A sakk elméletével hadilábon álltam, egyenesen idegesített, főleg a megnyitások különféle rendszere, mivel úgy éreztem, hogy nekem ennek teljes megismerése és elsajátítása lehetetlen. Mi lehet ennek az oka? -foglalkoztatott módfelett ez a gondolat. Idő, pénz, munka, más elfoglaltság, felfogóképesség, kitartás hiánya, vagy talán az, hogy elég későn, 25 éves koromban tanultam meg sakkozni?

   3-4 évig a DVSC megyei sakkcsapatában, spontán tanultam és könyvekből. Egyesületünkben csak fizették az edzőt, /persze minimálisan/, de elméleti oktatás, mint olyan, ami hasznos lett volna, hiányzott. Majd nyolc évig egyáltalán nem sakkoztam. Család, gyerek, munka és hosszabb betegség okán. 1984-ben kezdtem újra sakkozni, majd később 1986-ban megismertem és megszerettem a hexasakkot. Nagy különbségeket vettem észre. A sakkban meglehetősen nehezebb előre jutni. Van egy komoly réteg, akik megtanult, bemagolt, begyakorolt megnyitási, taktikai sémák birtokában könnyedén lesöprik az új, bimbózó, eredeti, de nem eléggé átrágott, megfontolt elgondolásokat. Bár most az utóbbi időben Dr. Kántor Sándor lelkiismeretes munkájával a D. Betű csapatánál komoly edzői, munka folyik. Sok érdekes és követésre méltó útmutatást kapok. Mégis 10-15-20 lépésig ismert megnyitások vannak, sablonok. Sokszor, amikor ilyen variációkba kerülök, szinte kínosan érzem magam, nem találom helyemet a saját bőrömben, nem bizserget belülről a játék, az alkotás szépsége, magyarán szenvedek a más köntösében.

   Furcsamód sok embert az nyugtat meg, hogy ismert, alaposan feltérképezett, kitaposott úton jár. Gondolom mind a két alapállás teljesen emberi és könnyen érthető. A sakkal szemben, vagy talán inkább mellette, a hexasakk az új felállásával, frissességével elemi erővel megfogott fellelkesített. Ez most valami más, valami eredeti. Olyan játék, ahol egyelőre tényleg közvetlen a táblánál dől el a küzdelem, a játékosok fantáziájától függően. Persze ennek is kezd kialakulni az elmélete, mindig azonos a parti kezdetén a figurák helyzete.

   Paradox módon éppen én próbáltam elkezdeni a megnyitások taglalását, hogy ezáltal is haladjon előre ügyünk, amit pl. a Szovjetunióban Volkov művel sikeresen. Így aztán már hexasakk versenyeken is voltak olyan érzéseim, hogy előre kidolgozott variációk köszönnek vissza. Valószínű, hogy ez egy ördögi kör, ami mindig visszatér!

   Ezért olyan szimpatikus nekem Benkő Pál sakknagymester Reformsakk című cikkében felvetett javaslat, ami a sakk felfrissítését és a megnyitások túlburjánzott megnyirbálását veszi célba. /Megjelent az 1989. 12-es és az 1990.1-2-es Sakkéletben./ Megdöbbentő és elgondolkoztató, hogy már 1905-ben foglalkozott ezzel a témával Bekey Imre Gábor. Milyen jól látta előre a sakk problémáit, de elszomorító, hogy mennyire nem vették figyelembe akkor sem. Így van ez most is. Azok akik tehetnének érdekében nem mozdulnak. Biztos azért mert az már nem az ő érdekük, s ezt valahol meg lehet érteni. Az elért eredményekhez jogosan ragaszkodik az ember. Én azt mondom, nem arról van szó, hogy a régit, a már elért eredményeket szüntessük meg esztelenül, hanem arról, hogy biztosítsunk teret az új továbbvivő elgondolásoknak, eszméknek, ideáknak, s a lehetőségek birtokában kristályosodik és kiválik az, ami maradandó és időálló. A hexasakkban még nagyon sok aranytartalék, feltáratlan, rejtett lehetőség, akár meglepetés is van, de azért nem ártana ennek keretein belül foglalkozni a sakkreform gondolatával és kipróbálásával.

   Az eszme a következő : a gyalogok alapállásban vannak felrakva. A saját gyalogjai mögött mindkét játékos tetszés szerinti sorrendben és mezőre, felváltva rakja le figuráit. Arra ügyelve, hogy a futók ne kerüljenek azonos színre. Minden bábú-letétel egy lépésnek számít, tehát az óra váltakozva megy már ezalatt is. Ha elfogynak a tisztek, lépésekkel folytatódik a játék. A hexasakk többi szabályai változatlanul érvényesek.

   Itt is, mint máshol, az elmélet próbaköve gyakorlat. Nézzünk meg egy gyakorló játszmát, amit a fiammal váltottam:

Bódor Tamás - Bódor Sándor

                                1.Bf3 Ff8 2.Hg3 He8 3.Fe3 Hg8 4.Vd1 Fd8 5.Fh2 Bg9 6.Bg2 Be9 7.Ff1 Fd9 8.He2 Kf11 9.Kh1 Vg10

           /A figurák elhelyezésénél mindenki megvalósíthatja, természetesen az ellenfél terveire fokozottan figyelve, stratégiai elképzelését, és ez egy új, érdekes fázist nyit játékunkban. Miután a figurákat a gyalogok mögé kell elhelyezni, egyik fél sem érhet el kirívó, döntő fölényt./10.g5 c6 11.Bg1 Fh8 12.Fg4 Hd5 13.Hc3 Hi5 14.Hf6? /Fi3 elkerülte volna dupla gyalog létrejöttét/ Hxg4 15.hxg4 e5 16.Fg2 Fc7 17.d4 exd4 18.Fxd4?/ exd4/ Bxe4 19.Fxf8 Hxf8 20.Hxd7 Fk4 21.Bge2?/ i3-mal védeni kellett volna a bástya behatolását/ Bh2 22.Kf2 Fxg2 23.Bxg2 Bxg2 24.Kxg2 Vxc3 25.Be3 Vh6 26.Bf4 Hd5 27.Bd4 Vi4 28.Ki1 Bxd7 29.c4 Vxg4 30.cxd5 Ve7 31.Vb3 Fxd5 0-1

---

Mi az előnye ennek a kezdésnek?
    "Nem kell a játék megkezdése előtt huzamosabb felkészülésre időt pazarolni, felkutatni az ellenfél játszmáit, megnyitást választani, s ezt tanulni. Félni sem kell az ellenfél felkészülésétől, mivel neki sincs erre lehetősége. Nem valószínű, hogy két hasonló felállás /megnyitás/ ismétlődik. Itt a két játékosnak gondolkodni és alkotni kell attól a pillanattól kezdve, hogy leülnek a tábla mellé, mivel nincs tankönyvük, amely megmutatná a megnyitás manővereinek finomságait. Ez csatája két személyiségnek, akik csak a saját elképzelésükből és gyakorlatukból meríthetnek."

---

Debrecen, 1990.04.05. Bódor Sándor
Hexasakk Híradó, 1990/5-6