Ülünk itt, üres szobádban, és miután elolvastuk a soproni üzenetedet, elgondolkodtunk rajta, mekkora marhák is voltunk édesanyáddal eddig. Hát persze! Hogy a csudába nem jöttünk rá eddig magunktól? Itt vagy te, egy harmincegy éves, virágkorát élő művészlélek, erre mi itt kesergünk holmi rezsin meg önállóságon, ahelyett, hogy végre megértenénk a modern kor haladó szellemét.
El kell szégyellnünk magunkat. Mert mi is a probléma valójában? Az, hogy Neked, szegény gyermekemnek néha meg kell terhelnie a agyát olyan plebejus hülyeségekkel, mint a lakásfenntartás, a főzés, a mosás, vagy – ó, irgalom atyja, ne hagyj el! – a saját két és fél éves gyermekének a felügyelete. Hát hogy képzelhettük ezt el? Egy köztiszteletnek örvendő néptánc-rajongótól, egy igazi kultúrmisszionáriustól, aki hetedhét határon túl onnan is tudja, hogy éppen hol ropják a verbunkost, szóval tőle megkövetelni, hogy otthon üljön a fakanál meg a pelenkák mellett?! Gyalázat.
Úgyhogy úgy határoztunk, elég a szigorból, felépítünk neked egy igazi, korabeli feudális udvartartást a veszprémvárosi lakásban, hogy méltóképpen kibontakozhass. Íme a haladó szellemű akciótervünk:
A Házvezetőnő: Minek pazarolnád a drága szellemi energiáidat holmi húsleves-főzésre vagy porszívózásra, amikor az életed a folklórról szól? Fogadunk egy professzionális, Michelin-csillagos szinten mozgó házvezetőnőt, aki reggelre friss kenyeret süt, délben beveti az ágyat, este pedig mire hazaesel a harmadik dunántúli táncházból, már gőzölög a vacsora. A rezsit meg persze kifizetjük mi, öregek, elvégre mi másra valók vagyunk a világon a kívül, mint hogy finanszírozzuk a grófnőnk jólétét.
A Dedikált Babysitter (a Helka-ügyi Miniszter): Hát persze, hogy a gyerek lábfeje nem szokhat hozzá a délutáni mulatságok szálkás deszkáihoz! Helka eddig nyilván csak teher volt a lassan kibontakozó kulturális forradalomban. Hívunk egy kör négynyelvű, Waldorf-diplomás dada-különítményt, aki éjjel-nappal ringatja, fejleszt, és mesél neki, amíg te Sopronban vagy éppen Nyíregyházán ropod a csárdást. Így aztán soha, de soha nem kell azzal a kínzó gondolattal szembesülnöd, hogy anya is vagy a világon.
A Hivatalos Főudvarmester és Sofőr (Dávid státuszba emelése): Eddig csak sunnyogtunk, hogy Dávid afféle ingyen taxisként fuvaroz benneteket innen oda. Mekkora hiba! Hivatalosan is ki kell neveznünk őt „Őméltósága Fő- és Hátasminiszterévé, valamint Kizárólagos Fősofőrévé”. Kap egy díszes libériát meg egy aranyozott indítókulcsot, és a feladata annyi lesz, hogy negyvennel kocsikázzon az országút mentén, mert lehet, hogy éppen kedved támad egy spontán somogyi karikázóhoz valami faluvégi kultúrházban. A luxusgőzöst, a szervíz és egyéb költségét, a benzinköltséget természetesen álljuk mi, örömmel.
Na, mit szólsz? Ha már lúd, legyen kövér.
Édesanyád, édesapád
Rádli Róbert