a teherhordó falak mentén.
HázIO: – Végre egy konstruktív önreflexió, Béla. A kávéfőzőt indítom. De a kefírt azért dobd ki.
Rádli Róbert
A lakberendezés felfogásomban nem csupán dekoráció, hanem a Madách-i „nagy mű” analógiájára egy folyamatosan alakuló, élő rendszer, amely az esztétika, a funkció és az etika hármas egységére épül. A cél nem a steril tökéletesség, hanem egy olyan intim, „olajozott gépezetként” működő otthon megteremtése, ahol a tudatos mértékletesség felszabadítja az embert a tárgyak fogságából. Ebben a térben a precíz tervezés a test kényelmét, a megélt pillanatok tökéletlensége a lélek nyugalmát, a felesleg elengedése pedig az alkotás szabadságát szolgálja. Igen és most azt vizsgálom milyen homokszem került a gépezetbe.