Forgácsok

A III. Palics Kupán találkoztam utoljára Gelencsér Mihállyal. Ezután az események felgyorsultak és a tatabányai IV. EB- én tetõztek, amit követet a lemondása, illetve leváltása a vezetõi tisztségrõl. Gelencsér Mihálynak én sokat köszönhetek, de voltak csalódásaim is. Erre lehet mondani, semmi sem tökéletes. Ez teljesen emberi, hisz nincs ember hiba nélkül. Ezek után nézzük a tényeket: Köszönhetem neki: a sok pécsi versenyt, ahova mindig nagy örömmel utaztam, mivel Pécs a kedvenc városom. Az ô segítségével és bizalmával jutottam el külföldi versenyekre: Uljanovszk, Palics. A határozott, kemény vezetõi stílust, ami elengedhetetlen minden több embert összefogó szervezetnél. A lehetõséget a szerény megnyitás-elméleti búvárkodásomhoz. Csalódásaim: a 1987-es Hexasakk Híradó fontossága mellett is száraz, paragrafus volta. A megnyitás elméleti próbálkozásaimért beígért csekély pénzösszeg elmaradásaiért. A rajzaimért, terveimért ígért támogatás elmaradása. Pl. a IV.EB emblémájának megtervezéséért, ami sajnos súlyos malõr lett, a felirat hibás egyeztetése miatt /EB kontra Kristály Kupa/. És itt pattant ki a sikkasztás és hûtlen kezelés gyanúja is, ami végül a szakadáshoz vezetett /olvasható teljes terjedelmében a Hexasakk Híradó. 1989/9-10. Számában/. Ahol szerintem a túlságosan kemény hangvétel, a minden megegyezést mellõzõ hozzáállás /hogy melyik részrõl? ez talán már elvész a ködös homályban/ vezetett a sajnálatos szakadáshoz, ami hosszútávon egyáltalán nem lehet szerencsés. Debrecen, 1992.08.08.

A kezdõk vajúdása és hibái : 1. Mányi Béla a versenykiírásba utólag /amikor kiderült, hogy Elnökünk Gelencsér Mihály nem jön el a versenyre/, erõsen vitathatóan betette, hogy a játszmát az utolsó pillanatig írni kell. /Ezt az motiválta, hogy Baján Sziráki László ellen kedvezõ állásban az utolsó öt perc körül vesztett amiatt, hogy neki még írni kellett a partit, ellenfele pedig már schnellezhetett./ 2. A játékvezetés háromarcúsága, hisz Deme Lajos mellett ott volt még egy helyi tanár és maga Mányi Béla, ezért az összhang erõsen akadozott. 3. Az eddigi versenykiírások nem egységes volta. "Újabb botrány Debrecenben Ezúttal nem foci : Hexasakk Hexasakk Híradó, 1989/1 Rudolf László"

Volt egyszer 1988-ban egy Hajdú Kupa Debrecenben! A rendezõk az átlagosnak megfelelõ körülményeket (Versenyterem, szállás, étkezés) teremtettek a versenyzõknek. Ez a mai viszonyok között is sok munkával jár, amiért ezúton mondok köszönetet érte. Külön elismerés illeti Bódor Sanyit (és családját) az érdekes, és örömet szerzõ munkájaiért. Ezeket tudom a verseny pozitívumaiként felsorolni. Sajnos negatívumok is voltak a versennyel kapcsolatban, amirõl nem hallgathatok, mert engem is negatívan érintett, másrészt nem árt a jövõben jobban odafigyelni rá. Igyekeztem pontokban szedve leírni : 1. A versenykiírás nem tartalmazta a holtverseny eldöntésének lehetõségeit. 2. Tartalmazta viszont, hogy az utolsó 5 percben nem kell írni a játszmát. 3. A versenyvezetõségnek nem volt erõsorrendje (errõl nem Deme Lajos tehet). 4. A verseny megkezdése elõtt Mányi Béla javaslatára és döntése után!!! sokak ellenvéleménye ellenére, végül mégis kellet írni az utolsó öt percben! 5. A holtverseny eldöntését vetette fel Kövér Imre a 6. forduló után. 6. Deme Lajos versenyvezetõ a következõ sorrendet jelen- tette ki az összes résztvevõ elõtt : a. elõször a Buchholz értékelés dönt, b. másodszor a több gyõzelem, c. harmadszor a több sötéttel szerzett pont dönt, és itt vége volt a felsorolásnak! Észrevételeim és a tények : 1. Ne szóljon bele (Mányi Béla) egy versenyzõ a verseny közvetlen kezdése elõtt a versenykiírásba! (Ez csak a versenyvezetõnek lehet hatásköre) 2. A verseny végén kialakult sorrendnél és alulírott 7-7 pontot gyûjtöttünk úgy, hogy Sanyi engem legyõzött, viszont mivel veretlen maradt, így én többször gyõztem! - ez késõbb fontos lesz. 3. Bódor Sanyi, míg az értékelés tartott, közölte velem, hogy én nyertem a versenyt, mivel jobb a Buchholzom (való- ban az én Buchholzom jobb is volt, mint az övé). 4. Az eredményhirdetésnél legnagyobb meglepetésemre Deme Lajos t hirdette ki gyõztesnek. 5. Reklamálásomra, hogy jobb az én Buchholzom, mint Bódor Sanyié, Deme Lajos közölte, hogy õ a módosított Buchholzot számolta (ami egyforma volt).Mikor felvetettem, hogy õ nem ezt mondta a 6. forduló után, õ erre azt közöl- te velem, hogy tévedett !!!. 6. Közöltem vele, hogy ebben az esetben a több gyõzelem dönt a javamra, hivatkozva a 6. forduló után elhangzottakra. 7. Erre közölte, hogy Sanyi engem legyõzött és ezért lett õ az elsõ! 8. A vita itt félbeszakadt, mivel a vonat indulása miatt el kellett mennünk. 9. Gondoltam, hogy majd értesítenek a tévedésükrõl, de erre a mai napig hiába vártam! 10. Az ez évi versenynaptárban Gelencsér Mihály már úgy közölte le az I. Hajdú Kupa védõje ( pedig Gelencsér Mihály már részletesen tudott az egész bonyodalomról)!! Várom az ügyben szereplõk (másokét is) véleményét az újság következõ számában. Tisztelettel : Hexasakk Híradó, 1989/1 Sziráki László"

A versenybíró véleménye: "Ha nem játszotok a Szirákival 4 lépéses remit, nincs ez a nagy vita a végén! Hexasakk Híradó, 1989/1 Deme Lajos"

A fenti tömör vélemény Deme Lajos hozzám intézett levelébõl származik. Teljesen logikus : azért volt botrány az eredményhirdetésnél, mert szalomremiztem a Szirákival! Ugyanis ha nem remizünk 4 lépésben, mi lehetett volna még? Például megverem, s Bódor egyedül elsõ. Tehát nincs botrány! Például õ ver meg és lesz egyedül elsõ. Megint csak nincs botrány! Például kétórás küzdelem után két király marad a táblán : döntetlen! Tehát van botrány!? Miért gondolod, Lajos, hogy éles meccsen nem lehet remi egy Sziráki - Rudolf parti? Miért akarod a saját hibádat másra ruházni? Talán még nem késõ kijavítani a hibát. Kisebb baj, ha utólag korrigálunk, mintha sosem, bár tudjuk, hogy hibáztunk! Ha szubjektíven nézem az esetet, azt mondom: Bódor Sanyi megérdemli az elsõ helyet: megverte Szirákit és engem. De sosem szubjektív vélemény, hanem objektív szabályok alapján kell eredményt hirdetni! Hexasakk Híradó, 1989/1 Rudolf László"

A jelenlegi Sakkszabályzat sem tisztázza, ha a 3 tükörállás között más lépés vagy lépések vannak, akkor is döntet- len-e a parti?! Mi errõl a tagok véleménye? (Vitafórum be- indítása) Továbbá mi a tagok véleménye a végig irt 1 órás partikról?! Továbbá miért kell nekünk tökéletesen azonos sakkszabályokat elfogadni, mikor itt a Hexasakkban sok más típusú lépés is van?! (alaplépés illetve alapállás szem- pontjából) Hexasakk Híradó, 1989/1 Mányi Béla"

Rudolf - Kövér rangadó a 7. fordulóban. Mindketten elleneztük a játszmajegyzésre vonatkozó szabály "Mányi-féle" változatát. most pedig saját bõrünkön érezzük ennek visszásságait. Túljátszom Imrét, s nem fogadom el a döntetlen ajánlatot (eddig mindig én nyertem ellene, így bátran mertem játszani). Az egy év kihagyás érzõdik: nagyon lassú vagyok! Általában én szoktam leejtegetni az ellenfeleimet, itt meg szinte minden partiban nekem maradt kevesebb idõm. Ráadásul még írni is kell a játszmát, a az sem mindegy, mikor! Ez a számomra teljesen új szabály se- hogy sem akar megrögzõdni : elõször beírni az ellenfél lépését és csak utána szabad lépni. Az állás teljesen nyert, s ha nem kellene az utolsó 5 percben írni (írni? kaparni!), legalább a döntetlent biztosítom a mattadó figurák leütésével. Az ellenfél ilyenkor már nem is azt figyeli, mit lépek, hanem írok-e vagy sem! Mindegy, hogy mit, csak írjak, s ezzel is teljen az idõ: ez az új szabály lényege! Leesik a zászlóm. Vesztettem. Nyújtanám a kezem, de Imre megelõz: "Remi jó ?!"- kérdezi váratlanul. Gépiesen felelek igent. Imre is érezhette, hogy valami nincs rendben : A szabályok szerint neki járó gyõzelemhez kevesebb köze van, mint magának az új szabálynak! A verseny sok negatívuma mellett Kövér Imre tette igazán sportszerû cselekedet volt és méltó válasz arra, mit gondol õ az új szabályról! Az én véleményem errõl a "végigírni" szabályról: olyan játszmában, ahol nincs állandó függõzés, hanem a játékidõ véges, sohasem szabad végigíratni a játszmát, hanem az utolsó 5 percben csakis s schnell szabályok szerint szabadna játszani! A magyarázat nagyon egyszerû: véges játékidejû partinál, ha az egyik félnek elfogy az ideje, a schnell szabályok döntik el a játszma sorsát, függetlenül attól, mi van a játszmalapra írva. Akkor miért kell erõltetni a játszmaírást? Döntsenek a "tizenegyesek", vagyis az utolsó 5 perc igazi schnellje! Bódor Sanyi Az I. Express Kupa legérdekesebb játszmái címû cikkében (30.oldal) szintén feszegeti ezt a kérdést. Miért fél a jobban álló és több idõvel rendelkezõ játékos attól, hogy õ lesz az idegesebb és ront? Ha az ellenfél kapkod, hát kapkodjon, ez az õ baja. Én attól még lehetek nyugodt. Nem a szabályt kell megváltoztatni, hanem magunkat! A csak sakkozásnak mégiscsak több köze van játékhoz, mint a firkálásnak. S ha többet tudnak lépni, nagyobb az esélye, hogy a táblán kialakult erõviszonyoknak megfelelõn végzõdik a játszma. A gyakorlatot Börcsök Laci javaslatának elfogadásával lehet megszerezni! (4.oldal) Hexasakk Híradó, 1989/1 Rudolf László"

Kövér Imre velem szemben is lehetett volna sportszerû. Mikor egymás ellen játszottunk szétesett a szemüvegem, és eltûnt az egyik csavarja, ami összetartotta. Csupor Péter segített keresni, de sajnos nem találtuk. Én akkor kb. 10-15. lépésben emiatt döntetlent ajánlottam egyenlõ állás mellett, de nem fogadta el. Ez volt a büntetésem gondolom debreceni mivoltom és a szervezés miatt. Úgy látszik nála a gesztus, gusztus kérdése. (BoSa)

"Valószínûleg alkatomból adódóan érzem úgy, hogy néhány cikkben a Híradó hangja kicsit túl "élesre" sikeredett. Talán egy kicsit mérsékeltebb hangvétel is elérné a cél- ját!? Ilyenkor persze magamból indulok ki, hogy adott esetben hogyan fogadnék egy hasonló, szigorú kritikát. Bizonyára mérlegelném magamban azt is, vajon mindent Megtettem-e azért, hogy semmilyen kritika ne érhessen. A nagy vihart kavaró I. Hajdú Kupa végeredménye kapcsán szeretném véleményem kifejteni. Minden baj abból adódik, hogy még mindig nem fixálták le véglegesen a versenyek végeredményének megállapítását holtverseny esetén. Egyet értek Csupor Péterrel- Hexasakk Híradó 1989/2 7.oldal-hogy egy svájci rendszerû versenyen mindig (!!!) a Buchholz számítás döntsön és csak ennek egyenlõsége esetén következzen az egymás elleni eredmény, vagy a legtöbb nyert játszma stb., vagy ahogy a versenykiírás tartalmazza. Ugyanezt értem a körmérkõzéses versenyekre is, ahol minden esetben elõször a Berger - Sonneborn számítás döntsön. Mit érzek, vagy inkább hiszek a sokk cikk, vélemény elolvasása után az I. Hajdú Kupáról? Azt hiszem, hogy a versenyvezetés a verseny rendezõivel egyetértésben úgy alakította a lehetõségeket, hogy lehetõleg hazai versenyzõ nyerjen! Nagyon rossz szájízt von maga után, ha a játékosok sok azt érzik, a verseny nem volt tiszta. Kolozsvári Miklós Hexasakk Híradó, 1989/3 Budapest"

"Ismét az I. Hajdú Kupa, visszatérek a debreceni Rudolf- Kövér partira. Elitéltem én is a végig írni változatot, mert a játék végén a csak körmölésnek, mert az volt, nem sok köze van a sakkhoz. Elveszi a figyelmet a tábláról. A végig írni változat tudata károsan hat már az elsõ ne- gyed- és félórára is, mert ne adj Isten már ott hátrányba kerülni mondjuk 10 perccel. Állandó kapkodást jelent, ha le akarjuk tudni e hátrányt és hol vagyunk attól, hogy bele tudjunk mélyebben gondolni egy-egy lépés szerteágazó kombinációjába akár 10-15 lépésnél. Elítélem a végig írni változatot, mert a versenykiírás- ban nem ez volt feltüntetve, s nekünk ott még a szavazás esélye sem maradt. Maradt viszont a Rudolf elleni kinek- - kinek "meghökkentõ" döntetlen ajánlatom a szabályok által nyert parti után. A játszma során Laci jobb volt nálam. Az utolsó percekben láttam, õ is küszködik az írással. Én segítettem neki, rá is szóltam párszor, mondtam: írjad! idõvel látta, oda lesz a jó kis parti, s le is esett. Láttam az arcán, nem ért egyet a vereséggel, s akkor fogalmazódott meg bennem, hogy ilyen gyõzelem nekem nem kell! S felajánlottam a remit, amit õ el is fogadott. Mi a helyzet akkor, ha engedem lépni írás elõtt? Csupor ellen úgy jártam, s behozta idõhátrányát, sõt én estem le és nem tudtam partit nyerni vezérelõnnyel. Tehát mi van, ha engedem lépni Lacit írás elõtt és én esem le. õ nem ajánl nekem döntetlent jobb játéka után. Jóval késõbb többen hangoztatták, hogy Laci nem volt sportszerû, mert elfogadta a remit. Érthetetlen lett volna számomra, ha ott nem így cselekszik, s érthetetlen az is, ahogy a rosszindulatúak minõsítik. Bízom benne, hogy a jövõben ésszerûbb, logikusabb, a többségnek megfelelõ szabályok kerülnek alkalmazásra. Hexasakk Híradó, 1989/3 Kövér Imre"

Megfigyelhetõ olyan tendencia, hogy egyes játékosok [kik? - a szerkesztõ kérdése] addig gondolkoznak, míg az utolsó öt perc következik és a kapkodásban remélnek halászni. Mivel már nekik így nézve nincs veszteni valójuk, általában a jobban álló versenyzõ lesz az idegesebb és ront. És ez kihat a verseny színvonalára. Ezért javaslom a 2x1 órás játéknál is a kötelezõ lépésszám bevezetését. [Mennyit ?- a szerkesztõ kérdése] Hexasakk Híradó, 1989/1 Hogy kik: komoly, kemény kérdés. Kár, hogy a szerkesztõ majd egy évig nem játszott. Pl. Hámori András, de elég belenézni a játszmalapokba, ahol tízegynéhány lépés van írva, ott van a kutya eltemetve. Hogy mennyit? - az utóbbi évben sokat feszegettem: legalább 40-et. A 2x1 órás partikba, 55 perc alatt kellene meglépni a 40 lépést, és az órát visszaállítva 5 perccel lehetne vígan schnellezni. Mondhatom nagy volt az ellenállás, hivatkozva a rövid, szûk idõre, pedig ha már vállaljuk a csökkentett idõt, amit a pénzszûke motivál, a bizonyos megkötéseket is el lehetne fogadni, hogy kizárjuk a sportszerûtlen cselekedeteket, és mérhetõ egyenlõ feltételeket kapjon mindenki. /BS/

"Az elemzés változatokból áll Jó lenne, ha minél többen küldenének be ELEMZETT JATSZ- MAKAT. (Az elemzés szerintem nem a játék körülményeivel foglalkozó mondatokból, hanem jobb lépésekbõl és változatokból áll.) Úgy érzem, a játékosok nagyobb okulására szolgál, ha egy leirt változat korrektségét vizsgálják, mintha a döntetlenajánlattal, vagy az idõzavarral foglalkozó érdekességeket olvassák! Hexasakk Híradó, 1990/3-4 Somlai László"

"Széljegyzet Sziráki László versenyzõtõl! Nagy Józsinak, Bódor Sanyinak és a többi kívülállónak egy-két megjegyzés a H.H. 1990/1-2-es számában engem ért bírálatokhoz, hogy az asztal fel ne boruljon az egyoldalúságtól! A sakk, a hexasakk is szerencsére korlátok közé zárt játék (harc). Azon lehet vitatkozni, hogy egyes szabályok nem jók, de ezt nem a versenyzõ bírálatában kell kihozni. A játszmákat az elõre meghatározott szabályok közt kell lebonyolítani. Namármost, ha olyan szabályt hoztak, hogy a partit az utolsó lépésig írni kell, különben játszmavesztést eredményez, akkor ehhez lehet ragaszkodni. Az, hogy az utolsó lépésnél ragaszkodtam ehhez, az természetes, mivel egy lépéssel késõbb már bottal üthettem volna a pontot. Mindezt így látja a Tisztelt kívülálló, csak azt nem veszi észre, hogy én már elõtte is szóltam ezért a vétségért többször is ellenfelemnek, aki sportszerûtlenül rám sem hederített! Ezek után nem is tudom, kettõnk közül ki is volt elõbb sportszerûtlen? A kapkodásban született egylépéses mattraállítások még nem mattok, ezt csak azért írom le, mert velem is már kétszer elõfordult, hogy elfelejtettem beadni az egylépéses mattot, és a játszma folytatásában vesztettem. Hiába reklamáltam volna, hogy én mattot adhattam volna. Erre mondják: miért nem adtad be! Ez a probléma is csak annak ilyen egyszerû, aki kívülrõl nézve mondja a versenyzõre a felelõtlen bíráló szavakat. A szabálytalan lépésrõl annyi megjegyzést, hogy tény: már én is léptem több esetben is (mint utólag kiderült)sakkba, de a tudatos alkalmazását elvetem magamtól. Ezzel a témával kapcsolatban én is jónak tartom a lassú partik utáni schnellnél az egyszeri vagy kétszeri figyelmeztetés utáni játszmavesztést. Bódor Sanyinak a parti közben tett remi ajánlatára már nem emlékszem konkrétan, nem emlékszem az adott verseny- szituációra sem, de ha így is volt, hogy nevettem, az nem a Sanyi által közölt lekezelésnek szólt, hanem valamilyen konkrét szituációnak. Ha Sanyit ezzel megbántottam, ezért elnézést kérek. A parti végénél levõ bonyodalmakhoz még annyit, hogy Sanyi valamiért elhallgatta, hogy az ominózus szabálytalan lépésénél már csak 15 másodperce volt hátra neki és elfelejtette leütni az óráját, ami már nem elõször fordult elõ vele, és így is már 5-8 másodperc eltelt, amikor egy tisztelt debreceni versenybíró beleszólt, hogy ugyan kezelje már az óráját. A felháborodásom ennek szólt, gondolom nem ok nélkül. Az eddig leírtakhoz persze az is hozzátartozik, hogy én is ember vagyok és különben is minden szentnek maga felé hajlik a keze, még Sanyinak is, mikor az ominózus parti utáni eredményhirdetésnél fekete-fehér bizonyítás után (mint kiderült, hogy én nyertem valójában a versenyt) sem szólt egy szót sem, hogy Laci, tényleg te nyertél, mikor is õt hirdették ki gyõztesnek..... Hexasakk Híradó, 1990/3-4 Sziráki László"

"Még egyszer leírom: a régi Híradónak írta azt az elemzést. Lehet ma már nem így írná meg. Hexasakk Híradó, 1990/3-4 Rudolf László"

Köszönöm a védelmet, de én ma is úgy írnám meg a történteket, mint 1988-ban (hiányolom a dátumot, hisz így lett volna igazán hiteles). A végén történteket azért nem részleteztem tovább, mert nem akartam fokozni az indulatokat. Lehet naiv vagyok, de én ha két tiszt hátrányba kerülök, s ráadásul egylépéses matton állok, feladom a partit, nem spekulálok az idõre. Veszíteni is tudni kell, bármennyire is fájdalmas. Ugyan mi öröm van abban, ha hátrányos helyzetben idõvel nyerek. (Sajnos hexaversenyen ez elég általános, valószínûleg a rövid partik miatt.) Tudom ilyenkor a lendület viszi tovább a versenyzõt, de bele kellene törõdni abba, hogy megverte magát, hisz errõl van szó, s ilyenkor nem az ellenfélre kell haragudni, keresni a kibúvókat, a mentségeket. Én most is azt mondom és az az elvem, ha két játékos azonos ponttal végez, és játszottak egymással, az legyen az elsõ, aki akkor gyõzött. Így nem kell a mások eredmé- nyességére vagy eredménytelenségére számítani, szurkolni és várni. Nem értem a Buchholz piedesztára emelését, (ha kettõnél többen végeznek azonos ponttal, természetesen szükség van rá) hisz legtöbb esetben nem az elsõknek szokott lenni a legmagasabb. /Kérdem: akkor nem õk voltak a legjobbak?) Lásd az I. MÁV Kupát, ahol Josip Tumbasé volt a legjobb. Itt szerintem Sziráki Lászlónak kellett volna elõl végeznie, mivel gyõzött Rudolf László ellen. Nem vitatom a verseny végeredményét, hisz a versenykiírásnak megfelelõen született. Engem bosszant, hogy az egymás elleni eredményt az utol- só helyre számûzték. A döntetlenek elkerülésére is inspirálóbb lehetne. De meghajtom fejem a versenykiírások elõtt és - mea culpa..... Az elemzés változatokból áll, és... Az elemzésekre nagy szükség van, nem vitatom, de azért ne rejtsük el az emberi érzéseket, érzelmeket, és a játszma menetét befolyásoló, meghatározó gondolatokat, körülményeket, amik lehetnek egyaránt negatívak és pozitívak is. Egy zenekarhoz tudnám hasonlítani : alaphang az elemzés, aláfestõ zene az emberi gyarlóságukból eredõ motívumok kavalkádja, dobszóló pedig ez alkalommal az idõ, az óra könyörtelen elmúlásra utaló ketyegése. Nekem sokszor többet mond és nagyobbra értékelem a parti közbeni intimitásokat ( persze a jó ízlés határain belül ), történéseket és emberi megnyilvánulásokat, mint a száraz, de korrekt matematikai elemzéseket, természetesen nem le- mondva ezek jelentõségérõl sem. Végül is a sakk van az emberért és nem fordítva. (BoSa) Hexasakk Híradó, 1990/5-6 Debr.,1990.04.24.

1988. július 24-tõl augusztus 1-ig tartó uljanovszki nemzetközi hexasakk - versenyen a szovjet sakkozókon kívül, csak mi négyen magyarok vettünk részt. Sajnos a többi nemzet meghívottai nem érkeztek meg. Így meglehetõsen szûk körû verseny jött létre, de remélhetõleg a színvonal kárpótolta ezt. Négynapos hosszú vonatozás után érkeztünk meg, meglehetõsen összetörve, gyûrötten, fáradtan. A szervezés hibájának róható fel, hogy az elõre megbeszéltek ellenére nem vártak bennünket az állomáson. Ezért aztán enyhén szólva nagy nehezen, nyikorgó veszõdség árán jutottunk végül is el elõször a szállásra, majd további bosszúságos kacskaringó után a verseny helyszínére. A nagy távolságok és gyaloglás miatt némelyikünknek hólyagos lett a talpa, de csak szokás és törõdés kérdése az egész. A helyi gasztronómiai élvezetekrõl pár próbálkozás után sajnálkozva /nem értve gyomrunk és türelmünk alkalmazkodó készségének hiányosságát/ lemondtunk, erõsen rá- szorulva a hazulról hozott konzervekre, szalámira. Az is igaz, hogy erre a nadrágszíjam négy lyuk összébb húzó egységével is leadta figyelmeztetõ vészszorításait, vagy inkább lötyögéseit. Pl. : némelyik ebéd, vacsora helyett, amit nem kaptunk meg a kajajegyünk felmutatása ellenére sem, Teper újító javaslatára, lógó orral újra meg újra meg- néztük a Volgát, de végül ezt is meguntuk, mert a folyó csak egyre nõtt és nõtt /Uljanovszknál több kilométer szélességet is eléri/, mi meg csak laposodtunk, gyomrunk korgott, szemünk forgott. Ennek megfelelõen néhány játszmánk szintén laposra sikeredett, de azért Schenkerik Csaba személyében magyar végzett az elsõ helyen. Teljesen megérdemelten, aki így ki tudja kapcsolni magát a körülmények zavaró hatásai alól és ennyire tud összpontosítani, az joggal várhatja az elismerést. De azért mi többiek sem vallottunk szégyent holtversenyes ötödik helyünkkel. Visszautazásunk sem volt megpróbáltatásoktól mentes. Már Uljanovszkban megkezdtük a hazautazásunkhoz szükséges hely- jegy beszerzését, de nem sok sikerrel kecsegtettek. Jártuk a hivatalokat Rutkovszky Tiborral és néha már a frász kör- nyékezett bennünket, a helyiek nemtörõdömsége miatt. Moszkvában is töltöttünk másfél napot, szállás nélkül /azzal biztatgattak, lehet ebbõl tíz nap is/. Persze nem panaszként mondom - Moszkvában járni, a Kremlt látni, az Arbaton sétálni nem mindennap adatik meg ilyen gyalogjáró földi embereknek, mint amilyenek mi vagyunk. Emellett láttuk közelrõl, hogyan alakul, bonyolódik a történelem, mivel szem-és fültanúi lehettünk az Arbaton nézelõdve, az Afganisztánból hazajött és leszerelt volt deszantos fiatalok tüntetését. /Bánatunkra õk meglehetõsen be voltak vodkázva, mi viszont tök józanok voltunk a az éppen tartó szesztilalom miatt./ Így aztán rövid szemlélõdés után, pláne mikor láttuk, hogy a rendfenntartó erõk egyre többen és egyre komolyabb felszerelésben gyülekeztek, elhúztuk a csíkot "nyugodalmas" szálláshelyünkre, a Kievszkij pályaudvarra. Pár nap múlva, már szerencsére otthon olvasom a Magyar Nemzetben, hogy ezt a napot ezután, a deszantosok napjának fogják nyilvánítani. Gondolom, ezzel akarják elvenni az élét a további megmozdulásoknak. Hexasakk Híradó, 1989/1

A III. Palics kupa kellemes emlék marad. Mind a fogadtatás - Bohócki Mihály és kedves felesége Terka, szíves vendéglátása Kelebián - az egzotikus versenyszínhely, a palicsi állatkert utánozhatatlan varázsa ( egy - egy elvesztett fél-vagy egész pont, avagy épp ajándékba kapott pontok után kilépve a versenyterem ajtaján a hosszúnyakú zsiráfra nézhettem fel, illetve nézhetett le ô engem, az alkalomhoz illõen), - a hangulatos és megkapó süsd magadnak rostonsült, - a verseny zökkenõmentes rendezése, - s a mindig naprakész eredménylisták Kisimre Istvánt és segítõit dicsérik. Egyedül az idõ nem fogadott kegyeibe bennünket, esett párszor, bár tudjisten, sakkozni elment, mint Jan Kudelski is pókerezni a dollárnyerõ kaszinóba.(sicc!) Csak... csak a végén ne kaptam volna ki a szovjet Vaskevicstõl, de hát nem lehet minden mézbõl- mondhatnám, mint Micimackó, amikor belenyalt a sóba. Hexasakk Híradó, 1989/5

"Nem volt falrahányt borsó A megújult Hexasakk Híradó elsõ " forradalmi" tette az volt, hogy nyíltam beszélt az I. Hajdú kupa bonyodalmairól. Sokan nem értették, miért kell már megtörtént dogokról annyit beszélni, hisz azokon már úgysem lehet változtatni. Sajnos visszamenõleg nem is sikerült elérni a változtatást Deme Lajosnak és Gelencsér Mihálynak a "történelem" megváltoztathatatlanságához való görcsös ragaszkodása miatt (pedig azóta Nagy Imrét is rehabilitálták!), még sem volt falrahányt borsó a sok beszéd. A II. Hajdú kupa versenykiírása az ékes bizonyíték erre. A m ú l t a t azért kell néha felhánytorgatni, helyre tenni benne a dolgokat, hogy a jövõben ne fordulhassanak elõ ismét ilyen visszásságok, törvénytelenségek. Csak gratulálni tudok a debrecenieknek ehhez a verseny- kiíráshoz! Megszüntették a sokat bírált végigírást, pontosan rögzítették a holtverseny eldöntésének szempontjait (igaz a mundér védelmében elsõ helyre tették az egymás elleni eredményt, amit tavaly csak a helyiek hallottak!), sõt még egy csodálatosnak ígérkezõ szabadidõ programot is biztosítanak a versenyzõknek. /Virágkarnevál/ Csak így tovább, Debrecen! Hexasakk Híradó,1989/6 Rudolf László"

Volt még egyszer Hajdú kupa Sajnálom, hogy a II. Hajdú kupára ilyen kevesen jöttek el. Ez azért szomorú, mert lehetséges, hogy ez lesz a hattyúdala ennek a versenynek és Debrecen szerepének a hexában. Mert ugyan ki fog támogatni olyan versenyt, ahol az egész országból 11-en vettek részt. ( Még szerencse a szerencsétlenségben, hogy erõfeszítéseink ellenére is alig volt érdeklõdõ a DEKO, az újság, a Városi Televízió és a Mûv. Központ részérõl.) Gondolom, több összetevõje van ennek. Részben a nyári idõszak. Az, hogy drága lenne, nem hiszem, csak meg kell nézni a hagyományos sakkversenyek magas részvételi díjait. A harmadik: az I. Hajdú kupa záróakkordjainak disszonáns zöngéi. (Megmondom õszintén, az idén is törtük a fejünket, hogyan lehetne debreceni versenyzõé az elsõ hely, mondjuk mérgezett pulykát adunk az esélyeseknek /enyhébb variban csak hashajtót /, avagy a hagyományos pulykafutásban fárasztottuk volna ki õket, vagy a nálunknál több pontot elérõktõl annyi büntetõpontokat vonunk le, hogy végképpen lemaradjanak. Szóval vagyunk mi ilyen rosszindulatúak, de most megerõltettük magunkat és nem gonoszkodtunk. Meg is lett az eredménye, hát nem elvitték a miskolciak a két elsõ helyet.) Na, de félre a viccel, a sértõdéssel, a véres komolysággal, a bugyuta kicsinyes bosszúkkal, végül is köszönet azoknak, akik belénk helyezve bizalmukat eljöttek hozzánk hexasakkozni. Végeredményben Botkó Imre megérdemelten végzett az elsõ helyen, biztonsági sakkot játszva, a legkevesebb hibát vétve. Rutkovszky Tibor szilárd második helye több partiban is inogni látszott, de a szerencse és nem kis mértékben a ki- tartása meghozta gyümölcsét. Én is megharcoltam a harmadik helyért, bár éppen az elsõ helyezettõl elszenvedett vereségek mélyen megrendítettek abbeli érzéseimben, hogy tudok-e egyáltalán hexasakkozni. Kövér Imre a 4. helyét harcos megnemalkuvásának köszön- heti. Tárgyilagosabb helyzet- és állásmegítéléssel több pontot szerezhetett volna. Wunderlich Líviusnak az 5. hely megszerzése igencsak meglepetés. Hisz, mint ahogy hangoztatta érkezésekor, õ az elsõ helyért jött. (Hasonló önbizalom rám férne néhanap.) Különben õ a jövõ embere, remélem nem szegi kedvét ez a malõr, s lelkesen folytatja továbbra is a versenyzést. A 6. hely Deme Lajosnak jutott, de a döntetlenül végzõdött partik többségében jobban állt, s egy kicsit több küzdõkedvvel és fõleg nyugalommal elõrébb végezhetett volna. Császár Imre többre hivatott, ha a végjátékokat majd higgadtabb és pontosabban elemzi, pár fél pont visszatér hozzá adventre. Péter István megcsípte az elsõ helyezettet, majd legtöbb partiját rapszodikusan adta elõ, illetve el. Putzer András részben gyomorbántalmakban szenvedett, de gondolom, a vesztes partik sem jöttek neki gyógyírként. Azonkívül az i3 és i6 megnyitást nem ártana, ha felülbírálná, vagy pontosabban játszaná. Kosztya Tibor többet ígér. Kár, hogy keveset foglalkozik a hexasakkal. Diagnózis : edzéshiány. Mányi Béla energiájának java elment a szervezésre, s a verseny közben kapott injekciók a lázát csökkentették, de játékerejének nem tettek jót. Könnyû volt végigszaladni a létszámon, oly kevesen voltunk. Remélem jövõre, ha egyáltalán lesz Hajdú kupa többen leszünk. Hexasakk Híradó, 1989/7

"Lesz még egyszer Hajdú kupa?! Ha a szervezõk higgadtan kielemzik a kudarcnak számító, példátlanul alacsony nevezési számot ( talán még nem is volt olyan országos jellegû, nyílt verseny, ahol csak 11 azaz tizenegy induló lett volna ), akkor biztos vagyok benne, hogy lesz még Hajdú kupa. Ha viszont lehiggadás nélkül vonnak le téves következtetéseket ( bojkottálták a Hajdú kupát, a Hexasakk Híradó elvette a játékosok kedvét Debrecentõl, stb. ), akkor aligha lesz tudósítás a III. Hajdú kupáról! Nem vagyok sértõdékeny, bármit mondhatnak rólam, legfeljebb vitába szállok mások, szerintem hibás véleményével. Egyszerûen nem lesz mirõl tudósítani, ha a szervezõk most elhamarkodottan vonnak le következtetéseket és elmegy a kedvük további Hajdú kupa rendezésétõl! Gondolkozzunk egy kicsit közösen: mik lehettek az érdektelenségek okai? Én hármat tudnék kapásból felsorolni: 1. A verseny idõpontja : nyár volt, a szabadságok, utazások idõszaka. 2. A verseny idõtartama: ma már nem tud mindenki elmenni ötnapos versenyekre. 3. A versennyel kapcsolatos költségek: akinek nincs támogatója (egyesület, vállalat ), annak bizony egyre drágábbak ezek az önköltséges versenyek. Ezekrõl a lehetséges okokról és kiküszöbölésük lehetõségeirõl az elkövetkezõ számokban még bõvebben szólok. Hexasakk Híradó, 1989/7 Rudolf László"

Az utazás "szervezése" nem volt az igazi. Ketten mentünk, de külön-külön. Nem rajtam múlott, hisz én úgy indultam ezen a versenyen, ha legalább egy nyelvet értõ is jön, mivel én sajna, de azért szégyen, az oroszt csak makogom. Az biztos még egyszer külföldre egyedül nem vágok neki, hisz többesben megijedni is könnyebb. Voltak olyan helyzeteim utazás közben, amikor a zabszempróbáról szûkített esszét is írhattam volna a halk sóhajok hídján. Utazás : Indulás március 10 - én 20.07 órakor. Kétszer kellett átszállnom : Lvovban és Baranovicsin. Helyjegyem Lvovig volt. ( A debreceni Inturiszt biztatott, csak addig kell, és onnan kapok olyan vonatot, ami már nem helyjegyes, becsületesen meg is adták a csatlakozásokat.) Hamar kiderült, hogy a továbbiakban is csak helyjegy felmutatása ellenében lehet tovább utazni, /Szófia-Leningrád gyors/ de már a vonat indulásakor. Szerencsémre sikerült megvesztegetnem 200 Ft-tal /rubelrõl hallani sem akart/ az egyik kalauzt, és feketén felvett a már félig mozgásban lévõ kocsijába. Kb. õ volt a hetedig, akivel egyezkedtem. Baranovicsiig így már "sima" az utam. Baranovicsin át kellett menni a Central pályaudvarra, megint szerencsémre olyan magántaxist! találtam, aki elvitt 5 rubelért, sõt még segített a helyjegy megváltásában, sõt a vonatra felszállásban is. Az itt külön tudomány és sportteljesítmény: befutott a Berlin-Moszkva gyors, a 16-os kocsi messze legelöl ( éjjel 1óra 40perc, esõs-hó pustol, kemény északi szél borzolja hajam és kedélyem), a taxis megragad, nagy rohanás a többiek után, akiknek szintén odaszól a jegyük, alig tettem fel a lábam a lépcsõre, már indult is. Ez megvan. Március 12-én, hajnali 3 óra 20 perckor megérkeztem Miszkbe. Az utazási körülmények ecsetelésére még egy jó példa: Erdõs Géza Kijeven keresztül igyekezett Minszkbe, de lekéste a csatlakozást, így csak 13-án érkezett a verseny színhelyére. A verseny helye : Minszktõl fél órás buszútnyira, Sztajkiban, a 80-as olimpiára épült sportcentrumban volt a a szállás, étkezés és a verseny. Mi a 4-es szállóban laktunk focistákkal, atlétákkal és más sportolókkal egyetemben. Ellátás : Bõséges reggeli, ebéd, vacsora. Az európai ízléshez közeli ízek, csak a fasírtjukat nem fogadta be a gyomrunk. Kaptunk még 25 rubel költõpénzt is. Marek Mackowiak meg is jegyezte, hogy nálunk, mármint Magyarországon ilyen nincs. Mondom neki -szponzor kérdése az egész, - mintha az olyan könnyen menne. A szállásunk egy kicsit szeles volt az elsõ napokban , amíg szél dühöngött. A szaláminak, amit vittem magammal, nem kellett külön hûtõszekrény keresnem, de végül az idõ is kiderült, kedvemmel karöltve. Idõjárás : Az elsõ napokban azért dorgáltam magam, mert könnyû öltözékben indultam, a verseny vége felé pedig azért, mert túlöltözött voltam. Esõ, hó, szokatlanul erõs, heves szél, befagyott mesterséges tó, igazi zima - majd végül napsütés, langyos meleg, vékonyinges madárfütty. Résztvevõk : 6 lengyel, 2 magyar és 24 szovjet, de közülük visszalépett az elsõ forduló után : Janyenko, Vaskevics, Kosevoj, Szokolov, és Suljan. Janyenkonak valami nézeteltérése volt Krasznopeevával (Leánykori nevén: Júlia Gelfond) még az elõzõ versenyeken és bocsánatkérést köve- telt, amit meg is kapott négyszemközt, de õ mindenki elõtt kérte, s mivel ezt nem kapta meg, visszalépett. Vaskevics szolidaritásból vele tartott, gondolom segítette ebben a veresége is, amit Ivanjuktól szenvedett el. A többiekrõl nem tudok közelebbit, se távolabbit. Versenyvezetés : Pavlovics lelkiismeretesen, odaadóan és önfeláldozóan (hisz így nem játszhatott) látta el a nehéz és hálátlan fõszervezõi posztot. A versenyvezetésre itt is a belterjesség a jellemzõ. Zezjulkin édesanyja volt az egyik bíró, amit kiválóan oldott meg, de azt hiszem ilyen esetekben nem zárható ki a szubjektivitás. ( Apropó- Pavlovics ! Játszunk mi egy közös levelezési csoportban, az SZM-1-esben, ahol õ nyolc lépés után magának igényelte a gyõzelmet, azzal az indoklással, hogy én nem válaszolok. Négy válaszlevelet küldtem neki,(írtam a versenyvezetõnek Bakulinnak is ebben az ügyben), de tõle egy levelet sem kaptam. Azt reméltem, majd itt rendezzük ezt a problémát, hisz itt van Pavlovics, Bakulin és a fõbíró, Volkov is. Sajnos valahogy nem jött össze. Külön- - külön ment is a játék, de közösen leülni nem sikerült. Egységes nevezõre így nem jutottunk. Végül is övé lett a pont. Engem nem is az bánt.( Bár volt abban az idõszakban olyan gondolatom, hogy abbahagyom az egész levelezést, van úgy, hogy egy-egy levélre 2 hónap múlva jön csak válasz, ha egyáltalán feladták, és elég sokat kell ezért lépést ismételni.) Én játszani szeretnék és nem vitatkozni. Megjegyzem, nemzetközi versenyen a 2 év rövidnek tûnik. Pláne, ha sok versenyzõ felelõtlenül és büntetlenül kezeli az idõt. Az elvárások szubjektív zöngéi : Marek Mackowiak meggyõzõ játékkal nyerte a versenyt, a papírformának megfelelõen. Kár, hogy Janyenko és Vaskevics visszalépett. A jelenlétük és kemény játékuk meghatározó lehetett volna. Grazsina Mackowiak gyengébb teljesítményt nyújtott, bár gondolom, ebben közrejátszott az anyai aggodalma, otthon maradt beteg gyereke miatt. Seligának voltak szerencsés és szerencsétlen partijai is. Az õ játszmái igen jól példázzák, hogy a dolgok idõvel kiegyenlítik egymást. Lapko maga alatt teljesített, de ami igaz, az igaz: többet foglalkozott ebben az idõben a gyengébbik nemmel, mint a sakkal. Wojnar nyugalma, türelme jutalma: megérdemelt második hely. Bakulin egyenletes teljesítményt nyújtott. Én az elsõ fordulóban meglehetõsen összetörve ültem le Zezjulkinnal, s mellette még tartottam is tõle, hisz Miskolcon is megvert. Amikor már azt hittem, hogy megvan a döntetlen, akkor néztem el. A harciasságomon van még javítanivalóm Igazában azt hiszem, nem vagyok nyerõ típus. Ennek tudatában az 5. hellyel elégedett vagyok. Münkinben több van, úgy nézett ki sokáig megveri Marek Mackowiakot, de sajna döntetlenre rontotta. Volkovot erõsen visszavetette a Seliga elleni önmattja (9 lépében) a saját cseljátékában, de igazolta azért mély elméleti jártasságát. Idén két újabb könyve jelent meg játékunkról. Zsupko több nyugalommal és bátorsággal, még elõrébb végezhetett volna. B. Laninnak voltak felvillanásai. Teper, úgy mint Seliga, vagy gyõzött, vagy kikapott. Baturo Pavlovics tanítványa, övé a jövõ, de már a jelen embere. Szvisztunov ritka rossz kezdéssel, 4-bôl nulla, nem tudta megismételni uljanovszki formáját. Krasznopejeva kitartását dicséri az 50%-os teljesítménye. Garajeva is a nõi nemet képviselte meggyõzõ eleganciával. Erdõs Géza megfelelõ erõsségû edzõpartnerrel többre lenne képes. Korhov mindennel aktívan foglalkozott játszma közben, legkevesebbet a hexasakkal. Olvasott, irogatott, nyelvészkedett. Küldött velem egy debreceni professzornak, egy jó nagy és nehéz orosz- angol- görög szótárt. Misurov fiatalka, õ csak jobb lehet. Ruszanov, ha nem olyan makacs, több pontot szerez. Pl.: Baturo döntetlen ajánlatát, minimális anyag és tök egyenlõ állás mellett nem fogadta el- idõtúllépéssel vesztett. Szalnyikov : forma-forma. A. Zezjulkin ifjú reménység, de már is skalpokra tör, ezt nem azért mondom, mintha az én legyõzésem olyan nagy kunszt lenne, de õ már több versenyen is elõl végzett, így nemigen értjük miért alacsony az élõpontja, hisz ezzel rontja átlagunkat. Ivanjuk eredetien kezeli a hexasakkot. Látszik, hogy nem régen tért át erre a játékra, de máris mutogatja oroszlán körmeit. R. Lanin, - neki talán az abszolút bátortalanság a mintaképe. Suhnyin több partiban ígéretes állás után-durva elnézés. Jazsembovszk most kezdte, de reméljük folytatja, s nem veti vissza a kezdeti sikertelenség. Sajna így is kevesen vagyunk. Korcsickij szintén a jövõ embere. Ellene a királycselt játszottam, meglepõ jól és gyorsan rakta ki a megnyitást. Látszik, hogy komolyan foglalkozik az elmélettel. Bár nekünk lenne ilyen ígéretünk! Debrecen, 1990. március 26. Hexasakk Híradó, 1990/3-4

Marek Mackowiak a verseny vége felé jelentette be, hogy Londonban meghalt Wladyslaw Glinski, a hexasakk megteremtõje. Sajnos én nem találkoztam vele, így nem tudok róla összefogó hiteles képet festeni, de tiszteletem és elismerésem is az övé. Emlékének egyperces néma csenddel adóztunk. Hiteles képet tud róla viszont adni Rudolf László, aki többször is találkozott vele:

Szomorú hírrel tértek vissza Minszkbõl versenyzõink: februárban Londonban elhunyt Wladyslaw Glinski, a hexasakk feltalálója. Egymás közt csak kisöregnek tituláltuk Glinski. Ezt apró köpcös termetével "érdemelte ki". Találmánya azonban óriássá tette õt. Igaz, a hexasakk még messze nem vívta ki magának azt a helyet, amit megérdemelne. A XXI. század sakkjaként is emlegetett sportág kezdeti lépéseit Glinski egyengette Angliában, majd szülõhazájában, Lengyelország- ban. Szervezõnek és agitátornak azonban nem bizonyult olyan sikeresnek, mint feltalálónak. Az utóbbi években már inkább csak hátráltatta az addig is leginkább csak papíron létezõ nemzetközi szövetség munkáját. Nem tudta befejezni nagy álmát: az elsõ hexasakk világbajnokság csak a zónaközi döntõkig jutott. Évek óta várta, hogy megjelenjen egy szponzor, aki pénzt áldoz a döntõre. A szponzorok nem jöttek, õ viszont elment. Nem tudta kivárni ennek a számnak a megjelenését! Pedig ezt neki is el akartam küldeni, hogy lássa: már ábrákat is tudunk közölni, s minden nehézség ellenére a hexa él és élni akar! Kisöreg! Amíg élünk, nem felejtünk el. A legcsodálatosabbal: a játék örömével ajándékoztál meg minket! Játsszál te is sokat: Boronyák Pisti már felállította a bábukat, Kollár Attila hozza az órát, Sánta Pista bácsi és Pingitzer Sanyi pedig a szabályokat magyarázzák el Jóistennek és Szent Péternek. Jó játékot odafent! Hexasakk Híradó, 1990/3-4 Rudolf László"

A 6. fordulóban a kicsi létszám okán, és a számítógépes sorsoló program rakoncátlanságai miatt, erõnyerõ voltam. Volt is ebbõl kalamajka. Mányi Béla szerint én és Rudolf László manipuláltuk az egész hóbelefrancot, csak ezért, hogy õt hátrányos helyzetbe hozzuk. Sajnos ezen kívül volt még két mellékzönge is, ami szintén az õ nevéhez fûzõdik. Mindenki megértette és elfogadta, hogy Mészáros Sándornak nehéz a rövid játékidõ alatt írni a partikat, rokkantsága miatt. Csak Mányi Béla volt felháborodva, és õ sem írta ellene. Deme Lajos ellen pedig nem volt hajlandó a fogott bábbal lépni. Egyszerûen letagadta, hogy megfogta a figurát. Sajnos elég kevesen voltunk, de szerencsére sok volt a fiatal játékos. Köszönhetõen Deme Lajos mesternek, aki Miskolcról mindig hozza és gardérozza az ifjú érdeklõdõket. Most meg is elõzték köszönetképpen tanítójukat, de ahogy én õt ismerem, ezen egy cseppet sem bánkódott, inkább örült neki, hogy feljövõben vannak.

Nem sok hiányzott ahhoz, hogy elmaradjon ez a verseny. Mányi Béla, aki az elsõ két Hajdú kupát elindította és szervezte, megmakacsolva magát korábbi valós vagy képzelt sérelmeire hivatkozva lemondott tisztségérõl, és mintegy büntetésként ahol tudott keresztbe tett. Nagyon sajnálom, hisz sokat köszönhetek neki : õ volt az elsõ ember, aki Debrecenben próbálta terjeszteni a hexasakkot. Az Újkertben létrehozta a hexasakk - klubot. Idõs kora ellenére sokszor vitt bennünket versenyekre kocsijával. Akit érdekel, végig követheti a Hexasakk Híradóban sorra megjelenõ meddõ vitáit, amik részben a szabályok nem ismerése, félremagyarázása, és utólag ráerõltetett dolgok okán születtek. Ennek ellenére nekem még ma is nagyon hiányzik makacs, nyakas szervezõkészsége, ami ha néha át- csapott önfejûsködésbe, mégis bizonyos értelemben elõrevivõ volt.

Kedves Béla! Ami tény : aug.23-án délután, ahogy a nyaralásból haza- jöttem, s mivel még nem válaszoltál a levelezési partink- ban adott lépésemre, elmentem hozzád. A feleséged közölte velem - alszol... Akkor mondom, nem zavarlak. Eljöttömben utánam szólt, hogy abbahagytad az egészet. Én még aznap ajánlott levelet adtam fel, a megismételt lépésemmel és kérdéseimmel. Azóta sem kaptam választ, vasárnaponta a klubba sem jöttél el. Sziráki Lászlót kérdeztem meg telefonon felõled, õ közöl- te, írtál valami négyoldalas levelet neki, amiben az áll, nem folytatod a versenyzést, abbahagyod az egész mindenséget. Nem tudom én mivel bántottalak meg, hogy levegõnek nézel, és válaszra sem méltatsz. Ha csak a sport oldalát nézzük, ez nemigen sportszerû. Mi lesz a debreceni így is szegényes hexasakk élettel, és mi lesz a Hajdú kupával? Nem szeretném, ha kicsinyes bosszúvággyal az egészet veszni hagynád nem segítve megvalósítását. Hiszen a gépezet beindult. Több felõl is jönnek jelzések a versenyen való indulásra. Erdõs Géza is tanácstalan, hogy invitálhatja-e az oroszokat. Mit csináljak velük? A jugoszlávok felé is vannak tarozásaink, amit nem biztos, hogy elvárnak, de becsületbeli kötelességünk a segítésük, mint ahogy õk is tették ezt velünk Palicson. S ami a következmény lehet: Tudod, hogy rajtad sok múlik. Nem lenne szép, ha ezzel "visszaélnél". Többször is mondtam már neked : tisztellek, becsüllek azért, mert te voltál az úttörõje a hexasakknak Debrecen- ben, de már akkor is utaltam rá - szétzüllesztése nem válna dicsõségedre. Sajnos az eddigi hallgatásodból erre tudok következtetni. Nagy igazság, hogy az ember nem lépheti át a saját árnyékát. Így mindenki azt teszi, amire képes. Téged is csak erre kérlek. Tedd félre megbántottságodat, bármily nehéz is, a debreceni hexasakk érdekében, de csak akkor, ha ez még jelent neked valamit. Kívánva sok erõt, egészséget : üdvözlettel! Debrecen, 1990. szept. 04. H.H.,1990/9-10

" Tisztelt Sándor! Leveled megkaptam, már vártam! Ittlétedkor valóban aludtam, feküdtem, beteg voltam. Úgy volt, hogy személyesen megyek hozzád! de a helyzet másként alakult, így leírom mindazt, amit mondandóm van, mert a szó elrepül, az írás az marad. Kezdem azzal : Te is tudod, már többször is kifogásoltam a Rudolf L. magatartását velem szemben. A személyeskedés, a megalázó, burkolt sértegetõ és rágalmazó Cikkei miatt, már többször szót, írást emeltem, hiába! Ott folytatja, a- hol abbahagyta. S nem emelte Senki emiatt fel a szavát! Sõt! Készpénznek vették sokan, /a legtöbben! / Rudolf L. cikkeit, az abba leírtakat. Láttam azt is nem tetszett õneki, hogy Tatabányán a gyûlésen több dologhoz hozzászóltam, és azt is forszíroztam, járuljon a Szövetség is hozzá a "Hajdú Kupa" megrendezéséhez. Semmi! Csak üres ígérgetés. Így ez sem megy. Olvastam a legutóbbi Hexasakk Híradót, és újra csak engem blamál, Téged, Titeket felmagasztal!! Úgy határoztam ezek után : rám nézve igen sértõ és meg nem engedhetõ magatartása miatt /ráadásul nem egy sport- társ, hanem az I.sz. Vezetõ!/ további ténykedésem lehetetlen, és megalázó! Ezért határoztam úgy, hogy abbahagyom az egész Hexasakkozást, beleértve mindent, Levelezõt, Vezetést, Szervezést, Versenyzést! Ez az elhatározásom egy hét töprengése és a H. Híradó 5xös elolvasása után vált véglegessé! Te nem voltál itthon /legalább is én úgy tudtam./ így ezt nem tudtam Veled Kontrolálni. De... A történtek után /Lásd a cikksorozatokat ellenem / nem is lehetett más választásom. Hiszen megvan még az a levele R. L.- nak amelyben Leírta : nem való vagyok közéjük! És nem nyugszik amíg ki nem Túr onnan! Ugyan, mit keresek én akkor ott, ahol õ az Aki szinte mindenben határoz, Sziráki L. mellett és felett is. S a H. Híradóban Senki nem emelte fel a szavát mellettem! Ha figyelmesen Elolvastad a rólam és az 1 napos versenyrõl szóló cikket, olyanra is Rájössz, amit én nem is tettem, ill. mondtam. Az, hogy a sorsolásnál az utolsó fordulónál "gondjaim voltak". Én határozottan emlékszem egy szót sem szóltam, Tudomásul vettem a "Szóbeli" sorsolást! Bár voltak és vannak e "sorsolás" tisztességes voltáról véleményem, ezt én akkor, és azóta is eddig az ideig magam- nak tartottam. De ... most leírom, meggyõzõdésem, hogy akkor ott "Bunda" volt! Azért "romlott el" / Ha egyáltalán elromlott! A számítógép, miért nem próbálta elõttem is ki a R. L.?!/ a gép, minket összesorsolhasson. Mert ha bárki Mással játszom, nyerek, és Te is hiába Nyersz Bárki ellen, egyforma pontszámunk miatt és az a Tény, hogy nekem kevesebb az "Elvárásom" én lettem volna a II.! És ezt Te is tudtad!! És "ez" volt az oka, hogy "elromlott" az a kifogástalanul mûködõ gép! Láttam, hogy igen "behatóan Tárgyaltatok" R.L.- val! De ... Tudtam azt is és most is, hogy Te jobb Vagy! És jobban Megérdemled a II. helyezést! És ez volt az oka, hogy sem akkor, sem azóta "ezt" nem hoztam fel szóba! De ... Emlékszel arra az "esetre" amikor Te a fiaddal az elõzetes "megállapodásunk" ellenére "ÉLESBEN" Játszottál? Én akkor simán nyerhettem volna Imre ellen, de ... Tartottam magam a "megállapodásunk" - hoz. Nem úgy mint Te! Tudod , ... az én memóriám még igen jó! Azt is tudom, hogy Deme L.- nak Te Mondtad azt, hogy én "megfogtam" a figurát, de nem Akarsz velem vitázni! /Visszamondták nekem! / Valóban igaz "megakartam" fogni a figurát, de a mozdulatom abbamaradt félúton, mert észbe kaptam, hogy az Ellenfél lépését még nem írtam be! S amikor beírtam, akkor még átgondolva a helyzetet, vettem észre, hogy Lajos elnézte és igen rosszat lépett! Ez az igazság!!! De ... Mindezektõl függetlenül, nem "ezek" az esetek miatt hagyom abba az egészet! Ennek kizárólag a R.L. az oka. Emlékszel ? ott is rá Akart venni engem, hogy "egyezem bele a döntetlenbe!" Hát így néz ki? Ilyen sportszerû a Mi Vezetõnk? A "Barátság" a fontos? Adjak le egy fél pontot ? Úgy, mint Kövér Imre?... Nos, én az ilyen "sportszerûségbõl nem kérek! De az ilyen módon gondolkodó, és Cselekvõ Vezetõkbõl sem! Úgy mindezeket nagyon átgondolva jött az a megállapításom, valóban nem vagyok Kõzzétek való! De az ellenkezõ oldali megállapítások miatt. Határozatom végleges! Már a DEKO felé is beadtam "Le- mondásom"! Írásba ! És így nincs és nem is akarom, hogy legyen visszaút. Tegyetek azt, amit Akartok R.L.-val együtt! Úgy rendezzétek meg a "Hajdú Kupá"-t ahogy Tudjátok! De a DEKO- ra nem számíthattok! Ha olyan nagyra tartja magát R.L. álljon elõ és fizessen! Mert ô az egyedüli oka a történteknek! De az iskolára sem számítsatok! Semmire, amit én hoztam létre kapcsolatot! Ez nem bosszú, csak visszavonhatatlan visszavonulásom! Ha olyan nagyon "rossz" voltam, hogy örökösen "Bírálni" kellett és kigúnyolni az egész Hexázók elõtt, Mutassa meg õ, hogy õ hogyan Tudja megszervezni a "Hajdú Kupát" Veled együtt. Én Vasárnap délben a DEKO verseny után az Iskolából el- hozok mindent, ami az enyém! A többit leadom az az átadom az Iskolának! A Te tulajdonodat képezõ holmival azt Teszel amit akarsz. De még valami. Az a tény hogy Te kedves Feleséged "besegített sokat Tett az 1 napos Versenyért, akkor is és most is tiszteletet, megbecsülést és köszönetet érdemel! De egy szó sincs, hogy az anyagi oldalát a DEKO állta! Pedig ez sem elhanyagolható tény! Ezzel kapcsolatba is engem ledorongol a cikk, Téged, Titeket agyondicsér! Ez R.L.! Én azt kértem a Sziráki L.- tól az a bizonyos 4 oldalas levelem teljes terjedelmében jelenjen meg H. Híradóba! õ /állítólag / El is küldte R.L.- nak ezzel a céllal. Hát azért kértem ezt, hogy ne csak õk, Mindenki Tudja Meg az igazságot, és azt hogy mi is az oka visszavonulásomnak! Meggyõzõdésem Sokan - a Legtöbben Fognak másként vélekedni R.L.- ról, mint eddig! Ha egyáltalán meg fog jelenni a Cikk- ben a levelem teljes terjedelmében! És akkor Te is elolvashatod azt, amit én akkor és ott leírtam okoknak! Terólad és az én észrevételeimrõl Veled kapcsolatban nem írtam semmit. Ez a mi kettõnk dolga! S nem is akarok ezekrõl köztünk vitát! Ezzel zárom soraim, a továbbiakhoz, jó és eredményes sakkozást, sok sportsikert kívánok és ehhez jó egészséget. Db.1990. szept.6. H.H.,1990/9-10 üdv. Béla"

09.24. : Szeptember 9.-én kaptam kézhez a levelet. Mit mondjak, elkeserített. Vannak részigazságok benne, pl. 1.Miskolcon a III. Lenin kupán valóban mondtam, mikor a végén összesorsoltak a fiammal, hogy nekem a döntetlen is jó, de közös "megállapodásról" nem tudok. 2. Az egy napos Dekó versenyen tény, hogy többször is beszélgettem Rudolf Lászlóval, de egyszerûen nevetséges, amit Mányi Béla feltételez. Fenyegetései fájók és mellbevágók, miszerint mint valami kicsi jóistenke elvonja tõlünk a Dekót, s valósággal kitilt a Mûv. Házból. Sajnos a Dekótlanság valóságnak tûnik, három közeledési kísérletem is kudarcba fulladt. A Mûv. Ház- ban sem találtam elõször meghallgatásra. Kétségbeesésemben Rudolf Lászlót kértem, próbáljon meg szétnézni Miskolcon, Hátha ott meg lehet rendezni a versenyt. Ez idei hangulatom néhány morzsája : "Nem tudta átlépni saját árnyékát...Nem fogja fel ennek az egésznek a súlyát. Az õ neve alatt elindult egy versenyszervezés, elmentek a versenykiírások, ez nem gyerekjáték és sértõdõsdivel nem lehet elintézni... Így akarja megmutatni, hogy nélküle nem lehet Hajdú kupa?... Most már igazán bánom, hogy nem is olyan régen kardoskodtam a Szövetségnél további megbízatása mellett. Emberismeretem kudarcának fogom fel... Ha kéri a Dekó méltatását, nem hiszem, hogy nem jelent volna meg az újságban." Erõt merítve 09. 16.-án Császár Imrével elmentünk a lakására. Rövid eszmecsere után ideadta a bélyegzõt és a Gelencsér Mihálytól kapott megbízólevelét. 09.18.-án a Mûv. Házban átadta a dolgokat és a kapcsolatot, és megígérte, hogy a Dekónál megpróbálja visszacsinálni a pénz- ügyeket /??!!/ S közölte - valami bocsánatkérõ levelet várna a Szövetségtõl ??? Megérdeklõdtem a kollégiumban a költségeket, szállás 230 Ft 1 éjszakára, /3x230=690!/ ebéd 90 Ft, de csak 50 fõ felett fõznek. A Lublin étteremben 100 Ft körül /2x100=200 Ft/. Ez összesen 890 Ft. A nevezési díj 500Ft. Ez van. 10.05. : Végre jó hír, a cégem, a Hajdúsági Bõrgyár szak- szervezete 5000 Ft támogatást ad a versenyre. 10.11. : A Hajdúsági Bõrgyár igazgatója, Szentpály Gábor szintén 5000 Ft segítséget nyújt. 10.13. : Az Alföldi Nyomda sportköre Bobák Sándor munka- ügyi vezetõ közbenjárásával 3000 Ft egyszeri juttatást ad, s a játékszabályok sokszorosításával segít. 10.15. : A Magyar Gördülõcsapágy Mûvek egy szép Szász Endre által készített porcelán díjat ajánl fel. 10.16. : Kedves kolléganõm, Ferenczi Károlyné segítségével sikerült elintézni, - Sziráki Lászlótól és Rudolf Lászlótól megkapva a megfelelõ dokumentációkat - hogy a Hexasakk sakk Szövetségnek legyen végre átutalási betétszámlája, amely a következõ : MNB 349-98007 Hajdú-Bihar megyei Igazgatóság, Megyei Hexasakk Szövetség 709- 005746-2. Erre a számra bárki küldhet anyagi segítséget. Minden támogatást elõre is köszönünk. 10.20. : Frank István Szabadkáról 2 díjjal és több fiatal játékos elhozásával nyújt segítséget. 10.23. : Erõt öntött belém, hogy ennyien jöttek, és segítettek. Mindegyik Cégnek és személynek szívbõl köszönöm a hozzájárulását a III. Hajdú Kupa megrendezéséhez. Végül is köszönöm Mányi Bélának, hogy ehhez a katartikus alapvetõ fájdalom - félelem - öröm élményhez viselkedésével akarva - akaratlanul hozzásegített. Debrecen, 1990. 10. 23. Hexasakk Híradó, 1990/9-10

Megfoghatatlan, - mint a gömbvillám - az emberi elme mûködése. Sokszor pontos, tárgyilagos, szépen cizellált - más- kor meg következetlen, homályos, mondhatnám bugyuta, és meghökkentõen ostoba is tud lenni. Mindeme elmésség, elvesztett játszmáim elemzésénél borítanak vigasztalan harangsötétségbe. Szerencsémre eddig még senki sem kondított rám, az lenne csak a hangzavar, s nem csak vak lennék elõtte - utána, hanem süket is.

Sziráki L. Bódor S. III. Hajdú Kupa DEBRECEN 1990. október 21-23. 1.d5 Hdf8 2.Hdf4 g5 3.Bd1 Hhi6 4.i3 h5 5.Fe3 Fh7 6.h4 Fh6 7.Vc3 Vf10? /felesleges lépés, Hc6 a következetes/ 8.Fc4! /íme csapkod a vezérre és tempóval fejlõdik/ Vg8? /rejtély, d6 kötéstõl itt még nem kellett volna félnem / 9.hxg5 hxg5 10.Bh2 Hfh9? /Hg9! józanul egyszerû. Mit se láttam, de keserût tapasztaltam/ 11.Bd4 Fk5?? /negyedik rossz lépés- tizenegybõl, ez már csúcs, még mindig Hg9 követelõdzne, de nekem aztán mutogathatja magát. [Hall a süket, lát a vak, elszédít a hexasakk.]/ 12.Bxi6 /dönthetek már, ha ez egyáltalán döntés, tisztvesztés vagy bástyáért adhatok három könnyûtisztet. utóbbit választottam következetesen. Még elvergõdtem a 22. lépésig, míg nagy nehezen feladtam.../ 1-0

Bódor S. Kövér I. III. Hajdú Kupa DEBRECEN 1990. október 21-23. 1.Hdf4 f6 2.g6 fxg5 3.fxg5 e5 4.g6 i6 5.Hg4 Fg9 6.Fg3 Be8 7.h5 Hc6 8.Fh3 Be9 9.Vg2 Fe8 10.Bh1 Fxh3 11.Bxh3 Bd6 12.i4 Vf10 13.k3 Fd8 14.Hc3 Bf6 15.Hi5 Hb3? /de én sajnos nem használtam ki, gondolkodás nélkül léptem / 16.Bf1?/gyalogot nyerhettem volna d7-en, vagy h7-en. 16.Hxf6 Hxc1 17.Hxh7 Fxh7 18.Vxc1-gyel. Ez szépen elúszott, küzdöttem becsület- tel, vakon - míg az 55.lépésben végjátékban maradtam alul. És ugye a végjátékban egy gyalog a mennybe mehet. / 0-1

Frank I. Bódor S. III. Hajdú Kupa DEBRECEN 1990. október 21-23. 1.e5 g6 2.Hhf4 Hdf8 3.d5 g5 4.Fd4 Hc6 5.Ve3 Hi6 6.Hdc3 d6 7.Fc4 Fd7 8.e6 Bh6 9.He2 gxf5 10.Fxf5 Fb6 11.Vg3 Bg7 12.exd6 Fxd6 13.Fxd6 exd6 14.Be1 Be8 15.Hec3 He5 16.Vh1 Hg5 17.Fe4 Bie7 18.Ff6 Bg8 19.Vd3? Fxk1 20.Bxe5 Bxe5 21.Fh5 Ff3??/egyszerûen nem vettem számításba, hogy vezérrel üthetõ, így ahelyett, hogy nyertem volna két gyalogot a 21.-- Fxh5 22.Hxh5 Vxh5 23.Vxe5 Vxd5 24.Vxd5 Hxd5-tel, ekképp folytatódott/ 22.Vxf3 Vxh5 23.Hxh5 Hxf3 24.Kxf3 Bxc3 25.Kd2! /ezt a lépést nem vettem figyelembe/ Bg5 26.Hxi7 kxi7 27.Kxc3 /egyenlõ anyag mellett értünk el a végjáték- hoz, de az elmulasztott lehetõségek és biztatónak érzett állásom széthullása után, sikerült elrontanom és vesztettem a schnelles végfutamnál./ 1-0

Bódor S. M. Mackowiak X. Nyílt OB. BUDAPEST 1990. december 4-8. 1.Fe3 Hc6 2.Hdf4 g5 3.e6 Hi6 4.i3 Fg9 5.d5 b6 6.Fd3 Fh6 7.Hc3 Fb7 8.Vf2 Fa5 9.Hhf4 Fxc3 10.Hxc3 fxe6 11.dxe6 Fg8 12.Bd1 Fxd3 13.Bxd3 Hcf8 14.Bid4 Bg8 15.Vk2 Vf9 16.Ve1 Bf11 17.Bc4 Ve8 18.Bh2 Hh5 19.Fd4 Hk6 20.Fd5?? / ez felesleges / gxf5 21.Hxf5? / ez meg buta lépés, Fxf5 védte volna a helyzetet / Hg5 22.Ff3 Hxh2 (Még vontattam magam a 34. bábutolásig, míg kijózanodva feladtam.) 0-1 S most mondhatnám, hogy itt a vége... Tényleg , itt a vége? Debrecen, 1991.03.08. /Hexasakk Híradó, 1990/11-12

Gondolom a legtöbb sakkozó életében elõfordul, hogy a gyõzelem küszöbén egyszer - egyszer megbotlik, és fenékig ürítve a méregpoharat végül vereséget szenved. ( Hol az a döntetlen.) Ez történt velem Miskolcon 1991. március 15.- én. Az egynapos versenyen 2x30 perces partikat játszottunk. Sajnos nem írtuk a partikat, szerintem jobb lett volna, ha nyoma marad, talán akkor komolyabb az egésznek a hangulata. Tehát, - az elejét már nem tudom pontosan lépésrõl-lépésre, de van egy állás, ahonnan számomra nagyon emlékezetes marad, s szûkülõ indulatom feszült idegeimen megnyugodni nehezen tud. Talán egyedül csak az vigasztal, hogy már az idõzavarban jártunk.

világos: Kg1, Vf3, Bf1, Bf5, Hi3, Fe4, b1, c2, d3, g6, i2, k1 sötét : Kg10, Vb6, Bg9, Be6, Hc7, Ff9, b7, g7, h7, i6, k7 Következett :1.Fc3 Fxc3? Természetesen ez nem kötelezõ, jöhetett volna Be8, Be9 vagy Bg5/ 2.Bf10 Kh8 3.Bxg9 Kxg9 4.Vf10 Ki8 5.Vg8 Kk6 6.Vk2 Ki7 7.Bf10 Kh9 8.Bf11 Ki7 / eddig príma, de itt sûrû köd ereszkedett a fejemre, és nem láttam a mattokat. Pl.9.Hl4 Kl6-ra 10.Vxk7 matt, Kh8-ra 10.Vf10 matt, vagy még egyszerûbben 9.Vxk7 Kg8 és 10.Vh9 matt. Ehelyett én csökkentlátó, bugyuta, hétpúpú dromedár a következõket követtem el :9.Bxk7 Kh8 / még jó, hogy kibújik! / 10.Bk5 Kf9 11.Vf10 Ke7 12.Hf5 Kd5 13.Hxc3? / ez is hiba, de egy stáció következõ lépése, Vc4 jobb, de hát ilyen elmezavarban és abszolút sötétben / 13.- Bg5 14.Ke1 Bg2 15.Kd2 Bf2 / a mennykõbe, még ez is / 16.Vxf2 Vxf2 17.Kc1 Vxk6 / ez már egyenesen természetes, és a végszó : 18.Ha4 Hxa4 0-1 Elsõ zavaros gondolatom a parti után, hogy abbahagyom a sakkot. Késõbb alaposan kijózanodva, a régi alapigazsághoz és keserû magyar szóláshoz folyamodtam : Veszett már több is Mohácsnál. Debrecen 1991. 03. 27. Hexasakk Híradó, 1991/I

Mindennek betetõzéseként Rudolf László rávilágított az alább közölt soraival, hogy még ennél is vakabb és bugyutább voltam. Mit mondjak, nem a legkellemesebb érzés. : "Számomra is örökké emlékezetesebb marad ez a befejezés! Sok közöm ugyan már nem volt az események folyásához, - miután megléptem az 1. - Fxc3????? lépést. /Bódorral ellentét- ben én öt kérdõjelet biggyesztenék ez után a lépés után, mert fonalas mattot enged meg 5 lépésben!/ Derült égbõl villámcsapásként ért ellenfelem 2.Bf10 !!!!! lépése. Idõzavar lévén nem volt sok idõm végiggondolni, adjam fel azonnal, vagy lépjek még néhányat, hátha mégsem kapom be a fonalas mattot. Amikor Bódor 4.Vf10-et lépett, akkor kezdtem el reménykedni, hátha nem látja a mattokat! A nyerõ vari ugyanis ez volt : 4.Vf11 Kh8 5.Bf10 Kg8 6.Vg10 matt. Ezt a mattot láttam, a késõbbieket nem, s egyre magabiztosabban kezdtem lépegetni a királyommal. Talán sportszerûtlenségnek tûnik, hogy nem adtam fel azonnal, mikor láttam a mattot. Azzal védekezhetem, hogy nem elég a mattállást létrehozni, azt be is kell adni.! Mád, 1991. 04. 03. H.H., 1991/I Rudolf László"

1991 május 11.-én tizenöten jöttünk össze Debrecenben a II. Egynapos versenyen. Hét forduló egy nap alatt, igen megerõltetõ, még ha 2x30 percesek is a játszmák. Hagyományos sakkversenyeken nem is szokásos. 3-4 forduló az elfogadott gyakorlat. Mentségünkre szolgáljon a pénz szûkös volta, az anyagiak hiánya. Biztos fennmaradásunk szempontjából határozottan szükség van ilyen versenyekre. Legtöbb meghívás telefonon lett lebonyolítva, így versenykiírás nem lett küldve mindenkinek. Ezért nem okolható Vida László, hogy nem vállalta a játszmák írását. Az a sajnálatos, hogy több fiatal követte példáját, amit részben pedagógiai kudarcnak könyvelhetek el. Egy bizonyos önkontroll mindenkinek szükséges, mert ha valamit leírunk, annak már súlya van, felelõsséggel jár, - tehát óhatatlanul jobban odafigyelünk. Fokozottan érvényes ez a fiatalokra. A növekedésükre tekintettel sem lehet elhanyagolható, hogy nyomon követhetõ legyen mindenkori fejlõdésük játékuk stációin keresztül is. Majd ennek nyomán könnyebben tudjuk korrigálni apró vagy nagyobb megingásaikat, hibáikat és kapkodásaikat. S végül, de nem utolsó sorban, érdekes színfoltja volt ennek a versenynek Rudolf László magánkiállítása. A tavalyi tarcali versenyen mutatta meg nekünk Morbidiumok címû gyûjteményét. Nekem nagyon megtetszettek az egzotikus állatok, lepkék, tengeri kagylók, csigák és azokból önkényesen, de nem öncélúan összeállított kompozíciók. Már akkor gondoltam rá, hogy jó lenne, ha Debrecenbe is sikerülne elhozni. Ahogy elnézem a sok gyereket, csillogó, érdeklõdõ, rácsodálkozó szemekkel, amint nézik, - gondolom megérte. Jobban mutatott volna egy teremben megrendezni, mint Tarcalon, ahol az összkép sokkal meghatározóbb és megkapóbb volt, de így vitrinekben sem vesztett fényébõl, érdekességébõl és aktualitásából. Hogy miért aktuális? Mert az élet és halál mindig napirenden van, s az elmúlás utáni relikviák, csont, bõr, toll emlékképek variációjából az élet jelenlevõ mozgatórugói lehetnek azok a gondolatok és ötletcsírák, amit ezek a kompozíciók sugallhatnak. Nekem pl.: a Zsiráftatu, mint mese; a Csonthárfa, mint a némaság sivatagi hangjai; a Totemoszlop, mint varázslók misztikus eszköze; a Krisztusmadár, mint fantázia és hit az életben; a Tojáska, mint gyermeki játékosság; a Kapuõrzõ Démon, mint a valóságos dolgok átértékelése; és így tovább. Aki el szokott gondolkodni az élet értelmén és esetleges hiábavalóságán, annak tiszta szívembõl ajánlom ennek a gyûjteménynek a megtekintését. Ezúton is gratulálok Rudolf Lászlónak ehhez a nem kis pénzbe és fáradságba kerülõ kiállításhoz, és kívánom neki, hogy ezután is nyitott szemmel és alkotó, befogadó aggyal járja a világot, gyûjtse és variálja az ötleteket, ami nem csak a maga, hanem a mi épülésünkre is szolgálhat. Debrecen, 1991.03.27. Hexasakk Híradó,1991/I

Bede István minden elismerést megérdemel, köszönet neki a színvonalas rendezésért és versenykörülményekért. Több ilyen versenyre lenne szüksége sportágunknak a fennmaradás érdekében. Sziráki László meg nem alkuvó harcos felfogásban megérdemelten nyerte a versenyt, annak ellenére, hogy Börcsök László ellen jobb állást vesztett el az átkos idõzavarban. Amit viszont Börcsök nyert a réven, ugyanolyan körülmények között / s vele a 2.helyet is / elvesztette a Botkó Imre vámján. Gados László nagyon szépen és eredményesen indult, meg- verte Szirákit és Börcsököt, ellenem azonban szerencsémre mattkép-délibábot kergetve áttért franciasakkra. Sajnos történt egy sportszerûtlen epizód is, amit tudat alatt jobb lenne elfelejteni, s ami ismét felveti a bírószükséget. Az eset a Kövér - Kisimre parti végén játszódott le. Elméleti döntetlen állás jött létre, amit Kövér Imre folytatott idõre játszva / mint egyik kinevezett versenybíró /. Menti õt az a körülmény, / de nem igazolja/ hogy ehhez hasonló állásban a IX. OB- én Gárdonyban nyert ellene, szintén idõre játszva Botkó Imre. A parti akkor a játékosokból a verseny kezdetén választott döntõbizottsághoz került, ahol ellene ítéltek, s aminek egyik tagja volt Kisimre István. Tehát ezt felfoghatjuk revánsnak. Hivatásos versenyvezetõre ezért feltétlenül szükség van, /még ha pénzkérdés is / mert így csak elmérgesednek a kapcsolatok, lerakódnak apránként a nyomasztó rosszérzés, a megbántottság nehezülõ elválasztó falai, s ezek nem igen szolgálják a hexasakk szûkülõ útjának felívelését. Debrecen, 1991. 07. 30. Hexasakk Híradó, 1991/II

1.bélyeg : 1.350 ... 2.üdítô : 1.440 ... 3.díjak /kgst /: 3.200 ... 4.ebéd : 3.000 ... 5.toll, technokol : 674 ... 6.kávé, tea, édesség, sütemény, különdíjak : 3.000 ... 7.versenyvezetôi díj : 1.500 ... 8.schnellverseny díja : 2.000 ... 9.versenydíj : 8.000 ... 10.szállás : 8.832 ... 11.sakkórák : 3.000 ... Összkiadás : 35.986 Ft.

II. Újsághír :" Életének 76. évében elhunyt Fülöp Kornél Aranytollas újságíró." Kornél bácsi fiatalokat meghazudtoló fogékonysággal rendelkezett. 1987-ben felhívtam a Napló Sportrovatát, õ vette fel a telefont. Kifakadtam, hogy az újság tele van focival, a mi sportágunkat nem támogatják még csak a hír erejével sem. Azt mondta - van benne valami, pakolja össze a cókmókját, hexasakk mizériáit és jöjjön be a szerkesztõségbe. Bementem, hosszasan elbeszélgettünk és attól kezdve, ha szórványosan, hézagosan is, de azért jobban jelen van a hexasakk a debreceni Naplóban. Sajnos a IV. Hajdú kupáról igen rövid hír kerekedett, de ebbe már beleszólt a nem várt könyörtelen elmúlás. Emlékét megõrizzük.

III. A versenyvezetõ szigora - rend a lelke mindennek - érthetõ, gondolom nem túlzott követelés. Ezen a versenyen egy kis engedetlenség azt hiszem megbocsátható volt. Nekem külön öröm a fiatalok hexasakk iránti szeretete és lankadatlan játékkedve. A zsibongás talán a felszabadult, kötöttség mentes, családias légkör rovására irható. Tanulság: ha sikerül jövõre megrendezni a versenyt, egy elemzõszobát is kell szerezni.

V. 1 sakkóra javításra szorul. Schnellszindrómában szenved. 1 sötét királynõnek, 1 világos bástyának és lónak nyoma veszett.

VI. 34 céghez, KFT-hez, RT-hez fordultam támogatásért. A fent felsoroltak segítettek, ezúton is köszönet nekik érte. 4 cég válaszolt, hogy nem futja sporttámogatásra. 26 nem méltatott válaszra. Debrecen, 1991. 11. 06. Hexasakk Híradó, 1991/III

Gyalogoltunk eleget Szabadkán a IV. Palics kupán a szállás, a KGST piac és a versenyterem között. Milyen gyarló az ember, micsoda konfliktusok voltak és sajnos még vannak Jugoszláviában, ( ahol uszulnak ordas, vad eszmék, melyekbõl táplálkozik a gyilkos indulat, a megmagyarázhatatlan, nyomon követhetetlen hontalanság, s ahol ismeretlen a véres testi restség. Ahol a fehérrõl kiderítik, hogy az biz fekete, s a feketérõl, hogy inkább vörös.) s mi meg csak sakkoztunk, vásárolgattunk, s egyéni sérelmeken töprengtünk, vívódtunk. Bár valószínû, hogy ez az egész világ számos ilyen kis apró jelenésekbõl, vívódásokból evõdik össze. Az egyes ember a saját bajára a legérzékenyebb, de nem zárhatja ki a környezõ világ jótékony, vagy elrettentõ hatását sem. Éppen emiatt ezúton is köszönet Kisimre Istvánnak, Frank Istvánnak és a többieknek, hogy ez a verseny létrejött és kitûnõ körülmények között zajlott le. Külön öröm, hogy helyet kaptunk, ha csak pár sor erejéig is, az egy idõben zajló hagyományos sakk, nõi zónaközi döntõ szép kivitelû bulletinjében. Példa a saját bajokra :

Nem akarok vele foglalkozni, mégis állandóan elõjön, nyûztet, borzolja kedélyem és nyavalyás tõle hangulatom, /bár csak ennyin múlna - nem akarok senkit megsérteni, kioktatni - de mégis! / ki kell írnom, hogy megnyugodjak. 1991, IV. Palics kupa, Szabadka, utolsó forduló. A ponton lehet csendesen, jogosan, igazságosan, szépen, na látod, hogy megmondtam módon osztozni. Csak éppen úgy, ahogy Sziráki és Gados tette, nem! Bohócot csinálva több versenyzõtársból. A két bíróból azért nem, mert õk nem nézték, vagy nem látták a parti végét?! Sajnos ez a parti engem közelebbrõl érintett, mivel ezen is múlott a végsõ jobb helyezésem, amire a 4.parti után nem számíthattam. Három vereség nagy úr, ennél már csak a négy a nagyobb. Nem is bántott volna, ha nem úgy történik, ahogy megesett. Miután megvertem Kisimrét és Poljakovic Szabóval remizett, csillant meg elõttem a harmadik hely. Ami várható volt : Sziráki gyõzelemre játszik, ha Rudolf veszít Tumbas ellen, nyeregben lehet. Mivel Rudolf szép partiban nyert, így magasan és megérdemelten vitte haza a kupát, Szirákinak jó lehet most már a döntetlen, ha most remire adják, megfelelõ búskomorsággal gratulálok, hiszen mondom- ez benne van a pakliban. Én közben elmentem levegõzni, mikor visszaértem hallom valami furcsa esemény van a második táblánál. Ide fordulat, oda fordulat, már csak az õ partijuk ment, mintha ezen múlott volna az életük, majd Gados órája leesik, tovább játszanak, majd 1-2 perc múlva remi. Én már nem is tudtam nézni, átlátszóbb volt, mint Ciccolina bugyogója. Érvek : Rudolf szerint - Sziráki óraleesés után is meg akarja mutatni, hogy be tudja mattolni Gadost. Az én vétkem - mikor Sziráki felállt az asztaltól /ekkor még játszott Rudolf / mondtam neki, - nagyon óvatosan játszotok. Ami nem volt etikus, de nem tudtam magamban tartani. Talán érthetõ a helyemben, talán nem, de úgy vettem észre, ezeket a dolgokat nem csak én láttam így. Sziráki - azért csinálta, mert szóltam neki és a többiek is súgtak - búgtak. Hát nem tudom, a dolgokat lehet fokozni, lehet egyszerûsíteni. Ha ellenem szólt, talán megértem és megérdemeltem, De a többieknek miért ?, a IV. Palics kupának miért ?, és egyáltalán miért ? Debrecen, 1991. 11. 26. Hexasakk Híradó, 1991/III

" Olvasói levél 1. Talán nem írtam volna, ha nem olvasom a híradóban Bódor Sándor írását. Nem tudom ott mi történt, nem voltam jelen, de olyat nem hiszek el, hogy Sziráki nem veszi észre az óraleesést... Budapest, 1991. 12.05. H.H., 1991/IV Vida László"

" Egy-két gondolat a Sziráki - Gados szabadkai döntetlennel kapcsolatban. /Válasz Bódor Sanyinak! H.H.1991/III 20.oldal./ Elõször is le kell szögeznem. Gadosnak semmi köze nem volt a "bohóc csináláshoz". Teljes mértékig az én akcióm volt. Érveim cselekedetemhez : 1. Az utolsó partihoz úgy ültem le, hogy vereség esetén sem lehettem volna rosszabb, mint 2.helyezett. Ezért elhatároztam parti elõtt, hogy úgy is tartozom Gadosnak, meg a sportszerûségnek, és mindenképpen nyerésre játszom. 2. Két fordulóval a verseny vége elõtt szóltam egy kicsit a hangulatilag letört Bódor Sanyinak, hogy hajtson még, mert könnyen lehet 3., mert mi / Rudolffal /úgy is nyerés- re játszunk az üldözõk ellen! 3. A sikerült hamar elég éles mederbe terelnem terveim szerint. Kedvezõbb állásra tettem szert, bár Gadosnak is jó játéka volt. Parti közben természetesen néha a szomszéd Rudolf - Tumbas partit is néztem. 4. A 4. órában a helyzet számomra kicsit romlott, mert Tumbas gyalog- és jelentõs idõhátrányban vesztésre állt, míg Gados, mivel csak döntetlenre játszott, le is cserélt egy pár tisztet. Jött is a remi ajánlat, amit én elutasítottam. 5. Körülbelül fél óra volt hátra, amikor Rudolfnak 5 gyalogja és egy huszárja volt Tumbas 1 futójával szemben, és 1 perce volt még Tumbasnak, ami annyit jelent, hogy döntetlennél nem lehet jobb eredményt elérni. Döntetlen is Rudolfnak kedvez velem szemben. Tehát eldõlt a verseny az én partimtól függetlenül! 6. 15-20 perc lehetett hátra, amikor Sanyi sétám közben odaszólt nekem, hogy elég óvatosan játszatok. Meg kell jegyeznem, elõtte még két kibic is tett hasonló megjegyzést, melyekre elég arrogánsan csak annyit mondtam, hogy jobb lenne, ha partit figyelné, és nem a események alapján ítélnének! 7. Rudolf nyert, én meg emésztettem Bódor gondolatát, és közben elnéztem egy minõséget. Körülbelül 5 és 10 perc volt hátra a javamra. Ekkor jött az újabb remi ajánlat. Én újra elutasítottam, mert még mindig meg akartam verni Gadost. 8. Ha idõvel is, de sikerült nyernem, de nem szóltam még 5 percig /ebbõl Gados 3 perce leesett/. 9. Vártam Gados feladását, emésztettem Bódor és a kibicek mondásait! 10. Végül mivel Gadosban volt annyi kitartás , hogy küzdött a lehetetlen döntetlenért, úgy ítéltem meg, jobban megérdemli a 3. helyet, mint Bódor Sanyi! és ezért döntetlent ajánlottam, amit õ elfogadott. Budapest, 1991. 12. 11. H.H.,1991/IV Sziráki László"

A XI.OB. stílszerûen a Tolna megyei, hatszög alakúra tervezett és épített oktatási központban zajlott le. Menet : a miskolciakkal Lajos bá' instrukciójára leszálltunk a vonatról Alsótengelicen azzal, hogy kb. 2 kilométerre van a versenyszínhely. Ezzel szemben gyalogoltunk majd egy órát, a frász majd kitört bennünket, mert olykor - olykor olyan érzésünk támadt, hogy talán pont ellenkezõ irányba cammogunk. Nagy lett az örömünk, s megkönnyebbülés mikor megláttuk a kívánt épületet, elõtte Rudolf Lászlóval, aki somolyogva és rosszallóan nézett ránk, hisz õ megszervezte a szekszárdi hidat. A versenynek külön színfoltja volt a 10 fõs iskolás csoport, akik az elsõ forduló zajongós, nyüzsgõs kezdése után profimód alkalmazkodtak a csendesebb légkörhöz. Félõ, hogy ez a verseny is egyke marad, mint a harkányi, bajai, sömjénmihályfai, szolnoki, tarcali... versenyek. Bár a maga nemében így is van diszkrét bájuk, és van értékük, vonzási körük. Nem mellékes, hogy így mi játékosok sok felé megfordulunk terjesztve játékunkat, de nekem hiányérzetem van, visszavágyom az egyes színhelyekre, mivel mindegyikhez fûzõdik valami emlékmorzsa. Mint pl. : a tengelici gyaloglásunk, ahol méla kérõdzõ tehéncsordával találkozva, most már nem igen tudnám megmondani, hogy mi néztünk rájuk búsan vagy õk miránk bõszen csodálkozva. Debrecen, 1991.12.18. Hexasakk Híradó, 1992/I

A cím a mai világban fokozottan érvényes, úgy a politika, az élet, s a sport terén is. Nem véletlenül került vezetõ helyre a politika, hisz ez határozza meg elsõsorban az egyes emberek életét, pozitív avagy negatív irányba. Az minden ember belsõ öntörvényû valósága, hogy miként látja helyzetét, csak az a szomorú és megrendítõ, hogy ezt az öntudat-szövevényt a külsõ, s egyre agresszívebb nem természetes törvények zilálják mind zûrösebbé, hogy azt ne mondjam kilátástalanabbá. Az én világom döbbenetei; sorra szûnnek meg a munkakörök amibe az elmúlt két évben sodródtam, egy cégen belül, - mint meós, irattáros, igazgatási ügyintézõ, telefonközpontos - most épp az éjszakai portásságnál tartok, (ez már egészen közel van a kapuhoz, innen már nem eshetek nagyot) ami szintén nem tûnik véglegesnek, hisz a cégünk már az alapanyagok eladásánál tart, a "mozdítható" épületek zsibvásárán már régen túl vagyunk. Én próbálom a rossz ellenében a mindenkori jót megkeresni, s mivel a nappalaim felszabadultak, a számítógép csínját-bínját akarom elsajátítani. Majd a jövõ eldönti, hogy jó lóra tettem-e, minden esetre a számítógépé a placc, s ebbõl egy fikarcnyit sem engedek. Elvégre cél nélkül sunyiló-vakhajó lehetnék a nyílt tengeren. (Hol az a tenger?) Most tehát az IBM PC/AT számítógéppel birkózom. Ez idáig õ az erõsebb, de az idõ jótékony múlása remélem megszünteti a köztünk levõ mélysötét akadályokat, s felvirrad, mint a "látástól a mikulásig !, vagy vakulásig?" Célkitûzésem pl.; a Hexasakk Híradó gördülékenyebb informálását, kiszolgálását megszervezni, s megkönnyíteni a gép adta lehetõségen belül. Bevallom õszintén nem önzetlenül teszem, határozott vágyam, hogy az így megszerzett alapvetõ tudás a magánéletem buktatóin is átsegít. Egyelõre nem tudom mi lesz az 5.Hajdú Kupával. Több oldalról várok segítséget, de eddig még halk neszezést sem hallottam, csak harsány csendet görget minden nappal, s nekem most már minden éjszaka is. Szívesen fogadok el segítséget hexázók részérõl is (sõt),úgy tanácsban, mint tárgyi vagy anyagi formában. 1991 december 22-én várakozáson felül tíz játé- kossal megrendeztük a 4.Debrecen bajnokságot. Sajnálatomra és borúmra azóta sem nagyon járnak edzésre, itt áll pedig majdnem üresen a terem hetente két alkalommal. Félõ, hogy végül elveszik vagy elfoglalják tõlünk az érdektelenséget és közönyt látva. A gyorssakk szabályai szerint 2x30 perces partikra természetesen erõsen rányomta bélyegét a játszmavégi átkos, ködös elnézések kuszasága. Lejegyzek ebbõl a bajnokságból pár játszmát elemzés nélkül, ujjgyakorlatként. Ezekbõl a partikból is leszûrhetõ tanulságként, hogy erõsen ráférne a társaságra a gyakorlás, a csiszolódás, a számításfa megmászásának nyaktörés-nélküli tudománya. Bízom benne, hogy nem lesz mindig ilyen kihalt a debreceni hexasakk klub. Debrecen, 1992. március 17. Hexasakk Híradó,1992/1

Újra az a kis lelkes, a hexasakk jövõjéért aggódó mag találkozot Tatabányán, akik az utóbbi idõben szorgalmasan, anyagiakat nem sajnálva, eljárnak a versenyekre, ezzel is hozzájárulva sportágunk életben maradásához. Örvendetes, hogy már másodjára sikerült egy serdülõ csoportot indítani,játékkedvüket és szorgalmukat látva biztató a jövõ. Az évrõl-évre csökkenõ létszám, remélem nem veszi el a kedvét és erejét Bede Istvánnak az áldozatos, de ezzel szemben cseppet sem hálás szervezõ munkától, amiért ezúton is szívbõl jövõ köszönet. Azt hiszem a többi versenyzõ nevében mondhatom, jövõre szerényebb ellátás és gondoskodás mellett, avagy ellenére is elmegyünk Tatabányára. Ami az elsõ helyemet illeti, mondhatom nagy szerencsém volt, sok kis alkotórészbõl összemaszatolva. Ellenfeleim általában hamar, még a játszmák elején hibáztak, könnyen elõnybe kerültem, viszont az én hibáimra ezúttal nem csaptak le, s kellõ szigorral nem torolták meg. Idegpályáimat csak a hûs tavaszi szél borzolta, ami még mindig jobb és megnyugtatóbb, mint egy parti feladása. Említésre méltó Gados László ellenem bevetett újítása, amit szerencsémre nem a legerõsebb lépéssel fojtatott, de lássuk a medvét. Rudolf megnyitással a 1.Hdf4-gyel nyitott, én a mostanában divatos, e5-tel válaszoltam, 2.fxe5, Vxe5 3.Fg2,Fd6 4.Hfi3,Vl3 5.Fxd6!? mi a szösz, mondom magamban - elnézte a minõséget, s gyorsan leütöttem a bástyát Vxi1, erre ö abban a minutumban 6.Fe5-öt lépett minden gondolkodás és sopánkodás nélkül. Rám tört a nehézség, s húzott-nyomott a székhez, itt van valami, itt még baj is lehet, itt valami vari van, itt ki lehet kapni, - lefogta a vezérem egyetlen kimeneteli mezõjét, hosszas agytörés után megtaláltam a g5-öt,a gyalog nem üthetõ a Fxi3 miatt. 7.Hk5 jött tempóval, most megfontolandó, hogy visszaadjam-e a minõséget Vl3-mal, de ebbõl elõnyösebben jönne ki világos. Be7-et léptem, 8.Fxg5? jött, megkönnyítve dolgom. A megfelelõ fojtatás a Hh4!, amire oda kell adnom a vezérem a két bástyáért, s az már egy másik játszma.Fxk1-et léptem, majd a vezérem kiszabadult. Ezt a variációt kipróbálásra és tovább fejlesztésre ajánlom azoknak, akik a vezérnek a bástyák elleni küzdelméhez akar adalékokat keresni. Egyúttal, ha nem merül fel ellene kifogás, ezt a varit - Gados-cselnek javaslom elnevezni. A hexasakk fejlõdése érdekében minél több ilyen újítást - - gondosabb kimunkálással- kívánok. A verseny pozitívuma volt még, amikor Vámosi Albert bemutatta, hogyan lehet két huszárral bemattolni az ellenfél királyát. Ezzel egy régen vitatott téma zárult le, amiért köszönet és gratuláció. A verseny után készítettek velem egy riportot, ahol általában a pénz hiányát okoltam fejlõdésünk gátjaként, de gondolkodva a témán, van itt még egy fontosabb dolog, ami nekem igencsak fájó. Az emberek hozzáállása, amely lehet elutasító, elnézõ vagy elfogadó. Nézzük pl. a labdát, viszonylag sok sportág alakult ki, ami ráépül, van kispályás, nagypályás, és mûvelik sokan oda-vissza. Ezzel szemben a sakkozók, mint egy eleve elrendeltetés alapján, nem fogadják el a hexasakkot. Mondhatnám gõgösen, úri módon elutasítják, mintegy sértésnek veszik jelenlétét, elutasítják, ezzel kívánva életképtelenségét kinyilvánítani. Természetesen ez nem vonatkozik mindenkire, a kivételek erõsítik szabályt, de itt Debrecenben ez a megrendítõ tapasztalatom, s vélem sok hexasakkozónak vette el a kedvét máshol is. A sokszor lenézett futballisták át-át rándulnak pl. a kispályás focihoz és jól elszórakoznak, ezzel szemben az - intelligens, szellemi plafonon - lévõ, talán ezért túl érzékeny sakkozók csak a négyszögben érzik jól és biztonságban magukat. Pedig mi hexasakkozók nem akarunk tõlük elvenni semmit, inkább adni szeretnénk valami újat, amiben esetleg egyesek még jobban megtalálhatnák, saját erõbõl, önkifejezésüket. Ebbõl is látszik milyen nehéz a dolgunk, de javaslom ne veszítsük el kedvünket, s ha lehet, - bár ez igen hangzatos s talán maga a szó eléggé le van járatva, mégis, töretlen hittel hexasakkozunk tovább. Debrecen, 1992. május 6.

Kollár Attilával én nem találkoztam sem versenyen, sem azon kívül. Sajnálom, hogy fiatalon ment el. Életét nem tudta igazán kiteljesíteni, bár sokan vannak közöttünk olyanok, akik félve keresik helyüket és boldogulásukat a világban. Pedig ez a világ most nagyon mostoha, a szörnyû polgárháború miatt. Szerb öl horvátot, muzulmánt, horvát muzulmánt és szerbet, muzulmán szerbet vagy horvátot, de az is lehet, hogy éppen a testvérét, rokonát. A politika könyörtelen mételye rágja a szeretet hajszálgyökereit a volt Jugoszlávia területén. A mi beutazásunkat is megnehezítették Röszkén, a szerb vámos 1000 márkát követelt felmutatni fejenként, mivel nem volt nálunk visszazavart bennünket. A magyar vámról telefonáltunk Kisimrééknek, s amíg értünk jöttek, a két határ között, a senki földjén hexáztunk majd 5 órát. Ezért csúszott a verseny, s a tervezett 2x1 órás partik helyett, 2x30 perceseket játszottunk. Visszautazásunk sem volt igazán leányálom, kb. 8 órát vesztegeltünk, csúsztunk-másztunk a tompai vám elõtt, míg nagy nehezen átengedtek. Mi csak nyomasztó hangulatot és reménytelen légkört tapasztaltuk, karöltve a közöny és fásultság beletörõdésének fájdalmas, katartikus érzésével. Nem tudom mi a jobb, nem megélni, átélni, vagy túlélni.

Ez a verseny a harmadik fordulóban pártolt el tõlem, amikor szelíd huszárom vakvezetésem folytán ingyen adtam oda Rozák Bertalannak. Hivatkozhatnék itt Sziráki László zavarkeltésére, amit a versenyvezetõkkel folytatott a gyerekcsoport idõbeosztásáról a parti elején, de hát nekem ezért nem volt muszáj fel-felugrálni és kiszaladgálni minden gyorsan megtett lépésem után, követve és csitítva az események elfajulását. Ellenfelem ki is jött csendesen utánam és közölte velem, - ütésbe tetted a huszárodat. Mit mondhattam volna mást fájó szívvel, - hát akkor üsd le. Sajnos a veszekedésnek lett még más következménye, fõleg ennek nyomán kialakult további nézeteltérések hatására mondott le a Borsod megyei vezetõ tisztségérõl Rutkovszky Tibor. A verseny pozitívuma, hogy három korcsoport gyûlt össze; gyerek, ifjúsági és felnõtt. A gyerekek között örömömre a debreceni Sütõ Péter második helyen végzett. Emlékezetes marad számomra, bár nem éppen etikus, hogy Deme Lajossal gyors döntetlent produkáltunk, egy jó zaftos szalonnasütés és baráti borozgatás érdekében, a Lyukótetõi kertjében.

Megszületett eddigi legrosszabb eredményem. Van-e még mélyebb gödör? Bár természetesen a 0 pont is eredmény. Mentségemre szolgáljon, hogy nem is akartam eljönni erre a versenyre, hiszen most halt meg édesapám, de mivel a 12 éves Alen Zseljeznik is nevezett Debrecenbõl, nem akartam, hogy lemaradjon. A történethez tartozik még, hogy azóta abbahagyta a hexasakkozást.

A verseny létrejöttének segítõi, akiknek ezúton is megköszönöm önzetlen támogatását: 1. UÁMK Közösségi Ház 2. Magyar Hexasakk Szövetség 3. Debreceni Polgármesteri Hivatal Sportosztály 4. Hajdúsági Bõrgyártó és Kereskedelmi vállalat 5. Dani Péter 6. Erdei László És végül, de nem utolsó sorban azoknak a játékosoknak, akik eljöttek az V. Hajdú kupára. Ezzel is hitet adva az ezután is elõforduló nehézségek elviselésére és leküzdéséhez. Külön köszönöm Sziráki Lászlónak, Rudolf Lászlónak, Deme Lajosnak, Kisimre Istvánnak és Putzer Andrásnak, hogy segítettek a helyi játékosok értesítésében és beszervezésében. Debrecen, 1992.október26.