Embedded Files
Kivaghy méltatja Morus könyvét majd az utópiákról kezd elmélkedni.
Kivaghy:
Nem akarok senkit untatni, de tisztáznom kell Morus érdemeit, meg egyáltalán az utópia lényegét. Ne felejtsük el, ezt az írást elvileg olyanok is olvashatják akiknek sem az itt felsorolt könyvekről írókról sem az utópiáról nincs tudásuk.
Az utópia szót Thomas More (Morus Tamás) használta először 1516-ban megjelent De Optimo Reipublicae Statu deque Nova Insula Utopia (közismert rövidebb nevén „Utópia”) című könyve címében.
Tehát maga a műfaj és annak neve is ebből a műből ered.
Az utópia lényege, egy részben új, az író által elgondolt, de nem mesebeli társadalom leírása, egy kerettörténetbe (általában felfedezés, hajótörés, stb.) illesztve.
Utópia másik meghatározása: társadalomtudományos szórakoztató irodalom – átmenet a fikció, a jövőkutatás, valamint a társadalomtudomány között.
Sok fajta, féle utópia van, de általában két nagy csoportba sorolják:
Utópia - mikor pozitív társadalmi minta kerül bemutatásra
Disztópia - mikor negatív társadalmi minta kerül bemutatásra
Nézzük konkrétan ezt a művet, az utópiák névadóját Morus Utópia című írását.
(Ahogy a nevében is benne van, ez utópia, tehát a leírt világ, (társadalom, rendszer), összességében jobb, rendezettebb, átlagosan több boldogságot adó, mint Morus korában a valóságosan létező. Ezt azért kell kihangsúlyozni, mert nagyon sok felületes könyv-értékelés, a negatív dolgokat kiragadva, disztópiának állítja be Morus művét.)
Az egész írás nagyszerűségét kiemeli azon tény. h. az 1510- években íródott. Ez egy fantasztikus kor volt, Humanizmus, Reneszánsz, Reformáció,- Európa felébredése. De még ebben a fantasztikus korból is kiemelkedik ez az írás, hiszen ez még most is ötszáz évvel később is érvényes.
Először is gondoljuk át, h. mikor is íródott, - 1516-ban. Még egyszer, h. legyen idejük megfogni a leeső álluk: 1516-ban, tehát nagyon-nagyon régen, másképp, nagyon-nagyon korán. A világ nagyobb részében akkor még elmaradott feudalizmus volt. Közoktatás nélkül nagyon kezdetleges állammal, rendkívül alacsony demokrácia szinttel, királyságok, egyéb monarchiák voltak, - a jobbágynak csak egy kicsit volt több joga, mint a rabszolgának. És hát életmódban technikailag is egy nagyon alacsony szintről beszélhetünk, ezután jön a felfedezések kora, a gépesítések kora.
Tulajdonképpen, lényegét tekintve, ebben az utópiában egyfajta demokratikus szocialista rendszer van leírva.
Tehát ebben a tekintetben, nem egy-kétszáz évvel, hanem 4-500 évvel előzte meg a korát. Sőt, mivel a világ jelenleg hanyatlik, lehet, h. csak ötven év múlva fogják újra felfedezni ezt a remekművet.
Ahogy már mondtam: gyakorlatilag egy igazi szocialista (kommunista) rendszer vázlata látható, olvasható, ami soha nem jött létre sajnos,- mert a megvalósítók eltorzították és létrehozták, pl. a sztálinizmust. Pl. a demokrácia helyett diktatórikus rendszert alakítottak ki.
Amúgy a nagy és erős állam, a közös munka, oktatás, étkezés, részben, többnyire 400 évvel később megvalósult. (Mindenki képessége szerint termel, szükséglete szerint fogyaszt – viszont soha nem valósult meg) Pontosabban a torzók valósultak meg.
Viszont a megvalósítok mégsem követték Morus leírását: mint mondtam, - a döntéshozó mechanizmus Utópiában sokkal demokratikusabb, mint a tényleges sztálini kommunizmusban, brezsnyevi szocializmusban, ill. a jelenlegi kínai rendszerben.
Ami talán ennél is fontosabb, hogy Utópiában semmi sem kötelező (csak ajánlott, oktatott motivált), ami a megvalósult rendszerekben (sztálinizmus, brezsnyevi szocializmus, kínai szocializmus) nem jött létre, mert azokban a rendszerekben kötelezővé tették a szabályokat. Tulajdonképpen a nagy-erős állam is legalább kétféle lehet: az uralkodó osztályt védő szolgáló, és a népet védő szolgáló. Utópiában a második jött létre.
Tehát Utópiában a demokrácia, a szocializmus mellett egyfajta liberális (szabadelvű) világnézet, irányítási elv is működött, amíg ez a világnézet, a tényleges kommunista szocialista rendszerekből hiányzott.
Arról nem beszélve, hogy ezekben a rendszerekben az elit réteg, a vezető réteg kiváltságai is nagyobbak voltak, mint Utópiában,
Tulajdonképpen Kádárék jártak legközelebb az Utópia megvalósításához, de nem elég közel.
Ugyanakkor Morus egyszerre szentje a katolikus egyháznak (ez egy külön történet) és „szentje” az igazi szocialista világnézetnek.
Viszont kérdés: az emberi természet (jellem, erkölcs) képes egyáltalán egy ilyen (mint Utópiában) társadalmat létrehozni, illetve képes ilyen társdalomban nyugodtan élni?
Nem állítom, hogy Morus által vázolt elméleti rendszerből létre lehet hozni, egy haladó fejlett rendszert. Azt viszont állítom, hogy Morus által vázolt elméleti rendszert, tovább fejlesztve, tovább javítva, a hibáit kiküszöbölve (és nem eltorzítva), létre lehetett volna hozni egy olyan rendszert, mely minden eddigi és a jelenlegi rendszernél fejlettebb, jobb, emberségesebb, igazságosabb, demokratikusabb.
Ideje a kedvenc könyveimről beszélni.
De előtte kitérek az irodalmi műfajokra, pontosabban, az utópiára, sci-fire, mesére.
Három hasonló, összeötvözhető, de mégis más műfaj.
Az utópia nem másról kapta a nevét, mint Morus „utópia” művéről, tehát ez az etalon, ez a klasszikus utópia. Tulajdonképpen az utópia egy kicsit kiszínezett, esetleg kerettörténetben helyezett társadalom-leírás, társadalom-tanulmány, amely rendszerint egy másféle társadalomról szól, mint az aktuálisan létező. De tudjuk, és az író is tudja, hogy az összehasonlítás legalábbis az értelmes embereknél beindul, vagyis az utópia (a sci-fi, mese szintén), egyben áttételesen a jelen pontosabban az aktuálisan jelen társadalmáról is szól.
Az utópiában tehát nem az egyéni történet áll a középpontban, az utópiába a társadalmi viszonyok, a rendszer leírása áll a középpontban. Illetve gyakran egyféle jövőkutatás történik. Majdnem azt mondtam, hogy általában a jövő fejlettebb társadalmával foglalkozik, de aztán rájöttem, h gyakran nem. Én például Orwell 1984 c. művét utópiának tekintem, és az egyáltalán nem egy modernebb fejlettebb társadalmat ír le, sőt a visszafejlődés, a rossz tendencia története. Eme utópiákat nevezzük dsiztópiának.
„A szép új világ” c szintén kedvenc könyvem, szerintem az utópia és a sci-fi keveréke, mert meglehetősen erősen fókuszál a társadalmi viszonyokra, de azért az egyéni sztori is elég erős.
A sci-fiben, ami szintén egy más világban történik és azt részben leírja, de itt már az egyénekkel történő sztori áll a fókuszban. Mondhatjuk, van egy kaland egy történet, amit az író belehelyez egy másféle, egy képzelt világba, gyakran jövőbeli modernebb, vagy földön kívüli világba, - eközben azért e képzelt világot is nagyjából leírja. A sci-fi kevesebbet foglalkozik a társadalmi viszonyokkal és többet a hétköznapi élettel és a technikai állapottal.
A mesében pedig majdnem eltűnik a társadalmi vonatkozás, illetve még több elképzelt irracionális elem jelenik meg. Illetve vannak a klasszikus mese-elemek, pl. a varázslat, és ezek persze a mese-történet alkotói.
A magam részéről mindhárom műfajt és az ötvözeteit kedvelem, ha nem akarnak hazudni. Vannak ugyanis olyan írok, művek, melyek pl. egy mesét, sci-fit, stb. valóságos reális történetnek akarnak beállítani. Szóval valahogy rosszul ötvözik ezt a három műfajt, és még a realizmust is hozzákeverik. Ahhoz szerintem külön érzék, tudás kell, hogy „hihető-mesét” találjon ki az író, és az ne forduljon át, lehetetlen, „hazug-valóságba”. Na ez, amit ki nem állhatok, de ez az én ízlésem, nem több.
A Gulliver könyveket viszont kedvelem. Mert a valóságot tükröző mesék. Akár meg is történhetne, ha például lennének ilyen picike törpék. Most ugrott be, mi a hihető mese trükkje: csak egyszeri valótlanság legyen benne, ha dupla, vagy háromszoros valótlanság van akkor az már hihetetlen mese. Például vannak ugyan benne picike törpék (ez valótlanság), de a törpék jelleme viselkedése már nagyon is hihető.
Ezek az utópia országok a bennük levő társadalmakkal, népekkel mások újak, mint az ismertek, de össze lehet őket, hasonlítani az eddigi ismert társadalmakkal, sőt én rejtetten vagy nyíltan erre biztatóm az olvasót.
Alapvetően két változat van, a műfajon belül, amikor egy országról, népről van csak szó. És amikor két egymás mellett levő, egymással általában ellenséges viszonyban álló országról vagy minimum két népről van szó.
Tartalmilag az utópiák olyan társadalomtudományos elmélkedések, elgondolkoztató írások melyek rendkívül mívesen szórakoztatóan vannak megírva. A legnagyobb írók munkáiról beszélünk. A tudományos fantasztikus irodalom legmagasabb fokán álló alkotások. Mert nemcsak a technikai jövővel foglalkoznak, hanem a társadalmi jövővel is. Ez szerintem ez fontosabb és érdekesebb téma. Bár az utópiaszerzők szintén odaszórják az olvasó elé a ragyogó technikai ötleteiket, de ezek eltörpülnek a társadalommal, kapcsolatos gondolatok mellett. Azt gondolom, hogy az utópiáknak óriási áttételes hatása volt mind a technikai, mind a társadalmi fejlődésre.
Kivaghy:
Alapvetően két szemszögből lehet nézni a jövőt, legalábbis ha komolyan nézzük:
A jelen tendencia rossz irány, ha ez folytatódik, akkor valamilyen vészes jövő alakul ki, - az író ezt a fikciót írja le. Ez a negatív jövőkép. Pl. Orwell 1984 c. könyve. Eme írásokat, ahogy már mondtam, disztópiának is nevezhetjük. Tulajdonképpen ezek is a jelen társadalom kritikái, mert egyrészt sok tekintetben hasonlítanak a jelen társadalmához, illetve, a jelen társadalmának fejlődési tendenciája a leírt negatív irányba halad.
A másik nagy kategória a pozitív jövőkép, a jelenleginél pozitívabb társadalom, Pl. Morus Utópiája. Természetesen ezek is a jelen társadalom kritikái, hiszen megmutatják hogyan kellett volna, illetve hogyan kellene társadalmat szervezni, építeni.
Tulajdonképpen lenne, van is egyfajta köztes jövőkép is, de ennek leírása megértése már meglehetősen bonyolult.
Az irodalomtörténet során meglehetősen sok remek utópia jött létre.
· Platón: Állam (kb. i. e. 395)
· Morus Tamás: Utópia (1516)
· Tommaso Campanella: A Nap városa (másként Napváros) (1602)
· Francis Bacon: Az új Atlantisz (1627)
· Cyrano de Bergerac: Holdbéli utazás
· Jonathan Swift: Gulliver utazásai (1726)
· Étienne Cabet: Utazás Ikáriába (1839)
· Samuel Butler: Meslohes (angolul Erewhon) (1872)
· Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Egy nevetséges ember álma (1876)
· Madách Imre: Az ember tragédiája – a falanszterjelenet
· Jules Verne: Sándor Mátyás - Antekirtta (1885
· Jókai Mór: A jövő század regénye
· Samuel Butler: Erewhon revisited (1900)
· Karinthy Frigyes: Utazás Faremidóba (1916)
· Jevgenyij Zamjatyin: Mi (1921)
· Aldous Huxley: Szép új világ (1932)
· Karel Čapek: Harc a szalamandrákkal (1936)
· Szathmáry Sándor: Kazohinia (1941)
· George Orwell: 1984 (1948)
· Kurt Vonnegut: Utópia 14 (1952)
· Ray Bradbury: 451° Fahrenheit (1954)
· Anthony Burgess: Gépnarancs (1962)
· Déry Tibor: G.A. úr X.-ben (1964)
· Stanisław Lem: Kiberiáda (1967)
· Arthur C. Clarke: 2001: Űrodüsszeia (1968)
· Robert Merle: Malevil (1972)
· Ernest Callenbach: Ecotopia (1975)
· Margaret Atwood: A szolgálólány meséje (1985)
· Vlagyimir Vojnovics: Moszkva 2042 (1986)
· Lois Lowry: Az emlékek őre (1993)
· Lois Lowry: Valahol messze (1993)
· Lois Lowry: A hírvivő (2004)
· Stephenie Meyer: A burok (2008)
A wikipédia listájához én még hozzátenném. H. G. Wels néhány művét.
És szerintem Karinthy Ferenc: Epepe c. könyve is remek, belefér a listába.
Pl. itt Vernének csak egy könyve lett kiemelve, de Verne legtöbb könyve utópisztikus hangvételű, h mást ne említsek, pl.: Némó kapitány.
És nem hagynám ki a felsorolásból Robin Cook könyveit sem, bár itt is az utópia határán mozgó könyvekről van szó.
És még sok remek könyv beleférne ebbe a listába.
Az utópiák fejlődési (alakulási) tendenciájáról még szó lesz.
Ugyanakkor, ahogy már említettem; gyakran a sci-fi és az utópia átfedésbe kerül, éppen azért mert elég vékony és amorf a két műfaj közötti határvonal. Nehéz megmondani, h. bizonyos könyvek, filmek, a sci-fi, (tudományos-fantasztikus irodalom), vagy az utópia, vagy mindkét kategóriába sorolhatók.
Három kultikus népszerű, egyben az utópia határán mozgó sci-fi filmet, ill. könyvet, filmet említenék példázva a legfőbb témákat.
Star Wars (csillagok háborúja). Megjelenik benne a társadalmi jövőkép, úgy, mint a diktatúra-demokrácia harca, ill. a rosszak-jók harca. A történelemnek is ez a fő vonulata, tehát egy szinte örök problémáról van szó, legalábbis ha egyszerűsítve nézzük a világot. És természetesen ez az egyik fő témája a sci-fiknek, utópiáknak is. Amiért mégis hezitálok a Star Wars esetében; a téma leegyszerűsítve is kissé bugyután jelenik meg. Technikailag abszolút rendben van a film, nem erre gondolok. Arra gondolok, h. a társadalmi problémák rétegei, összetettsége nem jelenik meg.
A másik: „A majmok bolygója”. Szintén egy fő témát jelenít meg: az ember tönkreteszi a földet, és mi lesz azután. Tulajdonképpen itt már megjelenik a cseles, korunk társadalomkritikája: a majmok társadalmán keresztül kritizálja az emberi társadalmat, ugyanis a kettő lényegében hasonlít egymásra.
Néha maga a tönkretétel a téma. Néhány tönkretétel:
Klímakatasztrófa, más természeti katasztrófa, világháború, idegenek, ill. gépek, robotok támadása. Másik nagy vonulat: az emberi diktatúra, ill. az emberi jellem, társadalom, kultúra elcsökevényesedése. Ezek persze disztópiák, de azért sajnos nem egészen alaptalanok. Kivéve a gépek, robotok önállósodás utáni támadását, ez bizonyíthatóan lehetetlen. De erre még visszatérek.
A jobb könyvek, filmek azért a katasztrófa utáni világot is bemutatják. Persze az emberi világmindenség-hódításról vannak pozitív utópiák is, de ezek inkább sci-fi kategóriájába tartoznak.
Ha már itt tartunk, a különbségtétel miatt említenék egy olyan filmet is amelyik csak sci-fi és egyáltalán nincs benne utópia: „Nyolcadik utas a halál”. A legtöbb sci-fiben nem jelenik meg, alig jelenik meg a társadalmi vonatkozás. Ezek nem utópiák.
Alaptéma még a földönkívüliek megjelenése döntően, ártó leigázó szándékkal. Ez is érdekes: a készítők és az olvasók, nézők is miért igénylik ennyire a pusztítást, a harcot, a borzalmakat. És miért ennyire pesszimisták? Még akkor is ha rendszerint megjelenik az egyéni hős megmentő (a társadalom szinte mindig csődöt mond), aki megmenti a világot. Azon kívül, h. szinte már unalmas sablon szerint készülnek a disztópiak, felmerül a kérdés: miért nincs olyan utópia, mely a földönkívüliek pozitív eredményű látogatásáról szólna? Egyáltalán a pozitív jövőkép miért ilyen ritka korunkban?
Valamint az is felmerül: a társadalom a rendszer miért mond csődöt szinte mindig? Nem jó a kérdés, mert ennek oka egyértelmű: a jelenlegi rossz helyzet kivetítése. Inkább az a jó kérdés: miért nincsenek manapság pozitív társadalmat, rendszert, pozitív rendszerszervezést bemutató alkotások? Ahhoz hasonlók, mint az első eredeti Morus utópiái. Miért nincsenek a kiutat kereső alkotások?
Ezek a föld-leigázó, ill. katasztrófa-alkotások kérdésesen utópiák, mert a társadalmi vonatkozásuk igen kevés: ha megjelenik egy komolyabb probléma, katasztrófa, akkor, a jelenlegi rendszer (társadalom) azt képtelen megoldani, kvázi összeomlik és csak az egyéni hősökben bízhatunk. Ez sematikus és kevés. Sematikus és kevés, mert csak annyit mutat be, h. a társadalom, a rendszer összeomlik, de az összeomlás okairól hallgat.
Meg kell még említeni az időutazást, ill. csillagközi utazást, mint jellemző témát. A legtöbbje inkább kalandregény, film, tehát sci-fi, nem utópia. Nagyon kevés elmélkedik ki közülük, nagyon kevés sorolható be az utópiák értékesebb kategóriájába.
Visszatérek a határon levő utópiákra, amelyek még besorolhatók az utópiák becses kategóriájába.
Ide sorolnám: Asimov robotikáról szóló könyveit.
Tulajdonképpen az „Alapítvány” könyveit is említhetném, sőt azokat inkább. Azért emelem ki inkább a robotika témájú írást, mert ez is az egyik fő témája a sci-fiknek, utópiáknak. A tudomány, technika fejlődése a jövőben, és ennek hatása a társadalomra – ez egy általános gyakori téma. Már említettem, h ez egy kényes téma, mivel szerintem, és ez bizonyítható is, képtelenség a gyakori felvetés, - miszerint a robotokban egyszer csak akarat, ill. érzelmek (lélek), keletkeznek, és szinte szükségszerűen fellázadnak. Ez nagyon egyszerűen azért képtelenség, mert tudományosan kimutatható: érzést, érzelmet, akaratot annak még a csiráját sem sikerült élettelen dologból kicsiholni.
Ellenben néhány robotika témájú könyv, film, mégis reális jövőbeli problémákat vet fel. Asimov általában a lélek nélküli, de meghibásodott robotok problémájáról ír. Illetve a rossz célra felhasznált robotokról. Ez már lehetséges. Tehát a gépek, robotok támadása amiatt nem következhet be, h. saját akaratuk keletkezik, de meghibásodás, vagy gonosz emberek, gonosz programja miatt bekövetkezhet.
Ugyanakkor meg kell jegyezni: az élet rendkívül sokféle alakban, módon jelenhet meg. Ezeket a megjelenéseket én nem tartom lehetetlennek. De azok élőlények, és itt megint el kell gondolkodni; melyek az élet valódi feltételei?
A mátrix filmekben sem lélekkel érzelmekkel rendelkező virtuális lények (ügynökök), ill. gépemberek szerepelnek. Azt teszik, amit a programozó beléjük helyez, sőt a film inkább arról szól, hogy a valóságos emberek lelkét, érzelmét is el lehet venni. Az is igaz, h. ebben a filmben a programozók is akarattal rendelkező gépek, tehát ez a sztori valószínűtlen része.
Ezzel együtt a Mátrix filmeket egyedül a filmek közül én az utópiák kategóriájába sorolom, később még írok róluk.
Ugyanakkor érdekes témának tartom az eltérő kultúrák találkozását, esetleges harcát, e helyzetből eredő konfliktusokat.
Viszont ez a téma még önmagában nem jelent utópiát.
A következőkben más szempontok szerint csoportosítok.
Vannak, írók, és olvasók, akik vonzódnak az utópiákhoz. valószínűleg azért, mert ráébredtek ez a műfaj képes a társadalomismeret tudományát a legtömörebben és leginkább szórakoztatóan prezentálni.
Persze nemcsak az utópiák szólnak a társadalomról, sőt a jó könyvek szinte mindegyike.
De az utópiák a jövő szempontjából beszélnek a lehetséges jövőről, a jelenről a jelenben rejtőző tendenciáról. Nagyon sok utópia-jóslat megvalósult. Általában úgy valósulnak meg h. a leírthoz hasonló problémakör valóban felszínre kerül, sokszor megoldatlan közéleti problémává válik. De vannak olyan fikciók események, technológiák, egyebek melyek szinte egy-az egyben létrejöttek.
Szinte minden utópisztikus írásban megjelenik: hogyan lehet a népet, lakosságot engedelmességre bírni, szófogadó tömeggé tenni. Nyilván azért ez az egyik, vagy talán legfőbb téma, mert a valóságos történelemnek is ez az egyik fő témája, alap problémája.
Az uralkodó osztály talán legfőbb célja, tevékenysége, mindig is, a nép, a lakosság engedelmessé tétele volt. Ami részben logikus.
Aki állt már akár egy kisebb csoport élén, vagy csak szülő, az tudja a leggyakoribb probléma a vezető akaratának érvényestése, lehetőleg úgy, h. azért a tisztelet és az önkéntesség is megmaradjon. Ráadásul egy magasabb rangú sok embert irányító vezetőnek, netán egy ország-vezetőnek nehezebb dolga van, - ráadásul ezen vezetők általában nem éppen a szelídségük, hanem inkább a hatalomvágyuk miatt kerültek pozícióba.
Tehát érthető, h. a történelem és az utópia fő témája: hogyan lehet a népet, az embereket engedelmes tömeggé változtatni. Hogyan lehet békés engedelmes társadalmat kialakítani. Vagy, ahogy ezt az uralkodó osztály mondja: hogyan lehet a társadalmi stabilitást fenntartani.
Nyilván ezek általában disztópiak, de nem mindig. Azt is látni kell, h. e disztópiak lényegében a különböző diktatórikus társadalmakkal, rendszerekkel foglalkoznak. Milyen fajta diktatúrák lehetségesek? Milyen módszerekkel lehet egy diktatúrát fenntartani?
Ezek fontos, és aktuális kérdések, mivel korunkban sem (talán sohasem) szűnik meg a diktatúra-építés veszélye.
Sok módszer van, és az utópiák, ill. disztópiak sokszínű világa nagyjából be is mutatja a sokféle módszert.
Sokféle módszer, de talán így lehet kategorizálni őket:
1. Kezdjük a direkt diktatúrákkal, erős rendőrség, igazságszolgáltatás nélküli börtön, kínzás, stb. Illetve, az emberekbe belenevelik a fegyelmet, az engedelmességet.
Elsősorban direkt megfélemlítéssel (ha lázadsz, rosszat teszel akkor börtön, stb.). Másodsorban, katonás társadalommal.
Harmadsorban a besúgó, megfigyelő rendszerek kialakításával.
Valóságosan is voltak vannak ilyen rendszerek, szóval nem kell fantázia az elképzelésükhöz. Ezekben is megjelenik a verbális, kommunikációs agymosás, propaganda, de csak, mint kiegészítés.
2. A verbális propagandára, a manipulációra épülő népfegyelmezés.
Nem vitás ez a hatékonyabb megoldás, hiszen a direkt diktatúrákban azért mindig ott lappang a lázadás lehetősége. A hatékony manipuláció lényege, h. a polgár szinte önként, legyen fegyelmezett. Semmiképpen se érezze, h a vezetése kényszeríti, mert az feldühítheti, lázadásra bírhatja.
2a. Néhány alapvető manipulációs szisztéma
Bizonyos nézetek frázisok ismételgetése, agyakba sulykolása.
A manipuláció tudományra itt és most nem szeretnék részletesen kitérni.
De azért egy-két al kategória:
2b. Vannak a tisztelni való dolgok, ezzel kapcsolatban az sulykolják.: tiszteld, sőt imádd.
Vannak a gyűlölni való dolgok: ezeket utálni, gyűlölni kell.
Sőt vannak a jelentéktelen elfelejteni való dolgok, melyeket leginkább elhallgatnak.
Az engedelmes nép, fenti módón való kialakításának lényege: hogy a nép kritizálhat, de ezt manipuláltan (nem tudatosan) teszi, az uralkodók által kijelölt dolgokat dicséri, ill. kritizálja. Amennyiben az ilyen manipuláció sikeres, a nép legalábbis a butább része azt hiszi, h. a tisztelt vezetői, a szabadság szellemében irányítják a társadalmat. Tehát kétszeres átverésről van szó. Irányítva és egyben elégedetté van téve a nép.
2c. Valójában a vezetés által kialakított közhangulatok vezérlik az embereket, súlyosabb esetben ezek a közhangulatok eljutnak a háborúig, polgárháborúig. Közhangulatok, melyek a vezetésnek kedvesek: elégedettesség. Düh, de nem a saját vezetésre, más valakikre. Vagyis az ellenségkép, sokrétű manipulációjáról van szó.
Félelem, általában a félelembe tartott nép eléggé engedelmes.
Félhet a saját vezetés retorziójától, Félhet, pl. betegségtől-katasztrófától, válságtól. Félhet idegen erők támadásától. Félhet a saját országában levő élő negatív csoportoktól-erőktől.
2d.. Egy másik módszer-csoport, h. a népnek ne legyen ideje, kedve, vagy éppen elég esze az érdemi kritika kigondolásához pláne a terjesztéséhez. Napjainkban is láthatjuk a rengeteg közömbös érdektelen embert, akik e módszercsoport miatt válnak érdektelenné, fásulttá. ( Másik része pedig a változatlanság ill., változtatatlanság érzése miatt alakul ki. Persze azért a nép sem hibátlan, sőt……)
Ezt én úgy hívom népbutító rendszer. Meglehetősen sokrétű, legfontosabb szegmense a nagyon alacsony színvonalú társadalomtudomány-oktatás. Aztán a gondolkodásmentes agymosó jellegű szórakoztatás, amelyet csak gúnyból lehet kultúrának nevezni. Az ilyen kultúra inkább butit mintsem okosít.
Általában a hazugság csalás terjesztése, elfogadása szintén külön módszernek vehető.
2e. A harmadik fontos rész, módszer-csoport, az állampolgárok idejének lefoglalása ál-tevékenységekkel, pl. vásárlással, bürokráciával, egyebekkel.
Én ezt bedaráló mechanizmusnak nevezem.
2f. Vannak, lehetnek egyéb különleges eszközök módszerek is. Pl. sugárzások gyógyszerek, drogok, oltások. Vagy virtuális világ, látszat világ, mű világ kialakítása. Vagy éppen különböző függőségek kialakítása.
Sajnos mindezek a valóságban is léteznek nemcsak az utópiákban.
A későbbiek során, a könyvek elemzése közben sokszínű érdekes módszer megoldás jelenik meg.
Na de nézzük a probléma másik oldalát: miért manipulálható viszonylag könnyen az ember?
„Viszonylag könnyen”, vagyis elismerve a manipulálók rendkívül ötletgazdag „magas szintű” tevékenységét, - azért van az emberekben egyfajta fogékonyság hiszékenység a manipulációra.
Nyilván ennek is több oka van, de amely ok a legerősebbnek tűnik, az a: csatlakozás a fősodorhoz. Ez talán az ősi falkaszellemből ered, abból h. az egyén a falkával (közösség, társadalom) együtt halad. Egyrészt érdekből, a falkával együtt jobban boldogul mint egymaga. Másrészt az érzelmei, ösztönei is a falka- irányába vezérlik. Ebből elég sok minden ered. Voltaire: Candide, c. könyvében Panglos mester állandóan azt bizonygatja: h a jelen világ egy jó világ, sőt a lehető világok lehető legjobbika – miközben háború, szenvedés rablóbandák borzalmak pusztítanak az országban. Ez a felfogás: „vannak ugyan hibák, de alapvetően azért ez egy szervezett jó társadalom (a falka alapvetően jó irányba halad)” végigkíséri az emberi gondolkodást.
Ez a felfogás kétségtelenül a manipulációnak jó meleg fészket készít.
Akkor forduljunk rá a főtémára: a „legjobb utópiák” dicsérete, bemutatása, elemzése.
De a jó könyvek közül, szerintem a legjobbak, vagyis
Újra felsorolnám a kedvenc „utópisztikus” könyveim:
Viszont megjegyzem: nagyon sok kedvencem van a felsoroltakon kívül, köztük olyanok is, amelyek már-már utópiának is tekinthetők, de mégsem lépnek be a társadalmi jövőről való elmélkedés kategóriájába.
Vagy nagyon a technikára koncentrálnak, vagy nagyon beragadnak a jelen társadalmába, vagy nagyon egyéni történet jellegűek, vagy nagyon meseszerűek.
Szóval remek írások, csak kiesnek ebből a kategóriából.
T. Morus: Utópia (1516)
Swift: Gulliver utazásai (1726)
H. G. Wells: A vakok országa (1904)
Huxley: Szép új világ (1931)
Orwell: 1984 (1948)
És egy fim is belefér: A Mátrix (2000)
És akkor jöjjenek a magyar írók zseniális művei:
Karinthy Frigyes két legjelentősebb „Gulliver” könyve:
Utazás Faremidóba (1916) - valamint: Capillária (1921)
Szathmáry Sándor: Kazohinia (1941)
A felsorolt könyvek elemzését kezdjük, azaz folytassuk a Gulliver könyvekkel.
Akkor talán átadnám, nem is „nám”, átadom a szót J. Swift ivótársnak. Talán nem sértődnek meg a jelenlevők ha írótársaknak nevezem őket. de ha meg is sértődnek akkor sem lesz az én szégyenem, azon okból kifolyólag h több okból erről senki nem fog tudni. A leginkább ok: hogy senki sem olvassa eme írást.
J. Swift:
A Gulliver könyvek az utópia, a sci-fi, és a mese ötvözetei.
1720-s években írtam a Gulliver könyveket, ez szintén egy roppant érdekes kor volt, a felvilágosodás kora. Másfelől, a korai, vagyis a klasszikus kapitalizmus kora. A jelenleg is tartó, képviseleti, parlamenti, alkotmányos monarchikus „demokrácia” kialakulásnak kora. A technikai ipari forradalom kezdete. Sőt kitágítva a kort, az emberi jogok kialakulásnak kora.
Folytatás az oldaljegyzék-címsorban, következik a 4. rész
Page updated
Google Sites
Report abuse