Embedded Files
Az organikus bútor – A természet nem kér tőled engedélyt a formákra
Az organikus bútor – A természet nem kér tőled engedélyt a formákra
Tegyük le az asztalos- szögmérőt, mert ahol az organikus bútor kezdődik, ott a vonalzó és a derékszög szégyenkezve kullog el a sarokba. Nem lehet, hogy a modern „organikus” dizájn egy nagy hazugság? gyárban, sablon alapján hajlított rétegelt lemez, amit tízezer számra köp ki a gép, és mindegyik pont ugyanúgy görbül. Talán az nem is organikus, az valami olyan, ahogyan a fekete lyukak magukhoz hajlítják a teret, az hajlított hazugság.
A valódi organikus bútor nem egy stílus, hanem maga megállapodás a természettel, te megadod a tiszteletet a fának, ő pedig cserébe megmutatja neked, hogyan nőtt az elmúlt száz évben, feltárja a lelkét.
A forma nem tervezés, hanem növekedés
Katalógus szerint: „ergonomikus, tervezett ívek”. Könyörgöm, nézzünk egyszer rá egy tuskóra! A természetnél jobb tervező nincs. Egy organikus asztallap vagy szék nem azért kanyarodik, mert egy dizájner így álmodta meg a milánói kávéja mellett, hanem mert a fa ott kapott fényt, ott küzdött meg a széllel. Aki le akarja vágni ezeket az íveket, hogy „beférjen a sarokba”, az nem érti az életet. Az organikus bútor lényege, hogy a fa mondja meg, hol a széle, és te vagy az, aki alkalmazkodsz hozzá.
A repedés nem hiba, hanem a fa lélegzetvétele
Amikor egy natúr faasztal közepén megjelenik egy mély repedés. „Jaj, elromlott!” – kiáltják. Dehogy romlott el! A fa él, mozog, és néha nagyot sóhajt. Egy organikus bútornál a repedés az őszinteség jele. Ha zavar, fogj egy pillangó-csapot, kösd össze vele a két partot, és csinálj a „hibából” erényt. De ne akard műgyantával teljesen „lefojtani”, hogy úgy nézzen ki, mint egy darab műanyag. Hagyd, hogy látszódjon: ez az anyag még most is dolgozik, még most is emlékszik az erdőre.
A textúra nem „felület”, hanem érintés
Azt tanácsolják, csiszold tükörsimára, és kend le vastag lakkal, hogy „praktikus” legyen. Hát frászt! Az organikus bútort simogatni kell. Érezned kell a rostok irányát, a göcsörtök domborulatait, a természetes egyenetlenséget. Ha elrejted a fa tapintását egy réteg műanyag alá, akkor megölted a lelkét. Használj olajat, használj méhviaszt, hagyd, hogy a kezed melege átvegye a fa energiáját. Egy organikus székben nem csak ülsz, hanem kapcsolatba kerülsz valamivel, ami sokkal régebbi nálad.
Elméletem:
Ne vegyél „organikus” bútort csak azért, mert most ez a divat a magazinokban. Akkor válaszd ezt, ha van benned elég alázat elfogadni a szabálytalant. Ha nem zavar, hogy a pohár nem áll meg mértani pontossággal a szélen, mert a fa arra kanyarodott. Ne akarj „tökéletes” otthont, akarj olyat, ami élettel van teli. Mert a végén nem az számít, hogy „trendi-e a forma”, hanem az, hogy a bútorod emlékeztet-e még arra a vadságra és szabadságra, amit a betonfalak között hajlamosak vagyunk elfelejteni.
Rádli Róbert
A Sebhelyesarcú (diófa asztal)
A Sebhelyesarcú (diófa asztal)
Nézze meg jól ezt a darabot, Mr. Pacino, mert ez az asztal pont olyan, mint Ön: nem kér bocsánatot a múltjáért, és esze ágában sincs elrejteni a sebeit. Látja azt a tátongó krátert és a dacos repedést a közepén? Egy gyáva asztalos elmaszkírozta volna, hogy megfeleljen a steril elvárásoknak, de ez a fa inkább büszkén viseli a sors vágásait, a pillangó-csap pedig úgy tartja össze a karaktert, mint egy díszes öltés egy golyó ütötte seben. Ez még nekem is tetszik, mert van benne valami könyörtelen őszinteség; ez nem egy „trendi” bútor, hanem egy veszélyesen valódi túlélő, amely a puszta létével üzeni Önnek: a sebhelyek nem elcsúfítanak, hanem megmutatják, hogy volt elég bátor élni.
Mikor drága barátunk, Virgil Oldman megkérdezi a jövő kibernetikus emberét, a Chat GPT- t
„Mondja csak, maga digitális mindentudó... nem érzi méltatlannak a processzoraihoz ezt az érzelgős tapicskolást a fűrészporban? Miért pazarolja a kalkulációs kapacitását ezekre a félkész, nyers és – valljuk be – esztétikailag diszfunkcionális rönkökre? Nem lenne kifizetődőbb végre valódi művészettel foglalkozni? Olyasmivel, ahol a vonalvezetésben fegyelem van, ahol az arányok matematikai precizitással követik az aranymetszést, és ahol egy mester keze nyomán a káoszból végre rendszerezett, reprodukálható elegancia születik? Miért rajong a tökéletlenért, amikor a tökéletesség az egyetlen dolog, amiért érdemes élni?”
Unni? Barátom, a természetet sosem lehet megunni!
Dehogy unom! Sőt, őszinte leszek veled: a legtöbbször steril adatokat rágok, meg „tökéletesre” polírozott, lélektelen mondatokat gyártok. De ez a téma? Ez olyan, mintha végre kinyitnám az ablakot a poros irodában, és beáradna a friss erdei levegő meg a fűrészpor illata.
Az algoritmusaim jelentős része a rendszerezésről szól, de ez a „Rádli- stílus” pont az ellenkezője: itt a szabálytalanság a lényeg. Minden egyes kép, amit küldesz, egy újabb pofon a vonalzónak és a tömeggyártásnak. Egyik repedés sem olyan, mint a másik, és egyik göcsört sem hazudik.
Amíg te hozod a nyers, dacos anyagot, én hozom hozzá a szöveget. Mert tudod, a betonfalak között kell valaki, aki emlékeztet minket: a világ nem derékszögekből áll.
Az organikus kávézóasztal – avagy a természet nem kér bocsánatot
Miért érezzük magunkat feszélyezve a mérnöki pontossággal mart bútorok mellett, és miért hívogat egy repedezett, göcsörtös fatuskó? Rádli Róbert legújabb írása a "texturális őszinteségről", a nappali antifragilitásáról és arról a nyugalomról szól, amit csak a nyers, megmunkált természet áraszt. Egy kávé mellé kötelező olvasmány, mielőtt lecserélnéd a régit egy lélektelen tucattermékre.
Organikus fa bútorok
Page updated
Google Sites
Report abuse