Alakok

Busó /ijesztő busó/:

 Régen busónak csak felnőtt férfiak öltözhettek be, a nők és a gyerekek maszkások lehettek, tehát fa maszkot nem viselhettek. A legényeknek a férfikort elérve tanúbizonyságot kellett tenniük arról, hogy képesek társaik inkognitóját megőrizni, mind fizikai, mind erkölcsi erővel. Ennek erőpróbája az ujjhúzás volt. Középső ujjukat összeakasztották, egymást húzták, és az lett a győztes, aki jobban el tudta húzni a másikat. A busók birkózása is ugyanezt a célt szolgálta. Az inkognitónak azért volt kulcsfontosságú szerepe, mivel régen a busók sorra járták a házakat jókívánságokkal, ahol aztán megvendégelték őket. Ennek fejében az állatokat, az udvart, a tornácot meghintették hamuval, hogy a nyomában gazdagság teremjen. Ha a gazda nem látta őket szívesen, a busók haragjukban felborították a szekeret az udvarban, a szépen összerakott farakást, vagy a szénaboglyát szétverték.

    A busójárás sokác elnevezése a „poklade” az átváltozás, átalakulás szó jelentését hordozza, ami szimbolikusan a busók viselkedésében is megnyilvánult.  Pl. elváltoztatott, magas hangon beszélt, járását megváltoztatta annak érdekében, hogy ne ismerjék meg. Akit felismertek az utcán, hazament és más jelmezbe öltözött.

    Öltözete régen is olyan volt, mint ma. Szőrével kifordított bunda, ami lehetett ködmön, vagy juhászsuba. Ehhez szalmával alaposan kitömött vászon gatya párosult, hogy minél robusztusabb legyen. A bundát deréktájon marhakötél fogta össze, melyre tehénkolompokat akasztottak. Kezükben kereplőt vagy fából összeállított tollas buzogányt tartottak, a busóvezér pedig a jeladó kürtöt vitte.Minden bandában voltak zenészek, illetve esetenként egy busó dobolt a csapatban.

Maszkás /szép busó/:

Maszkásnak legfőbbképpen zenészek, gyerekek és a nők öltöztek be. Jelmezük a sokác népviselet ünnepi öltözete volt, arcukat pedig egy szépen díszített függönydarab fedte el Jellemző, hogy a férfiak nő, illetve a nők férfi viseletet vettek fel magukra. Ez a rítus - Mohácson kívül - a határ menti horvát falvakban még ma is megtalálható.   

Jankele:

 A maszkarások egy részét jankeléknek szokás nevezni. Jellemzőjük, hogy 

 korommal kenik be, vagy rongy maszkkal fedik el arcukat, színes rongyokat húznak magukra, fegyverként pedig egy zsákot vagy harisnyát rongyokkal töltenek meg, és ezzel fejezik ki ördögi pajkosságukat a nőkkel szemben.  Ehhez az alakhoz is tartozik egy legenda, miszerint, volt egy öreg, kissé púpos zsidó kereskedő - Jan Görl - aki Mohács utcáit járva, nyersbőröket vásárolt. A kapott bőröket pedig az egyik vállára vetve vitte. Ezt a kissé vicces kinézetű alakot a gyerekek gyakran csúfolták különböző mondókákkal: „Jánkele gri, jánkele gri, jánkele gri, kell e nokedli?” és ekkor az öregember a vállán lévő bőrökkel feléjük csapot, hogy elijessze őket. Hogy mi az igazság, azt sajnos már nem tudjuk, de az biztos, hogy a zsidók is tartottak jelmezes felvonulást farsang idején. Egyes kutatók hipotézise a helyi németekhez kapcsolja ezt az alakot. (Baja történetében találunk erről a zsidó jelmezes népszokásról írásos feljegyzést.).

Egyéb figurális alakok:

    Számuk kevés, és nem ezek határozzák meg a busójárás arculatát. A busójárás a valódi busóktól lesz igazi, de köztük ezek az alakok vicces kuriózumok.

Ördög:

    A már mesékből jól ismert ijesztő, tréfás ördögies alak. Általában fekete ruhában és lógó nyelvvel, ördögi tüskés végű vasvillájával jelenik meg. Nem ritka, hogy a nőknek fafalloszát mutogatja termékenység varázslás és kekeckedés céljából.

Lelkész: 

    Kolostori ruhába öltözött alak, amelyen, csuklya is van, így a szűk résen keresztül nehezen lehet az arcát felfedezni. Gyakran fa feszületet visel a nyakában és Bibliával és rózsafüzérrel közlekedik. Olykor megesik, hogy egy busó magához hívja és az éppen aktuális kiszemelt hölggyel viccesen, letérdelnek és megesküsznek. Gyakran bohém gyónásra is sor kerül. Ez a vicces alak, egyfajta válasz lehet az egyházgyűlöletére, amikor is a busójárás megtartását az egyház tiltotta.

Öreg, bajuszos,kalapos bácsi, néni:

    Fa maszk nem takarja arcát. Öreg, kopottas viseletet húz magára és arcának színét púderral élénkíti, lószőr bajuszt köt fejére, szépen díszített kalapot visel.   

Kosárálarcos:

    Nem mindenki értett a fafaragáshoz, viszont egy egyszerű kosár minden otthonba felelhető volt. De utalhatott az álarc alatt megbúvó ember foglalkozására is.

Állati maszkok: 

    A barlangfestmények korától már tudjuk, hogy vadászat sikeressége végett, egy szertartást tartottak, ahol maszkokba öltözve eljátszották a vadászat lépéseit. Ez az őskorban sámánvallási céllal történt, mára azonban egy termékenységi néphagyományt szimbolizál Mohácson. Az állati maszkok többségét, a földműves, mohácsi ember a környezetében lévő állatokról mintázta.

Bika:

    Az állattartásra utaló jelmez. Igavonó állat, melyet a házaláskor szokás használni, jelképesen bekötik a faeke elé.

Disznó, vaddisznó:

    A köznyelvben szokás mondani, hogy „NE disznóskodj”. A busójáráson is a disznó az a figura, aki összekenni az öltözékét, megmutatja, hogy milyen a világ rend nélkül.

Majom: 

    Az evolúcióelmélet egyik kigúnyolása, hiszen az emberi faj legközelebb rokona a majom. Ezt a tudatott, tudományt gúnyolják ki, a majom álarcok. Mohácson való megjelenését a néprajzkutatók nem vizsgálták. Valószínűsíthető, hogy egy aktuális, tudományos hírt próbáltak feldolgozni a múlt századokban a figurával.