Blog 7.

A nők védelmében

Szinte hihetetlen, de már több mint hatvan éve, hogy a Nők védelmében c. könyvem első kiadása megjelent, valóságos erkölcsi földindulást keltve Magyarországon. Az ötvenes években – amint ezt Szilágyi Gyula az ÉS-ben megjelent cikkei is kiválóan illusztrálták – nemi dolgokkal nem volt ildomos foglalkozni: a szexualitás nem illett sem a vallásos meggyőződéshez, sem az aszketikus szocialista embertípushoz. A mindent átható prüdéria szinte lehetetlenné tette, hogy a nemi élet terén bármiféle problémával küszködők megfelelő szakképzettségű személytől – orvostól, pszichológustól – tanácsot vagy kezelést kapjanak.

A könyv születésének körülményeiről sokszor, sok helyütt írtam. Most egy 1976-os interjúból idézek.

„Hogyan született? 1955-ben a MOM Kultúrházban úgynevezett Nők iskolája című sorozatot szerveztek. Ez öt-hat előadásból ,állt. Többek között a nők szexuális életéről is beszéltem ott. Valamennyi előadás iránt nagy volt az érdeklődés, de ennél még a MOM nagyterme is kicsinek bizonyult. Lényegében ugyanez történt az Egyesült Izzóban, ahol szintén ezt az előadássorozatot tartottam meg. Egyértelműen kiderült, hogy a korábbi években érthetetlen szemérmetességgel kezelt szexuális kérdések a munkásság körében is komoly problémát jelentenek. Az előadások után mintegy ezerötszáz-kétezer kérdés gyűlt össze, lényegében ezeket próbáltam megválaszolni A nők védelmében című könyvemben.”

A könyv hihetetlenül népszerű lett. Úgy tudom, néhány példánya még ma is fellelhető az antikváriumokban. A mintegy 12 kiadás során összesen kb. ötszázezer példányban jelent meg.

A kor Magyarországának szexuális kultúráját talán az alábbi gúnyos levél jellemzi a legtökéletesebben:

"Kedves Doktor Úr!1969. XI. 17-i Huszas Stúdió c. műsorukat csak másnap a munkahelyem másoktól hallottam. U.i. a szülők ilyenkor még nem érnek haza a munkából, s a műsor igy csak a gyerekek lelki „épülését” szolgálta. Miért is a szülők, és általában a mai negyven-egynéhány évesek nevében tiltakozom.Az a kérésünk, hogy máskor bennünket se fosszanak meg az ilyen és ehhez hasonló műsoroktól. Mi is szeretnénk bővebb felvilágosítást arról, hogy hogyan működik a csikló, és mikor, miért és hogyan áll fel, ami feláll, és ha mégse áll fel, akkor miért nem áll fel?Részemről az audiális adást kevésnek tartom, mire való korunk nagy találmánya a televízió, ha nem arra, hogy mindezeket saját két szemünkkel láthassuk?Különben is a vizuális adásokat sokkal könnyebben felfogja az agy, és sokkal maradandóbbá válnak emlékezetünkben. Nagyon szeretnénk, ha a kedves Hirschler Imre, aki minden ilyesmire hajlandó bedobná magát néhány élőképre, ugye hadd tanuljon az ember! Talán a kedves műsorszerkesztő úr is részt venne, hölgy csak-csak akad? és szép „páros” mutatványokkal is gyönyörködtetnék a nőzőket. Hiszen „Mindent a nézőkért!”Kár, hogy sem a doktor úrnak sem a szerkesztő úrnak nincs leánya, hogy megtudnánk, tőlük hány heti ismeretség után kérdezték meg a fiúkák, hogy hajlandók-e „nyoszolyázni”?Remélem, a vita hevében én is választ kapok, amelyet, és a TV előadást szívrepesve várva maradok:lelkes hallgatójuk:K. J.né"

A levél kelte óta több mint ötven év telt el. K.né – a tévécsatornák között kapcsolgatva - valószínűleg nosztalgiával gondol vissza azokra a napokra, amikor az „erkölcsi fertőt” még csupán az én felvilágosító előadásaim jelentették.

A Nők védelmében megjelenése minden esetre drasztikus változást hozott a szexualitás megítélésében. Az emberek hirtelen ráébredtek – s könyvem szókimondó stílusa ehhez kétségtelenül bátorítást adott -, hogy egyedinek vélt gondjaik nem egyedülállók és többségük viszonylag egyszerűen orvosolható. De sok nő számára ez a könyv segített megérteni azt is, hogy az a gerjedelem, amelynek meglétét eddig bűnnek, saját feslettségük jelének, isten ellen való dolognak tartották, az csupán természetes nemi ösztönük megnyilvánulása. Hogy az orgazmus (amelynek sokan a nevét is e könyvből tanulták meg) elmaradása rendszerint a partner hibája. A Nők védelmében legnagyobb erénye talán, hogy – címéhez méltóan – ráébresztette a nőket nőiességükre. Most persze mondhatja bárki, hogy az egész a szocialista eszmeiség mázával lett leöntve. Mindegy, a könyv mégis csak arra igyekezett rávenni a nőket, hogy próbáljanak szakítani évezredes alávetettségükkel, s hogy a hagyományos anya és feleség (és cseléd) szerepek mellett merjenek nők is maradni.

Manapság, amikor akár nemileg még éretlen gyerekek is kedvükre böngészhetik a pornóoldalakat az interneten vagy vehetnek anatómiai leckéket a televízióból, amikor a magánélet legintimebb titkaiba lesnek be a kandi kamerák, el sem lehet képzelni, hogy milyen gyötrelmeket, kínokat éltek át azok az emberek, akiket az egyházi tanítások, majd az ezekből sokat merítő, puritán marxista-leninista erkölcstan a nemiségük elfojtására, vélt vagy valóságos problémáik elhallgatására kényszerített.

A könyv első kiadását még tíz követte, és három további „felvilágosító” könyv, számtalan ankét, rengeteg cikk és töméntelen levél közvetlenül és különféle hetilapok levelezési fórumain.

Tagadhatatlan, néhány levélnél volt olyan érzésem, hogy valamelyik író barátom – Karinthy Cini, a nagy mókamester, Zelk vagy Örkény űznek tréfát velem. Egy alkalommal a levél mellé kis csomagot is kaptunk. A levélben ez állt: „Tisztelt Doktor úr, nagy figyelemmel olvastam végig a Szülőszoba, tessék belépni! című könyvet. Várandósként igyekeztem pontosan betartani az utasításokat, amelyeket a fájdalom nélküli szüléshez adott. Végigcsináltam a terhességi tornát, az össze légzőgyakorlatot és az étrendemet is a könyv ajánlásai szerint alakítottam. Hogy milyen sikerrel, erre vonatkozóan kérem, tekintse meg a mellékelt kis csomagot. Üdvözlettel, stb.” Mondanom sem kell, nagy izgalommal téptük fel a barna csomagolópapírt. Egy kartondoboz volt, benne fakanál. A fakanálon kis cédula: „Doktor úr, ezt dugja fel a micsodáján, akkor majd megtudja, milyen a fájdalom nélküli szülés!”

Egy másik alkalommal Tiszakécskéről kaptam levelet. „Tisztelt Doktor úr! A helybéli parókia plébánosaként nagy hasznát vettem a Nők védelmében című könyvének. Sajnos a saját példányomat kölcsönkérte egyik hívem, és azóta sem kaptam vissza. Kérem, utánvétellel küldjön egy példányt, hiszen papi munkámhoz egy a könyv szinte nélkülözhetetlen.” Megnéztem a borítékot, tiszakécskei pecsét volt a bélyegen. Rögtön nyúltam a telefonhoz, és felhívtam Karinthyt, hogy megkérdezzem, mikor járt legutóbb Tiszakécskén. Azt válaszolta, soha életében nem járt még a környéken sem. Örkény külföldön volt, Zelk már hosszabb ideje betegeskedett, nem tette ki a lábát a lakásból. Mi mást tehettem volna? Feladtam a könyvet. Csodák-csodája, néhány nap múlva megérkezett a pénzátutalás és a köszönőlevél.

Az alábbi is a "gyanús" küldemények sorába tartozik:

... Amikor elolvastam ezt a könyvet bátorságot éreztem, hogy egy olyan kérdést feltegyek, amit eddig 11 helyre egymás után feltettem /7 közületi intézménynek és 4 magánorvosnak/ és egy kivétellel nem kaptam választ évek óta... Tisztelettel kérem szíveskedjék írásban közölni, hogy a húszas évek végén és a harmincas évek elején a hatóságilag nyilvántartott hivatásos örömlányok rendeltetésük teljesítése közben hogyan „védekeztek” a teherbeesés ellen, amikor az idegen apaesélyesek felkerestük őket? Azt tudom, hogy nemi baj ellen gyakori orvosi vizsgálaton estek át. De abban az időben nem volt bébipirula és az ügyfelek előzetes óvószerektől is gyakran eltekintettek.Egy kortörténeti leírás kiegészítésére szolgálna a b. válasza. Az emlékirat tolókocsis rokkant írója felkért engem, hogy ezt én kérdezzem meg az illetékestől..."Az alábbi levélrészletek - amelyek remélhetőleg sem a közerkölcsöt, sem a személyiségi jogot nem sértik - valamelyest képet adnak a hatvanas-hetvenes évek Magyarországának szexuális kultúrájáról is. Vajon e téren mennyit haladt mifelénk a világ az elmúlt 50-60 évben?"Egy hónapja olvastam a „Nők védelmében” c. könyvet. ... A könyv tartalma igen tárgyilagos és sok dologgal kapcsolatban ad felvilágosítást. Én 19 éves koromban mentem férjhez, és édesanyámtól nem kaptam semmiféle felvilágosítást a házasélettel kapcsolatban. ... Férjemet mindig bántotta az, hogy én nem ismerem az igazi érzést. Ennek érdekében próbált is megtenni tőle telhetően mindent. Nemi érintkezés alkalmával én mindig csak felizgultam, de elélvezni nem tudtam. Egyik alkalommal aztán megismerkedtem azzal a jó érzéssel, amiben neki mindig része volt. Mindenütt végigcsókolt, míg utoljára a csiklót csókolta. Ez igen jól esett nekem. Később a nyelvével tovább ingerelte. Annyira felizgultam, mint eddig még soha. Rövidesen el is élveztem. 13 éves házasélet után először. Ez a módszer viszont visszataszító (ízléstelen) volt nekem. Későbbiek folyamán aztán magam élveztem el az ujjam izgatása által, és ez még jobban esett, mint az előbbi esetben. Régebben fáradékony, ideges voltam, valamint hasi fájdalmaim voltak. Most ez megszűnt. Csak egy panaszom van. Mégpedig az, hogy az ily módon való elélvezés után igen erősen fáj a lábam (a lábidegek, izmok, erek)... Most nem tudom azt, hogy minden nő érzi ezt a lábfájást, vagy csak az, aki az elélvezéshez a csikló izgatása által jut hozzá.Ennek rossz hatásáról a könyv nem ír. Ezért, kérem írja meg, hogy ez az utólagos lábfájás nem jár-e komolyabb következménnyel. Ugyanis attól félek, hogy míg az egyik oldalon elmúlnak a panaszok, a másik oldalon meg megsántulok esetleg..."***"Megint baj van, vagy még mindig. ... K. R. vagyok, idén töltöm a huszadikat és már több mint tíz éve maszturbálok.... Bűntudatom csaknem egyidős maszturbálásom időtartamával – mert soha nem tudtam belenyugodni, hogy így van jól van. Abban az időszakban tudtam igazán örülni az életnek, amikor sikerült leküzdeni vágyamat, amelynek olyan elemi ereje volt, hogy ritkán tudtam ellenállni. Visszagondolva érthetetlennek tűnik az egész: miért izgattak a piros női körmök, s hogy honnan sejtettem mindazt egészen kis koromban, amit csak jóval később tudtam meg (talán az idegrendszerem tér el az átlagostól). A dolog 14 éves koromban már annyira problematikus volt, hogy egy csapásra megromlott tanulmányi eredményem, amit aztán gimnáziumban bukás követett, s ha kisebb-nagyobb időre sikerült is uralkodni magamon, valójában leküzdeni sohasem tudtam. ... Nem akarok belenyugodni nyomorultságomba, ezért kérem a doktor úr segítségét, de nagyon kérem, legyen őszinte, mert annak semmi értelme, hogy áltassam magam vagy szedjek különböző csillapítókat a baj gyökerének elérése nélkül."***"Röviden, hogy túlessem a vallomáson, évek óta rabja voltam az önkielégítésnek. ... Vallomásom második része nehezebb. Kora ifjúságom, sőt gyermekkorom óta képzeletben a kasztráció gondolatával játszadoztam. Az önkielégítést az újabb szerzők nem tekintik bűnnek, sőt majdnem elkerülhetetlennek tartják, de annak dacára, hogy például a kar vagy a láb amputációját, vagy a mandula vagy a vakbél operációt senki sem tartja szégyenletesnek vagy megalázónak, a nemi szervek csonkítását mindenki „borzalmasnak” mondja, és kerüli, hogy beszéljen róla. .... Furcsa, hogy én adott esetben félnék tőle – úgy gondolom, hogy még egy mandulakivételnél is egyszerűbb. Tudom, hogy e gondolat természetellenes, de a gondolatot elnyomni lehetetlen és káros is. Úgy gondolom, hogy tapasztalt emberrel való kibeszélés talán segítene – még a műtétet is beleértve, ha ez lenne az utolsó mód.... Befejező megjegyzésem: legbensőbb titkaimról még soha senkinek sem beszéltem, burkoltan sem. E titkok most Főorvos úr kezében vannak, talán javamra válik ez."***... "Vidéken születtem, igen csúnya kamasz lány voltam, nekem sosem kellett elbújni a felszabadító hadsereg elől, mert úgy sem vettek észre, nagy hosszú végtagok de egyebem semmi. Mit ad isten 18 éves koromban úgy kicsinosodtam, hogy nem hittem a szememnek. Gyönyörű mell, karcsú derék 168 c magas 56 kg. Édesanyám úgy engedett el Pestre ha gyereket hozol haza kitépem a hajad. 21 éves koromban felszámoltam a szüzességet, mert egy férfi sem tartott ki mellettem, de arra vigyáztam, hogy csak szerelemből. Ez nekem sikerült is. Első évben terhes maradtam de a gyereket nem tartottuk meg, hiszen én is albérletben laktam. Amikor már össze tudtunk volna házasodni nem maradtam terhes. Elmentem orvoshoz, azt mondta semmi rendellenességet nem lát, nyugodtan házasodjunk össze. Eljegyzés után még egy évig viszonyunk volt de én csak nem lettem terhes... . Vőlegényemmel sosem jutottam orgazmushoz, de az a tudat, hogy egy éjjel nyolcszor is a birtokába kerített, az nekem csodálatos volt. Aztán szakítottunk, én férjhez mentem. ... Öt évet éltem vele, majd elváltam.Ismét úgy döntöttem, hogy csak szerelem árán fekszem le férfival, kivárom amíg jön a nagy „Ő”. Pár év múlva sikerült is de a szerelem olyan mint a Pokol és a Mennyország váltakozása. „Templom a szerelem, de sok benne a mellékoltár.” Szeretkezés közben olyan sokat nyújtok a páromnak, hogy kimerülök, mint egy elem. Ilyenkor veszekedést színlelek és így tudom magamtól távol tartani a szeretett férfit, aztán jönnek a nagy kibékülések és így tovább. Tisztelet a kivételnek a férfiak önzők, lusták arra, hogy kielégítsék a nőt. Egyszer jutottam teljes kielégüléshez belülről. Csak a csiklón keresztül szoktam ill. vagyok képes.... Olvastam a maszturbálásról és amikor nem volt férfi én is meg próbáltam de csak akkor sikerült ha erősen arra koncentráltam hogy egy férfi csinálja, oda képzeltem valakit és mivel, hogy nem ártalmas, gondoltam, miért szenvedjek. ... Az aggályom most az, hogy 56 éves vagyok és mivel alaptermészetemnél fogva mindent meg unok attól félek, hogy egyedül maradok öregségemre; van ugyan egy élettársam tisztelem becsülöm de ki tudja hogy megtudok-e birkózni a bestiával ami bennem lakik."***"... Negyvenhárom éves vagyok, 2 gyermek anyja. Első férjemmel 18 évig éltem. 1952-ben elváltam tőle a részegsége miatt. 17 éves voltam, ő húsz, amikor összekerültünk. Mellette nem láttam mást csak részegséget. Házaséletünk 18 évét körülbelül csak 5 évre lehet mondani. Mellette soha senkim nem volt. 1953-ban másodszor férjhez mentem 11 évvel fiatalabbhoz. Nem tudom, szerelmes voltam-e avagy csak a szeretet szerelem nélkül hagyott asszony vágyódása volt-e ez a szeretet után. Második férjem sem akkor, sem most nem az az eszményi ember, de nekem nagy boldogságot jelentett azután a 18 év után. Udvarlása alatt megismertem azt a szeretetet, amelyet serdülésem óta hiába vágytam. Utcai találkozásaink boldogak voltak. Leányom férjhez ment maradt a fiam aki akkor 9 éves volt. Megesküdtünk. A nemi érintkezésünk ritka volt. Örültem neki, mert évek óta egy alhasi fájdalom kínoz s félő volt, hogy férjem fiatal és tönkre tesz. Ettől aztán nem kellett tartani.Férjem 3-4 hétbe kerül abba helyzetbe, hogy nemi érintkezésre gondoljon. Akkor persze pillanatok műve az egész. Az én kielégülésem marad. Utána mit érzek? ... Próbáljuk megismételni pár nap múlva. Nem megy. Nem következik be a merevedés ha igen, rövid időre és utána teljes tehetetlenség áll be. Megint csak hetekre vagyunk kárhoztatva ami nekem csak amikor itt az Ő ideje szörnyű idegrombolást visz végbe bennem. Senkije sincs, szeret. Úgy érzem, elhidegülök tőle, nem merek fölmelegedni, mert utána jön a teljes csalódás.Doktor úr 2 hétig sem alszom még altatóval sem a szó legszorosabb értelmében. Éjszakánként azt hiszem megőrülök. Az évek elmúltak felettem de lélekben fiatal vagyok. Ne ítéljen el a Doktor úr és ne értsen félre, én nem vagyok telhetetlen sem forróvérű, de úgy vágyom a boldogságra amit tőlem a sors megtagadott. Néha úgy érzem egy tűzhányó szunnyad bennem, és egyszer kitör. Nagyon egyedül vagyok így és azt hiszem, megfulladok."***„Az Ön egyik könyvében van egy idézet Engels: A család, a magántulajdon és az állam eredete c. művéből: „...felnő egy új nemzedék, olyan férfiak nemzedéke, akik életük folyamán sohasem vásárolták meg a nő odaadását sem pénzért, sem más társadalmi hatalmi eszközökkel – és olyan nők nemzedéke, akik sohasem kénytelenek magukat más okból odaadni, mint igazi szerelemből...” ... Az Engels által megjósolt új nemzedék kialakulása már túljutott az embrionális fokon, s ha érthetetlen szubjektív nézőpontok nem gátolnák fejlődését, hamarosan teljes szépségében pompázna.Professzor Úr, Ön tudja, hogy a házasságkötést sok körülmény kizárttá vagy legalábbis meggondolandóvá teszi. Most kivételesen nem csak a lakáshelyzetre gondolok – e körülmények skálája széles és mindig egyéni. Ha elfogadjuk azonban azt a tényt, hogy a házasságban a szerelem elmúlhat, akkor el kell ismernünk a házasságon kívüli szerelem létjogosultságát is. Az az új nemzedék, melynek tudatát már átalakította, illetve megformálta korunk, a szerelem szabadságát természetesen nem téveszti össze annak szabadosságával.Az előbbiekben említett fejlődést gátló okra szeretnék most kitérni, s annak felvetése egyben egy felkiáltójellel ellátott „MIÉRT” is lenne: Vannak már szép sátortáboraink – kétszemélyes sátorral csak házaspárok részére. Akad egy pár szállodánk – kétszemélyes szoba csak házaspárok részére. Vannak albérleti szobák – erkölcsös főbérlőkkel. Végeredmény: intézményesített, jóváhagyott, rendeletben szabályozott nyárspolgári erkölcsök, a tudomány tökéletlensége folytán egyelőre glória nélkül.E furcsa nézet társadalmi okaira talán kaphatnék választ a Marxizmus-Leninizmus Esti Egyetemen, melynek I. éves hallgatója vagyok. Kizárólag azért nem kérek ilyen tárgyra választ ott, mert ezek felvetésében meggátol a hímnemű évfolyamtársaim előtti szemérem. Marad tehát a kérdés orvosi oldala. Professzor Úr „Nemi életünk” c. könyvében részletesen foglalkozik a tartós és levezetés nélküli nemi izgalmak káros hatásával. Felvetődik most a kérdés: hol, hogyan, milyen eszközökkel kívánják elhárítani a szervezetre káros hatásokat azok a „Gondolkodó Fők”, akik érthetetlen rendszabályaikkal fékezik az érzelmekből fakadó érzékek szárnyalását?Félreértés ne essék: nem a nemi zabolátlanságot hirdető papnő szerepében kívánok fellépni, csupán egy 33 éves, egészséges, egyedülálló asszony jogos igényével. A jelenlegi gyakorlati lehetőség a következő. Télen: semmi. Nyáron: 1./ vadvirágokkal ékes puszta; 2./ csalitos; 3./ árnyas erdőségek, itt-ott csörgedező patakokkal. Mit tehetnének egyebet azok, akik nincsenek megáldva-ellátva önálló lakással. Nekem pl. szüleim házában külön szobám van, de 60 éves emberek erkölcsi felfogását megváltoztatni nem lehet, a szülők nézeteit pedig illik tiszteletben tartani.Professzor Úr, az én szavam „...szélbe írott betű csak, rajz rohanó vizeken”, Önnek viszont módja van ahhoz, hogy illetékesek előtt hangot adjon és esetleg érvényt szerezzen ilyesfajta sirámoknak is – erre szeretném kérni Önt."***Életem nagy problémájával tárulkozom ki. 1955-ben – 22 éves koromban – mentem férjhez. Részemről nem volt szenvedélyes szerelem, inkább ragaszkodás, megbecsülés és nem utolsósorban menekülés az egyedüllét elől. ... Mivel szakképzettségem nem volt, fizetésem minimális volt, amiből csak nyomorogni lehetett. Albérlet, éhezés, elmaradhatatlan kísérőim voltak. S hiába voltam helyes, intelligens lány, ... nem volt szerencsém a férfiaknál. ... Férjem iránt érzett szolid vonzódásom nem tett közömbössé a házasélet iránt. Vártam valamit, a nagyszerű élményt, amiről addig csak hallottam, olvastam. ... Mi okozhatta nálam ezt a tragédiát? Már gyerekkoromban tönkrement idegzet, a várakozásba túlságosan beleéltem magam, az élmény helyett éjszakákon át tartó ügyetlen kínlódás a nagyon erős szűzhártyával?Érzékeim felébredtek, a vágy a húsomat marcangolta, de kielégülésem nem volt. Éhezéssel, fizikai munkával próbáltam védekezni ellene. Nyugtatókat szedtem, majd könnyebb, nehezebb itallal próbáltam magam átsegíteni a „csúcson”. Mindez eredménytelenül. Így telt el 8 év. .. Sokszor undor fog el az egész aktus miatt, de vannak olyan gondolataim is, hogy iszonyatos szexuális orgiákon tudnék részt venni.1969 tavaszán betöltöttem a 36. évemet. Soha nem ismert fokon lépett fel újra a szexuális inger. Két menses között vérzések, s petefészek görcsök jelentkeztek. Reggelenként összegörnyedve keltem fel, csak fokozatosan tudtam kiegyenesedni. S végül a méhkürtőbe összpontosult minden gyötrelmem. ... Orvoshoz mentem, noha tudtam, hogy segítség nincs. Az egyik azzal biztatott, próbálkozzam más partnerrel. Az SzTK-ban cinikusan kérdezte az orvos, „csodálom, hogy még nem küldte el a férje”. Idegállapotom válságosra fordult. A véletlen régi kollégámmal hozott össze a strandon, ahol egyedül voltam,... Az egymásra találás érzése kerített hatalmába, s nem volt lelkiismeret furdalásom férjemmel szemben, mert úgy éreztem 14 év vezeklése feloldoz.... Egy hét múlva az övé lettem. ... Két hónap múlva terhes lettem, határozottan tudom, hogy Tőle. ...Közben válni készültem. Tudtam, hogy férjemet boldogtalanná teszem egy életre, de kettőnk közül egyiknek áldozatnak kell lenni és én az voltam 14 évig. ,,, Közben a két férfit összeismertettem. Amire nem számítottam, igaz barátság fejlődött ki közöttük. ... Ölelésünk közé állt férjem bizalma, ami impotenssé tette. Nagy árat fizettem a rövid boldogságért. ... Éjszaka perverz álmok gyötörnek. ...Kielégülést az álmok sem hoznak. Hatalmában tart a RÉM. SEGÍTSÉG Doktor Úr, SEGÍTSÉGÉRT kiáltok. Nem bírok már így élni!"***"... A „Tükör” c. hetilap 1969. dec. 30. számában olvastam a „Férfiak védelmében” c. cikkét. Ez késztetett arra, hogy írjak és kikérjem Önnek a véleményét, egy szinte példátlan, nem mindennapi jelenséggel szolgáljak az orvostudomány számára. Sajnos nálunk is az a helyzet, hogy nem tudjuk összehangolni a nemi aktust. És úgy gondolom hogy ennek tudható be hogy már hét évvel ezelőtt közbe jött egy másik férfi és talán az a tudat, hogy van egy másik vagy nem is tudom mi az oka de nem kívánom a feleségemet. ... Szinte irtózom a közeledésétől nem tudom szeretetből megcsókolni. Talán a hajfesték vagy a lakk váltja ki mert még az erős parfüm szagtól is irtózom mert hat éve allergiás és asztmás is lettem. ... Itt kívánom megjegyezni, hogy nekem három herém van, baloldalt egy rendes nagyságú, jobboldalt pedig két kisebb. ... Szeretnék az orvostudomány szolgálatába állni olyan formában, hogy akár mesterséges, vagy természetesen úton végezzenek velem megtermékenyítést. ... Ezt természetesen nem a kaland hanem az a nemes cél érdekében hogy legyen családom annak érdekében teszem. "***"48 éves vagyok és 36 éve férjnél, van egy 29 éves ragyogó szép leánykám. Rendezett családi életet élve nincs anyagi problémám, szép otthonom, kedvenc állatkáim cicák – papagájok. Egy, ami hiányzik az egészségem!! ... Régi harcos család tagja vagyok, úgy magam, mint férjem részt vett és vesz a munkásmozgalom harcaiban és a szoc – majd a kommunista haza építésében. ... A munkahelyeimen mindig vezető beosztásban dolgoztam, majd a férjem a Párt hívására vidékre jött és én követtem. ... Majd 1956, és a sok féltés és gond a Balassa utcai klinikára juttatott, .... idegileg kimerültem. ... Öt éve vagyok leszázalékolva.... A tragédiám nem mai, kb. 2 éves úgy kezdődött, hogy észrevettem egy éjszaka, hogy férjem önkielégíti magát. Majd a kezelő orvosnőmnek dr. F. A. (Hárshegy) elmondtam, és ő felhívta a férjem is ki ezt a dolgot nem is tagadta azzal, hogy a sok távollétem kényszerítette rá. Igaz, hogy a B12-től 95 kg híztam és lehet, hogy megutált, de ezt én nem tudom elviselni nem is lehet. Attól félek, elvesztettem őt, és csak kötelességből és emberi humánumból él velem.Kérem adjon tanácsot, mit tegyek nem akarom elveszíteni de sajnos az az igazság, hogy tudom, nem nem csal meg de lehet, hogy nálam megszűnt ezen a vonalon férj lenni. Ha tudnám, hogy igen, vállalnám mellette így is a további küzdelmet de előfordul, hogy közeledek ilyen téren hozzá és el is jutunk odáig, hogy tettre kész, és amikor az aktusra kerül a sor, egész egyszerűen képtelen vagy csak különböző formák és 1 ½ órai fizikai kimerültség árán jutok el a célhoz, de akkorra már olyan szívgörcsei vannak, hogy attól félek, megölöm őt. 26 évi házasságunk alatt mindig hűséges jó házastársak voltunk.... Orvos és szakértő kell, hogy vissza adja őt nekem, mert így oly megalázó élni. ... De hát valahol beteg?? 3 éve mészlerakódást találtak a gerincén, lehet ez befolyásolja? ... Bocsánatát kérem a sok fecsegésért de kérem, fogja meg egy lelki haldokló kezét."***...Levelem célja a tudomány iránti érdeklődés és önkéntes segíteni akarás azok részére, akik társadalmunk közérdekű problémáinak, jelen esetben egészségügyének megoldásával foglalkoznak. ...Egy 23 éves fiatalember a következő problémájával fordult hozzám: panasza szerint képtelen a nemi közösülésre. A beszélgetésből megállapítható, hogy érzései normálisak, szereti és igényli a lányok társaságát, de közösülési kísérletei kudarccal végződnek, mivel a szükséges pillanatban az ingerek lecsökkennek és nemi szerve a bevezetéshez szükséges merevülést nem éri el. Emiatt házasságra sem gondolhat és életét céltalannak látja. ....13 éves korában egy hasonló korú kislánnyal volt az erdőben, akit játszás közben rá akart beszélni a közösülésre, de az megtagadta. További játszás közben megkísérelte az erőszakot és birkózás közben nem vette észre, hogy felnőttek közelednek, akik meglepték tiltott cselekménye közben. Következményként apja megverte és főleg a felnőttek sokszor gúnyolták cselekményéért.... Magatartásában némi változást a katonaévek hoztak. A közösség némileg feloldotta a magára erőszakolt ösztön elnyomást. Néhányszor ismét végzett önkielégítést, majd közösülni akart, ami nem sikerült. ... Most, 3 hónap után ismét jelentkezett a fiú. Mint mondja, idegnyugtató tabletta és injekció kezelést kapott,de eredmény nem észlelhető. Egyúttal újabb, előzőleg elhallgatott gátlási tényezőt közölt velem. Nemi szerve szokatlanul kicsi s ezért szintén sok gúnyolódás érte. ... Ha a közöltek alapján Főorvos úr tanácsot tudna adni, melyik álláspont a helyes és mi a megoldás, egy fiatalnak tudnánk visszaadni az önbizalmát és legyőzni a gátlásait. ...(Na vajon, ki lehet a 23 éves fiatalember? Jó példa arra, amikor a levélíró idegen identitás mögé rejtőzve teszi fel kínzó kérdéseit.) ***(Ez a levél is gyanús... Nem vennék rá mérget, hogy nem valamelyik mókamester-barátom szerzeménye.)... Féléves házasok vagyunk s be kell vallanunk nagyon kezdők vagyunk a nemi élet terén. Habár még egyszer hangsúlyoznom kell, rengeteget tanultunk az Ön könyvéből, mégis van problémánk. ... Lehet, hogy csak rosszul értelmezzük az Ön könyvének egyik fejezetét, amelyen rengeteget morfondíroztunk már. Itt az asszony aktivitását tetszik tárgyalni „a kielégülés” résznél. Idézem: 'Legyen cselekvő a szerelmi előjátékban és irányítsa azt úgy, hogy öröme teljék benne. Legyen cselekvő az érintkezésben is, mert csak akkor tudja elérni a csikló és a kisajkak dörzsölését az érintkezés alatt, ha a hüvely záróizma segítségével ráhúzza magát a hímvesszőre.' Ezt nem értjük. Hogy kell ráhúzni a nőnek magát a hímvesszőre?... Az előbbi fejezetekben olvastunk arról, hogy a záróizomnak az érintkezésben jut szerep. A nő ezt tudja működtetni, összehúzni. Ez az összehúzás egyenlő-e azzal, hogy „ráhúzza magát a hímvesszőre?” Az érintkezés alatt a záróizmot össze kell-e húzni? Vagy a ráhúzza szó azt jelenti, hogy olyan pozícióban kell lenni a nőnek, hogy a csiklót érje a hímvessző dörzsölése. Tehát felülről húzza magát az egész testével. ... Feleségem kisebb-nagyobb gátlásokkal küzd s még tetézi az, hogy hétfőn új munkahelyen fog kezdeni. Nagyon reméljük azt, hogy a jövő hetünk a Doktor úr segítségével ezen a téren gondmentessé fog válni."***Kedves Doktor úr! Ön azt írja, mi mindent gyűjtenek az emberek, bélyeget, gyufacímkét, fegyvert, stb. De ezt nem titokban, dugdosva, éjjel, valakitől veszik meg, hogy senki ne lássa! Főleg nem kelt nemi izgalmat, mint a mocskos pornográf képek?!Pontosan az ön és Haraszti könyvében olvastam, hogy bebizonyított dolog, hogy a férfiak 90 %-át fölizgatja az erotikus kép. Ezért vásárolja meg minden áron és úton-módon a negyvenen felüli férj. Az én kedves párom is ezt tette, precízen megválogatva minél dúsabb idomú és minél disznóbb pózban legyen az a ribanc. Ugye milyen izgató lehetett az én karcsúságom és kicsi melleimmel szemben?! Most már tudom, hogy azért ordított rám a férjem magából kikelve, mert ösztönösen megéreztem az igazságot, amit meg is mondtam neki, mire a szemembe vágta, hogy na és, olyan nagy baj az, szaladj a pártbizottságra, hogy ilyen férjed van! ... Én többé sem őt, sem mást nem kérdezek a képekkel kapcsolatban, belefáradtam a hónapok óta. Az biztos, hogy a bizalmam, megbecsülésem elvesztette. Ez az incidens köztünk áll mindig. Ha csak egy gyerekünk volna elválnék tőle, és akkor bélyegezhetne úgy a disznó képek előtt, ahogy akar, de két gyerek van és én nem adom oda senkinek sem. ..."
Kedves Doktor úr! A vöröskereszt útján önhöz küldött levelemre 11-én a választ megkaptam. ... A férjem azt mondotta, nincsen olyan orvos, aki elárulná, hogy egy férj miért gyűjt pornográf fényképeket. Majdnem igaza lett. A doktor úr sem árulta el, de szerencsére mégis akadt, aki felvilágosított. Csak két eset jöhet számításba: vagy monogám hajlamú vagy a feleség már megszokott, nem tudja felizgatni. Erre voltam kíváncsi.Egyébként kár volt felhozni példának a nyugati országokat. Köztudott, hogy a meztelenség üzlet, és milyen fülledt mocskos erotika van a kiélt férfiak számára, akiket az egyszerűség vagy a tiszta szerelem nem gyújt lángra. Ez is így igaz doktor úr, csak éppen undorító egy egészséges, és a szerelmet a legszentebb érzésnek tekintő ember részére."***

(Egy újabb levél, amelynek hitelessége némiképpen megkérdőjelezhető.)

„Kedves főorvos úr! Abból az alkalomból, hogy elolvastam „A nők védelmében” című nagyszerű művét, elhatároztam, hogy felhívom figyelmét valamire. – Bizonyára nem ismeretlen Ön előtt az a körülmény, hogy nekünk nőknek micsoda tökéletes kielégülést nyújt a bidet nagyon meleg és erős vízsugara a csiklóra irányítva. Nincs az a közösülés vagy más önkielégítés, amely ezzel az élvezettel felérne. Sajnos Budapesten még kevés olyan lakás van, ahol a melegvíz-szolgáltatás is működésben van és bidet is van. –A nők eljárnak azonban a fürdőbe, ahol minden lenne, ha....! – És ez az a „ha”, amire fel szeretném hívni a figyelmét. – A Gellért luxus (?) fürdőben pl. összesen 4 bidet van, 3 a tussolóhelyiségben és egy szeparáltabb helyen. Ezek közül egy általában teljesen el van romolva. A többinél pedig az az helyzet, hogy a melegcsap le van zárva, legfeljebb gyenge langyos vizet lehet csinálni és ennélfogva a vízsugár oly gyenge, hogy alig ér fel a testig, úgy kell fellocsolni. – Ez tehát egyszerű mosakodásra sem alkalmas, sőt a hideg víztől hólyaghurutot lehet kapni.-A jellemző az, hogy a nap minden szakában sorban állás van a működő bidet-ek előtt. De mint említettem ez is inkább csak kínlódás a csapokkal. A nők negyedórákig próbálgatják, összevissza csavargatják, hogy kapjanak végre egy rendes meleg vizet és vízsugarat. A vége rendesen az, hogy idegesen, felizgatva és kielégületlenül távoznak és próbálkoznak a másiknál. Ha aztán néha egyik vagy másik megfelelőbb, akkor van ott aztán sorban állás. Majdnem egymást lökik le róla.- Persze csak titokban csinálja mindegyik, mert megszoktuk, hogy a nemi érzéseket titokban kell tartani - !?! Valószínű, hogy a csapok szándékosan vannak leszerelve, mert nyilván rájöttek, hogy a nők a bidet-en nem csak mosakodnak, hanem kielégítik magukat. – Ez pedig szigorúan tilos, ugyebár???Tekintettel arra, hogy olyan sok magányos nő van, akiknek nem jut férfi és tekintettel arra, hogy a férfiak közül is alig akad, aki képességeinél fogva teljes kielégülést nyújthat, igazán a nők védelmében járna el a bp.-i fürdőigazgatóság, ha a közös fürdőkbe nagyobb számú bidet-t telepíttetne és a csapokat megfelelően működtetné, világos „meleg” – „hideg” felírással. Akkor nem lenne sorban állás, csapok próbálgatása, hanem 2 perc alatt minden nő tökéletesen kielégülten, jókedvűen, megnyugodva hagyná el a helyét. –Ön tudja legjobban, hogy a nők idegzetére, munkájukra, kedélyükre milyen zavarólag hat a kielégületlenség. Ahelyett tehát, hogy még a már meglévő lehetőségeket is tönkre teszik, intézményesen kellene fürdők útján gondoskodni az idegek lecsillapításáról és kevesebb legatin és sevenaletta fogyna a patikában.Kérem főorvos urat, hogy a nők érdekében vesse latba szaktekintélyét fentebb mondottak orvoslására.Tisztelettel egy szakértő és nem álszemérmes 50 éves asszony”***„ Végső kétségbeesésemben Önhöz, mint a „Nők védelmében” c. könyv írójához fordulok, mint az egyetlen emberhez, aki – gondolom – megért. Azért írom le mindezt, mert attól félek, hogy idegességemben, zavaromban nem tudom elmondani. Teljesen kiborultam testileg, lelkileg és egyetlen megoldásnak az öngyilkosságot találom.... Ez a második házasságom, de egyik sem volt szerelmi házasság, az első bosszú, a második a férjem részéről történt erőszakosság. ... 1940-ben volt egy orvos százados vőlegényem,akivel, hogy úgy mondjam, halálosan szerettük egymást. ... Végül két héttel az esküvő előtt házasságunkat illetve jegyességünket felbontotta azzal az érvvel, hogy nem szeret eléggé ahhoz, hogy elvegyen, de a fő ok az volt, hogy a családnak nem voltam elég gazdag. ... Bosszúból hamarosan férjhez mentem egy régi udvarlómhoz, akit nem szerettem. A nászéjszaka a legnagyobb fokú undort és utálatot váltotta ki belőlem. Férjemet nem elégítettem ki, ezért tudtommal megcsalt. Mint elvált asszony megint szerelmes lettem. Ez a szerelem volt férjem legjobb barátja, egy ismert nőgyógyásszal alakult ki, aki bár különváltan élt halálos beteg feleségétől, haláláig újabb házasságot nem akart kötni. 1947-ben a Rajk-perrel kapcsolatban letartóztatták, mert sok ismerőse és páciense volt az amerikai követségről. 8 évre elítélték, azt sem tudta, miért. 1948-ban egy heti ismeretség után férjhez mentem jelenlegi főmérnök férjemhez, akit nemhogy nem szerettem, de házasságunk első heteiben megutáltam, zsarnok, önző, durva, goromba természete miatt. Tíz éve élek vele egy pokolban. Két igen jól sikerült gyermekem született és vagy tízszer voltam még teherben, minden óvatosság ellenére. A küretek rettenetesen megviseltek, idegeim teljesen felmondták a szolgálatot. Férjem akaratára megcsináltattam a petevezeték elkötését. ... Tavaly tavasszal kétszer volt idegösszeroppanásom. Egyensúlyi érzékem bizonytalan volt, sokszor elvágódtam a lakásban, nem mertem kimozdulni az utcára. A körzeti orvos, aki jó barátunk általános vizsgálatnak vetett alá. A Csengery utcai fülészeten összetalálkoztam egy pécsi vendégorvossal, aki tanulmányúton volt éppen Pesten. Ez a pécsi főorvos kezdte először bogozni lelki alapon betegségemet. Egyik délelőtt kimentem hozzá a kórházba, feltártam előtte eddigi keserves életemet és azt, hogy soha nem lehettem azé, akit szeretek. ... Első látásra belém szeretett, és azt a tanácsot adta nekem, hogy tegyem félre a gyógyszereket és injekciókat, szeressem őt és hamarosan rendbe fogok jönni. Olyan gyengéd, olyan kedves, olyan szeretetteljes volt hozzám, hogy nem volt nehéz őt követnem. Egy hét sem telt bele, semmi bajom nem volt, végre értelmét láttam az életnek, szeretve voltam, szerettem és a szerelem gyönyörrel ajándékozott meg 37 éves koromban először. ... Három hétig tartott csak a boldogság. Elutazása előtti napon kertelni kezdett, hogy a gyerekeket hagyjam itt, mert csak egyszobás lakása van. ... Ha távol volt, levélben állandóan veszekedtünk, ha jött, egy nagy szerelemben forrtunk össze. Ez így megy egy éve. ... Sok keserves kínlódás után múlt szombaton leutaztam Pécsre váratlanul. Nagy szeretettel és szerelemmel fogadott, de közölte velem, hogy rövid időn belül megnősül, mert gyereket akar és nekem nem lehet. Megismertem a lányt is, kit kiválasztott és saját beismerése szerint nem szeret. Nem gondol arra, hogy tönkre teszi úgy a lányt, mint saját magát, rólam nem is szólva. Görcsösen ragaszkodom a boldogságomhoz és ha lehet eredményes műtétre számítani, szívesen alávetem magam. S ha minden reménytelen, nem tudom, mi lesz velem? nem bírom ki az életet.”***„13 éves lány vagyok. Nincsenek ferde hajlamaim, káros szenvedélyeim. Már menstruálok. Az orvostudomány már nagyon előrehaladt, és olyan pletykát hallani, hogy Svájcban egy nőt átoperáltak férfivá. Ez szerintem lehetséges. Ki kell venni a petefészket és a méhet, a mellet le kell operálni, a lány külső nemi szerveit körülvágni, és egy hasonló korú, frissen elhunyt fiú nemi szerveit is körülvágni, és ezt áthelyezni, összevarrni.Én szeretném, ha rajtam egy ilyen műtétet tetszene csinálni 2 év múlva, június közepén. Ezt alaposan meggondoltam. Ha ez lehetséges, akkor a május 11.-i Esti Hírlapban, a „Halálozás” rovatban közölni: „A” kérését (nem) teljesítem!”Ne tessék hülyének hinni, nem is szórakozok, ez már 5 éve leghőbb vágyam. Két év múlva, 1966. május 10.-én (amennyiben a hirdetmény kedvező lesz) a lakásán leszek, mindent részletesen megbeszélünk.Minden anyagiakat vállalunk (és még azon felül is) a viszontlátásra: Á. U.i.: türelmes és jó kísérleti alany vagyok. (Plasztikai műtétre is gondoltam!)”***67 éves egészséges jó erőben levő férjes asszony vagyok, ugyanis érzéseim pár hónap óta megváltoztak, feltűnő módon kívánom férjemet és érintkezés alatt soha nem tapasztalt kellemes érzéseim vannak és attól tartok fogamzás fog előállni. Férjem 71 éves egészséges jó erőben lévő, akcióképes ember, kérem őt, vigyázzon, ő azonban előre haladott korára hivatkozva nem igen teszi meg. Én viszont nem szeretnék most már teherbe esni, ez az én aggodalmam. Öt gyermekem született: 35 éves koromban az utolsó. A menstruációm 52 éves koromban megszűnt, azóta nem is volt, hőség érzeteim az utóbbi időkben vannak, nyugtalanság a szívem körül.Aggodalmaim abból erednek, hogy a harmadik gyermekem születésem után nem volt menstruációm, szoptatás alatt 9. hónapos korban fogamzott a negyedik. A második az, hogy a múlt évben olvastam az újságból, hogy 75 éves asszonynak gyermeke született. Mivel én így visszafiatalodtam, nagy félelemben vagyok állandóan, melynél fogva nagyon kérem Főorvos urat, szíveskedjen tájékoztatni, hogy van-e alapja aggodalmaimnak, félelmeimnek."

***

Ez a levél azonban egészen biztosan eredeti, s nem tréfás kedvű írópajtásaimtól származik. Betűhíven közlöm.

„Igen Tisztelt Elftársak Netesék haragudni Hogy Levelemel zavarom de olvastam mán a Nőkvédelmi című Könyvet és az Élettudomány címűt, aki a Női dolgokról ír énis sokmindent helybe hagyok amiről vanbene írva csak aszttat az egyet még nemtaláltam bene amit én tudok és énis szeretném ha elfogadnák és beletenék ebe a Nőkvédelmi Könyvbe.Előszöris ez igytörtén velem hogy Kórházba voltam és volt ot egy Francianő mint nőgyógyászati orvosnő és ő felvilágositsát adot hogy hogy csináljuk hogy ha azt akaruk hogy legyen és még asztis hogy hakisfiut akarunk hogy csináljuk és ha kislányt asztatis elmonta tehát én eszt kiprobáltam mert az első gyermekem fiulet és mikor ezt megtutam az Uramal megbeszéltük hogylegyen Kétfiu és ugyislet demikor megszületet meghalt asztán az Uram asztmongya hogy hagylegyen még egy nahát akormondom akor hagylegyen lány és az islet de azis meghalt ugyhogy négy gyermek anya vagyok és csak az elsőgyereket nemtutam hogy miszűlet a töbit mindégtutam és 37be születet az utolsó kislányom de mán akor volt ités védőnő és előrekérdezték mifogmóst jőni montam kislány és csak csodálkozotrajta aztán őis érdeklődöt hogycsináljuk adjak neki is receptet és neki is elmontam és neki is kislánylet és ő iscsak csodálkozotrajta mert még őse halotilyet és mán töbnekis montam és soknak az győn amit akar tehát esztet szeretném én a fiatalokna a tudomására jutatni.Ez ugytörténik hogy a férfi othagya a természetet és ha fiut akar akor Baloldalonkel nyolcnapig feküdni mikorcsak letudpiheni és ha kislányt akar akormeg Joboldalon nyolcnap és 9 napig Pedig közösülni nem szabad mert akor elronthatyák ha esztet betartyák akor 90 százalékának sikerül én esztet 3 gyermekkel tapasztaltam hogymindig az jőt amit akartam és mán töbeknek is jólbevált a tanácsom tehát esztet azért írom meg hogy a lelkiismeret ugyfurdal hogyháthagytanuljanak a fiatalok az öregektül mert eben a könyvekbe jólvanak írva a vigyázás és tőbminden demég eről nemtaláltam egybese tehát Kérem A Hirschler Imre Szerkesztőt hajónak találja ezelistöblesz a könyvbe.Tisztelettel M. P.-né, Parád”

Voltak persze olyan írások is, amelyek kizárólag a könyv szellemiségét támadták ilyen vagy olyan szempontból.

"Két nappal ezelőtt olvastam el az Ön könyvét „A nők védelmében” címmel. Elolvastam a végére írt biztatást is, mely az olvasót építő bírálatra hívja föl. Engedje ezért, hogy éljek ezzel az alkalommal. Bár én nem bírálandó alanyt, hanem szövetségest keresek. "

Hogy a levélíró mihez keres szövetségest, az a levél utolsó szakaszából kiderül. A teljes levél.