Létezik, és ezen tény vitán felüli, a fizikai valóságnak egy olyan sajátos tulajdonsága, hogy a függőón és a vízmérték nem ismerik a könyörületet. Itt, e földön, ahol Newton élt és alkotott, a derékszög $90$ fok, a jó házipálinka pediglen $52$ fokos maradt.
Ezzel szemben élt a faluban egy kőmíves, Béla mester, kinek vezetékneve Kovács volt, és aki a vakolat ívét bizony a szívéből húzta.
Ott álltunk a leendő nappalink falánál. A nap lemenőben volt, fénysugarai pedig súroló szögben világították meg a frissen felhordott munkát. A fal nem egyszerűen görbe volt. A fal élt. Hullámzott, mint a pusztai szélben a kalászos búzatenger, néhol kiöblösödött, mint egy hordó oldala, máshol pedig olyan merész ívben törte meg a térstruktúrát, hogy a fizika törvényei diszkréten félrenéztek. Salvador Dalí összes remekműve csupán halvány másolat lehetne Béla alkotásához képest; mondjuk ki őszintén: Béla fala harminc centis hasat eresztett.
A segédmunkás, egy fiatal, naiv fiú, elsápadt. A mérőléc kihullott a kezéből.
– Mester... – suttogta halálsápadtan. – Ezt elbasztuk.
Béla mester nem jött zavarba. Csendben letette a simítót, előhúzta a sodort cigarettáját, rágyújtott, és hátralépett három lépést. Összeszűkített szemmel, mélyen, megrendítő alázattal bámulta a művét három percen át, majd megszólalt:
– Hát nem érted, te balag gyermek?... Rusztikus.
Rögvest kiderült, hogy az a harminc centis has nem hiba, hanem a toszkán vidékek természetes tökéletlensége, a kísérleti formatervezés csúcsa. A tiszta egyenes vonal steril és lélektelen, a görbe fal ellenben melegséget áraszt, és együtt lélegzik a házzal.
– Na – mondta Béla, miközben a csikket elnyomta a nedves habarcsban –, hozzál egy fröccsöt a Katicából, aztán hordjuk fel a színezést! A lényeg, hogy ne simítsd el túlságosan.
És ezen a ponton lépett be a történelembe Prof. Dr. Kőmíves Kázmér docens, aki a Katicában éppen a negyedik fröccsét fogyasztotta. A docens úr az alkohol és a háttérben szóló lakodalmas kettős hatása alatt azonban súlyosan félrehallotta a Mester szavait. Nem geometriai terrorizmust hallott, hanem azt: Geometriai Tenorizmus.
A docens szeme elborult, és azonnal megírta monográfiáját A hullámzó vakolat mint a vakolókanállal kiénekelt bel canto címmel, bebizonyítva, hogy a fal nem határoló elem, hanem egy térbeli ária. A milánói designhéttől a tokiói szalonokig hirtelen mindenki „éneklő, tenorális felületeket” kezdett tervezni, és New Yorkban már úgy jegyezték: „The Béla Bel Canto Method.”
Eközben Béla mester a Katicában ül, szívja a cigarettáját, s mikor a Műszaki Egyetem zarándokcsoportjai megkérdezik tőle, hogyan tudta a mészhabarcsba komponálni a lélek rezdüléseit, Béla lassan koccint egyet magában, és ennyit mond:
– Idefigyelj, fiam. A harmincas alumínium léc, azon múlik minden. Ha azt elbasztod, vége a világnak, a megrendelő nem fizet, te meg összetojod magad, mert az asszony rikácsol: megint nincsen pénz a villanyra, te tróger!
Rádli Róbert