Önellátó közösségépítés a természetben

Önellátó közösségépítés a természetben

Egy nemzetközi szervezet találkozója Portugáliában

A „Rainbow” (Szivárvány) non-profit, globális szervezet idén tavasszal tartotta összejövetelét az Ibériai-félsziget egyik természetvédelmi területén. A célok között szerepelt az önellátásra való nevelés és az év végi egyiptomi világtalálkozó előkészítése.

Alentejo tartományban került sor a nemzetközi találkozó nyitóünnepségére, amelyen a helyi tulajdonos, Filipa Hora egy szív alakú követ helyezett el jelképként a „fogo sacrado” (szent tűz) mellé. „Hálásak vagyunk amerikai alapító tagjainknak, hogy elindítottak ezen az úton! Ma már egy olyan misszióról van szó, amely a globalizálódott társadalmakon túlmutatva a kölcsönös elfogadás és megértés elvére épül.” –nyilatkozta megnyitó beszédében Pedro Paz, a portugáliai szervezet vezetője.

Ezt megelőzően a „camp semente” (előkészítő tábor) tevékenységei közé tartozott a főbb helyszínek kétnyelvű feliratainak parafatáblákra való festése. Portugálul az „ó círculo”, az a kör alakú helyszín volt, ahol a résztvevők a tűz köré gyűlve étkeztek, adományoztak vagy ünnepeltek. A „cozinha de amor” volt a konyha, ahol szeretetből főztek, a „centro das boasvindas” pedig a „welcome center”, ahol az újonnan érkezőket teával és meleg étellel fogadták, a „cagadeiro” pedig a környezetkímélő komposzt vécé.

A „Rainbow”-ra nem szedtek belépőt, vagy adtak jegyet, ill. karszalagot. Az adományokat a vegán (tejtermék-, hús- és mézmentes) étkeztetésre egy „mágica chapéu”-ba (mágikus kalapba) gyűjtötték, és mellé előadtak angol, portugál és egyéb nyelvű dalokat. Mindössze annyit kértek cserébe, hogy ahol az ott lévők feladatot találtak, segítsenek. A Dániából érkező Lutz Melles egy „morning talking circle”-ben (reggeli beszélő körben) megfogalmazta, hogy itt elsősorban a résztvevők kezdeményező készségre lesz szükség - itt senki sem kap semmit készen, mint egy kereskedelmi fesztiválon, a felelősségen pedig több ember osztozik. „Nincsenek vezetőink, egyenlőek vagyunk, ám ezt elérni egy hosszú folyamat!”- tette hozzá. A Rainbowsok a kulcsemberek megnevezésére ezt a kifejezést használták: „focaliser”, aki kiállt a körbe, és összeszedett egy csapatot, akik elvégezték a napi feladatokat: a fagyűjtést, a főzést, az ételbeszerzést és az építkezéseket. Egy ősi hopi indián hagyomány szerint a „council” (tanács) résztvevői leültek a tűz köré a földre, a feldíszített „talking stick” (beszélő bot) körbe járt, és csak az beszélhetett, akinek a kézében volt. „Valójában ez egy „listening stick” (hallgató bot): megtanít a tiszteletre, és arra, hogy valóban odafigyeljünk egymásra.”- nyilatkozta Nicholas Parrain, a korábbi magyarországi Rainbow francia konyhafőnöke.

A következő napokban az egyik művészeti szeminárium „focaliser”-je összeszedte a találkozóra érkezett összes alkotóművészt, és egy „beszélő botos” bemutatkozó kör után „álomfogókat” (színes fonalakkal körbedíszített keresztbotokat) készítettek, valamint felosztották, hogy a továbbiakban ki milyen foglalkozásokat fog tartani. Egyéb más workshopokon is részt lehetett venni: volt flamenco (dél-spanyol tánc és zene), manush (nyugati roma) stílusú gitároktatás, fado (portugál népzene) ének, akrobatikus jóga, poi (új-zélandi buzogány-zsonglőrködés), gyógynövény- és gombagyűjtés, sőt még egy méregtelenítő „izzasztókunyhó” is, mely „tamascal” néven mexikói hagyományokra támaszkodott.

A portugáliai „Szivárvány találkozóra” mintegy négyszázan látogattak el: főleg Németországból, Brazíliából, Belgiumból, Franciaországból, Svájcból, Ausztriából, az Egyesült Államokból, Olasz- és Spanyolországból, sőt még hazánkból is. Amiben különbözött ez az esemény a többi nemzetközi találkozóktól, az a komoly előkészítő munka volt, mely a decemberi egyiptomi világtalálkozóra készítette fel az elkötelezett résztvevőket. Ez pedig a számos „beszélgető körben” nyilvánult meg, ahol a tagok konkrét térképekkel vázlatokat készítettek az útvonalról, és a közben elvégzendő önfenntartó tevékenységekről, mint pl. a helyi „kristályföldek” (a szervezet tulajdonát képező mezőgazdaságok) támogatása volt, és egy a Földközi-tengert átszelő hajó felállítása.

A nemzetközi közéleti esemény legfontosabb tanulságai közé tartozott annak a tudatosságnak az elmélyítése, hogy valójában a természet részei vagyunk, csak városi életmódunkkal eltávolodtunk ettől. Felbecsülhetetlen értékűnek számított a természetvédelmi környezet, a családias légkör, az egészséges ételek és a tanfolyamok, melyek máshol súlyos ezrekbe kerülnek, itt pedig a szabad ég alatt ingyenesen, szeretettel lettek átadva. A találkozó alapvető céljai voltak a világbéke, a vegán életmód, a környezetvédelem, az erőszakmentes kommunikáció és a közösségi együttlét gyakorlása. Bárki közéjük csatlakozhatott hovatartozásra való tekintet nélkül, elveik pedig rokonszenveztek a rasztafarianizmussal (afrikai elnyomásellenes vallás), anarchizmussal és az anti-globalizációs törekvésekkel.

2015. május 20.

Írta: Rubik Gina

Galéria: A Luzitániai Szivárványcsalád Tavaszi Találkozója Portugáliában

Alentejo tartomány országútja a Rainbow találkozóhoz

A „Welcome Center”-hez vezető erdei „remény” útja

Rubik Gina média gyakornok Magyarországról és Paz Pedro, portugál mentora

”Istenhozott otthon” felirat a bejáratnál

Rainbow-helyszínek parafatáblákon

Művészeti workshop

Az elkészült „Szent Tűz” felirata

Álomfogó

Tamara, ír hegedűművész

Festés Ileana arcán

Fotókredit: Szarka Tivadar

Fotó kommentek/fordítás: Rubik Gina