Maszkfaragás technikája

    Az átváltozás leglényegesebb kelléke, ami a busót busóvá teszi, az a fűzfából faragott, birkacsuklyás maszk, amelyet sokácul kápának, lárfának neveznek.     A fűzfából faragott maszkot korábban állatvérrel festették vörösre. Az álarcot a kifűrészelt, csorba fogsor, az élesen metszet szemek, a homlokrészre erősített állatszarv tett ijesztővé.

    A maszkok többsége emberarcú, de korábbi feljegyzések és fotók tanúsága szerint állati maszkok is megjelentek (pl.: tehén, disznó, vaddisznó).  A legrégebbi múzeumi maszkok színe barnás, illetve barnás-lilás, a szemeknek nincsen kiemelkedő kerete, és a száj is elég egyszerű: nincs kiemelkedő ajak, kiképzése a később   kialakult   formáknál  már finomabb.  Szélére általában birkabőrből készült csuklyát varrtak fel. A legrégebbi maszkok szinte kivétel nélkül mind szarv nélküliek voltak.

    A 20. század fordulója után újabb típusok alakultak ki. Ezeknél a szemet már kiemelkedő keret szegélyezi, íveltek, belső sarkai legömbölyítettek vagy szögletesek. A száj megjelenítése, úgyszintén sokkal erőteljesebb. Az áll alatt megjelenik a szakáll kiképzése, és ekkor kezd általánossá válni a szarv is. A busók díjázását Horváth Kázmér vezette be. A díjazott maszkok mintául szolgáltak, mások is olyanokat készítettek a díj reményében – tehát a szokás életben tartásának ez a módja is változtatott a maszkokon. Egyre több, a hagyományos ízléstől eltérő maszk terjedt el, mert az nyilvánvaló, hogy a bírák tetszését nem az általános, hanem a különleges maszkok nyerték el. A busó maszkok igazi fellendülését két filmforgatás hozta meg. A film készítésekor a szakembereknek voltak sajátos szakmai kívánságaik: olyan maszkokat fogadtak el, amelyeknek színei élénkek voltak, de a maszk nem csillogott, és megkövetelték az éles orrnyerget. Ennek következtében jelentős stílusváltozás ment végbe.

    A famaszk lényeges tulajdonsága, hogy könnyű, azaz viselhető legyen. Ezért kifaragásához mindenképpen puhafát kell választani. A mohácsi ártér egyik legelterjedtebb fája a vörös fűz. A népszokás kezdete óta általában ebből formázzák maszkjaikat a mesterek, hiszen ez az anyag jól hasítható, finoman megmunkálható. Jellemzően pudvás, kukacos, szúette fát választanak, mert a már rég halott fa nedvességtartalma alacsony.[1] A rönköt első lépésként 6-15 centiméteres pallókra szelik, ezután minél hosszabb időre (3-10 évre) a padlásra kerül száradás céljából. Minél szárazabb, annál acélosabb a szerkezete.

    Száradás után az alakzat kifűrészelése történik előzetes terv alapján.[2]

Előbb a maszk pofa és szemöldök része kerül vésésre, ezt követi a homlok, majd a száj és szakáll kialakítása. A domború oldal után a homorú oldal kiképzése kerül sorra.     A maszk kialakításánál minden résznek harmóniában kell lennie, az aranymetszés szabályának itt is érvényesülnie kell. A szem alakja kialakítása szerint lehet: mandula, csepp formájú, lehet peremmel határolt, domború, perem nélküli. A pupilla is lehet kör vagy kivágott mandula alakzatú.

    Az orrnyereg lehet élesen lemetszett, széles, legömbölyített, de az orr és a száj között mindig található egy vagy két lyuk. Ezen keresztül jut levegőhöz a maszk viselője, és gyakran ez szolgál a bajusz felerősítésére is.

    A pofa a régebbi stílusú maszkoknál mindig lapos, az újabb stílusnál viszont élesen domború.

    A homlok a régi szarvtalan álarcoknál vékonyra van faragva, a szarvas álarcoknál már vastagabb anyagra van szükség a szarv felerősítésére szánt csavar befogása miatt.

    A száj pereme hol megtalálható, hol csak félig, illetve valahol egyáltalán nem szerepel. A fog kialakítása is sokféle lehet az  alsó- és felső-fogsor variálásával. Sok álarcnál hiányzik egy fog, ez szolgál a pipa elhelyezésére, illetve újabban kisebb cső kivezetésére. A fogak lehetnek egyformák vagy különböző nagyságúak.

    A szakáll lehet előre ugró, sokágú, szögletes és íves is.

    A bajusz anyaga lehet: a maszkkal egybefüggően fából vésett, lószőr, kenderkóc esetleg árpakalász is.

    Különös figyelmet érdemel a szarv választása! A régi stílusú maszkoknál nincs szarv, az újabbakat viszont már kecske, ökör és szépen csavart kos szarvak díszítik.[3] A szarv fajtája, nagysága, csavarodása alapvetően meghatározza a maszk jellegét. A szarv rögzítése lehetséges facsavarral, fatiplivel, a szarv süllyesztésével. A szarvnak mindig csak a szaru részét szabad felrakni.[4] A nehéz szarvú maszkoknál ajánlott egy tartóheveder készítése.

    A festéssel is érdemesebb részletesebben foglalkozni. Régen az álarcokat misztikus indíttatással vérrel festették, ám ennek hátránya, hogy ha pára, nedvesség éri, akkor ragad és lekopik a festés. Ezért ennek a módszernek az alkalmazásakor a legfelső réteget ajánlatos lelakkozni. Más módszer a lenolaj és téglaőrlemény (pigment) keverékével vagy füstöléses technikával kezelni a felületet, sőt a mesterséges patinaadás sem ritka. [5] Újabban a pácolás, a matt és fényes lakkozás, az élénk és sötét szintetikus festékek különböző variációi is előfordulnak.

    A csuklya lehet birka- vagy kecskebőr (én a kecskét az ördögmaszkoknál alkalmazom). A bőr kikészítése lehet csak sós, illetve sós-brómos, ám az utóbbi tartósabb, a nedvességet jobban tőri. A bőrcsuklyát lehet nagyfejű fémszeggel felsz

egezni, illetve a maszkon körbefutó lyuksorba varrni keresztöltéssel.     Az álarcot egyénileg szokták díszíteni pl. bokrétával, paprikával, aszparágusszal, pipával, tollal, vesszőkalappal, fánkkal.     Saját maszkjaimat alapvetően két csoportra osztom:     Egyik csoport a régi stílusú szarv és szarv nélküli álarcok képviselik. Ezek hűen tükrözik a régi mesterek maszkjainak stílusát.     Másik csoportba a művészi maszkok tartoznak, melyek a saját formavilágomat, kreativitásomat tükrözik, és amelyeknél a változatosságra törekszem. E csoportba az állat, ördög és fantázia maszkok tartoznak. Természetesen mindkét kategóriában rám jellemző tulajdonságokat kapnak a maszkok.

[1] A fűzfa belűről kezd korhadni a kéreg felé.

[2] A faragás egyszerű eszközökkel zajlik: balta, favéső, kés, fűrészkés, fúró.

[3] A kecskeszarvakat kizárólag ördög maszkoknál alkalmazom.

[4] A szarv az állat homlokcsontjáról 1-2 órás főzés után könnyedén lehúzható, így a főzéssel együtt a faggyútartamát is elveszti.

[5] A lenolajjal lekezelt álarcot paprikával meghintették, majd disznóvágások idején a sonkákkal együtt felkerült a füstölőre.

Szarvak előkészítése

1.            főzés

A hentesektől kapott kecske, szarvasmarha, birka szarvakról a hús és faggyú eltávolítása. Cél, hogy a koponyacsonton lévő szarut könnyen le tudjuk húzni.

2.            tisztítás

Különböző vegyszerekkel való fehérítés, zsírtalanítás, tisztítás.

3.            raktározás

Felhasználásig olyan helyen kell tartani, ahol bogár, rovar, illetve káros UV-sugárzás ne érje.

 Birka bőrök elkészítése:

1.            nyers bőr sózása, bőrök szárítása

A nyúzott bőrök víztelenítése, ideiglenes tartósítása. 2.            mosás A gyapjúban található szennyeződések eltávolítása, különböző vegyszerek segítségével. 3.            húsozás A bőrön maradt húscafatok eltávolítása. 4.            cserzés

A bőr konzerválása vegyszeres eljárással.

5.            puhítás, csiszolás

A bőr további felhasználáshoz való előkészítése. 6.            raktározás Felhasználásig olyan helyen kell tartani, ahol káros bogár, rovar (molylepke) ne érje.