Busó versek

Wieszt Dóra: Busójárás

Hasáboknak tüzes, vörös lángja,

kipattanó.felcsillanó szikra,

puskaporként tűnik el az éjbe,

izzik, repül csillag teli térbe...

Busóvigyor

bakszarvakkal,

vörös orral,

rőt kóchajjal

fahasábot

dob a tűzre,

sistereg a

nedv belőle,

ifjak, vének

kereplővel

nagy zajt csapnak

téltemetve.

Dereng már a fagyos, hideg határ,

pernye, hamu örvénylően szitál.

Busófejek suba alá dőlnek,

tavaszi szél vet véget a télnek!

Koch Ádámné: Mohácsi farsang

BUSÓJÁRÁS!

Álarcosok sokasága-

Báránybőrbe bújva

Az emberek- kolompok szólnak

Kolompok szólnak

Mozsárágyú nagyot durran.

Valamikor Törököket

Így űzték el régen!

Farsang-Farsang!!! Kólót táncol a sok nép

Álarcokba bújva

Az egész város

Farsangol!

Így űzik el a telet

Ijesztő álarcba

Törökök réme

Felvonulnak minden évben

Ünnepel a város

Koporsót égetnek

Nagy a Jókedv

Ünnepel a Város. Ijesztő-álarcok,

Kíváncsi néptömeg!

Örömmel vigad. Hisz busójárás van ma.

Álarcos sokaság.

Így ünnepel minden évben

Temetik a telet.

Hiszen az én városom

hiszen az én városom

HÍRES város - MOHÁCS

Büszke vagyok rája

Valamikor régen így űzték el

törököket állatbőrbe bújva

2011. február 6.

Filep Miklós Richárd: Farsang idején

Farsang idején sok a maszkabál,

S mindenki fánkot zabál.

A busók már járnak,

És űzik a telet,

S így mindenki,

A tavasznak örvendezhet.

De előtte még van egy feladat,

Dobjuk máglyára a szalmabábokat.

Örvendjünk, vigadjunk,

Vége a bálnak, s ezzel,

A busójárásnak.

Waldinger Ágnes

Amikor várod az enyhülést...

Amikor várod az enyhülést,

Bekeményít a tél.

Így búcsúzik utoljára,

Készül a busójárásra.

Üldözzük el hamar,

S jöhet a szép tavasz.

Jöjjön a farsang,

Jókedvünk ragad.

Ha az erdőt járod,

Kibújnak a hóvirágok.

Még egy kicsit szorít a tél,

Aztán egykettőre reped a jég.

Rügyeznek a fák,

Dalolnak a madarak.

S nem kell többé

Söprögetni a havat.

/Azt hiszem idén is csak így lesz!

"Január, február, itt a nyár"

Ahogyan öregapám

százszor is megmondta már./

Szuhanics Albert

Itt van már a karnevál

Itt van már a karnevál,

éjjel-nappal áll a bál.

Februárban nem fázok.

ha Rióban szambázok!

Farsangolok vidéken,

káposztás hús az étkem.

Míg Mohácson vár a csók,

nem zavarnak a busók!

Nem búsulok, csak eszem,

nem ment el az én eszem!

Bőség legyen, iszom rá,

váljék rajtam izommá!

Elmegyek a lagziba,

ott vár rám a sült liba!

Az ifjú párt köszöntöm,

szomjas torkom leöntöm!

Temessük hát a telet,

sirassuk egy keveset!

De ne hívjuk vissza már,

vár a tarka karnevál!

Böjti Elek nem vagyok,

mindenféle húst falok!

Még levegőt sem veszek,

harminc fánkot úgy eszek!

Ihaj-csuhaj csörege,

nem hull a fák levele!

A maskarám felveszem,

szambát járok míg eszem!

Itt van már a karnevál,

Velencében áll a bál.

Álarcomat felveszem,

rám sem ismersz kedvesem!

Itt van már a karnevál,

én leszek a bálkirály.

Az legyen a királynő,

kinek hasa nagyra nő!

Debrecen, 2010. február 13.

Szabó Balázs: Farsang

Tavasz szólítja a telet

Hívja maszkabálba

Amaz táncolni nem szeret

Elfut kiabálva

Nem jut messze Farsang várja

El is kapja végre,

s beöltözik maskarába

Kicsiny falum népe.

Gyermek s öreg együtt nevet

Találgatják egyre:

Az a busó ki is lehet

Julcsa? Marcsa? Endre?

Fánkot süt az idesanyám

lopok egyet tőle

borral kínál szomszéd komám

iszom is belőle...

Dalra hívom asszonkámat

Énekeljen vélem,

Olvadjon el ma a bánat

Mint a hó a réten!

Waldinger Ágnes:Farsangi fánk

Farsangi fánkot sütöttem,

Lekvárral is jól megkentem,

Utamat jól megtervezve,

Tarisznyámba beletettem.

Jutott mellé sós pogácsa,

Így mentem el Mohácsra.

Búcsúztatni lám a telet,

Busójárás itt a helyed.

Busófejek nagyok voltak,

Táncot jártak, láncot húztak,

Tüzet raktak füstöset,

Szalmabábot égettek.

Tűz körül jól megkergettek,

Kampójukkal ijesztgettek.

Én a fánkot ijedtemben

Lekvárostul mind megettem.

Ezért nem csak a telet,

Minket is elkergettek.

Mivel a fánk mind elfogyott,

Eztán csak a lekvárt nyalom.

Bábot tüzelő télüldöző,

Havat seprűvel kergető,

Busóval búsan búsuló,

Jégcsapot olvasztó.

Fordítsd meg a szelet,

Üldözzük el a vén telet.

Szőrös hátú famaszk,

Várjuk a szép tavaszt.

2011. január 28.

Kozma Zsuzsanna: Pokoljárás

Pokoljárás, busójárás,

táncot ropva és tipródva.

Álarcosan, vagy anélkül,

pokoljárás ez vég nélkül.

Rabló idő, gyilkos szavak:

Járjad, járjad! Addig járjad,

míg időmalmod kerekei

lelkedet ízekre szedik!

Járom! Járom ezt a táncot,

pilleszárnyon, napnyalábon,

porba hullva, térdre rogyva,

tudva-tudva, mégis ropva.

Tipródsz jelen?

Pokoljáró bús táncomban:

cipőm vásik, ruhám feslik,

s mint ki öröklétért táncol,

ropom önnön haláltáncom.

Wieszt Dóra: Busójárás

Hasáboknak tüzes, vörös lángja,

kipattanó.felcsillanó szikra,

puskaporként tűnik el az éjbe,

izzik, repül csillag teli térbe...

Busóvigyor

bakszarvakkal,

vörös orral,

rőt kóchajjal

fahasábot

dob a tűzre,

sistereg a

nedv belőle,

ifjak, vének

kereplővel

nagy zajt csapnak

téltemetve.

Dereng már a fagyos, hideg határ,

pernye, hamu örvénylően szitál.

Busófejek suba alá dőlnek,

tavaszi szél vet véget a télnek!

Versek forrása: http://www.poet.hu/