A telefonomat mérgemben a falhoz vágtam. Egész nap csipogott. Ha megnéztem, újabb értesítés várt, ha nem néztem meg, akkor azért csipogott.
A becsapódás után végre csönd lett.
Elvittem a szervizbe.
– Mi történt vele? – kérdezte a szerelő.
– Sok volt neki az értesítés.
A szerelő bólintott.
– A készülék megjavítható. De előbb nyilatkoznia kell, hogy hajlandó-e lemondani az értesítésekről.
Elém tett egy papírt. Az utolsó bekezdésben ez állt:
Az ügyfél tudomásul veszi, hogy az értesítések megszüntetéséről szóló döntéséről a szolgáltató értesítést küld.
Hazavittem a telefont. Nem működött, de legalább csöndben volt.
Másnap reggel a televízióban bemondták, hogy egy férfi mérgében a falhoz vágta a telefonját. A szakértők szerint ez az értesítési függőség egyik aggasztó tünete.
Délben megcsörrent a vezetékes telefonom.
– A telefonja javítása elkészült – közölte egy hang. – Kérjük, fáradjon be érte.
– De én nem kértem, hogy javítsák meg!
– Értjük. Panaszát továbbítottuk a telefonjának.
Ekkor a szobából csipogás hallatszott.
A falhoz vágott készülék magától bekapcsolt.
A képernyőjén ez jelent meg:
„Értesítjük, hogy az Ön által ellenünk elkövetett erőszakos cselekményt a telefonja bejelentette. A továbbiakban csak előzetes engedéllyel használhatja.”
Aztán csipogott még egyet.
„A fellebbezési határidő lejárt.”
Kopogtatattak, az ajtót kinyitottam.
Az ajtóban két rendőr állt, közölték velem, hogy a mobilom sérelmére elkövetett garázdaság megalapozott gyanúja miatt előállítanak.
Engedelmesen nyújtottam kezeimet, a bilincs fémesen kattant.