Padláson lelt képek titkai

1914. július 28-án az Osztrák–Magyar Monarchia hadat üzent Szerbiának. Ezzel kitört az I. világháború. Július 29-én a dunai flottilla bombázni kezdte Belgrádot, közben a szerbek felrobbantották a Száva felett húzódó zimonyi vasúti hidat. Sándor pedig néhány hónappal később – hiszen itt már hó van – ott volt és lefényképezte a felrobbantott átkelőt. Erről a hídról több kép is található az interneten. Ebben a fotóban azonban az az érdekes, hogy kísértetiesen hasonlít arra a korabeli képeslapra, amit ezután kiadtak, s ami talán egy kicsit nyitottabb látószögű. Lehet, hogy az ő fotója alapján készült a lap? Lehet hogy egy másik exponálás volt amit leadott s nála maradt ez a verzió? Lehet sosem derül ki. Egy másik fotó és írás található a hídról ITT. Ez pedig a korabeli képeslap ITT.

Mondhatni erről a képről, hogy az I. világháborús témakör, de talán az egész hagyaték legérdekesebb képe. A készítési helyszín pontosan behatárolható, mivel a képre exponálódtak a legközelebbi településeket jelző táblák. Így azok távolságából megállapítható, hogy a Vajdaság területén Asanja településen készült a kép, pontosan ezen az utcasarkon.  Ez a történelmi térkép is kiválóan mutatja a települések korabeli elhelyezkedését. A képen valószínűleg az I. világháborút megelőző csapatmegmozdulásról van szó. Morc katonák vonulnak észak felől délnek a Száva irányába, de hogy milyen céllal s milyen hadtest látható a képen, az egyenlőre kiderítetlen.  E kép párjaként több, ugyan abban az időben, azonos helyszínen készült felvétel is található a gyűjteményben.

A tábori konyha egy részlete, amik kenyérsütő kemencéknek tűnnek. Remete Farkas László: Régi magyar kenyérsütő kemencék c. könyve szerint (55. old. 34. táblázat) ezek szabadon álló, kültéri, magas, sátor kemencék. Nappal van s a kenyér mégis sül. A katonai péknek valószínűleg állandóan kellett sütni a kenyeret, nem csak hajnalban mint az átlagos polgári életben. A kemencék láthatóan földbe süllyesztettek, a pékmester pedig egy árokba állva tüzelt, mert a fenti könyv rajza szerint ez a kemence hátulja. A betüzeléshez pedig jócskán van hordva faanyag a kemencék köré.

Egy tábori misén készült fotó. Ennek a párja is megtalálható a gyűjteményben ahol még csak a mise előkészületeit látjuk. A pap és feltehetőleg a ministráns személy ténykedik az oltárnál, de a fotós felkérésére egy pillanatban a kamerába néznek. Ezen a felvételen pedig már magát a misét láthatjuk. Szabadtéri az oltár, a katonák a szabad ég alatt gyülekeznek észrevehetően rang szerint sorakozva. A tábori lelkészek szolgálatáról ITT és ITT lehet olvasni. Egy egészen bőséges leírást pedig EBBEN a dokumentumban találhatunk.  

A felvételen egy posta szállító teherautót láthatunk, fényes, talán réz hűtővíz dugóval, nyitott motorháztetővel, tömör gumikerekekkel és nyitható szélvédővel. Ezekkel a járművekkel nem lehetett nagyon egyszerű és kényelmes dolog úttalan utakon szállítani a postát. Egy nagyon hasonló járműnél való postaátvételt láthatunk EZEN a képen. A gépjármű pontos típusa ismeretlen, de egy weboldal szerint az I. világháború kitörésekor a legnagyobb teherautó gyártó a Berliet volt ezért feltételezhető, hogy ez a Berliet CBA típusú teherautó. VIDEO egy nagyon hasonló gépkocsiról, amin még a hangját is meg lehet hallgatni.

A kép pontosan ugyan ott készült ahol az előző felvételen a teherautó állt, csak máskor, másik évszakban. Itt a felhalmozott levélládákat láthatjuk s hogy éppen érkeznek, vagy elszállításra várnak az nem derül ki a mozdulatlanságból. Mindenesetre elég szép mennyiség a várakozó halom s láthatóan fegyveres őr is ki van rendelve az őrzésre. Az I. világháborús postai munkálatokról EZEN az oldalon olvashatunk bővebben.

A katona postai vezérkar karácsonya. A felvétel már az étkezés után készült. Az asztalon kávé kiöntő, csészék, használt poharak. A felvételből több verzió is található a teljes albumban. Mindegyiknek érdekessége, hogy a résztvevők nem néznek közvetlen a kamerába. Ez valószínűleg annak köszönhető, hogy a fényképezés ebben a zárt térben egy erősebb villanó eszközzel készült – látható az árnyékról – s így senki nem szívesen nézett bele a felvillanó erős fénybe. A háttérbe Sándor is odaállt.

Erről a baromfiudvarról is több felvétel található a hagyatékban, ahol vagy a disznóval, vagy a pulykákkal fényképezkedtek. Minden bizonnyal ez az udvar szolgálta ki húsétellel a postaszolgálatot teljesítőket s ezt szerette volna Sándor bemutatni, hiszen ezek az állatok is hozzájárultak, hogy a levelek jöhettek s mehettek az otthon és a frontvonalak között.

Körbe kies sziklák, vasúti pálya amely a távolban balra kanyarodik s minden bizonnyal áthalad a folyó felett. Jobbra talán állomás épület, aminek az árnyéka kissé látszik a jobb szélen s ahonnan valószínűleg a padot is hozták a fényképezkedéshez. Annyira kevés a tájképi információ a képen, hogy a hely beazonosítása valószínűleg sosem lesz lehetséges, hiszen azóta akár gyökeresen meg is változhatott a környék. Sándor balról a második álló alak.

Ezen a képen Sándor (jobba elöl) s egy katonatársa kiálltak a tábori postahivatal épülete elé, ahol szolgálatot teljesítettek. Ezek a posta állomások egy számmal voltak ellátva, hogy a tábori postaszolgálatot el lehessen látni a nélkül, hogy annak helyét a levélirányító alkalmazottak ismernék. Ennek az épületnek a száma –halványan kiolvasható a képről – a 168-as volt.  ITT látható egy tábori levelezőlap éppen a 168-as hadtáp postáról feladva. Lehet, hogy tényleg innen indult a címzetthez? Az Est újság 1915.04.06-i száma arról ír, hogy ismét lehet csomagot küldeni a táborokba s megjelöli a 168-as tábori postát is mint lehetőséget, a baloldali hasábban ITT. 

Ezen a képen látható magasépítésű, néhány személy hordozására alkalmas, lóvontatta közlekedési eszköz a talyiga. Vagyis az így nevezett egyszerű paraszti eszköznek valószínűleg a komolyabb, rugózott katonai változata, aminek igen nagy hasznát vették a jelentősen sáros és homokos utakon, ahol a magas kerék és a ló így nem akadt el. A követkő képen látható, hogy milyenek is voltak ezek az utak. Egy hasonló, kisebb kocsi látható ITT 1930-ból.

Valószínűsíthetően ezen a képen is egy postaállomás, vagy szolgálati hely épületét látjuk az ott szolgálatot teljesítőkkel. Előtte a széles, mély saras közlekedési út. Jól kivehető, hogy az emberek a szélén jártak, mintegy járdát kitaposva maguknak, közvetlen a vizesárok mellett. Nagyításban a távolban, ezen a járórészen elfelé gyalogló emberek is láthatók. Az út nagyon saras részén talán csak az előző képen látható talyiga, szekér és a lovas ember tudott ilyenkor haladni.