Fóliamentes interjú

Műanyagmentes július alkalmából Kecskeméti Attilával, a Magyar Piszkepapír Kft. értékesítési és marketing vezetőjével készítettünk interjút. Igyekeztünk olyan kérdéseket tisztázni, amelyek rendre előkerülnek a hulladékcsökkentéssel kapcsolatos diskurzus során.

A fóliamentes toalettpapír leírásában olvasható, hogy a korábbiakhoz képest csökkent a gurigák átmérője. Tapasztalatuk szerint van értelme a guriga mellőzésének? A gurigaátmérő csökkentésnek az elterjedt tartók kialakítása szab határt?

Elméletileg nincsen határa, sőt: léteznek gurigamentes, tömör tekercsek is. Ezek elterjedését viszont gátolja, hogy speciális tartót igényelnek. A másik korlát pedig maga a gyártástechnológia: a feldolgozógépeken 2,6-2,8 méter hosszú tekercsek képződnek, esetenként kétszer ekkorák, tehát maga a guriga is ilyen hosszú. Ahhoz, hogy ezeket a tekercseket a 350-600 m/perc sebességgel futó gép kezelni tudja, tartás szükséges: ezt biztosítja a megfelelő guriga. Ilyen értelemben talán a 35 milliméteres átmérő az alsó küszöb.

Létezik olyan megoldás is már, ahol a tekercsen beül meghagyják a normál tartókhoz megfelelő hézagot, de nincs benne a karton guriga. Ez a megoldás csak a közelmúltban született meg. A gépi beruházások igen magas árát tekintve hosszabb időre van szükség ennek elterjedéséhez. És persze ennek is van gyengéje: az utolsó lapokat a tekercsen nem tartja semmi.

Hulladékcsökkentéssel foglalkozó platformokon gyakran felmerülő téma a toalettpapír kapcsán a gyártás vízigénye, és a törekvés annak elhagyására, kiváltására. Megközelítőleg mennyi vízre van szükség egy kocka legyártásához?

Átlagosan 7-13 liter vizet használ a fejlett országok ipara 1 kg papír előállításához. Ebből kiszámítható, hogy 1 átlagos lap előállításához (10 liter/kg vízfelhasználással, és 9,5x11,5 cm-es 3 rétegű lappal számolva) 4,9 ml víz szükséges. Ebből szerintem jól látszik, hogy a felmerülő alternatív megoldások, vagy akár maga a vízöblítés nagyságrendekkel több vizet igényel.

Nem csupán a lakosságot szolgálják ki: van igény és lehetőség arra, hogy a nagyobb megrendelők számára is fóliamentes termékeket gyártsanak?

Ezt jelenleg is tesszük, például a „TREND” dobozos szalvéták esetében, illetve gyártunk dobozos toalettpapír változatot a közületi piac igényeire szabva, valamint az állami intézmények számára is.

Tervezik a Fóliamentes szortiment bővítését, például papírcsomagolású zsebkendő, szalvéta forgalmazását, illetve a meglévő Fóliamentes termékek esetén különböző dobozméretek piacra vitelét?

Szalvéták esetében már hosszú évek óta van fóliamentes megoldásunk, de ahogy említettem, ezt közületek, például éttermek, hotelek részére forgalmazzuk. A boltok polcain a szalvéta esetében nagyon fontos szempont, hogy látsszon a termék: a vásárlók nagy része ez alapján választ. Erre a vonalra tehát belátható időn belül nem tervezünk fóliamentes megoldást. Zsebkendők esetében a termék láthatósága nem ilyen fontos, de itt technológiailag igen nehéz lenne bevezetni egy korrekt, árban is elfogadható termékváltozatot. Összefoglalva legalább középtávon maradunk a jelenlegi, 12 tekercses toalettpapír és a 6 tekercses papírtörlő dobozos változatánál.

Látnak még potenciált az aktuális gyártási folyamat további fenntarthatóbbá tételében?

Folyamatosan vizsgáljuk a lehetőségeket, de jelenleg nem látunk olyan megoldást, ami lényeges elmozdulást hozhatna.

Milyen fogadtatás övezte a Crepto és Szilvia márkák felélesztését?

Ahol a termékeket sikerült listázni, pozitívan fogadták a fogyasztók, viszont a listázási folyamat a kezdeti várakozásainkhoz képest jóval elhúzódik. Ez valószínűleg annak köszönhető, hogy jelentős kínálat van jelen a higiéniai papírok piacán, és a beszerzők szemében az általunk képviselt új irány kockázatosnak látszik; így csak nagyon óvatosan nyúlnak hozzá.

Milyen elvek mentén zajlik a papírhulladék beszerzése és válogatása, feldolgozása ha csomagolás készül, illetve amikor higiéniai termék?

Mi magunk nem gyártunk alappapírt, csak nagy tekercsek feldolgozásával foglalkozunk. Partnerünk, a Duna Papír Kft. foglalkozik hulladék papír begyűjtésével, válogatásával és dokumentumok megsemmisítésével. A higiéniai termékek előállításához jellemzően a legmagasabb minőségi kategóriákat alkalmazzák a gyártók, ezek pedig a nyomatlan, vagy egy színnel nyomtatott irodai papírok, irományok. Ez azért szükséges, mert a higiéniai papíroknak egyszerre kell erősnek és puhának lenniük. Az alsóbb minőségi kategóriákat a csomagolóipar használja elsősorban.

Mennyiben mások a kívánatos anyagtulajdonságok a különböző termékek esetén, és ez mennyiben változtatja meg a gyártáshoz szükséges technológiát, összetevőket?

A toalettpapír esetében a puhaság és a rövid távú szilárdság a legfontosabb, mindez úgy, hogy a papír a víz hatására viszonylag gyorsan szétázzon, elbomoljon, hogy a csatornarendszerben ne okozzon dugulást. Ennek érdekében a hosszú és rövid cellulóz rostok jól szabályozott vegyítése szükséges. Többek között ez is közrejátszik abban, hogy az újrahasznosított papírt egyre kevesebb gyártó alkalmazza: a hulladék esetében a rostösszetétel bizonytalan, változó, tehát a végtermék minősége is nehezebben szabályozható.

Konyhai törlők esetében a papír erőssége és ún. nedves szilárdsága a legfontosabb szempontok. Utóbbi azt jelenti, hogy nedvesség hatására se essen szét egy darabig a papír. Ez pont ellentétes a toalettpapírral szembeni elvárással, így semmiképpen nem célszerű a konyhai törlőt a lefolyóba dobni: nagy valószínűséggel dugulást fog okozni. A kívánt nedves szilárdságot a megfelelő adalékanyag hozzáadásával érik el.

Zsebkendők esetében puha és erős papírra van szükség, továbbá nedvesen tovább kell ellenállnia, mint a toalettpapírnak. A papír zsebkendőt sem célszerű a lefolyóba dobni, mert a nedvesség-ellenálló képessége miatt szintén dugulást okozhat.

Szalvéták esetén – amennyiben nyomat kerül rájuk – az alappapír a rostszerkezetének zártsága fontos szempont, hogy a papír a lehető legkevesebb festéket szívja fel a nyomtatás során.

Mi a véleményük az újrahasznosított higiéniai termékekről? Milyen nehézséggel szembesül a gyártó ezek kapcsán? Miért szükséges a higiéniai termékek fehérítése?

Az általunk gyártott termékek a lakossági vonalon tiszta cellulózból készülnek. Ez az alapanyag pedig ellenőrzött erdőgazdálkodásból származik. A higiéniai papírok esetében a már említett speciális követelmények miatt (a papírnak vékonynak, erősnek és puhának kell lennie) a hulladékpapír alkalmazása nem feltétlenül jelent egyértelmű környezeti előnyt. (Erre vonatkozóan a Fóliamentes oldalon található bővebb információ a következő linkre kattintva: https://foliamentes.hu/ujrahasznositott-papir-vs-tiszta-celluloz)

Ahhoz, hogy szélesebb körben újra elterjedhessenek az újrahasznosított papírból készült, nem színezett vagy festékmentesített termékek, ahhoz a fogyasztói igények jelentős megváltozására lenne szükség, ám a felhasználó számára hátrány lehet a termék bizonyos skálán belüli változó minősége. Mindez tehát a jelenleginél lényegesen nagyobb kompromisszumkészséget kíván meg a minőség terén, jóval nagyobb tudatosságot a környezeti szempontokat tekintve, egyúttal új gyártó kapacitások kialakításra is szükség lenne. Europában a papírgyártó gépi beruházások meghatározó része a tiszta cellulóz gyártási technológia irányába tolódott az elmúlt 10-15 évben, az újrahasznosított papírt feldolgozó gyárak közül pedig egyre több leállt, vagy átalakította a gépeit.

A gyártás során keletkezett melléktermékek hasznosításának milyen lehetőségei vannak?

A mi esetünkben, feldolgozóként a gyártási selejt (szélvágat a tekercses termékeknél, beállási veszteség a szalvétáknál stb.) jön szóba, amit szelektív módon gyűjtünk és jó minőségű papír hulladék formájában értékesítünk.

Milyen egyéb termékeknél tartják elképzelhetőnek a fóliamentes csomagolást az ipar egészét tekintve?

A globalizált gyártás és kereskedelem, a tömegtermelés, az elmúlt évtizedekben kialakult fogyasztói elvárások, valamint a jogszabályban rögzített higiéniai normák következtében nagyon korlátos azon iparágak, termékek száma, ahol a fóliacsomagolás eredményesen kiváltható.

Nem a csomagolóanyagok cseréjében látom az igazi megoldást, hanem a modellváltásban: hasznosabb lenne visszaállni egy sokkal lokálisabb szemléletre, ám ilyen változás csak nagymértékű társadalmi sokk hatására tudna kialakulni. A rövidebb távú, és kisebb sokkhatással járó megoldás az lenne, ha átállna az ipar az alternatív csomagoló anyagokra, ahol csak lehetséges, illetve lehetőleg polietilént használna – de legalábbis minél kevesebb társított fóliát, és ezen csomagolások visszagyűjtését és újrahasznosítását oldaná meg a lakosság.