Csarnok‎ > ‎

Alberd Yollaka

Alberd Yollaka (1974., Haajaiskylä) lív származású finn költő és nyelvész. A helsinki egyetemen szerzett diplomát általános és összehasonlító nyelvészetből 1999-ben, majd tallini és stockholmi egyetemeken részesült posztgraduális képzésben, ösztöndíjasként csaknem három évet töltött  Jakartában az Indonéz Tudományakadémia nyelvészeti intézetében, ahol többek között Muhammed Balfas indonéz költő és Cecil M. Jeopardy bengáli gondolkodó munkásságával foglalkozott. Kisdoktori értekezését a tartui egyetem finnugrisztikai tanszékén a kihalt lív nyelv grammatikájának altáji eredetéből írta, akadémiai doktorátusát pedig Jeopardy Nagy Traktátumának nyelvmisztikai elemzésével szerezte 2010-ben Jakartában.

Északi szülővárosába hazatérve hamarosan élére állt annak a mozgalomnak, amelyet fiatal észtországi és finnországi értelmiségiek - történészek, nyelvészek, írók - indítottak a kihalt lív nyelv életre keltése céljából. Írott dokumentumokra, a múlt században felgyűjtött hanganyagra, de leginkább saját kreatív hozzáállásukra támaszkodva igyekeznek újrateremteni a kihalt-beolvadt finnugor nép amúgy feledésre ítélt nyelvét. (Kicsit furcsa, hogy mozgalmuk nevéül nem valamely ősi kifejezést választottak, hanem szellemes angol szójátékot alkottak: LIVing - ami szerintük a lív nyelv továbbélését jól kifejező szimbólummá válhat.)

A mozgalomban részt vevő irodalmárok közül többen szépírói munkásságukat is ennek a sajátos reinkarnációnak a szolgálatába állították. Alberd Yollaka finn nyelvű versei mellett rendszeresen alkot lív műveket is, vállalva, hogy igen kevesen tudják elolvasni eredetiben, de bízva abban, hogy tolmácsolások révén mégis sokakhoz eljuthatnak. Ezt elősegítendő pontos nyersfordításokat készít verseihez az általa ismert számos nyelven, s verseit ezekkel együtt küldi szét ismerős és ismeretlen költőtársának. Az orosz nyelvű értelmezés és útmutató azokba a küldeményekbe került, amelyekkel elsősorban a volt Szovjetunió területén élő, valamely finnugor nyelven alkotó poétákat keresi meg. Személyes ismeretségek híján ebben többek között az ismert manysi (vogul) költő, a jelenleg Szentpétervárott élő Juvan Sesztalov nyújt számára felbecsülhetetlen segítséget. Yollaka művei így jutottak el az ukrajnai Ungváron élő kortárs magyar költőhöz. Balla D. Károly műfordításai révén a legnagyobb lélekszámú finnugor nép olvasói is megismerkedhetett a nyelvrokon költeményeivel.

A magyar adaptáció megjelenése után Yollaka intenzív érdeklődést kezdett mutatni a számára korábban kevéssé ismert magyar kultúra iránt. Érdekes módon előbb a magyar zenéhez közelített. Ekkor állapította meg szellemesen, hogy ha egy muzsikáról első hallásra nem tudja eldönteni, hogy vajon Brams Magyar táncai vagy Liszt Magyar rapszódiái szólnak-e, akkor az a zeneszám nagy valószínűséggel Monti Csárdása.

A főként felszínes jegyeket viselő „nagyon magyaros hangzások” után azonban jóval mélyebbre ásott. Megismerkedett Bartók világával, el is mélyedt néhány művében. A Concerto többszöri meghallgatása után például az lett a határozott véleménye, hogy a mű felépítése grammatikai struktúrákat követ. Illetve hát - fejtegette tovább - maguk a nyelvi szerkezetek voltaképp agyunk belső konstrukciójának a leképeződései, így voltaképp a magyar nyelv és a bartóki muzsika azonos töröl fakad: emberi és nemzeti mivoltunk legmélyebb rétegeiből.

A zenei kitérő után Yollaka még tett kis kirándulást a XX. század elejének magyar festészetében, Bortnyik Sándort azonnal kinevezte legnagyobb kedvencének, majd visszatért a nyelvünk alaposabb elsajátításához.  Ma már csaknem folyékonyan olvassa Aranyt és saját bevallása szerint nagyon sajnálja, hogy a keleti nyelvekben való elmerülése helyett nem ennek a rokonnyelvnek a szépségeivel ismerkedett meg alaposabban. Merthogy a magyarban sokkal erősebb misztikus jelleget érez, mint például a bengáliban, amelynek spirituális voltát doktori értekezésében fejtegette. A magyar nyelv transzcendens, beszélőjét kiemeli a hétköznapiságból, talán ezért is alkalmasabb arra, hogy poétikai tartalmakat jelenítsünk meg általa, mint, mondjuk, politikai realitásokat. 

Meglátásait hosszan fejtegető levelére írt válaszában Balla D. Károly az alábbi szóviccet engedte meg magának:

Ma írt nekem Yollaka,
ettől lettem jóllakva.

A finn kolléga erre kicsit bosszúsan megjegyezte, hogy ismerősei szinte minden nyelven viccet csinálnak a nevéből, orosz barátai például kivétel nélkül Karácsonyfácskának becézik és így használják nevét: Альберт Йолка.

Comments