A Magyar Szivárvány Család története 1999-2001
A Magyar Szivárvány Család története 1999-2001
Levelezős beszélgetés Mouksával
Mikor és hogyan kezdődött a szivárványos életed?
Amerikában 1972-től, egész 99-ig majdnem minden évben mentem a nagy Rainbow találkózókra. 72-től 82-ig csak az USA-ba volt Rainbow. (Az első európai találkozó Svájcban volt, 83-ban.) 81-ig csak egy nagy találkozó volt évenként. Később alakultak ki Amerikában a kisebb, helyi találkozók, például Kaliforniában vagy New York államban. Egyébként a Rainbow találkozó a nagyobb hippie mozgalomnak csak egy kis ága volt. Ezért nem számított, hogy csak egy találkozó van évenként, mert ezer más hasonló hippie találkozó volt mindenhol,városokban és vidéken, valamint vidéki kommunákban. A 80-as évek elejére már sokkal kisebb lett a hippie mozgalom, és így lassan átváltozott, hogy majdnem minden találkozót Rainbow-nak hívnak.
Kezdettől fogva mindig benne voltam a kommuna építő councilokban.
A 80-asok elejétől pedig a rainbow zenekörökben is. Sok rainbow dalt, amit még énekelnek a talákozókon, mi találtunk ki, az az ötven ember, aki az Aloha család zenei köréhez tartozott. Ezek mind spontán dalok voltak, eleinte több változattal, egészen addig, amíg valaki lekottázta őket, meg videót készítet rólunk, ahogy énekeltünk.
Ez a videó nagyon elterjedt a Rainbow körökben és most már fix "Rainbow dalok" lettek. Ez engem ma is zavar. Nem az a baj, hogy a dalok le lettek fixálva, hanem, hogy az eredeti spontenaitás eltűnt, és most már csak ezek a régi dalok lettek a Rainbow dogma, mint a templomokban. Én még mindig a spontán, épp kitalált dalokat szeretem főként nyomni a szivárványban, a zenélő körökben. De azért van ereje annak is, hogy mindenki tudja a régi dalokat együtt énekelni, mint a régi rock and roll dalokat vagy slágereket.
A 80-as évek közepétől a 90-es évek elejéig az egész Karib-szigeti terület rainbow focalizere lettem. Minden hónapban szerveztünk egy újhold és egy telihold találkozót. Összehoztuk Puerto Rico, Virgin Islands, Haiti, Jamaica, Dominikai szigeteket.
Ahogy múltak az évek, egyre jobban belekerültem abba a szerepbe, hogy én vagyok az, aki nem félek megmondani a véleményemet, ha valami nem tetszik a Rainbow találkozókon. Például a Rainbow-s dogmák ellen harcolok már sok éve. Azért, mert látom, hogy a 70-es évek óta hogyan szűkül be és szilárdul meg nemcsak a zene,
de mindenféle hülye dogma. Sokkal több eszmei szabadság volt a Rainbow elején.
Ezt meg kell tartani, vagy már nem lesznek igaz hippi eszmék, csak egy vallás, ahol meg vannak szabva a gondolatok, a cselekedetek, a helyes viselkedés.
Ez nehéz kérdés, sok benne a paradoxon.
Hogyan kerültél a magyar Rainbowra 99-ben?
Akkoriban Kaliforniában éltem, és épp azt terveztem, hogy megint jövök Magyarországra zenélni. Július elején, a nagy Amerikai Rainbow-n hirdették,
hogy Magyarországon lesz az európai találkozó, úgyhogy rögtön elhatároztam, hogy ott leszek. Egyébként ez volt az utolsó amerikai Rainbow-m.
Milyen volt a megérkezés? Milyen volt Magyarországon látni a Rainbowt?
A Rainbow nagyon hasonló mindenhol. Leginkább az volt más, hogy nem mindenki beszélt angolul. Az amerikai találkozókon mindenki angolul beszél, azonkívül Guatemalában voltam 96-ban, ahol a többség spanyolul beszélt. De Európában, ahol ilyen sok nyelvet beszélnek a találkozókon, még nem jártam. Nagyon örültem, hogy Magyarországon van az egész, és találkozhatok magyar hippikkel, mint 73-ban, vagy 85-ben.
Már régebben is találkoztál magyarokkal a találkozókon?
Igen, találkoztam magyarokal már majdnem a legelején. A hetvenes években még csak Amerikában volt a Rainbow. Ezek mind vagy olyan fiatalok voltak, akik kiszöktek a hatvanas évek végén, hetvenes évek elején, vagy öreg 56-os magyarok, akik hippik lettek. Persze akkor még csak 35-40 évesek voltak.
Mesélj egy kicsit arról, hogyan élted meg a 99-es találkozót? Mi az ami a legjobban megmaradt benned?
Eredetileg csak négy napra mentem, de végül egy hónapig maradtam. Úgy volt, hogy a Hobóval és Török Ádámmal zenélek Pakson és csak benézek egy kicsit.
Nem vittem semmit, se sátrat, se hálózsákot… Valahogy mégis túléltem mágikus módon a hideget és az esőt.
Azt vettem észre, hogy minden nemzetnek volt saját tábora, csoportja és összetartás volt közöttük, kivéve a magyarokat…. Rájöttem, hogy ekkor még igazán nem létezett magyar Rainbow család. Vittem magammal egy noteszt és négy hétig gyűjtöttem a telefonszámokat és email címeket a magyaroktól, közel 300 százat. Megállítottam mindenkit aki magyarul beszélt és mondtam, hogy a teliholdkor találkozunk a turul madár szobornál, amit egy magyar társaság épített fel ott.
Ez valamikor augusztus végén volt. Ez volt az első magyar szivárvány kör. Ötvenen voltunk. Érdekes módon, pont amikor beindult az első kör, megjelentek a 168 óra magazintól és csináltak képeket, meg egy cikket arról, hogy épp most alakul a magyar Szivárvány család. Nagyon mágikus volt. Van egy kép, ahogy fogom a botot.
Itt terveztük meg a következő találkozót, a szeptemberi újholdkor, a Tündér-sziklánál, ahová körülbelül százan jöttek el.
Az volt a terv, hogy minden teliholdkor legyenek találkozók és kialakuljon a magyar Szivárvány család. 2001 végéig én vittem a focalizer szerepet, utána adtam át
Ágónak a botot.
Mesélj erről az időszakról… Milyenek voltak a találkozók?
Elég pontosan emlékszem, vezettem naplót akkoriban.
Tehát először ott a Bakonyban gyűltünk össze, aztán a Tündér-sziklánál szeptemberben. Pár nap múlva, az akkori pestlőrinci kommunámban jött össze 40-50 ember, megnéztünk egy videót, az előző évi orosz Rainbowról, ahol a katonák szétverték a tábort. Szeptember végén volt a Telihold találkozó a Holdvilág-árokban.
Volt egy néhány napos előkészítő tábor, aztán a két napos találkozó, körülbelül negyvenen jöttek el. Tavaly még láttam a nyomait a tűznek, meg a shitpiteknek.
Évekig a környéken voltak elrejtve a szerszámok és a konyhai cuccok is.
Tündér-szikla
Október elején aztán lementünk a Bakonyba elhordani és elégetni a sok szemetet, találkoztunk a bakonybéli polgármesterrel is.
Október végén megint volt Telihold találkozó a Holdvilág-árokban, huszonegynéhányan voltunk, de nem maradtunk sokáig, mert hideg volt.
Novemberben Nagykovácsiban találkozott a társaság Ritáéknál, én sajnos nem voltam ott. Utána elutaztam Kaliforniába júniusig, úgy tudom addig nem is volt nagyon találkozó. 2000 júliusában ismét talákoztunk a Tündér-sziklánál, harmincöten voltunk. Úgy döntöttünk, hogy nem lesz nyáron találkozó, de megyünk Romániába,
az európai Rainbow-ra. Én csak a végén értem oda pár napra, mindenféle koncertek miatt. Már nem sok magyar volt ott, bár volt magyar konyha.
Szerveztem egy újabb bakonyi utat, mert még mindig sok szemét maradt ott. Szeptember végén lementünk nyolcan és két napig tüzeltük a szemetet.
Október végén megint találkoztunk Nagykovácsiban Rita és Balázs házában.
Utána fél évig külföldön zenéltem, meg dolgoztam egy új lemezen.
Áprilisban találkoztunk ismét a Tündér-sziklánál, tizenegyen voltunk összesen.
Nagy vita arról, hogy fontos e, hogy legyen magyar szivárvány család, hogy kell e szervezni a találkozókat vagy működjön csak magától a dolog.
Végül nem jutottunk semmire, elég rosszul sült el a dolog. Utána nem is találkoztunk.
Július-augusztusban volt az Európai Rainbow találkozó Horvátországban (2001).Elég nagy magyar tábor volt, de én máshol sátoroztam, csak azért, mert mindig a legmagasabb vibrációjú helyet igyekszem megtalálni. Augusztus 3.-án összehoztam a magyarokat egy beszélő körre. Ekkor találkoztam először Ágóval. Megbeszéltük, hogy
a következő telihold találkozó szeptember végén lesz Nagybörzsönyben, Eagle-nél és Breeze-nél. Kibővítettük a régi, bakonyi email listát, szerettük volna mind a háromszáz embert meghívni. Augusztus végén volt még egy beszélő és buli kör, körülbelül huszonöten voltunk. Másnap én voltam a konyha focalizer, és a magyarok főztek az egész Rainbow-nak. Kicsit mérgesek voltak ránk, mert felhasználtuk az összes paprikát, de a megfázásból mindenki felgyógyult… Utána még volt egy bulis összejövetel a magyarokkal, dalokat írtunk és egész nap játszottunk.
Én voltam augusztus 12.-én a focalizere a Kárpát-medence Rainbow szövetségnek. Ott volt minden Kárpát-medencei család és arról beszéltünk, hogy segítsük egymást anyagilag, valamint legyen egyszer egy évben Magyarországon egy találkozó, magyarok, osztrákok, szlovének, románok, szlovákok, horvátok és szerbek részvételével. Grázban volt egy másik ilyen találkozó a Rainbow után, ahová el is mentem október végén. A magyar találkozóból nem lett semmi, valószínűleg azért is, mert akkor még nem volt miénk a bakonyi Szivárványföld.
Szeptember végén volt három napos telihold találkozó a Börzsönyben, negyven-ötvenen voltunk. Elég nagy káosz volt amikor megérkeztem. Sokan még nem jártak Rainbow-n, alkoholt ittak és sok veszekedés is volt. Csináltunk egy gyógyító kört, ami nagyon jól sikerült, sokkal közelebb kerültünk egymáshoz. Sajnos sok rainbow-s elutazott. Én az utazó hippiskedést amolyan elitkedésnek látom…
Holdvilág-árok
Októberben volt egy kisebb összejövetel nálam, aztán telihold találkozó Tatárszentgyörgyön, Attila és Márti tanyáján, ahol nyári táborokat szoktak tartani, sok kis ház van ahol aludni lehet. Húszan lehettünk, Ágó is ott volt. Nagy tüzet raktunk, lovagoltunk, volt szekér is… A decemberi találkozót is itt tartottuk. Sajnos itt nagy vita volt, mert fát kellett venni a fűtéshez Attilától… Eddigre már elég fáradt voltam a vitáktól.
Pár nappal később találkoztunk Ágó lakásán, ekkor kezdtük el tervezni az első magyar Rainbow honlapot.
Utána megint elutaztam. Közben leveleztünk Ágóval, írtam neki, hogy most már elég volt nekem a szervezésből. Túl tapasztalatlannak, fiatalnak éreztem a társaságot, akiknek még sokat kell fejlődni és a zene miatt sem volt sok időm. Ágó felajánlotta, hogy nagyon szívesen átveszi tőlem az ügyet, ő már úgyis benne volt a honlapkészítésben. Mondtam neki, jó, tessék itt a focalizer bot. Örültem az egésznek, nem bántam, tudtam, hogy Ágó mégis magyar magyar és türelmesebb is mint én,
aki már átmentem a mindenféle Rainbow vitákon a hetvenes években.
Hamarosan hívtak az osztrákok, hogy meg akarják venni a bakonyi földet. Odaadtam Ágó számát, meg segítettem még nekik egy-két dologban, hogy meg legyen a kis magyar Szivárványföldünk.
Milyen a viszonyod most a magyar családdal?
Egy kicsit távolabb állok már, sok új ember van, akit nem ismerek. De a legfőbb dolog, hogy nagyon sokat elvállaltam az utóbbi években. Rádióműsort vezetek, írok, tanítok, írom a doktorimat történelemből, játszom a zenekaromban, csinálunk politikus dolgokat is. A Tabánba szeretek kimenni áprilistól októberig, szerda esténként,
ott megtalálom azt a kis Rainbow feelinget a zsonglőrökkel, zenészekkel. Hozzáteszem, hogy sok fiatal szivárványos lehet, akik már nem tudnak elhelyezni, mivel én talán egy régi Rainbow-s képet képviselek, és már az én generációm óta felnőtt már két generáció is. De ez nem baj, a Szivárvány családban, mint más családban is, kell, hogy legyenek nagyapák is!
Tabán
Szerinted mi lehet most a legfontosabb üzenete a hippie mozgalomnak?
Ezt a legegyszerűbben úgy tudom elmondani, hogy leírom melyek voltak a legfontosabb eszmék a mozgalomban, ahogy én emlékszem.
Tizenkét ilyen pont fogalmazódott meg, bizonyos gondolatrészei átalakultak az évek során.
1. A legfontosabb átélni a halál és újjászületés élményét, megtapasztalni a lelked valóságát, megtapasztalni ki vagy igazából, felébredni.
2. Kilépni minden olyan munkából, minden olyan helyzetből, ami rabszolgává teszi az embereket.
3. A saját kreativitásod, spontenaitásod megtalálása magadban, dogmák nélkül.
4. Közel élni a természethez, a természetes harmóniához.
5. Alternatív, másik világot építeni (például kommunák).
6. Részt venni egy törzsben, hippie családban.
7. Segíteni a többieknek, akik még nem szabadultak fel a társadalom hipnózis igái alól.
8. A társadalom élete illúzió, nem valódi, élő élet, a hatalom ilyennek hozza létre. Ezért kell valamennyire kívül állni.
9. Egészségesen, egyensúlyban élni (jól enni, tornázni, meditálni…)
10. Pozitívan, előremutatóan látni a dolgokat, szeretni nagy szívvel az életet, az embereket.
11. Szabadon élni.
12. Erőszakmentesen élni.
