Itt volt a történeti Magyarország utolsó területszerzése: ez lett mára a senki szigetéből

Kiss Csaba, Portfolio, 2023. szeptember 3. 15:00

Az egykor a Vaskapu-szoros közelében, az Al-Dunánál található Ada Kaleh szigete Trianont megelőzően török zárvány volt Magyarország, Románia és Szerbia határán. Bár az Osztrák-Magyar Monarchia 1878-ban megszállta, a történeti Magyarország utolsó területszerzéseként 1913-ban közigazgatásilag magához csatolta, végül pedig az I. világháborút követően Romániához került, a kevesebb mint 1 km²-es sziget mindvégig megőrizte török lakosságát és sajátos mohamedán kultúráját. Végzete az 1960-as években épített Vaskapu vízierőmű lett, amely miatt az egykor virágzó szigetet 1972-ben teljesen ellepte a Duna. A sokat megélt sziget – amelyről Jókai Mór Az arany emberben a „senki szigetét” mintázhatta – azóta is a Duna alatt több tíz méter mélyen nyugszik. 

Hányattatott történelem

A történeti Magyarország legutolsó területgyarapodása 1913. május 13-án történt: ekkor annektálta a Magyar Királyság (mint az Osztrák-Magyar Monarchia része) Ada Kaleh (a török szó jelentése „erődsziget”) szigetét, amely a Vaskapu közelében kevesebb mint 1 km²-en terült el a Dunán. A sziget a magyar–román–szerb hármashatárnál feküdt, de hivatalosan Törökországhoz tartozott: ez volt az egykor a Balkán csaknem egészét és Magyarország területének jelentős részét is uraló Oszmán Birodalom utolsó megmaradt földdarabja a régióban. (Megjegyzendő, hogy az 1918. május 7-én a Monarchia és a Román Királyság között kötött különbékében egy határ menti sávot a Monarchiához, s ezen belül Magyarországhoz csatoltak, ám a tényleges átadásra már nem került sor.)

A szigetnek és pár száz lakosának meglehetősen hányattatott sors jutott osztályrészül: számtalan alkalommal cserélt gazdát, és sokszor nem is volt egyértelmű, ki is valójában Ada Kaleh ura. A sziget első megerődítése még Hunyadi János nevéhez köthető 1444-ben, de a törökverő után néhány évtizeddel megérkeztek a törökök is, akik birtokukba vették a területet. Mikor az 1699-es karlócai békében a középkori Magyar Királyság területének nagy része Habsburg uralom alá került, Ada Kaleh a Bánáttal egyetemben török kézen maradt.

A császári csapatok aztán 1717-ben foglalták el a szigetet, és komoly erődítéseket végeztek rajta, de 1739-ben ismét török kézre került. Ekkor települtek be Ada Kalehre a muszlim török lakosok, akik egészen a sziget 1972-es elsüllyedéséig ott éltek. 1739-től egy rövidebb epizódtól eltekintve török uralom alatt volt. Fontos szerepet játszott az 1848-49-es szabadságharcban, ugyanis a magyar honvédek egy része, valamint Szemere Bertalan miniszterelnök és Batthyány Kázmér külügyminiszter itt lépték át a magyar határt, és távoztak Törökországba. A magyar térképeken a sziget Új-Orsova néven szerepelt; Ó-Orsova, vagyis Orsova városa a szigettől nem messze, a Duna bal (északi) partján helyezkedett el.

Változást az 1877 és 1878 közötti orosz–török háború hozott. Az osztrák–magyar vezetés ugyanis attól tartott, hogy a szigetet a románok vagy a szerbek szerezhetik meg, ezért a vesztésre álló törököket meggyőzte, hogy ürítsék ki a szigetet, és adják át azt a Monarchia csapatainak. A megállapodás értelmében a megszállás csak ideiglenes lesz, a török Porta megfelelő időben visszaigényelheti magának a területet. Ferenc József császár-király 1878. május 21-én rendelte el Ada Kaleh megszállását, amelyet az osztrák-magyar közös hadsereg május 25-én végre is hajtott. Az ideiglenes megoldás azonban állandósult, főleg hogy az orosz–török háborút rendező berlini békében a nagyhatalmak nem foglalkoztak a sziget státuszának kérdésével.

Ada Kaleh osztrák-magyar uralom alatt és a sziget végzete

A megszálló erők helyőrséget hoztak létre, amelynek számát azonban folyamatosan csökkentették, mivel a sziget geostratégiai jelentősége egyre kisebb lett. 1912-ben 550 lakos mellett egy tiszt és 45 gyalogos katona élt Ada Kalehen.

A szigeten zömmel törökök éltek, de német, magyar és szerb lakosai is voltak. A szigetlakók mentesültek a katonai szolgálat alól, nem kellett adót fizetniük, sem az áruk behozataláért vámot. Ada Kaleh de facto vezetője a katonai helyőrség tisztje (főhadnagya) volt, azonban a török Porta polgári vezetőt nevezhetett ki, a mudírt, aki a bécsi török nagykövetség alárendeltje volt. Ő és segítői Isztambulból kapták a fizetésüket, ahogy a török mecsetet és az iskolát is Törökország finanszírozta. A ferences kolostorból 1739-ben átépített mecset, amely mellé 1902-ben minaretet húztak fel, a sziget fő látványossága volt.

A különleges török exklávénak híre ment, és egyre népszerűbb lett az Al-Dunához látogató turisták körében. Az 1750 méter hosszú, 400-500 méter széles szigetet mintegy egy óra alatt be lehetett járni. A terület zömmel török lakói megőrizték vallásukat, szokásaikat, nyelvüket és konyhájukat, így Ada Kaleh átvitt értelemben is egy muszlim sziget volt a keresztény tengerben, és sokakat vonzott, akik a keleti kultúra iránt érdeklődtek. A sziget lakói földművelésből, gyümölcs- és rózsatermesztésből, bortermelésből, halászatból, idegenforgalomból, az Orsova és a sziget közti csónakáztatásból, illetve illegálisan csempészetből éltek.

Magyarország részéről már 1878-ban felmerült, hogy a szigetet hivatalosan is az országhoz csatolják: Tisza Kálmán miniszterelnök az év végén levélben sürgette Andrássy Gyula közös külügyminisztert Ada Kaleh jogi státuszának rendezésére. Bár a téma újra és újra előkerült, az annektálásra évtizedeken keresztül nem került sor, a status quo ugyanis mindenki számára előnyös volt.

Fordulatot az 1912-től 1913-ig tartó első Balkán-háború hozott, melynek során Törökország elvesztette európai területeinek nagy részét. A magyar vezetés meg akarta előzni, hogy egy a törökökkel való békekötés során Ada Kaleh másik országhoz kerüljön, ezért Budapest úgy döntött, itt az ideje, hogy rendezzék végre a sziget jogi helyzetét, és csatolják azt Magyarországhoz. Az annektálást teljes titokban akarták végrehajtani, még a sajtót is ki akarták zárni – persze a történteknek hamar híre ment. Dr. Medve Zoltán, Krassó–Szörény vármegye főispánja 1913. május 13-án jelentette Lukács László miniszterelnöknek, hogy Ada Kaleh szigetét betagolták a magyar közigazgatásba. A sziget ügyeit ezentúl az orsovai főszolgabíró intézte.

A sziget elfoglalása teljesen vértelenül zajlott le, sőt a mudír is megtarthatta hivatalát; igaz, ez formális tisztséggé vált. Az együttműködőnek mutatkozó mudírt a főispán a Ferenc József Rend lovagkeresztjével való kitüntetésre is javasolta. A török elöljáró aztán elutazott Bécsbe, hogy a császári-királyi udvar is foglaljon állást az ügyben. A hivatalos válasz szerint kétségkívül annexió történt, de az annexió tényét nem fogják kihirdetni.  

Különös átmeneti helyzetbe került ezzel a sziget: bár magyar közigazgatás és osztrák-magyar helyőrség működött rajta, a török hatóságok a konstantinápolyi vilajethez tartozónak tekintették Ada Kalehet, sőt a sziget lakói az 1914-es és az 1917-es török választásokon is voksoltak. Mivel az I. világháborúban Törökország az Osztrák-Magyar Monarchia szövetségese volt, ezért Bécs és Budapest nagyon vigyázott, hogy a sziget helyzete ne keltsen feszültséget a két nagyhatalom között.

1914-ben, a világháború elején előbb a szerbek lőtték a szigetet, majd 1916-ban két hónapra a román csapatok megszállták. 1918-ban aztán a központi hatalmak elvesztették a háborút, és mivel a nemzetközi jog Törökország részének ismerte el Ada Kalehet, nem a trianoni békeszerződés, hanem a Törökország és az antanthatalmak közötti 1920-as sévres-i, majd 1923 lausanne-i béke rendezte a sorsát, és a Román Királysághoz került.

Mind a mai napi Románia része lenne, ha a már kommunista román, illetve a jugoszláv vezetés nem döntött volna úgy, hogy megépíti a Vaskapu vízierőművet. A munkálatok 1964-ben kezdődtek, és mivel a gátrendszer több mint 30 méterrel duzzasztotta fel a Duna vizét, Ada Kaleh sorsa megpecsételődött. Az épületek és a temető egy részét a közeli Simian-szigetre vitték át, de a lakosok nem tartottak oda: egy részük a török kisebbség által lakott romániai Dobrudzsába, másik részük Törökországba távozott. 1972-ben a régi Orsovával és több másik településsel együtt Ada Kaleh is hullámsírba került, és mind a mai napig több tíz méter mélyen alussza örök álmát a Duna alatt.

A „senki szigete”

Nemcsak a magyar történelem, a magyar irodalomtörténet is őrzi Ada Kaleh nevét, legalábbis sokak szerint Jókai Mór a részben a Vaskapunál játszódó Az arany ember című regénye írásakor erről a szigetről mintázta a senki szigetét, ahová Timár Mihály elbújik a világ elől, és ahol szeretőjével, Noémivel találkozik.

Hogy Ada Kaleh lehetett Jókai mintája a „senki szigetéhez”, azt az írónak a regényhez írott „utóhangjai” is megerősítik. 

"A „Senki szigetének” a létezéséről pedig Frivaldszky Imre nagynevű természettudósunk által értesültem, s az a hatvanas években még a maga kivételes állapotában megvolt, mint egy se Magyar-, se Törökországhoz nem tartozó új alkotású terület."

Ez a leírás nagyon másra nem illik, mint éppen Ada Kaleh szigetére. Amely most már valóban a senki szigete.

Források:

Balla Tibor: Ada-Kaleh szigete osztrák-magyar fennhatóság alatt 1878-1918. Hadtörténeti Közlemények 1999. 1. sz.

Szálinger Balázs: Al-dunai álom. Magvető, 2020

Eredetileg a Portfolio.hu oldalán: >>>