A kékfrankos a "legjobb emberünk". Szőlőként is jól viselkedik, lombozata rendszerető, betegségekre nem különösebben érzékeny, szép telt, jó kiállású fürtökkel jutalmaz minket szeptember végén. Mindemellett rendkívül sokrétű fajta, szinte mindenre alkalmas. Friss és érlelt vörösborként, rozéként is kiválóan megállja a helyét, sőt, arra is van példa, hogy fehérbort készítenek belőle. Ezúttal az érlelt változatról van szó.
A komoly francia fajtákoz képest egy egységgel könnyedebb hangvételű bor. A meggyes, piros gyümölcslé bársonyos tanninokkal símogat. Mindezt bátorkodtunk finom barrique-olással komplexebbé tenni, majd a palackérlelés gömbölyíti a végeredményt. Gyümölcs és hordó találkozása.