Dunai sziget születik - Jókai Mór leírása

Dunai Szigetek blog, 2011. március 6.

"...A Duna jobb ágának medrében volt sok ideig egy sziklatömeg, melynek alsó felén a lomhán kanyarodó ár zátonyt rakott le. Egy nagy téli áradás alkalmával aztán nekiment a jeges zaj az Osztrova-szigetnek, s annak egy csúcsát leszakította, magával ragadta a földet, követ, derékfákat erdőszámra; akkor azzal a jéggel, sziklával faderékkal vegyes özönvizi gomollyal megtorlott a szikla mögötti zátonyon. A gomoly ott maradt. És aztán félszázadig évről évre az új áradás új iszapréteget hordott föléje, új kavicstorlattal terjeszté ki közületét, az elkorhadt fatörzsek földjéből új ősnövényzet burjánzott elő, gyors növéssel, minő az újvilági természet alkotása, s lett ott azon a helyen egy névtelen sziget. Mely senkié sem; melynek nincsen földesura, sem királya, sem hatósága, sem papja, mely nem tartozik semmi országhoz, semmi vármegyéhez, semmi diocesishez. A török-szerb határon sok ilyen paradicsomi hely van, melyen nem szánt, nem kaszál, nem legeltet senki. Egyedül a vadvirágnak és vadállatnak hazája. S ki tudja még kinek? A sziget északi partja nyilván tanusítá annak keletkezését. A kavics egész torlaszokban volt mellette felhalmozva, emberfőnyi s hordónagyságú darabokban néhol; a közt nádgyökér és korhatag fatörmelék, a sekélyebb zátony zöld- és barnahéjú dunai kagylókkal fedve, az iszapos partoldalban pedig katlanszerű lyukak vannak vájva, mikbe a közeledő léptek hagjára százai a teknősbékáknak sietnek elrejtőzni. A partot egész hosszában a vörösfűz törpe bokrai lepik be. Azokat minden jéginduláskor tövig letarolja a zajló jég..." - Jókai Mór: Az arany ember, Szépirodalmi Könyvkiadó, 1960. 52-53 p. 

Jókai Mór szemléletes leírása egy dunai sziget fejlődéséről akár egy földrajzkönyvből vett részlet is lehetne, annyira pontosan írja körül azt a folyamatot, melynek révén egy zátonyból sziget alakul ki. A történet az Al-Dunán játszódik, hol a Duna, a Dráva, de főleg a Tisza és a Száva betorkollása alatt alsószakasz-jellegűvé válik a beléhordott temérdek hordaléktól. Jókai idejében még ez így volt, hiszen a nagyobb dunai szabályozások előtt járunk (Az arany embert Jókai 1872-ben írta meg).

A Duna Vaskapuig terjedő szakaszának legnagyobb szigete az Osztrovó-sziget, (később Temes-szigetre keresztelték át). Ennek déli, sekélyebb és zátonyosabb mellékágába tette Jókai a "Senki-sziget" keletkezését. A sziklatömeg mögött a víz sebessége lelassul, a két irányból érkező víztömeg lerakja hordalékát, így alakul ki a zátony, melyen még nem telepszik meg a növényzet. Ennek oka az, hogy kevés a tápanyag, és a vízborítás olyan gyakori, hogy ott állandó növényzet nem telepedhet meg. A sziget fejlődésének következő szakaszában a zátonyt az árvizekből fennakadó, leülepedő növényi korhadék, elmosott talaj és további felhalmozódó üledék magasítja, gyarapítja. A magasabb térszínt a víz egyre ritkábban borítja el, a korhadékon növények szökkennek szárba. A sziget további fejlődése egy önmagát erősítő folyamat. Dús növényzet - tovább lassuló vízáramlás - kiülepedő iszap - további gyarapodás - újabb megtelepedő növények. A növekedésnek csak a folyóvíz energiaváltozása és a jeges árvizek pusztítása szabhat gátat. A szigetcsúcsot érő erősebb sodrásból a nagyobb kavicsok, kövek maradhatnak csak meg, míg a lejjebb csendesedő áramlásból előbb az aprókavics, majd a homok, legvégül az iszap és agyag ülepedik ki. A parti üledékek jól jellemzik a folyó esésviszonyait.

Jókai Mór komáromiként jól ismerhette a Dunát, az árvizeket. Az erzsébet-szigeti birtoka révén közelről is megfigyelhette a szigetet alkotó folyamatokat. Leírása éppen ezért olyan élethű, majdhogynem "tudományos".

Eredetileg a Dunai Szigetek című blogon: >>>