Mikszáth Kálmán: Az "Arany ember" alakjai

Vasárnapi Ujság, 1885. január 18.

Föltesszük, hogy az olvasó ismeri az «Arany ember»-t. Vagy az egyiket, vagy a másikat, vagy a regényt, vagy a drámát.

Sőt van egy harmadik is, a «legaranyabb ember». Az, aki a két arany embert írta: Jókai Mór.

Mert Levetinczy-Timár Mihály uram (akit Nagy Imre ábrázol rokonszenvesen) csak a derék Csorbadzsi-tól kapott aranyokból csinál még több aranyat, de Jókai Mór tolla alatt minden arannyá változik át.

Úgy tett épen, mint a most Budapesten időző híres bűvész, Herrman professzor, aki egy galambot ketté szakít, s két egész eleven galamb lesz az egyből.

Így lett a regényből egy dráma és egy regény.

Melyik a jobb? Bizonyosan a regény, mert ott Jókai a leíró képességével brillírozhat. Hol vegyen Podmaniczky Frigyes olyan gyönyörű «Senki szigetet», aminőt Jókai fantáziája teremtett? S vajon van-e a nemzeti színház kelléktárában olyan kedves csacsogó kis Dódi, aminő a regényben?

És végre is, itt csak az alakok beszélnek, igaz, azt, amit Jókai ad a szájukba, — de mit ér, ha ő maga közbe nem szólhat?

Hanem hiszen megesik az néha, hogy a veszteséggel is jár valami nyereség. Mert olyan ügyes Noémit, aminő Markus Emilia, s olyan csinos, becsületes arcú Timár Mihályt, mint Nagy Imre, ki lehet talán Jókainak gondolni, de az olvasó nehezen bírja utána képzelni...

A mese nem változott lényegesen; a szálak egészen úgy fonódnak s majdnem úgy is bonyolódnak ki, mint a regényben.

Timár Mihály a meghalt Csorbadzsi pénzét átveszi, s leányát, a márvány hideg Timeát (helyes kis török kisasszony lett Fáy Szerénából) a haldokló kívánságához képest elviszi rokonához, a komáromi rác Brázovicshoz. Biz abból itt a drámában sem lett becsületesebb ember. Botrány, milyen cudarul bánik a jámbor Fabula urammal, akibe annyi komáromi humort tud belekeverni Ujházy. Hanem hát az akkor volt! Ma már a hét gyerekkel megáldott szegény polgár nem is annyira mulatságos, mint inkább szánandó.

Rosszul bánnak a szegény Timeával, kivált a gonosz Zsófi asszony, akiből olyan pompás komáromi nemzetes asszonyt faragott Szathmáryné, hogy maga Jókai is élénken fölkiáltott: «Ejnye, erre az asszonyra emlékszem valahonnan». De rosszul bánt vele a kegyetlen szívű Szacsvayné is... (bocsánat, Athaliát akartam mondani, szóval Brázovics egész famíliája, pedig Timea szelíd, nemes jellemű leány volt, csak egy kicsit ostoba, amiért bele tudott szeretni abba a léha Kadisa nevű katonatisztbe. (Jó ízlés a piktortól, hogy kihagyta innen ő kelmét.)

Minthogy azonban Kadisa Athaliát akarta elvenni, dacára szerelmének, hozzáment hálából a pártját fogó, gazdag Timárhoz, ki minden vagyonát a lábához tette.

Hát nem is lett volna ebből rossz házasság, ha a «Senki szigete» nincs, s a Senki szigetén ott nincs a szép Noémi, a ki a nagy szeretetével elvonta az arany embert az ő hideg feleségétől, a Timeától.

De a meséből még úgy sem kerekednék nagyobb bonyodalom, ha az öreg Brázovics tönkre nem jut és meg nem üti a guta. (Minek is adják ezt a szerepet olyan vérmes embernek, mint Szigethy Imre?)

Kadisa persze most már nem veszi el Brázovics leányát, ki a féltékenység kígyószemeivel őrzi Timeát, nehogy viszonyt kezdjen Kadisával, azalatt meg Timár uram a kereskedés ürügye alatt boldogan éli világát Noémival, meg a kis Dódival.

Azaz boldogan élné, ha itt nem volna az az alávaló Kristyán Tódor, egy csavargó gazember. (Fogadni mernék, hogy az a köpönyeg is lopott jószág raja, amely olyan korhelyesen fekszi meg a Náday vállát.) Ez megtudja a Timár titkát, fenyegeti, üldözi, pénzét elcsalja, egyszer a ruháit is magára szedi, de szerencsére éppen akkor belefullad a Balatonba.

Mikor tavaszra kifogják a halászok, a ruháról azt hiszik, Timár volt, nagy tisztességben eltemetik. (Azóta sem volt olyan nagy harangozás Komáromban!) Timea férjhez megy Kadisához, Athalia meg akarja gyilkolni, de rajta csípik. Timár pedig csendesen, elfeledve él kedves Noémijével a «Senki szigetén».

Tele van tarkábbnál tarkább alakokkal a darab, s azok mind mulattatók s kedves ismerőseivé váltak csakhamar a közönségnek.

A régi Komárom elevenül meg. A költő szülővárosa. Szinte oda képzeljük őt magát is. Valószínűleg együtt járt iskolába a Fabula uram gyerekeivel.

Akkor lehetett ott a napi pletyka padján ez a kedves szép történet, ahol a gonosz emberek mind rosszul járnak s a jó emberek mind boldoggá lesznek.

Bár így lenne örökkön örökké a valóságban is.

M-th K-n.

Eredetileg:

Vasárnapi Ujság, 1885. január 18. (3. szám), 43-44. oldal

illetve ennek digitalizált változata az Arcanum adatbázisában: >>>

A helyesírást a mai normához igazítottam, kivéve a nevek írásmódját.

Jókai «Arany ember»-ének alakjai: Zsófia (Szathmáryné). — Noémi (P. Márkus Emília). — Athália (Szacsvayné) — Timea (Fái Szeréna). — Trikálisz Euthym (Egressy). — Krisztyán Tódor (Náday). — Timár Mihály (Nagy Imre). — Brazovics (Szigeti Imre). — Fabula (Ujházy) a hét gyerekkel — ... ...3

Eredetileg:

a Vasárnapi Ujság 1885-ös évfolyamának tartalomjegyzékében

illetve ugyanez az Arcanum adatbázisában: >>>