Embedded Files
Kivaghy utópiáiról a második szakaszban olvashatsz.
Mátrix c. film.
Több szempontból is kilóg az itt taglalt művek közül. Az egyik természetesen az h ez egy film, nem könyv, regény, stb. Nincs is könyv alakja, legfeljebb a forgatókönyv. Másfelől nagyon kicsike a lényegi társadalmi mondanivalója, vagyis én nem sorolom az utópiák, pontosabban a dísztópiák közé. A szokásos sablonos tartalom, a jók az emberek küzdenek a rosszakkal a gépekkel, akik megátalkodott önzésből, létezésvágyból, uralkodásvágyból sunyi módszerrel uralják leigázzák az embereket.
Na már itt megállhatunk, mert már többször elmondtam, szerintem lehetetlen h a gépeknek legyen önzésük, létezésvágyuk, uralkodásvágyuk, mert mindehhez érzelem kellene, az pedig nincs, és nem is lehet szerencsétlen gépeknek. Viszont ha gépek helyett földön kívülieket képzelünk el, akkor már lehetséges a sztori, mert a földönkívülieknek lehetnek érzések érzelmeik, ez pedig megnyilvánulhat önzésként, létezésvágyként és uralkodásvágyként.
Tehát bocs, de egy kis átírással kezdem az elemzést, gépek helyett mondjuk földönkívülieket.
De ha már itt tartunk, akkor a teljesség igénye nélkül egy kis felsorolás, mi lehetséges, és mi ami nem lehetséges.
Lehetséges: nagy valószínűséggel a jövőben létrehozható dolog, mert már az ember, a tudomány biztató kísérleteket végez, a kifejlesztés járható úton halad.
Nem lehetséges (lehetetlen): nagy valószínűséggel, belátható időn belül, nem képes az ember ilyen létrehozni, mert a gondolati felvetésen túl semmi apró jel, felfedezés, kísérlet nem jött létre amely a megvalósulás irányába mutatna.
Lehetetlen például az időgép. (Még egy csiga létének egy percét sem sikerült fél percre eltolni az időben. A fikciókon kívül halvány fogalma sincs az embernek h valóban hogyan hozza létre.)
Lehetetlen pl. hogy az ember egy robotba, számítógépbe valódi fájdalmat, vagy más érzést ültessen. Fogalma sincs az embernek ennek létrehozásáról. Még egy két másodperces orr-viszketést sem sikerült az embernek „gépen” előállítani.
Lehetséges viszont a viszonylag fejlett gondolkodó cselekvő (nem érző) robot előállítása. Sőt ezt a robotot képes távolról irányítani.
(A távirányító-technika igen fejlett) Tehát ilyen „avatar” (külső hasonmás) létezhet. De ez sem tud érezni, csak teszi, amit az irányító parancsol. Ha ez a végrehajtó robot (avatar) elpusztul attól még az igazi ember, az irányító vígan él. Viszont ha az irányító meghal, akkor a robotnak másik irányító kell. Másfelől a tudatot, emlékeket, (érzelem-nélküli torz tudat) nem úgy teszik át, h. az alaphelyen megszűnik, hanem oda is átmásolják. Legtöbbször átmásolásra sincs szükség.
Abban is nagy az ember a tudomány, h. az embert egy virtuális világba helyezze. A valóság helyett más érzékelt világot sugároz az érzékszerveinek. Az ember képes valószínűnek látszó világot álmodni. És erre különböző „drogok, szerek” és egyéb eszközök képesek rásegíteni. Az ember nem tud új érezéseket, érzelmeket létrehozni, viszont a meglevőket képes alakítani, befolyásolni.
Az ember az idegpályáktól kezdve, folytatva a hormonokig sok mindent stimulálhat. Olyan is van, h többen játszanak egy játékot, a játék úgy van beprogramozva h állandóan változnak a körülmények, és minden játékosnak meglehetősen sok döntési lépési alternatívája van. Az egészben van egy állandóan változó interaktivitás.
Tehát a filmnek, a mátrix része (nagy közös játék, program, virtuális világ) sok-millió játékossal, lehetséges. Lehetséges, h valaki egy élet folyadékban úszkálva vagy egy széken ülve, tisztán agy-elektromos összekötéssel belépjen ebben a közös játékba, és az egészet valóságnak lássa. Ilyen irányú kísérletek vannak.
Itt egy másik kétkedés merül fel: lehetséges, de minek? Hiszen ha mindenki a saját kis játékát játszaná, saját kis filmjében létezne, akkor is elérnék a céljukat a manipuláló gépek (földönkívüliek).
Amiben viszont nagy a film, az egyrészt a totális technikai manipuláció. Illetve annak bemutatása h a valóságos világot teljesen elfedheti a virtuális világ. Lehet h most én, vagy éppen a kedves olvasó, nem a valóságba, csak egy virtuális világban él. Abban olvassa ezeket a sorokat.
Akkor nézzük a film lényegi tartalmát. Ahogy én emlékszem rá.
Elnézést a tévedésekért.
A gépek (földönkívüliek) uralkodnak, de energiára van szükségük, mert a napnak, és a földnek annyi, tönkrement, minden kimerült. Ezt a bioenergiát szolgáltatják az emberek. Főleg az érzelem kiélése közbeni energia (érzelemenergia) értékes. Az emberek csak hatalmas kaptárokban (keltető fülkékben) élnek, viszont az agyuk be van kapcsolva a mátrixba a virtuális világba (játékba), szóval az hiszik, h élnek.
„A nap elérhetetlen volt, a bioszféra halott; az ember teste azonban kiváló energiaforrás a gépek számára (egyébként ezt tartják a Mátrix filmek alapötletében a legtátongóbb hibának, mivel belegondolva teljesen logikátlan – hacsak nincs mellette másik motiváció is a gépek részéről, például az emberi lény kíváncsiságból való megőrzése, vagy talán az ember agykapacitásának felhasználása a szimuláció futtatásához…?) – akárhogy is, megépültek az emberek öntudatlan testét tároló, bioenergiájukat hasznosító hatalmas toronyvárosok. Az ember tudata pedig kollektív szimulációkba került.”
A virtuális mátrix világ olyan mint a mostani, 21. századi valóságos világunk. (Vagy talán az is? Ki tudja, lehet h. valóban mátrixban élünk.)
Az emberek úszkálnak a kis medencéjükben a gépek kezelik ezeket, ez a valóság, de az úszkáló emberek úgy élnek dolgoznak, mint mi, - de ez nem valóságos világ, csak egy számítógépes program, (film), amit viszont valóságnak érzékelnek.
Néhány ismétlés: akkor is lennének, érzelmeik akkor is lennének életérzésük, mozgásuk, ha mindenki csak a saját filmjében szerepelne. Ez a mátrix téma, tehát a gépeknek (földönkívülieknek) nem nagyon éri meg, mert bonyolult, mert lebukás-veszélyes, stb..
Ezzel együtt a filozófia örök témája, valójában élünk?, és úgy élünk, ahogy azt látjuk, érzékeljük? Descartes, aki abból indult ki, h lehet h nem is él, illetve h ezt az egészet csak álmodja, végül is megállapította: gondolkodom, tehát vagyok. Vagyis lehet, h nem olyan a világ, mint amilyennek érzékeljük, érezzük, de ha gondolkodunk, akkor „valahogy” élünk. A film is erről filozofál.
Másfelől eddig sokat beszéltem a manipulációról. Szóval nem kell hazugságokat kitalálni, nem kell ijesztgetni, az embert beteszik egy programba, egy virtuális világba és kész a tökéletes manipuláció.
Folyatom a cselekményt, méghozzá a saját kis nézőpontomból, a tévedés jogát fenntartom:
Az emberek döntő többsége a virtuális világban, a mátrixban él, dolgozik, gyereket nevel, szerelmes lesz, stb., ahogy mi, miközben a valóságban egy kis medencében lebeg. Az is igaz, h, ezek az emberek legalábbis a figyelmesek, gondolkodók, egy sereg logikátlanságot furcsaságot fedezhetnek fel a világukba, a mátrixba. Ez megint egy érdekes tartalmas felvetés: Annyi baromság, logikátlanság, furcsaság van a világunkban, h a gondolkodóba felvetődhet: nem átvert, sőt virtuális világban élünk?
Van azonban néhány ezer, tízezer ember, aki a föld alatti alagutakban Zion városában él, ők valóban élnek, de rosszul, szinte nyomorognak.
Valamint van egy forradalmi élcsapat, szintén élő emberek, kb. 10 fő, aki egy űrhajóban többnyire tenger alatt utazgat, mely nagyon jól el van látva, számítógépes és informatikai eszközökkel, úgyhogy be és ki tudnak lépni a mátrix programba.
Visszatérve Zion városára, a valóságban élők rosszabbul élnek, mint a virtuális mátrixban élők. Ez egy érdekes csavar. Egyrészt a nézőbe felvetődhet a gondolat: A virtuális világ nemcsak egy rabságot szolgáló manipulációs rendszer lehet, hanem az életben maradást, ill. a jólétet „létrehozó” eszköz is lehet. De milyen jólét az, ami hazugságra valótlanságra épül?
A forradalmi élcsapat fel akarja szabadítani az emberiséget.
De ebben a helyzetben ez miből áll? Az igazi felszabadítás az lenne, h. haderővel legyőznék a gépeket (földönkívülieket) majd az összes embert kiengednék a medencéjükből és normális, valóságos életet biztosítanának nekik. Viszont ez nem lehetséges, egyrészt a gépek (földönkívüliek) erősebbek katonailag. Másrészt a rengeteg felszabadított embernek nem tudnak normális életet biztosítani, azért se mert a föld, a nap is, már tönkre van téve.
A forradalmi élcsapat célja az, h minden mátrixba levő ember tudja meg az igazságot. Mindenki legyen tisztába, h. ő csak programban él, és mindenki választhasson; marad a mátrixban, vagy valóságos életet él Zionban.
Viszont ehhez kell egy olyan szuperjátékos, aki képes megzavarni a mátrix nagyon jól szerkesztett, többszörösen védett programját.
Mert ha a gépek (földönkívüliek) nagy mátrix programja erősen zavart lesz, szinte összeomlik, akkor a gépek kénytelenek lesznek egyezkedni, és létrejöhet az álmodott „fél-szabadság”.
A forradalmi élcsapat elsődleges feladata tehát megtalálni a szuper-játékost a kiválasztottat, akit mindenféle jel, jóslat, alapján keresnek elsősorban a mátrixban.
Meg is találják N. főszereplőt, kiválasztottat, akit párhuzamosan mentenek ki a kis medencéjének fogságából és a mátrix program fogságából.
N főszereplő, aki ezután ki-be jár a mátrix programba, egy olyan szuper-játékos, aki képes jelentősen megzavarni a programot. Képes legyőzni a védő rendszert, a testőr programrészeket, az ügynököket. A testőr programrészeknek, az ügynököknek a feladata, hogy adott esetben kikatassák a programot zavaró elemeket. A gépek (földönkívüliek) ugyanis ilyen automatikus védő-programot tettek a nagy programba, és valami miatt nem akarnak a mátrixprogramba direkt belenyúlni. N. főszereplő, mint ahogy már szó volt róla, viszont mint különleges játékos képes legyőzni a program-testőröket, sőt képes megzavarni a programot.
Közben egy csomó minden történik, egyébként is három film van. Szóval kialakul egy szerelmi szál, a testőr programrészek, mint vírusok elkezdenek szaporodni, aztán a gépek (földönkívüliek) felfedezik és megtámadják Zion városát, stb,. stb..
Szóval sok minden történik a főhős és társai állandóan harcolnak a testőr programrészekkel, az ügynökökkel. De a lényeg, a végkifejlet, hogy a N főhős, társaival együtt alkura kényszeríti a gépeket (földönkívülieket), akik kénytelenek az emberek igényeit figyelembe venni.
A film a lehetetlenségek ellenére fontos filozófiai, egyben valóságos kérdéseket feszeget, ezért is válogattam be az utópiák közé.
Figyelem a mellékelt képek, rajzok, ábrák nem pontosan követik a cselekményt, csak a könyv (könyvek) hangulatát próbálják illusztrálni.
Kivaghy, azaz az én utópiáim. Utópiák és dísztópiák.
Nagyjából 30 éves korom óta érdekel a társadalom. Előtte legyintettem: á ismerem, uncsi, érdektelen, stb. Tulajdonképpen én is az ostoba genyák közé tartoztam, aztán halottam egy mondatot, és elkezdetem gondolkodni. Szerintem azóta is egyre világosodom, ami azt jelenti, h, olyan sötét volt a tudatom szobája, hogy évek, sőt évtizedek kellenek a megvilágosodóshoz. De teljesen soha nem érem el a megvilágosodást. A társadalmon belül is leginkább a manipuláció érdekel. Ez egy elképesztő, hihetetlen szürreális, ledöbbentő dolog, mármint a manipuláció. Vannak még ilyenek elképesztő dolgok az életben. Az ember megmagyarázza innen is, onnan is, amonnan is, száz oldalról, de igázásból soha nem érti meg. Engem például, életem során hét rémálom, rémálomszerű esemény, dolog végigkísért, és végigkísértett. És akkor ebben még az öregedés és a halál nincs is benne, ami önmagában is elképesztő, hihetetlen, szürreális, rémálomszerű dolog. Tudják, rámállom szerű, mikor azt gondolja az ember: jó lenne felébredni, és rájönni, h. álmodtam az egészet. De aztán soha nem ébred fel, mert az a valóság. Szóval jó ideje istenigazából csakis a társadalom, a manipuláció valamint a társadalmi jövő érdekel, szerintem az ezeken való gondolkodás, a világ legérdekesebb és egyben leghasznosabb tevékenysége. Azért is kezdtem regényeket írni, h. a társadalmi témát a köz számára érdekesebbé eladhatóbbá tegyem. Nem tudom, hogy sikerült. Én tehát nem vagyok igazi író. Azt tudom, h. könyveim, tartalmilag rendben vannak, de azt nem, h. mint olvasmányok milyenek. Nem is szeretem saját könyveim visszaolvasni, ezért a róluk írt elemezés is hiányos pontatlan, sőt helyenként téves lesz. Régen írtam őket, más nem minden részletre emlékszem.
Miért nem fedem fel magam? Ennek több oka van, de az egyik lényegi: gyáva vagyok. De talán ebben is az átlaghoz hasonlítok.
Mindenesetre van két mondás, amit időnként elő kell vennem, h ne uralkodjon el rajtam a rettegés: - De legalább megpróbáltam.
- A félelemtől is félek, tehát nem félek.
A félelmen kívül vannak más okaim is.
De elég volt az ön-ömlengésből térjünk rá a könyvekre.
Miután elkezdett komolyabban érdekelni a téma az írogatás is kezdődött. Első lépcsőben a saját fejembe akartam rendet tenni, tisztázni az alapvetéseket, az alapvető fogalmakat és a többit. Én ezeket az irományokat amolyan középiskolai szintű tanulmányoknak neveztem. Azt hittem a társadalmi átlag műveltség valahol felettem van, én viszont képes vagyok új (felfedezetlen) szemszögből nézni a társadalmat. Mostanában viszont hónapról-hónapra le kell értékelnem az átlag műveltség szintjét. Egyrészt valóban süllyed, az Orbán rezsim „gondoskodik” a romlásról. Másrészt én eleve műveltebbnek tartottam a magyar népet, mint amilyen. Ez az egész süllyedés, az egyik rémálmom.
Elképesztő, hihetetlen, szürreális rémálomszerű folyamat. Éppen tegnap került a „parlament” elé a vármegyék és főispánok kérdése. De szinte mindennap találkozik a józan ember az értelmes ember egy hasonló fejbevágó akármivel. A jelen Magyarországában élő értelmes ember olyasmit érez, mint amit Gulliver a behinek között érzett, vagy amit Óceániában a viszonylag józan főszereplő érzett, vagy amit a náci időkben, pl. 1942-ben egy értelmes ember érzett. Tulajdonképpen egy ilyen társadalom-süllyedési folyamatban, őrületkorban, minden korábbi írás, tanulmány, esszé, regényszerű írás, (gondolat) érvényét veszti, zárójelbe kerül. Szóval az én írásaim is félig-meddig zárójelbe kerültek, és csak reménykedni lehet, h. egyszer kiszabadulnak onnan. Zárójelbe kerül, hiszen a múlt és ezzel a múltból eredő tendencia érvényét veszíti. A nép köztudata, értelme, társadalmi józansága is érvényét veszti. Ezzel együtt továbbra is írogatok pl. ezen könyvemet is megírom, aminek a műfaja szokásomhoz híven alig-megállapítható. Szóval reménykedjünk, h egyszer visszatérünk a normális világ határai közé, melyekben persze vannak hüleségek, csak nem ilyen mindent elmosó áradatba, mint most. Mondhatjuk, jelenlegi években hüleség-árvíz van.
Van azonban egy másik probléma is: a szépírás, a regényírás a költészet kultúrája belátható időn belül elsatnyul. Ugyanis a film, különösen a tévével, pc-vel, egyéb képernyővel ötvözve, kiszorítja az írt, olvasott szöveget. Az embereknek egyszerűen lassan fokozatosan elsorvad azon képessége, h. írt szöveget szeressenek olvasni, elképzeljék, saját kis filmet alkossanak a képzeletükbe. Sőt, lassan a szöveg-értelmezés képessége is eltűnik.
Úgyhogy aki manapság népszerű olvasott esszéket tanulmányokat akar írni, úgy mint én, az szinte lehetetlen feladatra vállalkozik.
A világirodalom tele van csodálatos íróval, én a lábuk nyomába sem léphetek, csakhogy a mai fiatalok ezeket a csodálatos írókat sem olvassák. Pontosabban fokozatosan, de azért érzékelhetően éppen napjainkban válnak hideg, olvasatlan, könyvekbe zárt szövegekké a csodálatos írások. Már nem a lelkekbe élnek. Ezért próbálkozom, néhány írótársammal valami olyan szöveget, olyan stílust kitalálni, melyet minden otrombaság, gyengeség, fércművesség ellenére még a mai olvasók is képesek megérteni. Úgyhogy nyugodtan lehet pocskondiázni, hol van ez pl. Móricztól (sehol), viszont Móriczot is egyre kevesebben olvasnak.
Közeledjünk azonban a konkrét könyvhöz.
Egyetlen utópia-dísztópia sem, ez sem kerülheti el a félre- értelmezés csapdáját. Azt a félreértelmezést, hogy amolyan elégedett irodalmárok próbálkoznak elemezni, jobb esetben, rosszabb esetben kalandregény-szerkesztők (Pangloss mesterek), akiknek minden valószínűtlen, ami érdes, büdös, hazug, pontatlan. Pedig az élet a társadalom érdes, büdös, hazug, pontatlan.
Eleinte csak tanulmányokat írtam aztán néha becsúszott egy-egy utópisztikus regényszerű írás is. Mint mondtam azért, h. az általam fontosnak érdekesnek tartott társadalom, jövő, ehhez hasonló néhány téma, bizonyos emberek számára érthetőbb, érdekesebb legyen. Bizonyos emberek, akik a csupasz unalmas tanulmányokat nem, de ezeket, a talán egy fokkal érdekesebb írásokat, talán elolvassák.
Tulajdonképpen már az első könyvem „A manipuláció tudománya” is utópia, mert egy jövőbeli tankönyvet próbál megírni. Na itt jön elő a saját írásaimmal szembeni fóbiám.
Ezért átváltok, úgy írok magamról, mint egy idegen íróról.
Kivaghy ezt a könyvet a 2002-2003 után írta egyrészt reagálva a kínai SARS vírusos tüdőgyulladás körüli cirkuszra, manipulációra, másrészt reagálva a 2003-s iraki háború körüli manipulációra.
Nem akarom magam, azaz Kivaghyt dicsérni, de már akkor felvázolta, hogy elkezdődött a manipuláció új korszaka, aminek a bonyolult eszközrendszerében komoly szerepe van, lesz a járvánnyal való riogatás. És lám pontról-pontra szóról-szóra bejött, jött a többi járvány, többek között 2019-2021 Covid 19 sok-sok felpumpálással még több hazugsággal ferdítéssel, manipulációval.
Dicsekvés nélkül kijelenthető, a 2003 táján a manipulációról, annak terjedéséről, természetessé válásról, könyvet írni, előrelátó gondolat, népiesen szólva: nem semmi. Sajnos a valóságos hazugságáradat, a szerkesztett manipuláció, a hiszékenység, túltett, túltesz minden elképzelhető negatív fikción.
De most már térjünk rá az egyértelmű regény-disztópiára, a „Hatalom és fikció” c. regényre.
Hatalom és fikció
Én eredetileg „A szék új világa” címet adtam, végül is a kiadó javasolt cím maradt meg.
Ez a dísztópia természetesen a kedvenc könyveimre alapul azok folytatása, kiegészítése, de új elemekkel bővítve. Úgy olvasom, h 2014 a kiadás éve, én korábbra emlékszem, maga a kézirat (gépirat) már az 2008-s években kész volt.
Több könyv, film adja az alapját. Egyrészt itt van a Mátrix c. film, a maga virtuális-világ, manipulált-világ témával. De már a film elemzése közben is jeleztem, fölösleges közös mátrix virtuális világot programilag felépíteni, hiszen az egyénekre szerkesztett virtuális világ sokkal egyszerűbb és hatásosabb. Másrészt a mátrix c. filmnél sokkal egyszerűbb, a jelen realitásához közelebb álló világot szerettem volna vázolni. Tulajdonképpen ez a regény olyan utópia, olyan világ, amely tíz-húsz éven belül bármikor létrejöhet. Már a jelenlegi technikával is létrehozható. Az idő, 10-20 év inkább azért szükséges hogy létrejöjjenek a könyvben vázolt társadalmi viszonyok. Harmadrészt, már a 2010-s években erősen hiányoltam, h. nem születnek olyan írások, melyek az internet-függőségről szólnak. Pontosabban inkább képernyő-függőségről, bámulás-függőségről, nyomkodás-függőségről, választék-függőségről beszélhetünk. Nem kell ahhoz mátrix program, h az emberek belemerüljenek a maguk kis virtuális valóságukba. A való világ helyett egész nap az okos telefonjuk, pc-jük, stb., világába süllyedve élnek. A valóságos tevékenységek (munka, közös étkezés, beszélgetés, közös játék, sport, stb.) másodlagossá, mellékessé válnak, az emberek alig várják, h. bemeneküljenek a saját kis virtuális világukba. Ez már a színtiszta virtuális, manipulált valóság. Csak valahogy le kell írni.
Mindezekből jött az ötlet, mi van, ha ezt az egészet továbbfejlesztjük. Kifejlesztik és árusítják a széket, mely egy tökéletes térhatású filmet sugároz, úgy hogy a másik öt érzékszervet (hallás, szaglás, ízlelés, tapintás, mozgásérzékelés) is a filmhez illeszkedően stimulálja. A szék tehát egy komplett technikai egység, video sisakkal, végtag-mozdítókkal, speciális bőringerlő ruhával, szaggenerátorral és minden egyébbel. Sőt a programot is lehet fejleszteni, hiszen speciálisan az egyén igényének ízlésének megfelelő filmet (videót, stb.) lehet készíteni. Akár át lehet variálni egy saját készítésű házi videót. De úgy is az egyénre lehet variálni, bizonyos játékokban ez már működik, hogy a filmbeli én nézőpontja olyan, mint a valóságos. A főszereplő, ill. a főszereplő szeme áll a középpontban, a virtuális én úgy látja a világot, ahogy az ember a valóságban is látja. Sőt a szék „tartozéka” egyfajta, a hatást elősegítő, specko drog tabletta, amit a székhasználat előtt be kell venni.
Az ötlet magától értetődő, ezért Kivaghy író (ez én vagyok) a technika leírását nem célként kezelte, hanem eszközként. Ahogy a komolyabb utópia-dísztópia szerzők Kivaghy is társadalmi témájú, társadalomelemző könyvet akart írni.
A főszereplő egy lepukkant lakótelepi lakásban él, csakis a széke bűvöletében, szinte nyomorog, kivéve a székben töltött szépnek és boldognak tűnő órákat. Ezek a virtuális valóság órái, azonban a főszereplő számára kifordul a világ, a virtuális valóság, lesz a valóság, és nyomorúságos valóság egyféle rossz álomnak tűnik. De nemcsak ő él így, hanem a társadalom döntő többsége. Az uralkodó elenyésző kisebbség, az elitek, külön elkerített luxus-telepeken élnek. A főszereplő elhatározza, h. naplót ír és valahogy kitör ebből a virtuális világból, e napló alkotja magát a könyvet.
Visszatérve a társadalmi viszonyokra. Mivel a döntő többségnek csak egy igénye van, a szék fennmaradása és fejlődése, ezért minden más szükséglet (étkezés, szép otthon, utazás, vagyontárgyak, egészség, tudás, igazságosság, közbiztonság, stb.) elsorvad. A gazdaság nagyobb része is székgyártással, székfilm-gyártással, ezek forgalmazásával karbantartásával foglalkozik.
A gazdaság másik jelentősebb része pedig az eliteknek dolgozik, mint szolga, vagy az eliteknek kézzel gyárt tárgyakat készít. Az emberek élete tehát rendkívül hideg szürke, banális: reggel elmennek a gazdagoknak dolgozni, szolgálni, vagy valamilyen kézi terméket gyártó üzembe, illetve a székgyártó üzemekben. Este mikor hazajönnek, beülnek a székbe és sokszor reggelig ki sem szállnak onnan. A lakások lepusztultak azonban minden lakásban ott díszelegnek a szuper-technikával ellátott székek.
Az elitek viszont úgy élnek, mint manapság a dúsgazdag emberek, később kiderül, h ők egyáltalán nem használják a széket szórakozásra.
Ebben a leegyszerűesített társadalomban nincsenek kisközösségek, nincs komoly oktatás, nincs készpénz, tehát ez is közösségi szempontból kommunisztikus társadalom. De azért rend sincs, az erősebb járókelő belerúghat a gyengébbe, szóval az anarchia ötvöződik a diktatúrával és a manipulációval. Tulajdonképpen a társadalmon fegyelmezésére a széket használják. Az elitek uralkodnak méghozzá a széken keresztül. Az embereket a széken keresztül is figyelik, utcai kamerákkal is, üzemi kamerákkal is, itt is rossz-pontos rendszert alkalmaznak. Aki a társadalomból kiütköző vagy a rendet megbontó cselekvést közlést tesz, az első lépcsőben szék-megvonást kap, Ugyanis az emberek székfüggővé váltak. Azon kevesek, akik pedig javíthatatlanok, a nagy ellenségek egy a széktámlába épített titkos likvidáló injekcióval kerülnek végleges kiiktatásra.
A nagy társadalmon kívül élnek a bozótlakók a száműzöttek, a csavargók, a csövesek. Szóval a földnek, világnak azért vannak olyan területei, ahová a hatóságok nem tudnak, nem is akarnak eljutni. Itt a vadonban élnek össze-vissza mindenféle csoportokban, telepeken vagy egyenként, azok akik kilógnak, kiszorultak a nagy társadalomból.
A főszereplő egyéni sztorija tehát egy változási szándékkal, (valahogy megszabadul a szék-függőségtől), és naplóírással kezdődik. Aztán persze megjelenik a szerelmi szál. A szerelem, az erotika mindig, mindenhol ott van, egyébként nagyon helyesen.
A főszereplőt, aki eddig kézzel varrt ruhákat készített az eliteknek felveszik az elitek egyik luxus parkjában, szolgálónak. Méghozzá a nagy G főnök és fiának a személyes szolgálatába. Ugyanitt szolgál a szerelme. Azonban a luxus lakóparkban különböző fura dolgok történnek. Kiderül h G főnök a főszereplővel szoros rokonságban van. A komolyabb konfliktus viszont abból alakul ki, h. G főnök fiának megtetszik a főszereplő szerelme. A főszereplőből sok egyéb ok miatt is, kiiktatásra kijelölt „szolga” lesz. A főszereplő mindezt megtudva, (kihallgatva) elkerüli a méreg injekciót, de menekülnie kell. Egyike lesz azoknak a csavargóknak (csöveseknek) akik kénytelenek a társadalmon kívül élni, a kénytelenek az elhagyatott, civilizálatlan területen élni. A regény második része tulajdonképpen arról szól, h a társadalmon kívül élők sem tudnak elfogadható társadalmat létrehozni. A főszereplő több közösséget is megtapasztal, egyiket elmondás alapján, másikat közvetlenül, de sehol sem lát, tapasztal boldog társadalmat.
A könyv másik mondanivalója, h. az ember képeteken jó, boldog, vagy egyáltalán elfogadható társadalmat létrehozni. Elsősorban a miatt mert az emberek egy része, uralkodni akar, felsőbbrendűnek gondolja magát és e szándékával tetteivel eltorzítja a közösség életét, igazságtalan hierarchia alakul ki.
Ez a probléma, konfliktus minden közösségben előbb-utóbb, erősebben-gyengébben kialakul.
A főszereplő például bekerül egy hippi közösségbe, melyben szintén hasonló (igazságtalan hierarchia) folyamat jön létre.
A másik felvetett probléma, h. az ember legfeljebb időszakosan tud elégedett boldog lenni, tehát a boldogság eleve egy lehetetlen cél. Ugyanakkor ezt a problémát már másképp látom. Persze folyamatos a boldogság nincs, de már az is boldogságnak nevezhető, ha több időt tölt valaki örömben, mint boldogtalanságban (keserűségben, félelemben, stb.). Másfelől bizonyos tervezett, ésszerű elégedetlenség inkább hasznos, mintsem káros. Hiszen az ésszerű, tervezett elégedetlenség sarkallja helyes tettekre az embert, amely helyes tettek még több boldogságot hozhatnak. Ami probléma, az a tervezetlen ésszerűtlen csapkodó, sértődős, elégedetlenség. Ez valóban egy örök boldogtalanságot okozhat.
A könyv egyik alap felvetése, egyben alapvető társadalmi kérdés: képes e, az ember, emberiség egyszer majd, belátható időn belül, jó boldog társadalmat életet kialakítani? A kérdést ez a könyv sem válaszolja meg, azonban a kérdésen való gondolkodás sem haszontalan.
A regény vége rejtélyes és nem heppi end. A könyv végén az olvasóban kialakulhat azon sejtés, h. a társadalmon kívüliek, a vadonlakok sem teljesen szabadok. Sejthető h. az elitek a társadalmon kívülieket, a csavargókat, egyebeket figyelik és az egészségi állapotuk, tudatukat rejtetten befolyásolják.
Ez a könyv is arról szól, arról ötletel, h. milyen módszerekkel, milyen technikai eszközökkel és milyen társadalmi rendszerben tudja az elit (az uralkodó osztály) a népet kontrol alatt tartani.
Ha a szék maga pontosan nem is így kerül megvalósításra, az alapmódszer, a virtuális világba, a valótlan álomvilágba való beszédítést bármikor alkalmazhatják, ha nem vigyázunk, akkor biztosan.
Egyelőre a hagyományos eszközökön (rádió, tv, sajtó, internet, okos telefon, pc, stb.) keresztüli hazugság-ismétlés, a manipuláció fő iránya. Ez burjánzik, erősödik, de nyilván a manipuláció más eszközöket is keres-talál.
Néhány egyéb KIvaghy könyv borítója. A fentiek megjelentek nyomtatva, könyvesboltban kaphatók.
Az alábbiak a neten találhatók.
Figyelem a mellékelt képek, rajzok, ábrák nem pontosan követik a cselekményt, csak a könyv (könyvek) hangulatát próbálják illusztrálni.
Szexföldi utazások
(Pornográf társadalmi kisregény)
(Szeretkező társadalom)
Figyelem az alábbi tartalom felnőtteknek 18 éven felülieknek ajánlott.
Nemcsak utópiákat írtam, de minden könyvem a társadalmi témájú.
A demokrácia kézikönyve 21. század című szerintem a legértékesebb könyvem meg is jelent, de természetesen, ilyen „nehéz” témával, nem lett bestseller. Még ha igyekeztem is olvasmányosra írni, a mai világban a csúcsra járatott virtuális izgalom világában egy ilyen téma, egy ilyen könyv a sarokban köt ki.
Valójában Kivaghy (azaz én), elsősorban egy fejlett modern, demokratikus társadalmat szeretett volna megírni, mely az érdekesség, olvasmányosság érdekében erotikus részletekkel is rendelkezik. De túlzásba vittem, most már látom hiba volt a szexet, az erotikát ennyire fókuszba helyezni. Már azért is hiba volt, mert a 18 éven felüli tartalom miatt meglehetősen korlátozottan jelenhet meg. Egyébként pont a napokban halottam h. milyen ellentmondás, h a 18. születésnap előtt egy nappal még minden tilos, a gyakorlati szextől kezdve a kicsit is erotikus témájú információkig hang szöveg és vizuális tartalomig bezárva, - amíg két nappal később viszont, már mindent szabad.
Az én jó, fejlett, boldogságot adó (tehát utópisztikus) országomban, (nevezzük most, itt Szexföldnek), nemcsak a társadalmi viszonyok vannak rendben, hanem például a nemi élet is sokkal logikusabb, mint a valóságos világunkban. Többek között ezen ellentmondás (18 év alatt semmi, fölötte minden) is mérsékelten jelentkezik. De a kedves olvasó tapasztalhatta, h. az eddig tárgyalt könyvek egyik leágazása éppen a nemi élet, a szexuális élet, amely a kedves írótársaim szerint általában tele van furcsasággal, ellentmondással. Ebben a könyvben Szexföldön, az író egy jóval logikusabb őszintébb és boldogabb nemi életet, szexuális kultúrát akart bemutatni, - az más kérdés, h. az olvasó számára mi jött ebből le.
De előbb nézzük az említett fejlettebb, demokratikusabb társadalmi rendszert.
Milyen is ez a képzeletbeli magasabb szintű, több jólétet, boldogságot nyújtó társadalom?
Pontosabban, milyen lépésekkel érték el a szexföldiek, h létrejött a magasabb szintű társadalom.
1. Sokkal magasabb társadalmi, demokratikus műveltség. Az oktatás megújítása. A köztájékoztatás megújítása.
2. Értékrendi, világnézeti megújulás.
3. A klímaválság megoldása, elsősorban kevesebb, kiszámított fogyasztással, mértékletességgel.
4. Hazugságellenes, manipuláció-ellenes általános világforradalom. Nem egyes nézetek propagálása a cél, hanem minden nézet tüzetes vizsgálata, elfogulatlanul csakis az igazság, igazságosság, manipuláció tudomány szempontjából, és lebukás esetén szigorú büntetés. A jelenlegi unott megszokott legyintgetés (hamis volt és akkor mi van) helyett szigorú jogi erkölcsi szankció.
5. Az igazi a közvetlen demokráciára épülő társadalmi politikai rendszer létrehozása. Többek között a nyugati világ háttér-hatalmának megszüntetése.
A demokrácia fegyelmezettségét biztosító törvények, pl.:
A szavazópolgárok hierarchiája. A napirendi szabályok. A gyerekvállalás szabályai.
6. Az összetartozó kisközösségekre oszlás rendszere.
7. A tervszerűen fejlődő szexuális szabadság rendszere.
8. Az egészség, egészségügy, mint az egyik legfontosabb prioritás.
Gyakorlatilag, egyszerűen, Szexföldön nemcsak a törvényhozás, a döntéshozás rendszere teljesen más, de többek között az oktatás is. A dolgok, főleg a társadalmi ismeretek lényegét logikáját tanítják. Az iskolából kikerültek értik a világot, tudják h. miről szól a közösségi élet, nem úgy, mint a földi fiatalok. A társadalomtudományos oktatás Szexföldön háromszor színvonalasabb mint a földön.
A szexföldi emberek meg akarják oldani problémákat, a csalással, hazugsággal való önző érvényesülés ismeretlen a számukra. Nem győzni akarnak, hanem a jól, boldogan élni, és persze versenyeznek is de csak szabályosan. A fontosabb döntéseket közösen hozzák (gyakran népszavazással) hosszú sokoldalú tájékoztatás és progresszív vita után. Mivel a törvényeket a saját érdekük, ízlésük szerint önmaguk hozzák, ezért azokat tisztelik, önként is betartják. A sérülő kisebbséget is kompenzálják.
A vezetők nem valamiféle felsőbbrendű megmondó emberek, csak jó, de néha tévedő szakemberek, akik a kisebb tévedésükért elnézést kérnek, de ha ez túlmegy egy határon, akkor önként lemondanak. Egyébként is csak gyors operatív kérdésekben lehetséges centralizált döntés. A vezetőket egyébként is évente objektív módon értékelik, pszichikailag is tesztelik, és ha kisebb lélektorzulást tapasztalnak, akkor leváltják őket.
Az állampolgároknak a társadalmi tudás, illetve társadalmi hasznosság alapján többszörös szavazati jog és egyéb kedvezmény jár. Másképpen, a buták, a közömbösök az önzők, a bűnözők szavazata kevesebbet ér és egyéb kedvezményből is kevesebb jár nekik.
A Szexföldiek sokféle kisközösséget hoznak létre, meglehetősen jelentős önrendelkezéssel, de a legfontosabb a lakóhelyi közösség melyben olyan hasonló gondolkodású hasonló életvitelű emberek élnek, akik jól érzik magukat a közösségükben.
Egyébként a világközösség, a nagy közösség, az állam, a kisebb közösségek és a privát-szféra, magángazdaság nagyjából egyensúlyban van, egyik sincs elnyomva, mindegyiknek megvan a maga szerepe.
A hazugságot, hazudozást csalást rendkívüli módon megvetik, többnyire jogilag is büntetik.
Nem az öncélú fegyelem uralkodik, hanem a demokrácia fegyelme. Ami abból áll, h. többnyire szívesen és önkéntesen részt vesznek a közös döntéshozásban. Többnyire betartják a javasolt napirendet, ami az alábbi:
Valamint betartanak olyan ajánlott életrendet, ami például a gyerekvállalással gyerekneveléssel összefügg, például: egy gyereket mindenképp vállalnak. Valamint 30 év alatt vállalnak gyereket, gyerekeket, mert ez az előnyős a gyerek, a szülő és a társadalom számára is. A fogyasztási és a környezetszennyezési szabályokat is betartják.
Többféle törvény gondoskodik h. az élet ne gépiesedjen el.
A szexföldiek ésszerűbbek, logikusabbak, mint a földi emberek, de azért nem annyira kockák, mint a pl. a hinek. Az érzéseiket, érzelmeiket csak részben tudják korlátozni, azonban tudatosan „szakszerűen” csak a rossz, negatív érzelmeiket próbálják korlátozni.
És mindezeket kiegészíti, megkoronázza a szexföldiek szexuális kultúrája, nemi élete. Először is ahogy kedven állatuk, a bonobók is, a konfliktusok, feszültségek nagyobb részét szexszel szeretkezéssel oldják meg. „Szeretkezz és ne háborúzz” - elvet a szexföldiek is vallják. De a szexföldiek, mint fejlett tudománnyal és társadalommal rendelkező értelmes lények, a szex minden jótékony hatását, minden testi-lelki egészséget biztosító hatását, kikísérletezték. Egyszerűbben, a szex segítségével gyógyítanak több lelki és számos testi betegséget. És persze már maga az is gyógyító hatás, h. nincs álszenteskedés, álszemérmesség, e téren sincs hazudozás. Ugyanakkor tartalmas szórakozásnak tartják a szexet. A fiatalokat fokozatosan és őszintén oktatják a szexre.
Mindennek az alapja pedig az, h a szexföldiek úgy kezelik a szexet, mint egy természetes egészséges szükséglet. Még pontosabban a szexet olyan természetes dolognak veszik, mint az egészséges étkezést, mely szükséges, mely tápláló, mely jól csinálva egészségnövelő. Ezért a szexföldiek a szexet „szexétkezésnek” nevezik és így is kezelik. Itt nyilván visszaköszön Kazohinia c. könyvben a behinek felfogása a szexről. De amíg ott kifordítva negatívan a hüleséget mutató irányba jött a szex és az étkezés közötti párhuzam, addig itt Kivaghy író (én) a „szex-étkezést” ésszerűnek ábrázolja. Ugyanakkor nyilván itt is felmerül, ami a hinek esetében is, valamint a Szép új világ c. könyvben is felmerült, hogy a szex, erotika, szeretkezés elveszíti felemelő, magasztos romantikus oldalát. Elveszti ezt az érzelmi, szerelmi oldalát és puszta „élvezés-technikai hideg tevékenységgé” tompul.
Hát igen, a szexföldieknek ez nem okoz gondot azonban az embereknek igen. Az ember egyelőre, a jelen oktatás, a jelen társadalmi rendszer mellett még ellenmondásos lény. Egy sereg dolgoz, többek között a nemi életet, a szexuális kultúrát sem tudja egyértelműen, ésszerűen és egyben kellemesen élvezetesen megoldani.
A könyv cselekménye vázlatosan (remélem jól emlékszem):
GuliVeronnak (hölgy Gullivernek) egy űrhajó orvosnőjének, az úrhajó-robbanása közben, egyedül sikerül megmenekülni. Megmenekül és sikerül leszállnia az Erot bolygóra (Szexföldre) egy űrkapszulával. Különböző kalandok után mentorai, barátai lakásában köt ki, akik készségesen kalauzolják az idegen GuliVeront a számára idegen és furcsa országban. Ez egy klasszikus Gulliver szerkezet. A házigazda pár (élettársak) Na... a férfi és Nu.. a nő, kedvesen kalauzolják Szexföldön GuliVeront. Persze, ami szembetűnő, hogy mindenhol teljesen szabadon kötetlenül, szégyen nélkül szeretkeznek az emberek, úgy mintha csak étkeznének. Otthon is, a házigazda pár, nyíltan (mintha csak ennének) idejének jó részét szeretkezéssel tölti. Jelentős időt töltenek még a képernyő előtt, ahol részt vesznek az éppen aktuális szavazásokban. A jelentős idő nagyobb része a sokoldalú alapos tájékozódás, és a vélemény-nyilvánítás, kisebb idő, maga a szavazás. Természetesen online csalásmentes szavazás.
Egy idő után GuliVeron is részt vesz a szeretkezésekbe. Egyébként pedig sokat „vitatkozik” a házigazdákkal, a viták fókuszában a „a szex magasztos erkölcsi érzelmi dolog, avagy egyszerű élvezetes egészséges élet-szükséglet” kérdés áll. A házigazda pár bemutatja GuliVeronnak, Szexföldön szokásos szórakozásokat, tevékenységeket. Pl. egy szex-terápiás kórházat, pl. egy szex-versenyt, pl. egy szex-éttermet, ill. a különböző szex-klubokat, többek között egy önkielégítő (önétkező) klubot. GuliVeron különösen kiakad, azon h. az idősek is aktívan szex-étkeznek.
Miközben ismerkedik a szexföldi furcsaságokkal, különböző emberekkel találkozik és egy részükkel szex-kapcsolatot is kialakít.
A regény egyik jelentős mellékszála Kivaghy egyik elmélete, mely az érzés-energia mezőről, a lélekmezőről, a másvilági létről és hasonlókról szól. Kivaghy úgy szőtte bele (nem éppen eget rengető ötlettel) eme elméleteket a könyvébe, h. GuliVeron egy szexföldi egyetemre jár, ahol ilyen elméleteket tanul. A lényeg, hogy van egy ilyen (szokatlan fizika-tudomány) aspektusa is a regénynek.
Azért Szexföldőn sem minden zsír, király, itt is van a társadalmon kívüli, lázadó ellenséges réteg. Akik a kalandról, erőszakról uralkodásról soha nem képesek lemondani, számukra a szexföldi édeskés, pötyögő, csöpögő rendezett „jó emberek vagyunk” élet nem alternatíva. GuliVeront is elkapja egy ilyen társaság, végül is sikerül megmenekülnie.
A könyv vége is a klasszikus Gulliver irományok befejezése, GuliVeron végül is hazautazik a földre, miután egyre világosabban kitetszik GulliVeron, az ember, nem nagyon képes beleilleszkedni, a fejlettebb társadalom életébe. De a végkifejlett előtt azért, ahogy az szokott lenni, kiderülnek bizonyos dolgok. A vége-csavar (valójában a szexföldiek emigráló, új életet, új világot kereső, megjavuló földi emberek, stb.), érdekes befejező fordulat.
De ismételten elismerem a tévedésem, nem lett volna szabad a társadalmi utópiából, pornó könyvet csinálni. Ezzel elvettem a komolyságát. Ama kedves olvasó, aki a pornó részletek helyett a társadalomról szóló részletekre koncentrál, ő egy jó kis utópiát olvashat.
A könyv az alábbi linkre kattintva olvasható:
Utazás szexföldön
(szexföldi utazások)
Az alábbi két videó a könyv, ill. Szexföld hangulatát próbálja visszaadni.
18 ÉVEN felülieknek!
kattints a címekre
Beszélgetés-vita-befejezés
Az írók csendesen beszélgettek, elemezgették saját és írótársaik könyvét, amikor Kivaghy hangosabban megszólalt.
Kivaghy: Akkor talán belevághatnánk a már említett vitába.
Mit a gondolnak az írótársak, milyen jövő vár az emberekre?
Orwell: Talán számba kellene venni, h. milyen opciók vannak. Mondjuk kérdés, h. lesz e egyáltalán nagy összeomlás. Régebben ebben biztos voltam, most már nem annyira.
Morus: Igen ezen már én is gondolkodtam, fel is sorolom az alternatívákat:
1. Olyan totális összeomlás, amiből nincs felállás.
2. Nagy katarzis, összeomlás, de van valamilyen folytatás.
3. Fokozatos süllyedés, kisebb összeomlással a végén.
4. Lassú fokozatos süllyedés, szinte észrevehetetlen összeomlással.
5. Összeomlás nélküli, enyhe fejlődés.
Eddig én a négyes varit elképzelhetetlennek tartottam, de most már egyáltalán nem tartom annak. Amúgy pedig az ötös varinak van a legkisebb esélye, még úgy is h. „enyhe fejlődésről” beszélek, ugyanis a komolyabb fejlődésnek nulla a valószínűsége.
Huxley: Pedig te Thomaskám, régebben, mikor az Utópiát írtad, sokkal optimistább voltál.
Morus: Igen, de hát ami azóta történt, na és persze a jelenlegi helyzet, én is hitehagyott lettem, mármint ami az emberi fejlődést illeti.
Karinthy: Én is úgy látom, h. legnagyobb esélye a kettes, hármas, négyes pontban leírt változatnak van, de mindháromnak közel egyenlő.
Orwell: Az én véleményem egyértelmű volt, a kettes vari, hiszen a könyvem is arról szólt. Viszont az is kérdés, h. mi az a gyors, nagy, és mi a lassú, fokozatos összeomlás? Például ami Óceániában (1984 c. könyvben) zajlik az nem egy lassú, fokozatos összeomlás?
Huxley: Pláne ami a Szép új világban történik. Lehet, h. az még lassú hanyatlásnak sem mondható. Csak egyféle stagnálásnak.
Swift: Én egyébként nem is tudom értelmezni a „társadalmi stagnálást”. Nemcsak azért mert valahová kell menni a dolgoknak, valamilyen változás mindig jön. Hanem mert a stagnálás olyan semmilyen.
Szathmári: Pedig mindannyian stagnáló társadalmakról írtunk. Mert az ember olyan, amilyen. A hin ember, az örökké ideális ember, a behin ember az örökké flúgos ember.
Wells: Ebben talán tévedsz, barátom, mert azért írtunk az előzményekről.
Azt egyikünk se írta le, hogy az ember változatlan, örökké egyforma.
Ősemberi létből alakultak, legalábbis én hiszek a Darwini elméletekben.
Orwell: Én inkább pont attól félek, h az ember könnyen változtatható rossz irányba.
Szathmári: Mert ez az egyik állandó tulajdonsága, a rossz irányba való változékonysága.
Wells: Ne nekem ez már túltekert. Az viszont igaz, egyikünk sem taglalta az általa leírt társadalmának fejlődését. Az egyébként egy izgalmas kérdés: hogy a múltban hogyan alakult és a jövőben hogyan alakulhat az emberi jellem és tudat?
Kivaghy: Akkor az újabb kérdés, vajon hogyan fog alakulni a népek, szóval az emberek, az emberiség jelleme, tudata átlagosan? Melyikünk könyvében leírtak szerint?
Orwell: Két baj van ezzel a kérdéssel. Az egyik, h. nem nagyon lehet általánosítani, egyénenként is hatalmas a szóródás, és azért népek szerint is van valamekkora.
A másik probléma, h. rendkívüli módon alakítható az emberek társadalmi tudata, jelleme. Itt a „tudat” inkább az értelemre, tudásra utal, a „jellem” pedig inkább az érzelmi beállítódásokra, a lelki tulajdonságokra. Bár a végén, a tettekben közlésekben nyilván a kettő ötvöződik. Szóval a lényeg, h társadalmi intelligenciája valahogy az embereknek tompább, mint a technikai. És valahogy a társadalmi vonatkozású szabad akarata is kevesebb.
Morus: Tanult barátom arra utal, h. az ember három összetevője, a saját örökölt tulajdonságai, továbbá azok a környezeti, nevelési hatások, amik érik, illetve mindezeken felül van még az önálló szabad akarat. Amiből kevés van, de a társadalmi vonatkozás ebből is legkevesebb. Lehet, - egy azonban biztos, az oktatásnak, és a tájékoztatásnak rendkívül nagy szerepe van.
Karinthy: Az oktatás, az iskolarendszer, a tananyag, viszont a rendszer része, amit a vezetők alakítanak ki, nyilván a maguk érdeke szerint (nem baj, ha vezetéstisztelő, és a jelen rendszert kedvelő a nép). A vezetők jelleme, tudata, viszont társadalmi vonatkozásban általában hitvány. Szóval bezárul a kör.
Wells: Ezért első lépcsőben egy olyan demokratikus rendszert kell kialakítani, ami korlátozza a vezetők hatalmát. Aztán jöhet a vezetői manipulációtól megszabadult nép által kialakított oktatási rendszer, majd ennek hatására egy lassú néplélek, néptudat javulás, és végül minden fejlődhet.
Huxley: Igen ez egy szép elmélet, de a történelmi fejlődés nem tud átugrani bizonyos akadályon. Azon hogy ezek a fél-demokráciák, pl. 20. és 21. századi rendszerek, nem tudják annyira korlátozni a szükségszerűen hatalom-centrikus vezetők ténykedését, hogy sunyin, vagy nyíltan ne azok irányítsanak. Mostanában inkább sunyin manipulációval irányítanak, - és persze ezért a fókuszba a manipulált oktatást, tájékoztatást helyezik.
Szathmári: Igen sajnos kiderül, h az un. demokratikus elemek és itt most hosszasan sorolhatnám: sajtószabadság, szólásszabadság, fékek és egyensúlyok, és a többi, nagyon pimfli védelmek, könnyen kijátszhatók.
Kivaghy: Főleg így, - ki gondolta volna, h. a manipuláció „tudománya” a valóságba sokkal erősebben terjed, erősödik, hasít, mint a könyvemben. Még én sem gondoltam pedig én aztán megpróbáltam mindent számba venni.
Orwell: De azért nem teljesen úgy alakult ez a „fejlődés” ahogy elképzelted.
Swift: Mielőtt továbbmegyünk, azért szeretnék valami tisztázni. Mi azért, a többiek nevében is kijelenthetem, alapvetően, nem jóslatokat írtunk. Ezek inkább olyan figyelmeztetések, h. ilyen is lehet. A dísztópiák arról szólnak; vigyázzatok, mert könnyen ez lehet. Az utópiák pedig arról szólnak, ha okosok lennétek, akkor akár így is élhetnétek. Vagyis nem jóslatok inkább nevelő célzatú írások. Sőt leginkább útmutatások. Legalábbis én a nyihahák országát ezzel a gondolattal írtam meg; jó lenne emberek, ha olyanok lennétek mint nyihahák.
Kivaghy: Igen csak az a baj, h ez a disztópiákban leírt dolgok, sokaknak nem fenyegetések. Leginkább azért nem fenyegetés, mert sokaknak „tetszik” a dísztópiákban leírt élet, társadalom. Úgy értve a „tetsziket”, h. az eltorzult tudatukhoz, jellemükhöz, igényükhöz illeszkedik. Mi normális emberek például borzalmasnak tartjuk a harcot, a diktatúrát, a nyomort, az igazságtalanságot. De sokak egyáltalán nem tartják borzalmasnak. Térjünk rá, azonban inkább a várható jövőre.
Orwell: Visszatérve a manipuláció alakulására. Sajnos tény, h. rengeteg eszköz módszer trükk áll a manipulálók rendelkezésére. Én úgy látom, h. most megint a hagyományos, mondhatjuk az otromba variáció hasít; ismétlés-ismétlés – ellenségkép – ismétlés, ismétlés- ellenségkép.
Szathmári: és az emberek beveszik, mert behinek.
Karinthy: Azért az agymosás előtt van egy előmosás. Gondolok itt a bulvárral, fogyasztási információkkal, egyebekkel lepusztított agyakra. A mai ember észre sem veszi, milyen alacsony színvonalon él, gondolkodik. A mi korunkban sem volt magas, de ami most van, az elképesztő.
Szathmári: Magam részéről abban sem vagyok biztos, h. az általános intelligencia fejlődik. Egyébként érdekes kérdés, mert ha tudományos fórumokra téved az ember, akkor minden nagyon okos szép, „hű de nagyszerű az ember” érzés keletkezik. Tényleg olyan technikákról hallhatok, h. leesik az állam. Akkor sem csalódóm, amikor az emberek között csak úgy jövök-megyek, mint egy néző a sok közül. De ha megismerek egy-egy átlagembert, ha hosszabban beszélgetünk, akkor már, sokszor találkozok a „hűha” érzéssel. A butaság és a jellemtelenség jeleivel. Gondolkodási és viselkedései zavarokkal. A hinek nem voltak általánosan érzéketlenek, csak az értelmetlen silány érzelmeket utálták. Szóval, ha nem alakul ki a kazo ösztön (márpedig, ennek szinte semmi esélye), akkor a rendszer smafu, nem lesz komolyabb változás.
Szóval az ember vonatkozásában az általános műveltség nem bővül, a társadalmi műveltség pedig sorvad.
Egy jó oktatás nyilván javítana ezen, de nem sokat.
Huxley: Én egy kicsit másképp látom a dolgokat. Az emberi tudatot, lelket, ahogy mondjátok, jellemet, több millió összetevő alkatrész alkotja. Idegsejtből csak hatmilliárd van, A kapcsolódó génekből is milliárdnyi. Van egy bonyolult hormon rendszer. Az értelmi rendszer is rendkívül bonyolult, az érzés, érzelemkezelő rendszer is. Ha mindebből csak néhány (de sok mindenhez kapcsolódik) elromlik, akkor is komoly gondolkodási, viselkedései devianciák léphetnek fel. És azt sem tudjuk, pontosan miért és mi a megoldás, hiszen a működés nagyobb részét nem ismerjük. Nagyon kevés olyan pszichés betegség, elmebetegség, értelmi probléma van, amelynél pontosan rá tudunk bökni az okra (ez lehet nevelési, környezeti vagy, és orvosi élettani) és azt az okot meg is tudjuk szüntetni. Az biztos h. az érzékeny lelkűek többet fognak szenvedni, de a szeszélyesség, a kiszámíthatatlan érzelmek más szempontból negatívan hatnak a közvetlen és a távolabbi környezetre. Viszont az általános érzéketlenség még rosszabb.
Ha az emberi psziché úgy is torzul, akkor a tervezett szerkesztett torzítás nem is olyan nagy baj.
Orwell: Csak részben tudok igazat adni tanult barátaimnak. Igaz, h. a szeszélyes viselkedések növekednek. De azért számításaim szerint ötven százalékban még mindig a rendszer, (ami a környezet lényege) a meghatározó. Meghatározza, milyen törvények között élünk, és e törvények mindenre vonatkoznak. Meghatározza milyen oktatást kapunk. Meghatározza, milyen köz-szellemiségek uralkodnak, vagyis félig meddig a viselkedéseket, gondolatokat. Meghatározza, h. milyen egészségügyi ellátást kaphatunk, és még sok mindent. Azért a határt át nem lépő „normális” többségnek félig-meddig a rendszer a társadalom határozza meg az életét, boldogságát. Abból pedig, hogy a túl bonyolult emberi tudattal, jellemmel sokszor nem tudunk mit tenni, szintén az következik, h. legalább azt fejlesszük, amit tudunk alakítani, ez pedig a rendszer,
Wells: Viszont a róka fogta csuka, csuka fogta róka szituáció mindig fennáll, vagyis a rendszer, ill. a társadalom fejlesztése, - beteg tudattal, jellemmel nem fog sikerülni. Nincs kizárva, h. az emberiség értelmesedése, jellemesedése véges valami. És már a vége felé tartunk.
Orwell: Véges nem véges, az biztos h. a butító manipuláció nagyobb ütemben „fejlődik”, mint pozitív irányban az emberi jellem, tudat. A manipuláció mindent kifordít. Kifordítja a demokráciát, hiszen egy manipulált nép nem hogy jó, ellenkezőleg, ostoba döntéseket hoz. A manipuláció kifordítja az igazságot, a tudományt és az értelmet is, ezek mind elsorvadnak. Ledöbbentő, hogy egy népet sokmilliós lakosságot, milyen gyorsan évek alatt, meg lehet hüliteni. Elképesztő ez emberek negatív irányú alakíthatósága. A pozitív irányú a jóra, szépre igazságra való nevelés lassú és nehézkes. Annál gyorsabb, könnyebb a negatív irányú alakíthatóság.
Úgy néz ki, h. ebben egy szemernyit sem fejlődött az ember. Abban h. a társadalmi vonatkozású önálló akarat átlagosan, általában magasabb szintre kerüljön. A technikai okosság mintha fejlődne. De a társadalmi nem akar. Minden az oktatáson és a tájékoztatáson múlik, és ez nagyon veszélyes, hiszen az uralkodók kezében van.
Swift: nem szívesen dicsérem Kivaghy urat, de a Szexföldi rendszer, a szexföldiek gondolkodása talán elvezethetne a fejlődéshez.
Karinthy: Szóval úgy néz ki, h. az emberiség jövője, több tényező alakulásától függ. Egyelőre az ember emberiség nem ismeri ezen összetevők természetét olyan szinten, h. a jövőbeli alakulásukat kiszámítsa. Egyszerűbben, ezek a rejtélyes, ismeretlen tényezők. Ilyen pl. a klímaválság alakulása, ill. az hogy a földi természet mennyit bír ki. Mert a pakliban benne van egy gyorsabb, közép-gyors összeomlás. A következő ismeretlen tényező az emberi jellem, tudat fejleszthetősége. Talán átlagosan visszafejlődés hanyatlás nem történik, de már a stagnálás is veszélyes. Aztán ott van a manipuláció alakulása, - az szinte biztos, h. egy darabig még bővül erősödik, mindent kifordít. De meddig, hogyan ez kérdés. Eljuthatunk, Óceánia (1984), vagy a Hatalom és fikció könyvekben leírt majdnem totális manipulációjáig, sőt a Mátrix program totális manipulációjáig is. Jó esetben valahogy felébred az ember, vagy csak a Szép új világ manipulációjáig jut el az emberiség, rosszabb esetben, a felsorolt könyvek, filmek totális manipulációja alakul ki. Ebben az esetben majdnem mindegy az emberi jellem, tudat alakulása, hiszen a fiktív világban, a virtuális valóságban minden kitalált.
És persze a rendszerfejlődés, demokráciafejlődés is fontos tényező, melynek alakulása szintén több opciós.
Kivaghy: Rendben van, de akkor mi is ebből a tanulság. Kijelenthetünk valamiféle bölcsességet, megoldást?
Swift: Nem hinném, h. egyáltalán létezik valamiféle egyszerű, nagyszerű megoldás. Ahogy követem ezt a beszélgetést, az, az érzésem h. az emberiség nem úszhatja meg kisebb-nagyobb összeomlás nélkül. Viszont az összeomlás után, talán nem alakul ki ama durva diktatúra ami az 1984-ben le van írva. És az sem, ami a Szép új világban le van írva. Talán a gödör után egyfajta fellendülés, fejlődés kezdődik.
Karinthy: Én is hasonlókban reménykedem. Igen, a klímahelyzet, a háborúskodás, a túlnépesedés, az elöregedés, a devianciák sokasodása, az elkényeztetési aspektus, a manipuláció, vagyis hazugságvilág áradata, ezek így együtt elkerülhetetlenné teszik a kisebb-nagyobb összeomlást. Szerintem Európa már most 2022-ben is válságban van. Ez még mélyülni fog, de aztán ha minden jól alakul, megint mehetünk felfele. Egyébként is így halad a világ, gödör, emelkedő, gödör, emelkedő, és így tovább. Kell az összeomlás, h. tanuljunk belőle, egy darabig tanulunk is, de aztán elfelejtjük az összeomlás borzalmait újra elkövetjük a hibákat, és megint elindulunk a lejtőn.
Wels: Igen, tulajdonképpen ezeknek a válságoknak a felét az ember csinálja.
Szóval jelentősen mérsékelni lehetne, vagy akár el is lehetne kerülni. Csak nem ennek a mai embernek. Tulajdonképpen minden leírt változat bekövetkezhet. De azért én is kellemesebb összeomlásban reménykedem.
Huxley: Amikor a könyvem Szép új világot írtam én is vacilláltam, hogy ez mi egy rossz világ, vagy még egy elfogadható világ. Most már abban sem vagyok biztos, h a Szép új világhoz hasonló világ, nem egy viszonylag kellemesebb jövő változat.
Szathmári: Én azért nem tartom kizártnak a lassú fokozatos hanyatlást, sőt ezt tartom valószínűnek. Abból kiindulva, hogy az emberek általában, átlagosan az emberek korunkban rettentően önzők, de nem agresszíven. Az „önzőséget” mint összefogó fogalmat értem, benne van a kapzsiság, irigység, nagyképűség, közösségi szellemiség hiánya, egyebek. A „nem agresszív” alatt pedig az értem, h az önzőség ellenére meglehetősen tesze-toszák, lusták, átverhetők. Szóval nem olyanok, akik nagy felkelést, vagy nagy háborút robbantanának ki. Ami bizonyos szempontból akár egyfajta szelídséget is jelenthet. Az emberi jellem, tudat ilyen összetétele azonban leginkább lassú hanyatlást generál.
Orwell: Bár nem lehet tudni melyik a rosszabb, a lassú hosszú betegeskedés hanyatlás, és abból egy bizonytalan talpra állás. Vagy egy gyorsabb nagyobb összeomlás, és abból egy igazi alapos reform, rendszerváltás, gyógyulás.
Morus: Már én sem vagyok annyira optimista, mint saját koromban az
1500-s években, de én azért mindig reménykedem. Reménykedjünk, hogy az emberek, sokan, sokat olvassák a mi írásainkat és az ehhez hasonló írásokat. Reménykedjünk, h. valahogy okosodnak és az önzőségük is mérséklődik. Akkor különösebb katarzis, válság nélkül is kialakíthatnak egy boldogabb világot. Reménykedjünk, hogy egyre többen akarnak változtatni, egyre többen jönnek rá a társadalom fontosságára. Mert egy keveset mindenki tudna javítani, és reméljük, sokan majd akarnak is.
Page updated
Google Sites
Report abuse