A bakonyi szivárvány föld története
A kezdetek a 99-es nagy európai találkozóra nyúlnak vissza, de erről nem mondanék semmit, mert akkor én még azt sem tudtam, hogy van a világon szivárvány.
Nézzük a helyet! Térkép itt.
Ha a fényképek, meg az elbeszélések alapján jól azonosítom, akkor a 99-es találkozó központi tüze az Öreghálás réten volt, a konyha pedig valahol az Öreghálás tanya (elég nagy, de romos épület) közelében volt. Ezt a térképen a zöld tábortűz jelöli.
Legjobb tudomásom szerint ez a terület egy (német?) vadásztársaságé, s ha jól sejtem, akkor 99-ben nekik fizettetek.
Nem tudom pontosan, méterre, hogy meddig természetvédelmi terület, de tudtommal az Öreghálás rét maga nem az, de a rét körüli erdők - főleg északnyugat és északkelet felé szinte 100, h védettek.
A rétről lefele menet eljutsz a patakig - sajna a légifénykép nem mutatja. A patak nagyjából dél-észak irányba folyik a medrét szinte végig sűrűn fedik a fák.
A régi fürdőhelyet jelöltem a térképen, itt egy öreg kő híd áll a patakon.
A pataktól keletre lévő rétekre is kiterjedt annó a nagy tábor, de a központ a pataktól nyugatra volt.
A pataktól keletre kezdődik a mostani szivárvány föld - ez egy ligetes rész (nem nyílt rét, de nem is zárt erdő), a mostani "konyhát" a térképen a színes tipi jelöli.
A védett terület határa kb ott van, ahol a sárga jelzés mellett a második sárga pötty van.
A Fodor tanya környéke (ép kőház, bővizű kiépített forrás) biztosan nem védett terület, s a kékkel jelölt út menti rétek sem védettek - de a Hajag erdős oldala igen.
A bakonyi történetbe 2001-2002 környékén kapcsolódtam be, akkor Mouksa apánk riasztott, hogy valami osztákok akarnak valamit a Bakonyban.
Én Akkor találkoztam először Pokoval (aki sámánnak tartja magát), meg Tonival és Zlatkoval, akik a tanítványai voltak Pokonak.
Volt pár közös osztrák-magyar megmozdulás, közös bakonyozás, közös beszélőkör, mire oda jutottak az osztrákok, hogy megveszik a földet.
Nem voltam ott, nem láttam hogyan történt a gyűjtés, egyszer csak lett pénz.
Szóbeszédből úgy tudom, hogy egyrészt volt erre egy külön oszták gyűjtés, másrészt a pénz döntő többségét Astrid adta, talán valami örökségből.
Akkoriban külföldi magánszemély nem vehetett termőföldet Magyarországon - ez azt hiszem azóta sem változott. Kiskapu lehetett volna, ha az osztákok grundolnak valami jogilag megfogható dolgot (céget, alapítványt, egyesületet, mifenét), de ezt egyrészt nem akarták, másrészt másrészt ment a tökéletlenkedés is.
Végül 4 magyar testvér kötélnek állt, s a nevére vette a földet. Mihályfi Márti, Szellő, Sas, Rita. Én részben jogi, részben erkölcsi megfontolások alapján kimaradtam ebből a föld vásárlásból.
Így ma is az a föld - de jure - négy magyar magánszemélyé.
Annó az volt a mondás, hogy praktikusan az a föld a rainbow családé, értve ez alatt a teljes világ közösséget, de konkrétabban az osztrák és a magyar családé.
Itt egy kitérőt kell tenni a bakonyi indiánok (Cseh Tamás féle társaság) felé.
Magam a bakonyi indiánok nyomaival nagyjából a kilencvenes évek elején-közepén találkoztam először - igaz nem itt, hanem a Tiszta víz forrásnál (kb. 1600 m légvonalban északnyugatra).
Ők ezt a területet - értve ez alatt a Tiszta víz forrás kb 2-3 km körzetét - időtlen idők (10?-20? éve) óta lakják.
Arra, hogy a "mi szivárvány földünk" az egyik törzs szállásterület, arra én csak a vásárlás után döbbentem rá. Igaz, ez a törzs nem volt sem a legnagyobb, sem a legszervezettebb - de "jó fehér ember" módjára megvettük a földjüket. Csúnya történet, bánom.
A bakonyi indiánokról Zebra tud többet mondani.
A vásárlással nagyjából egy időben Poko és tanítványai valóban elkezdtek berendezkedni a Földön, építettek tipiket, konyhát, nagy trónusszerű shit-pit-et (vagy inkább shit-towert:), stb.
Tény és való, hogy sok év átlagában a legtöbbet Poko és tanítványai laktak ott, de voltak időszakok, amikor akár hónapokon kersztül is laktak ott olyanok, akik nem Poko sámándobjából bújtak elő. Többek közt Sas és Szellő több hónapig lakott ott (talán többször több hónap?), Riki majd egy egész évig - beleérve egy telet - lakott ott.
S voltunk sokan, akik jártunk le, több-kevesebb rendszerességgel. Magam például jellemzően tavasszal-ősszel hosszú hétvégéket voltam ott, jó néhányat.
Pokóék tudtommal soha nem laktak ott állandóan, de a könyebb tavaszi-nyári-őszi időszakban igen sokszor voltak lent.
A társaság többé-kevésbé állandóan cserélődött, a létszám is hullámzott.
Egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy Poko mind gyakorlati, mind spirituális értelemben vezetőnek tekinti magát, s a maga módján igyekezett ki is kényszeríteni az akaratát. Volt, akiről "csak" azt terjesztette, hogy "rossz energiái vannak" (Mihályfi Márti, s mások), volt akibe sámán utazás során segítésnek álcázva próbált belekötni (én), volt akinek ököllel ment neki (Briggi), de volt akit baltával kergetett (nevét nemtom, de fotón meg tudom mutatni kire gondolok).
Poko nagyon sokat beszélt arról, ki az "igaz szivárvány harcos". S szerinte azon a földön csak "igazi szivárvány harcosok" lakhatnak. Azt meg mondanom sem kell, hogy ő volt a "szivárvány harcosság" mércéje.
Én is hallottam arról, hogy a helyiek (talán Csehbányaiak) elzavarták, megverték Pokot. Részleteket erről nem tudok, de amikor hallotam, akkor nagyokat kuncogtam kár örömemben.
Persze ez az elzavarás nem volt végleges, azóta is többé-kevésbé visszajárnak Pokoék, s ami nagyobb öröm, járnak vissza azok az oszták testvérek is, akik valóban sokat tettek a földért
Az nyilván kiderült az eddigiekből, hogy nekem - sem - felhőtlen a viszonyom Pokoval. Pontosabban addig örülök, amíg nem látom. Az egyik tanítványát valami igen csúnya baleset érte, de amíg találkoztam Zlatkoval, addig vele is, meg Tonival is jó volt a viszonyom. Asztriddal - aki a pénz javát adta - csak jó emlékeim vannak, ő egy halomnyi ehető növényt tanított nekünk.
Pár évvel ezelőtt Márti megszervezte a föld kitakarítását. Ha jól tudom, akkor teherautó számra hordták össze, majd el a szemetet - amit a szivárványos testvérkéink hagytak ott.
2008 szeptemberben még bőven volt ott szemét.
2009 kora nyarán úgy tűnik, hogy osztrák testvéreink több-kevesebb rendszerességgel járnak le, karban tartják a területet :)
Az első magyar szivárvány találkozó itt lesz, s nagy reményekkel nézek elébe, hogy immár jó enrgiákkal feltöltődve valóban a szivárvány célját szolgálja a bakonyi szivárvány Föld.
Írja meg más is, amit tud! Én sok fontos ponton nem voltam ott.
Talán ez a tisztázás is segít abban, hogy tudjuk, mi az örökségünk, mit kell rendbe raknunk.
(ágó)
