Embedded Files
Kazohínia
Kivaghy:
És végre elérkeztünk a kedvenc könyvemhez, de mindjárt elnézést is kérek a többiektől,…… tulajdonképpen az itt levő könyveket, mindegyiket kedvelem, hiszen én hívtam meg az írókat. Nem is tudom megmondani miért ez a kedvencem, nyilván érzelmi okokból, szóval mentálisan rezonálok rá, ezért nem is tudok logikus indoklást adni. Elvégre én is Gulliver, azaz ember vagyok.
Már régóta foglalkoztat a gondolat h. a kedvenc, már részben elemzett könyveket össze kellene hasonlítani. Különböző összehasonlítási listákat, kategóriákat kellene felállítani. Most meg is teszem. Bár így nyilván az eddig még szóba sem került könyvekről is szó lesz, ezért újfent elnézést kérek, de mégis elkezdem az összehasonlításokat.
Szóval mely könyveket, pontosabban mely országokat hasonlítom össze? Ugyanis minden könyv egy-egy országról, társadalomról, rendszerről szól, hiszen utópiákról beszélünk.
Nyilván utópia országa, mint az első barangolás, a kiindulás benne lesz. Aztán a Nyihahák országa Swift remek könyve. Majd Faremidó országa következik, Karinthy írta meg. Aztán következik a Szép új világ, országa Huxley alkotása. A következő két ország a még nem elemzett Hinia, és Behinföld Szathmáry könyve, ill. elképzelt két társadalma, de egy könyvben. Címe: Kazohinia. Tulajdonképpen ez a két egymással ellentétes, de egymással összefüggő két ország egy könyvben jelenik meg, sok gondolkodás után úgy látom helyesnek, ha úgy elemezem őket, mint két különböző, de bizonyos vonatkozásokban összefüggő ország. Aztán jön Orwell 1984 c, könyve, illetve annak országa Óceánia. Na és persze, a valóságos emberi világ, pl. Anglia, vagy egy átlagos ország, szintén ott van az összehasonlítási sorba.
Amely országok e összehasonlításokból kimaradnak, bár néha hivatkozom rájuk, az: Liliputi, majd az Óriások országa, A Vakok országa, továbbá Capillária, valamint a Mátrix ország, gondolok itt a filmre. Ezekről az alkotásokról már volt és még lesz szó, de most elsősorban: Utópia, Nyihahák országa, Faremidó, Szép új világ, Hinia, Behinföld, Óceánia, és egy átlagos valóságos ország kerül összehasonlításra.
Ami szembetűnő és lényeges, h. ahogy megyünk előre az időbe, a lehetséges „fejlődés” útján, meglepődve látjuk, hogy az utópia (pozitív jövőkép) irányából megyünk a disztópia (negatív jövőkép) felé. Vagyis utópiából egy összességében jó, demokratikus, boldog országból eljutunk Óceániába a totális diktatúrába, a borzalmak országába. Pontosabban Utópia (1510-s években írták) mint mondtam összességében egy pozitív ország, a Nyihahák országa (1720-s években írták) ugyancsak boldog ország, Faremidó (1916) szintén, viszont a Szép új világ (1930-s években íródott.) már kétségesen pozitív.
Hinia ami most kerül bemutatásra a Nyihahák országához hasonlóan összességében pozitív ország, bár itt az író már jobban rávilágít az ember nézőpontjából látott negatívumokra, viszont Behinföld egy meglehetősen szörnyű eszetlen ország, még akkor is, ha meglehetősen nevetséges. (Kazohinia 1941-ben jelent meg.) És végül, ahogy mondtam, Oceánia a borzalmas diktatúra országa. (1984 c. könyv az 1945 utáni évek alkotása). Persze a negatív országokban is vannak pozitív dolgok. Amikor pedig azt mondom, h összességében „pozitív ország”, nem jelenti azt, h. ne lennének benne, visszatetsző, kritizálható dolgok. Inkább azt jelenti h. amennyiben képesek vagyunk egy kicsit feljebbről (kevésbé szubjektíven) nézni a társadalmakat, akkor az említett társadalmak (utópia, nyihaha, faremidó, hin) összességében jobbak, fejlettebbek, mint a valós emberi társadalmak. Érdekes, h. sok elemző, aki éppen az adott kellemes kis életéből indul ki, vagy éppen a „ez a világ a viszonylag legjobb” nézőpontból indul ki (szóval nem hajlandók még a második emeletre se felmenni), ők meglehetősen pocséknak tartják a felsorolt társadalmakat.
Visszatérve, a negatív tendencia azért meglepő, mert a fejlődés szerint pont fordított sorrendnek kellene kialakulni. Azért a valóságos fejlődés ennél kedvezőbb. Igaz egyre ellentmondásosabb. Mindenképpen ellentmondásos, mert ha háborúk oldaláról nézzük, akkor az idő haladásával egyre borzalmasabb háborúk alakultak ki. És valóban kialakultak totális diktatúrák is, de azért átlagosan mégis a feudalizmusból (pallosjogú úr-jobbágyszolga) eljutottunk az újkapitalizmusba (úr- jogokkal rendelkező, de átvert alkalmazott). Nem akarok itt részletesen a történelmi fejlődésre kitérni, hiszen ez egy külön vastag iromány lenne, csak arra utalok, hogy a valóságos fejlődés kicsit pozitív, ugyanakkor ellentmondásos. Mégis miért lehet az írók fejében, lelkében (és általában az emberekében is) egy negatív fejlődés, vagyis hanyatlás? Valószínűleg azért, mert az élet egyre több veszélyt rejt magába, a jövő egyre fenyegetettebb. Atomháború, túlnépesedés, világjárvány, klímakatasztrófa, stb.
Tehát hiába van egy enyhe pozitív fejlődés (nagyobb az önrendelkezés, igazságosabb a társadalom, hosszabb az átlagéletkor, fejlettebb technika, stb.) a másik oldalon olyan veszélyek lapulnak, amik miatt érthető, h. a könyvek az utópiák felől a dísztópiák felé haladnak. Ugyanakkor az is benne van, h. az olvasó, nézői fogyasztói igény is elvadult, a véres negatív dolgokat jobban kedveli, mint a valóban szelíd, kellemes jó világot. Viszont az emberek igényének kvázi elvadulása, eredjen az akár az önzésből, elkényeztetésből, vagy manipulációból, szintén egy negatív dolog,- hozzájárul ehhez a fenyegetettség érzés folyamathoz. Az olvasók, közönség eldurvuló (manapság akciófilmhez szoktatott) igénye ugyancsak negatív tendencia.
Manapság (2022) már sokkal kevesebben olvasnak, néznek ilyen, társadalmi témájú alkotásokat, mint korábban, és ha a társadalmi téma jósággal és tudományossággal is párosul, akkor alig marad közönség. Sajnos ez erre az írásra is igaz.
Összefoglalva, a „dísztópiák felé haladás” két összetevője: az enyhe fejlődés ellenére, nagyobb bizonytalanság fenyegetettség.
Illetve, a közönség elvaduló igényének kielégítése.
Egy másik érdekes különbség, ez esetben inkább hasonlóság, h minden felsorolt (Nyihaha ország, Faremidó, Szép új világ, Hinek országa, Behinföld, Oceánia) könyv egyfajta kommunisztikus társadalomról szól.
Abban az értelemben kommunisztikus társadalomról, h. a magántulajdon, a magángazdaság, a versenygazdaság, nem kerül szóba, és ebből következően egy erős, jelentős állam képe rajzolódik ki. A felsorolt országokban nincs pénz, vagyon, legalábbis nem olvashat róla az olvasó, tehát nincs kihangsúlyozva a könyvekben. A jellemzőkből azonban, kommunisztikus társadalmakra következtethetünk.
De itt mindjárt meg kell jegyezni, az is nyilvánvalóvá válik, h. van demokratikus, jó kommunizmus, és van diktatórikus rossz kommunizmus. Minden rendszer fő jellemzője a társadalmi hierarchia nagysága és igazságossága. Vagyis, h. mekkora és mennyire igazságos (önérdem alapú) különbségek vannak az emberek illetve a társadalmi osztályok között. A diktatórikus, rossz kommunizmus tulajdonképpen nem igazi kommunizmus. Utópiában eleve egy demokratikus kommunista államrend van. Nyihaha országban Faremidóban, és Hin országban alig van szükség rendszerre, államra, mert a lakók szinte maguktól is helyesen viselkednek. Ami azt jelenti, h. a helyesen viselkedők, kommunisztikus közösségekben élnek, mint pl. a kolostori közösségekben élők. Ezek tehát demokratikus jó kommunizmusok. A Szép új világban már nem egyértelműen ilyen rendszer van. Erős a központi irányítás, ez is kommunisztikus társadalom, bár a fogyasztás is propagálva van. Az előző három országban, ha voltak is szolgák, azok is kényszerítés nélküli, sok joggal rendelkező szolgák voltak. Az uralkodók és a szolgák a társadalmi osztályok közötti hatalmi, vagyoni különbség szinte elenyésző. Ezzel szemben a Szép új világ és Óceánia társadalmi osztályai között hatalmas különbségek vannak. Ez a két rendszer pont erre épít. De a hatalmas különbségek fenntartását másképp oldja meg. Szép új világban kevésbé erőszakosan, mindenféle trükkös ill. technika módszerrel. Óceániában leginkább erőszakkal, másodlagosan otromba manipulációval (propagandával). Óceániában a legnagyobbak maximálisak a különbségek, mert legális kínzó, kontra kínzott ellentétnél nincs nagyobb. Ez nagyobb különbség, mint bármilyen vagyoni jóléti különbség.
És mi van Behinföldön. Tulajdonképpen Behinföld a való világunk kicsit eltúlzott karikatúrája, talán ez a kifejezés találó: a föld bolondabbik fele. De azért ez a tükör nem annyira görbe, h. ne lehessen megtalálni a párhuzamokat. Szóval földi bolond-országban minden szervezetlen. Vannak klikkek, pártok, van vallás és egyház, de nincs tartós szervezett hatalom. Ez egy félig meddig vallásállam, de leginkább anarchikus társadalom. Az anarchikus társadalomban mindig a kiskirályok, kiskirályszerű emberkék, maffia vezérek és az aktuálisan erősek uralkodnak. Végül itt is kialakul a többnyire szerényebb szelídebb naivabb emberekből álló kizsákmányolt osztály és az erőszakosabb ravaszabb emberekből álló uralkodó osztály. (Egyébként a valóságos világban is voltak, vannak, lesznek anarchikus társadalmak) Végeredményben az anarchikus társadalom is egyfajta diktatórikus rendszer.
Behinföld tehát anarchikus állam.
És végül az utolsó taglalt könyvének (1984) országa Óceánia. Ahogy már említve volt, a kemény diktatúra rendszere. Mondhatjuk hamis kommunista diktatúra. Általában a demokráciaszint összhangban van a társadalmi osztályok közötti különbséggel, vagyis a hierarchia nagyságával, igazságosságával.
Az első négy ország, Utópia, Nyihaha ország, Faremidó, Hin ország tehát röviden: demokratikus jó kommunizmus. Szép új világ: trükkös-diktatúra, hamis-kommunizmus. Behinföld: anarchikus hamis-kommunizmus. Óceánia, totális, kemény diktatúra hamis-kommunizmus.
Ha az összehasonlítás alapja a kommunikáció, manipuláció, akkor az első négy demokratikus kommunizmusban nincs manipuláció. Behinföldön amolyan anarchikus manipuláció van. Szép új világban trükkös manipuláció van. Óceániában pedig erőszakra épülő otromba propaganda.
Ez annyiban illeszkedik a valóságos történelmi alakuláshoz, hogy valóban fokozatosan minden évtizedben erősödik a manipuláció, erősödik a nép trükkös megvezetése, halványodik a becsületesség, az igazság és az igazságvágy. Az írók tehát látták ezt az erősödő tendenciát és a jövő képében meg is jelenítették. Amikor az utópiákat elemezzük, akkor nem valóságos történelmi alakulást látjuk, hanem azon alakulást, amely az írók szerint a legvalószínűbb. A manipuláció erősödése egyértelmű, azonban a fő iránya már nem egyértelmű. 2004-ben írtam egy könyvet, Manpuláció tudománya címmel. Abban azt jósoltam, hogy az otromba manipuláció után, 2004 után jön kifinomult, trükkös manipuláció. Nem jött be jóslatom, valóban volt, van egy trükkösségi folyamat, de az otromba manipuláció is újra megjelent. Sajnos azt tapasztalhatjuk, hogy az emberek annyira elkábultak, annyira fogékonyak lettek a manipuláció iránt (ezt akár elbutulásnak is mondható), hogy megint az otromba manipuláció (propaganda) sokasodik, erősödik. Ezért akár a Szép új világban kifejlesztett trükkös manipuláció, akár Óceániában kifejlesztett erőszakra épített otromba manipuláció is létrejöhet.
Tehát itt a hat országot két dolog miatt is betehetjük ebbe a történelmi sorrendbe: Utópia, Nyihaha ország, Faremidó, Hin ország és Behinföld, Szép új világ, valamint Óceánia. Azért tehetjük be, mert nagyjából ilyen sorrendben íródtak. Másfelől a cselekményük ideje is nagyjából követi ezt a sorrendet. Itt egyetlen zavaró ország van a Szép új világ mert az 2500-s években játszódik. Ezért tettem Hinország és Behinföld történéseinek elé. És azért nem tettem Óceánia elé (1984), mert mindkét könyv egy teljes emberiségi összeomlás után teszi a történetet. A teljes emberiségi összeomlás pedig kvázi mind-eggyé teszi a cselekmény időpontját. Huxley a teljes összeomlás után helyzet „megoldását” egy trükkös manipulációra épülő rendszer kialakulásában képzeli el, Orwell pedig a totális diktatúra kialakulásában képzeli el.
Felsorolásszerűen a jövőképek:
Morus jövőképe, egy demokratikus kommunisztikus jó, szép társadalom.
Swift jövőképe, kevés eséllyel kialakulhat egy ésszerű, tervezett, boldog társadalom, olyan mint a nyihahák társadalma.
Szathmáry jövőképe, Swift víziójával szinte megegyezik, de hozzá teszi, van egy negatív alternatíva is. Valószínű, hogy még a jelenleginél is marakodóbb, örökké háborúzó irracionálisabb, anarchikus társadalom alakul ki.
Huxley jövőképe, világégés, majd egy manipulációra épülő elviselhető, sekélyes boldogságot adó, de működőképes társadalom.
Orwell jövőképe, világégés, majd egy totális diktatúra, szenvedően élő, de életben maradó társdalom.
Ha az összehasonlítás alapja a nemi élet, a nő-férfi viszony, akkor egyrészt az egyenjogúság felé haladást figyelhetjük meg, a felsorolt könyvekben ill. országokban. Sőt megjegyezem, bár ez az ország nincs benne az elemezendő országok sorában, Capillariába a nők uralkodnak. Másrészt a nemi élet a szabad szerelem, az álszenteskedés nélküli szexualitás irányába megy.
A valós történelmi fejlődés is ezekbe az irányokba haladt, halad. De ez csak az én véleményem, sokan azt mondanák: a kiüresedett érzelem nélküli szexualitás irányába megy.
Pontosabban az első négy könyv nem foglalkozik a szexualitással (szerelemmel, erotikával, nemi élettel). Hinországban, és a Szép új világban szabad szerelem van. Behinföldön, kb. a valóságos 1930-s évek szexuális élete jelenik, de karikírozva, parodizálva. És Óceániában, a totális diktatúrában? Ott legszívesebben eltüntetnék a szexet, szóval visszájára fordul.
És itt elérkeztünk a következő nagy témakörhöz, amiről korábban többször is szó volt, ez pedig az érzelem-értelem arányának problematikája.
De előtte még egy összehasonlítás:
Morus könyve elsősorban a társadalmat a rendszer oldaláról közelíti meg, a benne élők pszichéjéről, tudatáról alig ír. Szóval Morusnál a rendszer a legfontosabb.
Swift könyve inkább a társadalomban élők pszichéje, tudata felől közelíti meg a társadalmat, a rendszer másodlagos. Ugyanez mondható Szathmáry könyvéről, akár a Hinekről, akár a Behinekről van szó. Karinthy is hasonlóan gondolkodik. És akkor jön a Huxley és Orwell, akik megint kiemelik a társadalmi rendszer fontosságát. De azt is érzékleteik, h. a rendszer és a tudat között kölcsönviszony van, tehát mindkettő szinte egyformán fontos.
A vezetők (ők is emberek) tudata pszichéje alakítja a rendszert, pl. az oktatást, a törvényeket, intézményeket, - a rendszer alakítja a vezettek tudatát életét. De a vezetettek tudata is visszahat, pl. hogy hagyják magukat kizsákmányolni, vagy fellázadnak. És persze a vezetők sem a csillagokból jönnek, hanem a vezetettek nagy tömegéből. Reméljük, h. nem a csillagokból.
Az egyszerűsített felsorolás. Swift, Karinthy, Szathmáry: fontos a rendszer, de azért a psziché, tudat a legfontosabb. Morus, Huxley, Orwell: fontos a psziché, tudat, de azért a rendszer a legfontosabb.
De nézzük az értelem-érzelem viszonyát.
Három könyv, illetve négy ország társadalom bizonyítja szinte ugyanazt, persze másképp. És ez a valami az, hogyha józanul, tervezetten, jól okosan akar az ember élni, akkor kontroll alá kell helyezni az érzelmeit. Redukálni és kontroll alá helyezni, ami bizonyos áldozat, főleg egyes emberek számára. Vagyis majdnem annyit veszítenek az egyik oldalon, mint amennyit nyernek a másik oldalon. Egyes emberek az érzelmesek, szenvedélyesek, ha pedig képesek kontrolálni az érzelmeiket, akkor éppen a kontroll miatt összességében inkább romlik a közérzetük, mintsem javul.
Ez megjelenik a Nyihahák országában, ahol Gulliver az érző ember, egyre rosszabbul érzi magát, megjelenik Faremidó országban is. Megjelenik Hin országban is. Az őslakosok tulajdonképpen alaptermészetüknél fogva, ésszerűek, kiszámítottak fegyelmezettek, Gulliver az ember, azonban nem érzi jól magát. Behinföldön pedig kifordítva jelenik meg, mivel a behinek nem tudnak, akarnak uralkodni az érzelmeiken, a mániákon, a hüleségeiken, az olvasó és Gulliver egy ország nagyságú bolondok házában érzi magát. Bolondok országa, ahol sok fájdalmat, szenvedést, harcot élnek át az ott élők, de mégsem tudnak, akarnak változtatni. Az is kiderül ezekből a könyvekből, h. az valóságos emberek, az igazi társadalmak közelebb állnak behinekhez,(a bolondokhoz), mint a józan, ésszerű nyihahákhoz, gépekhez, hinekhez.
A Szép új világban és Óceániában másképp bonyolultabban jelenik meg a probléma. Valójában ezekben a társadalmakban emberek élnek.
Ugyanis nyihahák nem emberek, hanem lovak. Faremidóba a gépek (robotok) szintén nem emberek. A hinek ugyan emberek, de már genetikailag megváltozott, megjavult emberek, legalábbis én ezt olvastam ki a könyvből. A behinek akik leginkább emberek, de azért az átlagembernél egy fokkal hülébbek. Többet erről nem akarok mondani, mert Szathmáry barátunk nemsokára beszél a könyvéről.
Szóval a Szép új világban a manipulációs trükkök alkalmazásával csináltak (készítettek) fegyelmezett racionális érzelemhiányos, illetve érzelem-kontrollált embereket. Óceániában pedig, a diktatúra ki akart irtani minden érzelmet és minden önálló gondolatot. Csak egyfajta racionalitást tűrtek el: az engedelmes állampolgár racionalitását. A könyv pedig arról szól, arról is szól, hogy ez több kanyar után mégis sikerül a hatalomnak.
Az ország lakók boldogságán még szaladjunk végig. Utópiában valószínűleg boldogok az emberek, a boldogság elsősorban a rendezett igazságos társadalmi rendszerből következik. A vakok országában (azért ez a könyv se maradjon ki) szintén nagyjából boldogok a vakok, de a főhős, mint egyfajta Gulliver nem boldog annak ellenére, hogy ő látó. Nyihaha országban az értelmes nemes lelkű lovak, Faremidóban az értelmes nemes lelkű gépek, és Hin országban az értelmes becsületes hin emberek egyenletesen mérsékelten kiegyensúlyozottan boldogok. Ezekben az országokban szelíd, békés, kellemes, jó élet folyik, de Gulliver az ember számára, inkább unalmas hideg, rideg, vagyis boldogtalan életről van szó.
Ez a boldogság az ott élők alaptermészetéből ered. Gulliver a valós ember mindenhol ingadozik, de végeredményben boldogtalan Tulajdonképpen a Szép új világban is ez a kiegyensúlyozott, de sekélyes elégedettség jellemzi az embereket, de itt ezt manipulációs módszerekkel érik el. Behinföld lakói átlagosan inkább boldogtalanok, de nem nagyon, ugyanis a zaklatott, viszálykodó logikátlan életmód nagyjából azonos az igényükkel, a képességükkel. Érdekes módon a valóságos emberekről, társadalmakról ugyanez elmondható. És végül, Óceánia, nos ebben az országban leszámítva a szűk uralkodó réteget, rendkívül boldogtalanok az emberek. Minden ország egy kicsit hasonlít a jelenlegi valóságos társadalmakhoz, élethez, de erre még visszatérek.
Most viszont átadom a szót Szathmáry írótársunknak. csak még annyit, h miközben itt szövegeltem, rájöttem miért az ő könyve a kedvencem a kedvencek között. Mert tele van humorral.
Igaz, ez nem a szokásos hagyományos humor. Inkább tragikomédia, mert nem személyes egyéni hüleségről van szó, hanem társadalmi hüleségről. A társadalmi hüleségben pedig az a siralmas, h tudjuk ennek az ártatlan gyerekek is szenvedői, nemcsak a konkrét hülék.
Szathmáry:
Köszönöm, h. végre megkaptam a szót, és azt is hogy ilyen sokat elmondott Kivaghy írótársunk a könyvemről.
Természetesen, amikor 1935 táján írtam a könyvet már elolvastam az összes itt emlegetett utópiát, kivéve Orwell könyvét. És olyanokat is elolvastam, amik itt nem kerültek szóba. egyáltalán nem szégyellem, h. mindegyikből tanultam, sőt merítettem. Nem is tagadtam, h. a könyvem mintája „Gulliver a Nyihahák országában” című könyv volt. Csakhogy van itt egy nagy különbség, az hogy én nemcsak a hinek társadalmát, de megalkottam, leírtam a behinek társadalmát is. Ezért lett az én könyvem egy innovatív könyv. Igaz a behinek társadalmát is sok más könyv ihlette, kiemelném ezek közül Gulliver Liliputiban c. könyvét, és Karinthy Capillaria c. könyvét. A Liliputi társadalom logikátlansága, ill. a bullok társadalmának zavarossága nagyon is hasonlít a behinek logikátlan életére. És ezért lett a Gulliver könyvek szintézise, ahogy ezt Kivaghy említette. Igaz h. példaképem Karinthy is, a Capillaria könyvében leírja az ideális a jók, vagyis a hölgyek és a rosszak férfiak (bullok) társadalmát is,….. bevallom ebből is merítettem. De én tudatosan az emberekről akartam írni, nem kitalált lényekről, ezért sikerült humorosra. Emiatt is. De a Szép új világ című könyv is sok gondolatot adott. Az h. az én könyvemben is ha nem is nyíltan, inkább rejtetten, központi téma az érzelem-értelem problematikája, az a Huxley könyvből ered, azt olvasván döbbentem rá, h. ez egy fontos téma.
Na és persze a valóságos történelemből is sokat merítettem. Én nemcsak az első világháborút éltem át, már a második is elkezdődött, amikor a könyvem írtam. Már kirajzolódott az őrület kora, 1938-45 amihez hasonló még eddig nem volt a világtörténelemben. Ha valaki figyelmesen olvassa a könyvem azért a maximális emberi őrület, az értelmetlen háború is megjelenik a könyvem végén.
Nyilván a könyvem követi a klasszikus Gulliver könyvek szerkezetét, van az idegen, ismeretlen különleges ország, ami mellett van, egy másik rosszabb ország van nép, - valamint Gulliver által megjeleni a valóságos emberi társadalom.
Az én könyvem egyik különlegessége, h. a Behinföldet a rossz országot, emberi lakókkal és részletesen írtam meg.
A másik különlegesség a karikatúrísztikus - abszurd humor. Más könyvekben is megjelenik a humor, de dicsekvés nélkül kijelenthetem, nem olyan minőségben, mint az én írásomban.
Én is ahogy Kivaghy írótársam két részre osztom az elemzésem, Hin országra és Behinföldre.
Milyen is a hinek országa?
Az átlagos technikai szint, az építkezés, közlekedés, az egészségügy, stb. körülbelül átlagosan a az 2000-s évek tehát az ezredforduló szintjének felel meg.
Itt is Hin országban is csak egyes részletek vannak kihangsúlyozva, ahogy Faremidóban, Szép új világban, sőt Óceániában, ezekből tudunk az átlagos szintre következtetni. Óceániát azonban több ok miatt vegyük ki az összehasonlítási sorból. Szóval mindhárom országban, sőt Utópiában és a Nyihahák országában is egy abszolút praktikus egészséges, cirádák, és művészi megoldások, divathóbort nélküli építkezést, és ehhez hasonló tárgyi kultúrát, közlekedést, öltözködést, életstílust feltételezhetünk.
Mind az öt országban (Utópia, Faremidó, Szép új világ, Hin ország, Óceánia) a művészetekének (irodalom, zene film stb.), és a nem praktikus tudományoknak (humán tudományoknak) igen kevés megbecsültsége és megjelenése van. Viszont a praktikus tudományokban, (természettudományokban) elsősorban a biológiában, az orvostudományban meglehetősen fejlettek. Békés praktikus jólétben élő, országokról van szó.
Csak ebben a három országban Faremidóban, Szép új világban, és Hin országban a 2000-s évek technikai szintjén zajlik az élet.
Viszont e racionális társadalmakban élő állampolgárok gondolkodását, leginkább a Kazohínia c könyv keretében, a hinek gondolkodása mutatja meg.
Visszatérve az én könyvemre Gulliver az ismeretlen szigeten országban, egy gumírozott úton, elektromos taxival nesztelenül suhan be a városba, a hinek városába. Egy abszolút csendes rendes praktikus városba érkezik, a lakók praktikus ruházatban fegyelmezetten ténykednek. Gulliverrel nem tőrödnek, csak akkor, amikor ruhát szállást, élelmet kér, - adnak is neki, méghozzá szó nélkül, természetes egyszerűséggel. Gulliver hálálkodik, majd megkérdi, mivel tartozik, illetve hogy tudná viszonozni, de ezeket nem is értik. Egyszerűen beköltözik egy üresnek látszó lakásba, amikor hazajön a régebbi lakó, az elnézést kér, fogja a holmiját és egy másik üres lakásba költözik.
(Ingyen ruházat ingyen étkezés – itt azért beugrik a kommunisztikus rendszer, például Utópia rendszere.) Amikor Gulliver megkérdezi, mivel foglalkozzon az a válasz: azt neked kell tudnod, döntsd el magad.
Először a szakmájában, orvosként akar elhelyezkedni, de olyan fejlett technikával, pl. szívátültetéssel találkozik, amihez nincs elég tudása. Ráadásul a hineknél teljesen természetes az eutanázia. Akiket még ezzel a fejlett technikával sem képesek meggyógyítani, csak szenvednek, azoknak a beteg kérésére, a hin orvosok fájdalommentes halált okozó injekciót adnak. Ezt Gulliver képtelen elfogadni. Végül is egy szövőgyárban helyezkedik el, korszerű szövőgépekre felügyel.
Majd megismerkedik egy hin hölggyel, akinek elkezd udvarolni, de a hölgy nem nagyon érti mit akar. – Szóval te nemi munkát akarsz, akkor miért nem ezt mondod? – kérdezte meglepetten a hölgy. Majd bementek az első lakásba, ahol a hölgy megkérte az ott lakó egyébként ismeretlen lakót, h. üljön le kinn a padon, mert nemi munkát akarnak végezni. A lakó szó és meglepődés nélkül magukra hagyta őket, feltételezve h. senki nem kér fölöslegesen, szemétségből, harácsolásból, csakis jó okkal. A szenvedélyes nemi munka (szeretkezés) után a hölgy szólt a lakónak h. most már visszajöhet.
A hölgynek érzelmileg semmit sem jelentet a nemi munka, mintha együtt ebédeltek volna, persze Gullivernek annál többet.
A hin hölgynek a nemi munka élvezetessége csak annyit jelentett mintha az együtt ebédelés során, az elfogyasztott étel jobb vagy rosszabb minőségű, finomságú lett volna. (Eszünkbe juthat a Szép új világ egyik fő témája; a szerelem két ellentétes felfogása, a puszta élvezetkeresés, vagy ezzel szemben, a csodálatos érzelem.)
Szóval Gulliver szerelemes lesz, sőt féltékeny lesz a hin hölgyre, aki nem is érti miről van szó. Meglátogatja a hin hölgyet a munkahelyén és meglepődve tapasztalja, hogy ez egy halottakat feldolgozó üzem, ahol a halott emberekből pl. gyógyszereket, egyebeket készítenek. A hin hölgy munkája csak annyi, hogy a halottaknak szakszerűen kiveszi a szemüket és azokat a laborba továbbítja. (Itt viszont eszünkbe juthat, h manapság sokasodnak a szervátültetések tehát egyfajta halott-feldolgozás napjainkban is zajlik.) A hinek mint abszolút praktikus emberek a halottak feldolgozását is teljesen természetesnek veszik.
Gulliver viszont egyre kiábrándultabb, sőt elkeseredettebb, mert egy hideg érzelemmentes világban, a körülötte levő hin emberek ellenére is, teljesen magányosak érzi magát.
Aztán a hinek érzékelik, h. egy kicsit behines bugyuta ember jött közé és a mellé kijelölt mentor, tanító egyre többet foglakozik Gulliverrel.
Innen a klasszikus Gulliver könyvek sémája következik.
Szóval a megszokott sztori, Gulliver az egyszerű ember, orvos egy hajótörés vagy egyéb módon egy ismeretlen új különleges „furcsa”" országba keveredik. Majd ilyen-olyan kalandozása során eljut a mentorához, aki megmagyarázza az ország „furcsaságait”(csak Gulliver számára furcsaságok), legalábbis próbálkozik, mert Gulliver sok mindent nem ért meg. Szóval a házigazda és Gulliver között beszélgetések történnek, amelyekben a házigazda ráébred, és Gullivert is próbálja ráébreszteni h. az emberi társadalom miért logikátlanabb agresszívabb, mint a saját országa. De Gullivert csak részben, lehet meggyőzni, az idegen országot tartja rossznak, furcsának és a sajátját normálisnak, jónak.
Klasszikus Gulliver szerkezet abban az értelemben is, hogy megjelenik a jó ország, jó nép, ill. a rossz ország, a rossz nép, és a kettő között, Gulliver és az emberi ország, az emberi nép.
Ebben a könyvben is ez történik, de előtte néhány elemzést idéznék.
„Swiftéval vetekedő, fanyar „angol” humorral megírt regényében a magyar szerző szinte mindenkit és mindent kifiguráz, ami korunk és világunk társadalmait jellemezheti. Kazohiniában a hinek uralkodnak – ésszerűen, gyakorlatiasan, tudományosan –, de elviselhetetlen lélektelenséggel, érzelmek, vágyak nélkül.”
Hoppá, íme a bizonyíték h. eme elemező, általában az elemző ember, Gulliver szemszögéből látja a könyvet, ill. a hin társadalmat. Nem tud az emberi első emeletről feljebb menni. Nem veszi figyelembe, h. az emberi társadalom számtalan problémával bajlódik, és azt sem h a hinek élete saját szempontjuk szerint és racionális elme szerint egyáltalán nem furcsa és nem boldogtalan.
Visszatérve a könyv cselekményéhez.
A hin mentor elmondja, h a hin lakó miért távozott szó nélkül a lakásból.
Azért mert minden hinben „ösztönösen” benne van a helyes viselkedés (tudja mi a kazo), és tudja, h. a másik hinben is, benne van. Vagyis amikor Gulliver beköltözött egy idegen hin által lakott lakásba, feltételezte, h a lakást elfoglaló, vagyis Gulliver ezt nem önzésből, pimaszságból rossz szándékkal tette, hanem jó oka volt rá. És így szó nélkül átköltözött másik lakásba. Egyébként, ahogy már említve volt, ebben az országban szinte nem létezik magántulajdon, viszont minden élethez szükséges termékből van elég, szóval amolyan kommunisztikus rendszert feltételezhet az olvasó.
Arra, hogy mit jelent ez a kazo vagyis a helyes viselkedés, még visszatérek. Nézzük előtte, hogyan is lett ez az ott élők természetes tulajdonsága. Ez csak a könyv végén derül ki, de itt az elemzésben, már az elején is nyugodtan elmondható.
Tehát a hinek szerint: az állatokban és a korai emberben is, a kazo helyes viselkedést, a napból jövő sugárzás, illetve egyéb elektromágneses, radioaktív, sugárzások megzavarják. Ezért a kazo vagyis helyes viselkedés helyett mindenféle vad, harcoló, logikátlan szinte önpusztító viselkedés jön létre. Ez alakul ki az ősemberben és a korai emberben és a behinek is ilyenek. Csakhogy az ember fejlődött, az evolúciós fejlődés haladt, és az emberek fokozatosan levetkőzték ezen hibájukat, gyengeségüket és kialakult a hin ember, a magasabb rendű ember. Akinek a viselkedése ösztönösen, természetesen kazo. Tehát a hin embernek nem kell hozzá erkölcs nem kell hozzá különösebb önkontroll, bennük a kazo viselkedés szinte magától kialakul. Pontosabban a kazo viselkedéskultúra, mint jó példa nyilván hat, de más nem szükséges a kialakuláshoz. Viszont vannak amolyan visszamaradt hin emberek, akik az evolúció fejlődés előző fokán megrekedtek, náluk nem alakult ki a kazo viselkedés. Őket nevezik behineknek, és őket kénytelenek egy hatalmas elkerített telepre, amolyan munkatáborba küldeni. Ez a hatalmas telep, munkatábor a behinek földje, vagyis Behinföld. Két okból kénytelenek elkülöníteni a behineket. Egyrészt erősen bezavarnának a normál csendes rendezett logikus hin életbe. Másrészt ezek a behinek sem érzik jól magukat, ők is menekülnének a hin társadalomból a hin életből.
Két megjegyzés, mielőtt továbbmegyek. Az egyik; én is tudom, h ez a hin elmélet, az evolúciós fejlődésről tudományosan csak félig állja meg a helyét. De a könyv mondandóját kiválóan alátámasztja. A másik megjegyzés; természetesen a fejlődésbe visszamaradt behinek nagyon is hasonlítanak az emberekre, de ez később kiderül.
Szóval mi is az a kazo viselkedés?
A kazo; ésszerű, társadalmilag és egyénileg hasznos,
Mértékletes, arányos, arany középúton járó, igazságos, igazságot kereső, helyes viselkedés.
Mindenki becsületes és jószívű másokkal szemben, de ez annyira természetes h. nincsenek is ennek tudatában. A jószívűségnek azonban nincs körítése (nincs ajándékozási szónoklat, nincs hálálkodás, stb.) ezért az ember, vagyis Gulliver számára hideg-rideg viselkedésnek tűnik. Az ilyen kérdések: Miért vagytok becsületesek? Miért vagytok adakozók? – a hinek számára olyan kérdésnek számítanak, mint: miért kék az ég, miért folyik a víz?
Mindenki tehetsége szerint dolgozik, mértékletes szükséglete szerint fogyaszt. (Kommunisztikus társadalom) Senki sem önző, nem kapzsi, nem presztízsharcos, nem dafke, nem dölyfös, nagyravágyó, nem szeszélyes, indulatos, nem sértődékeny.
Mi a helyzet a kritikával? Erre nem térek ki, de következtetni lehet: éppen annyit kritizálnak, amennyit kell, és éppen úgy fogadják, ahogy kell.
Mindez természetes tulajdonságuk, nem nagyon gondolkodnak rajta, szinte érzik mi a helyes.
Mindenkivel, azonos jóindulattal viseltetnek.
Ennek többek közt az eredménye, hogy nincs szükség családi, ill. kisközösségi, ill. nemzeti összetartozásra. Tulajdonképpen ezek a csoportosulások nem jönnek létre, vagy ha igen, akkor sem érzelmi alapon, csak a praktikusság miatt, nincs jelentőségük. A kazo felfogás szerint, ha valaki, valakik, a megérdemeltnél többet kapnak, akkor másoknak a megérdemeltnél kevesebb marad. Tehát a többet adó, nemhogy jót, de rosszat tesz. Büntetést azonban (kivéve a Behin-telepre való száműzést) soha nem adnak, mert a látszatra helytelen viselkedésről is feltételezik, hogy a cselekvőnek jó oka van rá.
Tulajdonképpen magukat nem tartják jószívűnek, nem is értik mi az. Ugyanis ők abból indulnak ki, hogy mindenki csak azt kéri, ami megilleti őt, azt odaadni, viszont nem különleges jóság.
A kazo, a racionális, ésszerű viselkedés.
Az ésszerű viselkedés alapja pedig az, hogy a munka hasznos, és sok örömöt is ad. Végezzen mindenki olyan hasznos munkát, amihez tehetsége van, amit kedvel. Például a hinek a munka általi testedzést (vannak olyan munkák, melyek kvázi testedzések) tartották ésszerűnek, kazonak, ezért a versenysport szinte ismeretlen volt számukra. A művészetet sem tartották kazonak. Egyrészt munka közben is lehet alkotni, kvázi művészkedni. Másrészt az embernél a művészet a lelki nevelést szolgálja, de mivel hineknél erre nem volt szükség, így a művészet (minden ága, de főleg a szépirodalom a művészi film, stb.) szintén értelmetlen, vagyis kazo dolog volt. Nyilván nem is volt igényük a művészetre, mivel a művészetek elsősorban a lélekre, érzelmekre hatnak, mindezek azonban a hinek számára kevésbé fontos. Tulajdonképpen, ami nem volt kazo, azt nem művelték így az nem is volt.
Erkölcs, vallás, igazságszolgáltatás ugyanezen okból nem léteztek, mivel a hineknél nem voltak helytelen viselkedések, ezért ezek is fölöslegessé váltak, nem is léteztek. Úgy is mondhatjuk h minden fölöslegessé vált ami a helyes viselkedést tanítja, így az erkölcs, vallás, művészet. A múlt, történelem sem érdekelte őket, ahogy az olyan tudományok sem, amelyek nem állnak összefüggésben a kényelmes, kellemes praktikus élet fejlesztésével. Szóval a gyakorlatilag haszontalan dolgokat tudományokat is fölöslegesnek tartották.
Többek között a hin társadalomban nincs divat, nincs különcködés. Politikai marakodás sincs. Az irányítási struktúrát szándékosan nem részletezem.
Orwell: Hát igen ehhez azért lenne egy-két szavam.
Szathmáry: rendben van, az elemzésem végén hozzá lehet szólni. Visszatérve a kazo viselkedésre, ….. és nem utolsósorban, a kazo viselkedésbe nem férnek bele szenvedélyes szélsőséges érzelmek, illetve ezek motiválta cselekvések.
Pl. a szerelem, a bánat düh, félelem, lelkesedés, kitörő öröm, stb. Ezért a hinek csak erősen kontrollált korlátozott érzelmet éreztek és a józan, mértékletes viselkedésük is ez határozta meg.
Összefoglalva:
A kazo viselkedés: józanság, mértékletesség. Azon képesség, h. valaki törvények nélkül is, szinte ösztönösen tudja, mikor árthat a másiknak, és azt nem teszi. (Ne akard másnak, amit magadnak sem akarsz.) Mindenekelőtt azon belátás, h. az egyén boldogulás és a társadalmi boldogulás összefügg. Továbbá azon belátás, h. csakis a valós egészséges kellemes élet lehet az egyik legfőbb cél, mert minden más cél elmehet az irrealitás világába, az őrület világába. A valós egészséges kellemes praktikus élet célja természetesen a lét és fajfenntartási érzésből (ösztönből) ered. A társadalmi boldogulás, pedig szintén az állatvilágban is létező közösségi érzésből (ösztönből) ered. Talán még egy ősi egyszerű ösztön van, ez pedig: a fejlődés az egyre jobb élet ösztöne. És ehhez csatlakozik a versenyzés ösztöne. A kazo az előzőek miatt igazságos, és arányos cselekvésekhez vezet. Tehát az empatikus képességükön felül egy igen fejlett igazság és arányérzékkel rendelkeznek. Kazo egyben, egy erős önkontroll, lelkiismeret, de ez a hinekben ösztönös. Nem vívódnak órákig, jön magától. És persze nem utolsósorban az emberekben való bizalom, na és természetesen a becsületesség is kazo dolog.
Tulajdonképpen a kazo egyszerűen, annyi ami itt le van írva. Ha ilyen egyszerű, akkor a behinek és az emberek miért nem képesek betartani?
Erre a kérdésre még visszatérek.
Most inkább arra térnék ki, hogy az ember, Gulliver számára, érthetően ez az ésszerű és jóindulatú világ lesz az ésszerűtlen rideg világ.
Gulliver egyrészt érti, másrészt nem érti meg a kazoság lényegét. Lényegében nem érti, mert érzelmileg nem tud vele azonosulni, hiszen az ember éppen az érzelmei miatt nem tud teljesen kazo lenni.
Könyvem jelentős részét azok a viták megbeszélések teszik ki melyek a hin mentor és Gulliver között zajlanak. Többnyire Gulliver rákérdez a furcsaságokra, ill. panaszkodik, ill. elmondja h az ő világában, az emberek világába miért van több ésszerűség, szeretet.
Mire a hin tanító, nagy türelemmel megmagyarázza a hin furcsaságokat, és bebizonyítja h Gulliver panaszai oktalanok, illetve hogy Gulliver világa nemhogy ésszerűbb és szeretőbb lenne, de az ellenkezője áll meg. Gulliver magyarázza az emberi életet, kultúrát és az emberi fogalmakat. A hin mentor pedig ezek többségét értelmetlennek nyilvánítja. Több dolog miatt is értelmetlen a hinek számára: az ösztönös kazoságuk miatt, a csupasz racionalitásuk miatt, és az emberi fogalmak zavarosság miatt. A hin mentor egy sereg fogalmat (győzelem, szerelem, lélekjóság, hit, erkölcs, gyávaság, gyűlölet, stb.) nem ért meg. Illetve a hin mentor leggyakoribb kritikája: ti ez egyik értelmetlen szavatokkal magyarázzátok a másik értelmetlen szavatok.
Ezt tulajdonképpen akkor érti meg az olvasó, amikor a behinföldi kalandokat olvassa. (A behinek és az emberek is sok káros alantas, vagy csak fölösleges érzelmet éreznek, de ezeket még agyon is magyarázzák. A gondolkodásuk is ezekre épül, és nem a logikára. Sőt az amúgy értelmes dolgokba, tevékenységekbe is belekevernek fölösleges érzelmeket, illetve ezekhez kapcsolódó zavaros fogalmakat, gondolatokat. Szóval az emberek és behinek is képesek minden egyszerű szép, jó, hasznos dolgot összezagyválni.)
Mindezeket a hin érveléseket Gulliver részben megérti, elfogadja, nagyobb részben viszont nem érti és továbbra is rosszul érzi magát.
Nézzük csak, az ember, vagyis Gulliver szempontjából mi minden hiányzik ebből a világból.
Ahogy már említettem, Gulliverben és az olvasóban is egy rideg, érzelemmentes, tehát önző, segítőkészség nélküli világ, ill viselkedés jelenik meg. Csakhogy ez nem igaz. Ugyanis Gulliver bármit kér, ruhát, lakást, stb. azt rögtön megadják neki. Munkát is kap, sőt válogathat, viszont neki kell választani. Tehát nem a hideg önző, az emberi viselkedéshez hasonló, ez a hin viselkedés, hanem annak az ellenkezője.
Megint a „bagoly mondja verébnek, h. ….”, vagyis éppen az önző emberek vádolnak másokat, saját hitványságukkal. Amiért hidegnek, és önzőnek tűnhet, az éppen az a szenvedélymentes, felhajtás nélküli ésszerűség. Az érzelmek kordába tartása, tehát egyfajta hidegség, valóban jellemző a hinekre, azonban az önzőség, a segítőkészség hiánya egyáltalán nem jellemző. Csak a szenvedélyes, hektikus logikátlan, harcoló ember számára tűnik önzőségnek, a „hideg” ésszerűség.
Tulajdonképpen az ember, Gulliver számára a hüleség hiányzik. Hiányzik a kaland, a harc, a szenvedély, a felületesség, a buli, a cigi pia, stb., még akkor is, ha ezek hosszabb távon természetesen ártanak az embernek. Tulajdonképpen a behinség hiányzik az embernek, de erről később lesz szó. Ez tehát az emberek hitványsága és a hinek felsőbbrendűsége. Kérdés, h. az ember számára megtanulható e a hin felsőbbrendűség? Ha jobban megnézzük, akkor legalább 50 emberi „hitványságot” tudunk összeszedni szóval az ember soha nem tud hin lenni, de nyihaha sem. De viselkedésben, jóságban, ésszerűségben elindulhatna a helyes irányba.
Viszont a hinek is túltolják a biciklit. Mert az ő világukban éppen az ésszerűség jegyében egy sereg emberi tudomány, tevékenység hiányzik.
Tulajdonképpen ketté kell osztani. Az, hogy a divat, vagy a vallás, rituálé része, vagy a művészetek bizonyos vadhajtásai hiányoznak, nem nagy baj. Ezekért nem kár.
Ellenben a pozitív művészeteknek, a sportnak, a társadalomtudományoknak, és persze a közösségeknek is van értelme, ezek akkor is hasznosak, szükségesek lennének, ha az ember sokkal becsületesebb ésszerűbb (kazobb) lenne, mint jelenleg. Mindezek szórakoztatva tanítanak. Tehát jó érzést adnak, szórakoztatnak és jóra tanítanak, márpedig ez két olyan funkció ami elengedhetetlen. És a munkaszervezésnek is van értelme, illetve az igaz alapelveknek is van értelme. Ugyanis a hinek ezek szükségességét is vitatták.
Na és a szűkszavúság amit még a hinek hiányosságának mondható. De ez is egy érdekes probléma, ugyanis a hin mentor és Gulliver meglehetősen sokat beszélgetnek, ráadásul tartalmas témáról. Tehát ha igény van rá, akkor meglehetősen beszédesek a hinek. De amúgy amolyan halvérű hallgatag népség. Ez talán hibának, hidegségnek mondható. A társalgás szükséglete egy fontos és hasznos szükséglete az embernek.
És talán Gullivernek abban is igaza van valamennyire, h. ez a nagyfokú érzelemmentesség már egy kicsit valóban túlzás. Az emberi hektikus hüleséggel határos érzelmesség szenvedélyesség sok, de talán ez már a ló másik oldala.
Összefoglalva azt mondom, h. a hinek élete, társadalma, fejlettebb ésszerűbb, békésebb, sőt barátságosabb, mint az emberi élet, társadalom, de mégsem szolgálhat követendő mintául. Nemcsak azért nem, mert az ember képtelen kazo lenni, (legfeljebb 50%-ban képes, ha megerőlteti magát) hanem azért sem mert a hinek számára fölösleges dolgok tevékenységek egy része az ember és az emberi fejlődés számára nélkülözhetetlen. Ezzel együtt, azonban az ember sok mindent tanulhatna a hinektől és összességében ez egy pozitív társdalom. Ha eddig tartana a könyv akkor utópiát és nem dísztópiát olvashatnánk.
A történet folytatásában, Gullivernek az embernek, egyre elviselhetetlenebb a hinek szerinte hideg sótlan, amúgy racionális élete, és kéri hadd mehessen a behinek közé. Kérése nyitott fülekre talál annál is inkább, mert, a hin mentor is úgy gondolja, h Gulliver inkább a behinek közé való, mintsem a hinek közé.
Így aztán Gulliver a behintelepre, ill. a behin-társadalomba kerül.
De előtte azért beszélnem kell a rengeteg félreértésről melyek az írásomat kísérik.
Könyvem megjelenése után számos kritika elemzés színdarab, ilyen-olyan adaptáció, feldolgozás készült. A legtöbbje teljesen félreértette a könyvem. A legtöbb elemzés, feldolgozás háromnegyed részben a hin élet borzalmasságát ecsetelte, félreértve az én véleményem. Ez elkeserített. Könyvem nemhogy örömet megnyugvást hozott volna, ellenkezőleg megkeseredést. A félreértések abból adódtak, hogy az elemzők, feldolgozók, a tudatuk mélyén közelebb állnak az egyébként hitványabb behinekhez, mint az egészségesebb lelkű hinekhez. Tulajdonképpen az alapprobléma, h az emberek többsége nem veszi észre, legalábbis elbagatellizálva látja a saját hibáit. És azokat a problémákat is amelyek a hibáiból erednek. Úgy is mondhatjuk, h túlságosan öntelt, beképzelt.
Orwell: Bármennyire is siralmas vicces az itt levő írók, sőt talán minden nagy író hasonlókat élt át. Mindegyikünket félreértettek, félre-magyaráztak. Az ok is nagyon hasonló; a vétkes, hibás, gyenge de gőgös ember a saját magából kiindulva elemzi a könyvet.
Szathmáry: Egyébként a félreértés lényege abból adódik, h Gulliver és az elemzők is a hineket teljesen érzelemmentes hideg lényeknek látják. de nem azok, hiszen nyilván érzelmek, vágy, akarat nélkül nem lehet élni. A hinek is érzik az egyszerű kellemes érzéseket, szeretnek enni, pihenni, szeretkezni, csak ezt nem magyarázzák túl. A jól elvégzett munka örömét pedig az embernél is gyakrabban, erősebben érzik, hiszen szeretnek dolgozni. Nyilvánvalóan embertársaikat is szeretik, (nem önzők, mint az emberek), - a hin mentor csupán azzal nem ért egyet, h egyes embereket jobban szeretünk, mint másokat. Mert ez már megkülönböztetés. Matematikai törvényszerűség, ilyenkor ama helyzet lép fel, h egyeseknek nem érdem, hanem a szeretet jegyében többet adunk, és ezt a többet másoktól kell, h. elvegyük. Vagyis igazságtalanokká és önzőkké leszünk. Egyébként Jézus is az egyetemes szeretetre tanított: „szeresd minden embertársad”. A hinek csupán a rossz értelmetlen érzelmeiket levetkőző, az érzelmeiket az ésszerűség alá rendelő emberek. Tehát nem érzelemmentes hideg lények, csak az annak tűnnek. Az ésszerűtlen, értelmetlen rossz érzelmek által rángatott flúgos embernek tűnnek annak. Bár mint mondtam bizonyos tekintetben túltolják a biciklit.
Huxley: Ugyanez mondható el a Szép új világról. Ugyanúgy félreértik azt a könyvet, mint ahogy Szathmáry barátom könyvét is. Kétségkívül túl lehet tolni ezt az egyenlőség, ésszerűség biciklijét, mert az természetes, ha pl. a családunknak egy kicsit többet adunk. Kicsivel, de nem sokkal, ahogy az ember teszi. Éppen ezek a könyvelemzések ébresztettek rá: az ember talán, jó esetben még egy kicsit képes javulni, nemesedni, de mindig tökéletlen silány, gyenge marad.
Szathmáry:
Nagyjából erről van szó, de akkor folytatnám a behinekkel.
Szathmáry:
Akkor folytassuk.
Szóval Gulliver közös megegyezéssel átmegy behinek telepére, Behinföld lakosa lesz.
Tulajdonképpen a behin társadalom a hin társadalommal ellentétes.
A behinek ellentétei a hineknek, egyáltalán nem ésszerűek, hanem a hektikus érzelmeik, zavaros szenvedélyeik vezérlik őket.
Itt minden zavaros értelmetlen kaotikus. Ez a bolondok országa. Azonban a szituáció nagyon is hasonlít, - most Gulliver kerül olyan szituációba mint a hin mentor, aki Gullivernek hiába magyaráz. A behinek nem értik Gulliver ésszerű érvelését, ellenvetésükben az egyik érthetetlen fogalommal magyarázzák a másikat, illetve az értelmetlen cselekvéseiket.
A behineknek szintén nincs szervezett rendszerük, (csak nyomokba fedezhetők fel az állam, a vezetés, a döntéshozás jelei), de nem azért, mint a hineknek. Ez alapvetően egy anarchikus rendszer. A behinek állandóan klikkesednek, harcolnak, mindenféle csoportok alakulnak ki. Bár a behinek megindokolják, de Gulliver hamar rájön, h. tulajdonképpen ezek a csoportok (kona-kemon, sárgafülűek-kékfülűek, négyszögkövetők-körkövetők, stb.) valójában azért jönnek létre, h harcolhassanak. Harcoljanak és győzzenek, mert azért a rövid távú (hiszen mindig más a győztes) győzelem és uralkodás nyilván örömet ad, ameddig ad. A harc célja maga a harc és néha a győzelem. A hatalom célja a hatalom. Csak arra akartam célozni, h. a torzult pszichéjű embereknek, maga a torzult érzés ad örömet, kielégülést. Ugyanakkor ezt maguk és mások előtt is szégyellik ezért ürügyet keresnek. Pl. van aki valóban a szabadságért harcol. De vannak olyanok is, akik valójában a harc öröméért (ők a harcot szeretik) harcolnak, csak azt hazudják maguknak és másoknak is, h. a szabadságért harcolnak.
A behinek gyakran komolyan, valóságosan tettlegesen is harcolnak, megsebesülnek, rosszabb esetben meghalnak. (Ez már nem Swift kora, a liliputiak országa, a tojástörők küzdelme, ez már a 20. század örültsége, vadsága.)
Mielőtt tovább taglalom a behinek baromságait, a figyelmes olvasó két dologra ráébredhet, az egyik: a behinek, a behin élet, gondolkodás nagyon is hasonlít az emberihez. Kicsit el van túlozva, ki van parodizálva, de ez lényegében az emberi társadalom tükre. Kicsit görbe a tükör, de szépen rá lehet ismerni. Sőt a karikatúra még jobban láthatóvá teszi a torz, nevetséges, vagy siralmas, de mindenképpen eszement vonásokat. Messziről inkább nevetséges, de aki benne él pl. Gullivernek, nagyon is siralmas.
Szóval ez alapvetően egy anarchikus társadalom, minden szét van verve, nyomor van, az emberek csak azért nem halnak éhen, mert tulajdonképpen a hinek etetik őket. Itt megint megállhatunk, mert ez is egy nagy különbség (sokak szerint mindkettő a hin is a behin is, egyformán beteg társadalom). Csakhogy a hinek ésszerű, hideg társadalma, ellátja magát, sőt jólétet teremt, - behinek szenvedélyes örült társadalma nem képes ellátni magát. Ez utóbbi nem épít, csak rombol.
A behin társadalom minimális szerveződése, hogy van valamiféle hit (talán istenhit) és egyfajta, erre a furcsa vallásra alapuló uralkodás és szabályrendszer, illetve szokásrendszer is kirajzolódik. A betikek (egyfajta papok) képviselték a tisztelni való feljebbvalót, és a vallási rituálék jelölnek ki, egyfajta szabályrendszert. Később kiderült, hogy szinte mindenre van törvény, pl. a házasságra, iskolára, népgyűlésekre, és még lehetne sorolni. Ezek azért törvények, még akkor is, ha teljesen eszetlenek, logikátlanok. Mindezek ellenére, ahogy ezt már mondtam, a rengeteg szabályozatlan és zavaros harc miatt, valamint a rengeteg baromság miatt, anarchikus társadalom bontakozik ki. Az is igaz, hogy némelyik harcban felismerhetők az emberi csatározások karikatúrái. Pl. felismerhetők a pártklikkesedések, pártharcok, ideológiák harcai. Vagy a vallások közötti harcok. Vagy a nemzetek országok közötti harcok.
Ne felejtsük el, h a könyv 1935 táján íródott, amikor az amúgy is emberi őrültség a csúcspontja (2 világháború) felé haladt. Szóval az ember alig különb, mint a behin népség sőt, némely baromságban túl is tesz rajtuk.
Ideje lenne Gulliver konkrét kalandjaira rátérni, de előtte még egy-két, sok mondat a könyvemről, és az emberi, illetve a behin butaságról, mert a kettő szinte ugyanaz. Nem akarom magam dicsérni, de két remek újításom van ebben a könyvben. Mindkettő az írói karikatúráról szól. Az egyik a szexualitással kapcsolatos álszenteskedés leleplezése, azáltal h az evést és a szexet felcseréltem. De erről már később beszélek. A másik, az emberi és a behin fölöslegesen burjánzó fogalmakra épülő gondolkodás leleplezése. Ugyanakkor ez ad egy abszurd humort is a könyv második részének. A trükköm az, h ezen a fogalmak Gulliver (és az olvasó) számára vicces kvázi elnevezéseket adtam, és úgy állítottam be, h ezeket Gulliver sem érti. Akkor egy kis nyelvismeret.
Tehát a behinek úgy beszélnek, mint az emberek, de azért vannak saját szavaik:
lamik – gyávaság, ill. áruló (leginkább)
enoálás – sértés (leginkább)
borema – becsület, becsületsértés (leginkább)
bruhu – szemérem, erkölcs, hit, néha isten (leginkább)
kave – nemi erkölcs, ill. paráznaság (leginkább)
belki, ketni – illem (leginkább)
bötologia – hittan (leginkább)
böto – igaz hit, béke, szabadság, (leginkább)
bivak – bunkó, bunkóság, műveletlenség (leginkább)
szellemiség – étel, eledel (leginkább)
tüdő – szív, érzés, lélek
betik – pap, elöljáró (leginkább)
kipu –divat, ill. absztrakt művészet, tágabb értelemben; művészet (leginkább)
bilevek - jelképek, ereklyék (leginkább)
fozófók, mufruk, makruk – filozófusok, gondolkodók, költök, humoristák, bölcsek, szentek, stb..(leginkább)
makruk egy része – valódi igazmondó
koncs - népgyülés, tüntetés (leginkább)
mamuk - politikusok, szónokok (leginkább)
nagyrozsdák – régiségmaradványok (leginkább)
buku – háború (leginkább)
bikru – jézus, próféta (leginkább)
fülbetik, beratnu – főpap, magasabb méltóság (leginkább)
késbetik – katonai parancsnok (leginkább)
aneba – szentség (leginkább)
pricc-prucc farvakarással – köszönés közembernek
vaké-vaké lábfejmeléssel – köszönés papoknak
És még lehetne folytatni. Azért írtam minden fogalom után zárójelbe „leginkább”, mert olyasmi, de a cselekvések annyira furák h. első látásra csak hasonlóságról lehet szó. Második látásra azonban rájöhetünk h az emberi érzelmek, szokások, cselekvések, felfogások karikatúrája jelenik meg. Rájöhetünk h. mit furcsállott a hin mentor az emberi gondolkodásban. Rájöhetünk, h. mit értett ez alatt: ti az egyik értelmetlen szavatokat, fogalmatokat egy másik értelmetlen szóval, fogalommal magyarázzátok.
Egy idézet a könyvből:
„Szánakozva nézett végig rajtam.
- Te eltűrnéd, hogy valaki azt mondja neked: lamik?
- Miért ne tűrném, ha nincs károm belőle?
- Mert értsd meg: ez a szó borema! - mondta végtelen ünnepélyesen.
Erre már harsogó kacagás tört ki belőlem.
- Hát csak mondják nyugodtan. Legyen borema! Én nem törődöm vele. Pont!
Valósággal megrökönyödött.
- Te valóban megtennéd, hogy nem ragadsz kést, ha lamiknak neveznek?
A nevetés ajkamra fagyott. Már magam is kezdtem megijedni.”
Talán ez az idézet megmutatja mi az, amikor az egyik értelmetlen fogalommal magyaráznak egy másikat.
Tulajdonképpen a behinek abban is a hinek ellentétei (az emberhez pedig hasonlók), hogy az egyszerű kellemes egészséges dolgokat nem tartják fontosnak. A hineknek ez a legfontosabb. A behinek az emberhez hasonlatosan mindig valamilyen fennkölt magasztos célt találnak ki. Tulajdonképpen a saját maguk által kitalált soha el nem érhető, torz célokért, eszmékért, ideákért harcolnak, de ebbe a reménytelen harcba tönkre is mennek. Ezt a problémát az itt levő írótársak szinte mindegyike már felvetette. De én azért kiemelném Karinthy írótársa Capillaria c. könyvét.
Tulajdonképpen én minden emberi hüleséget parodizálnék a behinek által, de mégis a legnagyobbakra fókuszálok:
Az értelmetlen harcokra, a divatra, az absztrakt művészetekre, az értelmetlen illemre, a vallási rituálékra, a régiség-gyűjtésre, és nem utolsó sorban a szexuális és házassági álszenteskedésre.
Szóval nézzük a tartalmat, ha nem is pontosan, de lényegileg.
Gulliver a hin kísérőjével lép a behinek földjére és az első benyomása, h az összes behinnek szakadt a ruhája. Igen, mert elszakítják, vagyis a szakadt ruha, a divat. (Erről eszembe jut h. manapság is a szakadt ruha, pl a szakadt farmer a divat.)
A hin kísérő jelöl ki számára egy lepusztult szobát (lakást), de az összes behin lakás meglehetősen szétvert állapotban van, az ajtók sem zárhatók.
Mint később kiderül, azért mert az egymással harcoló behin csoportok rendszeresen berontanak az ellenfeleik lakásba letépik az ajtókat és szétverik a berendezést.
Gulliver rögtön a behinek közé kerülése után a hüleségek sokaságával találja magát szembe. De szerencséjére itt is sikerül egyfajta behin havert, mentort, találnia, aki megpróbál mindent elmagyarázni, de Gulliver nem érti, többnyire értelmetlen baromságokat lát maga körül.
Egyébként a behin mentor, haver, sőt haverok, szimpatikus emberek, de hát ők is „bolondország” szokásait betartó polgárok. Ez megint egy nehéz kérdés: hogyan viszonyuljunk, a magánemberként rokonszenves, ámde hamis rossz rendszert, ideológiát követő emberekhez? Akik magánemberként segítenek, azonban a rossz rendszer pártolása, elfogadása által ártanak nekünk. Ez a könyv a könnyed, vicces felszín alatt tele van mázsás problémák feszegetésével.
Visszatérve, Gulliver első nagyobb botránya, h. nyitott ajtónál és szájkendő nélkül fogyasztja el az ételét, vagyis a szellemiségét. (Egyébként az ennivalót a hinek biztosítják) Visszatérve, a lincselést alig kerüli el a szellemiség (étel) nyilvános szájkendő nélkül elfogyasztása miatt, ugyanis ez a behineknél ez olyan mintha valaki nyilvánosan meztelenül szeretkezne. Pontosabban, ha egyedül étkezik, akkor az önkielégítésnek „minősül”, a páros, vagy társasági étkezést ítélik meg úgy, mint az emberek a szexuális aktust, (hineknél ez nemi munka).
Na ez a második nagy ötletem. Gondolkodtam, hogy is mutathatnám be, a szexualitással kapcsolatos emberi álszenteskedést. Hát így, hogy felcserélem az étkezést és a szexualitást. Pontosabban a könyvből az nem derül ki, h. a tényleges szexualitás mennyire kötetlen, csak sejthetjük, nem veszi körül olyan cirkusz, mint az embereknél. A vécézés viszont ami az embereknél szégyellni való, az a behineknél természetes és nyilvános. Ellenben ahogy már erről szó volt, a behineknél az étkezés teljesen szégyellni, titkolni való, úgy ahogy az a szex az embereknél.
Ez a kifordítás és az ebből eredő paródia, álszenteskedés-leleplezés és abszurd humor végig kíséri a könyvet. Ugyanis Gulliver állandóan beleütközik ebbe a problémába, akkor is amikor étkezik, és akkor is amikor nőkkel ismerkedik, vagy csak beszélget.
De azért más is történik. Munkát keres, ebben is behin mentor segít, elviszi a betikhez (pap, elöljáró) akinél elnyerheti a bötót (egyfajta elismerés, bizonyítvány, igazolás, szentség), majd később a betik kavicskocka – dobozrázó embere lehet.
Idézet a könyvből:
„Pár perc múlva a háttérben nyílt az ajtó, és belépett rajta egy különös ember. Térdéről a már említett rézkockák lógtak le, tehát ez is betik volt. Vállára egy nagy, rikító szövetdarab volt terítve, mit a józan ész egy kis jóakaratú fantáziával még esőköpenynek nézett volna, és talán éppen azért lyuggatták és hasogatták összevissza, és aggattak rá üvegcserepeket, hogy annak se lehessen használni.
Most a betik két óriási tepsit kötött talpa alá, elém lépett, és érthetetlen szavak kíséretében fejbe ütött egy üres pléhgolyóval.
A sok sületlenségtől bizsergett bennem a nevetés, de látva, hogy a többiek nemcsak nem nevettek, hanem meghatott ünnepélyességgel szemlélték, és vaké, vaké kiáltásokban törtek ki a tepsitalpú megjelenésére, magam is visszafojtottam a nevetést, és némi erőszakkal bár, de sikerült nekem is ünnepélyes arcot öltenem.
Az aktus végén pedig mindenki körém gyűlt, faromat vakarták, és nagyon örültek, hogy kona lettem, ami, mint mondták, nagy öröm, mert így elnyertem az igazi bötót.”
Tulajdonképpen ezek a mondatok, az eszement emberi vallási rituálékat is kigúnyolják.
Később megkapta Gulliver az állást, a betik embere lett. Tulajdonképpen ez a segédpapi munkához hasonlatos foglalkozás. Egyébként a munkáknak nem volt sok jelentősége, mert meglehetős nyomorba éltek az ennivalót pedig a hinektől kapták, bár ezt is tagadták.
„Másik feladatom a sárga kavicsok osztogatása volt. Ez abból állt, hogy sárga kavicsokat kellett gyűjtenem, miket bizonyos napokon a már említett bádogdobozban én vittem a betik előtt, és hangosan csörgettem. Majd a betik mellém lépett, és egy kaviccsal kétszer megütve a doboz oldalát, intett, hogy osszam ki a kavicsokat. Én pedig a fedelet felnyitva, mindenkinek adtam egy darabot. Az emberek erre örömmámorban kapkodták kézbe jobb lábukat, vaké-vakéztak, és a kavicsokat hónuk alá szorítva szétszéledtek.”
Ezután Gulliver megismeri Behinföld összes baromságát. Arra nincs hely, idő h én ezt itt taglaljam. Csak néhány szót, néhányról.
Például építettek új házakat (inkább csak bódékat), a meglevőket viszont lerombolták. Ez a kapitalista gazdaságtan egyik ostoba elméletére és gyakorlatára utal; a túltermelési válságra. Az embereknél is gyakran megesik, h a megtermelt terméket kidobják, megsemmisítik, ha nincs rá kereslet. Tehát ez sem kizárólag behin ostobaság. Egyébként erről már Karinthy barátom is írt.
Folytatás másik oldal fenn a képek alatt fekete betűvel - a behin iskolával.
A behin iskolát a skorót azonban nem lehet kihagyni.
Gulliver egy napot kényszerűségből egy behin iskolában tölt, de alig várja, h véget érjen a rémálom. Pedig jobban megnézve megint az emberi iskola juthat eszünkbe.
A figyelmes olvasó két furcsaságra figyelhet fel.
Az egyik, hogy a hinek oktatásáról nincs szó a könyvben. Pontosabban csak említve van. Annyi derül ki, h. az iskolában már alsó tagozatban tanítják az ember szerveket. Csak sejthető milyen lehet a hin iskola. Olyan, mint a hin társadalom, racionális lényegre és igazságra törő, főleg a reál tudományokat, a praktikus használható tudást tanító.
De itt is megjegyzem, a hin társadalom nem tökéletes, de összességében jobb értelmesebb, mint az emberi illetve a behin társadalom. Az örömérzések és a rossz, kellemetlen érzések (fájdalom bánat, harag, félelem szégyen, kielégítetlen vágy, stb., aránya a hin társadalomban az öröm azaz a boldogság felé hajlik a behin és az emberi társadalomban pedig a boldogtalanság felé hajlik átlagosan. A hin társadalomban ha kisebbek is elég sok öröm adódik ehhez képes a kellemetlen érzések meglehetősen kevesek. Az embereknél és a behineknél kevés nagy öröm van, ehhez képest pedig viszonylag sok és erős kellemetlen érzés van. Tehát a boldogság egyenleg alacsonyabb.
Visszatérve a behin iskolára, viszonylag meglepő, h. a behin iskola, oktatás, meglepően fegyelmezett, szervezet.
Persze az oktatott anyag hüleség, rossz módszerrel is tanítják, de mindez rendezetten előírás szerint zajlik. Tulajdonképpen először az iskola leírásnál találkozik az olvasó azon helyzettel, h a behineknél azért van hatalom, ellenőrzés, állam és vannak hatóságok. Később még néhányszor, nem sokszor, találkozunk „hatósággal, rendőrséggel, bírósággal”. Sőt a jelek arra mutatnak, h ez inkább diktatórikus és nem demokratikus rendszer. De itt talán van némi ellenmondás, mert azt is mondtam ez egy anarchikus társadalom. Hát igen egy furcsa keverék rajzolódik ki, de ilyen furcsa keverék a valós emberi társadalmi rendszerekben is van. Különböző diktatúrák vannak, ez egyik közülük, a tiszta anarchia, amely ezért lesz diktatúra, mert az erősebb ember megveri a gyengébbet, és nincs törvény, rendőr aki rendet csinálna. És van, amikor működik az állam, hatóság rendőrség, stb., csak ostobán ésszerűtlenül, igazságtalanul. Többnyire hagyják, h az erősebb megverje a gyengébbet, máskor beleszólnak, de ésszerűtlenül igazságtalanul.
A behineknél is ilyen rendszer rajzolódik ki. És van erőszakos katonás diktatúra, de ez messze van a behin rendszertől.
Visszatérve a skoróra (behin iskolára), már a falakon levő képek is elborzasztják Gullivert, a technika és tudomány csodái helyett a behin történelem véres jeleneteit ábrázolják. A történelem oktatás sem különb. A történelmi fejlődést nem békés építő munka fejlődésén, nem a jólét fejlődésén keresztül tanítják, hanem a háborúkhoz és uralkodó-váltásokhoz kötik. Pontosabban a fejlődést az idétlen ideológiákból, uralkodó módszerekből és jelképekből vezetik le. Természetesen, ahogy az emberi oktatásban tapasztaljuk, a behinek szerint is, a jelen rendszer a jó, a tökéletes, a múlt rendszerei pedig borzalmasak. Azért felületes olvasó fellégezhet: az embereknél mostanában normálisabb az oktatás. De ha megnézzük, h jelenleg történelem oktatás során mennyit beszélnek a háborúkról, birodalmakról,l uralkodókról, hatalmi harcokról, és mennyit a békés fejlődésről, akkor ráébredhetünk, még mindig a békés fejlődés áll vesztésre. Az oktatás még mindig túlságosan a háborúkra, uralkodókra, birodalmakra fókuszál.
Hittan óra a második. Gulliver meglepetten és elhűlve tapasztalja, hogy ugyanazon osztályban, a ketté osztott tanulóknak egyszerre két vallást tanítanak. A két vallás lényegében ugyanarról szól, de vallási rituálék mások. Ez pedig, ha nem is direkt, de közvetve ellenségeskedést szül.
Ezzel kapcsolatban csak arra lehet gondolni, h a zsidó, keresztény iszlám vallások, és a leágazások is testvérei egymásnak, mindegyikben lényegében ugyanazok az alapelvek. Viszont az eltérő részletek eltérő rituálék miatt, e vallások azok vezérei és hívei kölcsönös gyűlöletben, harcban állnak egymással.
Már a vallásoktatás során elvetik az ellenségeskedés magvát.
Következő óra; geometria. Gulliver megint elképedve látja, még a mértanba is belekeverik az ideológiát. A kört azért mert az az ellenségeknek a jelképe egyrészt helyesen, de ugyanakkor helytelenül tanítják. Itt pedig eszünkbe juthat a horogkereszt és vöröscsillag „harca”. Vagy a kereszt "harca" a Dávid csillaggal. A behineknél egyébként a négyszög-jelképűek harcolnak kör-jelképűekkel.
És végül szó van a biológiaoktatásról, kiderül, hogy az emberi szerveket nem tanítják, illetve óriási baromságot tanítanak;nehogy sérüljenek az ártatlan gyermeki lelkek. Ennek kapcsán pedig, napjaink hiányos és eltorzított szexuális oktatása juthat eszünkbe.
Na és az iskolában is láthatjuk a behin főbaromságot: a vizelést nyilvánosan az udvaron csinálják, ellenben az étkezés, (szellemiség elfogyasztást) külön zárt fülkékben, titokban, szégyenkezve.
Összességében mire tanít ez az iskola? Az innen kikerülő gyerekek milyen emberek lesznek? Nyilván eszement, zakkant emberek. Sőt ami ennél rosszabb; harcot, háborút és a diktatúrát, az adott rendszert is elfogadó emberek. Egyébként látszólag nincs behinföldön manipuláció. Dehogy nincs, hiszen az iskola, az oktatás keretén belül lehet egyszerűen a leghatékonyabb manipulációt létre hozni.
Mondhatjuk a behineknél: oktatási manipuláció van.
De itt megint kitérnék az emberi vonatkozásra, és hüleségek kategorizálására. Az emberi iskolának is számos hibája gyengesége hiányossága van, mely által egyfajta rosszra nevelés történik. Sőt az emberi iskola is, bár itt jelentős eltérés lehet az országok között, de több-kevésbé a rendszer, autokrácia és a háború elfogadására nevel, tehát van manipulációs vonatkozása.
De ha már így szóba került, látszólag a behineknél a hétköznapi hüleségek sokaságával találkozhatunk. De jobban megnézve a hétköznapi hüleségek (hüle szokások, divat, rituálék, stb.) mellett ott van a két legnagyobb hüleség, a háború (ami támadó agresszióval kezdődik) és a rossz, diktatórikus rendszer elfogadása. Ez az emberekre is jellemző. A hétköznapi hüleségek sokasága is (rengeteg mániás, fóbiás, függő, logikátlan ember van) virul, de a két nagy hüleség is elfogadott, az embereknél is. De az is igaz, a Szép új világban, Óceániában, valamint az embereknél is sokkal szervezettebb több rétegű manipulációs gépezet működik, mint a behineknél.
Azt is kijelenthetjük, h az embereknél legalábbis pl. 2022 Magyarországán több rétegű hüleséggel találkozhatunk, mint a behinek társadalmában. Mert Itt is van, az állandó kulturális hüleség, van a háború és diktatúra elfogadás hülesége, de itt plusz van a kormányzat és média aktuális hazugságainak hülesége, és van a kormányzati intézkedések, törvények (kb. hetente variálnak) hülesége.
A világ, nemzetközi rendszerek pl a pénzügyi rendszer hüleségei is begyűrűznek sajnos.
Ráadásul ott vannak az emberi természet hüleségei, pl. a presztízsharcosság, a dafke érzés, az önzés, a kapzsiság, irigység, féltékenység, stb. Na és ott vannak az emberi becstelenség hüleségei, pl. szándékos átverés, lopás, csalás. A behinek ezzel szemben meglehetősen becsületes emberek, ők elhiszik a saját hüleségüket ill. annak hasznosságát.
Meg kell állapítani az emberi hüleség összességében sokkal több, erősebb, több rétegű, károsabb, mint a hinek hülesége.
Ennyit a behin iskoláról és a kapcsolatos problémákról.
Gulliver élete Behinföldön azonban folytatódik.
Gulliver szinte mindenhol találkozik a kipu baromságával, ez tulajdonképpen arról szól, h. az absztrakt művészet, ill. divat jegyében sikerül ronda és használhatatlan „alkotásokat” létrehozni. Illetve a kipu és nagyrozsda gyűjtés (használhatatlan régiség) is a sznobságról szól.
A behinek, ahogy az emberek is, rettenetesen és ostobán sznob népség. Sőt a filózók (filozófusok) okoskodása is a sznobságról szól. Senki nem tudja mire, jó senki nem érti, de ez a menő, és ha ez a menő, akkor ez a menő.
Ugyanakkor gyakran a hüle, őrült behinek, Gullivert bivaknak (műveletlen tuskónak) tartották, sőt néha már önmagát is annak tartotta. Itt pedig felderenghet a Vakok országa c. könyv mondanivalója.
A látót tartották fogyatékosnak.
A legtöbb behin költő filozófus, megmondó ember ugyanolyan hüle volt, mint a többi behin, sőt egy lapáttal ré is tettek. Voltak bölcsek, humoristák akiket kinyírtak az igazság kimondása miatt.
De volt néhány igazi humorista és bölcs, aki valóban kimondta az igazságot, melynek lényege, h mekkora baromságáradat veszi körül az embereket. És ezeket nem ítélték el, sőt ha humorista volt, nevettek a mondanivalóján, ha pedig bölcs volt, akkor bólogattak: milyen igaza van.
Nevettek és bólogattak, de nem fogadták meg. Egyrészt sokan nem magukra, hanem másokra értették. Megint mások félreértették, csak a kapizsgáltak valamit. Megint mások nem értették csak sznobságból bólogattak: „nehogy már én legyek a bivak”. És olyanok is voltak, aki szerint: igen, de ezek nem olyan nagy baromságok, h változtatni kellene. A lényeg, h a többség nevetett, bólogatott, de nem változott semmi. Persze megint felfedezhető az emberekkel való hasonlatosság.
Akkor térjünk rá a legviccesebb és leginkább ütős részre, a behin szexre házasságra, ill a nő-férfi viszonyra.
De a paródia mögött itt is komoly mondanivalók lapulnak.
Amire Gulliver a behinek között rájön, hogy a szavak és a tettek szinte ellentétesek egymással. A szavaknak amúgy is hatalmas jelentőséget tulajdonítanak, pl. bizonyos szavak óriási sértést jelentenek, akkor is, ha ez a sértés nem jön létre tettlegesen.
A behinek frázisimádók (ahogy az emberek is), vagyis elvont szavak fogalmak, mondatok irányítják őket. Ez egyébként felveti a manipulálhatóságot.
A nőkkel való kalandjai közben is ezzel szembesül.
Az egész könyv, eme rész is alkalmazza kettős tükör trükköt. Vagyis amiket Gulliver kritizálva, neheztelve a hinek országában már átélt, lényegében ugyanazokat éli át a behinek földjén, - csak most ő képviseli a hin álláspontot, és a behinek képviselik Gulliver (ember) álláspontját. Egyszerűbben Gulliver (ember) állandóan önmagának mond ellent, de úgy, h észre sem veszi.
Ez történik a nőkkel való kalandjai során.
Könyvemben három szemszögből is kigúnyolom az emberi álszemérmességet, képmutatást.
A legnagyobb trükk, amivel egyértelműen lelepleztem a szexuális élettel való álszenteskedést azzal, h. a behineknél erkölcsileg (álszenteskedés szempontjából) az evés, táplálkozás felel meg a szexnek. Azért lehet leleplező, mert mindkettő természetes élettani tényezője az életnek. Mindkettő szükséges az élethez, mindkettő természetes örömérzést ad, tehát nem tartoznak az erkölcs kategóriájába. Az ember mégis erkölcsi kategóriába teszi a szexuális életet. Ezt leplezem le az evéssel való cserével.
A behinek országában az emberek állandóan eltakarják a szájukat, (de farukat nem, az kilóghat), ugyanis az evéshez viszonyulnak úgy, ahogy az emberek a szexhez. Ebből adódóan, náluk a száj, a takargatni való nemi szerv.
Ahogy az embereknél a szexről, itt annak megfelelőjéről az evésről illetlen, sőt tilos beszélni. Mindenről, ami az evéssel kapcsolatos. Ahogy az embereknél a szexről, itt is mindenféle csellel, trükkel kitalált szavakkal, kódolva azért lehet beszélni az evésről, nyilvánvalóan ez is a képmutatás része.
Csak titokban mások szeme elől rejtve, lehet enni. Ahogy az embereknél a szexhez, a behineknél az evéshez kötődnek mindenféle rituálék, értelmetlen tabuk.
Persze szinte adódik a felismerés, az evés is, a szex is, természetes életszükséglet, egyforma ostobaság bármelyikhez is fölösleges, értelmetlen szabályokat mellékelni.
Az álszemérmet egy másik átfordítás is leleplezi.
Emlékezzünk a hinek szexet, vagyis a nemi munkát egy teljesen normális tevékenységnek tekintették. Olyannak, amit nem kell takargatni, amit ugyanúgy butaság titkolni, mint az evést. Őszintén beszéltek róla és a hozzá kapcsolódó érzelmeket, (szerelem, féltékenység, stb.) sem értették. De az erre vonatkozó szavakat, fogalmat, verseket sem értették. Tehát a hineknél szabad, szinte érzelemmentes szerelem volt.
Ez Gullivernél kiverte a biztosítékot, hidegnek, gépiesnek érzelemmentesnek tartotta. Észre sem veszi saját átfordulását, a behinek szexuális életét, párkapcsolatát, most ő tartja értelmetlen szabályokkal telített, baromsághalmaznak.
Akkor nézzünk néhány könyvbéli történést:
Gulliver meglátott egy nagyos sovány éhes nőt, és megkínálta ennivalóval (szellemiséggel). Mire a hölgy felháborodottan kezdett kiabálni:
- El akarta rabolni a szüzességem, a becsületem.
(Mert az ennivalóval kínálás a behineknél valami ilyesmit jelent? „Gyere keféljünk egyet anyukám.”
Végül is Gulliver hajlandó feleségül venni a megszánt, éhes nőt.
A könyvből idézve:
„Míg más emberek egymást igazmondással becsülik meg, a behineknél egymás megbecsülésének mértéke éppen az, hogy mekkora hazugságra képes valaki a másik előtt.”
Ez a mondat a behin és egyben az emberi képmutatásról szól.
Szóval Gulliver megkérte egy behin hölgy kezét, vagyis bikbamot (házasságot) akart vele kötni.
A hölgy végül is óhajtotta a bikbamot, vagyis a házasságot.
„Elmentünk egy betikhez, aki felkötötte talpára a tepsiket, majd leoldotta. Ezt megtette háromszor, majd egy melegített rézkockát vízbe dobott, a vizet félig kiitta, a kockát egy kilyuggatott kendőbe csavarva, mindkettőnket fejbe ütött vele, újra kibontotta, és pénzt kért tőlem.”
Ahogy az esküvői ceremónia után hazaértek az eddig szemérmes (csak titokban egyedül nagyon keveset evő, de még ezen is szégyenkező) hölgy szinte berohant a lakásba:
„- Adjál enni, apukám, a szemem kopog az éhségtől, ide azt az ételt, tömd a számba, a gyomromba, hogy végre jóllakjam!”
Ereimben meghűlt a vér. Annyira tobzódott a tilos szavakban, hogy én, aki már lassan beleszoktam a ketnibe, ijedten futottam ki, nehogy újra bezárjanak.
Zukrula a behin feleségem pedig visítva és gyalázkodó szavakkal futott utánam.
Fülemet befogva menekültem, nehogy abba a gyanúba essem, hogy ezeket a szörnyű szavakat még csak meg is hallgattam.
Olvasóim el sem képzelik, mi történt.
Újra a betik elé cipeltek, aki egyhavi börtönre ítélt azért, mert NEM adtam enni egy nőnek!
Ugyanis, mint később megtudtam, a bikbam őnáluk azt jelenti, hogy mindazt, ami azelőtt tilos és szégyen volt, most kötelesség megtenni, viszont ami azelőtt ketni volt, most kave lesz!”
(A ketni a behin erkölcs, illetve illem, főleg a tiltások, a kave pedig az ajánlott kötelességek sora. A betik, pedig a pap, a bikbam a házasságkötés. Nyilván itt az a szitu van kifigurázva, mikor az addig szemérmes nő, adott helyzetben, bevadulva gátlástalanul veti bele magát a szex parázna bugyrába. A naiv, megdöbbent férfinek pedig leesik az álla. Szinte minden ember-férfi találkozott olyan hölggyel aki a társadalmi elvárások miatt rendkívül szemérmesnek mutatta magát aztán kiderült, h. egyáltalán nem szégyenlős. De olyan hölggyel is találkozhatott, aki nagyon szenvedélyesnek mutatta magát, de kiderült h. egyáltalán nem olyan, sőt a hideg üzleti érdek vezeti. )
Ezután Gullivert feljelenti a felesége, mert nem adott neki enni, büntetést kap. Külön élnek, amikor találkozik egy másik nővel.
Meglepetésére maga a nő (akkor még nem tudta, h. prostituált) kért enni, (vagyis ajánlott szexuális szolgáltatást) mire a férfi adott neki enni (elfogadta a szolgáltatást), de nem fizetett érte. Miért is fizetne, hiszen ő adott, ki is elégítette a nőt, ráadásul a nő kérte. Azonban a hivatásos prostituált feljelentette, megint megbüntették.
Haverját értetlenkedve kérdezte mi történt, aki azt felelte: „éppen ebből tudhattam, hogy nem enni akar, hanem pénzt keresni, mert aki igazán éhes, az nyilvánosan nem mondja meg.”
A prostituált is feljelenti, újra megbüntetik Gullivert.
De eme kaland, kvázi megcsalás, a felesége tudomására jut, aki újra feljelenti, megint megbüntetik.
Szóval behinföldön a nő-férfi viszony szabályai egy olyan baromsághalmaz, amit ha jobban megkapargatunk, rájöhetünk nagyon is hasonló az emberi baromsághalmazhoz.
(Az emberi baromsághalmaz némely vonatkozása:
Először is a mindent szemnek semmit a kéznek elv, elfajulása.
Régen is volt, de ami most itt 2020 van, az már túlnő behin hüleségen; a nő szinte mindenét kiteheti a placcra, de ha megsimogatja valaki a fenekét, akkor az akár jogi eljárást, büntetést is vonhat maga után. A nemi életnek van egy vad, szabad, pornós, oldala, ami baromira ellentétes az un. etikus, sőt jogilag védett oldalával. Az is baromság, ahogy a gyerekek kamaszokat felvilágosítják, hiszen ők már vizuálisan száz módon találkoznak a nemiséggel.
Most amikor egy fenéksimogatásért meghurcolhatnak férfiakat szinte pofánvág az álszemérmesség, álszenteskedés párhuzama.
Egy másik vonatkozás, a két nem egyenlőtlen erkölcsi, jogi megítélése. Nyilván vannak olyan erkölcsi, jogi területek melyekben a férfiak élveznek előnyt. De az vitathatatlan hátrány, h egy férfit azért is elítélhetnek, ha szexuális viszonyt akar létesíteni, máskor pedig éppen azért vetik meg, mert nem akar. De az sincs teljesen rendben, h. a prostituáltnak több joga, legalábbis kedvezőbb megítélése van, mint az ügyfélnek. De felülről nézve az is furcsa, h a szex megítélése félóránként változik. Egyszerű élettani szükséglet és élvezet, fél óra múlva, csodás érzelmi folyamat, megint fél óra és, erkölcstelen dolog, megint fél óra és élettani szükséglet, és ez így váltakozik. A lényeg, h. az emberek, egy mindennap végzett, élettanilag nélkülözhetetlen tevékenységet a szexet úgy állítják be, nemcsak a tettek hanem a szavak szintjén is, ami különleges ritkaság, ami szégyellni, titkolni való, máskor pedig csodálni való dolog. Vagyis az emberi hüleség összességében nem kisebb, mint a behin.)
Visszatérve a behinföldi kalandokra a harmadik kifigurázott szemszög pedig a romantikázás parodizálása. A szerelem felpumpált giccses lufi szívét is ki akartam pukkasztani.
A giccses romantikázás ellentmondását, ésszerűtlenségét is két oldalról leplezem le: a hinek országában Gulliver (ember) érzései gondolatai által.
Másrészt a behinföldi történések által.
A behin nő a jegyese, egyszer ezt mondta Gullivernek:
„Szeretnék kitárt karral forró havon szaladni, hogy a lángoló tüdőm vágyát csillapítsam.”
(Egyébként a behinek nem a „szívet”, tartották az érzelmek szervének, hanem a tüdőt. Élettanilag semmivel sem nagyobb butaság.)
Gulliver ezt a mondatot ostobaságnak tartotta, viszont pár héttel korábban éppen ő suttogott hasonló szerelmes szavakat egy hin nő fülébe:
„Szeretnék veled a holdfényben ringatódzni, az összes csillagot a lábad elé akarom szórni.”
Persze a hin hölgy éppen olyan értetlenkedve hallgatta e szavakat, ahogy Gulliver a behin hölgy beszédét.
Ez a hin hölgy az érzéketlenségével, sok fájdalmat, sok álmatlan éjszakát okozott Gullivernek. Most Gulliver az, aki a behin nő szenvedélyességéhez képest túlságosan racionális, hideg, a nő szempontjából, érzéketlen.
Persze Gulliver az átlagos ember, nem ismeri fel a két eset hasonlóságát, nem ismeri fel saját átfordulását.
Azért elgondolkodtam: és mi a helyzet a többi könyvben a nőkkel és a férfiakkal? Pontosabban a nő-férfi kapcsolattal?
Csak Karinthy Capillaria c. könyve szól hangsúlyosan a nő-férfi kapcsolatról, a vízió lényege: a nő kiteljesedik, uralkodóvá válik, a férfi elsatnyul. A Szép új világban a tendencia a szabad szerelem, az álszenteskedés megszűnése, a csupasz szexualitás irányába mutat. A hineknél is ez a tendencia jelenik meg. És a való életben az embereknél is ez a tendencia. A behinföldi történések inkább azt mutatják, h az ember nem igen fejlődik, - minden téren, a szexualitás terén is megmarad babonás, álszent, értelmetlen szenvedést okozó, szokásaihoz ragaszkodó embernek. Persze a hin tendencia a szimpatikusabb, bár azért a szerelem, romantika, érzelmesség jó oldalát is fenn kellene tartani. Igen e téren ez a fő kérdés, hogy lehet a szabadságot, a testi örömöket, a hazugságmentes szerelmet úgy kialakítani, h. ezért szerelem pozitív oldala is fennmaradjon. Nehéz ügy, mert a szerelmi érzésekben összefonódnak a rossz érzések (sértődékenység, féltékenység önzés, érdek, átverés, megalázás) a szerelmesség jó érzésével.
Visszatérve a könyvemre, a behin szerelmi élet beleilleszkedik az általános behin (és emberi) hüleségbe.
Azonban Gulliver az ember, egyre komolyabb bajokba keveredik behinföldön.
A sorozatos büntetések miatt kirúgják az állásából, utcára kerül, nyomorog. A behin szokások, erkölcsök, törvények félreértése, ill. sorozatos megszegése miatt végül is máglyahalálra ítélik. Manapság emiatt már nem jár szigorú büntetés, de pár száz évvel ezelőtt erkölcsi vétségért a valóságban (pl. inkvizíció) is előfordult a máglyahalál büntetés.
És sajnos a 2. világháború előtt, alatt (amikor a könyv íródott) is, szinte ártatlan emberek kaptak súlyos büntetést. De itt ez is az eszünkbe juthat: „bolondok között a normálist tartják bolond bűnözőnek”
Átmenetileg megmenekül, mert kitör a buku (a háború)
De itt megint visszatérhetünk a behinek, (és az emberek) legnagyobb átkára, az örökös ellenségeskedésre, harcra, háborúra.
Idézet a könyvből:
„Létük alapeleme az egymás elleni fenekedés, amit talán valami örök, olthatatlan bestialitásnak nevezhetnék, ha ugyan összehasonlíthatnám az életéért gyilkoló, józan ragadozót ezekkel, akik saját életük érdeke ellen pusztítanak.
Minden csoportnak van bizonyos rögeszmeköre, és látszólag ez különbözteti meg a másiktól. Ez azonban csak látszat. A valóság az, hogy nem rögeszmékért küzdenek, hanem a küzdelemhez agyalják ki a rögeszméket. Valaki csak azért lesz kékfülű, hogy más legyen, mint a sárgafülű és viszont. Magáért a verekedésért verekednek.”
Mintha csak az emberekről beszélnénk.
De lépjünk át a könyv lapjaiból az emberi valóságba. Az ember történelme is tele van harccal, háborúval. Ne felejtsük el a könyvemet a 2. világháború kezdetén írtam.
A harc háború nem logikailag nem is teljesen egyszerű az emberi agy számára.
Mert szinte minden támadó azt mondja: Én a jóért harcolok.
Még akkor is ezt mondja, ha ő jelen idejű támadó, hódító.
- Azért jó az én támadó, hódító háborúm, mert egy régi igazságtalanságot (lopás, csalás, hazugság, gyilkosság, hatalmaskodás, elnyomás, stb.) hoz helyre. Vagy a természet isten hit rendjét állítja helyre. Ráadásul most egyszer és mindenkorra véget vetek az igazságtalanságnak. Vagy, és: - Azért jó az én harcom, háborúm mert a világnak is egy szebb, jobb békés jövőt, hoz, egyszer és mindenkorra. És még hozzá teszik: Sajnos ezt a konfliktust lehetetlen volt békés úton megoldani, ha nem én támadtam volna, akkor ő.
A fegyveres harc, kegyetlenség, pedig az elrettentés (soha többet ne ellenkezzen) miatt van.
Csakhogy ebbe az érvelésbe több csapdahelyzet is van.
A háborús konfliktusok nagyobb részét azért tárgyalással is meg lehet oldani. A múlt igazságtalansága nehezen kideríthető. A szebb, jobb, békés jövő szintén egy bizonytalan fikció. Még inkább fikció: „akkor ő támadott volna” – érvelés. Az is hibás érvelés, h a kegyetlenség, ill. az elrettentés örökre rendet teremt. Sőt néha még jobban elmérgesíti a helyzetet. Sokszor ez az érvelés csak ürügy éppen a támadó fél, ürügye, h ő kövessen el igazságtalanságot. A legnagyobb baromság egyben csapda, amikor a természet isten, hit, eszme, rendjére hivatkoznak.
Ugyanakkor valóban vannak igazságtalanságok, melyeket adott esetben csak erőszakkal lehet megoldani. A hinek akik a kazo szerint élnek, nem igazságtalanodnak, ezért nem is kell igazságtalanságot kiegyenlíteni, nem fognak háborúzni. De a behinek és az emberek nem hinek. (A hinek ezért is jobbak, mint az emberek). Az emberek vonatkozásában az lehet a cél, h. minimalizálják a háborúkat.
Ehhez egyrészt közelíteni kell a kazosághoz, minimalizálni kell az igazságtalanságot, másrészt az arányosan kell kiegyenlíteni az igazságtalanságot. És persze amíg lehet - tárgyalás, kompromisszum.
És még egy nagyon fontos: következetes, egyértelmű konfliktusmegoldó és háborús nemzetközi szabályrendszer szükséges.
Viszont tegyük hozzá: az ember és a behinek is gyakran szinten élvezik (legalábbis kezdetben) igénylik a harcot, háborút.
A behineknél és az embernél is a háborúk nagyobb része a rosszak harcáról szól.
Gulliver önhibáján kívül többször is harcba keveredik behinföldön.
Az egyik ilyen veszélyes helyzet a koncson történik. A koncs amolyan tüntetésszerű népgyűlés. Ezen a koncs, tüntetés a lift és a túrógombóc jóságának elfogadása miatt jött létre. .Gulliver és néhány behin bizonygatják h a lift és a túrógombóc valóságosan bevezethető, hasznos, jó dolgok. A behinek éljeneznek, de a valóságos dolgok értelmezésébe belekeverik a hitbeli, az ideológia, az érzelmi indíttatású gondolatokat, így aztán liftből tüskés szék lesz, amit fel kell vinni az emeletre, a túrógombócot pedig a hónaljban szorítani kell.
Tehát a behinek akárcsak az emberek nem tudják a dolgokat, legyen az jó hasznos, vagy rossz, káros önmagukba nézni. A koncs másik emberi vonatkozása h. végül is a tüntetésből egy ordibáló erőszakos, késeket előrántó, értelmetlenül hőzöngő tömeg lett.
Feltehetően a bukut a nagy háborút is valami ilyen elfajuló koncs előzte meg, de az állandóan mindenért harcoló behin társadalomban ott lebegett a nagyobb háború kitörésének lehetősége. Szóval nem csodálkozhatunk, hogy kirobbant. (Akárcsak az emberi társadalomban.)
Szóval kitört a háború (buku), seregbe szerveződtek a konanok a négyszög pártiak, és a kemonok a kör pártiak, előkapták a késeiket egyszerre léptek, hú, hú, hú, és megütköztek, egymást gyilkolták folyt a vér. Gullivert is besorozták. Borzadállyal kényszerűségből vett részt, de aztán nem bírta tovább, nem akart embert ölni, megtagadta a parancsot, mire máglyahalálra ítélték.
A kivégzés előtt felvilágosították, h. a bűne h nem akarja háborúval (bukuval) megvédeni a (bötot) békét, szabadságot, lelket, hitet. Vagyis (lamik), áruló pusztulnia kell. Azt is megtudta, h tulajdonképpen a harcoló felek ugyanabba a bikru-ba (prófétába, és annak tanításaiba), hisznek. Amely tanítások szinte azonosak a keresztény eszmékkel: béke, felebaráti szeretet, stb..
Az ellentmondások sokaságával találkozik Gulliver és az olvasó, pl. háborúval küzdenek a békéért, szeretetért, stb.. De megint tegyük fel a szokásos kérdést; na és az emberek? Az emberek is leginkább a békéért, szabadságért igaz hitért, stb. háborúznak.
Gulliver már ott áll a máglyarakás (nem mákostészta) tetején, már felsorolták a bűneit; lamik, szellemiséget fogyasztott nyilvánosan, enni adott egy nőnek, nem adott enni egy nőnek, stb. amikor megjelennek a hinek és megmentik. Fegyverzetük, néhány modern páncélozott jármű, gázsugárzóval ellátva, amit direkt a behin zavargások megfékezésére fejlesztettek ki. A kisugárzott kábító gáz kisebb adagban elkábítja, nagyobb adagban megöli azt, aki belélegzi. Természetesen a hinek gázálarcban vannak és Gullivernek is adnak egyet, egyébként Gullivert bízzák meg a gázsugárzók kezelésével.
Mindenkit elkábítanak a harcolókat is és az ítélkezőket is. A hinek elfogadják Gulliver azon javaslatát, h. tartsanak népszavazást a behinek között, aki a békét választja, az mehet békével, aki pedig a háborút, annak megengedik, hogy öljön és megöljék. Gulliver és a hinek elképedésére az összes behin a háborút választja (meg kell védeni a békét, szabadságot, hitet, stb.), sőt egyszer csak, az egyik „lánglelkű ifjú” tüzes hangon felszólal:
- A hinek és a gaz lamik (Gulliver) az igazi ellenség, ezek az idegenek akarnak minket korlátozni, ők akarják megszabni hogyan vakézzunk a betikeknek, - nem engedjük a békénket, szabadságunkat, hitünket, becsületünket (boremát, ketnit, bötot) elvenni - támadjunk, inkább a halál, mint a rabság (lamikság).
A behinek ekkor elfelejtvén a korábbi ellenségeskedést összeállva, a négyszöget, kört egymás mellé helyezve együttesen rontanak a hin járművek felé.
A hinek gázsugárzása pedig megöli őket. A hinek érvelése: aki a biztos halált választja és nem az életet, az logikátlan, életellenes (kazi) nem érdemli meg h. éljen. Ha pedig értelmes kazo, akkor bizonyára tudja, miért választja a halált, jó oka lehet rá.
Akkor következzen két fontos megjegyzés:
Az emberek is tisztelik, sőt mártírnak tartják azokat a hős katonákat, vagy egyéb mártírokat, akik a biztos halál tudatában sem adták meg magukat, de az utolsó csepp vérükig harcoltak.
Azért vagyunk mi emberek, (egyfajta behinek) és nem hinek, mert ezeket a mártírokat akkor sem tudjuk negatívan megítélni, ha tudjuk: ezek egy része biza esztelenül viselkedett.
A másik megjegyzésem, olvastam olyan elemzést melyben a hinek viselkedését (elgázosítani egy népet) tartotta sovinisztának, kegyetlennek, fasiszta jellegűnek. (Nyilván ez is behin szemszögű elemzés volt.) De lássuk be, a hinek nem tehettek mást a hinek csak ésszerűek voltak, és behinek voltak a hülék. Először is a behinek a háborúban, magukat is elpusztították volna, legalábbis nagyobbrészt. A hinek csak megakadályozták ezt az öldöklést, tehát megmentették a behineket. Utána megadták a lehetőséget a békére. És amikor mindennek ellenére mégis a halált választották, akkor került sor a tömegpusztításra, de részben önvédelemből. Hiszen a behinek támadtak a hinekre.
Ezen az alapon a védekezésből ölő békefenntartó katonaság is megvádolható rasszizmussal, kegyetlenséggel.
És mégis az ember ambivalens érzésekkel ítéli meg ezt a szituációt. Az, hogy az olvasó és a lehetséges könyv-elemző nem tud a hinek tettével teljesen egyetérteni, azt jelenti, az ember nem tud hinekkel azonosulni, vagyis soha nem tud racionális hinné válni. Az, hogy az olvasó és a lehetséges könyv-elemző nem tud a behinekkel azonosulni, de teljesen elitélni sem képes őket, azt jelenti, hogy nem teljesen, de részben behin.
Ugyanezt állapítják meg a hinek Gulliverről, ill. és az emberről.
Ugyanis a könyv befejezése az, h. Gulliver kezdetben rendkívül hálás a hineknek. - Megmentették az életem kiszabadítottak a pokolból, a bolondok házából, végre a normális emberek között vagyok - így hálálkodik napokig.
Idővel azonban visszajönnek a régi problémák, hinek közötti életét hidegnek, lelketlennek találja. Vissza akar menni az emberek közé.
Ezzel a hinek is egyetértenek. Ekkor mondja el a hin mentor, mit is gondol az emberekről. Az evolúciós fejlődés alacsonyabb fokán az ősember után a behinek következnek. A behinek agyába még nem alakult ki az árnyékoló réteg. Ezért a nap sugárzása felerősíti a az agyuk önsugárzását, amely önsugárzás okozza a téves elképzeléseket és a többi hüleséget. A hineknél már kialakult a szigetelő réteg nem jön létre az önsugárzás. Vannak azonban hin gyerekek akiknél bizonyos génhiba miatt nem alakul ki a szigetelés, vagyis létrejön az önsugárzás, vagyis behinek lesznek. Őket, mivel nem tudják gyógyítani ezt a rendellenességet, átküldik a behin táborba. Az ember pedig az evolúciós fejlődés azon fokán rekedt meg, ami magasabb, mint a behin, de nem sokkal. Az ember agya csak hiányosan szigetel, ezért van hüleséget okozó önsugárzás, csak kevesebb, mint a behineknél. De ahogy a behinek sem, az ember sincs tisztába a maga rendellenességével. Honnan is tudná az ember, hiszen ez a természetes állapota.
A könyv vége szinte azonos a „Gulliver a nyihahák országában” könyv befejezésével. Gulliver kisebb hajót épít és kárörvendő mosollyal az arcán, amit a hinek nem értenek, elhagyja a hinek szigetét, visszamegy az emberek közé.
Néhány mondat csak befejezésül.
Könyvem azon utópiák közé tartozik, melyek csak másodsorban foglalkoznak társadalmi rendszerrel. Elsősorban az emberi pszichével, az emberi tudattal, a társadalmi tudattal foglalkozik. Azzal is hiányosan. A szerintem legfontosabb hüleség-faktorral, a téves eszmék hüleség-faktorral, behatóan foglakozik. (Téves eszme, pl.: háborúval küzdeni a szabadság béke, hit érdekében. Téves eszme, érzés pl.: a divat, a hitrituálé, az álszenteskedés, bizonyos frázisok, jelszavak, stb. túlértékelése.)
De ez csak egy-két rétege a hüleségnek. De az emberi hüleség legalább nyolc rétegű. Én pedig ebben a könyvben, a behinekről szóló részbe csak egy-két réteggel foglalkozom. Pontosabban a nyolc hüleség-faktorból kettő nagyon rossz és feltehetően a többi sem jó, összességében a behinek hülék. A hineknél fordított a helyzet, hat-hét hüleségfaktor teljesen hiányzik, és csak egy-kettő ahol vannak hiányosságok, összességében normálisok. Az emberek is hülék, csak másképp, mint a behinek. Másképp, mert a téves eszmék betegségben is szenvednek, de sok másba is, leginkább az önzésbe, becstelenségébe. Ha valaki is azt gondolná, h a behinek kitalált, mesebeli társaság az nagyon téved. Összesített hüleségben sokszor nem maradnak le az emberek mögött. Ki merem jelenteni, h. például a 2022-s magyar társadalomban bár a hüleség (ostobaság, logikátlanság, pszichés torzulás) más összetételű, de összességében semmivel sem kisebb, mint a leírt behin társadalomban.
Arra kérdésre, h a hin illetve a behin társadalom mutathat e egyfajta jövőképet, azt mondom: nem.
De ezt majd Kivaghy írótársam részletesebben is kifejti. Most azonban átadom a szót Orwell írótársamnak.
Page updated
Google Sites
Report abuse