Részletek a könyvből

Kizárólag 18 éven felülieknek.

Kivaghy K.

Szexföldi utazások

 Pornográf, fantasztikus, társadalmi kisregény

Figyelem ez nem csupán egy pornográf sztori. A fantasztikus történet, az erotikus kalandokon kívül, egyfajta fejlettebb társadalom, tudomány leírásáról is szól, vagyis az olvasó értelmére minimálisan szükség van.

A könyv jelenleg 95%-os állapotban van!

Első rész

   Guli Veron vagyok barátaimnak csak Veronika vagy csak Verci

Harmincnégy évesen, az úr, a földi időszámítás 2169  évében jöttem erre a bolygóra, erre a földre.

Mit is beszélek, nem „jöttem”, hanem zuhantam!

   Földi évben számolva immáron öt éve, (ez itt 7,36 év alatti körbe kerülése az itteni napnak), hogy kalandos körülmények között érkeztem erre az érdekes bolygóra, ebbe az érdekes városba, amit én csak egyszerűen szex-földnek nevezek, mely név az itt lakóknak sincs ellenére. Szó szerint egyébként „biTierra” így nevezik országukat, városukat, bolygójukat.

   Mint a TUF 6394 teherűrhajó hajóorvosa, így egy kicsit kívülállóként éltem át azt a borzalmas éjszakát, a hajótörés éjszakáját. Egy jókora aszteroida vágódott a hajónkhoz, bezúzva a „c” szektort. Bár az „x, b, y” szektor biztonsági zsilipjei lezártak, csak idő kérdése volt, hogy az  ide-oda pörgő hajó mikor robban fel. Megdermedve álltam, csak bámultam a sziréna kékes villogó, vijjogó fényében esztelenül rohangáló, ordítozó társaimat. Megpróbáltak valamit tenni, de mindenki tudta, itt a vég. Azután valamilyen erő, áramlat felkapott és berepített a „d” szektorba, egyenesen az egyik kétszemélyes leszálló komp oldalába vágva. Szédülten tápászkodtam fel, miközben láttam a „d” szektor biztonsági zsilipjeit bezáródtak. A csukódó nyíláson keresztül még hallottam a dübörgő robbanást, a velőtrázó sikolyokat, azután csak a néma csönd vett körül. Négykézláb bekászálódtam az előttem álló kompba. Zakatoló agyam felidézte, diákkori asztronauta tanfolyamon tanultak foszlányait, sikerült elindítani a kompot. Az automatika ráállt a legközelebbi bolygóra, amiről annyit azért tudtam, hogy nincs messze, mert már az űrhajóból is láttam.  – Semmit sem tudok - sóhajtottam, majd félájultan összecsuklottam. Ezután csak az állandó zizegő hangra emlékezem, továbbá a magányra, hűvös félelemre. Néha, félig eszméletlenül körbebotorkálva elláttam magam. A közelinek gondolt bolygó mégsem volt oly közel, a második hét után alig látszott nagyobbnak. A komp élelmiszer készlete lassan kimerült. A hőmérséklet lekapcsolt nulla fokra. A szervezetem, testem, lelkem ugyancsak  kimerült, összeomlott, már csak magzati  pózban hevertem a padlón azután teljesen elvesztettem az eszméletem.

Ha a világra vagy kíváncsi: https://sites.google.com/site/kivaghykoenyvek/

    Egy tengerparton eszméltem, hason fekve a homokban, csak a fáradt tekintetem járattam körbe. A leszálló komp orra, mint egy absztrakt szobor meredt ki a tengerből. 

Már akkor ott az első percekben is hallottam lidérces zenét, a zengő hangokat, láttam a fényeket, halottam a versikéket, talán a külvilágban is, a belső álomvilágomba biztosan. Nem is álomvilág ez, hanem álmodozós világ, hiszen tudatomnál vagyok, érzékelem a környezetet csak a képzeletem kalandozik el. Később kiderült fények valóban vannak, lidérces sarki fények, melyek vörösen keretezett négyzetekbe vannak zárva. De a hangok, zenék, versikék, dalocskák csak a fejembe zengtek-zsongtak. „Álmodozós világ”, talán ez a jó kifejezés.

  „Álmodozós világ”, talán mégsem ez a legjobb szó, de nem találok jobbat. Én egy egyszerű orvos vagyok, nem író. Nem vagyok hajlandó magamat szapulni emiatt, és mástól sem veszem jó néven, ha irodalmi minőséget kérnek számon rajtam. Én nem akarok irodalmi művet alkotni, csak a valóságot szeretném leírni. 

  Erőtlenül hevertem a homokban, amikor megláttam a két majmot. Csimpánzszerűek voltak, de kisebbek. Makogva jöttek, ugráltak felém, mögöttük pedig a többiek, egy egész csapat. 

Meglepődtem, mert akkoriban már csak néhány körbekerített rezervátumban éltek a földön vadállatok. A tenger, a természet, sőt ezek az állatok is annyira földiek voltak, hogy azt gondoltam: valahogy mégis a földre keveredtem, talán éppen egy rezervátumba.

A majmok jellegzetes oldalazó ugrálásukkal közeledtek. Futni kéne, de mozdulni is alig tudtam, sajgó fájdalom hasított a derekamba. 

A majmok körbevettek, az arcomba bámultak, mások pedig bökdöstek. Nagy nehezen felültem, erre a majmok egy része elkezdett nevetgélni és tapsolni. Legalábbis nevetésnek látszott, hallatszott az a vidám makogás, ami a vigyori szájukból hangzott. Azután az egyikük átnyújtott egy mangószerű gyümölcsöt. Mivel éhes, szomjas voltam megettem. Azután egy másikat is adtak, azt is megettem, ettől valamennyire visszatért az erőm.

Közben a majmócák ott ugráltak körülöttem, viszont egyik-másik bizony a nemi szervét is elkezdte húzogatni. Néhánynak már pirosan meredezett, testükhöz képest, meglepően nagy volt nekik, olyan 17 centi körüli. Bökdöstek, makogtak és mutogatták a péniszüket, sőt azt is hová akarják tenni. A horda kábé 7-8 hímből, 5-6 nőstényből állt, továbbá a kölykökből. A nőstényeket a fenéktájon elhelyezkedő nagy kiálló piros vulva-dudorról, gumóról lehetett felismerni. Érdekes volt, hogy nemcsak a hímek mutogatták a nemi szervüket nekem, hanem a nőstények is. Mint mondtam, a hímek azt is jelezték hová akarják tenni a meredező péniszüket. Először a péniszükre mutattak azután az én nemi szervemre. Volt amelyik a vulvámra, de volt, amelyik fenekemre mutogatott. Sőt az egyik a kezemre mutatott, sőt hozzá is dörgölte a nemi szervét. Egy másik mintha a számba akarta volna tenni, legalábbis ezt jelezték a mozdulatai. Mindezt nem erőszakosan tették, csak amolyan vidáman makogva, ugrálva, bohókásan, én azonban nem találtam viccesnek. Már azért sem, mert egyre közelebb jöttek, egyre pimaszabb mozdulatokat tettek, egyre gyakrabban jött létre testi kontakt. Egyik hátulról a vállamra ugrott, és a nemi szervét a fülemhez dörzsölte.

- Nem, nem - kezdtem kiabálni fejemmel nemet integetni. Felálltam, toppantottam, kezeimmel is hadonásztam - Hejhess menjetek már – próbáltam őket elzavarni. 

   De nem mentek, körbevettek ott ugráltak, szinte lépni sem engedtek. Ezután más jutott az eszembe. Az egyik hím nemi szervére mutattam, majd a mellette levő nöstény vulva-dudorára, mutattam, hogy oda tegye. A majom rám nézett és akármennyire hihetetlen, de megértés sugárzott az arcából, meg is tette. Egy pillanat alatt beakasztott hátulról a nősténynek. Aztán a másiknak mutattam ugyanezt, szintén sikerrel jártam. Pár  perc alatt az egész csapat már egymást baszogatta és nem engem.

Ekkor érkeztek meg a furcsa lebegő autók, emberek ugráltak ki, szaladtak felém. A majmok pedig ellenkező irányba. A mentősök én annak sejtettem őket, beültettek a mentőautóba, a furcsa, lebegőbe és már vittek is a korházba. 

  Mivel számomra minden szokatlan új élmény volt, eddig nem látott dolog, akkor még csak a sejtéseimet tudtam magamnak megfogalmazni. Azt is csak sejtettem, hogy mentőautó, és hogy korházba szállítanak. Ekkor még mindig azt gondoltam, sejtettem, hogy a földön vagyok, illetve nem is nagyon gondolkodtam. Kicsit furák, talán túl szépek voltak az emberek, (talán ezt is csak utólag okoskodtam ki), de emberek voltak. A spanyol nyelvjárásuk is fura volt, de azért a lényeget megértettem. 

   Akkoriban 2168 tájékán a földön szinte minden ember tudott oroszul, kínaiul, spanyolul, valamint angolul. Ezen kívül csak a helyi nyelvek voltak, de ők minimum két nyelvet beszéltek. Ezek az emberek, itt, pedig egy nagyon tört spanyol nyelvet beszéltek, de azért a mondanivaló lényegét ki lehetett hámozni. Minden egy kicsit szokatlan volt, de akkor még nem tudtam, hová kerültem, csak okoskodni próbáltam. De mint annyiszor most is kiderült, a valóság, nem kiokoskodható, hanem egyszerűen van.

    Egyedül feküdtem egy korteremben alig szóltak hozzám, bár egy fiatal doki minden nap elbeszélgetett velem, pár nap alatt meg is szoktam a nyelvi furcsaságokat. A kommunikáció nem volt tökéletes, orvosilag azonban rendesen elláttak.  Ezt onnan tudtam, hogy egyre egészségesebbnek éreztem magam. A kezelés abból állt, hogy naponta háromszor beültettek egy székbe, amolyan fogorvosi székszerűségbe, ott mindenféle szerkezet, műanyagburok is rám csukódott, elkezdett minden zümmögni, majd itt-ott éreztem némi bizsergést, Úgy fél óráig tartott egy ilyen kezelés. Bár orvos voltam fogalmam sem volt e kezelés természetéről. 

   Már a korházban is megjelentek bizonyos szokatlanságok, ott volt például az állandó csendes békés hangulat. Ezt persze betudtam a korház jellegének. Az ablakon kinézve érdekes sarki fényeket pillantottam meg Az égen látható, csodálatos állandóan váltakozó szín-kavalkád lebegett, mely nappal halványabban, éjjel erősebben világított - megigézett csak bámultam a lilás, hol pedig kékes, zöldes fényeket.

Megszólaltak bennem a csilingelő dalocskák:

Hova a csodába kerültem

csengő-bongó fénycsóva susogva jár ide s tova.

négyzethálót szövő fénysugár, 

vörös fényvonalak szabályos hálója

földet eget összemossa a sarki fények folyása

finom ecsetből pacsmagolva zöld, kék, lila

széles a ház széles az út, engem is engedj

az égi palotába belépni, pihenni.

   Egyik éjszaka pedig mintha két holdat is láttam volna ráadásul az egyik zöldes fényű volt.

Viszont a szabálytalan sarki fények alatt szabályos kockahálós vöröses fénysugarakat is láttam.

Biztosan valamely északi országban lehetek – gondoltam. Eszembe sem jutott, hogyan beszélhetnek spanyolul egy északi országban

A negyedik napon jelent meg a fiatal nő és a férfi. 

Bemutatkoztak: -  Numi vagyok - mondta a sötéthajú filigrán alkatú nő, miközben telt ajkai mosolyra húzódtak.

-   Narmi vagyok - szólt a napbarnított magas férfi, miközben hosszú ujjai ritmikusan vibráltak.

   Mindketten olyan 35-45 körüliek lehettek, legalábbis nagyjából. Vagyis azok közé tartoztak, az itteniekre egyébként jellemzően, akiknek a korát nem lehet betájolni.

    Majd így folytatták, pontosabban Numi így folytatta: -  Ha nem haragszol most elviszünk hozzánk, befogadtunk, szeretnénk, ha nálunk laknál. Egyébként mindent tudunk rólad, legalábbis az érkezésedről.

-  Oké - válaszoltam, kedvesnek tűntek – hívjatok csak egyszerűen Vercinek. Elfogadom a meghívást, de csak pár napra. Tudjátok, már nagyon vágyom haza - tettem hozzá.

-   Bárcsak hazamehetnél - mondta Numi – de te az űrből jöttél egy idegen bolygóra. Nekünk nincs olyan űrjárművűnk, amivel haza tudnánk vinni. 

-    Hol a kandi kamera? – kérdeztem vigyorogva.

Csodálkozva néztek rám 

-    Kandi kamera? Mi az? 

  Pár óra múlva azonban gyanítottam, hogy valóban egy idegen bolygóra kerültem. Ugyanis a jármű, amibe beültünk felemelkedett, majd a levegőbe siklott végig a városon. A város, a közlekedési eszközök, az épületek is felettébb érdekesek voltak, még hasonlót sem láttam, soha. 

A házak egymásra halmozott gömbszerű, vagy inkább félgömbszerű építményekből álltak körbefutó ablakokkal.  A félgömbszerű építmények teteje füvesített dombocskák voltak, melyek, mondjuk a harmincadik szintről nézve már meg lehetősen bizarr kinézetet kölcsönöztek a városnak.

Legalábbis ez a városrész ilyen, később azért tapasztaltam, hogy a teljes város, lényegében a teljes lakott terület, meglehetősen sokszínű, sokféle stílusú, nincs egyformaság. Itt viszont az utcák, utak „afféle lengő utak” nemcsak vízszintesen kanyarogtak, de függőlegesen is, le-fel, máskor csigavonalba, az emeletek között.  

   Azonban az utcán sétáló emberek viselkedése ennél is meglepőbb volt. A jármű ablakából kitekintve lenge ruhás embereket láttam, testük intim részei fedetlenül, kettesével, hármasával, többnyire csókolódzva, egymást ölelgetve ritmikusan mozogtak. De láttam egyedülálló férfiakat és nőket is, némelyikük mintha saját magával foglalkozna - szóval úgy foglalkozna – értik.  Akkor még magamnak sem mertem megfogalmazni mit láttam, sőt a saját szemeimnek sem hittem. 

-    Nem vagy éhes, esetleg megállhatunk egy étkezdénél? Igaz otthon is van étel – szólított meg Numi. 

• Nem, köszönöm, jobban szeretem a házi kosztot. Majd otthon, szóval nálatok.

-   Vagy esetleg szex-étkezdénél álljunk meg? – kérdezte Narmi, majd folytatta kérdést- nem vagy szex-éhes?

   Először azt gondoltam, biztosan félreértem, ez valami helyi szóhasználat lehet. Ugyanis Narmi ezt az egészet annyira közömbösen, természetesem mondta, mint amikor megkérdezte, hogy nem vagyok éhes.

-   Szex-étkezde? – kérdeztem vissza

- Persze, ahol a nemi vágyat, a szex-éhséget gyorsan meg lehet szüntetni – mondta teljesen természetes hangon Narmi.

-  Nem, nem köszönöm - mondtam habogva, zavartan, miközben elvörösödtem

-  Vagy ebben is a házi szex kosztot kedveled? – kérdezte Numi, de semmiféle gúny nem volt hangjában.

-  Hát igen, illetve nem, nem is tudom - habogtam – az előzőnél is erősebben szégyenkezve.

Numi, Narmi összenéztek, ez volt az arcukra írva: - mi van ebben különleges?

   Nemsokára hazaértünk, mármint Numiékhoz. Érdekes gömbszerű helységekből álló lakásba toppantunk be.  Az egész lakás valamiféle üvegszerű anyagból állt, halványkékes, lilás opálos színek vettek körül.  Szekrény, asztal sehol, illetve érintésre a falból nyíltak ki, nyíltak le. A padlókat pedig, egyes szobákban, úgy kétharmad részben, ágyak (fekhelyek, matracok) borították, selyemszerű lepedőkkel takarva, párnákkal is jól telerakva. Később megtudtam ezek voltak a szex-étkező szobák. Mindegyik sarkába ott állt a szex-étkező medence.  

Az egyébként nem túl nagy helyiségeket ívelt átjárók kötötték össze. Később megtudtam, hogy azért voltak ajtók is, pontosabban opállézer függönyök, csak ritkán kapcsolták be.

A lakás több helyiségből állt, információs szobákból, egészségügyi szobából, szórakozási valamint szex-étkező szobákból, konyhából, ebédlőből valamint legalább három hálószobából a hozzájuk tartozó fürdőszobával, vécével. A falak lassan váltogatták a színüket, egyébként pedig tele voltak képernyős felületekkel. A helyiségek egyszerű, elegáns bútorzata pedig tele volt, billentyűzettel, de ezek alkalmanként jelentek meg, ugyanis az egész „rávetítési” technológiával volt megoldva. A mennyezeten volt a kivetítő szerkezet, mely szóbeli utasításra, illetve mutatásra különböző helyekre vetített ki képernyőt, vagy interaktív modulokat, pl. billentyűzeteket, kapcsolókat. 

Az egyik nappali szobából nyílt a tágas fűvel, bokrokkal beültetett terasz - az ötvenkettedik szint magasságából gyönyörű kilátás tárult elém. A teraszkertben kocka alakú kertész robot, a szobákba henger alakú takarító robotok zümmögtek. 

Mint mindenütt, itt is pörkölt mogyoró illat terjengett, de  itt néha aromás dohányillat, hol szénaillat, keveredett hozzá. Mint később megtudtam, az illat-szolgáltatásban is az „egyedi sorrend harmónia” technikát alkalmazták. 

  Hamarosan a konyhába kötöttünk ki. Gombnyomásra lenyíltak a székek, az asztal, kinyílt a megpakolt hűtő, azután különböző turmix, sütő, egyéb gépek vették át a főszerepet. 

  Természetesen az étkezésük, mármint a rendes étkezésük is érdekes szokatlan, volt, de nekem bejött. Nemcsak Numi, Narmi étkezéséről beszélek, hanem általában a szex-földi gasztronómiai kultúráról.  Általában nagy, több rekeszre osztott tálcán sok, legalább tizenöt féle apró adagot tálaltak fel. A tálcára többféle köretet, többféle húst, többféle mártást, többféle gyümölcsöt tálaltak, de mindenből csak kis adagot. Ők ezt a fajta étkezést, mint később megtudtam, „íz-keverésnek”, hívták. A másik elnevezésük „minden falat, más íz-keverék”, jobban rávilágít a lényegre. Ugyanis az étkező dönti el, hogy milyen sorrendbe vegyíti az ételeket, vagyis az ízeket. Később Numi részletesebben is elmondta az ehhez kapcsolódó elméletet. Tulajdonképpen arról van szó, hogy szerintünk az ízek egymás utáni sorrendjéből, keverékéből kijövő, váltakozó harmónia adja az élvezetet. Akárcsak a zenébe a hangok sorrendjéből, vagy a képalkotásban a fények, formák sorrendjéből kijövő harmónia adja a művészi csodát. Egyébként ezt a „egyedi sorrend harmónia” elvet a másik nagy étkezésben, a szex-étkezésben is alkalmazták. 

  Étkezés közben végre alaposabb is megfigyelhettem vendéglátóimat. Nagyjából, középkorú, első látásra egészséges sportos alakú „emberek” voltak. Az embereket azért tettem idézőjelbe, mert azért mégsem földi emberekről beszélünk.  Ők magukat csak polgárnak nevezték.

   Numinak a széles telt ajkai nyűgöztek le. Narminak pedig a keze volt különleges. A hosszú ujjai gyakran kezdtek rezgő mozgásba, ahogy gesztikulált, de ezt már a korházban is megfigyeltem. A maga elé tartott kezei illetve az ujjainak rezgése nemcsak akkor indult meg, ha ő beszélt, de akkor is amikor valamilyen érzelmi hatás érte.

-   Biztos elfáradtál – mondta Numi, miután jóllaktam, majd megfogta a kezemet.

-  Megmutatom a szobádat - vezetett be egy kisebb helységbe - a fürdő pedig ott van - mutatott egy benyílóra.

-  Ha nincs kedved a vizes zuhanyhoz, akkor akár ruhástól is beállhatsz a tisztító gőz alá. A ruhádat is rögtön megtisztítja. Itt pedig válogathatsz ruhákat – sorolta, miközben az érintésére kinyílt a falon levő ajtó, amolyan gardróbajtó. 

Azután végre magamra hagyott. Fel kellett dolgoznom a sok új információt.

A mindennapi élet apróságainak elsajátításával nem volt különösebb gondom, pár nap alatt beilleszkedtem, az életmenetem kisebb problémáktól eltekintve szépen kialakult. Pontosabban, kialakult volna, ha nem lett volna, a szex téma. A szex ami áthatotta az életük, legalábbis nekem úgy tűnt, s a szokatlan megnyilvánulásaival számomra sok problémát okozott

  Másnap reggel álmosan kóvályogtam a lakásban, Numiék szobájába bepillantva, meglepő dolgokat láttam. A meglepő leginkább a teljes nyitottság volt, az ajtók nyitva voltak, a szégyen, a titkolódzás  legkisebb jele sem mutatkozott. Sőt Narmi még intett is: - gyere, ha van kedved.

 De én nem mozdultam csak álltam és bámultam őket. Ott ültek az széles ágyon egymással szemben, amolyan törökülésben, és furcsa mozdulatokat tettek, melyek csak néha érintették a másikat, legalábbis kezdetben. A falon levő néhány kivetítő diszkrét szexfilmet sugárzott. Azután szinte észrevétlenül fokozatosan egymásba fonódtak és lassú kígyózó szex vette kezdetét. Talán először akkor fogalmazódott meg bennem: lassú ringó tánc. Mi tagadás, tetszett, benedvesedtem. Különösen annál a résznél mikor Numi lassan kéjesen magának csinálta, miközben Narmi hosszú ujjaival simogatta és szinte önkívületben ilyesmit mormolt: - combívek, hasívek, csípővonalak, lágyan ringó mellhegyek, gömbfeszülő fenékvonal, vénuszdomb, pinavonal. 

Pár perc múlva azonban a szégyenérzetem győzött, megfordultam, hogy a szobámba menjek. Numi még utánam szólt: - kellemes szex-önétkezést kívánok – mondta, de nem volt gúny a hangjában. 

Később tudtam meg, hogy itt szex-önétkezésnek nevezik a maszturbációt. Legszívesebben, valóban maszturbáltam volna, de a szokatlan környezet, egyéb szégyellni valók miatt nem tettem.

  Másfél óra múlva Numiék beszóltak a szobámba hogy nincs e kedvem várost nézni. Volt kedvem.    Elindultunk, mindenki úgy tett mintha reggel semmi sem történt volna. A város érdekes volt, de még érdekesebb volt, hogy hazaérve, lényegében, nagyjából megismétlődött a reggeli jelenet. Numi és Narmi leplezetlen nemi élete folytatódott. Sőt másnap reggel is, de másnap délután is, majd így tovább minden nap. Igaz, hogy én minden alkalommal egy kicsit hosszabb ideig bámultam őket.

  Harmadnap azonban Numi a hívás után még ezt is hozzátette: - Ha nem is jössz közénk, legalább csinálj előttünk szex-önétkezést, mi is szeretnénk, hidd el.

  A tizennegyedik nap meg is fogadtam a tanácsát, pár nap múlva orgazmusom is volt. Persze ők ezt is másképp, „szex-jóllakásnak” nevezték. Erről azonban még mesélek.

A bámészkodásom tanulás is volt. Hiszen el kellett ismerni, azért itt igencsak magas szinten művelik a szeretkezést. Ráadásul nézelődés közben el is gondolkodhattam a szex természetén.

  Különösen az nyűgözött le, ahogy elkezdték a szexet.

Volt egy bevezető, meghívó mozdulat, ami már akkor is megragadott.

A kezdeményező fél három könnyed kört írt le a kezével a nemi szerve előtt, majd, mint egy nem létező tálcán kecsesen átnyújtotta a partnerének. Ez egy érdekes ugyanakkor megejtő mozdulat volt.

Csak sok nappal később jöttem rá, hogy ez a mozdulat soha  nem marad el, minden szeretkezés ezzel kezdődik, ez amolyan szexre való felkérés. A magam részéről „meghívó mozdulatnak” hívtam.

Akár a leginkább szokásos, fokozatos szex-étkezés, akár gyors szex-étkezés kezdődik, akár gyors szex étkezdébe, akár szex étteremben kezdődik, vagy bárhol kezdődik a szeretkezés, ez a mozdulat nem marad el. 

Később megtudtam, hogy azért szavakkal hozzá szokták tenni: - meghívlak szex-étkezésre. 

Az előzőkben nagyjából fel is soroltam, hogy szex-földön, mely szex-ételezések a leginkább szokásosak. 

   Azonban a legesleginkább szokásos szex, amit én csak egyszerűen csak „ráérős szex-étkezésnek” nevezek. Ez egyébként egy összefoglaló név Alapvetően lassú, de örvénylő folyamnak is nevezhetném  a szeretkezés ezen fajtáját. Máskor pedig „hosszú összeringó táncnak” nevezem, főleg az elejét.  Pár hét után én is úgy gondoltam a szexre, mint egy remegő, hullámzó összeringó táncra. 

Máskor pedig úgy, mint egy svédasztalos szex-étkezés jutott eszembe, a szex-földi nemi életről.

Talán még találóbb, ha: „óráig, órákig jól érezzük magunkat”- szeretkezésnek nevezzük. Ugyanis nem volt különösebb célja a szeretkezésnek, pontosabban az elsődleges célja az volt, hogy a résztvevők jól érezzék magukat.

  Szóval Numiékat nézve, ami leginkább lenyűgözött, a szex-kommunikáció. Illetve, a bevezető rituálé hihetetlenül természetes megoldása. 

Nem is az előjáték a bevezető ringó tánc volt számomra a legérdekesebb, hanem a szex-kommunikáció egyszerű, mégis nagyszerű megoldása. A szex-kommunikáció alatt azt értem, többek között, hogy milyen szavakkal, mondatokkal tettekkel tudatjuk az erotikus szándékunk.  Nos ez a földlakóknak nem megy.

Mi a földön, szembe a szex-földiekkel, csak bárgyú, esetlen módon tudunk a szexről beszélni, ha egyáltalán beszélünk róla. Ahogy Numiékat néztem, megjelentek előttem a földi emlékképek.

A legtöbb földi férfi számomra idegesítő volt, főleg a szex-műveltségüket illetően.  Idegesítőek voltak a „lerohanósok”, akik minden bevezetés nélkül nekem estek. De a tesze-toszák is idegesítők voltak. Bár néha megcsapott az esetlenség bája, de azért egy idő után már a határozatlanság, határozottan idegesítő. Igazat megvallva a földön én sem tudtam mit, hogyan mondjak, engem kötött a női illem, de láttam, hogy a férfiak sem tudják. Végeredményben egyikünk sem tudta mi fog történni, és azért ez, hosszabb távon felettébb idegesítő. 

  Persze jobban megértettem a férfiakat, miután az egyik „szerelmem” a viszonylag tartós partnerem Robert, elmesélte, hogy miért vált ennyire esetlenné. Történt ugyanis, hogy tizenhét éves korában, egy távoli rokon, egy középkorú negyvenes, de csinos hölgy, érkezett látogatóba hozzájuk, méghozzá úgy hogy náluk is lakott.  A hölgy és fiatalember mondhatjuk barátságot kötött egymással. Sokszor és sokat beszélgettek hölgy szobájába. Sőt a fiatalembernek nem alaptanul úgy tűnt mintha a hölgy a barátságon túl is érzéseket, érzékiséget is táplálna feléje. Gyakran előtte öltözött-vetkőzött  máskor, maga mellé ültette, hozzá-hozzá simult, sőt a beszélgetéseik témája is többnyire a szex körül forgott.  A fiatalember azonban roppant zavarban volt, mert nem tudta hogyan lépjen tovább, hogyan kezdjen el egy konkrét szeretkezést. Végül is azt találta ki, hogy éjszaka belopózik és bebújik a hölgy ágyába. Több könyvben olvasható egyébként ez a kedves megoldás. A következő éjszaka a dobogó szívvel meg is tette, amit elhatározott. Az ágyba érve azonban életének legborzalmasabb percei következtek. 

  Ugyanis a kedves hölgy durván ellökte, majd rákiáltott - mit képzelsz, kis taknyos, hát ez már a pofátlanság teteje - sőt úgy ordított -  a kis hülye meg akart erőszakolni - hogy felébresztette az egész háznépet. A papa mama, nagymama a kis húg is a helyszínre rohant ahol hősünk megalázva, téblábolva leginkább a föld alá süllyedt volna. Ezek után nem csoda, hogy e fiatalember agyában minden szex előtt átfutott: mi lesz ha megismétlődik? Nem csoda hogy pszichés-szexuális zavarokkal küszködő férfi vált belőle. Ezért is kedveltem meg, de kapcsolatunk csak egy darabig volt felhőtlen.

  A lényeg - gondoltam tovább - hogy az elutasítás, ha kicsit is durva, az már rendkívül sértő, de ez a nőkre is igaz.  Az ettől való félelem pedig kihat a szex-kommunikációra, a szex-kommunikáció pedig kihat szexre, gyakran el is rontja azt. A másik, ami pedig szintén fontos, a bevezető rituálé, az elő-elő-előjáték, ami szintén esetlen, esetleges, valamint egysíkú a földön. 

Apám és anyám is eszembe jutott, pontosabban, hogy huszonhat év házasság alatt sem alakult ki közöttük a szexszel kapcsolatos normális beszélgetés, megbeszélés. Huszonannyi év alatt sem jutottak el oda, hogy elmondják, kinek, mik az igényei. Sőt még azt sem voltak képesek közölni, hogy most szexhez lenne kedvem, kedvesem, vagy, éppen, most nincs kedvem. Mindezt nemcsak a sokféle jelből olvashattam ki, akkoriban huszonöt éves koromban, ugyanis évekig velük éltem. Anyukám is többször panaszkodott erről, a maga körülményes módján.  

Tény, hogy itt szex földön a szex-kommunikáció és az előzetes rituálé is jóval megásabb szinten áll, mint nálunk a földön. Az biztos, hogy itt elképzelhetetlen lenne egy olyan leégetős jelenet, amit Robert barátom kénytelen volt átélni. 

  Később rájöttem mi is a titka az egyszerű szex-kommunikációnak. Nem az egyszerű, de mindenki által elfogadott mozdulat, illetve a felkérő mondat. Nem is az, hogy mindenki tudta, főleg a kezdő szeretkezők mi következik, a bizonytalanság ismeretlen legalábbis az elfogadás szempontjából. Még csak nem is a nyugis ráérős teljesítménykényszer nélküli szex.

Persze ezek is nagyon fontosak, de ezek csak eszközök. A legfontosabb, hogy soha nincs durva, sem gúnyos elutasítás. Mindig kedvesen udvariasan fogadták, fogadják  a szex-étkezés kínálását, még akkor is ha elutasítják.. Csak ritkán utasítanak el, de azt is rendkívül udvariasan, diszkréten teszik. De az elutasított részéről sincs semmilyen hangos sértődöttség.  Magát a kínálást is megtisztelőnek tartják.

  Ezért van az, hogy az akár utcán odaléphetsz egy idegenhez és felkínálhatod neki a szex-étkezést. Ami ugyanazt jelenti, mintha szex-étkezést kérnél tőle. A lényeg, hogy csak ritkán kap a kínáló, vagy kérő elutasítást, de az sem lehet durva. Itt valóban úgy tekintenek a szexre, mint a rendes étkezésre.

Később mikor Numival megbeszéltem a gondolataim, csak annyit mondott: 

- Hát persze. Ez a nagyfokú türelem, illetve udvariasság, amit a szexszel kapcsolatban először megtanítanak a gyerekeknek.  

Persze azért mindezt nem is olyan könnyű megemészteni. Csak azt ne gondolja a kedves olvasó, hogy számomra mindez magától értetődő volt.    

  Sokáig csak kívülről néztem Numi, Narmi szeretkezéseit, Odáig már eljutottam, hogy az ablak melletti fotelből figyelve őket néha-néha magamhoz nyúltam, azaz szex-önétkezést csináltam. Az érzésem azonban még ellentmondásosak voltak. Néha sikerült felszabadulnom és eljutottam az élvezésig, vagy, ahogy ők mondják a szex-jóllakáshoz. Általában csak szex-jóllakásnak nevezték az orgazmust. 

  Máskor viszont csak merengve bámultam ki az ablakon. Vagy egyszerűen bementem a szobámba, ott folytattam a szex-önétkezést. Vagy ott sem, csak gondolkodtam.

  Egyik nap, ahogy szokásos helyemről figyeltem őket, a simogató ringó tánc éppen hogy elkezdődött, Numi megkérdezte:

• Miért nem jössz velünk szex-étkezni? Talán nem vagy szex-éhes?

• Szégyenlős vagyok, főleg ha szexről van szó.

• Értem nálatok, nem nagyon szex-étkeznek az emberek - mondta Narmi – úgy értem, ez egy kivételes tevékenység, ezért szégyellni való.

• Hát azt nem mondanám.

• Értem, csak kevesen szex-étkeznek, de azok sokat.   

-    Tulajdonképpen nálunk is mindenki csinálja, idősek fiatalok, szerintem még a papok is, csak szégyen róla beszélni - vallottam be.

-    Mármint a szex-étkezésre gondolsz? – de melyik fajtáját, a páros étkezést, a csoportos étkezést, vagy az egyedülit csinálják? - érdeklődött Numi.

• Mindegyiket szeretjük, de azt hiszem leginkább az egyedülit, nálunk ezt maszturbációnak hívjuk.

• Mit is szégyelltek. Csinálni? Vagy beszélni róla?

-     Iigen, izé, szóval mindkettőt, meg azért az idősek, meg a fiatalok és még sokan, mások előtt szégyellik magukat, ezért többnyire maszturbálnak. Ez az erkölcs, szóval a szégyen miatt - próbáltam akadozva elmagyarázni.

-    De hát akkor ti állandó hazugságban éltek - olyan ez mintha szégyellnétek az evésről beszélni - hitetlenkedett Narmi. 

Elvörösödtem habogtam, megint szégyelltem magam, de most az igazság miatt. 

-    Igen, igazad van, állandó hazugságban élünk. 

Numi csak ingatta fejét, s hümmögött: -  Ezt nem értem, ennek semmi értelme.

  Ekkor lépett be Nord, Numi egyik barátja, és mindjárt vetkőzni kezdett. Egyébként náluk így ment, semmi megbeszélés, még csak az ajtókat sem zárják, egyszerűen betoppan a vendég.

Numi  első dolga volt, hogy felém tekintve nagyhangon elmondja neki: 

-     Képzeld Verci világába szégyellnek a szex-étkezésről beszélni, de csinálják.

  Nord elkezdett hangosan nevetni.

-     Hát ez felettébb furcsa – mondta a nevetéstől torzult hangon – csinálják, de szégyellnek róla beszélni!

  Akkor már Numi is kacagott azon a csilingelő nőies hangján, közben így szólt:

• Ennél is rosszabb, képzeld el, csinálják, de sokan mások előtt szégyellik, ezért többnyire egyedül csinálják.

  Ekkor már mindketten hangosan felszabadultan kacagtak, nevettek.

• Sőt azt is szégyellik, ha egyedül csinálják – mondta Narmi, de most már ő is nevetett.

-     Ez már tripla logikátlanság, csinálják, de szégyellik egymás előtt, sőt csinálják, de szégyellnek róla beszélni. Hogy is van tovább….azért egyedül teszik, de azt is szégyellik – ismételgette már Narmi fulladozva. De akkor már  Numi sikítozott a nevetéstől.

  Én pedig csak ott álltam, kínomban mosolyogva, legszívesebben a föld alá bújtam volna. Ezeknek halvány fogalmuk sincs az erkölcsről, gondoltam és faképnél hagytam őket, bementem a szobámba.

El tudtam képzelni, mit művelnek ott hármasba. Hát csak csinálják, bujálkodjanak csak,  ha jól esik nekik- duzzogtam

  De nem volt őszinte a felháborodásom, lelkem mélyén éreztem, hogy tulajdonképpen jogosan nevetik ki a földi embereket. Ellentmondásban álszenteskedésben kiválóak vagyunk.

Később Numi is Narmi is bocsánatot kért:- Nem kellene más szokásait kinevetni, ígérjük, sokkal megértőbbek leszünk

  Pár nap múlva, mikor már ők is eljutottak csúcsra - ez alkalommal magamat simogatva, ingerelve, sóhajok, kéjes reszketések kíséretében én is eljutottam gyönyör csúcsára, kielégültem. Vagy, ahogy ők mondják: szex-jóllaktam. Csak csendesen befelé nyüszítettem, beharaptam a szám, akkor még szégyelltem a kéjes hangoskodást. A bugyimat is magamon hagytam, mert lucskos élvezést is restelltem, legalábbis akkor még.  

  Miután mindenki rendesen kielégülve, a testi-lelki békesség állapotába került Narmi hozzám fordult: 

-    Én is gondolkodtam azt hiszem, rájöttem a különbségre, mármint hogy ti földlakók miben különböztök. Egyszerűen arról van szó, hogy nálunk szinte mindenki állandóan kedveli, igényli szexet. Úgy mint az ételt. Persze nálunk is lehet egy- egy nap mikor nincs kedvünk, de tudjuk, hogy másnap már újra megjön a szex-étvágyunk. Nálatok viszont egyesek imádják, de sokan nem kedvelik, úgy értve, hogy nálatok több napra, hosszú időre is elmehet sok ember kedve a szextől.

   Elgondolkodtatott Narmi felvetése, ezért csak percek múlva szólaltam meg: 

-    Részben igaz, amit mondasz. de azért nem egészen. Azt hiszem nálunk is szinte mindenki kedveli, legalábbis a többség és igényli, kedveli a szexet. Legalábbis kedvelné, de különböző okokból ezt titkolja. Lehet, hogy magának is hazudik, lehet, hogy csak másoknak.

• De miért teszitek ezt?

-     Hát ennek sok oka lehet. Van, aki a vallás, illendőség miatt Azután ott van a női büszkeség, illetve a félelem.

• Most büszkeség, vagy félelem?

• Egyszerre mindkettő, mi földi nők képesek vagyunk ambivalens érzésekre.

-     Na jó, de ezáltal, elrontjátok a szex-étkezést, mindegy hogy valóban nem kedvelitek vagy csak úgy tesztek. Fordítsuk le megint rendes étkezésre. Mondjuk, sokan gyakran azt mondanák és sokan úgy is tennének, hogy ők nem szeretnek enni, nem is kérnek enni. Akkor persze az evés, illetve a főzés átlagos színvonala, is erősen süllyedne.

-    Pláne ha ez egy társas műfaj. Mert azzal, hogy nem kér enni,  mindegy hogy ezt megjátszásból teszi vagy sem, a lehetséges szexpartnereket is elriasztja - szólt bele Numi is. 

-    Elriasztja? Úgy értve, hogy a szex-életük a lehetőségeik korlátozottak lesznek? Így értetted? - kérdeztem.

• Igen így! 

  Numi szólalt meg a csend után:

-   Akkor nálatok az is előfordulhat, hogy valaki megkérdezi a másiktól: nincs kedved egy kis szex-étkezéshez? Erre pedig goromba válasz érkezik.

-    Ez nemcsak előfordulhat, de ez a jellemző, legalábbis ha idegen kérdi meg – válaszoltam, majd hozzátettem – sőt a hölgy akár le is keverhet egy jókora frászt, vagy segítséget kérhet. Sőt szexuális zaklatásért fel is jelentheti.

• Miért, nem mindegy hogy idegen vagy ismerős akar jót tenni, szex-étellel kínálni?

• Persze hogy nem, ég és föld – mondtam, de láttam, hogy ez megint nem érti, ezért kisegítettem: 

• Tudod nálunk a családtagokkal, az ismerősökkel egészen másképp bánunk, mint az idegenekkel

• Ti szex-étkeztek a családtagokkal? – kérdezte

-     Nem dehogy, pontatlan voltam, a tartós szexpartnerre gondoltam. Őt másképp kezeljük, mint az idegent.

• De a tartós szexpartner is egyszer idegen volt, nem?

-     Persze - mondtam már halkan, elszállt a magabiztosságom, de ezért folytattam - mi nem váltogatjuk a partnereinket, mert erkölcsösek vagyunk! 

• Akkor hogy próbáljátok ki, az optimális illeszkedést, ha nincs választék? - kérdezte Narmi

  Csendben maradtam, de ő tovább kérdezett: 

• Akkor hogy oldjátok meg a megunást?

• Erről szól az erkölcs, de ti ezt soha nem érthetitek meg! - szóltam, most már mérgesen.

-     Nálatok nyilván nem csökken a szex-étkezés vágya, ha nem váltogatjátok a partnert?  Bennetek biztosan soha nem éled fel a szex-étkezés vágya, ha megismerkedtek, egy izgalmasnak látszó partnerrel! Rosszul mondom, számotokra nincs is izgalmasnak látszó idegen – állapította meg Narmi.

-    Dehogynem, nagyon is van. Csak az erkölcsünk miatt legyőzzük a vágyainkat……egyébként is rosszul esne az állandó partnerünknek, ha mással csinálnánk.

• Miért esne rosszul? 

• Hányszor mondjam, ez ami erkölcsös!

• Mindig ez az erkölcsös?

-     Nem, csak akkor, ha már hűséget fogadtunk. Bevallom néha akkor sem sikerül betartani – mondtam ezt már szerényebben

• Miért fogadtok hűséget, ha az fölösleges kellemetlenséggel jár?

• Meert ez az erköölcs, értsd már meg!

• De te mindent ezzel a szóval magyarázol, „erkölcs”. Én pedig azt kérdem, miért ez az erkölcs?

-     Ezt nevelték belénk az nyilvánvaló - mondtam, majd fölényesen hozzátettem  - mindenki tudja, hogy a szex, a bujálkodás a paráználkodás együtt jár az ivászattal, a drogozással, a bűnözéssel.

  Narmi elgondolkodva válaszolt:

-    Sajnos több szót nem értettem, azt gondolom, a lényeget ezért igen. Nem tudom, mi van a földön, azonban itt nálunk semmilyen kapcsolat nincs a részegség, a drog, a bűnözés és a szex-étkezés között.  Sőt ha van is kapcsolat az is inkább ellentétes, egymást kizáró. Mert nálunk a jó szex-étkezéshez nem kell inni, drogozni, sőt ezek rontják a minőséget, legalábbis nagy mennyiségben. Másfelől, akit a szex-étkezés kielégít, az miért inna, drogozna? Hasonlóan ez igaz a bűnözésre is, akit a szex étkezés elégedetté tesz, az minek bűnözzön?

• Akkor is erkölcstelen – mondtam ingerülten. 

-    Nálunk az erkölcs és a jog is a másnak ártásról szól – mondta Narmi majd folytatta - szerintem a szex-étkezés senkinek sem árt, sőt inkább mindenkinek boldogságot ad, csak néhány szabályt kell betartani.

  Nem válaszoltam, de magamban azt gondoltam - most minek vitatkozzak fölöslegesen.

  Másnap reggelizés közben azért Narmi szerényen, „talán butaságot beszélek” stílusban megszólított:

-    Tudod az éjszaka gondolkodtam, a tegnapi beszélgetésünkön, de bevallom, most sem értem. Hát lehet, hogy én értettem félre. Nézd el nekem az oktalanságom és beszéljük meg újra.

• Oké, mehet – egyeztem bele, bár magamban kissé bosszankodtam.

-    Tegnap te azt mondtad, hogy a földi nők többsége sokat szépítgeti magát, csinosan öltözik, a lelke mélyén kedveli, ha szexuálisan vonzónak tartják. 

• Igen ez így van, a lelke mélyén szégyelli, ha nem tartják vonzónak.

-     De ha valaki megkérdezi: eljönnél velem szex-étkezni, akkor mondhat igent. Vagy udvariasan nemet is mondhat. – folytatta Narmi

• Ez is így van, mi ebben a furcsa?

-     Ez még nem furcsa, de azt is mondtad: akár pofon is vághatja a meghívó férfit, jogosan megsértődhet, vagy akár feljelentheti zaklatásért.

• Ez így van - mondtam

• Na ez már felettébb logikátlan, ellentmondásos!

• Miért, mi ebben az ellentmondás?

   Narmi és Numi összenézett amolyan hitetlenkedő lenéző arccal, azután Narmi szólalt meg:

-   Hűha, ha nem érted,  nehéz lesz megmagyarázni. Szóval az is ellentmondás, hogy ilyen egymással ellentétes válaszokat lehet adni, de mindegyik rendben van. De az is ellentmondás, hogy azon is megsértődik a lelke mélyén, ha nem hívják meg, de azon is, ha meghívják.

• Nem mindegy hogy ki, hogyan hívja meg, már mondtam!

-    Rendben van, erre van az udvarias elutasítás, de miért kell, például meghurcolni a meghívó embert? - kérdezte, de nem válaszoltam.

-   Bocsánat, még egy kérdés – folytatta Narmi – a földön az is lehet, hogy egy nő csak azért megy el szex-étkezni, mert a másiknak például sok pénze van, de amúgy szexuálisan nem tetszik neki?

-  Persze hogy lehet, ez gyakori. Sőt tartós kapcsolatok is létrejöhetnek így -  majd hozzátettem – mi ebben a különös?

-  Csak az - mondta ezt most Numi felháborodva - hogy ezek után, hogyan lehet erkölcsre, szerelemre meg ilyenekre hivatkozni!

   Ekkorra már éppen végeztünk a reggelivel. Numi, Narmi felálltak csendben elindultak a kijárat felé, de még nem értek ki amikor Numi valamit Narmi fülébe súgott. Mintha ezt hallottam volna:

• Primitív népség.

  Legalább egy hónap eltelt mire legyőzve saját gátlásaimat, nemcsak messziről néztem, hanem közéjük ültem. Ott ültem tehát velük a széles ágyon, a szex-matracon.  Csak ültünk, majd Numi és Narmi a felhívó mozdulat után, elkezdte a bevezető lassú ringó táncot, hol itt, hol amott simogatták egymást, de én sem maradtam ki. Az első érintések sorrendje meg volt határozva, az egész egy tánckoreográfiához hasonlított.  Először a törzsek, a testek kezdtek hajladozni, ringani.  A kezek finom mozdulatokkal nemcsak a másikat, de a saját nemi szerveket is simogatták. Narmi hosszú érzékeny ujjai, a bimbóimat, majd a csiklómat meredeztették,  Numi telt, bársonyos búja ajkai pedig kisebb-nagyobb csókokkal borították el a testemet. Én pedig viszonoztam. Bőrünk puhán forrón ért össze, száraz volt, mintha minden nedvességünk szexuális testrészeinkre koncentrálódott volna.   Egyre inkább önkívületi állapotba kerültünk, én is. A megszabott koreográfia egyre inkább felszabadult, az improvizáció vette át az uralmat. A másik nemi szervének ritmikus érintése után pedig már teljesen megszűnt a külvilág megszűntek a szokások, megszűntek a gátlások, de egyáltalán nem szűnt meg a másikra való figyelés, a testek közötti harmónia. Az idő is megszűnt, hol lassítottan, hol vágtatva történtek az események. A pózokra, a technikákra sem emlékszem pontosan, azt tudom, hogy egy-egy időszakra Numi is, Narmi is önmagának is csinálta, én is követtem a példájukat, majd újra összefonódtunk.

  Amit akkor ott konkrétan testileg is megtapasztaltam: a földön soha nem érzett, „figyelem”. Már ez az első is, egy olyan szex-étkezés volt, ahol a partner, a szex-szakács csak arra figyelt, hogy a kóstolónak minden falat élvezetet hozzon, ez esetben én voltam a kóstoló. Ugyanakkor önkéntelenül is kialakul a kölcsönös figyelem, a legmagasabb fokú figyelem, légköre, de a szex mégsem lesz izzadságszagú. Szex-földön szinte az összes szex-étkezés ebben a légkörben, miliőben folyik.

Be kell vallanom Narmi a női csikló, (klitorisz) legavatottabb szakembere, férfi létére, sem előtte sem utána nem ismertem embert, magamat is beleértve, aki ilyen fokon mestere lett volna. Nemcsak a külső, de belső elhelyezkedését is, na meg persze a sokféle izgatását is ismerte. Hosszú ujjaival behatolva, mint ügyes szobrász alakítgatta belső gyurmafigurám, az életre kelt, pezsgett, míg a hosszú sóhaj el nem árasztott. 

  Nem számoltan mennyi és milyen kéjérzést, élvezetet éltem át. Hol Numi széles telt ajkai hol Narmi rezgő ujjai, vagy szimpatikus hímtagja adott boldogságot.  Egy idő után, később kiderült, közel két óra alatt, elfáradtunk. és simogatások közben befejeztük a szexet, vagy, ahogy ők mondják a szex-étkezést. Numival, Narmival lényegileg minden szex-étkezés ehhez hasonló volt. Bár a részletek a természetesen változtak, de gyakran folytattunk az előzőhöz hasonló hangulatú szeretkezést.

Magamba el is neveztem ezeket a szex-étkezéseket: földöntúli erotikaázásnak.

  A szexszel kapcsolatos kommunikáció kiváló volt, de a normál kommunikáció is elment, szóval, ha nem is fecserésztünk, de azért beszélgettünk.

Talán kevesebbet beszélnek az itteniek, mint a földiek, de komolyabb témákról. Az viszont feltűnt, hogy a földről nem nagyon kérdeznek. Egyszer szóba került, de meglehetősen furcsán alakult a beszélgetés. Már az is fura volt, hogy én hoztam szóba a témát. Megszólítottam Narmit, miközben gépezett (számítógépezett) talán a mérnöki számításait végezte.  

Egyébként már napok óta foglalkoztatott a gondolat.

•  Nektek szex-földieknek van valami közötök a földhöz, ahol én lakom? – kérdeztem.

  Mintha zavarba jött volna, egy pillanatra zavart láttam az arcán.  

-   Én nem tudok róla, - mondta kényszeredett mosollyal az arcán. Hosszú ujjai idegesen vibráltak a billentyűzeten.

-  Csak azért mert nagyon sok a hasonlóság, például a szex-földi polgárok és a földi emberek, lényegében azonos biológiával rendelkeznek – folytattam a témát.

-   Úgy látszik ez a biológiai fejlődés meghatározott útja. A kultúránk viszont más, legalábbis én úgy veszem ki – mondta, de őszintén szólva, nem volt meggyőző Narmi válasza. 

Viszont visszakérdezett: - Milyen a föld? Tényleg, mesélj egy kicsit a földről!

  Már régóta vártam, pontosabban féltem ettől a kérdéstől. Most én jöttem zavarba, nem nagyon akartam őszintén beszélni a földről, egyáltalán nem voltam büszke arra, ahogy az emberiség általában él.  

-   Hát nem is tudom, mit is mondjak így hirtelen. Szerintem rendes kis bolygó, bár eléggé tömött. tizenkét milliárdan élünk rajta – mondtam bizonytalanul, akadozva, de elhallgattam. 

 A folyamatos háborúzásokkal ellenségeskedéssel, az emberek közötti a hatalmas különbségekkel nem büszkélkedtem. Valamint azt is elhallgattam, hogy a föld természeti rendszere, az ökoszisztéma állandóan a katasztrófa szélén billeg, gyakran bele is csúszik, és csak a szerencsének köszönhető, hogy a teljes összeomlás még nem jött létre. 

  Narmi csak bólogatott, de nem kérdezett vissza, szinte unta a beszélgetést. Mint mondtam ezt nem nagyon értettem, szokatlannak, sőt gyanúsnak találtam. Csak azt nem tudtam megfogalmazni, hogy konkrétan mire is gyanakszom, de azt határozottan éreztem: itt valami nem stimmel! 

Valami nincs rendbe,

talán a ruha, a cipő az ágy

talán a barát, talán a szerelem,

talán velem van a baj, a kezem a felem a hajam

talán hazudnak, talán utálnak

talán nem is élek 

ködben haladok, valaminek neki megyek

vagy ő jön belém

vagy hazudnak, vagy utálnak

ködben botorkálok.

  Gondolati és erkölcsi világukat nem nagyon értettem, főleg akkoriban. Az értés hiányának mi volt az oka? Jó kérdés: nyilván egyrészt az eltérő kultúra. Kár lenne tagadni, hogy a civilizációjuk, társadalmuk, technikájuk magasabb szintje részben meghaladta a földön szerzett tudásom. Én azonban az erkölcsüket, pontosabban az erkölcstelenségüket is az okok közé sorolom.

  Ennek ellenére minden nap közéjük ültem, közös szex-étkezés céljából.

Azt vártam, hogy megunom, kiégek, de meglepetésemre inkább az ellenkezője történt. Minél inkább megdolgozták az altestem annál inkább bizsergett, szinte állandóan. 

Természetesen nem tudok minden erotikázásról részletes beszámolót tenni, már azért sem mert meglehetősen széles skálát fogott át egy-egy szeretkezés.

Persze hogy értettek a szexhez, hiszen egész életükbe ezzel foglalkoztak.  

  Narmival gyakran, a nagyon kényelmes nagyon lassú szexet választottuk. 

Bárki bármit mondhat, a legkényelmesebb póz a szembe oldalt, a férfi egyszerűen befekszik a nő két lába közé, de mindketten oldalt helyezkednek el. Kényelmes, de finom is variálni is lehet. Nem volt ritka, hogy Narmi több mint fél órán keresztül feküdt a lábaim között, miközben kezeivel az alsó és felső bimbóimat izgatta, illetve nyelvével, amit elért, ajkam mellem körül. E közben Numi ugyancsak kényelmesen önmagát izgatta, lazák voltunk, beszélgettünk, nem volt izzadságszag, nem volt teljesítménykényszer.  Tulajdonképpen mindez még az előjáték része volt annak ellenére, hogy már folyt az aktus.

Ezen a napon is hasonlóan zajlott hármunk szeretkezése, de ez a szex mégis valami miatt megmaradt bennem.

A végkifejlett azonban meglehetősen változatos volt, kezdve a szinte mozdulatlan belső reszketésű szextől, egészen vad, gyors szinte durva szexig. Azért az fokozatosan emelkedő izgalom, meghozta az eredményét. Numi elbűvölő arcjáték kíséretében elélvezet, ezt hosszú sóhaja jelezte.

Narmi azonban továbbra is földnek szegezett a dákójával, nem mozdultunk csak belülről reszkettünk

Gyakran Narmi csak belém akasztotta azután megállt megálltunk, csak aprókat mozdultunk, most is ezt tettük. 

A szinte mozdulatlan szex pl. nekem nagyon bejött. Úgy emlékeztem nálunk a földön az ősi Indiába művelték ezt.  Az egész, egy lassú belső örvényhez hasonlítható, mely az égbe emel.

Az idő megállt, csak a vibráló örökkévalóság maradt. Egymásba feszültünk, a másik nemi szervének minden rezgését éreztük. Nem mozdultunk csak az izmaink feszengtek kéjesen, altestünk szervei  vibráltak - majd kitört a vad áradat. Először az én, azután Narmi vadul spiccelő lövéseit éreztem.

Alig nyugodtunk meg Narmi újra kezdte, de most Numival sportosan keményen gyorsan.

-   Keményen körkörösen kell köpülni a tejet, hadd fröcsögjön, addig amíg vaj nem lesz belőle -  mondta Narmi lihegve. Én pedig élvezettel néztem mit művel Numival.

Ahogy néztem őket nem a számmal lettem éhes, hanem más testrészeimmel, persze én is keményen kivertem a csiklóm. Az utolsó percben, mikor már Numi elérte a gyönyört Narmi nekem tette be.  Szinte felrobbant a vulvám!

  Egy alkalommal csak Numival szeretkeztem, de még a bevezető ringó tánc közben jártunk, megkérdeztem:

• Nálatok fontos az orgazmus, bocsánat a szex-jóllakás? Szóval fontos az elélvezés? 

• Van nálunk egy mondóka – válaszolta Numi - mi ebből indulunk ki.

• Na és hogyan szól az a mondóka?

-     A cél a kéj, a jóllakás, de  miatta nem romolhat el a nap, sem az éj.

Sőt egy perc sem romolhat el, minden perc legyen picike kéj. 

Egy nagy kéj többet ér, mint két kicsi kéj, de háromnál már nem.

Egy nedves transz, ér annyit, mint egy kicsi kéj, de ehhez sem kell egész éj.

• Hát ezt nem nagyon értettem, főleg, azt a szót, hogy nedves transz – mondtam

-    A nedves transz, a kéjhez közeli állapot, amikor már a szex-étkező már testileg-lelkileg egy transz állapotba kerül, bár ez még nem szex-jóllakás. 

• Transz állapotba?

-     Igen ez tulajdonképpen egyfajta jóleső, öröm kilépés az állandóan magunkat figyelő, és rendszabályozó tudatállapotból. Egyfajta önkontrollvesztési folyamat második szakasza, de a szeretet, a szexualitás irányába. Ekkor már ősi szexuális ösztönök, vágyak dominálnak, a hormonális, egyéb testi, működésünk, is ehhez illeszkedik. Szóval ez egy összetett állapot, de még nem kielégülés.

• Ez nem kielégülés?

-     Nem az. Ugyanis még nem jön létre a kéjes görcs-sorozat. Maximális esetben, a hüvely, a csikló, a prosztata, a hímvessző, az ánusz, a gátizomzat, a méhvezeték, valamint a környező, far, comb, derék izomzat kéjes görcssorozata. Az örömadó hormonok szétáradása. Sőt sokaknál még több izomzat is részt vesz a folyamatba. Persze az is nagyon kellemes szex-jóllakás, ha ezek közül csak néhány, vagy egy izomzat kerül élvezetes görcsbe. Miközben a korábban termelődött test-folyadékok sugárzóan kéjesen kipumpálva spriccelődik, vagy folyik ki. Ezután pedig a gyors lebegő lenyugvás, boldog, pihent állapot következik, ez is része a folyamatnak.  Amely kielégülés, vagyis szex-jóllakás, mint a mondóka mondja, lehet rövid, kevésbé kéjes, és lehet hosszabb erősebben kéjes. -  itt megállt a magyarázatba, majd így folytatta:

-   Tehát a nedves transzállapotban a kéjes görcs és lenyugvás még nem jön létre. Van, akinél komoly zavart jelent, ha a nedves transzállapot nem végződik kielégülésben. Mi azonban itt szex-földön megtanuljuk, hogy a nedves transzállapot esetleges kielégületlensége ne okozzon problémát, sőt önmagában is kellemes élmény maradjon. Persze nem annyira, mint a kielégülés, de azért kellemes, nagyon is örömteli élmény marad. 

• Ez a mondóka számomra akkor is találós kérdés - szóltam

• Nagyjából arról van szó, hogy a kéjérzések vannak rangsorolva – magyarázta Numi kedvesen: 

-     A szex-étkezés álljon sok picike kéjből, elsősorban. Ezek a legkisebb kéjérzések ezekből legyen sok, ez fontos. Ne legyen benne kellemetlen perc. Másodsorban érjen el a nedves transz állapotáig, ez is fontos.  Harmadsorban lehetőleg legyen benne egy, vagy több kicsi elélvezés, kisebb jóllakás, de ez nem annyira fontos. Viszont lehetőleg legyen benne egy nagy élvezés is, illetve ha választani kell, akkor inkább egy nagy élvezés, mint két kicsi. Így érted kedvesem? 

• Nagyjából – mondtam, majd hozzátettem - akkor nézzük a gyakorlatban. 

-     Az is igaz, hogy mindez egyénenként variálódik, mindenki egy kicsit más hangszer, másképp kell kezelni. Nézzük, te mire muzsikálsz -  mondta, majd ténylegesen is a gyakorlati megvalósítás útjára lépett.  

   Persze nemcsak lassú ráérős szeretkezéseket folytattak, bár kétségkívül ez a volt a leggyakoribb a legkedveltebb.

Viszont a gyors szex sem volt ritka mikor szinte minden előzmény nélkül vadul egymásnak estek az itt élők. Bár ilyenkor is bemutatták a meghívó mozdulatot, de már a bevezető ringó tánc elmaradt. 

Ilyenkor a meghívó félnek, a meghívó mozdulatot illem szerint háromszor meg kell ismételni. Valamint „gyorsat, gyere, gyorsat”- szavakat szokás még mondani.  Ha a másik fél beleegyezik akkor a meghívó mozdulattal válaszol.

   Ha a meghívott félnek nincs kedve, és ez minden szexre vonatkozik, akkor egyszerűen nem mutatja be a meghívó mozdulatot. Egyszerűen nem válaszol. Azért általában udvariasan hozzáteszik: köszönöm, nem kérem.  Ami ezt jelenti, hogy – köszönöm nem, nincs kedvem szex-étkezéshez - a meghívó fél pedig csendben udvariasan tudomásul veszi.

  Szóval szex-földön sokféle szexet ismernek, és szeretnek is kategorizálni. Például. gyorsaság szerint: gyors, közepes, lassú, nagyon lassú.  

   A szex-földi szeretkezést (szex-étkezést) a szerint is lehetett kategorizálni, hogy hol történik. Vagyis történhet: otthon, közterületen, szex-gyorsétkezdében, szex-étteremben, szex-szállóban, szexétkezés-buliban, szexétkezés-versenyen, egészségügyi szexétkezés-terápia alkalmával, szex-önetető klubban, illetve szinte bárhol.

De vannak még más kategóriák is, elég sokáig tartana, ha mindet felsorolnám.

    Ami engem illet, napról-napra fedeztem fel testem-lelkem rejtett kincseit, erotikus hajlatait, érzékeny pontjait. Nem véletlenül említettem a lelket, a lélek szexualitása talán még a testnél is fontosabb.

A belső zeném is erről szólt.

Testem-lelkem új liliomot termett

vulvám kinyílt mint az esti virág

harmatos virágkehely virul

csiklóm kifakadt, mint egy bimbó

és még két barna bimbó, lágyan ringó melleimen.

lágy fogásra vágyik bőröm, húsom

kelyhem illata körbeárad

hív bogarat kígyót banánt

de  a virágom csak egy dongó méhecskét enged be,

nem is méh az hanem egy másik virág, piros fejű,

a két húsvirág csak együtt hajladoz

   Ebéd közben, minden falat másik íz-keverék, kellemes abszolválása közben hoztam szóba a témát.  Igaz már korábban is meg akartam kérdezni:

• Elnézést a kíváncsiskodásért, de mivel is foglalkoztok?

-     Én építész vagyok – válaszolta Narmi – most éppen közösségi csarnokot tervezek, pontosabban most már kivitelezési állapotban van, abban segédkezem

• És te  -  kérdetem Numit, de Narmi közbevágott:

-    Bocs, de van egy másik foglalkozásom is, éppen egy újításomon dolgozom egy új térátívelő technikán.  Gyakran járok be a körzeti újító házba.

• Mi az az újító ház?

-     Az tulajdonképpen az egy nagyobb üzem, melyben mindenféle, anyag gép, laboratórium, és segítő szakember megtalálható. Ha valakinek jó ötlete támad, akkor bemegy az újító házba, és ott mindenféle mérnök, szakember, gép, segít megvalósítani. Végül is az újító házban, ha valóban jó az elképzelés, sikerül létrehozni az újítást, legalábbis prototípus szinten.

• Persze pénzért – jegyeztem meg gúnyosan 

-     Dehogy, ez ingyenes. Sőt az újító kap pénzt elismerést nem is keveset. sőt vannak pályázatok is. Képzeld el már évek óta él a hulladékhasznosító pályázat. Aki jó mechanizmust tud felvázolni ebben a témakörben az akár kiváló polgár is lehet, plusz  még százmilliót is kaphat.

-      Képzeld el Narmi benne volt abba csapatba amelyik kifejlesztette a repülő ágyat – szólt bele a

beszélgetésbe Numi.

-     Repülő ágyat?- kérdeztem.

-     Igen, tulajdonképpen az egy olyan lebegő autó melyben nincsenek ülések, tulajdonképpen egy

matrac a belseje. 

-     Na és persze nagyobb automatikával rendelkezik – szólt most Narmi.

   Numi mosolyogva vágott bele:

-     Na meg be lehet sötétíteni az ablakot, úgyhogy sokan azt csinálják, hogy alvásból ebből indulnak

munkába, az ágy-kocsiba öltöznek fel. Vagy éppen amikor fáradtak, megállnak, alszanak egyet.

Vagy ahol éppen vannak és van egy kis idejük. Vagy éppen szex-étkeznek egyet.

   Ebéd után bementünk az információs szobába, Narmi folytatta a beszélgetést:    

-    Amúgy, itt nálunk nincs készpénz-forgalom. Régebben volt, ezért tudjuk mi az, de most már

nincs.

-    Akkor nyilván jó alaposan utánaszámoltok, nehogy átverjen a számlavezető bankotok – mondtam gúnyosan.

-   Nálunk nincs átverés, ezt is csak a történelmi tanulmányainkból sejtjük mi az. Számlavezető

bankunk sincs.

• Jó, de valaki csak megállapítja, hogy mennyi fizetést kaphattok.

-     Van egy embertől független mindenkire kiterjedő információs rendszer. A neve AINO.

Például  a kamerák,egyéb eszközök,  nézik, hogy hány napegységet dolgozom, A számítógép használat is ad erre utaló adatokat - mondta

-    Mi az a napegység?- kérdeztem.

-     Egy napot mi huszonnégy napegységre bontjuk fel – válaszolta.

-     Ahogy nálunk is csak nálunk egy napegységet, egy órának hívják.

-     Ez érdekes - még végén kiderül, hogy mi is a földről származunk – mondta viccelődve, vagy

inkább gúnyosan

-    Vagy, hogy a földlakók innen - kontráztam 

-    Izé hol is tartottam – gondolkodott el Narmi 

 Numi viszont tudta:

-    Az AINO rendszerről volt szó, ami méri mindenkinek a munkáját. Azt is nézik, tudják, hogy milyen értékszintű munkát végzek. Sőt még külön az eredményt is figyeli a rendszer, mert nemcsak a munkaidő számít, de az eredmény is. 

Például a rendszer tudja, hogy a közcsarnok szinte kész van, és tudja, hogy én voltam a főtervező.  Azt is mérlegeli, hogy mennyire kellett a polgároknak, a városnak ez a csarnok. Vagyis a keresletet is beszámítja. Mindeme munkamérésből kijön egy bizonyos jövedelem, amit a rendszer, a fogyasztási keretünkbe tesz be. De mi ezt sem nagyon figyeljük, csak egyszerűen fogyasztunk.

Például, ha úgy döntenénk, hogy új lakás kellene, akkor azt  egyszerűen beütjük az AINO-ba ami megmondja mit hogyan lehet.  Megmondaná mekkora, illetve milyen lakásra cserélhetjük le a mostanit, sőt egyből ajánlatokat is tesz. A rendszer úgy kalkulál, hogy az egyéb általános életszínvonalunk ne süllyedjen bizonyos szint alá. A kisebb fogyasztásokkal is ez a helyzet. 

-    Na azért az egész kis fogyasztásokat nem kell kikalkulálni – szólt bele Numi – bemegyünk a boltba és megvesszük, például az ételt, a ruhát, a kisebb dolgokat.  Az információs rendszer, az azonosítónk alapján pedig levon, illetve csak akkor jelez, ha a fogyasztási keretünk egy szint alá csökken. Illetve kijelez akkor is, ha a fogyasztás aránytalanul drága lenne a munkánkhoz, azaz a fogyasztási keretünkhöz képest.

-    Akkor is jelez a rendszer, ha aránytalanul sokat kezdünk fogyasztani, valamiből, vagy összességében – szólt bele Narmi – csak jelzés esetén  kell újratervezni.

-   Igen a lényeg, hogy mindezt, egy ember nélküli, csalás nélküli információs rendszer végzi. Sőt még más szempontok alapján is tesz összehasonlításokat. Például egy élelmiszert szeretnél venni. Az AINO ekkor kiír listákat melyekbe ár szerint, minőség szerint, egészségügyi, környezetszennyezés szempontból is elhelyezi a választott terméket.

• Akkor nálatok nincs is reklám?

• Mi az a reklám?

  Erre nem válaszoltam, bonyolult lett volna, viszont megjegyeztem: 

• Jó, de nem mindegy hogy milyen szabályok alapján működik az információs rendszer.

-    Na ez az, és itt eljutottunk a másik nagy rendszerhez, a közvélemény-kutatási és népszavazási rendszerhez. egyszerűen UPISO- hoz. Az UPISO is lényegében egy információs rendszer, a szavazó embereken kívül, a számítógép végzi a munkát. Többek között szavazunk - nevezzük egyszerűen szavazásnak-  az AINO szabályairól is. Mi szex földi polgárok, nagyon sok mindenről szavazunk, nevezzük egyszerűen szavazásnak, hiszen az a lényege.  Átlagosan napi egy órát szavazással foglalatoskodunk. persze a számítógépen és az UPISO rendszeren keresztül. 

-     De ez az egész így sántít, mert az ember olyan hogy állandóan hajtja a becsvágy, a vagyonhalmozás…..Például palotát épít, hogy felnézzenek rá. Mások a hatalmukat szeretnék növelni. Ennek érdekében pedig sok mindent megtesz, a szabályokat is, ha mással nem, de ravaszkodással megszegi. Illetve nem is hoz létre teljesen tisztességes szabályokat – magyaráztam a két naivnak.

• Az ember? Talán tedd hozzá, a földi ember – szólt ironikusan Narmi 

• Miért bennetek nincs becsvágy, ambíció? – kérdeztem.

-     Van és itt lép életbe a harmadik nagy rendszerünk, az év kiváló, illetve jeles polgárainak választása. Rövidítve  UPYB. Látod ezt a jelvényt a ruhámon mutatott színes csillagszerű jelvényre Narmi. Ez azt jelenti, hogy ebben az évben bekerültem az év ezer kiváló polgára közé. 

-    Ez így van, figyeld csak meg ha Narmival sétálsz a városban, mindenki előre köszön, sokan gratulálnak is neki. Én egyébként négy évvel ezelőtt kerültem be a tízezer jeles polgár közé. 

-    A pontos elnevezés egyébként: hasznos-jeles polgárok. Remélem jövőre is bekerülök – szól bele Numi - persze az év ezer kiváló polgára közé még nagyobb dicsőség bekerülni. De ez is hatalmas dicsőség.

-    Azért a háromezerszeres szavazati jog, is valami, amit a kiváló polgárok kapnak – szólt büszkén Narmi

• A hasznos-jeles polgárok pedig ötszázszorost kapnak – szólt bele újra Numi

• Ezt nem nagyon értem – mondtam

-     Pedig egyszerű, Narmi szavazata egy népszavazáson ennyit ér, mint háromezer átlagos polgár szavazata. Az enyém pedig ötszáz átlagos emberével ér fel - magyarázta Numi.

-   A kiváló és a hasznos- jeles polgárok kiválasztása is az UIPSO rendszeren keresztül történik – jegyezte meg Narmi, majd hozzátette  - ez a mi ambíciónk.

-   Na és a népszavazásokon részt venni, nem ambíció? Dehogynem, hiszen fontosnak érezzük magunkat, saját magunk irányítjuk az életünk. Igaz közösen, de ez még mindig jobb, mintha néhány uraság igazgatna - szólt bele Numi.

-   Igen, de ezért a sok-sok versenyről se feledkezzünk el. A versenyekben jó szerepelni szintén dicsőség – mondta ezt megint Narmi

  Nekem meg már túl sok volt az információból, ezért elnézést kérve bementem a szobámba.

  Narmi egyik nap így fordult hozzám, szeretnélek bemutatni a szüleimnek. Pontosabban a szüleim szóltak, hogy meg szeretnék ismerni a tartós szex-étkező partnerem. 

Narmi szülei érdekes lakásban laktak. Nagyjából hasonló volt a mi lakásunkhoz azzal a különbséggel, hogy a lakást sok régi antik jellegű bútordarab díszítette. A lakás hangulata rögtön egy dalocskát élesztett bennem:

A nagymama barna szekrénye.

barna fényes óriás, csipketerítő rajta.

itt minden ósdi ódon fajta,

rád nehezedő, szigorúan tiszta

mint a nagymama szappan, levendula illata

csendre int, de a kakaót mindig kérhetsz sütivel 

járkálsz a szobába, őseid lebbenő árnyai

mozdulnak a poros fényben, 

majd elmennek csendben. 

  Teljesen úgy éreztem magam, mint egy olyan földi múzeumban ahol az 1960-as évek világát mutatnák be. Például szokatlan volt a középen álló kerek faasztal csipkés terítővel takarva, amire Narmi anyukája egy kedves idős hölgy letette a süteményes tálat: – vegyetek kedveseim, ez házi sütés. Narmi apukája szintén kedves idősebb bácsi pedig felbontott egy palack bort – ez pedig az én házi itókám. 

Ezután Narmi anyukája körülvezetett a lakásba büszkén mutogatta a különböző érmeket kitüntetéseket.  Először azt hittem, hogy valaha élsportoló lehetett, de kiderült az itteni polgárok életük során, legalább, száz-százötven kitüntetést, díjat  simán összeszednek.

Ezután ettünk, ittunk, cseverésztünk, amikor is a néni e szavakkal távozott: – most pedig hozzuk a meglepetést a mamipapi házi szex-sütijét. 

Bár sok minden átfutott a fejemen, de azért a következő percekben történtekre nem számítottam. Kis idő múlva a néni és a bácsi is lenge átlátszó ruhába jelent meg. A néni Numihoz lépett, a bácsi elém. A bácsi bemutatta a szokásos jelet, három kör a nemi szerv előtt, jelképes átnyújtással, majd letérdelt a térdeim elé, sőt inkább közé, és így szólt:

-    Most pedig megkínállak kedvesem, a papi házi sütijével – mondta, s kezei már a combom

simogatták.

  Először egyszerűen levegőt sem kaptam, elvörösödtem, körülnéztem, de mindenki mosolygott,

és tapsolt.

-    Ezt mégis hogy képzelik, öregember létére nem szégyelli magát – kiáltottam volna, de csak elfúló

hang jött ki a torkomon – na ez már sok.

   Néma kínos csend után, az idős ember felállt, az idős nő, az „anyuka” szólalt meg:

-    Kedvesem persze nem fontos a papi sütijéből enni, kóstold meg az én szex-sütim – mondta és 

már közel is hajolt.

-    Fúj - mondtam - ez még undorítóbb. Idős hölgy létére képes lenne.  És te Narmi végignéznéd, ahogy az öreg szüleid szexelnek a barátnőddel.

-    Miért csak meg akartak kínálni egy kis házi szex-sütivel. Az én szüleim nem tiéd. Ők csak kedveskednek – mondta Narmi, és valóban érződött hangján, hogy nem érti a problémám.

  Ahogy a tásságban senki más sem tudta mi a bajom legalábbis ez volt a csodálkozó arcukra írva.

• Mégis a mi baj kedvesem? - kérdezte a Narmi anyukája

• Először is nálunk a földön időseknek már nem illik szexelni

• Nem illik, de miért?

   Nem feleltem, csak folytattam: -  Másodszor is, családi közösségbe duplán nem illik!

• De hát nem én szex-étkeztem a szüleimmel?! – mondta Narmi

• Az majdnem mindegy, de előtted történik!

-    Szerintünk pedig egyáltalán nem mindegy. Persze családtaggal nálunk sem szabad - de előttük, miért is ne étkezhetnénk, hiszen felnőttek vagyunk. 

• Maguk tényleg csak egy süti evésnek nézik a szeretkezést?

• Igen aranyom, mi annak nézzük, nyugodjon meg – mondta most Narmi anyukája.

• Ez az egész undorító – mondtam kitartva a véleményem mellett -  haza szeretnék menni.

  Ilyen kurtán-furcsán rossz hangulatba fejeződött be a látogatás. A mamipapi házi szex sütije nem sült el valami jól.

   Egy darabiig nem beszéltünk az esetről, később azonban persze szóba került.

Azonban arra én is Numiék is rájöttek, hogy a közöttünk levő belénk rögzült kulturális szakadék mélyebb, mint hittük.

    Éreztem, egyre féltékenyebb vagyok Narmira, máskor pedig Numira.

Volt olyan is hogy mindkettőre, hiszen tudtam, hogy nemcsak velem, de másokkal is szerelmeskednek, bocsánat szex-étkeznek. 

Kettőt nem szerethetek - gondoltam. Többszöri átgondolás után rájöttem, hogy Numit szeretem jobban, valójában rá vagyok féltékeny. De ez megint megkavarta a lelkem: akkor én most leszbikus vagyok?

Az nem lehet. Nem inkább biszeksz vagyok. Az nem baj, sőt természetes, ha egy nő biszex – vigasztaltam magam. 

Voltak azonban másféle zavart és kételkedést okozó gondolataim is.

  Egyik előjátékunk, bevezető ringó táncunk alatt, szóba is hoztam a belső vívódásaim, kitártam a lelkem Numi előtt.

Szerencsére már levetkőztem azt a szégyenlősségem, hogy ne beszéljek szex közben. Ennek főleg Numi örült, de azért egy korábbi alkalommal figyelmeztetett:

-  Nem mindenki kedveli, ha túl sokat beszélnek szex-étkezés közben. Szerencsére engem nem

zavar,- elgondolkodott – és talán Narmit sem. De azért nem mindegy, hogy mi a téma, mert azért

szex-étvágyat nem kellemes elvenni. 

  Szóval az egyik szex-étkezés közben, pontosabban még a kezdet kezdetén, amikor csak lágyan, de jó helyen simogatott, mintha semmit se akarna, de mindketten tudtuk vad kéj lesz a vége, megkérdeztem:

• Te sosem érzel féltékenységet?

  Már nem csodálkozott el, megszokta a furcsaságaim.

• Mi az féltékenység, még sose halottam, megmagyaráznád? – kérdezett vissza

  Zavarba jöttem, nehezen találtam a szavakat.

• Hát amikor félsz, máskor pedig elkeseredsz, hogy a partnered mással is csinálja.

-     Mit csinál mással?

• Hát a szexet.

• A szex-étkezést?

• Igen.

-     Értem félsz, hogy neked nem jut?  Ne félj, hiszen tudod nálunk senki nem éhezhet. Sok módon megkaphatod a szex-ételed. Vagy éppen a káros hatásoktól félsz? Fölösleges,  tudod ez az  amiitől nem lehet elhízni, annyit eszel a szexből amennyit akarsz.

-    Félreértettél én nem erről beszélek. Én nem mástól akarom megkapni a szex étkezést csakis tőletek. Pontosabban inkább tőled – mondtam zavartan. 

-    Ne félj, én sem hagylak cserben. Vagy ha mégis akkor ott van Narmi, vagy más kitűnő szex-szakács.

• Félreértesz, a féltékenység mikor csak a partneredtől akarod megkapni a szex-ételt.

• Értem, a féltékeny attól fél, hogy rossz szex-szakácshoz kerül, ezért ragaszkodik a megszokotthoz.

• Nem erről beszélek.

-     Értem már mitől félsz. Attól félsz, hogy nem találsz ilyen jó szex-szakácst. Már csodálkoztunk is Narmival, miért csak velünk szex-étkezel.

• Mert titeket szeretlek!

-     Úgy érted, hogy a mi szex-ételünk szereted? Én is erről beszélek. Elárulok neked egy titkot, nem is titok. A szex-ételt félig te csinálod. Ha megtanulsz és már jó úton haladsz, jó szex-ételeket csinálni akkor biztosan találsz olyan partnert, aki hozzáadja a másik felét. Főleg a mi világunkban. Ne félj tehát, hogy nem találsz rajtunk kívül jó szex-szakácsokat.

• Én nem erről beszélek, hanem a szeretetről.

• Mi is szeretünk, szeretjük az embertársainkat, a barátainkat, a gyerekeinket még inkább.

• De én a szerelemről beszélek. Arról, hogy mindig csak azzal az emberrel szeretnél lenni.

• A szex-étkezéstől függetlenül?

• Hát nem egészen, de részben

• Értem, ha a másik beteg, akkor aggódsz miatta, és nem akarod magára hagyni.

• Nem erről van szó. Fáj, ha mással is csinálja

• Mármint a szex-étkezést?  Ti emberek sajnáljátok az élvezetet attól, akit szerettek?

• Nem - mondtam dühösen - élvezzen jó sokat, de velem.

• És ha egy kis változatosságra vágyik? 

• Hát ne vágyjon.

• Tehát akkor mégis sajnálod tőle a jót.

• Arra vágyom, illetve arra vágyunk mi földi emberek, hogy csak minket szeressen!

• Nálatok a rendes étkezést is csak egy emberrel csináljátok?

• Dehogyis, de ez más, ez a szerelem. Ha mással is szeretkezik, akkor mást is szeret, amit nem lehet engedni!

• De ez nem egyfajta önzőség, kisajátítása a másiknak, állandó uralkodás felette.

• Nem, mert kölcsönös.

• Ha kölcsönös az önzőség, akkor megengedhető?

  Nem szóltam semmit, de magamba csak legyintettem – ezek nem értik meg. Igazság szerint a  testem már elkezdte az önkéntelen ringó mozgást, már a kialakuló szex éhségem eltompította a gondolataim. Engedtem, hogy kezei egyre érzékenyebb helyekre hatoljanak.

  Egy másik alkalommal, ugyanerről a témáról beszegetvén, ott akadtunk meg, hogy be kellett neki vallani, mi sem állandóan szeretjük a szerelmesünket. Mi földlakók néha, vagy talán gyakrabban veszekszünk, sőt néha gyűlöljük a szerelmesünk. Sőt néha unjuk is, bár ezt magamnak is csak szégyenkezve vallottam be.

Na ettől Numi  végkép elképedt: 

-  De mégis állandóan vele akartok lenni?

-  Nem amikor gyűlöljük akkor persze nem, de máskor igen - válaszoltam.

-  Értem – láttam arcán a felismerést, majd folytatta:

-  Ez természetes általában vele akarsz lenni, néha azonban nem. De akkor miért is haragszol, ha

   néha máshol is szex-étkezik?

Nem tudtam mit válaszolni csak annyit habogtam, hogy - a megalázottság miatt.

Ő pedig nem értette, hogy jön ide a megalázottság.

Tulajdonképpen és is összezavarodtam úgy éreztem ezt az egészet át kell gondolni.

  Másnap Narmi így szólt hozzám:

-  Nincs kedved eljönni egy szex-versenyre, képzeld ez a szex-verseny lesz annak a  közösségi csarnoknak az avatója, amit én terveztem.

-   Szex-verseny, az meg mi a frász már megint? – kérdeztem, kissé ingerülten.

-   Nem lenne jó lelőni a poénokat, legyen ez meglepetés – válaszolt Narmi.

-   Remélem, nem nekünk nekem kellene versenyezni?

 -  Dehogy, ez egy teljesen profi verseny. Vannak ugyan amatőr versenyek is, sőt esetlegesen összetákolt versenyek is, amolyan, „bárki beszállhat” versenyek is, de ez most nem olyan. 

 -  Nem lesz semmi baj. Na eljössz? – hívott lelkesen Narmi

  Végül is igent bólintottam. 

A következő negyedik napon, a pihenő napon elmentünk a szex-versenyre, amit 4. kerületi csarnokba tartottak, mely csarnokot, (kisebb stadiont) történetesen Narmi tervezett. Az épülettől nem voltam különösebben elragadtatva, amolyan görög odeon szerkezetet véltem felfedezni. Persze a rávetítő technológia alaposan kiszínezte, feldobta, de én már el voltam kényeztetve a színvonalat illetően.

Meglehetősen nagy hangzavarba kezdődött a verseny.

Narmi lelkesen kiabálva közvetítette számomra a pályán történteket, igaz a felét se hallottam.

-    Ez most az első rész, ez csak a gyorsasági verseny.  Először a férfiak versenyeznek. Az győz, aki tizenkét perc alatt több nőt tud kielégíteni, ahogy ti mondjátok. – itt megállt, majd kis idő múlva folytatta:

-    Azután jön a nők versenye, a feladat ugyanaz, persze a nőknek, a férfiakat kell kielégíteni. Majd következik a szex-önetetők versenye. A feladat ugyanaz, tizenkét perc alatt hány kielégülés történik.

   A mennyiségi versenyeket a csapatversenyek zárták. Narmi lelkesedése nem csökkent.

• Látod, most három, hattagú csapat van egyszerre az arénában, megint a gyorsaságot, elsősorban a kielégülések számát mérik- de most a csapatok összteljesítményét hasonlítják össze  –  kiabálta a hangzavaron keresztül Narmi.  

Meglehetősen zavartan, amolyan félszemmel néztem a versenyt, nem is értettem mért őrjöng időnként a közönség, hol lelkesen éljeneztek, hol ellenkezőleg, felzúdulva tiltakoztak.  Végre szünet lett, oda is súgtam Numinak: – jó lenne hazamenni,

Numi azonban marasztalt. 

-   A második rész jobb lesz. Abban már lélek is lesz. A pontozók három szempont alapján

osztályoznak. fizikai teljesítmény, különleges szex technikák alkalmazása, valamit művészi érték.

• Művészi érték? – kérdeztem.

-     Igen…. te is tudod, hogy a szex egyfajta tánc, művészi tánc, mi így fogjuk fel. Te is próbáld úgy nézni, mint egyfajta művészi táncot.

• Nem szex-étkezés? - kérdetem gúnyosan.

• Az is, de közben művészi tánc is.

• Szóval ez amikor a szakács főzés közbe balettozik

  Bár gúnyolódtam, de Numi nem értette, mert teljesen lelkesen válaszolta:

• Pontosan, eltaláltad a lényeget.

A verseny második része valóban egy fokkal élvezhetőbb volt. A közönség némán szemlélte az egymás után  az arénába érkező, versenyző párokat. A versenyző párok zenére szeretkeztek, vagy mondhatjuk szex-táncoltak, érdekes akrobatikus figurákat is bemutatva.  Egy-egy pár úgy tíz percig szeretkezett, a közönség tapsolt a zsűri pedig pontozott.  

- Ez jó kis verseny volt – mondta lelkesen szinte boldogan a verseny végén Narmi – láttátok azt nőt aki hat férfit elégített ki? 

  Számomra azonban inkább csalódást okozott a verseny. Pontosabban nem csalódást, inkább azon érzésem megerősítését, miszerint ez a világ hideg, hiányzik az érzelem.

  A városban kószáltunk Numival, amikor meghívott egy szex-gyors-étkezdébe.

Pontosabban ilyen már máskor is volt, de most bele is mentem.

Aznap is szokás szerint, csak úgy csavarogtunk, vásárolgattunk, betértünk egye-egy útba eső érdekesebb kiállításra. Ezúttal Numi görgős cipőben sétálgatott, pontosabban gördült mellettem. Azt még nem említettem, hogy a szex-földiek gyakran görgős cipőben közlekednek, az egyébként gyaloglós utakat ezzel teszik meg. Akkor is éppen körülöttünk az emberek sokasága suhant el mellettünk a görgős cipőjük segítségével. Ez egy speciális cipő, egyfajta görkorinak is lehet nevezni. A talpán levő görgőket, menet közben is, bizonyos lábmozdulattal, tetszés szerint akár motoros állapotba is lehet kapcsolni. De sima gördülő állapotba, vagy normál cipő állapotba is át lehet váltani. Ez utóbbi állapotban teljesen olyan, mint egy normál rugalmas talpú cipő. Az itteniek szinte már a járással egy időben, három éves korukban megtanulják használni, a görgős cipőt. Gyakorlatilag mindenki használhatná, egyesek, kevesek, nem fizikai, de lelki ellenérzésük miatt tartózkodnak a használatától. Én viszont még nem tanultam meg biztonságosan használni, ezért nem hordtam. 

  Szóval éppen elmentünk illetve Numi elgurult, egy szex-gyorsétkezde előtt, amikor meghívott:

-   Nincs kedved ide bejönni?

  Én pedig, ezúttal bólintottam.

Így hát bementünk, leültünk. Először megjelent egy meglehetősen csinos pincérfiú és pincérnő, ők voltak a rendelés felvevők. Az szex-étlapon szerepeltek a fajták: manuális, orális, egymás előtti szex-önétkezés, betevős aktus felárral, stb..  Majd fénykép szerint lehetett választani, hogy a négytagú személyzetből, a két nő a két férfi közül, kivel szeretnénk a szex-étvágyunk csillapítani, jobb esetben eljutni a szex-jóllakás állapotába. Továbbá, lehetett választani, hogy a nyitott, a közös helységbe csinálja vendég mások előtt, vagy egy külön helységbe, amolyan szeparéba szex-étkezzen a kiszolgálóval. 

Sőt a kínálatba még az is belefért, hogy a kiszolgáló, legyen az nő, vagy férfi, egy-két perces erotikus tánccal vezeti be a szex étkezést.

-   Ne feledd ez egy gyorsétkezés - hajolt hozzám Numi mosolyogva, majd így folytatta – ez arra jó, hogy napközben, ha egyébként elfoglalt vagy, gyorsan bekapjál valamilyen egyszerű szex-ételt.

-   Értem, hogy egy gyors numerát levágjál – válaszoltam, de úgy láttam ezt ő viszont nem érti. 

Végül is ő egy nőt, én egy férfit választottam, és mindketten orális szex étkezést kértünk. Numi a közös helységet, én pedig külön szeparét kértem.  

Hát mit mondjak, az én fiúm nagy gyakorlattal precíz technikával egy korrekt kellemes szex-étkezésben részesített. Nem egészen tíz perc alatt még a szex-jóllakás állapotába is eljutottam.

Azonban ahogy sejtettem is, a lélek, az érzés teljesen hiányzott.

Kifele menet Numi mosolyogva megjegyezte – imádom ezt a gyorsétkezdét, ezt a pincérnőt, a kis barnát. Baromira jól tud lakatni, kitűnő nyelve van,  ha erre járok, ide mindig benézek. Ha legközelebb erre jársz te is próbáld ki.

Én pedig nem szóltam, csak megint a lelki üresség érzése futott át rajtam.

  Később Numival kószálva a városban ennél is frivolabb élményben volt részem.

Azt már mondtam, hogy a szex-földiek nem nagyon zavartatták magukat, hogy utcán, köztéren vagy más nyilvános helyen vannak. Ehhez adódott hozzá, hogy a szex-földiek a földieknél gyakrabban, átlagosan naponta legalább egyszer szex-étkeztek.  Ezért a csókolódzó pettingező szexuális mozdulatokat végző  párok csoportok hozzátartoztak az utcaképhez. Betevős aktussal ritkábban találkoztam, de az sem volt ritkaság.  Azt azonban nem gondoltam, hogy e szex-étkezések legalább fele, ott helyben alkalmi ismeretség során jön létre.  Eseti alkalmi, úgy értve sem előtte sem utána nem találkoznak a partnerek. Ezzel akkor szembesültem, amikor éppen egy sétáló utcában figyelmetlenségem okán, hirtelen fordulva egy idegen férfiba ütköztem, s zavartan kértem bocsánatot:

 -   Elnézést, véletlen volt – habogtam a szokásos mondatokat 

A férfi azonban csak mosolygott: – Nincs semmi gond, sőt örülök, hogy ilyen csinos hölggyel akadtam össze.

  Én már indulni akartam, de a férfi udvariasan marasztalt: – Ha már így összeakadtunk be kell vallani nekem nagyon tetszik az alakod, a stílusod is, ha nem haragszol  akkor meghívnálak egy azonnali szex-étkezésre, majd bemutatta a szokásos mozdulatot. 

Ezt úgy mondta. mintha egy kávéra hívott volna meg. Persze hogy elöntött a szégyennel kevert méreg, legszívesebben képébe ordítottam volna - mit képzel. Azonban már óvatosabb voltam, sejtettem, hogy itt, ez is fordítva ítéltetne meg. Így hát csak annyit mondtam, kissé gúnyosan. -, köszönöm én a házi kosztot szeretem - majd menni készültem. Azonban Numi a legnagyobb meglepetésemre beleszólt a beszélgetésbe: - Engem meghívhat, én elmegyek veled uraság egy azonnali szex-étkezésre. Ott a pad, ott  meg is oldhatjuk -  mutatott egy közeli padra.

-    A legnagyobb örömmel állok a rendelkezésedre - mondta mosolyogva a férfi, majd újra bemutatta a meghívó mozdulatot. Numi pedig elfogadásul szintén bemutatta a férfinak.

  Zavartan motyogtam:

-     Akkor talán én nem is zavarok hazamegyek.

• Ugyan már tíz perc alatt végzünk, ugye  - nézett kedvesen a férfira, aki bólogatott, Numi pedig folytatta  - sétálj egyet, tíz perc múlva már folytathatjuk az utunkat.

Én pedig megfogadtam a tanácsát, persze udvariasan tizenöt perc múlva érkeztem vissza, Numi már egyedül volt. 

• Ez jól esett - mondta mosolyogva, - nem volt nagy neki, de  kemény, análisan éppen kellemes

  Erre sem tudtam mit mondani, csak magamba jegyeztem meg: a szégyentelen még dicsekszik.  Engem itt már nem érhet semmilyen meglepetés – gondoltam, de később meglehetősen bizonytalanná vált e gondolatom. Lehet hogy várnak még rám meglepetések?

Bár lelkileg visszataszított az utcai eset, de kell vallanom, testileg azért hatott rám. Ők miért is, én miért nem? Miért is maradjak ki a jóból? Ezek a kérdések is felvetődtek bennem.  Numi telt ajkainak nem kell idegen férfiak férfiasságát szopni, rajtam is van mit szopni, nyalni. Úgyhogy hazaérve rögtön be is mutattam a meghívó mozdulatot. Numi  persze elfogadta. Azért mondom, hogy „persze” mert nem emlékszem, hogy Numi valaha visszautasított volna szex-étkezést.

Kezdődött az egymásba fonódó tánc.

Szép lassan, de azért váltogattuk a stílusokat a pozíciókat.  

A vízszintesen örvénylő édesen ringó tánc egyre vadabb lett.

A ritmus az ütem most ebben merültünk el, vad összefonódó táncot jártunk.

Ha jól emlékszem, aznap két nagy és három kisebb orgazmust értem el. Ráadásul kellemetlen perc sem volt benne, és a nedves transzállapotig is többször eljutottam.

Én azok közé a nők közé tartoztam, akik általában lassan melegednek be, bár Numit úgy is kedveltem, mint embert és úgy is mint szexpartnert.  Egy napegység alatt azonban a leghidegebb hangulatomban is bemelegedetem. Felizgultam már nem akartam, hogy abbahagyja, már hullámokban el-elkapott kéjes izgalom.

  Bár Narmi volt a csikló nagymestere, Numi tanított meg a nő csikló szívására, szopására. 

Azután a hullámlépcsős spirál izgalom egyre magasabbra emelt, majd eljutottam a transzállapotba, többször is, ami már egyfajta orgazmus.  Azután jöttek az altesti görcsök ez esetben olyan kéjesre sikerültek, hogy a lezajló szakaszban megint felébredt bennem a kéjvágy, újra el akartam élvezni.. Először Numi nyelvéhez dörzsöltem vulvám, de túl lassú volt, kezét  magamhoz dörzsöltem, hihetetlen sebességgel mozgott a kezem majd magamnak csináltam, de kezem szinte vibrátorként járt, fenekem pedig nagy rángásokkal hívta kéjt ami hamarosan meg is érkezett.  

Numival értem el életemben először az egymás utáni többszörös orgazmusba, ki-be szédültem egyikből a másikba.  

Azután ezt is megtanultam. Numi oktatott:

-   Mindent meg lehet tanulni, csak a trükköt kell megismerni. 

-   Én például azt mondom félhangosan – gyerünk még egyet gyorsan, mindent bele – tanácsolta Numi.

Talán ez volt az utolsó igazán emlékezetes szeretkezésem Numival. Narmitól már korábban eltávolodtam.

Mint mondtam, nem tudnám pontosan megmondani eltávolodásom okait. 

Azokban a napokban egyfajta elhidegülést érzetem nem kimondottan Numival és Narmival szemben, hanem inkább a szexuális életemmel kapcsolatban.

Vagy talán fásultságnak lehet nevezni, de ez sem igazán jó szó, mert csak részben éreztem fásultságot. Bármilyen jó is volt Numival, meg Narmival, valamiféle ellenérzést, elégedetlenséget éreztem a szexszel kapcsolatban. Megint előjött a régi érzésem, hogy ami itt folyik az hideg, érzelemmentes, és nem is teljesen erkölcsös.

Azokban napokban mentálisan utasítottam el  a szexet, ezért nem éltem szexuális életet. Azonban úgy látszik testileg mégis hiányzott, csak ez valahogy nem tudatosult bennem.

Csak azt vettem észre, hogy három nap után egyre többet, többször idegeskedem, egyre ingerültebbé váltam, mindenen felcsattantam vagy éppen szorongási roham tört rám. 

Valamilyen vitaminhiányra vagy influenzára gyanakodtam.

Ráadásul a sok szextől olyan lett a vulvám, mint egy állandó dörzsölésre vágyó virág, de a virág most éhes marad. Szinte állandóan bizsergett az altestem.

Numi kellemes szexpartner volt, mindent megtett, de még vele sem volt kedvem szeretkezni, ettől függetlenül elmondtam neki a problémám.

Numi miután végighallgatott, nevetve mondta:

-    Ez egy normális szexétkezés-hiányos állapot. Szex-éhség, semmi más. Viszket a nunád, a szex-szájad, nálunk ezt is szokás mondani. Nálatok a földön még ezt sem tudják, hogy szex-étel hiánya mindenféle testi, de főleg lelki bajokat okoz

• Hát nem nagyon, talán sejtettük, de nem vettük komolyan – válaszoltam

-     Nincs semmi baj, ez mindenkivel előfordul, de ezért komolyan kell venni. Tudod mit, adok neked valamit, ami átmenetileg segít neked. Majd egy ovális, tenyér nagyságú kütyüt szedett elő. 

• Nem szeretem a kütyüket a földön is vannak ilyenek.

-     Ezt meg fogod szeretni, hidd el. Mi egyébként zamzinak nevezzük - mondta és megmutatta, hogy kell használni. 

Egy gumírozott bugyi is járt hozzá, ebbe kellett beilleszteni.  A kütyün három rezgetethető dudor is volt, egy csiklónál, egy a hüvelynél egy pedig az anális nyílást izgatta. Ráadásul ezen dudorok nagysága, alakja, helyzete, mozgása egy zsebben hordható távirányítóval állítható volt. Sőt egyéni programokat is be lehetett táplálni. Itt jegyzem meg, volt egy másik kis szerkezet, úgy emlékszem a neve: „ezt jegyezd meg memória” volt. Ameddig ez a funkció működött, addig a memória rögzített lemásolt minden dolgot, programot, és bármikor elő is tudta szedni.  Mindez be volt építve a fejpántos mini computerbe, ami a homlok előtt kábé öt újjal helyezkedett el és tekintettel, akarattal, valamint szavakkal lehetett irányítani.

Visszatérve, Numi folytatta a kütyü-képzést:

-    Ezt bárhol használhatod, pl. olvasás, vagy írás, vagy számítógépezés, esetleg utazás közben is,  - vagy akár utcán vagy középületben, is.

• Na  azért ez már erkölcstelen, nem gondolod? - kérdeztem.

-    Itt szex-földön nem. Eddig nem vetted észre, hogy itt csomó ember nyilvános helyen is használ ilyent? – kérdezett vissza.

-   Nem, csak azt láttam, hogy az emberek fele nyíltan szex-étkezik, vagy szex-önétkezik az utcán, középületben. 

-   A másik fele pedig  zamzit használ – vágott bele Numi -  A férfiak is, ők többféle rezgő-mozgó péniszgyűrűt húznak fel magukra. Bár nem feltűnő, mert szinte hangtalan, de ha figyelmes leszel, észre fogod venni. Én sem vagyok híve a gépi szex-étkezésnek, de ez viszonylag tényleg jó. Tedd

csak el.

Eltettetem, de a szobámba bevágtam a fiókba. Aztán másnap csak elővettem. 

Egy idő után csak kéjesen sziszegtem: - ez tényleg finom. 

Egyre gyakrabban illesztettem a vulvámhoz, és nemcsak otthon. Fokozatosan nyújtottam a középső dudor nagyságát, lökethosszát, idővel már maximális fokozatban használtam, ez már rekord, reekoorddd.    Lassan hozzászoktam, hogy a városban ahol tudtam, amikor időm volt bekapcsoltam. Egyébként igaza volt Numinak a jeleket megismerve rögtön kiböktem, hogy kik kütyüznek, bizony elég sokan. A zamzik valóban hangtalanul rezegtek, mozogtak, azonban az élvezés előtti, közbeni viselkedés, arc és testmozgás gyakran visszafoghatatlanul meglátszott. Éppen vásárlás közben egy üzletben engem is elkapott ez az akaratlan reszketés, rázkódás, főleg a csípőm, popókám vonaglott nem meg az ajkaim is. Az üzletben azonban rám se hederítettek, szex-földön ez annyi mintha bekapnál egy szelet süteményt. 

  A zamzi ennek ellenére valóban csak átmeneti kiegészítő megoldásnak bizonyult. Ugyanis a szeretkezésben éppen az élő partner a lényeg, legalábbis szerintem.

   Természetesen a zamzi nem oldotta meg a problémám. 

Újra  Numival szerettem volna megbeszélni a testi-lelki bajaim.

A bevezető lassú simogató ringó tánc közben, udvariasan szóltam Narminak, hogy csak Numival szeretnék lenni. Narmi egyáltalán nem sértődött meg, felállt és bement a másik helységbe, most még az opál lézerfüggönyt is bekapcsoltuk.

Miután kettesbe maradtunk, a kölcsönös simogatás közben újra kitártam Numi előtt e lelkem. 

Numi megértően válaszolt:

-    Mindenki kerülhet, kerül is szex-étkezési válságba, na meg lelki válságba is, a kettő egyébként összefügg. Nálunk a szexológusok egy része a rövid szüneteltetést javasolja. Én a másik társasággal értek egyet. Ilyenkor legjobb elmenni a szex-önetető klubba. 

-    Szex-önetető klub? Vagyis a maszturbáció egy újabb fajtájáról van szó….. Pont ez a bajom, az érzelem nélküli szex, a szerelem nélküli szex. A maszturbáció, csinálják azt bárhol, bárhogy, ezt csak fokozza – mondtam gúnyosan.

• Miért nálatok nincs szex-önetetés? – kérdezte Numi

• Van, persze hogy van, de mi legalább szégyelljük és titkoljuk.

-    Mi pedig nem szeretünk sem szégyenkezni, sem titkolódzni. Azt hiszem, köztetek, földi emberek és közöttünk az a különbség, hogy ti szerettek szégyenkezni és titkolódzni, mi pedig nem. 

Nem tudtam erre mit válaszolni csak ismételgettem magam:

• Az érzelemről, a szerelemről van szó.

 Numi, rövid gondolkodás után így válaszolt:

-   Rendben van, elismerem, hogy ritkán összejön a  tökéletes szerelem, teljes összhang két ember között, amikor nincs szükségük semmire, amikor minden zavaró lehet. Zavaró lehet a harmadik partner, zavaró lehet a szex-önetetés és még sok minden. Csakhogy ez a tökéletes szerelem nagyon ritka. Mi ezt egyébként szuper szex-étkézésnek nevezzük, mikor a szakács és a szex étkező tökéletes párt alkot ráadásul oda-vissza. Csakhogy mi szex-földiek nagyon gyakorlatiasak vagyunk, abból indulunk ki: mi van, ha egyébként sok okból éppen nem jöhet létre tökéletes szerelmi aktus.

-   Ezt már sokszor hallottam, nem ez a problémám, hanem a lelketlen hozzáállás – ellenkeztem továbbra is.

-   Például nálunk 17 éves kor előtt nem is jöhet szóba a betevős szerelmi aktus, bár a fiataloknak már hatalmas igényük van a szex-étkezésre. Mi marad hát, a szex-önetetés. Az egymás előtti szex-önetetés, illetve egymás segítése az önetetésben. De nemcsak erről szól a szex-önetetés. Gyakran van olyan, hogy valaki partner nélkül marad. Vagy éppen ahogy most te is, valahogy, ideiglenesen kiábrándul a partneres szexből. Ezekben az esetekben is jó megoldás az önetetés  –  válaszolt hosszan Numi. 

• Persze, azután már partner sem kell – kételkedtem

-     Az önetetés egyébként egy izgalmas szex-étkezés fajta is egy változatosságot adó variáció. Sőt az élvezetadás tanulásához is szükség van a szex-önétkezés gyakorlásához. Mi szex-földön iskolában azt tanultuk, hogy minden szex-étkezés alapja az önetetés, illetve a mások előtti vagy a másokat inspiráló önetetés. Gyakorlatilag tanítjuk is a fiatalokat 16 éves kortól az önetetésre. Elméletileg pedig a mindenféle szex-étkezésre.

• Hát ez hihetetlen ti az iskolában is paráználkodtok?- kérdetem felháborodva

• Mi az a paráználkodás?

• Például a szex-önetetés.

• De hát azt mondtad ti csináljátok a földön. Vagy nálatok a fiatalok nem végeznek szex-önetetést?

• Persze, hogy végeznek, de mi nem tanítjuk a fiatalokat.

• Hagyjátok, hogy rosszul csinálják? Ha úgyis csinálják, akkor nem jobb oktatni őket?

• Erre nem is tudok mit mondani – mondtam ingerülten

  Numi azonban kedvesen folytatta:

-   Talán az a baj, hogy még nem is voltál szex-önetető klubba, úgy ítélkezel, hogy nem is tudod, miről van szó. Ez nem másoktól elzárt önetetés, hanem egymás előtti önetetés. Persze gyakran átcsúszik a közös önetetésbe, vagy bármi másba, de az alap az egymás előtti önetetés. Az sem igaz, hogy ilyenkor nem alakul ki érzelmi kapcsolat a partnerek között. Kialakul, ráadásul nagyon sajátos különleges érzelmi kapcsolat. Tulajdonképpen még bizalmasabb kapcsolat, jön létre, mint a normál szex-étkezés során. Sőt egyszerre öt-hat partner végezhet egymás előtt önetetést a klubba. A  következő alkalommal pedig  újabb őt-hat  partner előtt tárulhatsz fel, persze csak akkor, ha eljönnél velem, Nekem egy remek klubom van, csupa kedves ember, melegen ajánlom. Persze más klubbot is választhatsz, nálunk mindenkinek van önetető klubja, rengeteg klub van. 

• Ti itt szex-földön szex-mániásak vagytok! - vágtam közbe.

-    Igen ezt már mondtad egyszer. Ha jól emlékszem azt jelenti, hogy túlzott jelentőséget tulajdonítunk a szexnek.

• Pontosan, mintha más nem is létezne az életbe.

-     De miért is nem szerethetnénk, hiszen egy csomó előnye van. Ha jól csinálják, akkor egészséges. Akkor nyugtató hatású. Akkor a másiknak is örömöt okoz. Kevés dolog van, ami úgy ad saját örömet, hogy közben a másiknak nem árt, sőt örömet ad – nem?

  Megint elfogott a reménytelenség érzése - ezek úgy sem értik meg. Erőt vettem magamon és nem válaszoltam.

  Persze az elkezdett szex-étkezést végig csináltuk talán jó is esett, de valami mégis hiányzott.

  Numival, Narmival a testi kapcsolatunk egyre laposabb, hidegebb lett.  Pontosabban a testi kapcsolat átváltott szellemi kapcsolattá. Egyszerűbben: kevesebbet szeretkeztünk, de többet beszélgettünk.

   Az utcán sétálva valahogy felötlött bennem az utazás gondolata, de mindjárt követte az a gondolat is: - fura, hogy eddig semmi jelét nem láttam annak, hogy itt különböző országok lennének. 

• Nálatok nincsenek országok? Egyáltalán tudjátok mi az? – kérdeztem Narmitól  egy alkalmas percben.

-   Csak a történelmi tanulmányainkból tudjuk. Nálunk már jó ideje, körzetek, kerületek vannak – válaszolta Narmi

-   Azok nálunk is vannak, de én országra, nemzetre gondolok. Mi van a nemzeti történelemmel, a nemzeti büszkeséggel? - kérdeztem

-  Na várjál csak, ezeket  a városokat, körzeteket úgy kell elképzelni mint mini-államokat.  Van ezekben, ha nem is nemzeti, de közösségi büszkeség. Nálunk már nincsenek nagy országok csak kicsik.  Több ilyen mini-államnak is lehet hasonló történelmi hagyománya. Általában ez a nevükben is benne van. – itt megállt Narmi majd kis idő múlva folytatta 

-  Hű ez az egész elég bonyolult, de azért megpróbálom elmagyarázni. A mi mini államunk neve: Debsinervirius. Tulajdonképpen ez egy rövidítés. Az első három betű utal a történelmi hagyományokra. A második három, a jelenlegi földrajzi helyre. A harmadik három, a vallásra és a kultúrára. A negyedik három betű pedig a mini államunk sajátosságságára utal. 

A mellettünk levő mini állam neve: Debsinsarvaria. vagyis ők ugyanazt a történelmi hagyományt tisztelik, a jelen földrajzi helyünk is azonos, viszont egy kicsit más a vallásuk, a kultúrájuk, Valamint eléggé eltér az értékrendünk, és a politikai berendezkedésünk. Ott is igazi demokrácia van, de egy kissé másképp működik.

-   Nálatok csak mini-államok vannak? Vagy ezek városrészek, kerületek? - kérdeztem 

-  Jelenleg 4562 mini állam van szex-földön. Szex-föld lényegében egy óriási város, nagyjából 38 millió lakossal. Néhol sűrűbben néhol ritkábban beépített hatalmas város.  Ezek a mini-államok ugyanakkor a szex-földi város egy-egy kerületéhez kötődnek, de nincsenek határok. Egy-egy mini-államnak a polgárszáma általában hat és tízezer között van. A legnagyobb mini-államnak tizenhatezer polgára van. 

• De akkor ebből hatalmas káosz kerekedik ki?

-  Nem kerekedik ki káosz, mert egyrészt van a demokratikus világközösség, minden mini-állam szövetsége, a közös parlamenttel együtt, amely meghozza világtörvényeket. A világ alatt az egész szex-földet értem. Persze ezt az egészet én egyszerűen próbálom elmondani. Nyilvánvalóan a világtörvények elsősorban arról szólnak, hogy a mini államok nem árthatnak egymásnak. A másik, hogy a közutak, közterek, legalábbis a főutak, a világszövetség részei. A magánházak, a magánterületek, az épületek, és azok lakói a mini államok részei.  Ez azt jelenti, hogy egy egy-egy mini állam mobilan nőhet, csökkenhet, illetve elég szabadon lehet csatlakozni. Például, ha mi Numival azt mondanánk, hogy a mi a házunkkal együtt csatlakoznánk a Debsinarváriához és ők be is fogadnának minket, akkor mi már egy másik mini-államhoz egy másik közösséghez tartoznánk. Ez azért is jó rendszer, mert az egyformán gondolkodók egy mini államba tartozhatnak. A házcsere is elég gyakran azért jön létre, hogy a lakók házastul területileg is egy mini-államhoz tartozzanak. Külön gond, de manapság ez már ritka, ha egy nagyobb több lakásos házban eltérő gondolkodású, vallású lakók vannak. Ilyenkor lakást kell cserélni. 

 Narmi elgondolkodott, majd folytatta: 

-  Ugyanakkor minden mini államnak van saját alkotmánya, neve, címere zászlaja, vannak közcsarnokai, hivatalai, van demokratikus rendszere. Igaz ennek illeszkedni kell a világtörvényekhez. Vannak iskolái üzemei, vannak táj-körzetei, van mezőgazdasági területe, van bírósága, és még lehetne sorolni. A rendőrsége katonasága csak korlátozottan ténykedhet, mert a közutak, közterek rendjét a világrendőrség, világkatonaság felügyeli. A pénz, persze közös, vagyis egységes, nem kell átszámolgatni.  Lényegében kialakul a közösségi, az úgynevezett nemzeti büszkeség, illetve kultúra. Amely kultúra illetve rendszer sok mindenben azonos, hasonló más mini-államok kultúrájával, rendszerével, de összességében mégis egyedi, tehát identitást tud adni. 

• Hát egy ilyen rendszer a földön nem tudna létrejönni – szóltam kételkedve. 

• Miért?

-  Állandó veszekedés konfliktus lenne. A földlakók ennél sokkal egyszerűbb rendszereket sem tudnak veszekedés háború nélkül fenntartani

-  Akkor talán lehet, hogy nem is a rendszerben van a hiba. úgy értve, hogy a világ legjobb rendszerét sem lehet rossz emberekkel jól működtetni.

• Hát igen, ez nagyon is lehet - mondtam.

• Azt elfejletted mondani, hogy ezek a mini-államok rengeteg dologban versenyeznek. Persze csak szabályos igazságos normális versenyekről van szó – szólt most bele először Numi

• Nálunk is vannak versenyek, de ezek nem oldanak meg mindent.

• Hát akkor, ez van – vonta meg a vállát Numi.

-    Ez van  - hagytam helyben, majd hozzátettem – a földi emberek egy része azért rendes, normális, jó szándékú,  nem érdemli meg.

- Persze jó kérdés, hogy nekünk mi szükségünk van a kis országokra, miért nem elég a világszövetség? Kérdezd csak meg! – szólt rám Numi.

-  Jó megkérdem – mondtam kissé gúnyosan – mi szükségetek van kis államokra? Miért nem elég a világszövetség?

- Mert azért mi sem vagyunk teljesen normálisak. Nekünk szex-földieknek is szükségünk van bizonyos identitás-érzetre. Szeretünk egy kisebb, de azért önálló komoly közösséghez tartozni. Nem tudunk a szex-földiekre, mint egész népre büszkék lenni, a világszövetségre még annyira se. Az pedig nem elég, ha a családunkra vagyunk csak büszkék. vagy a szakmára, vagy valamilyen kisközösségre.  Pláne ha ezekre nem is lehetünk büszkék. Szóval nekünk is kell egyféle nemzeti érzés, valamiféle nacionalizmus.  Azárt van még egy kis bibi, kérdezd meg mi az! – szólított fel újra Numi

• Jó megkérdem – mi a bibi?

-  Csak az hogy azért nálunk is vannak eltévelyedő, állandóan ellenségeskedő közösségek, talán  népnek is nevezhetjük őket. Vagy vallásnak, szektának.  A legjelentősebb ezek közül, akik, magukat az „igaz erkölcsűek népének” tartják.  Saját maguk szerint, ők az igaz erkölcsűek.

Általában azonban csak „kívülállóknak” nevezik magukat . Szex-föld délnyugati tájékán húzódik egy hatalmas őserdő. Abban élnek, bujkálnak ezek a polgárok. De a polgár nem is jó szó, túl hízelgő, ezek csak egyszerű lények. Szégyen, de nálunk, szex-földön is van ilyen.

  Ebben az időben Narrmi bejárt az újítóházba tevékenykedni, így hát Numival szex-étkeztem a délelőtti  órákban.

Numival a bevezető simogatások, a ringó tánc közben általában hosszan elbeszélgettünk.

   Eszembe jutott, hogy Narminak már tudom a foglalkozását, de az övét, mármint Numiét nem ismerem.

  A te foglalkozásod még nem ismerem – jegyeztem meg

• Orvos vagyok – válaszolt Numi

-   Én is orvos vagyok - lelkesedtem - akkor talán el tudod mondani, hogy mit műveltek velem a korházban, abban a fogorvosi székben. De az itteni székbe is háromnaponta bele kell ülnöm – mutattam az egészségügyi szoba felé, ugyanis ott tartották ezt a gyógy-széket, vagy micsodát. 

• Mi is beleülünk, nemcsak te – szólt vissza Numi.

• Jó, de én azt sem tudom mit művel velem  

• Éppenséggel nagyjából elmondhatom, bár nem a szakterületem.

• Megkérlek, már régóta izgat!

-   Nos az első lépcső a diagnosztika. mindenféle képalkotó eljárással gyakorlatilag végigfilmezi a szék a tested belsejét. De nemcsak képalkotás folyik a különböző testnedveid, testszöveteid, persze a véred is elemzik. Sőt még sejteket is, a programláncokat (gondolom DNS-re gondolt) is elemzi a szék számítógépe. Itt elhallgatott, majd folytatta:

-  Szóval elkészül a meglehetősen alapos diagnosztika, majd erre a számítógép megtervezi a szükséges terápiát. A terápia a legtöbb esetben csak annyi, nálad is csak annyi volt, hogy egy folyadék-diffundáló szerkezettel, a szükséges helyekre a bőr alá, a megfelelő helyre, szervbe, diffundálnak, préselnek megfelelő gyógy-folyadékokat.  

   Itt megint megállt elgondolkodott.

-   Emlékeim szerint, ha a gyógy-folyadékok ezreit nem számoljuk, akkor is van vagy húsz fajta, diffundálás. Többnyire, azonban az egyszerű diffundálást alkalmazzák. ez csak abból áll, hogy a bőrre szorított gyógy-zuhannyal, vibráló, illetve különböző rezgő mozgások közben diffundálják be a gyógy-folyadékot. Ez a kezelés így hatékony.  Persze vannak azért oltások, injektálások, gyógyszer-pirulák, gyógy-teák, sőt műtétek is, mindenféle terápia. De a kezelések, főleg a hétköznapi kezelések nagyobb részét a leírt diffúziós gyógykezelés teszi ki, ezt pedig a gyógy-szék képes elvégezni. Persze azért a gyógy-folyadékkal időnként fel kell tölteni. Egyébként a gyógy-szék a diagnosztika alapján pontosan megállapítja, leírja a személyre szabott vitamin és egyéb tápanyag szükségletet is.

• Na, mi a szösz, és erről eddig miért nem hallottam?

-   Csak azért mert nem akartalak ezzel terhelni ugyanis az itthoni ételedet ennek alapján vitaminozom meg. Pontosabban ott az kis gép, a sarokba, az állítja össze ha beírom az adatokat.  

-  Ez nem tűnik bonyolultnak. Szóval ezért ülünk meztelenül csak egy műanyag burokba a gyógy-székbe. Azokról porkeverékről pedig azt hittem, hogy fűszerkeverékek   -  mutattam a kis gép felé.

-  Hát nagyjából ennyi. Mondjuk úgy ez egy komplex testrészekre bontott vizsgálat és terápia. Legalább hetven testrészről, szervről alkot a gyógy-szék diagnózist és minimum 15 testrészbe történik diffundálás. Ha egészséges vagy. Betegség esetén, persze ennek sokszorosa történik. Nagyjából ezt történik, de nem ez a szakaterületem

• Akkor mi a szakterületed? - kérdeztem

• Szex terapeuta vagyok, méghozzá időskori szex terapeuta.

• Nálatok ez külön szak?

- Mi az hogy. Minden korházban van ilyen osztály, de vannak erre specializálódott klinikák is. Én is egy ilyen klinikában dolgozom.

- Ahol azzal foglalkoznak, hogy kijavítsák a nemi élet, bocsánat a szex-étkezés hibáit – mondtam kissé gúnyosan. 

- Szó sincs erről, nálunk a szex-terápia, a szex-étkezéssel, illetve azok speciális módjaival gyógyít különböző testi-lelki betegségeket. Ez elsősorban gyógyítás.

• Mégis milyen betegségeket? – kérdeztem még egy fokkal gúnyosabban.

-   Nos úgy látom ti a földön még nem vagytok valami magas szinten. Hát először is a szex egy remek testedzés, alkalmasint gyógytorna és mint ilyennek van megelőző és terápiás hatása.

A másik a hormonháztartás karbantartása. A harmadik bizonyos belső szervek, nemi szervek, karbantartása, illetve terápiája. Pl. a prosztata karbantartása. De ami legfontosabb a különböző pszichés problémák, sőt pszichés betegségek gyógyítása szex-étkezés által. Van nálunk egy mondás: normális szex-étkezés, ép test, ép lélek.  

• Jó, de, hogy jönnek ide az idősek, ők már nem is élnek nemi életet.

-   Nálunk nagyon is……. Tulajdonképpen pont az időseknek van a legnagyobb szükségük a szex-terápiára, mert a felsoroltak náluk a legveszélyesebbek. Valójában a kontrolált szex-étkezésnek fiatalító hatása van. Lelassítja az öregedést. 

• De hát akkor is, meglehetősen gusztustalan,

-  Ja igen ezt már mondtad, emlékszel  amikor Narmi szüleinél voltunk. mondtad, hogy nálatok a földön, az időseknek nem illik szex-étkezni, sőt az a szemetekbe undorító, ha szeretkeznek.

• Ez így van! 

-   Csakhogy ezt már akkor sem értettük, most sem értjük. Ugyanis itt szex-földön egész más a tapasztalat. Képzeld mi kifejezetten kedvesnek tartjuk, ha az idősek szex-étekzenek. Azt mi is tudjuk, hogy a gyerekek szex-étkezésével óvatosan kell bánni, na de az idősek? Hát ők már mindent átéltek már mindent tudnak

• De az öregeknek kedvük sincs hozzá, már nem is tudnak

-   Már amennyire te tévedsz. Tudod mit, a jövő héten gyere ki hozzám a klinikára, nézd meg a saját szemeddel milyenek a szex-földi idősek. 

  Végül is ellátogattam Numi szex-klinikájára.

Numival azokban a napokban komolyan összejöttünk, bensőséges szellemi kapcsolat is kialakult közöttünk, legalábbis én így éreztem. Ezért éreztem mély csalódást, amikor Numi megjegyezte, vagy inkább elkottyantotta,  hogy előfordulhat, hogy a betegeivel nemi életet él.

-  Hát igen az ügyféllel való szex-étkezés néha szükséges, előre viszi a terápiát – nagyjából így hangzott Numi megjegyzése. 

• Ügyféllel, nem a beteggel? – kérdetem.

• Mi nem szeretjük a „beteg” szót.

A beszélgetésünk részletei kevésbé érdekesek, többek között megismételte mi, mindenre jó a szex-terápia. Vagyis újra elmondta:

-   A szex-földi kutatások bebizonyították, hogy szex-jóllakás szolgálja a testi-lelki egészséget.

Kedélyjavító, gyógyító hatásai sokoldalúak. A kielégülés közben felszabaduló jótékony 

hormonok közül a legfontosabbak az ösztrogénok, amelyek a hajat fényessé, a bőrt pedig simává, 

rugalmassá varázsolják. A kortikoszteroidok fájdalomcsillapító hatásúak. Kellemes közérzetet

okoz,  jókedvre derít az endorfin, de legalább ilyen fontos az értágító, fiatalító  hatása, illetve,

hogy segít megelőzni a időskori vizelettartási problémákat. Ez a legbiztonságosabb mellékhatás

nélküli nyugtatószer a világon.

   A lényeg, hogy egy kellemes napsütéses őszi délelőtt ott lépkedtem az idősek között. Ugyanis elfogadtam Numi meghívását, elkísértem a munkahelyére, a szex-klinikára.

Mint már említettem, az itteni idősek, bár testük már elvesztette fiatalos formáját, jól ápoltak, viszonylag sportosak, és ami a legfontosabb, lélekben teljesen fiatalosak.

Nem tudom említettem e már, de itt szex-földön az átlag életkor földi időre átszámítva 95 év. Az időskor itt csak kábé 85 éves korban kezdődik. Addig az itteniek, többnyire egészségesek munkaképesek, dolgoznak is.  Ez a társaság is, életkor szerint átlagosan 85 éves lehetet, de amúgy hatvanötnek néztek ki, a mozgásuk, egészségük is ennek megfelelő volt.

  Szinte egyforma melegítőbe várták Numit, hogy levezesse a parki szex-pikniket. Háromnaponta tartottak, parki szex-pikniket, a délelőtti órákban. 

A kábé húszfős társaság, mint mindig, most is rugalmas lépések, testhajlítások, légző, valamint egyéb gyakorlatok közben sétált ki a klinika kedves fás-füves parkjába, ahol előkerültek a plédek, a piknikkosarak. Valóban, egy tényleges piknikkel összekapcsolt szex-étkezés kezdődött.

A melegítők többnyire lekerültek, azonban az alatta levő, egyébként ízléses, diszkréten erotikus, sok mindent eltakaró fehérneműiket nem vették le. 

  Volt ebben az egészben egyfajta kötetlenség, de én azért rituális, begyakorolt elemeket is felfedeztem. Az idősek szépen nyugisan a maguk tempójában, szeretkeztek, de közben tornáztak, de közben azért ettek-ittak is. 

Általában fix párok alakultak, de azért voltak csoportok és pár-váltogatások is. Lassú ritmikus zene árasztotta el a ligetet, melynek ütemére hajladoztak a szex-étkező párok, persze csak amolyan óvatos, öreges tempóban. Illatgép is működött, leginkább szegfű, gyöngyvirág, rózsaillat váltogatását éreztem.

  Csak itt parkban tűnt fel, hogy az idősek között van néhány fiatal húsz év körüli, valamint középkorú is. Halkan meg is jegyeztem Numinak: 

• Fiatalok is vannak, ez egy kissé perverz.

  Ő pedig visszasúgta a kérdését:

• Mi az a perverz? 

• Reménytelen, majd otthon megbeszéljük – zártam le a beszélgetést.

   Ez az egész, a szexszel együtt engem nem is étkezésre emlékeztetett, hanem inkább időskori tornára. Numi is inkább tornatanárra, vagy még inkább, motiváló, bíztató-tornatanárra hasonlított, mintsem orvosra. Járkált a párok, csoportok között és kedvesen bíztatta az időseket. Az egyik bácsi panaszkodott: - kedves doktornő nem működik az étkezőszerszámom. Numi mintha csak a lábát vizsgálta volna, kezébe vette, megvizsgálta a bácsi péniszét. Nem láttam mit tett vele, de tény hogy az idős ember fallosza percek alatt magához tért, Numi pedig kedves szavakkal biztatta: - Gajo uraság, siessen nézze, ott vár magára a menyecske – mutatott egy mosolygó idős hölgyre, aki hívogatóan integetett.  Egy kicsit arrébb pedig egy idős nő, hátsójának körző torna-mozdulataival érintette partnere nemi szervét, aki szintén csípőkörzéseket tett. 

Egy idő után Numi feltartotta a kezét, majd hangosan így szólt: 

-  Hölgyeim és uraim, egy kis verseny, lássuk, ki tud először jóllakni. Mindenki értette miről van szó, még én is - ki tud gyorsabban elélvezni. Pár perc múlva egy nénike feltette a kezét: 

-  Kész vagyok, végeztem! – kiáltott büszkén.

Numi pedig így szólt: 

- A házi versenyünket megint Mucos néni nyerte meg, kérek egy nagy tapsot, Gorba bácsinak a partnerének is.  Hölgyeim és uraim most pedig egy lassú meditáló levezetést kérek, azután szépen hazaballagunk.

  Szóval az egész, a lágy muzsika mellett, a szellőben hajladozó virágok között inkább szürreális volt, mintsem gusztustalan. Be kellett vallanom nem éreztem undort, inkább giccsesnek tartottam a szituációt. Végül is el kellett ismernem, az időskori szex-terápia, mely szex-földön általános volt, minden idősebb ember részt vett benne, az idősek testi-lelki egészségét, jó állapotban tartotta. 

Otthon azonban folytattuk a beszélgetést, ha jól emlékszem Numi kérdezte meg:

•   Nos , elárulnád, mi az, a: perverz?

•   Perverz az: erkölcstelen, gusztustalan, undorító, ilyesmi.

•   Ja, már megint ez, azt hittem, hogy valami újat hallok

-     A földön pl. félig-meddig perverzió: az idősekkel való szex. Vagy ha a szereplők nem egészséges, normál alkatú emberek.  A csoportos szex is részben az. A homoszexualitás, tudod férfi a férfival, nő a nővel is részben az. Tudnám még folytatni.

•  Hű ez elég szigorú!

-    Vannak ennél is szigorúbb vallások kultúrák is. Sokan úgy gondolják, minden perverzió, ami nem egy szabályos szex, egy férfi és egy nő között. Perverzió, melyben a szex elsődleges célja nem a gyereknemzés. Az örömérzés nem tilos, de nem is fontos. Vannak vallások, melyek azt tartják, hogy az emberi kéjérzést az isten nem nézi jó szemmel.

-  Érdekes isten lehet, aki kéjérzés képességét az embereknek adta, majd haragszik, ha ezzel a képességgel élnek is az emberek. – mondta gúnyosan  Numi

• Szóval nálatok nincs perverzió, nálatok mindent lehet – vágtam vissza

Numi mintha bedühödött volna, meglepően szigorú, kioktató hangnemben válaszolt:

-  Nos a gyereknemzést, nevelést, a maga idejében mi is fontosnak tartjuk. Azonban nálunk az erkölcs, talán ezt már mondtuk, lényege: aki testi-lelki örömet okoz másnak, az erkölcsös, aki testi-lelki fájdalmat okoz, az erkölcstelen. Ezen kívül pedig, a szex-étkezésre vonatkozva, ott van a négyes szabály:

  Egy: kiskorú, tizenhét éven aluli fiatallal, felnőtt nem szex-étkezhet. A fiatalokra több szabály is vonatkozik, a lényeg: csak arra képzett kijelölt szakember, szakkönyv foglalkozhat velük. 

A hazugság viszont nálunk mindig erkölcstelen. Legyen az bármilyen hazugság, akár a fiataloknak szóló „jótékony” hazugság. Nálunk nincs jótékony hazugság. Mi a hazugságot úgy ítéljük meg, mint a lopást.

  Kettő: a közvetlen családtagok (például szülő gyerek, testvérek, stb.) egymással nem szex- étkezhetnek.

  Három: minden tilos, a ti szavaitokkal undorító, ami kényszer hatására történik. Tehát nem számít, hogy ki, kivel, ki, mit, hogyan, hányan, csak az számít, hogy önkéntesen történik, vagy van benne kényszerítés. Már az indirekt, lelki kényszerítést is tiltjuk.

  Négy: viszont az is kényszer, erőszak, beleszólás, ha valakinek fölöslegesen, a négyes szabályon kívül, szavakkal, tettekkel egyéb módon, korlátozzák a szex-étkezését.

  Tehát van ez a négyes szabály, ehhez tarjuk magunkat.

-   Nekem, nekünk ez túl hideg – válaszoltam, de csak azért, hogy ne érezze a fölényét. 

-   Hideg? Ezt hogy érted? – kérdezte

-   Nálatok szinte nincsenek érzelmek – jelentettem ki.

-  Tévedsz, nagyon is vannak. Az viszont igaz, hogy mi a negatív érzelmeket próbáljuk minimalizálni, de csak a negatívakat.

Erre már nem válaszoltam. Ezek úgysem értik miről beszélek.

   Először nem is tudtam mit találok itt szex-földön szokatlannak, persze az állandó erotikázáson kívül.  

  Majd rájöttem, a békességet találom furának, pontosabban hogy alig találkoztam veszekedéssel, bűnözéssel, sőt konfliktussal sem. 

Belegondolva, még hírekben is csak nagyon ritkán számoltak be ilyesmikről. háborúról, holott a földön, másról sem szóltak a hírek. Azért itt is beszámoltak a hírek az aktuális társadalmi problémákról, de másképpen. Felvázolták, ez, meg ez a probléma, ilyen, meg olyan vélemények vannak. Illetve arról tájékoztattak, mikor, hogyan lesz a témáról népszavazás. Szóval nem volt felhajtás, ellenségeskedés.

Az egyik vacsoránál meg is kérdeztem: 

-   Hogyan tudtok ilyen békességbe élni? Itt miért nincsenek háborúk?

• Több módszerrel értük el, régebben mi is állandóan háborúztunk. 

Az egyik persze a szex-étkezés tisztelete – válaszolt elsőnek Numi.

• A másik, a másik – vágtak egymás szavába – a napirend. 

• Napirend?

• Biztos észrevetted, hogy mi elég precíz napirend szerint élünk? – kérdezte Narmi

• Őszintén szólva, nem figyeltem

• Na azért ez nem egy percre pontos napirend – vágott közbe Numi

De Narmi folytatta:

-   Igen, ahogy láthattad mi általában délelőtt, ritkábban kora délután  járunk dolgozni, naponta öt órát általában.

-  Most éppen mit csináltok? Azt látom, hogy valamiféle adatlap-szerűséget tanulmányoztok - érdeklődtem

-  Most éppen az UPISO, rendszerben vagyunk. Átlagosan napi egy órát, az UPISO számítógép rendszer keretein belül gondolkodunk, pontosabban részt veszünk az aktuális közvélemény-kutatásba, vagy a népszavazásba. Kb. évente harminc népszavazás folyik és akkor még az kiváló, illetve a jeles polgárok megválasztásról nem is beszéltem.

• Nálatok nincs kormányválasztás meg ilyesmi?- kérdeztem

-   Jó hogy mondod, ráadásul kétévente megválasztjuk az aktuális vezetést, egyenként név szerint. Az ő munkásságukat, nézeteiket sem árt tanulmányozni.

• Nem csoportokat, pártokat választotok?

• Mi egyéneket választunk. – mondta Narmi , majd így folytatta:

-    Egyébként a fontos közügyek nagyobb részét úgynevezett, többrészes döntéshozással döntik el. A döntési testületek: A számítógépes standard döntés.  A népszavazás. Az egyénekből álló vezetés (országgyűlés) összevont szavazata. A kijelölt hozzáértő szakember-fórum. Az év kiváló valamint jeles polgárai. Nos van olyan szavazás melyben ezen testületek mindegyike részt vesz. És van döntés, amelyben csak egy-két testület dominál. De ezzel nem is untatlak. Kissé bonyolult, de mi már ezt az iskolában megtanuljuk. 

• Hát tényleg, most ebbe én is belezavarodtam. Nem valamilyen napirendről volt szó?

-  De, csak arra tértem ki, hogy átlagosan naponta egy órát a közvélemény-kutatási népszavazási rendszerben munkálkodunk, az UPISO- ba, természetesen számítógépen keresztül. De ez csak egy napegység (óra) az életünkből. A másik öt napegység, amit a fizetett munkánkkal töltünk vagy személyesen is bemegyünk vagy csak számítógépen keresztül.

• Most komolyan mondjátok, hogy itt a felnőtteknek is egyfajta napirend szerint kell élniük?

• Na jó, azért ez nem kötelező –  szólt közbe Numi

• Várjál  csak  mindjárt megmagyarázom, csak menjünk át az információs szobába – mondta.

 Narmi, belemerült a gépébe, majd pár másodperc múlva megjelent a szöveg az egyik képernyőn:

Felnőtteknek ajánlott napirend (átlagos)

    Munkaszerű tevékenységek

Konkrét fizetett munka (helyszín, cp, pc,stb.)                                        5 napegység

Részvétel a népszavazási és közvélemény-kutatási rendszerben          1 napegység

Alvás                                                                                                      7 napegység

     Szórakozás:

Szex-étkezés.                                                                                      1-2 napegység

Bármilyen szórakozás, persze nem törvénybe ütköző                           2 napegység

     Egyéb ajánlott elfoglaltság

Normál étkezés, tisztálkodás,                                                      

Vásárlás, házi munka, valamint egészségügyi ténykedés                    3 napegység

Felnőtt oktatás, önálló művelődés, pl. ismeretterjesztő filmek,

Hobbi tevékenység, stb.                                                                     1-2 napegység

(gyerekeknek, e helyett játék ajánlott)

Konkrét családi beszélgetés, játék, nevelés                                          1 napegység

Sport, sportszerű ténykedés                                                                  1 napegység

Nívós lehetőleg művészetekkel kapcsolatos szórakozás                      1 napegység

• Ez őrület, és még ti beszéltek szabadságról! – mondtam felháborodottan.

  Narmi azonban nyugodtan válaszolt:

-    Mi szabadok vagyunk – szerintem félreérted. Ez átlag - van, hogy egy napi négy napegységet (órát) dolgozunk de a másik nap 6 napegységet. Vagy egy nap 4 napegységet vásárolunk, de a másik nap semmit. Vagy az egyik napon 4 napegységet bulizunk a másikon semmit. Érted az átlagok vannak ajánlva, amúgy pedig mi határozzuk meg a részleteket.

  Aznap nem szóltam semmit, másnap viszont így szóltam, de tudtam ezt a birkaságot nem fogom benyelni

  Az egyik reggelizés közbeni beszélgetést alkalmasnak tartottam, hogy a napirendet újra szóba hozzam: 

-    Ne is haragudjatok, de még mindig ez a napirend jár az eszembe. Ez előírás szerinti élet, ez a

szabadság korlátozása, hogyan bírjátok, miért tűritek – még ezt is hozzátettem:

-   Nem értem, hogyan lehettek ennyire békések, beletörődők, ez már birkaság nem? 

-  Egyáltalán nem érezzük, hogy ne lennénk szabadok, hiszen nem parancsról van szó, csak olyan javaslatról, amit önként betartunk. Szóval van szabad akarat, zsarolt helyzetben sem vagyunk. Az viszont igaz hogy, vannak közigazságaink, melyeket mi komolyan veszünk - hallgatott el Numi, de Narmi folytatta:

-  Ez az egyik legismertebb közigazságunk: ha boldog akarsz lenni, vállald a fegyelmezettség és a szükséges konfliktus kellemetlenségét. De ez is egy közigazság: a szabadság akkor teljesedik ki, ha a rossz haszontalan dolgok ellen tiltakozol, a hasznos dolgok elleni tiltakozás bolond szabadság, nem igazi szabadság. Azt gondolom ez a két közigaság, választ ad a kételyeidre.

-  Nem teljesen, A harc, a küzdelem akkor is hiányzik, úgy értem, hogy ennek hiánya olyan beee, birkaság, nem?  - mondtam kissé pimaszkodva.

Narmi nem vette fel a kesztyűt, vagy nem akarta felvenni.

-   Egy másik alap közigazság: az egyéni ambíciód mellett, de inkább előtt, gondolj az embereknek adott hasznosságodra. Ezzel összevágó másik közigazság: a közboldogság hosszú távon, egyéni boldogság is – mondta Narmi, majd így folytatta:

-   Ez pedig az én egyik kedvenc közigazságom: hiába van, csodálatos palotád, drága autód, repülőd, ha a lelked, koszos, ócska, szegény, akkor a koldus is gazdagabb nálad.

Ez pedig arról szól, hogy mi az, az ócska lélek: óvakodj az önzés bármilyen árnyalatától, legyen az nagyképűség, vagy család, csoport nép, faj felsőbbrendűség. Vagy irigység, vagy presztízsharcosság, vagy a közügyek elhanyagolása, vagy egyéb önzés.

• Ilyesmi közmondások nálunk is vannak, de ezeket mi nem vesszük komolyan. 

-   Tudod nekünk gyermekkorunkba nem agylázas, hagymázas vallási mágiákat suttognak a füleinkbe, hanem ilyen közigazságokat. 

- Szóval ti kisgyerekkori agymosáson estek át. Hát ez annál is rosszabb, mint amire gondoltam. Nálunk is vannak vallások, melyek így torzítják el a gyerekek, felnőttek tudatát – mondtam kioktatóan.

-  Csakhogy nálunk egyetlen közigazság sem szól arról, hogy csakis ez az igazság az egyetlen igazság - vágott vissza Narmi.

• Miért mi a különbség, elég, ha hajtogatjátok, ismételgetitek.

-  Nem, nem. Van egy nagy különbség, mégpedig az, hogy amikor kimondod, „ez az egyetlen igazság”, mindenkit megbélyegzel, aki nem ezt tartja igazságnak. Tehát az egyetlen igazság kimondása, magában hordozza a kirekesztést, a megbélyegzést, a büntetést, a gyűlöletet.

• Ez az egész akkor sem mondható liberálisnak. 

• Szerinted mi összességében nem vagyunk békések, boldogok?

• De el kell ismerni – habogtam

• Nálatok milyen gyakran bűnőznek az emberek?- kérdezte Narmi

• Mire gondolsz – kérdeztem vissza

• Lopás, csalás, bántalmazás, rablás, mert gondolom azért gyilkosság nincs.

• De van gyilkosság is, és persze lopás, csalás, rablás, mindenféle van - miért nálatok nincs?

• De van – vallotta be Narmi szégyenkezve – egymillió polgárra húsznaponta esik egy lopás, két

csalás. Negyvennaponta egy bántalmazás, százhatvan naponta egy rablás, és sajnos tizenkét évente egy-egy gyilkosság is előfordul.

Nem akartam hinni a fülemnek, meg is kértem, ismételje meg, Narmi megismételte. Látva rajtam a döbbenetet, megkérdezte: 

• Miért nálatok kevesebb van?

• Dehogy - mondtam – sokkal több van   

• Hát akkor ez minket igazol, nem?

Erre már végképp nem tudtam mit mondani, már megint nem értik a lényeget.

-   Azonkívül mi már tudjuk, hogy van lélek és halál utáni kvázi igazságszolgáltatás mely leginkább az önzést, a gyűlölködést, a rosszindulatot méri. Ehhez még hozzá kell tenni a közigazságot: nem az emberek pontos ártás-hasznosság mérése, önzés, hanem a pontos mérés elutasítása – magyarázta szelíden Narmi.

• Na meg itt van a teljes demokrácia. Na meg itt van szex-étkezés- szólt közbe Numi is 

-   Továbbá még sok minden, például a hasznos érdekes munka, ami a boldogságunkat fokozza – fejezte be Narmi.

  Én pedig komolyan elgondolkodtam: itt nincs háború, de komolyabb harc sincs. Ha nem is tökéletes, de jó a közbiztonság, békésen igazságosan folyik az élet. Veszekedést, ellenségeskedést sem láttam.       Sőt most ahogy belegondolok, alkoholivást, drogozást sem láttam. Ezért vagy ettől függetlenül is boldogok, legalábbis a földi embereknél boldogabbak.  Miért van ez, hogy érhető el? Nyilván több dolog kell hozzá. Az egyik a szabad szex, amit tapasztaltam, mert végül is erről van szó, nevezhetik ezt szex-étkezésnek vagy máshogy.

De számomra azért mégis sok rejtély marad. Például hogyan tudják a szabadságot, a nagyvonalúságot, a teljesítmény pontos mérésével összeegyeztetni? Ugyanis az utóbbi nagy kötöttséget jelent egyébként is kellemetlen, továbbá, ellenségeskedést szül.

Aznap este tovább erősödött a bizonytalanságom, a kétkedésem. Szokásos esti sétánk közben az

utcai kivetítők egyszerre váltottak át:  - Tisztelt polgárok szomorúan közöljük, a kívülállók újabb

terrorakciót, hajtottak végre, a robbantás következtében nyolc polgártársunk életét vesztette.  

A következő napokban mindenki erről beszélt.

Vége ez első résznek

Következik a második rész

Kizárólag 18 éven felülieknek.

Kivaghy K.

Szexföldi utazások

 Pornográf, fantasztikus, társadalmi kisregény

Figyelem ez nem csupán egy pornográf sztori. A fantasztikus történet, az erotikus kalandokon kívül, egyfajta fejlettebb társadalom, tudomány leírásáról is szól, vagyis az olvasó értelmére minimálisan szükség van.

Második rész

Nemcsak a szexuális életem került mélypontra, azokban az időkben sokat unatkoztam. Legalábbis azokban az órákban mikor Numi és Narmi elfoglaltsága miatt csak egyedül kóvályogtam a lakásban. 

Persze esténként gyakran mentünk szórakozni, csak úgy csavargás közben betértünk ide-oda, sok helyre. Színházba, kiállításra, játszani, mindenfelé. Moziba csak ritkán, ugyanis a minden lakásban megtalálható szobai kivetítő, minden filmnézési igényt kielégített. Szobai kivetítő, amiről már szóltam, többek között képes volt körpanorámás, térhatású filmet vetíteni, olyant mintha valóban ott lennél az események közepébe, sőt arrébb is mehettél, legyen az például egy őserdei kaland. Szóval részben interaktív volt.

Napközben azonban gyakran voltam magányos. A mű-élet, nekem nem pótolta az igazit.

Néha azért már egyedül is kijárogattam a közeli parkba, szinte minden padon szeretkező párok foglalták e helyet. Csak páran voltak hozzám hasonlók, akik egyedül sétálgattak, egy idő után már az is unalmassá vált. Bár nyilván több pár szívesen vette volna, ha beszállok harmadiknak, negyediknek. Több ilyen jelenetet láttam, de ha eszembe is jutott, erkölcseim vagy talán a szégyenlősségem nem engedte. Azt sem engedte a belém nevelt illem, hogy egy másik egyedül sétáló közeledését elfogadjam, bár erre is volt példa. Sőt azt se engedte, hogy valahol kissé félrehúzódva szex-önetetést végezzek. Pedig ez itt kábé olyan volt, mintha a földön egy parkban elővennénk a szendvicsünk és megennénk. A belém nevelt erkölcs ezt sem engedte, ha el is kezdtem, talán kétszer, mindig azt néztem szégyenlősen, ki figyel, ki mit gondolhat rólam. Persze, hogy hogy elment a kedvem. Egyedül a kütyü, mármint a zamzi adott az utcán némi megnyugvást, kielégülést, de hát partner nélkül ez sem volt igazi megoldás. Persze nemcsak az utcán végeztem szex-önetetést. 

Átlagosan hatszor-hétszer otthon is csináltam szex-önetetést, egyszerűbben, amikor csak lehetett maszturbáltam. Az önkielégítés minden, fajtáját, formáját kipróbáltam, állva, ülve, hanyatt fekve, hason fekve, volt egy-két perces, de órákig tartó is. Tetszett saját puha gömbölyű nőies lényem, gyakran képzeltem a testem markoló, paskoló erős férfikezeket, vagy kemény hímtagokat.  Legtöbbször a legfinomabb eszközt, a saját kezemet használtam, de mindenféle más eszközt is igénybe vettem, a gyönyör fokozásának érdekében. Azonban mint említettem, mindez nem oldotta meg az alapvető problémáim, de kétségkívül hatalmas élvezetekben volt részem.

Panaszkodásomra talán Numi vetette fel: 

-  Mi lenne, ha iskolába járnál. Én azt javaslom, hogy középiskolával kezd. Egyrészt azért mert a földi tudásod, már megbocsáss itt nem sokat ér, az alapokat is újra kell tanulnod. Másrészt azért mert itt szex-földön a középiskola rendkívül erős, tulajdonképpen, teljes általános műveltséget ad. De van fakultatív rendszere is, én ezt tanácsolom.

Belegyeztem, legalább valami értelmeset is csinálhatok.

Három nap múlva (ez kb. két földi nap)  már hozta is Narmi a papírt, melyik gimikbe járhatok (háromból választhattam) , mikortól, hogyan. 

  Szóval iskolás lettem. Sokféle iskola tanított szex-földön. Történetesen ez olyan volt, ahol az elemi tagozatot (1-4 osztályosok) a közép tagozatot (5-9 osztályosok)  a felső-közép tagozatot (10-14 osztályosok) valamint felső szak, illetve egyetemi tagozatot (15-19 osztályosok) egy épületben, egymásra épülően oktatták. Én a felső-közép tagozatba kerültem, méghozzá abba az osztályba ahol fiatalok és felnőttek  is jártak. Szóval nemcsak a 15-18 évesek, de szép számmal felnőttek is ültek a padokban.. Én mint felnőtt tanuló dönthettem el melyik órára ülök be, a lényeg hogy az óra kezdetekor  már a terembe kellett ülni.

Egy új világ nyílt ki előttem az iskolában.

    Én a földön nem szerettem a fizikát, de itt egyszer beültem, és ott maradtam. Úgy értve, hogy rendszeresen jártam az órákra, a tananyag is érdekes volt, az előadó Gabor proff bácsi, pedig rendkívül érdekesen, izgalmasan adott elő.

  Az első óráink az alapokról az ősanyagtengerről szóltak. Persze nem tudom visszaadni Gabor proff érdekes előadásait. De már a visszagondolás is jólesik.

A szex-földi tudósok rájöttek, hogy nincs anyagtalan tér, mindenhol anyag van, ill. az anyagban levő résstruktúrák vannak. Vagyis az ősanyagtenger döntően homogén, de nem teljesen, mert vannak benne rések. Általában kisebb össze-vissza, nagyjából egyenletesen elhelyezkedő rések vannak, ez a normál résstruktúra mely létrehozza az általános normál ősanyag mezőt. Azonban másképp is elhelyezkedhetnek rések, mely rések alakja nagysága is változhat. Ezek már speciálisabb tulajdonságú mezőket alakítanak ki, sőt ez hozza létre az érzékelt anyagokat is. Az érzékelt anyagnak több neve is van, pl. szilárd anyag, még akkor is, ha az gáz, vagy folyadék állapotú. A másik elnevezés a szilárd rácsalakzat anyag, vagy egyszerűen csak rácsanyag, vagy egészen egyszerűen, anyag.

   Az elektronok (más legkisebb anyag-részek) nagyjából pálcika alakúak, egy nagyobb résből és a körülötte levő viszonylag homogénebb (résmentes) ősanyagból állnak. áttételesen, leegyszerűsítve pálcikához hasonlóak. Van hosszú szaggatott (indirekt), egyébként hajladozó, csapkodó, rezgő nyúlványuk is, ami szintén rés és anyag, vagyis résanyag. 

Az atomok, leegyszerűsítve egy központi testből kiálló elektronok, (nyúlványok, pálcikák). 

A szilárd anyagok elektronnyúlványai összekapcsolódnak (összefonódnak), ezért a szilárd anyagok összefüggő kiterjedt térrács alakzatúak.  Egy alkalommal, Gabor proff egy végtelen tengerben mozgó kockahálókhoz hasonlította a szilárd anyagokat. A gázok elektronnyúlványai nem kapcsolódnak össze, csak egymást lökdösik, csapkodják, taszigálják, főleg gravitációs térben, mikor közel vannak egymáshoz. A folyadékok egyfelől kisebb kocka, gúla, stb, térrács alakzatrészekből állnak, másrészt a szabad elektronnyúlványaik összességében gyengén kapcsolódnak egymáshoz. 

A szex-földi tudomány három primer tovább nem bontható mechanizmust ismer. 

Az egyik az ősanyagtenger és a különböző résstruktúrák.

A másik a hő, hő-hullámzás, mint az eredeti, alapvető energia.

A harmadik: az egyenletesen forgó (minden állandóan mozog és forog) és rezgő világban a káoszból fokozatosan valamiféle rend áll össze. 

Ez a három kölcsönviszonyban áll egymással. Ez a három és a kölcsönviszonyuk minden jelenség kiinduló oka.  

Persze a gondolkodó nyilván felfedezi az ellentmondást: ha ezek mechanizmusok, akkor sokoldalú tovább bontható folyamatok, vagyis a világ végtelenségét nem oldják meg. Ez igaz - a szex-földi tudomány sem állította soha, hogy mindent tud. Csak kijelölte a legvalószínűbb alapmechanizmusokat.

Visszatérve a mindenütt ott levő mindent kitöltő ősanyagtengerre, mely nem homogén, mert vannak benne, résstruktúrák. Mely résstruktúrák, határozzák meg az anyag legkisebb szintjét. A legkisebb szintből, a mikro szintből ered minden anyagi és fizikai, mozgási, sőt kémiai tulajdonság. Pontosabban mivel van visszahatás is, inkább összjátékról, összhangról van szó. Az ősanyagtenger a résstruktúrákkal együtt értendő. Az ősanyagtenger nem mutatható ki, mert mindenhol, a mért dologban, valamint a mérőeszközben is ott van. Mindenhol, mindenben teljesen vagy 99%-ban ott van.  Nem zárható dobozba, a dobozból nem szivattyúzható ki, hiszen minden doboz falán átfolyik, pontosabban a doboz anyaga is 99%-ban az ősanyagtengerből áll. 

Kétségtelen hogy a résstruktúrája miatt az ősanyagtenger a leghígabb, legkönnyebb (a gravitációra legkevésbé reagáló) anyag, De ez nem jelenti azt, hogy nincs. 

Nyilvánvalóan, ha mindenütt ott van, akkor közvetlenül nem is mérhető. Ha egy dobozból kiszivattyúzunk valamit az nem más, mint az anyag, leginkább annak is a gáz-részecskéi, az ősanyagtenger benne marad, hiszen „átfolyik” a doboz falán.

Közvetve azonban sok minden bizonyítja, hogy létezik, pl. az elektromágneses hullámterjedés, a gravitáció is, többek között az ősanyagtengerrel magyarázható. Korábban a szex-földi tudósok megállapítottak vagy ötven „csodálatos” fizikai erőteret, nos ezen erőterek is az ősanyagtengerrel (ősanyagtenger és benne levő résstruktúrákkal) magyarázhatók.  Tehát nem erőterekről, hanem különböző ősanyagmezőkről, vagyis résstruktúrákról van szó.

   Egy hónap múlva rátértünk a mozgásokra, valamint a gravitációra.

Sajnos szerelmi életem nem jött rendbe, továbbra sem akadt megfelelő partner. Be kell vallanom azokban az időkben a szex-éhségem igencsak frivol álmokban elégült ki. Éjszakánként gyakran álmodtam a kis majmokról, a tengerparti csapatról, arról hogy a hímek megdugnak, ráadásul egyszerre hét majmocska nagy fallosszal. Amitől magam is szégyenkezve megijedtem, hogy ezek nem rémálmok, hanem kellemes, sőt néha testi kéjt nyújtó álmok voltak. De kérdem én: ki tehet az álmaiért? Mindezt, mint mondtam a szex-éhségemnek tudtam be. 

   Így aztán maradt a gravitációba való elméleti elmerülés, Gabor proff e témát taglalta több előadáson keresztül. 

A gravitáció megértéshez tudnunk kell, hogy az egyik mozgásfajta a hullámterjedés, mikor kisebb elmozdulás sorozat, által terjed az anyag energia, vagy leginkább a jel. Gyakorlatilag az ősanyag változatos formájú rései mozdulnak ilyenkor el egymásután, sávokban, hasonlóan, mint ahogy víz mozdul el pl. a bedobott kavics hatására.  

A másik mozgás-alapfajta, a lökdösés taszigálás sodródás, és ebből következő anyag-haladás. Ez ahhoz hasonló, mint amikor egy rácsalakzat (egyébként az is résstruktúra) haladna a hatalmas óceánba, vízbe, a keskeny szilárd részek félretolják a vizet, az anyag többi részén „átfolyik” az egyforma víz.

Valójában nincs „folyás” mindig más, de egyforma ősanyag van az anyag (rácsanyag) belsejében.

Két rácsalakzat egymásnak ütközik, nem  tud egymáson áthaladni,  odébb taszítja a másik anyagot, ezzel magyarázható, hogy a ritka anyag nem halad át egymáson. 

Direkt vonzás nincs, csak indirekt.

Továbbá, mindig minden mozog csak különböző sebességgel (iránnyal) ezért csak relatív mozgásról beszélhetünk. 

Egyébként az időmozgás a nagy történések mozgása, más (egyirányú), mint a sokirányú térmozgás. Elméletileg van a hatalmas egyirányú hatalmas kört leíró időmozgás, és vannak ebben a rövid idejű térmozgások. Itt a jó hasonlat a mozifilm, a filmtekercs és képkockák mozgása az időmozgás, ezek szerint az időnek is van sebessége és iránya. A filmkockán belüli mozgás, a térmozgás, de ez az egész egyelőre csak érdekesség. 

A másik elemi fizikai szabály: az anyagok mindig a kisebb ellenállás (akadályoztatás) irányában haladnak. A felgyorsulást egy irányba az is okozhatja, ha hirtelen kevesebb akadály lesz a mozgó anyag előtt egy irányban. 

Mindebből összerakható a gravitáció.

Ne felejtsük el, kétféle anyag van, az ősanyagtenger, és a „szilád” rácsanyag. Itt most főleg a szilárd rácsanyagról (részecskékről, testekről) lesz szó.

Pl. egy anyag (test) belép a föld gravitációs terébe, mi is történik. A test kevesebb akadályt érez, annak ellenére, hogy a föld légköre tele van viszonylag összepréselt egymást taszigáló gázrészecskével, mely gázrészecskék nyilvánvalóan akadályok. Vagyis a másik irányba (távolodva a földtől)  még több akadály van. 

A föld gravitációs terében csak az atomok elektronnyúlványai (pálcikák) lökdösik egymást - mely atomok éppen gravitáció miatt kerültek túl közel egymáshoz.

Emlékeztetőül a legkisebb anyag részecske bizonyos „pálcika”, mely egy viszonylag vastagabb hosszabb résből és a körülötte levő viszonylag vastagabb résmentes ősanyagból áll. Két ilyen „pálcika” találkozáskor ütközik. (Ha rácsba rendeződött, akkor nem tud egymáson átmenni). Vagy összefonódik, mint a fonal, fonáskor, ebből alakulnak ki az atomok, molekulák, anyagok, rácsanyagok.

  Visszatérve a gravitációra. Egyszerűen így írható le a gravitációs térben tartózkodás: minden irányba történő lökdösődés minden részecskét, anyagot, testet két oldalt helyben tartó, le fel irányban a helyére lökő erőtér jön létre. Amely erőtér tudjuk, hogy anyagmező, de néha az erőtér elnevezés érthetőbb.

A le-fel irányba helyére lökés abból jön létre, hogy az anyagok, részecskék, testek inkább észlelik a „sűrű” földi légkört akadálymentesnek, mint a látszólag híg (egyesek szerint anyagtalan) világűrt, ezért ebbe az irányba haladnak. 

A gravitáció meghajtása két részből áll. Az egyik, hogy alaphelyzetben a nagyobb test, gyorsabban mozog ugyanabba az irányba, mint az előtte haladó kisebb test, vagyis utoléri. Pontosabban a nagyobb test ősanyagra gyakorolt hullámhatása, lassítja (akadályt képez) le az előtte haladó kisebb testet. Ha viszont a kisebb test halad nagyobb mögött, akkor ez a hullámhatás felgyorsítja a kisebb testet, az akadályozás csökken, ugyancsak csökken, ha mellette halad.  

Belső pontról nézve ezek a mozgások úgy látszanak, hogy kisebb testek a nagyobb testek felé haladnak, sőt bele csapódnak. 

A jó modell, a világűr egy hatalmas körhinta, mi is a körhintán utazunk csak körhintán levő dolgokat látjuk.  Autópálya hasonlatnál: mindig kis autó marad le, majd előzi meg a viszonylag egyenletesen haladó kamiont. Mintha a kisautó fordított erejű gumiszalaggal lenne a kamionhoz, pontosabban a kamionokhoz kötve. De az autópálya is azon a körhintán van, amelyiken mi.

Mit is jelent az, hogy amikor kisebb test nagy mögött, mellett halad, a látszólag akadálymentes világűr valójában nagyobb, több akadályt jelent, mint a nagy-test körül levő, ill. nagy testben levő sűrű légkör (gázkör)? Azt hogy a világűrben is van akadályoztatás (egyébként más, sokféle hullámterjedés is).  Leginkább az következik ebből, hogy mindez csak úgy lehetséges, ha van ősanyagtenger, de az sem teljesen homogén. 

  Másképp, egyszerűen a gravitáció: az anyagok haladása az ősanyagtenger „lég, vízellenállásába”.  Egyszerűen nevezzük ősanyagtenger-ellenállásnak. A rácsozattal (szinte minden anyag rácsozat) szembeni ősanyagtenger-ellenállás annál nagyobb, minél nagyobb az összefüggő rácsozat, illetve minél sűrűbb a rácsozat. (Az anyagsűrűség a fajsúly térfogat, a tömeg, a tömegvonzás összefügg.) Másfelől egyszerűen a levegőbe, vízbe haladó rácskockát kell elképzelni.  A nagyobb tömegű (nagyobb, sűrűbb rácsú) anyag más sebességgel halad, mint a kisebb tömegű anyag, ráadásul a gravitációs hullámzás kibocsátásuk is más. (Mindig minden halad egymáshoz képest is.) Ha kisebb tömegű anyag, a nagyobb mögött halad, akkor gyorsabban halad, kisebb az ősanyag-ellenállása, vagyis utoléri. (Ez olyan mintha belecsapódna.) Ha előtte halad, akkor a gravitációs hullámok lelassítják a kisebb tömegű anyagot és a nagyobb éri utol. (Szintén olyan mintha a kisebb tömegű a nagyobba csapódna.) Ha egymás mellett haladnak, akkor a kettő keveréke jön létre. Egyébként, ha mindkettő forog, de halad is, akkor, ami előtte van, mellette van az mögé kerülhet, illetve bonyolult. 

A sűrűsödés (a rács sűrűbbé válása) mint kisebb gravitáció-sorozat ehhez hasonló lépésekből alakul ki. Az viszont igaz, hogy vannak erőhatárok, bizonyos határ alatt nem történik semmi, felette már történik (összecsúszik, vagy szétesik a rács) sőt, nagyon is történik.

A makró-világ, bolygók csillagok tanulmányozása is a sötét anyaghoz (ősanyagtenger) vezetett el. 

Mindez kapcsolódik az ősanyagtengerhez és a résstruktúrákhoz.   

Mindez pedig nagyon is mechanikus jellegű, nem véletlenül. A mikró világ jelenség-törvényei a középvilág tapasztalt mechanikai törvényei, a makró világ jelenség-törvényei egymással összhangban állnak. 

     Persze Gabor proff bácsi mindezt sokkal érdekesebben adta elő én itt csak a lényeget próbáltam eldarálni. Őszintén szólva Gabor bácsi egyre szimpatikusabbá vált a számomra. nemcsak úgy mint tanár de úgy is mint férfi. Pontosabban úgy, mint egy okos, intelligens férfi. Több szex-földi hatás után már nem találtam visszataszítónak azt hogy az idősebb emberekre szexuális partnerként nézzek. 

Gabor bácsi az alapok után az excenteres rántó-erős jármű meghajtásáról tartott előadásokat, Mely meghajtás lehetővé teszi a repülést, de kiváltképp az űrben való haladásban jön ki az előnye, közel fénysebességet lehet elérni vele.

Egyébként Numiék kijelentése, miszerint nincs űrjárművűk, nem igaz. Van, csak hosszabb útra tervezett űrjárművűk nincs. Viszont az általános hogy a bolygólyuk távolabbi pontját úgy érik el, hogy felrepülnek az űrbe, majd onnan jönnek vissza a megfelelő helyre. 

  A következő téma a termőföldek állandó nedvességét biztosító rendszerről, ami egyfajta föld alatti locsolás. Ha sok a csapadék, akkor a fölösleget föld alatti tartályba gyűjtik, majd szárazságba szétpumpálják

  Többek között tanultunk, az energiarendszerükről, amely szintén egészen más, mint a földön. Egyrészt szinte minden fogyasztóhoz kapcsolódott egy energia-átalakító. Helyesen nem energiatermelésről van szó, hanem energiaátalakításról beszélünk. Rendkívül jól hasznosítják többek között a rengések energiáját. A házak utak, hidak, sőt a föld rengését is. Sok-sok átalakító van e helyeken. Jól hasznosítják a vízáramlások energiáját. na meg persze jól hasznosítják a hőenergiát, valamint a hő különbség energiáját.  A sok-sok energia-átalakító közvetlenül kapcsolódik a saját fogyasztójához..  A fő különbség azonban, hogy az elektromos áram, mint energia-közvetítő csak másodlagos. A főrendszerük az irányított hősugárzás-rendszer. Az irányított hősugárzás, (valójában hullámzás, főleg infravörös) egyfajta lézerfény. Az energia-átalakítók egy kb. 3centi vastag, kb. 80 c fokos (még nem égető) hősugarat állítottak elő. Külsőleg leginkább egy vöröses lézerfény sugárhoz volt hasonló ez a hősugárzás. Mint mondtam,  meg tudták oldani, hogy ne áradjon szét, hanem egy „kötegbe, sugárba” maradjon.  A fogyasztó gépek pedig „magukba szívták” ezeket a hősugarakat, majd ezeket alakították át a kellő mozgásra, energiára. fényre, stb., Persze hőre alakították át legkönnyebben, hiszen nem is kellett átalakítani. Az egész rendszert itt is egy hálózat alkotta.  Egy hősugarakból álló hatvan méteres kockahálót kell elképzelni, legalábbis a városban ez volt az előírás.  De a hálózat lényegi része a házak felett levő hősugár-négyzetháló volt, erre kapcsolódtak rá a fogyasztók, ebből „szívták magukba” a szükséges hősugarat A kisebb-nagyobb táplálók, energia-átalakítók  pedig  hősugarakkal táplálták a hálózatot. Mindezt azért lehetett megtenni, mert kidolgoztak egy olyan technikát hogy a hő nem áramlott szét, hanem egy sugárban egyfajta „hő vezetékben” maradt. 

     Gabor proff, vagy bácsi, ahogy már említettem egyre inkább elkezdett érdekelni, mint férfi. 

De nem a megszokott értelemben. Olyan kedves tiszta a maga nemében szépnek mondható öregúrnak látszott. De nem a külseje fogott meg, hanem az intellektuális kisugárzása, a műveltsége, a stílusa. Ha még őszintébb akarok lenni, akkor egyfajta kíváncsiság kerített hatalmába: vajon milyen lehet az öregúrral szeretkezni? Ahogy magyarázott a katedrán egyre gyakrabban képzeltem magam vele különböző szex-pozitúrákba. Többször elképzeltem, ahogy ez a nagyműveltségű és nagytiszteletű ember végigcsókolgatja a testem, beleértve a legintimebb nyílásokat is.

Így aztán, az egyik előadás után erőt vettem a zavaromon és benyitottam  a  dolgozószobája ajtaján.

Ez még egy régi vágású iroda volt nagy antik bútorokkal. Gabor proff egy nagy antik íróasztal mögött ült.

-  Elnézést professzor úr, nem lenne kedve egy kis szex-étkezéshez - mondtam, és ügyetlenül bemutattam a meghívó mozdulatot

Gabor proff nem hökkent meg a kérésemen, fel sem állt az íróasztala mellől.

-  Sajnos kedves hölgyem most nem áll módomban, de egy nagyon remek fiatalembert ajánlhatok magam helyett.  Mindjárt telefonálok is neki, éppen itt van a könyvtárba.

Nemsokára meg is jelent Vikond  sportos izmos fiatalember. felismertem ő volt az egyik diák,

• Tessék kezdjék el nyugodtan a szex-étkezést – mondta Gabor proff és az irataiba merült.

Megint zavarba jöttem, habogva mondtam:

 -   Talán jobb lenne, ha máshol, esetleg máskor

-  Nem fontos - mondta Gabor proff -  szeretem nézni. Kérem, érezzétek magatok otthon – mondta és rámutatott a nagy bőrkanapéra. Mindezt olyan természetességgel mondta, mintha kávéval kínálna,  hogy elfelejtettem meglepődni.

  Vikond valóban ügyes volt, de külön izgalmat jelentett számomra hogy Gabor az íróasztal mögött ülve, néha ránk nézett. Izgalomba hozott, hogy egy ilyen nagy tudású professzor izgalomba jöhet miattam. Nem láttam az asztal alá, de mintha láttam volna kezei ritmikus mozgását.

Vikond negyed óra alatt kivégzett, én is őt, elszálltunk, elélveztünk.

  Öltözés közben egyszer csak, az eddig látszólag a könyveibe merülő Gabor proff megszólalt:

 -  Vikond fiam, te  elmehetsz. Kisasszony még maradjon egy kicsit.

-   Parancsol valamit professzor úr? – kérdeztem

-  Nos kisasszony a maga teljesítménye jó volt, de nem kiváló. Üljön csak vissza arra kanapéra és kövesse az utasításaimat, ez most egy szex-étkezés óra lesz, felsőfokon. Persze csak akkor, ha van kedve hozzá. ezzel bemutatta a meghívó mozdulatot. Én pedig elfogadtam, majd leültem. Ekkor Gabor proff felállt előrejött megállt előttem a jól szabott öltönyében, kigombolta sliccét és elővette a péniszét

- Nos kisasszony akkor kövesse az instrukciókat, lehetőleg pontosan, ha kérhetném. Kezdjük azzal, hogy a kisasszony szex-önétkezése, az én szex-önétkezésem ütemét, stílusát kövesse.

   A következő időszak eseményeit nem fogom részletesen elmesélni. Pontos instrukciókat adott többek között arra, hogyan kell egy férfi nemi szervet izgatni manuálisan illetve orálisan. Hogyan kell egy nem túl mozgékony férfi szex-étkezését kényelmessé, élvezetessé tenni.  Elég az hozzá, bő félóra után mindketten komoly mértékű szex-jóllakásban részesültünk, legalábbis Gabor proff így fogalmazott. Ezután elköszönt. Pontosabban elköszönt volna, de most rajtam volt a sor:

 -   Ez most a professzor úr órája volt, ha megengedi, akkor most én leszek a tanárnő.

Határozottan meglepődött, de belegyezett, illetve kénytelen volt beleegyezni.

-  Kezdjük azzal, hogy lehet egy idősödő férfi péniszét újra izgalomba hozni. Fogja meg és próbálja követni az én kezem ritmusát. Miközben erotikusa izgalmas dolgokat mutattam, közben beszéltem is,  izgató, de határozott szóbeli instrukciókat adtam. Gabor proff meglepően készségesen próbált tanulni. 

-    Akkor most jöjjön közelebb – mondtam - csókolja végig a testem, de mutatom hol. 

A nyakamtól lement először a mellemig, ott is mutattam trükköket, majd lement a talpamig azután vissza a vulvámhoz. Azután pontos utasításokkal eligazgattam hogyan kell egy vulvát szájjal, nyelvvel kielégíteni. 

-   Ez is egy alapos szex-jóllakás volt - mondtam még az elélvezés után is nyögdécselve. Még ezt is hozzátettem:

-   Gratulálok professzor úr, jó tanítvány volt.

Jókedvűen, félig viccből mondtam mindezt, de Gabor professzor még csak el sem mosolyodott, csak annyit mondott:

-  Nagyon örülök kisasszony, hogy megismerhettem, számomra is élmény volt, de ha nem haragszik, akkor most folytatnám a munkám. További szép napot kívánok.

  Mint már említettem, nem az iskolába járás, de a tudás, konkrétan a vizsga volt a lényeg. 

Négy témakörben vizsgáztam. Minden vizsgának volt egy szabadon választott témája, valamint voltak a véletlenszerűen kihúzott kérdések.

Az én esetemben csak annyit mondtak vizsgáztatók:  - Na akkor beszéljen.

Az egyik választott témám az ősanyagtenger volt, arról beszéltem, nagyjából azokat mondtam el amiket az előző fejezetben elmondtam.

  A másik választott témám, az „érzésmező” nagy témaköre volt.

Körülbelül a következőket mondtam el:

-  Az élet pedig a világ közepén levő (nem mértani közepe, hanem a nagyságbeli és strukturális közepe) bolygókon alakul ki, ahol az anyagok állandó egyenletes, sőt többszörös körforgásnak, ugyanakkor az egyenetlen (de nem kaotikus) rázkódásnak vannak kitéve. Ebben a szabályos és szabálytalan mozgás váltakozásában az összeillő részek, az összeakadó részek gyorsan (évmilliárdok alatt) megtalálják egymást. 

Ezt erősíti az evolúció törvényei, melyek mai tudásunk szerint, nemcsak az élőlények fejlődésének törvényei, hanem általános fejlődési törvények. Egyébként 32 evolúciós törvény, pontosabban 32 hajtóerő van. Az evolúciós törvények, hajtóerők minden érzésre képes élőlényre érvényesek, így a szex-földi polgárokra, a földi emberekre, és minden más élőlényre, növényre, állatra is.

Viszont még a harminckettő hajtóerő sem lett volna elég, az élet kialakuláshoz, szükség van még érzésekre is. Mely érzések (valamint érzelmek) az ősanyagtenger különleges résstruktúrájú részéből (mezőjéből) jönnek. Vagyis vannak a biológiai élőlényeken kívüli érzésenergia mezők, - a biológiai élőlényekbe innen áramlik be és ki az érzésenergia. Persze ez sem valami csodaerő energia, ez is anyagi struktúrákban realizálódik, mint minden erő, energia, azonban az érthető modell miatt, egyszerűbb energiákról, erőkről beszélni. 

Érzésenergia melyet nevezhetünk lélek energiának vagy életenergiának is, létezik, szóval ilyen értelemben mégis van egyféle lélek, lélekvilág, túlvilág, sőt túlvilági élet is. Sőt bizonyos túlvilági igazságszolgáltatás is, csakhogy ez nagyon is materiális. 

A probléma filozofikus, létezik egy hit oldala is. Erre is röviden kitérek.

Eddig mindenről kiderült, hogy materiális, ami nem zárja ki isten létét, hiszen minden előtt volt valami, minden valahogy kialakult. A kérdéseket mindig fel lehet tenni: rendben van, de mi volt előtte? Ez hogyan jött létre? Illetve mindig el lehet mondani: isten a természet törvényei megalkotásával hozta létre a világmindenséget, ill. a természet törvényei által alakítja, irányítja a világot. Sőt magára istenre is fel lehet tenni a kérdést: és isten hogyan jött létre? A frázisszerű válasz erre: csak ne kérdezd, úgyse értheti meg a halandó, stb.. De hát ezek nem értelmes válaszok. Azt nem tudhatjuk, hogy van valami, valaki a természeten kívül. Azt azonban tudhatjuk, hogy az élőlényi értelem, megismerés véges, ugyanakkor jelenleg még fejlődőképes.  A kettő azonban nem ugyanaz, nem mondható: mivel ez élőlényi értelem véges, azért van valami a természeten kívül. 

Isten létét elsősorban az indokolja, hogy a fejlett élőlény (az egyén, ill. a társadalom) nem képes segítség nélkül boldog egészséges életet létre hozni. 

De térjünk rá az érzés-mechanizmusra. 

Mi is az érzés? Ha a gép érezhetne érzést, a fizikai érzékeléshez, (pl. egy hőmérő higanyszál elmozdulás) melyhez kapcsolódna valamilyen kellemetlen, vagy kellemes érzet. A higanyszál elmozdul, de a hozzá kapcsolódó hideg, meleg, vagy bármilyen kellemes, kellemetlen érzés a gépek esetében nem jön létre.  Minden más funkciót tudó, - érzékelő gondolkodó szaporodó, stb.,- robotot létre lehet hozni. Gondolkodó robotot is létre lehet hozni, hiszen a gondolkodás alapja az alapprogram, az alapcél, majd minden eseményt egy egyszerű logikai lépésekből felépített válaszreakció követi. Ebből további programok, tanuló programok, ill. részben kötetlen programok építhetők fel, és így kialakítható a gondolkodás.  Vannak gondolkodó számítógépek, robotok. Valamint vannak reprodukcióra, kvázi szaporodásra képes robotok. Egyedül érzést, fájdalmat, örömöt érző robotok nincsenek.

Mesterségesen szinte lehetetlen érzéseket előállítani. Az érzések csak élőlényekben jönnek létre – ebből sok minden következik. A nagy szex-földi tudós M Grefit az alábbi felismerésből kiindulva kutatta az érzés, érzelem rejtett mechanizmusát. A kiinduló felismerés: bár az érzés, érzelem (fájdalom, öröm, stb.) testi mechanizmusa ismert, de ez csak egy részleges ismeret, a lényeg ismeretlen, rejtett. Méghozzá feltehetően nagyon rejtett, valószínűleg a biológián, a molekulákon, a sejteken kívül kell keresni, a lényeget. Meg kell jegyezni, hogy a gépi érzések lehetetlenségén kívül további három logikai érv szólt a külső érzés-energia mező léte mellett. Az evolúció, már a kezdeti szakasz is, elképzelhetetlen érzés nélkül. Továbbá, hogy minden nagy mechanizmus, test (anyagcsere), gondolkodás (információcsere), fejfenntartás (géncsere), a külvilág és a belső világ közötti körforgás.  Miért az érzés lenne kivétel? Továbbá az igazságosság-egyensúly, élet-egyensúly szükségszerű megléte. 

M Grefit, illetve tudós társai lassan, fokozatosan feltárták az érzés-mechanizmust, aminek során sok mindent felfedeztek. 

A biológia élőlény kapcsolata az élőlényen kívüli érzés-energia mezővel két, egymással összefüggő fő részre osztható.

Az egyik az élet közbeni állandó kapcsolat - az érzésmező és a biológia lény között állandó az érzés-áramlás.

A másik a születéskori és a halál utáni kapcsolat illetve, eseménysor. 

A lényeg, hogy a halál után néhány fontos sejt (élet-alapsejt) mely mérte az élet alatti az összesített kellemes, ill. kellemetlen áramlást, ill. kimenő jóindulat, rosszindulat áramlást bekerül az érzés-energiamező megfelelő részébe. Ez az érzés-energiamező egy, az ősanyag egy speciális résstruktúrája, mely kapcsolatban van az élőlénnyel, pontosabban, annak érzést közvetítő sejtjeivel, szerveivel (hormonok idegrendszer). A fejlett élőlényben szétszórtan, nehezem felismerhetően van egy érzés-szeleprendszer. Továbbá a fejlett élőlényben és az említett érzés-energiamezőben van egy áramlási (hullámzási, adó-vevő) mechanizmus, valamint érzés-intenzitásmérő, ill. érzés-tároló mechanizmus. A bonyolult mechanizmus végeredménye, hogy az egyén úgy kerül egyensúlyba (nagyon egyszerű tudatállapotról és érzésállapotról van szó), hogy főleg a halála után, kellemes érzésben visszakapja az érdemtelenül kapott kellemetlenségeket. A jó és rosszindulata is kompenzálódik (egyszerű kellemes, ill. kellemetlen érzésekben) e tekintetben is létrejön az egyensúly.  Ez az összetett érzés-mechanizmus (élő egyén - érzés-energiamező) ugyanis nem fejeződik be a test halálával, sőt ez az érzésmechanizmus része az élet-halál körforgásnak a másvilági lélek fennmaradásnak, sőt a másvilági igazságszolgáltatásnak. Végső soron ez egy abszolút igazságos, anyagi mechanizmuson alapuló másvilági igazságszolgáltatás.

A halál utáni lét a mai tudásunk szerint: néhány összekapcsolódott alapsejt, mely végigélte, végigmérte a biológiai életet, elemi tudat szinten éli meg, az elemi érzésszintet. Méghozzá azon a kellemességi szinten, amelyik kompenzálja, kiegészíti az igazságos, megérdemelt szintet. 

Az elemi tudat és érzésmag nagyjából, ez egyben az alapérzés-sugárzás (hullámzás): én vagyok, élni akarok. Továbbá, én érzek egy alapból egy kevert közepes érzést, ehhez képest kellemesebb, kellemetlenebb érzést. Ez egyben az egysejtűk érzése, illetve a születéskori érzéssugárzás lényege.

Az élet egyfajta definíciója: a szinte ponttá zsugorodott elemi tudatmag, elemi érzésmag, elemi testmag (ez nem kívülről jövő) kibomlása, a részek, tulajdonságok (ágak levelek, stb.) sokasodása.  

A halál az egyéni kibomlás fordítottja, visszatérés az alapokba illetve a kiegészülésbe, illetve a közösbe.  Másik különbség, a biológiai létben a társadalom alkotja az egyedi mellett a közöset, a másik létben, fizikai energiamezők (tudat, érzés) alkotják elsősorban a közös megjelenését.

Ezután a kivetítőn megjelent a hét hatalmas összetett ábra, és ezeket az ábrák szerint is elmagyaráztam viszonylag részletesen. Majd az összefoglalással fejeztem be.

Összefoglalva: a szex-földi tudósok megfejtették hogyan működik alapvetően az élőlények érzésmechanizmusa. Ez egy összetett mechanizmus, meglehetősen bonyolult. A biológiai, a hormonális, az idegrendszeri része csak egy része a mechanizmusnak. Ez csak egy része mechanizmusnak bár sokan úgy gondolhatják, hogy ez a teljes mechanizmus. Hiszen, akár fizikális ingerléssel, akár vegyszerekkel, gyógyszerekkel lehetséges az érzéseket befolyásolni.  Ez azonban nem jelenti azt, hogy a reagáló részeken kívül nincsenek más részek, annál is inkább, mert a befolyásolás nem teljes. Tehát az első rész a nyilvánvaló fiziológiai hormonális, illetve idegrendszeri rész. 

Ehhez csatlakozik a kevésbé nyilvánvaló fiziológiai rész, a kiáramlást beáramlást szabályozó érzés-szeleprendszer. ( Biológiai antenna-rendszernek is nevezhető) Ami már nehezebben ismerhető fel, de a szex-földi tudósoknak sikerült.

Leegyszerűsítve van egy kiáramló jó, vagy rosszindulatú érzés. Másfelől van egy beáramló kellemes, öröm, vagy kellemetlen fájdalomszerű érzés.

Mindehhez csatlakozik, egy, az előző áramlásokat mérő, mérőrendszer mely bizonyos alapsejtek változása által történik. Ez a másik, kevésbé nyilvánvaló fiziológia rész. 

Az alapsejteknek azonban szerepe van a halálnak nevezett átalakulás, illetve halál utáni lét lezajlásában is. Áttételesen, mint születés energia-sugárzás (hullámzás) a születésben is részt vesznek.

A következő része pedig a biológia lényen kívüli érzés-energiamező. Ennek része, vetülete, az érzésáramlás, ami egyébként hullámzás, hullámterjedés, ahogy a fény a  hő és egyebek is  hullámterjedés által jönnek létre. 

Mindez kb. 6-7 rendszerrész, de az erős összefüggés miatt csak elméletileg választhatók szét. Ez tehát az érzésmechanizmus, a biológiai lét utáni érzésmechanizmus valamint egyensúly-kompenzáció (igazságszolgáltatás) rendszere összefoglalva.  

Nagyjából ezt mondtam el az első vizsgán amit: általános természettudományos vizsgának neveztek.

    Az általános természettudományos vizsgát egy héttel követően következett a természettudományos részletkifejtő vizsga.

Majd az általános társadalomtudományos vizsga következett.

Amit a társadalomtudományos részletkifejtő vizsga követett.

Összesen négyféle vizsga volt, de mindegyik hasonlóan zajlott. A nagy témakörből szabadon választhatott egy kisebb részletet a vizsgázó, és erről legalább húsz perces írásbeli, vagy szóbeli előadást kellett tartania. Amely előadást egy bizottság értékelt.

Persze mindez csak az „elemi általános műveltséggel rendelkezik” bizonyítvány elnyerésére volt elég. Ez volt a legalacsonyabb fokozat.

Az általános műveltség, amit gyakorlatilag minden itteni polgárnak el kellett érni, igen magas szinten van. Megszerzése minimum 13 év iskolába járást igényelt. Tehát nemcsak a diplomások, de mindenki tisztába volt a természettudomány, a társadalomtudomány és egyéb tudományok alapjaival. Sőt nemcsak az alapjaival. Külön kiemelném a társadalomtudományok magas szintű tudását, melyeket oktatása a földön igen gyenge volt. Ugyanakkor eme magas szintű tudás elsősorban a lényegről az alapvetésekről szól. Úgy elehet megfogalmazni, hogy itt minden lényegest megtanítanak a tanulóknak.  Az általános műveltség után jött a főiskola, de ez már szakoktatás keretébe tartozott.

   Akkortájt rendszeresen, szinte naponta Vikonddal éltem nemi életet.

Vikonddal gyakran  szex-étkeztem – így is lehet fogalmazni. 

Vikond izmos sportos fiatal férfi volt, az izmai néha önálló mozgásokat végeztek, ez felettébb tetszett, sőt felizgatott.

Vikond még Narminál is keményebb, erősebb volt, persze nem vitte túlzásba, nem vitte fájó durvaságba, csak annyit adott amennyit kértem. De én elég sokat kértem.

Numival, Narmival a kapcsolatom, főleg a szexuális kapcsolatom egyre inkább kihűlt, kiüresedett. Ebben szerepet játszott a lelkiismeretem háborgása is. 

Akkortájt már felettébb bántott a hűtlenségem is, bár tudtam, hogy ez itt nem számít. Numi  észre is vette, hogy egyre fásultabb görcsösebb lett számomra a szex, de nem szólt semmit. Én sem beszéltem, pontosabban, nem beszéltem meg.

Mindez azonban nem zavarta Vikonddal kialakult szexuális kapcsolatom. Pontosabban mikor már belemelegedtünk a szexbe, hajlamos voltam lelkiismeretem kikapcsolni, sőt a „rosszaságom” többlet impulzusokat adott.

Vikond imádott a szabadban kirándulás közben szeretkezni. Volt egy kedvenc helye, az egyik viszonylag természetesnek tűnő parkban.   Ugyanis a városon kívüli, külső természetbe, a veszélyessége miatt csak külön engedéllyel lehetett kilépni. Állítólag, odakinn veszélyes állatok, növények, mérgező tavak, sőt veszélyes emberek, leselkednek a naiv utazóra.  

A városok körül vannak a mezőgazdasági területek, ezek sem kimondott kirándulóhelyek. Viszont  a mezőgazdasági területeken kívül is több park is van a városban.  Közöttük olyanok is melyek teljesen természetesnek tűnnek. A valóság, ill. az utánzott valóság itt szex-földön sem volt elválasztható. Azért mondom, hogy itt sem, mert akkor már a földön sem volt elválasztható. 

Visszatérve, Vikonddal többnyire az egyik vadregényes nagy-parkba, a kedvenc kiránduló-helyére jártunk szeretkezni. A fák között volt egy kedves füves tisztás a szélén hegyi patak csobogott, gyakran itt álltunk meg. 

A szellő erdőszagot, gombaillatot hozott, embernélküli nyugalom honolt. Madárhangok és mindenféle neszek vettek körül. A magam részéről ilyenkor azt képzeltem, hogy a földön vagyok, és valaki leselkedik a fák mögül. Azért képzeltem a földre magam, mert ott ez a szituáció izgalmas volt, itt valójában nem számított. 

Vikond mutatta be általában a  meghívó mozdulatot én pedig bemutattam neki ugyanazt csak 

gyors körzésekkel, majd suttogva  elhadartam: gyorsat, gyorsan, gyorsat .

Vikond volt az első és talán az egyedüli, akivel gyors, durva kemény, szenvedélyes szexet kívántam, és élveztem. Talán azért mert ő is ezt szerette. Szinte sportot űztünk abból, hogy milyen gyorsan tudunk egy menetet levágni, illetve hogy húsz perc alatt hányszor tudunk elmenni, úgy értve, hogy elélvezni. Úgy látszik hatott, amit a szex-versenyen láttam, annak ellenére, hogy ott a nézőtéren egyáltalán nem voltam elragadtatva. Vikond pedig saját bevallása szerint is rendszeres indul ilyen versenyeken. Szóval csinálni jobb volt, mint nézni.

Egy idő után pedig már az időt is mértük milyen gyorsan jutunk az orgazmus, a kéjes görcsök állapotába. A szex-jóllakás állapotába. 

Ugyanis Vikond soha nem esett abba a hibába, melybe sok férfi esik, hogy órákig gépiesen tömködött volna, mint egy unalmas leállíthatatlan dugattyú. Ugyanis én, de talán más nő is, néha megakadok az izgalmi pályámon, egyszerűen nem megy feljebb.  Ilyenkor változtatni kell. A „gyerünk azért is, ugyanazt még többet” módszer, nemhogy nem javít, de egyenes lelomboz. Igaz itt szex-földön még nem találkoztam olyan férfival, aki ezt ne tudta volna, a földön annál többel. 

Most (azon a napon mikor megdöntöttük a saját rekordunkat) viszont a leselkedő Numit és Narmit képzeltem a fák közé, ez külön izgalmat adott.

Persze ekkor is elmaradt a bevezető tánc,  még a ruhánkat, sőt a fehérneműt sem vettük le. Azért Vikond az ujjával nyelvével besíkosított, de dagadt is neki, már én is szívtam be. Ezután pár lassúbb tolattyú után beindult az élő dugattyú. Nemcsak hímtagjával, de a kezével is, a nyelvével is minden érzékeny pontom gyorsan, de ritmikusan pumpálta dörzsölte.

Ezután Vikonddal szex közben, képletesen szólva bejártuk a tisztás minden sarkát, minden fába belekapaszkodtunk, minden fűszálat letiportunk. 

Vikond izmai hullámzásba kezdtek. Kemény birkózó volt győzni jött és le is győzött, a duzzadó erő előtt meghajoltam. 

Aznap, először – szétolvadtam a karjaiba.

Azután -  én lettem (voltam) a vad lovas, vágtattam a keményen

Újra és újra leszúrt, megdöfött meleg dorongjával, de én egyáltalán nem bántam, sőt felkínáltam neki az áldozati bárányt. 

Csak két szót tudtam halkan elfojtottan ismételgetni: -  keményen, szét, keményen szét!

Vikond a maga hadaró stílusában mondta: 

 - Ez olyan jó, mintha mézesköcsögbe mártogatnám.

-  Én pedig mézesköcsögnek érzem a vulvám - válaszoltam.

Úgy éreztem mintha Apolló isten hímtagja járkálna bennem. 

-  Baromira jóllakok -  sziszegtem a gyönyör perceiben.

Azután a felhőket bámulva ernyedten feküdtünk a pléden.

   Jól éreztem magam Vikonddal, de hát a szerelemnek, romantikának a legkisebb jelét sem láttam.

Meg is említettem egy alkalommal, mikor egy gyorsétkezdében ültünk.  Rendes gyorsétkezdébe és nem szex-gyorsétkezdébe, tehát csak eszegettünk, iszogattunk. Szóval két falat közben mondtam:

-  Hát azt nem mondanám, hogy ti romantikus népség lennétek.

-  Mi az a romantika?- kérdezte, tele szájjal

Na tessék gondoltam, már megint magyarázkodnom kell, ebbe is bele keveredtem. De ha már elkezdtem, befejezem, bármilyen nehéz is lesz megértetnem.

-  A romantika, amikor a hölgyeknek udvarolnak, bókolnak a férfiak, attól függetlenül, hogy szexet szeretnének tőlük.

-  Ilyent mi is csinálunk, a múltkor megdicsértem egy csajszit, hogy milyen jól matekozik – mondta Vikond, még mindig tele szájjal, a maga hadarós stílusában.

-  Ez nem udvarlás. Udvarlás, ha a nő szépségét, rejtetten, áttételesen becsomagolva, a szexisségét dicsérik.

-   De te mondtad, hogy a szextől független legyen

-  Úgy értem, hogy ne az azonnali szeretkezésről szóljon. 

-  Értem -  mondta Vikond – romantika, amikor a férfi arra kéri a nőt, de nem nyíltan, hanem becsomagolva – hogy ne azonnal, de másnap, vagy harmadnap szex-étkezzen vele.

-  Nem, nem – szóltam ingerülten – például a virág egy romantikus dolog. Még jobb példa egy romantikus vacsora egy elegáns meghitt étteremben.

-  Nyilván szex-étteremben!? – kérdezte is, mondta is Vikond

-  Nem, nem.  Rendes étteremről van szó. Képzeld el, egy gyertyafényes meghitt vacsora, utána hazamegy a pár és egy nagyot szeretkezik.

-  Az előbb te mondtad, hogy a romantika nem az azonnali szexről szól, most pedig az ellenkezőjét mondod – csodálkozott Vikond.

-  Igen van ebbe egy kis játékosság is.  – mosolyodtam el -  úgy csinálnak a partnerek, mintha nem a szexről szólna a vacsora. De közben arról szól.

Láttam Vikond arcán a megdöbbenést:

-  Úgy csinálnak mintha, de közben tudják, ne haragudj ezt nem értem. 

-  Hogy a nő érezze a törődést! – sóhajtottam.

-  Hát igen éhesen, kevesebb az energia – mondta Vikond, majd hozzátette – bár engem nem szokott zavarni – mondta, ráadásul megint tele szájjal.

-  Nem értesz te semmit, a vacsora, a virág, meg hasonlók a törődés jelei.

-  Jó, de miért kapcsoljátok össze a szex-étkezéssel? 

Erre nem tudtam mit felelni Vikond viszont folytatta: 

-  Tudod mit gondolok? – anélkül hogy megvárta volna a válaszom, folytatta:

-  Szerintem a romantika, meg a vacsora, meg egyebek nem más, mint egy bevezető rituálé.  Egy elő-előjáték. Egy ráhangoló cselekvés. Ennyi és nem más, bár szerintem meglehetősen körülményes és unalmas lehet. 

-  Nem fogok ezzel a bugrissal vitatkozni – gondoltam magamba.

  Számomra is meglepetéssel bírt, hogy a tanulói státuszból tanári státusz kerekedett. Narmi, ugyanis megbeszélte, hogy a helybéli, egyébként tizenöt évfolyamos iskola, alkalmazna tanárnak. A „különböző kultúrák” tantárgy tanárának, 6.-7.-8. évfolyamban.. Az előzetes megbeszélés alapján a tanítás lényegében abból állna, hogy mesélnék a földi életről.

Őszintén szólva erős előítéletekkel mentem be az iskolába. Még mindig volt bennem egyfajta ellenérzés azzal kapcsolatban, hogy tizennégy éves korú gyerekek erkölcstelenségeket tapasztalnak erkölcstelen oktatás kapnak, legalábbis ami a szexuális életet illeti.  

   Ger, az igazgató fogadott, az igazgatói irodában, mely egy különálló épületben volt. 

Amolyan mackós ötvenes férfi volt, mély férfias hangja azonban már az első percektől megkapott.

Érdekes férfinak tűnt, de eleinte volt benne valami ellenszenves a számomra.

Persze az előítéleteim mindjárt rázúdítottam:

-   Nem biztos, hogy tanítani fogok. Ugyanis erkölcstelennek tartom, hogy már a kisgyerekeket is felvilágosítják a szexről.

-   A szex-étkezésre gondolsz, már jelezték, hogy te másképp nevezed. Igen felvilágosítjuk, de csak a maguk szintjén, amire kíváncsiak - mondta udvariasan, már-már félénken Ger  igazgató..

-   Jó, de hát mindenhol ezzel a számukra lélekromboló dologgal találkoznak, az utcán is lépten-nyomon – mondtam vádaskodva.

-   A kisgyerekekre mindig rászólunk nem illik bámészkodni, ez felnőtt dolog. Egyébként pedig miből gondolod kedves kolléganő, lélekromboló dolog. 

• Már megbocsásson, ezt mindenki tudja – válaszoltam indulatosan

-    Itt nálunk szex-földön nem tudjuk, nem is tapasztaltuk.. Az erőszak az erőszakos szex-étkezés valóban az lenne, de nálunk ilyen gyakorlatilag nincs. Egyébként bármilyen meglepő a gyerekek, ha nem titkolják előttük, akkor nem is nagyon kíváncsiak a szexre. Természetesnek veszik, belenyugodnak, hogy ez egy felnőtt dolog, olyan mint például a járművezetés. Az viszont igaz, hogy a titkolódzás felkelti a kíváncsiságukat, ezért mi semmiképpen se titkoljuk. Természetes, de felnőtt dolognak állítjuk be, nincs is semmi gond. – elhallgatott, majd megkérdezte – miért a földön problémát okozhat a gyerekeknek a szex-étkezés?

Én sem kapkodtam el a választ: – hát előfordulhat -  de még mindig erkölcsi fertőnek tartottam.

-    De látom, itt már negyedik elemeiben vannak rajzok a nemi szervekről meg a szülésről.

Hatodik osztálytól pedig kimondottan szex-étkezés órákat tartanak – mondtam felháborodottan. 

-    Csak a maguk szintjén, azért ezek nem pornó órák. Miért a földön nem tudják a gyerekek, hogyan zajlik szex-étkezés?

• Persze tudják, de mi legalább megpróbáljuk titkolni.

-    Kedves kolleganő szerinted (egyébként csak a tegezést ismerték, ha kimértek akartak lenni, akkor előszedtek valamilyen udvarias formulát) a titkolódzás dicsérendő dolog?

• Vannak esetek.

• Esetek?

• Igen, van jótékony hazugság

• Jótékony hazugság?

-    Igen, amikor a másik tudása rossz dolgokat szülhet. Mi a földön gyakran alkalmazzuk. például a politikusok is. 

-   Mi nem ismerjük a jótékony hazugságot. Őszintén szólva logikailag sem jön össze. Pláne azt hozzátéve, hogy hazugságok előbb-utóbb kiderülnek. Másfelől a hazudozónak is szégyenletes dolog, hiszen nem meri az igazságot elmondani. Azt hiszem ez egy alapvető kulturális különbség.

-   Valószínűleg az- mondtam szigorúan és folytattam -  ahogy az is, hogy itt a gyerekek is végignézhetik, hogyan bujálkodnak izé, szex-étkeznek a felnőttek. 

-   De, már említettem, ki vannak oktatva, hogy ne bámészkodjanak. Tanulják, hogy ez még nem nekik való. Viszont tudják a sorrendet is. Tudják, hogy tizenkét éves kortól már többet foglalkozhatnak, tizenöt éves kortól megint többet, tizenhét éves kortól még többet, foglalkozhatnak a szex-étkezéssel. Tizenkilenc éves kortól, pedig teljesen felszabadulnak a szex-étkezést illetően. Szükség van egy fokozatos bevezetésre, vagy az jobb lenne, ha tudatlanságból egyből a mélyvízbe esnének a fiatalok -  majd megkérdezte:

-    Ezek szerint a földön a gyerekek nagyon védetten vannak nevelve? Gondolom az erőszakossággal is csak tanítás közben, korlátozottan szembesülhetnek.

-    Mi a földön inkább engedjük, hogy gyerekünk erőszakos, lövöldözős, vagy éppen horror filmet nézzen, mintsem hogy szexet lásson, akár csak a képernyőn.

    Láttam, hogy ezen megdöbbent, vagy inkább összezavarodott, hebegve kérdezte:

• Szóóval, a földi gyerekek fiatalabb korban láthatnak gyilkosságot, mint egy szeretetről szóló szex-jelenetet?

• Persze – vágtam rá

• Miért is? – kérdezte értetlenül.

• Mert így erkölcsös, így illő – mondtam, bár éreztem, hogy ennél bővebb magyarázat kellene, de semmi nem jutott eszembe.

  Ekkor Ger zavartan elköszönt:

• Köszönöm a beszélgetést, akkor holnap találkozunk – mondta és elindult a kijárat felé. 

Ez viszont engem bénított le: nehogy már neki legyen igaza. Utána kiáltottam: 

• Itt túlzott jelentőséget tulajdonítanak a szexnek.

  Megfordult, visszajött, majd nyugodtan válaszolt: 

-   Lehet, viszont mi az erőszakot utáljuk, mi nem erőszakosságra, de az ellen neveljük a gyerekeinket. Kedves, fedett szex jelenetet képernyőn már nyolc éves koruktól nézhetnek, minden további évben egy kevéssel többet láthatnak.  Ami pedig a nyílt szexet illeti, csak tizenhárom éves kortól engedett meg szex-önétkezés, de akkor sem mások előtt. Ismétlem, csak azt tehetik, amit amúgy is megtennének.

Tizenhárom éves kortól kezdve már szinte minden lényeges dolgot megtanulnak a szex-étkezésről a szerelmi életről, rendelkeznek már bizonyos szex-kultúrával. A pszichológiai oktatás keretébe pedig  megtanulják szex-problémákat kezelni. Természetesen párhuzamosan családalapítás gyereknevelés tanítása is folyik. 

Tizenhét éves kortól már megengedett, sőt tanított tananyag a gyakorlati szex-önétkezés.  Ennek keretén belül valamint a testnevelésen belül már tornáztatják az intim izmaikat.

-   Történjen az bárhol, például nyilvánosság előtt is? – kérdeztem felháborodottan, de ő nyugodt maradt.

-   Úgy van, sőt mint mondtam erre tanítják is őket. A normál aktus még nem ajánlott tizenhét éves korban, de a szex-önétkezés ajánlott, viszont nem kötelező A mások előtti szex-önétkezés, pedig ha nem is ajánlott, de megengedett, főleg ha nem nagy nyilvánosság előtt zajlik. Az osztályba egymás előtt, csoportokba szerveződve, önkéntes alapon már gyakorolhatják – ha akarják.

   Itt elhallgatott Ger majd elgondolkodva folytatta: 

-   Tudod, mi elég élesen elválasztjuk: a tiltott büntetendő, - a nem ajánlott illemtelen, de nem tiltott,- a megengedett, de nem ajánlott, - az ajánlott, de nem kötelező, - valamint a kötelező, fogalmakat, illetve cselekvéseket. Szóval nálunk a fiatalok szex-étkezés oktatása e kategóriák alapján történik. De téged kedves kolléganő miért is érdekel ez a téma annyira, hiszen ha jól tudom, akkor nem ezt a tantárgyat kell tanítanod?

• Érdekel a szex és az erkölcs – mondtam még ingerültebben – talán probléma?

-   Nem, sőt rendkívül vonzó vagy kedves kolléganő mikor így kipirultan érdeklődsz a szex iránt – mondta Ger kedvesen, majd hozzátette:

-   Engem ez kimondottan inspirál. Ha nincs ellenedre meg is hívnálak egy szex-étkezésre –  ezzel 

 egy időben be is mutatta a szokásos meghívó mozdulatot, három kézkörzés a nemi szerv előtt és

 egy szimbolikus átnyújtás.

   Mi tagadás felizgultam, egyedül voltunk az irodában, nedveket éreztem lent, mi tagadás,  hatással volt rám ez a férfi. De ugyanakkor egyféle harag is elöntött: ez most egy ostoba tyúknak néz? Ez is csak testemet nézi, agyatlannak néz! Már most visszaél a főnöki helyzetével! Ezek a gondolatok feldühítettek elveszítettem a fejem

-    Egyáltalán nem értékelem az ostoba szexizmusát, maga otromba segfej - , kiáltottam és arcon ütöttem.

  Láttam a mélységes meglepődését, valószínűleg soha még hasonlót sem látott, nemhogy átélt volna: 

• De hát csak egy kis szex-étkezés – motyogta - eltérő kultúra, bocsánat- motyogta tovább.

• Ha megengedi, most pedig távozom - mondtam büszkén. 

• De mi lesz a tanítással, még nem beszéltük meg? - kérdezte megszeppenve.

   Ahogy ránéztem, egy elesett kiszolgáltatott kisfiút láttam, hirtelen mélységes szánalom öntött el.

Hozzáléptem, a kezét a mellemre tettem.

 -  Jól van, akkor egyél meg, he meg akarsz enni akkor itt vagyok faljál fel- pihegtem.  

 Ő pedig elkezdett a kezeivel és az ajkaival munkálkodni.

   Pár nap múlva elkezdetem a tanítóskodást. Be kellett ismernem magamnak, hogy valóban nincs semmi baja az itteni gyerekek lelki világának. Sőt kiegyensúlyozottabbak érdeklődőbbek voltak, mint a földi gyerekek.

Később kíváncsiságból bementem az egyik „szex-étkezés ismeretek” órára, tizenhárom évesekhez. Meglepetésemre nyoma sem volt a földön tapasztalt szégyenlős vihogásának.

Sem a rosszízű tréfálkozásnak, sem gúnyolódásnak.

De durvaságot, trágárságot, erőszakot sem tapasztaltam, a gyerekek úgy hallgatták az előadást, mintha biológia vagy akár történelemóra lenne.

Be kellett látnom, a gyerekek előtti nyíltság, nem járatta le a téma megítélését, ellenkezőleg, inkább a helyére tette.  

Egyébként az oktatásuk, nemcsak a szex-étkezés oktatást illetően, alapvetően eltért a földi oktatástól.

   Elég, ha mennyiségi sorrendben felsorolom például a tizenhárom évesek, vagyis a 7. évfolyam tantárgyait

Társadalomismeret, rendszerfejlődés, demokrácia.

Gyakorlati demokrácia. Ez arról szól, hogy az ötödik osztálytól, már önálló demokratikus közösségként működnek az osztályok, sok kérdést maguk döntenek el, természetesen demokratikusan. Az állami oktatás-irányítás, a tanulók, a szülők, a tanárok a döntéshozó egységek. A tanulóknak például bizonyos dolgokba, pl. tananyagba csak kevés beleszólásuk van, más dolgokba, pl. órarend, több, bizonyos dolgokba pedig elég nagy beleszólásuk van. Megtanulják a demokrácia alapjait, például hogy lehet gyorsan könnyen közösségi szavazást tartani. Milyen szavazások döntéshozások vannak. Mi az a többszörös szavazati jog, mi alapján lehet adni. Melyek a közvetlen demokrácia előnyei és esetleges hátrányai. Szóval ilyesmiket tanulnak gyakorlatilag is, hiszen demokratikus közösséget alkotnak. 

Még ilyen tantárgyak vannak az iskolában, közép, illetve felső-közép tagozatban:

Egészségtan, szex-étkezés ismeretek.

Boldogságtan.

Gondolkodástan, tanulás, pedagógia.

Információkezelés.

Erkölcs, jog.

Gazdasági ismeretek.

Történelem, művészetek, irodalom társadalmi mondanivalója.

Biológia, természetrajz.

Fizika, kémia, matematika.

Testnevelés, kézügyesség, fizikai munka.

Művészeti (képző, zene, film, irodalom) ismeretek.

   Nemcsak a tananyag, de minden más is eltérő a földi oktatáshoz képest.

Jelentős az otthoni tanulás munka aránya

Jelentős a tanulók által írt tanulmányok aránya.

A vizsgák gyakoriak azonban egyfajta szabadon választott előadás jellegűek.

Jelentős a tanulmányi versenyek aránya.

Jelentős a diákok „szabadsága”.

Többre értékelik az új gondolatot, mint a tananyag bemagolását.

Nem azt nézik, mit nem tud, hanem azt, mit tud. Másképpen jelentős a tehetséggondozás. 

De azért az átlag alatti részekre is odafigyelnek. 

Jelentős a csoportosított oktatás aránya. És még lehetne sorolni.

Ja és hogy a legfontosabbat el ne felejtsem 18 éves korig mindenkinek kötelező volt alapiskolába járni, amit ők úgy hívtak: általános műveltség oktatás.  Ezután jött a felsőoktatás, ami lényegében szakoktatás volt, ami szintén több szintre tagolódott.

   Nyilván az itteni oktatásnak köszönhető, hogy a gyerekek nyitottak vidámak, kiegyensúlyozottak, műveltek, kedvesek. Ennél is nagyobb érdem, hogy nemcsak a gyerekkorukban ilyenek, de ilyen felnőttek is válnak belőlük. Itt még nem találkoztam olyan polgárral, aki azt mondta volna, hogy őt nem érdekli a politika, a társadalom, nem érdeklik a közügyek. De olyannal sem, aki ne mutatott volna érdeklődést a tudományok iránt. 

Az iskola, az oktatás itt nem kényszer, inkább érdekes tevékenység, munka, az elnevezés lényegtelen. Nem éreztem olyan erőlködést, fáradtságot, kelletlenséget, felejtést, amit a földi iskolában lehet tapasztalni. Elég laza a napirend is, ráadásul, öt nap iskola után három nap szünet, de azért otthon is kell tanulni. Egyfelől van távoktatás, másfelől vannak oktató filmek, ezeket meg kell nézni és rövid tanulmányt kell belőlük írni. A jó, illetve az elfogadható saját tanulmány nem akarja a leadott tananyagot pontosan visszaadni, csak ahhoz kapcsolódva a tanuló saját gondolatait is leírja, elmondja. 

   Az osztályozás elbírálás, egyben oktatás legfontosabb része a hosszabb saját tanulmányok írása, pontosabban, azok értékelése. Minden tantárgy választott részéből minden diák, félévente egy hosszabb tanulmányt készít. Ezt bírálják el, méghozzá többnyire adott szempontok szerint. Ez a vizsgáztatás része. Mint mondtam a lexikális tudás, a tananyag biflázott visszaadása csak egy gyenge szempont a sok között.

Fontos szempont viszont az önálló értelmes gondolat, valamint a tanulmány beillesztése a tudásba, a tudományba. Ez a beillesztés adja, a kategorizálás, a lényegesítés, az összefoglalás az alapvetések iránti fogékonyságot.  Például, ha valaki a hangyákról ír tanulmányt, akkor vázolnia kell, hogy illeszkedik ez az állattanba, a biológiába, milyen összefüggések fedezhetők fel a kémiával vagy a társadalommal kapcsolatosan, és így tovább. Logikailag is jó kell felépíteni a tanulmányt.  Az itteniek fontosnak tartják, hogy a diákok ne csak a világ hatalmas „képének” egy-egy részletét ismerjék meg, de az egész világot, a hatalmas „képet” is átlássák. Legalábbis ismerjék az alapvetéseket. 

Lényegében e tanulmányok minősítése (osztályzata) adja elsősorban a diák minősítését. Ja és már az iskolában is rengeteg verseny van. A szex-földiek, a gyerekek, a felnőttek is imádnak versenyezni. Mindenféle verseny van, tudás-verseny, munka-verseny, sport és mindenféle verseny. Az is igaz, hogy itt nemcsak a verseny-szabályzat szigorú, szigorúan igazságos, de  a díjkiosztás  arányosságára is nagyon vigyáznak.

Ilyen körülmények között persze szerettem tanítani, a földi társadalomról beszéltem, magyaráztam a felső tagozatosaknak. Természetesen az összehasonlítás a legfontosabb gondolkodástani és tanítási módszer. Persze az azzal járt, hogy én is szembesültem azzal, hogy a szex-földön többnyire jobban mennek a dolgok. Be kellett látnom, hogy szinte minden szeletében egy fejlettebb társadalom az itteni.  

Szóval összejöttem, jártam Gerrel, persze ők ezt másképp mondják:  gyakran szex- étkeztünk együtt. Gernek is megvolt a maga kedélyes stílusa, enyhén szólva nem volt rossz.

Belém nyomult azután megállt, majd felfedező útra indult, a  majd megpihent, és így tovább

kemény is volt és puha is nagyis és kicsi is, de mindig jó helyen járt, jólesett, amit tett.

Ő nem legyőző volt, hanem inkább szolga.

Valójában azonban a szövege, a mély férfias hangja volt felettébb kellemesen simogató.

Ugyanakkor sokszor nem tudtam eldönteni, hogy elsősorban viccesnek vegyem a szavait, vagy inkább izgatónak. Néha viccesnek vettem, de azért be is indított, máskor viszont komolyan begerjesztett.

Ger mély elringató hangján ilyeneket mondott: alulról megeszlek, minden porcikád felfalom, palacsintád szétnyalom.

Majd be is tartotta az ígéretét: 

Alulról megevett, minden porcikám fel lett falva, a palacsintám szét lett nyalva.

Vidám volt, de ez nem akadályozott meg, hogy az orgazmus örvénye el ne kapjon.

Gyakran szedett hasonlatokat a rendes étkezés témájából. Nem nagyon tudtam ezeket a hasonlatokat komolyan venni, de azért egyfajta gondtalan vidám szex hangulatot teremtett, és ez jó volt

Egy másik alkalommal duruzsoló  hangján szólt: hörgő pörgő szexszakács nedves tepsíben matat.  A cica közben lágy bizsergő dorombolással várja a nyalánkságot.

A másik vidám bevezetésünk úgy kezdődött, hogy ráparancsoltam:

-  Ger igazgató teljesítse a kötelességét! – ezt egyébként félig komolyan mondtam.

-  Igenis tanárnő, mutassa a melleit!

-  Lassabban szabályosabban!

-  Igenis! Vigyázat, félfordulat, egyenletes gyorsítás, keményítés! Egy-kettő, egy kettő!

Talán nem pont ezeket mondta, de ilyesmi dumája volt a kedves mackónak.

   Az egyik ilyen vidám erotikázásunkra elég tisztán emlékszem.

Ger szerette a falloszát úgy használni mintha az egyik meghosszabbított magvastagított ujja lenne, most is így használta, minden erotikus pontomat, zónámat, - a hol puhább, hol keményebb hímvesszőjével dörzsölte, izgatta. 

Közben ezeket dörmögte: szétcsókolom, megeszlek 

Majd kiflimmel alaposan kimártogatom a zaftodat.

Meleg kolbászomból majonéz ömlik a szádba.

Én is rákaptam erre a szövegelésre, így válaszoltam:

-  Szex-éhség mardos, ki vagyok száradva

Ger mackósan, de finoman nehezedett rám.

A varázslat tartalmilag durva ocsmány szavak kíséretében jött, de  Ger ezeket is mély elringató hangján mondta: 

-  Farkam kutat, nyelvem édes, picsád égni fog -   melyeket józanul alig merek kimondani, mormogtak surrogtak a fülembe Ger ajkairól.

- Édes szorítással, várom lucskos barlangomban a kis kuktát. 

Ő pedig duruzsoló hangján válaszolt: 

- Forr a leves, mindjárt spriccel, durran, robban a fazék. 

Most józanul furán, idegenül hangzanak, de a szex mámorában minden a helyére kerül.

   Gerrel jól éreztem magam, erre az időszakról pozitív kellemes versikék maradtak.

Megint jól érzem magam

vaskos izmos erő feszít, robban is mindjárt

a napba taszít, a semmibe repít.

páros tánc, páros tánc, simuló, fonódó, 

fehér tejúton áradó

lassan árad a reszketés, halkan pezsdül a forró kéj, 

szabad a lélek, de ez a test öröm

  Gerrel éppen az irodájában beszegettünk iskolai dolgokról, de gondolataim elkalandoztak.

az itteni szex-emlékek jártak a fejemben. Többek között az utolsó szex-étkezésünk

Így hát váratlanul, legalábbis Ger számára váratlanul ezt mondtam:

-   Tulajdonképpen ti itt szex-földön szex függők vagytok.

-   Szex függők?- lepődött meg Ger, szerintem azt sem értette, hogy jött ez ide.

-   Igen, másképpen szex mániásak, nálunk a földön ez egy pszichés probléma.

-   Ezek szerint te nem vagy szex függő, csak mi. 

-   De sajnos itt én is az lettem

-   Kifejtenéd? Mert így nem nagyon értem miről van szó.

-   Szex függő, aki a szex miatt nem tud normálisan dolgozni, normálisan élni

-   De mi szex-földiek, bár sokat szex-étkezünk, de mégis normálisan dolgozunk normálisan élünk

-   A földön ez már nem normális – mondtam.

-   A földön, csak a szex miatt hanyagolják el az emberek a munkájukat? Meg az életüket? – kérdezte

Ger

-   Dehogy sok minden miatt. Például valaki elhanyagolhatja, kényelmesség miatt is, vagy az

 érdektelenség miatt is - válaszoltam.

-   Nyilván a kényelmességet, az érdektelenséget a földön kezelik, mint pszichés problémákat? - 

 kérdezett tovább Ger.

-   Dehogyis, de vannak mániák, melyeket kezelnek, például a szex mánia.

- Ez azért fura, mert nálunk azt kezelik, az a fő probléma, ha valaki elhanyagolja a munkáját, vagy 

az életét, az egészségét.  Általában van ennek egy alap oka. Az hogy mi a felszíni okozója, pl. a 

játék, kényelmesség, drog, egyéb dolog, vagy éppen a szex, az minket kevésbé érdekel. Ha az alap

okot megszüntetjük, akkor az ügyfél általában meggyógyul.

Ugyanakkor pont a szex az a felszíni tevékenység, ami miatt az itteniek szinte soha nem 

hanyagolják el a munkájukat. Kényelmesség, érdektelenség, tudatmosósító szerek egyéb illúziók,

kényszerképzetek, vagy éppen félelmek itt is előfordulnak, de a szex, hát az szinte soha. 

-   Jó akkor mondok egy példát – majd folytattam- ismertem egy nőt aki, állandóan mindenkivel lefeküdt, a munkahelyén is. Ezért a főnöke kirúgta, mondván, a saját munkáját sem tudja elvégezni és másokat is akadályoz. Mi is történt? A szex miatt elvesztette a munkáját ezért az élete is nehezebb lett.  Ugyanez itt is megtörténhet.

-   Itt nem történhet meg, majd elmondom miért. De előbb hadd kérdezzek valamit. Valóban

elhanyagolták a munkájukat, vagy csak a főnök állította?

-  Hát ezt nehéz megmondani. Nem tudom a főnök pontosan mérte a munkavégzést, vagy csak feltételezte, hogy csökken. De nyilván azért az erkölcsi megfontolás is szerepet kapott a

döntésében.

-   Az erkölcsi megfontolás? Mármint arra gondolsz, hogy nálatok a földön, nem erkölcsös a tartós

kapcsolaton kívüli szex-étkezés, illetve a gyakori partnercsere sem.

-  Pontosan erre gondoltam.

-  Akkor hát nem teljesen arról szólnak ezek az esetek, hogy valaki a szex miatt elhanyagolja a

munkáját? Úgy látom, hogy a ti szex-étkezést korlátozó erkölcsötök zavarosan szétárad, és

eltorzítja az értékeléseket. Ha nem haragszol elmondanám, hogy itt miért nem jöhet létre ilyen eset.

Először is itt a főnök, valóban a munkateljesítményt méri méghozzá pontosan. A munka közbeni, 

például. a pihenők alatt végzett szex-étkezést itt nem tiltják, mert a mérések szerint jótékony

hatással van a munkateljesítményre. Nagyon-nagyon ritkán akadályoz, de mondom csakis a

munkateljesítményeket, általában a hasznosságot, károsságot mérik, nincs mellette semmilyen

más erkölcsi megfontolás.

-  Szóval akkor itt szex-földön nincs szex-függőség? – kérdeztem ingerülten

-  Inkább azt mondanám, nagyon ritkán nyilván előfordulhat. De akkor is a munka, illetve az élet, az

egészség elhanyagolásnak alap okát keressük meg. Amúgy pedig azért nincs szex-függőség, szinte

nincs, mert nálunk nem rakódik az értékelésünkre a szex-korlátozó erkölcsi megfontolás. Nálatok a

szex-függőségek nyolcvan százaléka erkölcsi probléma és csak húsz százaléka igazi függőség.

Nálunk nem így van – fejezte be a mondanivalóját Ger.

-  Szóval akkor szerintetek nagyon okos szex-földiek szerint nemcsak a földi pszichológia, de földi

erkölcs is egy baromság! - háborogtam

-  Ez azért így túlzás, inkább azt mondanám, hogy elavult,-  az erkölcsötök mindenképpen.

-  Elavult? 

-  Igen megmagyarázom. Akár hiszed akár nem a mi őseink is erősen korlátozták szexet. De

miért is? Akkor még volt értelme. Egyfelől, a nem várt gyermekáldás miatt, főleg a szegénység

miatt. Másfelől a nemi betegségek miatt. Csakhogy megoldottuk a nem várt terhesség problémáját.

Nemcsak eszközökkel, szerekkel, de fegyelmezettséggel is. Továbbá megoldottuk a nemi 

betegségek problémáját is. Nemcsak eszközökkel, gyógyszerekkel, de fegyelmezettséggel is. Így

azután már fölöslegessé vált a nagyfokú korlátozás. Mi ezt felismertük nem ragadtunk bele a

hagyományos, de akkor már elavult erkölcsbe.

-  Na és a szerelemféltés, a hűség miatt nem érdemes korlátozni a szexet? – kérdeztem

-  A féltékenységre gondolsz. Nos, az tényleg nem észtényező, az valóban úgy néz ki, hogy nálunk

kevésbé van, mint nálatok.

Nem válaszoltam, csak egy grimasszal jeleztem, hogy inkább okoskodónak, mintsem okosnak tartom. Pár perc múlva azonban, a zakatoló agyamban egy újabb kérdés fogalmazódott meg. Pontosabban nem is volt ez új kérdés, hanem inkább egy régi gyanú, az ötlet csupán annyi volt, hogy Gert kellene erről megkérdezni. Meg is kérdeztem:

 -  Te nem tartod furának, hogy ti szex-földiek és mi földi emberek annyi mindenben hasonlítunk? Például nálunk a földön is komoly gond volt a nem várt gyermek, illetve a nemi betegség is. A történetünk is erősen hasonló, a kultúránk is a testünk is. Meglehetősen érdekes, nem?

 Ger láthatóan zavarba jött.

-  Nem is tudom, még nem gondolkoztam ezen, őőő,  talán nem is annyira különleges - szavai inkább kibúvóak voltak, mintsem magyarázóak.

  Tudtam, hogy milyen erkölcsök uralkodnak errefelé, mégis meglepődtem, amikor belépve a tanáriba Ger az egyik tanárnővel Norival smárolt. 

-  Na ez már sok – kiáltottam rájuk, de láthatóan nem értették felháborodásom okát. 

-  Gyere közénk – mondta Ger miközben bemutatta a hívó mozdulatot – tovább tetézve az arcátlan megcsalást. Egyébként dézsabú érzésem volt, mert itt szex-földön már átéltem hasonlókat. De úgy látszik még mindig nem tudtam hozzászokni, legalábbis ez a mostani megcsalás nagyon a szívembe vágott. Ger látta rajtam, döbbenetet, ezért megpróbált viccelődni:

-  Gyere kedves kis csokis palacsintám, hadd nyaljalak szét. Gyere forró túrós lepényem had tegyem beléd a fakanalam.

Persze ez „vicc” abban a lelki állapotomban csak olaj volt a tűzre. 

-  Lelketlen fajankó, a szívemet téped szét- szakadt ki belőlem hevesen a szó.

Ger nagyon megijedt, ebből az egészből azt vette ki hogy szívrohamom van, már rohant is a szertárban levő defibrillátorért,

Én pedig nem szóltam többet, kifordultam a teremből.

  Újra elfogott a kételkedés, hogy az itteni fejlettnek tűnő társadalom mögött, valójában egy erkölcstelen szellemiség lapul.

Később,,  azonban, elkaptam Norit, ahogy kilépett az iskolából, már napok óta vadásztam rá 

• Ti itteni nők miért hagyjátok magatok megalázni? – kérdeztem dühösen

• Megalázni? Mire gondolsz?

• Hát a szexre, erre, hogy mindig engedtek. Olyanok vagytok mint a szex-rabszolgák. vagy mint a

prostituáltak.

• Á szóval a szex-étkezésre gondolsz? De  mi az a szex-rabszolga? És mi az a prostituált?

• Nálatok nincsenek prostituáltak?

• Nincsenek, kik azok?

• A lényeg az, hogy ti a férfiak kénye kedvére tesztek, azt tesznek veletek, amit akarnak.

• De hát mi is akarjuk. Közös szex-főzésről és szex-étkezésről van szó - mondta akkor még

magabiztosan.

• Te nem értesz semmit, - kiáltottam, majd megkérdeztem - hol van a női büszkeségetek?

• Értem ti amikor ételt esztek, akkor sem esztek meg mindent legyen az finom étel, mert a

büszkeségetek tiltja

• Nem a rendes evésnél nincs ilyen, csak szex-étkezésnél..

• Mi a különbség?

• Van különbség, hidd el

• De mi az?

• Például, ha egy férfi nálunk ezt mondaná: gyere szex-étkezni, hát mi, földi nők, megsértődnénk.

Sőt én már meg is pofoztam ezért férfit.

• Értem ti földi nők nem szeretitek a szex-étkezést?

• Szeretjük, csak azt nem szeretjük, ha valaki faragatlanul közelít, ha valaki minket kurvának néz. 

• Kurva, mi az a kurva?

• A kurva, a prostituált, de nem ez a lényeg.

• Értem, nálatok az a szokás hogy a nő, bár szereti a szex-étkezést de  mindig megsértődik, ha 

szex-étkezni hívják. Akkor viszont hogyan lesz ebből szex-étkezés?

• Mert nem mindig sértődik meg, sőt – mondtam most már valóban idegesen. 

• Értem már ne is folytasd, nálatok is van egy megszokott mozdulat szöveg illemszabály, amit ha

nem tartanak be, akkor az sértő

• Nálunk nincsenek előírt mozdulatok, szövegek, nem ezen múlik.

• Ez érdekes, hogy nálatok azon sértődnek meg a nők hogy elhívják őket szex-étkezni. Mert nálunk

meg éppen fordítva van, akkor sértődnek meg, ha nem hívják meg őket szex-étkezni.

• Nálunk is megsértődnek ezért. Nálunk erről nem illik beszélni, de egy nőnek a legnagyobb sértés,

ha kiderül: nem kell a férfiaknak. A ti szavaitokkal, ha nem hívják szex-étkezni – mondtam ingerülten.   

• Ezt, most már végképp nem értem, ne haragudj összezavarodtam,-  válaszolta Nori – az előbb

mondtad, hogy az a sértő, ha meghívják a nőt szex-étkezeni.  

• Mi földi nők mindkettőn meg tudunk sértődni. Az is fontos, hogy ki és hogyan hív minket

szeretkezni. 

• Szóval akkor mégis az illemszabály pontos betartását kéritek számon

• Nem erről van szó, először is hagyjuk már ezt az ostoba szex-étkezés, szót. Mi nők szeretjük, ha

megkívánnak bennünket. Ha megdugnának minket. Persze erre azt is lehet mondani, szeretjük, ha elhívnak bennünket szex-étkezni. De alapvetően nagyon hízeleg, ha tetszünk a férfiaknak, ezért sok mindent megteszünk. 

• De mégis, ez most komoly?- kérdezte csodálkozva Nori

• Micsoda?- kérdeztem vissza

• Hát, hogy a földi nők a tetszésre vágynak, megsértődnek, ha nem kívánják őket, de azon is megsértődnek, ha megkívánják őket.

Éreztem, hogy ezt nem tudom megmagyarázni, ezért csak annyit mondtam:

• Mert nem szeretünk szex-szolgák lenni. minket ne használjon senki.

Nori elhallgatott, majd - elnézést – hebegte zavarodottan. Láttam az arcán, most már végképp nem ért semmit. Csendben kiment a szobából.

  Én viszont utána mentem, megkedveltem. Nem tudom miért, de úgy éreztem közel kerültünk egymáshoz. Az iskola szertárba értem utol, megsajnáltam, ahogy rám nézett,  majd megcsókoltam, Nagyon finomat smároltunk, majd Nori lágyan, de nagyon jól ahogy csak egy nő tudja megfogta a vulvám. Én pedig az övét, nedvesen jól esett, de akkor még egyikünk sem hívta meg a másikat szex-étkezésre.

   Gerrel egyre ritkábban mentem el szex találkára, de az intellektuális kapcsolatunk megmaradt.   Ger egyszer elmondta, hogy is van ez a családi élet itt szex-földön.

• Az emberek párok kötetlenül szabadon élik a nemi életük (szex-étkezéseik), amíg nem kötnek

gyermek-nevelési szövetséget. Általában ezt egy férfi és egy nő köt szövetséget. Ezt a szövetséget itt nagyon komolyan veszik, írásba foglalják, ez amolyan szerződés. Általában két gyerek világra-hozására és felnevelésére vállalkoznak. A szerződés persze sok részletet is tartalmaz, pl., hogy a gyerek egészsége, műveltsége nem maradhat bizonyos szint alatt. A szerződés tartalmazza a minimális gondozási, foglalkozási időt, a családra, gyerekekre költendő pénzt és még több mindent.  A szerződés után a gondozó pár elsődleges legfontosabb feladata a gyerekek felnevelése lesz, szinte mindent ennek rendelnek alá, úgy értve, hogy csak olyan dolgokat csinálnak, mely nem mehet a gyereknevelés rovására. A szövetkező párok egyéves szülői iskola után vizsgáznak. Csak az vállalhat gyereket, aki érvényesre vizsgázik.  A gyereknek külön szobájuk van, egyébként is az idejük felét az iskolai kollégiumokban töltik, tehát a szüleik vagy felnőttek szex-étkezését ritkán és távolról látják – mondta Ger, majd mosolyogva hozzátette – nem kell aggódnod az itteni gyerekek sorsa miatt.

• Köszönöm a felvilágosítást, de miért is  mondtad ezt most el? – kérdeztem

• Semmi különös, csak mi is kötöttünk egy hölggyel gyereknevelési szövetséget. Úgy három

hónapja

Persze több okból is ledöbbentem, megkérdeztem:

• Csak nem Norival?

• Nem, ez a hölgy egy régebbi ismerősöm, most éreztük úgy mindketten, hogy alkalmasak vagyunk

a gyereknevelési szövetségre.

• Szóval alkalmas vagy, miközben mással kufircolsz

• Mi az a kufircolás?

• Ha mással szex-étkezel

• Úgy látszik nem értetted az előadásom, a gyereknevelési szövetségnek semmi köze a 

szex-étkezéshez. Képzeld ezzel a hölggyel már évek óta nem szex-étkeztem.

• De hát a gyerek szexből születik még nálatok is?

• Persze gyereket fogunk nemzeni, ezért majd többször szex-étkezek vele. És utána is lehet, nincs

kizárva. De a kettő itt szex-földön nincs szorosan összekapcsolva. Az egyik egy munka és gazdasági kapcsolat. Amit nagyon komolyan veszünk. A másik egy szórakozás.

• Mi úgy tartjuk, hogy a jó kapcsolatnak három összetevője van. Az egyik a kellemes élvezetes

szex. A másik egyfajta barátság, megértés közös érdeklődés. A harmadik pedig a család, a közös gyereknevelés - közöltem kioktató stílusban.

• Mi ezt a hármat nem feltétlen kötjük össze. Persze nem árt, ha az élvezetes szex-étkezés mellett

barátság is kialakul, de elég a jó viszony is. A jól működő családhoz szintén kell egyfajta barátság. De élvezetes szex-étkezés nem feltétlen szükséges a jól működő családhoz, a szex-étkezést máshol is meg lehet kapni – magyarázta Ger.

  Majdnem felkiáltottam: de ez hűtlenség, megcsalás -  de eszembe jutott, itt nem ismerik ezeket a fogalmakat. Azt azonban megkérdeztem:

-     Nem az lenne az ideális, ha ez a három össze lenne kötve?

-     Dehogynem, csak ez gyakorlatilag szinte soha nem jön össze. Mi itt szex-földön azt valljuk: ne

erőltesd, ami nem megy. Tűzz ki reális célokat. Ezért nem is ragaszkodunk, a három dolog

feltétlen összekötéséhez.

   Gerrel többnyire csak intellektuális kapcsolatban maradtam viszont Norival testileg is egyre közelebb Nori, olyan ötvenes, de jó karban levő, a korához képest csinos, alakú hölgy volt.

Bár az arca, nőhöz képest keményebb vonásokkal bírt, de kedves mosolya mindent elfedett, kedves, csibészes mosolya vonzóvá tette.

Valójában ez a szemtelen vidám mosolya fogott meg. Szinte mindig ott volt a szája sarkában ez kigúnyoló, de mégis kedves mosoly. Nori-mosoly, én csak így gondoltam rá.

Közel kerültünk egymáshoz. Ahol, amikor lehetett, smároltunk, simogattuk egymást.

   A következő hetekben Norival kerültem meghitt testi-lelki, kibeszélős kapcsolatba.

Egyik városi csavargásunk közben,  elnézve szív alakú popójának ringását, így szóltam:

• Van kedved egy kis szex-étkezéshez – mondtam, majd a három kör után mintegy jelképesen

átnyújtottam a nemi szervem.

• Köszönöm elfogadom – mondta és ő is bemutatta a mozdulatot

Bementünk a legközelebbi szex-étkező szállóba. Ezek a minden sarkon levő szállók, olyanok voltak, mint a földön levő olcsó hotelek, azzal a különbséggel, hogy, ilyenbe betérni a pár órára egyáltalán nem volt cikis. 

• Most akkor kurválkodok - mondta kajánul mosolyogva, már a bevezető simogató ringó tánc

közben Nori

• Mi van? – kérdeztem meghökkenve

• Te mondtad, hogy aki nem sértődik meg ha szex-étkezésre hívják, az nálatok, kurva.

• Persze mondtam.  De még inkább kurva, aki pénzért szexel

• Pénzért? Aki mondjuk süteményért, az nem?

• De az is, aki ellenszolgáltatásért teszi az a kurva.  Érted?

• Na látod ezt kivételesen értem. Nálunk sem ildomos szex-étkezést összekapcsolni, más

együttműködéssel, sem üzlettel. Nálunk a párok, vagy kisebb csoportok gazdasági illetve gyereknevelési kapcsolata el van választva a szex-étkezéstől. Persze nem azt jelenti, hogy a gazdasági, gyereknevelési közösségben élők nem szex-étkezhetnek egymással. Persze, miért is ne, ha jól esik. Csak a kettő okságilag nem függ össze. Nem tilos, de valójában nincs összekötve, legalábbis nálunk – fejezete be a mondókáját Nori.

• Nálunk a földön, éppen ellenkezőleg a szex csak akkor erkölcsös, ha nem önmagában van, ha

összekapcsolódik pl. a családalapítással. Szóval, ha a férfi és a nő komplex kapcsolatban áll, nemcsak szex-étkezést folytatnak – mondtam nyugodt mosolyt erőltetve az arcomra.

• Értem a kurva, csak nő lehet, és csak akkor kurva, ha férfival megy el.

• Dehogy, nő is, férfi is lehet kurva.  Akik pedig elhívják őket, akik kihasználják őket, azok is

lehetnek férfiak és nők is.  A lényeg, hogy anyagi ellenszolgáltatásért történik.

• Akik szex-étkezni invitálnak bárkit, azok a kihasználók?- kérdezte csodálkozva

• Igen mert pénzt adnak.

• Ezt nem értem, ad szex-ételt, ráadásul pénzt is ad, hol van ebben a kihasználás?

• Ott van, hogy az etikus emberek, az igazi társak nemcsak szex-étkezés kapcsolatban állnak

egymással, hanem gazdasági kapcsolatban is - válaszoltam még mindig nyugisan. 

• De korábban te mondtad, hogy azt a kurvák teszik, és hogy ez erkölcstelen.

• Dehogy, én azt mondtam, hogy az, az erkölcsös, ha nemcsak szex-kapcsolatban áll két ember,

hanem komplex kapcsolatban

• Bocsi akkor én félreértettem szóval az nem kurva, aki pénzt vagy bármit vár a szexért? – Nori hangja már akadozott.

• De az kurva – válaszoltam, de láttam, hogy megint kezd megzavarodni, próbáltam

megmagyarázni:

• Nálunk egy rendes nő elvárja, hogy a partnere, a társa anyagilag is kifejezze a ragaszkodását.

Például ajándékot vegyen neki. Például biztonságos életet biztosítson a számára. Általában

legyen nagyvonalú, adakozó.  A férfi ezzel is kifejezi a szeretetét.

• De az előbb azt mondtad, hogy ez a kurvákra jellemző - a hangja tele volt csodálkozással

• Igen, de a kurva másképp várja el - érted?

• Nem értem - motyogta - most mi a nem erkölcsös? 

 Újfent magszántam az esendőségét. Szegény naiv Nórikám, majd én megtanítom - gondoltam, miközben kezeim teste titkos tájékára tévedtek. A bevezető ringó simogató tánc közben azért átfutott agyamon a gondolat:  - lehet hogy ezt az prostitúciós kérdést, egyáltalán a szex problémakört nem lehet elválasztani az egész kultúrától?

Minderről a bevezető ringó tánc közben beszélgettünk. Akkor már persze testünk-lelkünk hajója lágy tengeren ringott, locsogott. Nori mosolygott rám.  Először ekkor éreztem, Nori szexuális kisugárzásának hatására, hogy tagjaim, a melleim, a fenekem, a vulvám szinte fájnak a vágytól. 

 -  Fehérmájú vagyok - mondta Nóri kedvesen csibészesen mosolyogva.

-   Én is ha veled vagyok - mondtam

Először lassabban néha bele gyorsítva használta a kezeit

-  Szopja le már valaki le a csiklóm – utasított Nori, miközben a fejemet az vulvája felé tolta. 

Édes ízeket, Nori nedveit éreztem a lágy-kemény nyelvemen.  Ez hát a szex-étkezés, ez nagyon finom.

-   Felállt, megdagadt a női belső farkam – nyöszörgött Nóri. 

Ütemes, felgyorsuló  rezgés fogott el, ahogy viszonozta az öröm-vonal kényeztetést. 

Azután vertem bántottam a testem, szinte fájt, de mégsem, a mély kéj kitört, nem maradt elfojtva. Belső vulvám-farkam ütemesen össze-össze húzódott, szinte fájón, mégis csodásan vonaglott. 

A jóleső görcs csak erősödött, összerándultam a szoba megpördült velem, azután jött az éteri megnyugvás. A hosszú mély sóhaj, a feloldozás szinte soha nem maradt el.

-   Akkorát élveztem, mint egy ház, sőt mint egy felhőkarcoló – mondta alt hangján Nori

  A következő napegységben gyors és vad szex zajlott közöttünk, most nem lassítottunk, kezem egyre mélyebbre süllyedt testében, végig nyomtuk a gázt,  amíg nem robbant mindkét motor, többször is.

Idő után fáradtan néztünk ki az ablakon.

-   Jól látok, minden fehér, esik a hó?

-  Esik, hull a hó, bizony.

-  A hideg tiszta paplan.

-  De bemelegszik, ha belefekszel

-  Vagy nem, de a hideg fehér elfedi a bűnt, a szennyet!

-  A hópihék táncolnak, mindent betakarnak!

-  Tisztára mosnak?

-  Jó ilyenkor hazamenni!

-  Még jobb itthon lenni!

    Az ember hajlamos a félelemre, szorongásra, dühre és mindenféle kellemetlen érzésekre. A földön ezeket az érzések elsősorban a munkámmal, ill. társadalmi életemmel kapcsolatban éledtek fel bennem. Érdekes módon itt szex-földön ilyent nem éreztem. Nem éreztem, hogy bármiféle igazságtanság méltánytalanság történhet velem, a munkámmal kapcsolatban. Vagy akár a társadalmi megbecsültségemmel kapcsolatban. Még egyszerűbben, végig úgy éreztem, hogy egy igazságos biztonságos társadalomban élek.

  Tanárkodtam, én is kaptam ezután anyagi elismerést, jövedelmet, így saját magam is tapasztaltam az itteni rendszert. Nagyvonalakban egyébként már Narmi vázolta az AINO rendszert, de ezért ez egy kicsit bonyolultabb. A rendszer alapja hogy a piacgazdaság (az anyagi javak és szórakoztatóipar) és az állami gazdálkodás elismerés szempontjából is szét van választva.  Szex-földön az állami gazdálkodásban (például az egészséggondozás, az iskolák működése, az igazságszolgáltatás, a közbiztonság és lehetne még sorolni) dolgozott a polgárok kábé hatvan százaléka. A piacgazdaság elismerési-rendszere szabadabb volt, többnyire a kereslet határozta meg. Persze ezért ez sem volt teljesen szabad voltak korlátok, szabályok. Például hogy a piacgazdasági dolgozók elismerésének jövedelemének összhangban kell lenni az állami gazdálkodásban dolgozók elismerésével.

Mivel én tanár voltam, az én munkámat az állami gazdálkodás szigorúbb rendszerében ismerték el.   

Itt viszont már az UPISO rendszer is ott van a háttérben. A szex-földiek teljesen racionálisan, elfogulatlanul, igazságosan akartak minden kérdésbe dönteni. Ennek egyik eleme például az volt, hogy ahol lehet, ott az emberi, szubjektív döntést lehetőleg hagyjuk ki. Vagyis ahol lehet, ott a gép döntsön az előre betáplált objektív paraméterek alapján. Mindenféle döntésre megpróbáltak egyforma rendszert kitalálni. Azt vallották: döntéshozásának van tudománya, vannak törvényei. Ugyanis az is egy döntés, hogy mit kell tenni országos szinten, a bírósági per is egyfajta döntés, egy-egy ember elismerése, jövedelme szintén döntés, de az énekverseny vagy bármilyen verseny helyezése is döntés.

Visszatérve a számítógép sok mindent tud mérni, mérlegelni, főleg ha adatlap kitöltéssel segítik a munkáját.

Persze a gépet is polgárok programozzák, a tudósok által megállapított optimális arányok, törvények szerint. Gyakran a gép jobb aktuális döntéseket hoz, mint a polgár, ott vannak pl. a logikai játékok melyekben még világbajnokot is legyőzi a gép.

Igen ám, de gépi döntésnek is vannak hátrányai, ezért kell a polgár (emberi) döntés is.  De többféle polgári döntés is kell. Mert másképp fog egy szakemberi zsűri dönteni, mint a közönség. 

Ez a három a minimális alapvető döntési fórum, de pl. a zsűrit általában felosztották szakemberekre és népszerű, megválasztott okos főnökökre. Illetve közvetlen főnökökre és távolaikra.   De a szex-földiek nem azt mondták, hogy döntsön csak a gép, vagy döntsön csak a közönség, (fontosabb ügyekben a többséget is nézték), vagy döntsenek csak a szakemberek. Azt mondták, hogy pl. 33%-ban döntsön a gép, 33%-ban a szakmai zsűri, 33%-ban a közönség, (tagok ügyfelek érintettek, stb.) döntsön. Persze ez nagyon bonyolultan hangzik, de náluk elég jól olajozottan bejáratva működik. A szex-földiek mindent pontos mechanizmusokba, kvázi gyártási technológiákba szerveznek.

Pontos precíz érzelemmentes társadalomtudomány – ez az egyik alapelv. Nemcsak a bűnöket kártevéseket értékelték pontosan, de a munkák pontos értékelése, (csak saját hasznos teljesítmény alapján) is létrejött. Ráadásul trükkök, harcok nélkül, jól szervezett mechanizmusok által. A viták jók, de végtelen viták, a harcok, a trükkök már nem jók – ezt volt itt az egyik közigazság.

Bennem azért állandóan felvetődött a kérdés: miért tudnak itt békességbe, boldogságba élni?

A szex-földi polgárok szerint ezek kellenek hozzá:

Jó oktatás. Magas szintű, demokrácia, közvetlen demokrácia. Normális erkölcs (értelmes közigazságok) is szükséges. Pontos mérése, értékelése az emberi teljesítménynek. A pénz, a vagyon, az anyagi javak imádata helyett, lelki szellemi elismerés igénye. A halál utáni igazságszolgáltatás ismerete.  Valamint nem utolsósorban a szabad, de nem szabados szex, a szex-étkezés. 

   Bár Numi, Narmi lakásában éltem, de mint említettem, kapcsolatunk egyre hidegebb lett, különösen a nemi életünk. Az eltávolodás fokozatosan történt: elhidegülés - másokkal való kapcsolat - még erősebb elhidegülés – még több idegen kapcsolat – így tovább. 

Egyszerűbben: ahogy mással, másokkal is szeretkeztem, már nem akartam Numiékkal is lefeküdni. Leginkább azért nem, mert nem tartottam erkölcsösnek. szégyelltem volna, illetve szégyelltem. 

Ennek ellenére nem költöztem el, bár megtehettem volna. Szinte minden partnerem felajánlotta: költözzek hozzá. De akár saját lakást is igényelhettem, ha akarok, igaz, nem egy luxus-lakást, de egy kis egészséges komplex lakást, bármikor, könnyen. 

  Ennek kapcsán viszont ki kell térni arra, hogy az itteniek egészen másképp viszonyulnak a vagyonhoz, a birtokláshoz, mint a földi emberek. A földi vagyonimádat, pénzimádat, birtoklásvágy, kapzsiság, profit-hajhászás, itt szinte ismeretlen. 

Gazdaságilag itt is egyfajta piacgazdaság, versenygazdaság működik. Itt sincs kommunizmus, nincs ingyenesség, itt is fizetni kell. Ugyanakkor itt is van állam. Állam, úgy mint: közösen, adóból fizetett fontos szolgáltatások szervezett mechanizmusa. Az állam pont akkora, amekkorának lennie kell, vagyis itt nincs vita erről. Ötvenhét tényező alapján félévente, pontosan kiszámolják. Innováció, plusz minden pontosan akkora legyen ami az egyensúly fenntartáshoz szükséges – itt ez egy közigazság.

Van magángazdaság, azonban a magángazdaság pénz profit hajhászása, általában az ember vagyoni tárgyi imádata itt sokkal lájtosabb mint a földön.  Szóval itt erre nem görcsölnek rá. Egyrészt azért nem, mert a lelki, a szellemi elismerés itt sokkal többet jelent. Egyrészt itt sokat számít, ha egy évben valakit beválasztanak a jeles, vagy a kiváló állampolgárok közé. Másrészt rengeteg verseny van és az itteniek a kis sikerekkel is megelégednek. Az itteniek egy kisebb, például egy húszszereplős verseny harmadik helyezésre, már rendkívül büszkék.  Emlékszem Narmi anyukája büszkén mutatta az érmet, ami azért kapott, mert az évekkel ezelőtt, a körzeti kalács-sütő versenyen harmadik helyezést ért el. Ger pedig kitette az oklevelet, mely arról tanúskodott, hogy az egyik évben őt választották meg az ötödik legjobb iskola-igazgatónak. Szóval az itteniek, bár ragaszkodnak az arányos, igazságos elosztáshoz, mégsem görcsölnek rá az anyagi javakra, ezért viszonylag könnyed gyors, de igazságos elosztási mechanizmusokat alakítottak ki.  Itt például nincs fölösleges fogyasztás, nincsenek státusz-szimbólumok. A fogyasztásban, a nagyság, meg a csicsa nem szempont, ellenben a kényelem, az egészség, a természetóvás igen. Itt a megbecsültség (kiváló meg jeles polgár) szempontjából nem számít, hogy valaki gazdag, vagy szegény. 

Tehát akár én is kaphattam volna olyan bérlakást, amelyet simán kifizetek a tanári fizetésből. Persze ez is egyszerűbben, gépesítve történik itt. A pénzszámlámat nyilvántartja a pénzügyi rendszer, bármit vásárolhatok, bérelhetek, amíg nincs túlvásárlás. Sőt egy kis hitelképességet is beszámolnak. Ha pedig túlvásárlás lépne fel, akkor azt több helyen jelzik, illetve ajánlanak olcsóbb megoldást.  Itt nincs átverés, ezért itt a pénzzel nem is kell foglalkozni. Sem más jogi hivatalos üggyel sem kell foglalkozni, legalábbis földi értelemben. Mondjuk úgy, itt tizedannyi idő, fáradság kell az ügyek elintézéséhez, mint a földön. Viszont foglalkozni illik szinte szükséges a népszavazási közvélemény-kutatási rendszerrel, mert ez határozza meg a kisebb-nagyobb mechanizmusokat. 

Így talán érthető, hogy miért mondtam: bármikor szerezhettem volna egy kisebb, kényelmes,

egészséges lakást. De mégis Numiék lakásában maradtam.

  Tudtam, hogy itt szex-földön más erkölcsök vannak, de valahogy még mindig nem voltam képes, lelkizés nélkül váltogatni a szeretkező partnereim. Márpedig ebben az időben több szexpartnerem volt:

Néha, ritkán még összejárogattam Vikonddal is.

Bevallom néha Gerrel is szeretkeztem.

Norival pedig rendszeresen áldoztunk ámor istenének. Ezek mellett már nem vitt rá a lélek, hogy Numival, vagy Narmival  szeretkezzek, bár náluk laktam.

  Nekem komoly gondot jelentett, hogy megcsalom Numit, meg Narmit. Az is fokozta a lelkiismeretem háborgását, hogy egyszerre három partnerem is volt. De tőlük is kezdtem elhidegülni.

Fura helyzet volt, mert bűntudatom miatt, elfordultam a szextől, ez pedig azt jelentette, hogy az összes partneremtől kezdtem elfordulni. Nem velük volt a bajom, hanem szexszel magával, még pontosabban a saját bűntudatommal. Ez egy róka fogta csuka - csuka fogta  róka -  helyzet volt.

Lassan kiszáradtam, nem kívántam a szexet.  Újra erőt vett az érzés, ami földön is állandóan uralt: nem nekem való a szex.

  Nehéz megmagyarázni mit is éreztem, Azt hiszem, ha férfi lettem volna, akkor impotencia tört volna rám.

Valami nincs rendbe

A félelem súlyos árnyai megint itt vannak

a nyomasztó felleg, megjelent

mint szorító kaloda, mint hideg verem

a régóta tartó szorongásom, a gyomorszorító, fojtogató, 

újra-újra idevágtat,

most is, már itt van, 

feltűnik a ködből a károgó ólomvarjú   

mindjárt a vállamra száll.  

félelem szorítva borul rám, baljós teher

mint megakadt gramofon 

háttérben újra szól a diszharmónia

kár fölösleges kár hatogatja

  Viszont érdekes módón a Numi (mellesleg Narmi iránt is) érzett érzésem nem gyengült, inkább erősödött, annak ellenére, hogy akkoriban beszélgetésen kívül voltam velük testi kapcsolatban.

Másnap azonban már nem bírtam magamba fojtani az érzelmeim.

 Éppen vacsoráztunk, én pedig elfúló hangon vallottam be nekik:

• Megcsaltalak titeket

• Mi az a megcsalás? – kérdezte Narmi

• Megcsalás, hogy nem vagyok hűséges.

• Nem vagy hűséges?

• Igen mert mással szeretkeztem – válaszoltam szégyenkezve 

• Úgy érted, hogy mással is szex-étkeztél? 

• Igen, most már nem bíztok bennem ugye – sírtam el magam

• Nyugodj le, itt szex-földön, az ilyesmi miatt nem veszítjük el a bizalmunk.

• De visszaéltem a bizalmatokkal - mondtam sírva

• Nem éltél vissza, mi nem érezzük ezt – vigasztalt Numi

• De engem már nem érdekel a szex. Félredugtam, ne haragudjatok  - mondtam szipogva.

 Ők ezt a szót sem értették.

• Mi az a félredugás? – kérdezte Narmi

• Hát hogy mással is éltem nemi életet – mondtam még mindig szipogva

• Ez természetes -  mondták szinte mosolyogva

• Egyáltalán nem természetes, hogy másokat is szeretek.

• Az baj, hogyha valaki sok polgárt szeret? – kérdezte Narmi

• Ha szexről van szó, akkor igen!

• Aha már megint itt tartunk, ez ugyanaz  - mondta Numi Narmi felé fordulva.

• Nekem is nagyon rosszul esne, ha fordítva lenne – mondtam halkan

• De hát mi is szex-étkezünk mással -  felelt Numi

• De az csak olyan felületes, tudom, hogy engem szerettek – válaszoltam szomorúan 

Megint tanácstalanságot láttam az arcukon. Narmi mégis megpróbálta elmagyarázni: 

• Persze szeretünk téged, de tudod nálunk az a szeretet jele, hogy örülünk a szeretteink örömének.

Tehát ha a szerettünk, egy jólesőt szex-étkezik, annak mi örülünk. Most mi nem bánkódunk, inkább örülünk annak, hogy te jó nagyokat szex-étkeztél. 

  Numi még kiegészítette:

• Egyébként is sejtettük, hogy mással szex-étkezel mivel velünk nem tetted. Meg is jegyeztem:

biztosan sokszor szex-jóllakik a drága Verci.

• Erre én is emlékszem. Hidd el nem éreztünk csalódást -  erősítette meg Narmi.   

• De ez hűtlenség, csalás, árulás, hazugság – újra sírvafakadtam

• Nem hazugság, csalás, mert most megmondtad nekünk.

• Most, de ez utólag van.

• Előre nem tudhattad, hogy mikor hol jön rád a szex-éhség, tehát nem hazugság.

Egyébként is mi ezt nem tartjuk olyan nagy hazugságnak. Nálatok a földön az nagy hazugság, ha valaki itt-ott, bekap egy-két süteményt, de arról nem számol be? 

• Már megint kifordítjátok, persze amit mondtál az nem hazugság, de a magcsalás az nagy

hazugság! 

• Jól van, nyugodj meg, mi nem tartjuk nagy hazugságnak, még kicsinek sem – vigasztalt Numi.  

Numi és Narmi végül is nagyon türelmes és megértő volt, így fejezték be:

• Nincs semmi baj, semmi se kötelező, ülj le  a kedvenc foteledre, kezdjük elölről.

Újra kezdtük, mintha most jöttem volna földről. Eleinte csak néztem őket, azután maszturbáltam nézés közben, szépen fokozatosan haladtunk előre, akár csak kezdetben.  

Végül is „a mindent ki kell próbálni” gondolat jegyében mentem el Narmival egy szex-partira

Az egyik szex-étkezésünk után hívott meg:

•  Ez egy táncos szex-étezés – mondta, és hozzátette - szerintem jót tenne neked, kicsit feldobna.

Elmentem vele. 

Ez csak szimpla táncos buli – ismételte a zenét túlkiabálva Narmi miután beléptünk a lüktető ordító zene, és a villogó fények világába. Végül is igaza volt, a földön már voltam egy-két nagyon is hasonlatos buliban. Ez lényegében csak annyiban tért el azoktól, hogy itt a bulizás tánc, ivászat, közben gátlás nélkül folyt a szex, mindenféle szex, az egyszerű fenékdörgöléstől az orális szexen át az extrém pozitúrákig befejezve. A helyszín kialakítása is hozzájárult a különleges sokszínű hangulathoz. Gyakorlatilag egy élményfürdő területén zajlott a buli, sok kis benyílóval. voltak ott nyitottabb és zártabb, sötétebb sejtelmes terek is.  A bulizót a minden lukba bekukkantó kíváncsisága szinte végigvezette az egész területen, legalábbis én és Narmi így jártunk. Végigártunk minden zugot, mindenhova bekukkantottunk. 

Eleinte nem tudtam hová kapjam a fejem, mert mindenki mindent csinált, nem részletezem úgy is értik, teljesen nyíltan szégyen nélkül mindent. Na persze a partnereket is váltogatták. Voltak például olyan férfiak aki, körbejárkáltak és mindenkinek a kezébe vagy szájába, vagy máshová tették a hímtagjukat, de csak egy percre. Mások táncplaccon tánc közben szexeltek. Vagy ahogy Narmi mondta: - ritmikus szex-étkezést folytatnak!

Eleinte nekem is felforrt a vérem. leginkább az a jelenet fogott meg, amikor egy lány hasonló kívülálló mint én egy nyugisabb zugban elkezdett masztizni., majd egy fiú elé ült és ő is elkezdte, néha kezével és mással a lányhoz ért, de egyáltalán nem tolakodó. 

Egy idő után azonban már  a látvány és légkör is undi lett. Undi úgy értve, hogy unalmas és úgy értve, hogy visszatetsző, eltömítő. 

Nekem állandóan egy szó ugrott be: lelketlen. A pulzáló zenéből, a hangzavarból az ugráló, villogó látványból pedig egy idő után egyszerűen elegem lett. Ez már túl sok volt nekem, megfájdult a fejem, eltelítődtem. 

Narmi ott állt mellettem, látta a nemtetszésem.  

-   Látom elhidegültél – kiabálta a hangos zene miatt, ez jól kifejezte, amit éreztem.

-   Lelketlen - mondtam, én is hangosan

-   Gyere menjünk  - mondta, és kifordultunk a ruhatárba.

• Lelketlen - ismételtem meg

• Értem te nem szeretsz harsány helyen szex-étkezni -  szólt Narmi és folytatta

• Én kérdeztem, hogy szereted a bulis szex-étkezést? Sokféle közös szex-étkezés van, elmehetünk

volna egy meghitt elegáns szex-étterembe is. Ahol lágy zene mellett csak egy-két szex-pincér pincérnő, szex-szakács van, és csak velünk foglalkozik.

• Igen és ott vannak a gyorsétkezdék is - mondtam gúnyosan, de Narmi nem értette.

• Igen – folytatta Narmi - amikor csak gyorsan be akarsz kapni valamilyen szex-kaját és egy

kiválasztott szex-pincér egy kiválasztott szex-étellel gyorsan megetet. 

• Nem erről van szó Narmi - mondtam - az egész, ahogy hozzáálltok, lelketlen.

• Hogy lehet egy étkezés, lelketlen?

Hazaindultunk a város most is, mint mindig gyönyörű. A halványpirosan, zölden, kéken villódzó hajladozó opálos sarki fény s alatta terülő gömbökből álló város, mindig megfog, nem tudom megunni.

Már otthon voltunk, persze az ágyba kötöttünk ki,  Narmi rátett a lágy tengerre.

Be kell vallanom azért a harsogó buli látványa nem maradt reakció nélkül testi érzékeim, nedveim  termelése beindult. A szokottnál is erősebben vágytam Narmi csodás szex-ételét.

• Pont ez hiányzik belőle - suttogtam Narmi ajkai és rezgő kezei alatt.

• Ez? De ezt ott is megkaphattad volna.

• De mástól másképp, 

• Mástól másképp? -  kérdezte Narmi, hallatszott a hangján, hogy nem érti.

De már ez sem érdekelt, elmerült bennem Narmi reszkető holdja.

Azt gondoltam, hogy itt szex-földön, az utcán már nem érhet meglepetés, de tévedtem.

Szokás szerint megint Numival csatangoltunk a városban. Miért is? Amiért gyakran máskor is, csini kis ruhákat és szexis fehérneműeket vadászni. Már az is furcsa volt, hogy kiabálásra veszekedésre lettem figyelmes. Akkor jutott e tudatomig: - jé itt még soha nem láttam veszekedést. De most valóban, két pár veszekedett, kiabált egymással.  Egy  nő, mellette egy férfi állt, velük szemben is, egy nő, egy férfi, kiabáltak egymással. A hangzavarba nem nagyon értettük (én meg Numi) a konfliktus okát, csak a felettébb parázs hangulatot érzékeltük. 

– Te rohadék -  Fogd be a pofád –  Megütlek barom - meg ehhez hasonlók repkedtek a levegőben. Mintha csak a földön lennék.  Azután az egyik hölgy, teljesen váratlanul elkapta vagy inkább megfogta az rivális pár férfitagjának a hímtagját és így szólt – Na te nagyszájú, nézzük hogy a fegyvered is olyan erős mint a szád. A veszekedés helyett inkább adj egy kis szex-ételt. 

Azt hittem rosszul hallok – „a veszekedés helyett inkább adj egy kis szex-ételt”, de a férfi azonnal  megenyhült,  neki esett a nőnek, de most már nem haraggal, hanem ellenkezőleg, simogatva, szeretkezve. De ekkor már a másik pár is elkezdett egymással foglalkozni. A nő meg is szólalt: - az én szám nemcsak a veszekedésre való –  már húzta is le  a másik férfi nadrágját.  

-  De az én kezem sem csak ütésre jó – válaszolta férfi, már a nő nunáját simogatva.

-  Na menjünk – mondta Numi – ezek kibékültek.

Később egy gyors-étkezdébe beülve,(igaziba nem szex-gyorsétkezdébe) folytattuk a beszélgetést. 

• Hát ez nagyon fura volt – hoztam szóba a témát.

• Nem nagyon, nálunk ez nem ritka – mondta Numi

• Nem ritka, hogy az egyik percbe szinte ütik egymást, a másikban pedig szex-étkeznek? –

kérdeztem csodálkozva

• Nem ritka, tudod nálunk szex-földön szex-étkezéssel oldjuk fel a konfliktusokat. Ez benne a van

kultúránkba, rengeteg mese egyéb történet szól erről. Van egy közigazságunk is: háborúzás helyett inkább szeretkezz.

• Ilyen mondás mintha nálunk is lett volna – mondtam elmélázva a múltba

• Be is tartjátok?

• Nem, mi nem - mondtam, majd folytatattam -  volt egy ilyen mozgalom, hippi mozgalom, de

azután ki is fujt. 

• Mi betartjuk, Tudod nálunk van egy kedvenc állatfajta, mondhatni szent állat. Egy bizonyos

majomfajta, aki sokat él nemi életet. Ha konfliktus van veszekedés van azt  is szexszel oldja fel. Mi tulajdonképpen ettől az állattól tanultunk sok mindent.  Megtanultuk, hogy így  is lehet.

• Á, a kis csimpánzok, velük már találkoztam, amikor ide értem. Illetve amikor lezuhantam. 

• Igen ők azok, bonogónak nevezzük ezt  a majomfajt. Tanulmányoztuk a szokásaikat és tanultunk

tőlük.  Nálunk nincsenek fölösleges harcok háborúk. Viták vannak, de csak értelmesek.

  Elgondolkodtam Numi szavain, így már ez az egész szex-étkezés őrület nem is tűnik annyira erkölcstelennek. De azért vannak ellentmondások, meg is kérdeztem:

• Mi van, ha valaki árt a másiknak például. meglopja, azzal is szex-étekzenek a szex-földiek?

• Az erősek képesek rá, mert el tudják választani a pontos erkölcsi-jogi mérést a személyes

kapcsolattól. Van nálunk egy közigazság: Az ártó kapja meg a büntetését, de azért hívd meg étkezni és szex-étkezni. Vagyis hogy a személyes kapcsolatnak több oldala is lehet. Lehet egy szigorú precíz oldala és lehet egy nagyvonalú kedves oldala. Mert így ezért az állampolgári kapcsolatok jobbak, kedvesebbek lesznek – válaszolta hosszasan Numi

• Hát nekem ez nem menne - mondtam

• Talán csak neveltetés kérdése – válaszolta Numi.

  Egy idő után kibékültem Numival, Narmival. Pontosabban magammal békültem ki, mert ők sosem haragudtak rám. Mondjuk úgy, hogy a lelki vívódásaim részben elmúltak azonban a régi a kezdeti csodás kapcsolat már nem jött vissza.   Nem a pózok, a technikák sokasága csökkent, hanem az én izgalmi állapotom erőssége, sokfélesége kezdett gyengülni, lett egyre inkább egysíkú. 

A szexuális életem velük nem volt rossz, csak kissé sablonossá  alakult, igaz ez sem most kezdődött. Hiszen éppen e miatt került sor az első kalandozásaimra is. Egyébként őszintén belegondolva, nem ez a lényeg. Valójában itt, eltekintve a kivételektől, szükségszerűen bekövetkező folyamatról van szó. Arról, hogy a magas hőfokú testi, szexuális kapcsolat, egy idő után, szükségszerűen lanyhul, alacsonyabb szintre áll be. És ezt legfeljebb lassítani lehet, megállítani nem. 

Egyszerűbben: jó volt velük, de nem kiváló, valami hiányzott, vagyis mégsem volt elég jó. Ekkor jutott eszembe az önetető klub. 

• Miért is ne? – kérdeztem magamtól – ártani nem árthat, de ha mégis, akkor legfeljebb kilépek. 

Nemsokára meg is beszéltem Numival, három nap múlva már ott ültem, egy kezdő csoport tagjai között.

  Numi levitt a klubjába, a szex-önetető klubba. 

Nem bántam meg, főleg az érdekessége miatt. Elsősorban nem a szex-étvágyam lett magasabb szinten kielégítve, hanem a társasági életem.

Ugyanis Numi nem mondta, így kellemes meglepetéssel tapasztaltam, hogy egy ilyen klub, a szex mellett egyfajta  baráti közösség. A szex-önetetés közben, előtte, utána egyfolytában folyik a szó, megy a beszélgetés szinte mindenről, vannak lazább és komolyabb témák is.

Ami még rendkívül érdekes, a különböző típusú polgárok megismerése. Persze elsősorban szex-típusok megismeréséről van szó. Valahogy a szex-önetetés, azaz, maszturbáció közben őszintébbek az emberek, bátrabban adják ki  a valódi énjüket.

Ahogy Numi már említette ötös hatos, hetes csoportokba közel egyforma számú nő és férfi taggal szerveződnek az önetető csoportok.. Vannak a váltakozó csoportok, és vannak az állandó csoportok. Amúgy nincs szinte semmilyen előírás.

Van, aki csak nézi, van aki flegmán hátul csinálja, ahogy eleinte én is, van aki egymás előtt végzi, de vannak egymást segítő, sőt kvázi aktust folyatató párok is. 

Nincs előírás, de a kezdő csoportok kérhetnek moderátort, aki beül a társaságba és tanítgat, segít kiigazít, persze csak kedvesen.

Mondjuk úgy, hogy sokféle szex tevékenységet lehet folytatni e klubokba, szinte mindent,  de azért a fő tevékenység, az egymás előtti szex-önetetés.

Eleinte Numival jártam le, szétvallásunknak egyszerű oka volt. Numi imádta azokat a csoportokat melyekben  szex-biorobotok is részt vettek a közös szexbe. Egyes csoportokba ugyanis betettek egy férfi, valamint egy női biorobotot.  Ezek a biorobotok első látásra szinte embernek néztek ki, még tapintásuk is megtévesztően emberszerű volt. A figyelmesebb szemlélő azért könnyen rájött a különbségekre. Annál is inkább mert ezek a birobotok korlátozottan tudtak mozogni, korlátozottan tudtak beszélni, na meg persze az arcmimikájuk is meglehetősen gépies volt. A szex-mozdulatokat egész jól elvégezték, szinte minden pózt ismertek, szavakkal lehetett őket irányítani, például gyorsítani, lassítani. Amiben jók voltak, jobbak mint az „emberek”, tökéletes alakjukon kívül, az a nemi szervük mozgása volt. A biorobot nők vulvája szívott, pörgött masszírozott, vibrált, illetve ezekre be lehetett állítani, akár menetközben is. Ahogy a bioribot férfiak péniszét is, különböző vibrálásra, hajladozásra pörgésre. Természetesen a méret állítására is volt lehetőség. Ezen kívül még nyelvüket lehetett használni, na meg tetszés szerint állítani. Ami nekem nem tetszett, mert kipróbáltam egy Zamtu névre hallgató férfi robotot, hogy miközben a lovagoltam rajta és már a pörgő vibráló hímvesszője, valóban a végsőkig izgatta a vulvám, egyszer csak elkezdett eltorzult kéjelgő arccal gépi hangon beszélni: 

-   Ó kicsikém gyere, gyere élvezzünk együtt,  - gyere, mindjárt jóllakok – ó de csodás. 

Én pedig elkezdetem nevetni, a szexuális izgalmam pedig elszállt. Ugyanis ez az egész nagyon-nagyon művi volt.  Én amúgy is azok közé tartozom, akik irtóznak a művi dolgoktól, ez pedig teljes mértékben hamis művi volt, az arctorzulás is, a mondatok is hamisak voltak, szóval minden. Különösen azért, mert tudtam, a robotok nem képesek érzésekre, érzelmekre. 

Numinak viszont felettébb bejöttek a szex-birobotok, képes volt hosszú ideig velük pajzánkodni, végigment a skálán, szóval imádta ezeket. 

Én viszont nem kedveltem ezeket, őszintébb, természetesebb csoportokat keresetem.  

Szóval a negyedik alkalom után, én másféle, bio-robot nélküli csoportokhoz csatlakoztam, Numi persze nem változtatott. 

  Visszatérve a rengeteg érdekes egyéniségre. Az hogy szex-földiek mindegyike, főleg a nők másképp csinálják a szex-önetetést szinte természetes.

Sokféleképpen lehet kategorizálni. Mindenek előtt vannak kívülállók pontosabban a kívülről figyelők, én is közéjük tartoztam. Én általában csoporttól (minden alkalommal más összetételű csoporttól) viszonylag távol négy-öt méterre, egy szexmatracon ülve lassan diszkréten finoman végeztem az önkielégítést. Valójában számomra sokkal érdekesebb volt a többiek figyelése, nemcsak a nemiség, a szex figyelése, hanem a sokoldalú jellem, az egyéniség figyelése. Ötvöztem a szex-élményt az intellektuális élménnyel. Nem törekedtem feltétlen szex-jóllakásra, kielégülésre. persze nem tagadom, néha engem is elkapott a hév. De nem ez volt a feltétlen cél. Rajtam kívül akadt még egy-egy ilyen kívülről-figyelő embereke, de többen voltak a belső aktív résztvevők.

  Szóval mivel szinte naponta jártam le, mindig más csoportba kerülve volt időm, módom meglehetősen sok kategóriát felállítani.

Mindenek előtt megállapítottam, hogy vannak klubtagok akik gyűjtögetők, minél több szerelmet csodálatot próbálnak összegyűjteni. Valamint vannak, akik éppen ellenkezőleg az örömszerzés adását tartják sikernek magukban lehet hogy számolgatják is. Ez az önetető klubba így jön le: ő is meg ő i s, meg ő is azt akarja, hogy elélvezzek., ez siker. Illetve ő is meg ő is, meg ő is engem nézve élvezett el, ez siker, részt vettem az örömadásban.  

Ugyanis, ahogy mondtam természetesen nem volt tiltva a pettingezés, egymás izgatása különböző módokon, sőt a betevős aktus sem. Mindez nem volt tiltva csak nem ez volt a klub profilja, nem ez volt a fő tevékenység. A fő tevékenység az egymás előtti szex-önetetés volt.

Tehát voltak az „adás hoz nekem örömet, élményt” és voltak a „kapás hoz nekem örömet, élményt” klubtagok. Ez a felosztás konkrétan úgy jött elő, hogy volt egy háromtagú női csapat, aki szinte minden férfihez odament és izgató mozdulataik közben ilyen szöveget sóhajtóztak:  - verd ki ránk a farkad, élvezz el - meg ehhez hasonlókat mondtak. A három nő egyébként más-más stílusban izgatott, ez volt a csapatmunka. Szóval, az adott nekik örömöt, ha másokat fel tudtak izgatni, ez volt a szexelésük lényege. Persze férfiak is voltak ilyenek, és nemcsak az három nő, ez egy kategória volt. Szerintem ezek a tagok nem is elégültek ki minden alkalommal, nekik többet jelentett a másik élvezete, mint maguké. Mondjuk úgy, hogy ők voltak a tipikus szex-szakácsok, akik attól boldogok, ha ízlik a főztjük másoknak.  A másik kategória, ennek az ellentéte, akik imádtak enni, de nem szerettek főzni. Emlékszem például egy férfira, aki ezzel a szöveggel ment oda a nőkhöz:

 -   Gyere segíts nekem kielégülni. Többen voltak hasonlók. Illetve volt még a köztes csoport, akik főzni és enni is szerettek.  

Megpróbáltam az embereket a szerint is kategorizálni, hogy milyen technikával végzik a szex-önetetést. Nem lettem sokkal okosabb, azon kívül, hogy megállapítottam a négy nagy kategóriát: lassú, finom, csendes, inkább egyenletes. Durva gyors inkább szaggatott inkább hangos. A két kategória között valamilyen ötvözet. Illetve kezdetben lassú finom egyenletes csendes, majd a végén gyors, durva szaggatott és hangos. Nem lettem okosabb, mivel, szinte mindenki, főleg a nők, egymástól eltérő egyéni technikát alkalmazott ezért ezek csak elméleti kategóriák maradtak.

Általában a csoport szélén foglaltam helyet, mintha nem is közéjük tartoznék. Innen figyeltem bámészkodtam mélázva gondolkodtam, miközben magamat simogattam. Néha pedig, főleg ha beszélgetés alakult ki, közelebb húzódva próbáltam hozzászólni. Összességében a hozzám hasonló kívülálló csoporttagok közé soroltam magam.

    Már máshol is beszélhettem volna a szex-étkező medencékről, hiszen mindenhol ott csobogtak, mégis itt ért olyan élmény, amit le kell írnom. Szóval ezek a medencék, tulajdonképpen a földi jakuzzikhoz hasonló fürdők minden lakásban, szórakozóhelyen megtalálhatók voltak. A négy, hat, illetve tízszemélyes medencék többek között a vizük összetételében különböztek a földi jakuzziktól ugyanis az itteniek vizébe mindenféle szexuálisan serkentő anyagokat, sókat, habokat tettek. Természetesen a higiéniára is felettébb vigyáztak. Na meg a belső, víz alatti zuhanyok kialakítása is  a nemi szervek izgatását szolgálta. A fő különbség azonban egy rendkívül egyszerű dolog volt, egy, illetve több erős sugarú, pontosabban állítható sugarú, mozgatható zuhany. Olyasmi, ami minden kád mellett ott van, csakhogy ezeket a víz alatt, kézi mozgatással használták. A lényeg, hogy itt a szex-önetető klubban kialakult egy öttagú medencés-társaság, amihez én is csatlakoztam. Az első alkalommal egy kedves hölgy mellé ültem le, aki rövid beszélgetés után megkérdezte, hogy kielégíthet e, a kézi zuhannyal, én pedig igent bólintottam. A hölgy ezután a víz alatt meglehetősen erős sugárral kezdte testem különböző pontjait zuhanyozni, a mellem után az altestemhez ért, itt az altesti nyílásaim majd a vulvám, majd a csiklóm zuhany ingerlése következett. A ritmust, a testrészt, az erősséget, viszont oly pazarul kombinálta hölgy, hogy hamarosan nedves transz állapotába kerültem. Hol egyenletes lassabb, hol gyorsabb, szinte vibráló ritmusban, hol gyengébb, hol erősebb sugárral, hol távolabbról, de általában testemre szorítva ingerelte főleg a vulvám, meg a csiklóm.  Néha azonban elkalandozott, de csak azért, hogy epedve várjam a visszatérését. Néhány perc alatt reszketve, sóhajtva rázkódtam össze. Ekkor még azt hittem csak ez a hölgy a zuhanyozós kielégítés szakembere, de kiderült itt a klubban szinte mindenki mesterien bánik a víz alatti zuhannyal. Többek között egy érdekes férfi is, akiről majd még mesélek.

A szex-önetető klubban átélt további élményeim, valamint azok következményei külön fejezetet érdemelnek.

Vége a második résznek

Következik a harmadik rész

Kizárólag 18 éven felülieknek.

Kivaghy K.

Szexföldi utazások

 Pornográf, fantasztikus, társadalmi kisregény

Figyelem ez nem csupán egy pornográf sztori. A fantasztikus történet, az erotikus kalandokon kívül, egyfajta fejlettebb társadalom, tudomány leírásáról is szól, vagyis az olvasó értelmére minimálisan szükség van.

Harmadik rész

Nem is emlékszem pontosan, hogy is kezdődött Vorral a kapcsolatom.

Talán harmadik-negyedik alkalommal mentem el a szex-önetető klubba, amikor felfigyeltem fiatalemberre, aki hozzám hasonlóan amolyan befelé forduló, kívülállóként viselkedett.  Ő általában tőlem pár méterre, de csoporttól ugyancsak 4-5  méterre helyezkedett el, ő is nyugis öntetetést folytatott, ahogy én is. Az is feltűnt, hogy bár váltakozó csoportokhoz csatlakoztam ez a fiatalember szinte minden alkalommal ott volt. Mintha engem követne. Amúgy nem zavart, sőt még hízelgett is a figyelme. Nem volt csinosnak jóképűnek mondható, de volt benne valami, ami megfogott. Én is egyre gyakrabban tekintettem rá, egyre többször fonódott össze a tekintetünk.

   Azt is észrevettem, hogy a méretei nem voltak nagyok, sőt valamivel az átlag alatt maradtak. Valamint mintha a potenciájával is problémák lettek volna. Ennek ellenére volt benne valami számomra vonzó, sőt izgató. Talán a mozdulatai, talán arcának mimikája, magam sem tudom, mi, de a végső másodpercekben, a gyönyör kapujában szinte mindig őt néztem.

A megfigyelésem azonban ez időkben még jobban érdekeltek, mint a rejtélyes érdekes fiatalember.

   A fiatalemberrel, a követőmmel fokozatosan közelebb húzódtunk egymáshoz, sőt egyre gyakrabban, hosszabban alakult ki közöttünk beszélgetés. A szex-jóllakás, vagyis a kéj perceiben szinte mindig egymást néztük, egymást inspiráltuk.

Fiatalembert mondok bár kiderült korban nem is annyira fiatal, de mégis volt benne valami kölykös.

Alkatilag inkább filigrán mintsem vaskos volt, arca pedig gyakran vett fel csodálkozó kifejezést. Sötét borostával keretezett arca azonban mégis férfiassá tette az arcát.

Beszédstílusa mozgása szaggatottnak hatott. Hol felgyorsult, hol lelassult, hol hangos, hol halk volt.

Változó üteműnek is lehet nevezni.

A beszélgetések során megtudtam, hogy Vornak hívják.

Azt is elmondta, hogy valóban kinézett magának, egyből észrevette, hogy más vagyok mint az itteni nők. Ő is rendkívül érdekesnek, izgatónak talál.

A kezdeti időkben, csak tisztes távolban volt tőlem, úgy végezte szex-önetetést. De már ekkor is izgatóan  hatott az erotikus kisugárzású figyelme.

Egy, a már sokadik alkalommal viszont közelebb húzódott, és amikor én már a nedves transz állapotban voltam, és talán ő is, udvariasan, de felhevülten megkérdezte: - ha elmentél, betehetem?

Én pedig bólintottam, külön izgalmi löketet adott,  a tudat  hogy a lüktető hímtag bennem fog elfolyni, vagy spriccelni. Pár perc múlva már anusom és vaginám lüktető összehúzódásai árasztottak el forró kéjjel, de még a megnyugvás előtt bennem volt a meleg lüktető hímtag, éreztem a vulkánból kitörő lávát. Persze ez mind időben mind intenzitásba megduplázta gyönyört, az ájulás kerülgetett. Természetesen ezt szinte minden alkalommal megismételtük, pontosabban ennek változatai, szinte minden szeretkezésünk kihagyhatatlan mozzanata lett. Az egyik változat az volt, hogy nem az élvezésem közben, de egy kicsit előtte, tette be.  De az is előfordult, hogy nem a vaginámba, de óvatosan az  anális lyukamba csúsztatta be, hiszen ekkor  már az is sikamlóssá vált.

Szóval ez egy olyan, csalódást soha nem okozó, finom technika volt, amit minden irányba variálni lehetett. Mindketten rájöttünk az nagyon jó, ha van egy biztos, mindig beváló technika, amiből ki lehet indulni.

    Vorral fokozatosan egyre közelebbi testi-lelki kapcsolatba kerültünk. Nem gondoltam volna, hogy két ember között ilyen közeli kapcsolat is lehetséges. Szimbiózisba kerültünk.

Kezdtem rájönni mi is  izgat igazán, még a többi férfinél is erősebben Vorban, -  az általam érzett imádata, izgalmi sugárzása engem is körülvett.

Mi ketten a szex-önetetést mindig egymás előtt, illetve egymással közösen végeztük. Minden félét, fajtát, amit csak el lehet képzelni, Persze gyakran beültek közénk férfiak is, nők is, alkalmanként többen is. Többször egészen jó társaság alakult ki, létrejött a csoportos szexuális összhang. Máskor csak egyszerűen egy jópofa, alkalmi, beszélgetős baráti társaság alakult ki. A csapatnak, a bandának valójában csak két hűséges törzstagja volt, Vor és én. 

   Kapcsolatunk Vorral egyre szorosabb és intimebb lett. Bár ezt elég furcsa kimondani, mert hogy is lehetne egy szexuális kapcsolatot szorosabbá és intimebbé tenni. Ezek szerint mégis lehet, de tény hogy nehéz szavakba önteni. Az biztosan igaz, hogy Vor kezdetben még tapasztalható potenciális, ill. korai megömléses problémái fokozatosan megszűntek. 

Persze én is segítettem neki. Ezt a szex-tisztelet szellemiséget már itt tanultam meg. Amikor egy embernek segítünk, bármibe akár a szexuális életének rendbe hozásában akkor természetesen emberien cselekszünk. A szexuális probléma legyen az nő vagy férfi, ugyanolyan súlyos gond, mint bármi más. A lenézés megvetés gúnyolódás e témában sem engedhető meg, ahogy semelyik emberi betegség, gond kapcsán sem engedhető meg. Mindezt itt tanultam meg, ezek szerint viselkedtem. Vor problémáit megértően néztem, a magam módján kezeltem. 

  Bevallom a földön még másképp gondolkodtam. Emlékszem az egyik rövidebb kapcsolatomra, amelyben szinte haragudtam a mellettem fekvő fiatalemberre, aki impotenciával küszködött. Legalábbis akkor ott, azt gondoltam, hogy nem is férfi, de olyan gondolatom is volt, hogy nem tetszem neki: – dehogy segítek ennek a puhánynak -  gondoltam.  Egyébként is akkor még rengeteg gátlástól szenvedtem. A földön például semmi pénzért nem vettem volna be férfi péniszt a számba, de másféle előítéleteim is voltak. Visszatérve a kellemetlen emlékre, aznap már reggeltől kezdve rosszkedvű voltam, vele is kedv nélkül feküdtem le, de elvártam, hogy felvidítson. Csodálkozhatok, hogy az érzékeny fiatalemberen ilyen körülmények között pszichés, ebből fakadóan potenciális problémák alakultak ki? Most már azt mondom: nem. Mert őszintén szólva, nekem lényegében hasonló önértékelési félelmi, problémáim voltak, persze a női biológiára, a női pszichére vetítve.  De akkor erre még nem jöttem rá. Numi, Narmi a többi itteni polgár, főleg az itteni szellemiség azonban segített nekem. 

A lényeg, hogy Vor problémáit itt szex-földön egészen másképp láttam és kezeltem. Nem néztem le, nem türelmetlenkedtem. Sőt bíztam benne és ezt a bizalmat éreztettem vele.   

   Amikor már elég intim kapcsolatban voltunk a problémáira is rákérdeztem, ő pedig szépen apránként el is mondta. Kiöntötte a lelkét, pontosabban a lelkének szennyét. Kiöntötte, de nem az én lelkembe zúdította, én nem szívtam fel, csak segítettem neki hogy a kanálisba öntse. 

Vor vallomása csak megerősítette bennem, amit akkor már amúgy is sejtettem, vagyis hogy a normális férfiak nem lelketlen, macsó kemény legények, legfeljebb annak szeretnének látszani. Valójában még a nőknél is puhábbak, érzékenyebbek, legalábbis lelkileg. Még pontosabban a nők és a férfiak hasonlósága jóval erősebb, mint a mássága különösen igaz ez a szexuális problémákra. Például a férfi impotencia és a „női impotencia” nagyon is hasonló lélekbajokból erednek.  

    Az érzések szintjén pedig talán úgy tudnám a történéseket összefoglalni, hogy Vor egyre hevesebben, kívánt engem és tett magáévá. Nemcsak hevesebben, hanem keményebben, egyértelműben, magabiztosabban, ugyanakkor a formációk is sokasodtak . Ha szex-étkezéshez  kell hasonlítani akkor azt mondanám a fantasztikus izek és ételformák mellett a szex-szakács munkastílusa is élményt jelentett. De azért ennél többről volt szó.

Vorral az egymás melletti (néha pedig egymást segítő) maszturbációink közben különböző játékokat találtunk ki. Az egyik játékunk az volt hogy ki magy el hamarabb. ennek egy másik változata, hogy egy időegységen belül ki élvez el többször.

ennél is érdekesebb volt az játék, hogy felváltva kellett maszturbáló típusokat mondani, ő is hármat sorolt, majd én is hármat mondtam, aki megakadt az vesztett. Persze én javasoltam ezt a játékot, hiszen már előtte is gondolkodtam ilyesmin, Vor pedig örömmel belement.

  Körülbelül így hangzott el az első játékunk.

• Te kezded 

• Vor kinézet a csoportra majd elkezdte – lassú, finom, durva, gyors. Te jössz

• Ez négy volt, nem baj, háromnál kevesebb viszont nem lehet

• Mondjad már

• Jól van. Egyenletes, szaggatott, szégyenlős

• Kézzel, nyelvvel, szájjal, fallosszal

• Mindegyikkel egyszerre 

• Gátlástalan, pimasz, kitárulkozó.

• Sóhajtós, nyöszörgős, sikítozó.

• Hangot is lehet?

• Persze mindent.

• Na jól van, akkor ezt kapd ki:  egykezes, kétkezes, vibrátoros

• Száraz, nedves, folyós.

Erre már kezdetem felizgulni, én is nedves lettem, nem jutott eszembe semmi, csak hogy jó lenne ha Vor tagja bennem lenne, kezem felgyorsult, és azt mondtam

• Jól van te nyertél, de most jó lenne, ha belém nyomnád.

• Ahogy óhajtja hölgyem, mindegyikkel egyszerre – mondta készségesen Vor. Azután együtt szálltunk a kéj szárnyain. 

  Később úgy variáltuk a játékot, hogy el is játszottuk a típusokat.

• Te kezded a játékot mondj három típust – szóltam oda Vornak.

• Oké, játékos, könyörtelenül befejező, lezser. te jössz

• Szabályosak, ficánkolósak, sebes kezűek, 

• Mozdulatlanok, csak belső szorítással kéjelgők, sokszor kicsit élvezők.

Itt ezen a ponton beindultam, és odaszóltam Vornak:

-   Rendben van akkor most te leszel a sebes kezű, könyörtelen, én pedig a belső szorítású markolós, 

    és fenékficánkolós.

Vor keze egyre gyorsabban verte a péniszét, és pedig megmarkoltam a vulvám és ringattam a csípőm. 

Egy idő után mikor már nedves transz állapotban voltam, voltunk Vor megszólalt most a másiknak csináljuk, de a saját típusúnk szerint. Persze  még  feljebb kerültünk az izgalmi létrán,

A vég előtt én sóhajtottam: akkor most váltunk mindenki a másik típusa szerint csinálja a másiknak. Persze ez már a felhőkbe repített minket.

  Ezután több alkalommal soroltuk és váltogattuk a típusokat.

• Egyet te mondasz, egyet én – kezdtem a játékot, már fehérneműben ültünk.

• Jól van. Az urak

• A dámák

• A kurvák.

• A gátlástalanok

• A nyelvesek

• A kezesek

• A farkalók

Az ülők 

• A fekvők

• A hasalók

• Az állók

• A beszélgetősek

• A csendesek

• Lucskosak 

• Harmatosak

• A csiklósok, mármint a csikló központúak 

• A hüvely központúak.

Megint felizgultam, persze közben járt a kezünk – akkor most ezt az utolsó kettőt játsszuk el - mondtam

• Jó. Először az állót, a harmatost, a csiklóst. 

• Oké, akkor melegítsd a nyelved.

Vor pedig óvatosan bekapta mellem első részét, nyalta szívta, a fél mellem már szájába volt. Azután elengedte az ártatlant, elindult az alsó dombok, völgyek, barlangok felé.

Egy idő után Vorral eljutottunk az improvizációs szintre. Nem volt kétegyforma szeretkezésünk, az egymásra reagáló ötletek csak úgy áradtak belőlünk. A hihetetlen lazaság és változatosság gyönyörébe fürödtünk. Leginkább ahhoz tudnám hasonlítani mikor két improvizáló  jazz-zenész felettébb inspiráló  hatással vannak egymásra. Igen mi akkor már nem szex-étekeztünk, nem is szeretkeztünk, hanem egymás testén-lelkén zenéltünk.

  Aznap meglehetősen rosszkedvűen, szorongásokkal tele, kezdtem el a játékot, de hamar feloldódtam. Ezzel is kezdtem:

• A rosszkedvűek,

• A vidámak

• A megjátszósak

• A vigyori 

• Ez mi? – kérdeztem

• Arcmimika – mondta

• Jól van. A fájdalmas arccal kéjelgő – folytattam a játékot.

-     A tátogó

-     Az átszellemült.

-     Az unott

• A kifelé fordulók a közönségnek maszturbálók

• A befelé fordulók.

• A pimaszak.

• A feláldozók.

• A megalázók  a kicsit szadik, a férfi, női dominák

• A megalázottak a mazochisták, az irányítottak.

• Az agyukkal, a képzeletükkel maszturbálók 

• A kezükkel dolgozók

• A vizuális típusúak

• Az egyenletes ritmust kedvelők

• A szabálytalan fel-fel gyorsuló ütemre gerjedők.

 -    Most már jöhet a kezed -  fogtam meg Vor kezét és tettem a vulvámra, majd megfogtam a meleg falloszát és húzogattam. Vor követte az én hol szabályos, hol belegyorsító ritmusom. Én pedig az övét, mert néha átvette az irányítást. Hol a csiklómat húzgálta, hol a vulva bejáratot ujjazta. Hol kívül, hol bentebb, lágyan és keményebben is. Szinte egyszerre rázkódtunk össze a kéjtől.

   Erre is emlékszem, agy baráti párral kezdtük el, az egymás előtti  szex-önetetést. Azután elkezdtük a furcsa szójátékunkat. Ők csak csodálkoztak a játékunkon, de azután ők is beszálltak.

Talán én kezdtem, ezzel a szóval:

-   A komolyan szex-étkezők

-   Az álmodozók 

-   A tudatos szakember

-   A ráérős

-   A bizonytalan

-   A kitartó

-   A szabályos

-   A  lezser 

-   A rájátszós

-   A visszafogott

• A sikítós 

• A sóhajtós a hörgős

• A kiabálós

• A nyöszörgős, könyörgős

• A lusta,lassú kéjes 

• A csípődobáló csípőrángató – mondta Vor

• Akkor tedd belém, hadd rángassam dobáljam a seggem – kérlelte a nő Vort esdeklő hangon

• De én is itt vagyok -  szóltam fél-térden állva.

  Egy másik alkalommal a velünk szex-étkező pár férfitagja  szólalt meg váratlanul:

• Szerintetek milyen szex-jóllakások vannak?

• Oké, akkor élvezés szerint kell mondani – reagáltam az ötletre:

• Hosszasan a csúcs közelében

• Hirtelen átugorva a lécet – mondta Vor

•  A sorozatos – szólt a hölgy, majd szépen haladtunk sorba:  

• Nehezen de nagyot.

• Sokat, könnyen kicsit.

• A testileg telhetetlenek.

• A lelkileg telhetetlenek.

• Csendesen reszketősek

• Hangosan rángóak

• Akkor gyerünk, csináljuk a gyakorlatban - szóltam rá Vorra, de ez a másik férfinak is szólt.

Szépen finoman belegabalyodtunk mi négyen. 

 Egy játékunk alkalmával, Vor így szólt:

• Jó akkor most vulva- típusokat mondunk.

• A beengedő nyitott vulva

• A többszöri kopogtatásra beengedő

• A magát felkínáló kehely.

• A beszívó vulva.

• A ficánkolós

• A hirtelen rászorító.

• És a hímtagokkal mi lesz? – kérdeztem.

• A leigázó, könyörtelenül behatoló

• A ki-bejáró.

• A keresgélő hímvessző

• Keresgélő? Mármint úgy hogy minden lukba benéző?

• Ez is jó, de úgy is keresgélő, hogy a hüvely minden pontját felfedező.

• A puha melegséggel elárasztó.

• A „g” pontot döfködő.

• Akkor próbáljuk ki- mondtam már begerjedve.

• Melyiket? 

• Az utolsót, vagy utána mindet – mondtam, sürgetően.

Vor betette. én pedig egy dalocskát dúdoltam. 

• Harmatos kelyhembe forró vesztőjével keresgélt, de nem találta a gyöngyöt, dühében bizony sírva fakadt, könnyeivel gyönyört fakasztott. 

   Vort kielégítettem kézzel, lábbal, szájjal, minden testrészemmel, ő szintúgy engem. Persze általában hangosak voltunk, Vor általában az mondta, hangosan rekedten: vulkánkitőrés, vulkánkitőrés. Én pedig: - kurvajó, agybajom Vor azt mondta, neki mindegy, hogy mit mondok, csak ne legyen sablonos sikítozás, meg ne legyenek olyan sablonos szavak, mint: oh istenem, fantasztikus, gyere-gyere, meg ilyenek.  Azt mondta ezektől a műszavaktól, műérzésektől lelombozódik.

Tudtam, hogy ő belém szeretett méghozzá itt a szex-földön ismeretlen igazi vad szenvedélyes féltékeny szerelemmel. Ez hízelgett nekem, tulajdonképpen pont ezt hiányoltam. Én is szerettem kedveltem, de nem hinném, hogy akkoriban  szenvedélyes szerelemet éreztem volna. Akkoriban csak kedveltem, élveztem, hogy imádnak, nemcsak szex-szakácsnak néznek. 

Azokban az időkben Vor extrém megnyilvánulásaival szimpatizáltam, elment a határig, de nem lépte át. Szeretett, követett, féltékenykedett, de még nem bántóan túlzóan, még nem volt számomra teher.

Még visszafogta magát - gyakran kérdezett például Numiról meg Narmiról – de kedvesen megjátszott nagyvonalúsággal. Bár pontosan tudtam mikor, mennyire, mert lerítt róla, ez csak  felvett  megjátszott lezserség - érezni lehetett a lelke mélyén fortyogó érzelmeket.  De mindez akkor még  imponált, nem éreztem veszélyt, még kellemetlenséget sem. 

Vorral összeköltöztünk, pontosabban én költöztem Vor lakásába. Vor már régóta hívogatott, sokáig vacilláltam, de egy nap belegyeztem: - rendben van - mondtam. 

Ez a lakás sokkal kisebb szerényebb volt, mint Numiék lakása, de nem volt egészségtelen kényelmetlen.

Numi, Narmi búcsúzáskor nem sértődött meg, látták, hogy boldog vagyok, nem láttam bennük neheztelést

Numi azért aggódó hangon megjegyezte:  

- Vigyázz magadra, nálunk szex-földön is bele lehet esni a szakadékba.

- Köszi vigyázok és köszönök mindent – búcsúztam el Numitól, Narmitól.

Én akkor még tanárként dolgoztam, Vor állítólag hulladék feldolgozó szakmunkás volt. Szex-földön egyébként a hulladék feldolgozás volt az egyik legjelentősebb gazdasági ág, ezt is, mint minden nehéz vagy egészségtelen fizikai munkát, gépek végeztek. Az emberek, mint irányítók, felügyelők, tervezők vettek részt a munkafolyamatokba. A lényeg, hogy Vor gyakran otthon a gépe előtt ült máskor  pedig elment otthonról, állítólag dolgozni járt, semmi okom nem volt a kételkedésre.

Vorral egyébként bármikor otthon is szeretkezhettünk, de ezt mégis ritkán tettük, továbbra is eljártunk a szex-önetető klubba, ott éltünk nemi életet. 

Utólag visszagondolva ez volt életem egyik legszebb időszaka.

  Jól megvoltunk kettesben a kis lakásban. Vagy az ablakból vagy a környék kis dombjáról bámészkodtunk, egymás kezét fogva, miközben én dudorásztam.

Lilás fények vezessetek.

az élő álomkép rabul ejt, 

újra, újra mesevilágot sejt 

káprázatos fény és hangjátékba értem

a sokszínű sarki fénybe evezek

megállt az idő, s a tér, 

lilás árnyalatú napfény, 

bongás-zsongás árad mélyéről,

pörkölt mogyoró lengedezve

aromájával keveredve

gyerekzsivaj hallatszik, 

kék, lila labdával zöld réten játszik

  A boldogsággal többek között az a baj, hogy az ember csak utólag tudja értékelni, amikor már elmúlt, pontosabban, amikor már el lett rontva. Numival, Narmival töltött idő boldogságát is csak utólag értékeltem.

A boldog idők azonban szinte láthatatlanul megint a ködbe vesztek. A sorsparki hullámvasút szinte észrevétlenül megint a lejtőre fordult. 

Az egyik baj, problémaforrás Vor erősödő féltékenysége volt. A másik, hogy e miatt is, más hatások miatti is, radikális eszmékhez, emberekhez kezdett vonzódni. A harmadik baj az volt, hogy én sokáig követtem.

Vor megvetetette a szex-földi életstílust, sőt az egész társadalmi berendezkedést, az oktatási rendszert, a népszavazási és közvélemény-kutatási rendszert, továbbá  minden mást. De leginkább az erkölcsi állapotokat vetette meg, ítélte el. És e megvetésének, utálatának mindig mindenhol, ahol csak lehetett, hangot is adott. Főleg otthon. Tulajdonképpen akkoriban, nagyjából enyhébben, én is egyetértettem vele, legalábbis az erkölcsi állapotokat illetően.  

   Arra azonban nem gondoltam, hogy mindez nemcsak az utálkozó szavak szintjén történik de titkos terveteket is forgat a fejében, sőt titkos társaságokhoz csatlakozik. Márpedig ez történt. Egyik nap nem kis meglepetésemre, néhány idegen férfival állított be. Már az is rossz érzéssel töltött el, hogy kiküldött a szobából. - Mi az, amit előttem a szerelme előtt is titkol? Milyen szerelem melyben nincs bizalom?

Vor mentségére legyen mondva, hogy később behívtak a szobába, bár meglehetősen zavarosan, de azért megpróbálta elmondani miről van szó.  Bár az összeesküvés szót nem mondta ki, de az egyik férfi övébe dugott pisztoly, a suttogó hangok, a szövetkező tekintetek erre utaltak. 

A történet egyébként, mint mondtam, eléggé zavaros. Nagyjából arról van szó, hogy a szex-földi törvények meglehetősen nagy szabadságot adnak, mindenki azt tehet, amit akar, addig, amíg másnak, másoknak nem árt. Hogy mi a másnak ártás, a testi, lelki bántás, károkozás ezt persze pontosan szintén a törvények mondják meg, megjegyzem, itt azért ismerik az értelemszerű bíráskodást is. Visszakanyarodva, az például hogy valaki elhagyja szex-földi várost, a városon és ezzel a mini államokon, valamint a törvényen kívül él, önmagában nem bűn. A törvény viszont lényegében azt mondja: aki elment az maradjon is ott. Ugyanis az már ártás, illetve ártás-veszély, ha egy ilyen kívülálló, a szex-földi társadalmat, törvényeket megvető személy visszajön, vagy visszajárogat. Mivel a visszajárogatás közben gyakran szándékos bűncselekményeket, néha terror-akciókat hajtanak végre. De ha ez nem is történik meg, az szinte biztos, hogy különböző tárgyakat, gépeket kivisznek városból, ami kétségkívül lopásnak felel meg. 

A lényeg, hogy a kimenetel szabad, viszont a visszajövetel tilos, az ide-oda járogatás különösen, legalábbis törvényileg többnyire tilos. Ezért pedig csak bizonyos kapukon keresztül, regisztrálva lehet kimenni. valamint csak külön engedéllyel, nagyon indokolt esetben, rövid időre, felügyelet mellett lehet visszajönni. Csakhogy a Vornak, társainak, valamint általában a kívülállóknak ez nem tetszik, ők bizony visszajárogatva akciózni, vagy, és lopni akarnak, ezért titokban mennének ki, és alkalomadtán titokban járnának vissza. 

Ezt mondta el Vor, ha nem is pontosan így, de ez volt a lényege. A beszélgetésünk végén fojtott hangon megkérdezte: 

• Velünk tartasz szerelmem? Eljössz velem az igaz erkölcsűek közé? Nemcsak azért mert szeretjük

Egymást, de azért is hogy leromboljuk ezt az erkölcstelen rendszert.

Lelkemben ambivalens érzések kergették egymást.  Vor illetve barátainak nézetének igazságában kételkedtem, ugyanakkor a szeretet érzése, a barátság érzése Vor  mellé állított. 

-   Igen veled tartok - bólintottam.

Később belegondolva arra ébredtem rá, hogy akkor, ott tulajdonképpen saját magam, akkor hitt  igazságát, okosságát kellett volna megcáfolnom, hiszen én is ellenérzéseket tápláltam, de ennél akkor még dölyfösebb voltam.

  Pár nap múlva, indultunk el, hatan a kívülállók földjére. Mi ketten, két magányos férfi és még egy pár. Csak a másik nő nevét ismertem, vele váltottunk néhány szót, a többiek alig beszéltek, csendes, komor társaság volt, gondolom az utazás jellege miatt.  Az egyik férfi volt a vezetőnk, keveset beszélt, inkább csak mutogatott, mi pedig egyszerűen csak követtük, mentünk utána.

A városban gyorsvonattal repülő buszokkal meglehetősen gyorsan közlekedtünk, órák alatt (napegységek alatt) elértük a várost körülvevő mezőgazdasági területeket. A mezőgazdasági területeken amennyire én megtudtam ítélni, a földi haszonnövényekhez hasonló (gyümölcsök, zöldségek, gabonák, stb.) termesztettek. Illtetve a haszonállatok közül a muflonbárány (vagy olyasmi) volt a leginkább elterjedt. Gyakorlatilag érdemben más haszonállat nem is volt, viszont e fajnak több alfaja is volt. Volt igavonó, tejet adó, gyapjút adó alfaja.   A mezőgazdasági területeken már lassabban haladtunk, nemcsak a szállító járművek lassúsága miatt, hanem ezért is, mert elkerültük a lakott területeket. Szóval lassan, kitérőkkel feltűnés nélkül haladtunk. Így értünk el a város körülvevő hét méter magas plexikerítéshez. Pontosabban ahhoz a ponthoz, ahol az erdőben egy titkos alagút bejárata rejtőzött. A titkos alagút a kerítés alatt haladt és a másik oldalon, már a „szabad földön, a vadonban” volt a kijárata. 

Éjszaka mentünk át, inkább másztunk át, az alagúton, simán probléma nélkül zajlott le az akció.

Ezután még vagy egy napig (földi időben kb. másfél nap) utaztunk négy muflonbárány által vont szekéren. Ezt a szekeret állítólag Banot a kívülállók vezetője küldte a segítségünkre. Itt halottam ezt a nevet először: Banot.

   A tiszta erkölcsűek, avagy a kívülállók, a bolygó észak-keleti területeit beterítő őserdeibe éltek. Meglehetősen hatalmas lakatlan, sőt felderítetlen vadonhagyott területei voltak e bolygónak, ezek egyike volt a kívülállók földje.

Itt nem éltek vadállatok, leszámítva néhány kígyófajt, és rovarfajt. Igaz hogy ezek a rovarok ujjnyi nagyságúra nőttek. A többi vadállat, például a bonogók, a pajzán kis csimpánzok éppen a bolygó másik oldalán éltek.

A kívülállók nem éltek városban, sőt még falvakban sem, egymástól mérföldekre fekvő tanyákon, farmokon éltek. A farmokon kisebb, vagy nagyobb családok éltek. A nagyobb család azt jelentette, hogy több, három, négy, öt család élt együtt. Egyszerű házakban életek, anyagi életmódjuk technikai szintjük, nagyjából a földi XIX-XX. század szintjének felelt meg. Például általában állatvontatású szekéren közlekedtek, de azért a gazdagabbaknak már kiesebb teherautójuk is volt.

Erdei tanyákon, farmokon éltek, persze azért volt kapcsolat közöttük, többek között számítógépeik hálózatba voltak kapcsolva, összességében egyfajta közösséget hoztak létre. Mely közösség eszmei összetartozása arra épült, hogy mindenki utálta elvetette a városban uralkodó életmódot, társadalmi rendszert. Egyszerűbben mindent utáltak és mindennek az ellenkezőjét csinálták, mint a szex-földi városlakók. Ahogy például Numi és Narmi élt, ez volt a tipikus megvetett életmód.  Tulajdonképpen, elsősorban ez a gyűlölködés, ellenérzés tartotta össze a közösséget. A közösség nemcsak verbálisan harcolt, de ténylegesen is készült a háborúra. a legfontosabb közös üzemük egy kiterjedt fegyverüzem volt, amiben a géppisztolytól kezdve, az aknavetőn keresztül, a bombázó dronig, mindent gyártottak. Bár nő létemre nem nagyon értettem a háborús dolgokhoz, de azt ezért én is láttam, hogy ez a haderő mind létszámba, mind technikailag is nevetséges lehetett a városiak számára.   Arra azonban elegendő volt, ahogy a kívülállók mondták: rajtaütéseinkkel rettegésben tartjuk az ellenséget. Ha a szex-földiek, mármint a városlakók nem is rettegtek, de azért felettébb idegesítő lehetett a számukra, hogy egy csoport, több ezer személy gyűlöli őket, el akar pusztítani mindent és mindenkit, ráadásul néha valóságos merényleteket is elkövetnek. Már maga a gyűlölet is idegesítő lehet, főleg ha nem lehet látni annak ésszerű okát.  

Hát idejöttem én Vorral  - egy elhagyatott tanyára költöztünk be. Őszintén szólva, akkor eleinte nem láttam át a helyzetet, csak fokozatosan szembesültem a valósággal és saját tévedéseimmel. 

Például azon tévedésemmel is szembesülnöm kellett, hogy ez az átköltözés, életmódváltás nem más, mint egy hideg, erkölcstelen életmód leváltása egy tisztább erkölcsösebb szeretőbb, humánusabb életmódra.  Fokozatosan ébredtem rá, hogy nem erről van szó.

A kívülállók vezetője egy Banot nevű alak és kábé húsz tagú bandája volt. Ezeknek is volt saját farmjuk nagy családban éltek, de ez a Banot a bandájával állandóan utazgatott és úgy átlagosan, négynaponta mindig más tanyán szálltak meg. 

Azokban az időkben ellentmondásos érzések között hintáztam.

Borzasztóan éreztem magam mikor hajnalban kimentem kiengedni muflonbárányokat, kiganajozni, az ólakat kitakarítani, továbbá az egyéb földműves munkákat elvégezni. Még akkor is vacakul éreztem magam, amikor a hideg kútvízbe megmosakodtam. De fürdés után mikor a friss kartonruhámba kiültem a frissen zöldellő kertbe már elöntötte testem-lelkem a napfény.  

Este mikor egyedül főzőcskézve vártam Vort, egyre sötétebb, hidegebb lett, de ő csak nem került elő, megint szörnyen éreztem magam. 

De rögtön kivirultam, meleg boldogság öntött el mikor este nyolc felé fáradtan mégis megjött a fegyvergyárból, és két gyertya fénye mellett csendes mosolygós hangulatban leültünk vacsorázni.

  Azokban az időkben, éjszakánként, távol minden mozgástól, zajtól, ingertől, csodás szeretkezéseket éltünk át. 

Életem meglehetősen nyomorúságos volt a kívülállók között, de Vorral való szeretkezéseink kárpótoltak.

Mint mondtam, Vorban éppen az volt a csodás hogy szinte minden szeretkezéskor más volt. Ez talán idegesítő lett volna, ha nem a szex-önetető klubba ismerkedünk meg. Így viszont nemhogy idegesítő, de magával ragadó volt. Vor minden pozíciót minden eszközt ismert és használt.

Többek között néha ő is beszélt szex közben, mint, Ger, általában ezeket sóhajtozta dörmögve hörögte: 

-  Élvezz el te csodálatos pina. Vagy: mindjárt elélvezek, hű de finom. Vagy nyöszörögve kérlelt:

 -  Még ne menj el, várj meg.

Persze ezekre nekem is muszáj, volt válaszolom.

Voltak alkalmak mikor Vor a kemény Vikondnál is keményebb volt.

Nem is keményebb inkább azt mondanám, még soha nem éreztem, hogy egy férfi ennyire kívánt volna. Ennyire még egy férfi sem tett magáévá, mint Vor. 

Csak ennyit tudtam sóhajtozni: - akaszd be, nyársalj fel, feszíts szét.

Szeretkezéseink pontos valóságára nem emlékszem, csak, mint vad kéjes álmokra.

Abban az időben szinte attól is elmentem, ha ő elélvezett.

  Csodás szeretkezések voltak, az egyikre azonban még a többinél is élénkebben emlékszem. 

Aznap éjszaka, mindent korábbi szex-élményt felülmúlva, feledhetetlen csillagutazásba repített. 

Alig ért hozzám, a dobszó ott lüktetett bennem

Vor kemény tagján az erek kidagadtak 

Talán én ültem rajta vagy ő, csak arra emlékszem kéjes karóba húztak, a majd elöntött hőhullám, más dimenzióba kerültem. Tam-tam dobok zengtek bennem.

De a dobszó felett halk éteri hang zengett, ki tudja meddig, árasztott el a kéjes transzállapot. 

Közeledett a csúcspont, az ő hímtagja az én vaginám egy ütemben pulzált, tudtuk, hogy egyszerre jutunk gyönyör országába. A nyelve még a szokottnál is sikamlósabb izgatóbban töltötte el a számat.

A mandzsettám egyre inkább Vor farkára szorult ritmikusan lüktetve haladtunk a közös robbanás felé.  Forró vulvám, kéjes remegéssel. forró tagjára szorult.  

Muszáj volt golyókba végződő pumpájának tövét megragadni lükető lövelléseket érezni.

Elszabadult a vad, dilis  frikciós mozgás, Vaginám ritmikus szorításai Vor lüktető vesszőjét szinte megfejte,  a forró sugárban spriccelő ondót a méhszájam irányába pumpálta, elöntött a gyönyör. Összerándult az altest, a comb, kinyíltak a bimbóim a felsők és az alsó is.

A kéjes harsogó tam-tam görcsös reszketésbe ment át, hadi hörgés szakadt ki belőlem 

Aztán félájultan bennem maradt. Az én méhszájam azonban újabb bizsergésbe kezdett – ez olyan jó volt, hogy meg kell ismételni – suttogta a csiklóm, a vaginám, majd újra rászorult a félkemény farkára, hullámzott rajta szorította, pumpálta, a kéjes görcsök kiterjedtek az egész altestemre, újra elélveztem. 

Azután én is elernyedtem hátat fordítottam neki kielégült popsimat kielégült ölébe dugtam, átkarolt lágyan simogatta a mellemet, így beszélgettünk. Vagy inkább csak duruzsoltunk. Hátul a szoba sarkába a vaskályha duruzsolt, mi pedig egymásnak, sokáig még félálomba, a sötét éjszaka takarója ránk borult a holdfény hidegsége megakadt, ablakunk sarkába.

Álomvilágba lebegtet

friss ózonnal megetet 

meleg fénybe visz az utam

ha félhomályba ölelkezünk

remegve egymásba veszünk

félelem elszelel

fagyos magányos űr 

is elmúlik, millió év alatt

talán mégis eltűr

sorsakarat alázat

Ez volt tehát Vor legjobb énje, de több is volt neki, sokarcú volt, és később meg kellett látnom a rút arcát is.

  Talán ez volt az utolsó boldog napunk, a sötét fellegek egyre gyakrabban jelentek meg életünk egén. 

Bár voltak szép percek órák azonban a közérzetem az összesített hangulatom folyamatosan romlott.

Bármilyen romantikusnak, frissnek hatott a természetes életmód kezdetben, a civilizációs jólét elemei, kényelmesség, állandó melegvíz, gombnyomásos kaja, egyebek, egyre inkább hiányoztak. De leginkább az állandó magány a várakozás, rontotta a kedvem. Talán nem is magány, inkább a kiszolgáltatottság, vagy a haszontalanság bántott.  Lehet, hogy fennhéjazásnak tűnhet: de nem éreztem, hogy a társadalom hasznos tagja vagyok, és ez hiányzott. Lehangoló volt.

De persze Vor fokozatos elvadulása, önmagából való kifordulása hangolt le leginkább. Reményeim fénysugara lassan szürke ködbe veszett.

Nem csoda, hogy ilyen körülmények között  egyre többet gondoltam vissza földi életemre, hiszen ez az életérzés, stílusában, hangulatában a földi létre emlékeztetett.

   Leginkább a földi szexuális életem meglehetősen nyomasztó emlékei merültek fel, önkéntelenül is összehasonlítva a szex-földi kellemes tapasztalatokkal.  

Őszintén visszagondolva, a földi szexuális életem eltekintve néhány szép perctől eltekintve, elég silányra sikerült. Valamilyen légy mindig beleesett a levesbe, valami mindig becsukta a kaput.  Vagy a hiányos kommunikáció csukta be, vagy valamilyen külső körülmény, gubanc, fordított az aktuális partnerem ellen. De a földön, a szexuális kultúra sem áll stabilan, magas szinten, erre itt ébredtem rá, hiszen a viszonyítási alap erre rávilágított. 

   A földön szép számmal akadtak vacakul sikerült egyéjszakás szex kalandjaim. De voltak kellemesebb egy éjszakás kalandjaim, amik viszont azért kellemetlen emlékek, mert nem folytatódtak.

Valamint voltak hosszabb kapcsolataim, melyek végső soron mégis csalódással végződtek.

Talán már említettem, hogy a földön gyakran estem az elhidegülés állapotába. Abba az állapotba mikor a szexet nem tartottam fontosnak, sőt nem tartottam nekem valónak. Persze itt is előfordultak ilyen állapotok, a szerelemben szeretkezésben csalódott állapotok, de sokkal ritkábban, mint a földön. 

   A háztáji tennivalók közben, gyakran az istállói boglyára rogyva, emlékeimbe merültem. Mi mást tehettem volna, itt magányosan.

Emlékeztem például egy földi esetre, mikor egy bárban szedtem össze egy pasit. Akkor éppen egy hosszabb kapcsolatomból evickéltem ki, meglehetősen sérülten. Szóval felvittem a lakásomra ezt az embert, félig becsípve nem is tűnt rossznak. Azonban ahogy levetkőztünk és ágyba kerültünk olyan pimasz erőszakos nagyképű stílust vett fel, hogy csapdába került malackának éreztem magam. Ütögetett és mindenféle fájdalmas dolgot, művelt ráadásul észre sem vette magát. Hiába szóltam neki többször, azt hitte ez csak amolyan kéjes fájdalom és műbalhé. Szerintem az ürge nem volt szadi csak valamelyik elferdült pornóból tanulva azt gondolta, hogy így kell bánni a nőkkel. Végül is lerúgtam az ágyból, ordítva kaptam fel egy vázát, így dobtam ki a lakásomból. Bár határozottságot mutattam azért nem volt ennyire egyszerű, gúnyos mosollyal fenyegető megjegyzésekkel ment el, a babszem ott volt a popómba. Ez az eset is hónapokig tartó válságot okozott. Ahogy egy másik alkalmi eset is.

  Ez a pasi nem volt nagyképű erőszakos, mégis úgy éreztem mikor két össze nem illő fogaskerék próbálkozik csikorogva, hogy együtt forogjanak. Abszolút nem illetünk össze, nemcsak a kémiánk a biológiánk, de a lelkünk, a gondolkodásunk is ellentétes volt.  Ezzel az emberrel „végigcsináltam” a szexet, de pocsék volt. Végigcsináltam, már amennyiben ezt egy végigcsinált dolognak lehet nevezni. Végül is eltartott egy darabig, a pasi valahogy el is élvezett, de ez is hónapokig megfeküdte a gyomrom. Ráadásul a tag rám akaszkodott, telefonálgatott, megvárt itt-ott, hiába küldtem el, hol finomabban, hol egyenesen, jó darabig nem tudtam lerázni. 

   Volt egy fiú, egy kolléga, akivel viszont nagyon jó volt, de másnap egyikünk se merte kimondani – féltünk kiszolgáltatottságtól. Vagy inkább a gyengeségtől, vagy még inkább a visszautasítástól féltünk, a lényeg, hogy nem volt folytatás. Elmentünk egymás mellett, ráadásul kollegám révén, naponta, mindketten megjátszottuk a flegmát, legalábbis én biztosan. A hiúságom azonban komoly sebet kapott: - nem kellek neki, egyszerűen nem is érdeklem - tépelődtem még jó darabig.  Valójában sajgott a lelkem: csak egy éjszakára kellettem neki?

Végső soron ekkor én kerültem abba a csapdába, amely csapdába levő embereket oly sokszor lenéztem.  

   Feltettem magamnak a kérdést: vajon itt szex-földön kialakulhatnának ilyen helyzetek? Belegondolva: nem. Mert mi történne, ha itt menetközben kiderülne, hogy valami nem stimmel, mondjuk, a pár nem passzol össze. Nehéz elképzelni, mert meglehetősen magas a szex-műveltség, de mégis, mondjuk. Szerintem akkor simán sértődés nélkül abba hagyják. Mondjuk, egymás előtti szex-önetetéssel folytatják, vagy egy jó kis beszélgetéssel folytatják.  Ugyanis itt valahogy nem görcsölnek rá annyira a szexre, ezért nem veszik hatalmas sérelemnek, ha fellép valamilyen szex-probléma. Könnyedébben veszik, de ez nem jelent figyelmetlenséget, megalázást, pofátlanságot. Vagyis a földi ember ellentmondásos, általában is, de a szexuális életét illetően teljes mértékben. Hol drámázik, féltékenykedik, hol a másik szélsőségbe esik bele, lenézi, megveti, semmibe veszi a szexet. 

Az említett „könnyedség” miatt az sem fordulhat elő, hogy öngerjesztett hamis érzések miatt ne folytatódjon egy kellemes szex-kapcsolat.  

Itt szex-földön minden szex-ételnek el kell érni egy színvonalat. - Ha nem elég finom, akkor nem érdemes elkészíteni – az itteniek ezt szokták mondogatni. A szexföldiek nem ellentmondásosak.

   Persze itt szex-földön utólag a saját hibáimra, is ráébredtem

A földön be nem vettem volna egy férfi farkát a számba -  a női büszkeségem nem engedte.

Ez azért is fura, mert itt teljesen természetes. Pár nappal ezelőtt éjszaka például arra ébredtem, hogy Vor járkál. Nem tudott aludni, elkezdtünk beszélgetni, szeretkezni, de csak úgy lazán, végül úgy aludtunk el, hogy a farka benn volt a számba, mint egy cumi, szinte elringattam magam is őt is, mint egy gyereket. 

Itt szex-földön mármint a városban elképzelhetetlen, a teljes odaadás hiánya, például az orális szex elvetése. Pontosabban, ha van skrupulus, fóbia akkor azt előre közlik, de ha már elkezdődött, akkor az alapmódszerek megtagadása műveletlenség.  „Vagy finom szex-ételt főzöl, vagy semmilyent”- tartja az itteni mondás, de mintha ezt már említettem volna.

A földön persze nemcsak a férfiak tévelyednek el, de a nők is. Vagy nagyon férfiasak lesznek, elvesztik a nőiességüket, vagy teljesen határozatlan babákká, libákká válnak. Az optimális középúton alig járnak.  A férfiakra dettó jellemző a szélsőségesség.

Szóval sok hibát felvettem, vagy hogy is fogalmazzak: az emberek között sok mindent szégyelltem fölöslegesen.  Többek között szégyelltem az igazi lucskos elfolyós hörgős élvezést, azt gondoltam, hogy ez gusztustalan. Ráadásul én is olyan ügyetlenül esetlenül szex-kommunikáltam, ahogy általában az emberek.

Miért is lettem volna más, mint az emberek általában?  Én is közöttük éltem, tőlük tanultam. Itt szex-földön a természetes szex-kommunikáció, például, hogy nem félnek magukat kiadni, sok problémát elsimít.

Visszatérve az eredeti kérdésre: a szex-földi kultúra szinte kizárja, legalábbis lecsökkenti a kellemetlen, boldogtalan kapcsolatokat 

  A földön nemcsak az egyéjszakás kapcsolataimmal volt baj, de a hosszabb távúak sem alakultak boldogan.

  Azokban a napokban Vor lett egyre ingerültebbé vált.  Pontosabban egyre könnyben, gyorsabban kezdett el idegeskedni, kötekedni, úgy vettem le, hogy a kiváltó ok, valamint a kitörés végállomása: a féltékenység. Bár valószínűleg az alaptalan féltékenység előtörésének is van valami oka, mindennek oknak van további oka, de ennek kutatása már értelmetlen vállalkozás.  Először csak megjátszott lezserséggel kérdezget: - ma hol voltál mit csináltál? De ha meghallotta, hogy aznap véletlenül átmentem a szomszédhoz, vagy ő jött át,  akkor már nyilvánvaló jelei mutatkoznak az bekövetkező idegrohamának.  Egyébként  két „ farm-szomszédunk” van, az egyikkel rosszban vagyunk, az ha erre jár és  éppen kinn vagyok csak odaordít valamilyen káromkodást. A másikkal jóba vagyunk, egy háromgyerekes család, de a férfit még nem láttam.  Az asszony Mari szintén egyedül van napközben de persze a három gyerek mellett nincs szabad ideje. Mégis úgy átlagosan két naponta átjárogatunk egymáshoz, általában én hozzájuk, ezért-azért, beszélgetésért. 

Gyakran keseregtem azon, hogy Vor hazaérkezései már nem a boldogság percei. Azt hiszem elhatalmasodó, mániássá váló féltékenysége kergeti  agyát, vad lázas képzelgésekbe. 

• Szóval átmentél és jól kinyalt – szólt valamelyik nap.

• Ugyan hülyeség - próbáltam oldalra lépni, de már láttam, most sem sikerül 

-     Te sem tudod levetni a romlottságod cafka, büdös faszszopó cafka -  majd  elkezdett körbe járkálni káromkodva csapkodni.

  Vor viselkedéséről egyébként állandóan Robert jutott eszembe. Robert az egyik tartós ámde összességében nyomasztóra sikeredett földi kapcsolatom főszereplője. Talán nem is egyéneket kellene emlegetni, hanem a féltékenység zöldszemű, bosszút lihegő szörnyét, mely sok földi kapcsolatban furakszik be, mint hívatlan harmadik.

Most már látom, én sem vagyok kivétel, a másik hosszabb távú földi kapcsolatomban, éppen hogy én voltam a féltékeny. 

Vorról nem véletlenül jutott eszembe Robert, sok hasonlóság volt a két férfi között. Robert sem volt macsós férfi őt is túlzott érzékenység emésztette, ebből adódóan mindenféle lelki eredetű szexuális problémákkal küszködött.  Depresszív hosszabb impotencia, alkalmi impotencia, korai magömlés, szóval nála előjött minden, ami csak előfordulhat. Egyébként ő volt, akit kidobott az ágyából a kacérkodó hölgy, de ezt a történetet már elmondtam. Ennek ellenére, mi valahogy mégis összejöttünk, ezt talán engem is minősít.

Mint mondtam Robert ismeretségünk első évben összességében imponált, egy érzékeny művészlelkű, sőt tehetséges ember képét mutatta. A szex közbeni furcsaságait, lefagyásait is a művészi érzékenységnek tudtam be. 

-    Néha úgy érzem, mintha a test nem is én volnék, mintha az igazi lelkem felülről nézné, mit tesz a tőlem független irányítású testem – vallotta be egy alkalommal, mikor éppen fagyottan feküdt mellettem az ágyban. 

Festőművészként indult, bár a képzőművészeti főiskoláról már első évben kimaradt, de sokat festett. Akkor még csak messziről ismertem, a barátnőm barátjának a barátja volt. Teljesen szertelen rendszertelen életet élt, de szinte állandóan festett, szerintem nem is rossz képeket. Képet azonban ő sem adott el, akárcsak Van Gogh életébe. Egyszer egy bulin ezzel fordult hozzám:

-    Nem gondolod, hogy az emberek életét, nem istenek, hanem kis manók irányítják? A karriernek is van egy külön kis manója. Úgy néz ki, hogy az én karriermanóm, kis gonoszka, állandóan keresztbe tesz. 

Azután novellákat egyéb irományokat kezdett írni. 

-   Elég volt a nézésből, a képekből, vissza kell adni a beszéd, a szöveg becsületét – mondogatta, akkoriban.

Nekem ezek az irományok tetszettek, de az én véleményem nem mérvadó. Persze mint író sem futott be. Igaz, nekem a karrierről nem a kismanók jutnak eszembe, hanem az állandó folyamatos nyalás, mármint talpnyalás, legalábbis az állandó kellemkedő jelenlét. Másfelől, az ügyes menedzselés. Robert egyikben sem volt jó. 

Az első év kapcsolata után elkezdődött a folyamatos romlás. Szerintem Robert állapota is romlott és kapcsolatunk is fokozatosan romlott. 

Egyre többet ivott, egyre kevésbé tudta a saját sikertelenségét elviselni, de azt sem tudta megemészteni, hogy én tartom el. A kezdeti, többnyire imponáló érzékenysége átfordult hisztibe, utálatos férfi-hisztibe, számomra mindenképpen.

A súlyosbodó alkoholizmusa együtt járt az erősödő féltékenységével.

  Talán ennél is rosszabb volt, hogy tehetetlenül néztem, hogy csúszik le a lejtőn. Szinte napról-napra csúszott bele a züllés a munkanélküliség, a pia, a drog tehetetlenség, a testi-lelki leépülés szakadékába. Az érzékeny művészlélek átalakult hisztiző erőszakos utálatos valakivé, akit nem ismerek, és talán soha nem ismertem. 

Tehetetlenül néztem, hiszen minden javító próbálkozásom kudarcba, sőt csalódásba fulladt.  

Nem tudom hányszor vesztünk össze, de nem csak úgy finoman, persze azt sem tudom hányszor békültünk ki. Nem tudom hányszor jött sírva, bocsánatot kérni, én pedig megbocsátottam. Nem azért bocsátottam meg amit tett, hanem azért mert láttam az örvénybe kerülő ember vergődését. Láttam, hogy az ő  jobbik énje éppen úgy tehetetlenül szenved ahogy én. Láttam, ahogy a jobbik énje fokozatosan biztosan vereséget szenved és eltűnik. A jobbik énjének bocsátottam meg minden alkalommal, amíg az el nem tűnt egészen.

  Az utolsó szúrás az volt, hogy teherbe estem tőle. Csak bambán vigyorgott, amikor elmondtam neki. Persze örülök – mondta, de pár óra múlva már földig itta magát. Meghajolva, tántorogva jött haza, ha tudott volna meg is üt: - kurva, cafka hadonászott az orrom előtt.

Másnap végre, végleg kidobtam, én pedig abortuszra mentem. – A mai orvostudomány mellett ez semmi – mondják sokan, de ők még nem élték át. Nem élték át a testi és a lelki görcsöket, a testi és a lelki fázást. Egy előnye volt, mindez biztosan lejegelte a kapcsolatunkat, soha többet még látni sem akartam.

Ez kapcsolatom is akár a másik hosszabb egy rövid építő szakasz után átment, hideg kihűlt sivár szakaszba, majd romboló szakaszba, meg kellett szüntetni. 

   A másik hosszabb kapcsolatom, Paul, a nős férfi, akinek ráadásul két kis gyereke is volt. 

  Ez a viszony is, bár másképpen, de szintén a szenvedélyek és gyötrelmek hullámain sodródott. Paul azért egészen más karakter, mint Robert, üzletember vállalkozó révén, Roberttel szemben a pénz nála nem jelentett gondot. Ö egy határozott üzletember volt, legalábbis Roberthez képest.

Eleinte még imponált is hogy én vagyok győztes, úgy értve, hogy inkább velem szeretkezik, velem érzi jól magát és nem a feleségével. Nem mondtam ki ezt a szót még magamnak sem: „elcsábítottam”. Nem is éreztem elcsábításnak - két összeillő ember végre vargabetűk után egymásra talál – ezt gondoltam a kapcsolat elején. Annál is inkább, mert Paul nem élt szexuális életet a feleségével, pontosabban nagyon ritkán egy-egy silány szex azért létrejött. Ezt Paul panaszolta el, és szerintem nagyjából így is volt. A kapcsolatunk másik számomra megalázó oldalaira csak később jöttem rá, kapcsolatunk harmadik évétől kezdve.  Szóval eleinte csodás volt, főleg a szex. Teljes összhang, nagy ágycsaták, szenvedélyes szeretkezések. Akkoriban a titkolódzás, a bujkálás csak fokozta a szex izgalmát, illetve az élvezetét. Valamint az a tudat is fokozta, hogy egy másik nő is van a képbe, akit én legyőzők, én vagyok a kívánatosabb, a szexisebb. Egy gazdag jóképű ember engem választ, nem a másikat

  Idővel azonban a szenvedély hullámait fokozatosan felváltották a gyötrelem hullámai.

A szenvedélyt egyfelől kikezdte a magunás, de ez még elviselhető lett volna. A reményvesztésem valamint a féltékenységem, viszont lassan de biztosan ásta alá a viszonyunkat.  Fokozatosan vesztettem el a reményeim, főleg azt, hogy valaha belőlünk egy igazi pár legyen. 

Ráadásul arra is rájöttem, ez is egy csapdahelyzet, hiszen, a mi boldogságunk talán egy családot szakít szét, a gyerekeket is beleértve. Ez egy külön lelki őrlődést indított el, ugyanakkor az egyre nyilvánvalóbb hitegetés, a másik oldalról sértette a lelkem. Lassan fájón ráeszméltem: nem az általam lenézett nej a másodhegedűs, hanem pontosan én.  

A kínos megalázó szituációkból is jócskán kijutott. Nemegyszer történt, hogy barátaim, kollégáim, vagy éppen a családom meghívott bennünket, például esküvőre, keresztelőre, sok mindenre, de Paul a családja miatt, nem tudott jönni. Ekkor jöttek a kínos magyarázkodások. Bár, rendületlenül hazudtam azért a lenéző pillantásokból érzékeltem, hogy szinte mindenki sejti:  Paul nős.

De Paul helyzete sem volt sokkal derűsebb, ő belefáradt, ráadásul voltak teljesen nyilvánvaló lebukások. Egy esetben például Paul anyósa jött oda hozzánk egy étteremben.

• Á, ő csak a kolléganő – hebegte Paul.

• Akkor jó közeli kolléganő lehet – jegyezte meg ironikusan Paul anyósa.

Paul arcára kiült a félelem és aznap egész nap rajta volt.

Sajnos sok ilyesmi eset volt. Mindezt azonban el tudtam volna viselni, az igazi nagy gyomorszájütés az volt, amikor Paul egyszer elszólta magát. Az egyik kacér, könnyűvérű szexet kedvelő barátnőmről beszélgettünk, amikor Paul ezt mondta: 

-   Na ilyen nőt sem vennék el feleségül. Bár valószínűleg jó az ágyban, de mindennap aggódhatnék, hogy megcsal.

Akkor leesett a tantusz. Először is megértettem, ezek szerint, mint szeretőnek, aki jó az ágyba, de éppen ezért nem teljesen megbízható, soha nem volt igazán esélyem arra, hogy elvegyen feleségül.

Másrészt megértettem a földi férfiak önző férfi soviniszta agyjárását: legyen egy nő pajzán vállalkozó, buja szexi, de őt nem vesszük el, mert kockázatos. Akit elveszünk, mert tisztességes megbízható, azt viszont megcsaljuk, lenézzük. 

Hát ez a földi férfiak önző kalitkázása.  Kétféle kalitka van, de mindkettő kellemetlen magalázó rabság. Az egyik kalitkába kerülnek a buja szexis nők, kiket nem veszünk feleségül, akik csak arra jók. Ők a testi örömöket élvezhetik.  A másik kalitkába kerülnek a tisztességes családanyák, ők testi örömöket ne nagyon élvezzék, mert még rászoknak, nekik maradjanak meg az anyai örömök.

Miután ráébredtem, hogy Paul engem az első kalitkába a buja nők kalitkájába szeretne tartani, attól fogva, már csak halódott a kapcsolatunk. Ennek is fájdalmas, ráadásul hosszú kínlódós szakítás lett a vége, annak ellenére, hogy a felszínen megjátszottam a kemény nőt.

Mindent összevetve a földi szerelmi életem, több csalódást, fájdalmat adott nekem, mint örömöt.

Új dalocska kerengett a fülembe, el sem tudtam zavarni.

Miért bántják egymást az emberek.

erre nehéz válaszolni, sok oka van

elragadja őket, minket a kegyetlen hév

nem tanultuk meg még

gyermekkorban tisztelni más embereket

rossz törvények, hibás tudások sodrában

őröljük magunkat, társainkat   

valójában mindez csak kifogás

nem báránynak születtünk valljuk be hát.

sokkal inkább csorog a génjeinkben, sakál

csak megjátsszuk hogy akarjuk a jót

állandóan mindenki magyaráz

valójában egyszerű, 

ha jók akarnánk lenni

akkor már jók volnánk,

még mindig sakálok vagyunk

nem bárányok 

sokan megjátszva, bégető sakálok

mások, nyíltan vadállatok 

egyszer talán változunk

vagy pusztulunk

vízözön egyben hazugságözön

fullaszt meg

   Újra elvégeztem a gondolatkísérletet: itt szex-földön nem jönnek létre, sőt létre sem jöhetnek ilyen problémák, legalábbis az igazi, a városi társadalomban.

Nézzük csak: itt szinte soha nem jön létre szexuális önzés, féltékenység. De érdemtelenül félredobott tehetséges embert sem nagyon láttam. Tehát Robertfélék nem is nagyon alakulnak ki, kivéve, Vort és társait. Az pedig már az én női esztelenségem, hogy megint ilyent választottam. Viszont itt nincs abortusz, mert a gyerekvállalás teljesen fegyelmezetten tervezet. 

A másik, Paul féle, a házasságtöréses eset, viszont itt teljesen kizárt. Itt nem kell titkolódzni, itt természetes a félrelépés. Pontosabban itt nincs is félrelépés szexuális értelemben házasságtörés.

Viszont az itteni férfiak mentális intelligenciája az említett kalitkázást sem engedi. Az itteni férfiak nem alakítják ki a kétféle (buja szexis nő, illetve feleségnek való) kalitkát. De mindehhez kellenek az itteni nők is akiknek a szex-felfogása szintén más mint a földön. 

Lehet, hogy mindez, ami itt van, a városban, az hideg, kiszámított, lelketlen, de mégis nagyon praktikus. Mégis kevesebb szenvedést, tehát több boldogságot ad az embereknek. 

Hogy is lehetne boldog, kiegyensúlyozott szex a földön, mikor az emberek, nők is, férfiak is szinte mindentől félnek, attól is, ha nem jön össze a jó szex, de attól is, ha összejön. Mert ha összejön, akkor mi lesz a folytatással?

Hogy is lehetne boldog, kiegyensúlyozott szex a földön, mikor az emberek gyakran, sőt általában valami mögöttes céllal szeretkeznek, nem magáért, a szex csodájáért. Még a férfiak is, gyakran, az egójuk miatt (én még erre is képes vagyok), máskor uralkodási vágyból, de azért az indirekt üzleti számítás is gyakori. A nőknél pedig szinte mindig ott van valami rejtett, vagy kevésbé rejtett hátsó szándék, üzlet-szerű megfontolás. Mert az is egyfajta üzlet, hogy jó, de akkor örökre légy a társam. Nemcsak a szex-társam, de többek között a gazdasági társam is. 

A szexföldi kultúrában, a városban, nincs félelem, de hátsó szándék sincs.

    Viszont állandóan szembesülnöm kellett azzal, is hogy nem a városban vagyok, hanem ebben az istenverte tanyán. Nemcsak a közelgő tél hideg szürkeségét de Vor egyre kibírhatatlanabb viselkedését is el kellett elviselnem. Egyre gyakrabban maradozott ki éjszakákra, ennyire még soha nem voltam egyedül. De az sem volt kellemesebb, ha hazajött

  Ha nem lett volna Kormi a kis fekete muflonbárány, akkor talán nem is bírtam volna ki.

Ártatlan volt, mint ma született bárány, hiszen az is volt. Valahogy az anyja nem akarta szoptatni, talán a szokatlan színe miatt, ezért én kezdtem szoptatni, üvegből. De ez csak az után volt, hogy meggondoltam magam. Eleinte bár sajnáltam, de mégis hidegen néztem: - mindenkinek meg van írva a sorsa. Aztán egyszer csak fordult bennem valami, fellázadtam: - dehogy van megírva.

Kormi, mert egy földi cicám után így neveztem el, hálás, szerető és őszinte kis jószág volt, amilyenek az állatok. Én nem is értem azokat a kutatásokat melyek az állatok érzéseiről ragaszkodásáról szólnak. Mit kell ezen bizonyítani? A földön egyébként sok minden ki volt, ki van fordulva. A nyilvánvaló, egyszerű igazságokat bizonygatni kellett. A nyilvánvaló hazugságokból viszont igazságot próbáltak csinálni és sokan el is hitték. Még hogy az állatok nem éreznek szeretetet, nem vonzódnak mentálisan azokhoz akikből szeretet áramlik? Mintha az anyja lennék Kormi is naphosszat ugrált a lábam alatt, felágaskodott mellső lábaival belém bokszolt, ha kellett neki valami, mégsem volt fikarcnyi érdek sem benne. Sunyi hátsó érdek biztosan nem.   Barna szemeiből hol hála, hol pajkos bizalom, hol aggódás csillant felém, pihentemben a lábaimhoz kuporodott, vagy éppen az ölembe, ha nem figyeltem. Meleg selymes szőrét meleg kezem simogatta, hanyatt dobta magát puha hasát düllesztve, őszintén élvezkedett. Evés közben nézte, hogy nézem, hálás tekintetével köszönte meg.

 Tanulhatunk az állatoktól. Bár sokszor felbosszantott rendetlenségével, pimaszságával, de bőven megérte, vidámságot, melegséget hozott az akkori szürke életembe.

  Vor többször is említette: -  Banot holnap már itt lesz. De Banot nem jött. Úgy vettem észre Vor tisztelete Banot és társai iránt inkább félelemből eredt, mintsem igazi felnézésből. Ezek az érzések felidézték a földi létem érzelmeit. Szex-földön eddig nem éreztem félelmet, dühöt, gyanakvást, de most itt a kívülállók között megint felébredtek bennem ezek az érzések. Valahogy itt akárcsak a földön a levegőbe lebegtek ezek az érzelmek, valahogy ilyen volt itt a közhangulat, a légkör.

Vor többször mondogatta, bármiről is beszélgettünk: 

-  Banot a főnök

Vagyis Banot parancsol, nem lehet tenni semmit, nagyjából ezt jelentette. Vor szavai és viselkedése nyomán belém hasított a felismerés: itt szex-földön eddig még nem is találkoztam főnökökkel, egy főnökkel sem. Egyszerűen a városban ismeretlen ez a „főnök- beosztott” viszony. Ez azért érdekes, mert a földön lényegében minden erről szólt. Ha két ember találkozott beszélgetett, akkor már arra törekedtek rejtetten, hogy valamelyikük „főnök” legyen. Nagyjából az egyiknek képletesen sikerült is. A politikai élet is erről szólt. A vállalati, vagyis a gazdasági élet is. Szóval itt, távol a várostól, ahol megint állandósultak a szorongásaim, ismertem fel, hogy úgy is, „főnök-tudat” nélkül is, lehet élni, sőt nagyon is jó így élni.

    Már azt hittük nem jönnek, de azután az egyik este váratlanul mégis betoppant a kábé tizenöt tagú társaság, Banottal az élen. Megpróbáltam udvarias mosolygós arcot vágni, de magamba megállapítottam: nagyképű, hatalmaskodó rosszarcú társaság. Bár ekkor még nem tettek semmi aljasságot, de úgy viselkedtek mintha övék lenne a ház. Amúgy pedig áradt belőlük a szexista beszéd, a macsó tempó. Persze felötlött bennem: mit is szónokol ez a banda? Tiszta erkölcsöt, egynejűséget, szeretetre alapuló kapcsolatokat. és ehhez képest mit tesz? 

Pl.  Banot egy alkalommal így fordult Vorhoz: - jó kis dugnivaló csajszit szedtél össze, szófogadó a kicsike – aztán még hozzátette - remélem, nem leszel irigy. 

Szóval ehhez hasonló szövegeket nyomtak.  Bár szex-földön megszoktam, hogy teljesen nyíltan beszéljenek a szexről, de ez mégis más volt. Akkor és ott jöttem rá, hogy az őszinteség nem azonos a bunkósággal. Sőt ez már több volt, mint bunkóság, itt már határozott fenyegetést is éreztem. Vor pedig csak zavartan toporgott, talán magának sem merte bevallani a csalódását.

Azután ahogy jöttek el is mentek, én pedig megpróbáltam elmondani Vornak a benyomásaim.

Vor azonban durván rám szólt: - fogd már be a szád, te csak egy nő vagy.

Ezt akkor még nem vettem nagyon a szívemre annak tudtam be, hogy Vor, szokásától eltérően ivott, otromba viselkedését ennek tudtam be.

A következő napokban, hetekben azonban Vor önmagából való kifordulása nem állt meg.

Egyre lekezelőbben beszélt velem, többször italosan jött haza éjjel, Banottékkal mulatozott – ahogy ő mondta: - muszáj a főnöknek is nyalni egy kicsit.

Én azonban pontosan láttam, hogy milyen érzelmi örvényen próbál átevickélni. Egyfelől volt egy elvi nézete, a szex-földi élet utálata, ez határozta meg eddigi életét. Banot és társai az elvtársai, a harcostársai, szemében a jó oldal megtestesítői voltak az egész itteni élettel együtt.  Ugyanakkor a lelke mélyén egyre inkább rá kellett ébrednie, hogy az eszmény képviselői és maga az imádott eszmény is valójában romlott és büdös. Önmagával szemben kellett volna meghasonulnia, de ő ehhez nem volt elég erős, inkább az önmagának való hazugságot választotta: az eszmény rendben van, Banot pedig egy igazi vezér. Mindezt fokozta, hogy az irántam való szerelmét is el kellett árulnia

Én csak tehetetlenül néztem a vergődését, egyszerűen nem ült le velem értelmesen beszélni. 

Kihűlt a kapcsolatunk, nagyon is. Azt hiszem, kölcsönös tisztelet sem maradt bennünk, csak egy kevés remény, de főleg acsarkodás, csalódás. Legalábbis e felé tartott az utunk, és azt is tudtuk erről az útról már nagyon nehéz visszafordulni.

Húsz nap sem telt el, amikor újra megjelent a társaság.

De éreztem ez más, mint az előző, ezek már kész tervvel érkeztek.

Miután ettek, én pedig szedtem le az asztalt Banot átkarolta a fenekem  

• Mit adsz nekem kislány! – felszólítás volt, nem kérdezés.

Én azonban, ellöktem a kezét, kiszabadítottam magam.

Ő mintha ott se lennék Vorhoz fordult:

• Na de pajtás nem mondtad a tubicának, hogy itt főnöki előjogok vannak, elmondtad neki hogy itt

a kívülállók között mi a szokás? Mert nem úgy tűnik.

-     Talán ettől most eltekinthetnénk - mondta Vor, határozatlan, félénk hangon.

• Eltekinthetnénk? Miért is. Szólj rá pajtikám, a te nőd, nézzük mennyire engedelmes!

• Szállj le rólam, belőlem nem eszel! – mondtam tettetett bátorsággal.

• Ki akar enni belőled, csak megbaszlak.

• Egy nagy szart!

-    Azt hiszed, hogy ti nők büntetlenül, járkálhattok  ilyen ruhában –  mutatott a feszülő sortomra - de ha mi megkívánjuk a csábítót, akkor mi vagyunk a gonoszok! – mondta megvetően Banot

-    Hazudsz ez itt a szex-földön pont nem igaz, itt aztán minden férfi megkaphatja, amit akar! – mondtam ingerülten.

-    Szex-földön? Csakhogy most éppen nem ott vagyunk, ez a kívülállók, vagyis az erkölcsösök földje! - kezdett kiabálni Banot. 

De én közbevágtam: - Az viszont igaz, hogy sokan nem szeretkezni akarnak, hanem uralkodni fájdalmat okozni, ennek semmi köze a szexhez!

De akkor már intett a fejével, egy a nyakamat kapta el, a másik az egyik lábamat a harmadik a másik lábamat, már az asztalon voltam. Persze kapálóztam. 

• Szóljál már rá, luzer köcsög! – szólt valaki Vorra

Ránéztem, Vorra, de nem nézett a szemembe -  ez egy sunyi senki, egy pondró – hatolt belém a felismerés.

Akkor már Banot gombolta sliccét, vette elő.

Csak egy  percre fagytam le, de azután védekeztem, összeszorítottam a combom és rángattam az altestem -  aki ide beteszi, az megérdemli – gondoltam. Ráadásul Banotnak fel sem állt, csak tömködte volna belém, de puha volt  –  impotens puhány köcsög – gondoltam. 

Ordítani kezdett majd felkapott egy seprűt, a nyelét fordította vulvámnak.

Azután elmosolyogta magát.

• Ugyan már minek erőlködni mindjárt kezesbárány lesz a kicsike – mosolyodott el, majd elbődült

• hozzátok!

Néhányan kimentek majd pár perc múlva bejöttek, a kezükben Kormi volt. Letették a szoba közepére. Honnan tudták, hogy ő a kedvenc?- merült fel bennem a gondolat, Vorra néztem, aki hátul lapított, nem nézett vissza. Nyilván ő mondta el.  Kormi teljesen ártatlanul körbeugrált, szerette az embereket, a kezüket nyaldosta, ezek pedig csak nevettek: - nemsokára pecsenye leszel. Az egyik elővette a kését is mutogatta a nyiszáló mozdulatot. 

• Na ezért ne olyan egyszerűen, egy kicsit azért megkínozgatjuk – vigyorgott Banot

  Kormi persze nem értett semmit, ő feltétlen megbízott az emberekbe, továbbra is körbefickándozott, néha mosolygósan rám nézett. 

• Őt ne, őt nem hagyom - szóltam halkan

• Őt, ne, öt ne, na nézd csak, akkor szét teszed a lábad?- mondta gúnyosan Banot

Felfeküdtem az asztalra:

• Először is vigyétek vissza az istállóba Kormit – szóltam

Visszavitték. 

• Na akkor jöhetsz petyhüdt farkú – mondtam megvetően 

• Nekem nem kellesz – mondta hasonló hangnemben Banot

• De nekem igen – meg nekem is - ordibáltak a többiek. 

Azután elém állt egy behemót undormány, a pénisze állt. Végül is engedtem, öten, vagy hatan erőszakoltak meg. Vor hátul, a sötétben sunyított.

  Nem tudom elmondani pontosan mit éreztem, durvák voltak, mégsem emlékszem testi fájdalomra, inkább csak undorra, de olyan igazi hányingeres undorra. Mint amikor az ember testére öntenek csótányt, poloskát, kígyót, patkányt és mindenfélét.

  A banda este sem ment el, ott aludt. Már amikor az ivászat után hajnalban végre elaludt.  Persze engem lelöktek a földre, amit ez esetben nem bántam. Ugyanis az egyik szőnyeg alatt, ott volt a felemelhető padló, egyfajta vészkijárat, még korábban Vor ásogatta napokon keresztül. Reméltem, hogy nincs beomolva. direkt úgy helyezkedtem el, hogy közel legyek a nyilashoz. Azután csak csendben, magamat tehetetlennek tettetve vártam. Meg is jegyezte valaki: - jól szétkúrtuk  a szerencsétlent. Azután lassan csak elcsendesedett a ház, csak egy-két horkolás böfögés, fingás törte meg a csendet.  Ügyetlen dalocskáimat nem tudták elvenni, magamban dudorásztam.

Lúzer vagyok

ügyetlen kiskacsa homokba esett,

 a feje is majdnem szétesett.

keze-lába leszakadt

sírt is, sárba dobtok

sunyi kis manók a koboldok 

előléptek vigyorogva

miért félsz, miért félsz,?

mert meghalsz? 

legfeljebb kinyiffansz

suttogó árnyak szeles hada, 

suttogó manók ragyás arca

felettem is lehettek

akkor is utállak bennetek

testem pihenni vágy lelkem valahová száll

nekem kell elrepülni, egyedül, 

bajban halálban magányos vagy

szeretet cérnája elszakad

más is végigcsinálta

megfáradtam csak reménykedem

fogam szorítva  új erőt veszek

  Még mindig vártam, majd lassított felvételben hang nélkül odakúsztam, elhajtottam a szőnyeget, felbillentettem a padlódarabot és becsúsztam a gödörbe. Ez viszont egyfajta recsegő surrogó hangot adott ki, megdermedtem, a szívem dobogását is hallottam. De szerencsére semmi, én pedig folytattam - csak csendben - mondogattam – visszaillesztettem a padlót sajnos a szőnyeget nem tudtam vissza húzni. Az alagút a ház hátulja felé vezetett úgy két méterre a faltól egy ágakkal, gazokkal betakart kijáratba végződve. Az alagút csak félig volt beomolva, annyira hogy a beomlott részt a hátam mögé kaparva azért képes voltam haladni. 

Jó félóra kellett, amíg a kijárathoz értem és kezdtem félrerakosgatni a takaró ágakat. 

Sötét volt, csak messziről világított ide a vörös fényű hő négyzetrács, na meg a bolygó egyik zöldes fényű holdja.  Csend és nyugalom volt csak a szívem kalapálását hallottam. A szűk résen kibújva, a fűbe lapulva, mögém néztem. – Basszus - suttogtam magamban, mert ott állt tőlem úgy húsz méterre az egyik bandatag, nyilván kizavarták őrködni. Hiába lapultam a durva fűszálak közé a sötét alak léptei egyre csak közeledtek. Tudtam, hogy szinte ott áll mögöttem, fölöttem és engem bámul. Ekkor felpattantam és rohantam, ahogy csak tudtam. Az alak elkiáltotta magát: - gyertek, itt van, barmok elő! -  majd utánam eredt. Konkrétan nem emlékszem semmire csak tüskés csapkodó ágakra, hirtelen felbukkanó gödrökre, dombokra, árkokra, a fák között mellettem futók mozgó árnyképeire, a mögöttem rohanók lihegésére. Na meg persze az ordítozásra, de a szavakra pontosan nem. Egy durván, kaotikusan összevágott sötét film pergett előttem. Érdekes, hogy akkor nem féltem, magamat is úgy láttam, mintha filmet néztem volna. A képzeletem elvált a valóságtól, képzelt jelenetbe egy szakadék széléra értem, alattam vízesés, csapdába estem, üldözőim keze nyúl felém, levetem magam a mélybe. Azután feleszméltem szakadék sehol csak tüskés ágak. De megint más jelenetben kerültem. Elkapnak, megkötöznek, megkínoznak, reménytelen helyzetben vagyok, de megszököm, Ez is csak fantáziám vad szüleménye volt, valójában csak rohantam a fák között.

  Akkor vettem észre, hogy Kormi ott fut mellettem, mögöttem. Ez most képzelet, vagy igaz? Ez bizony igaz! Nem tudom, hogy kerülhetett oda, talán a hangokat hallva kiugorhatott a karámból, majd szokása szerint utánam eredt. - menj haza, hess - lihegtem oda neki rohanás közben,  de csak halkan. Kormi persze nem madár, mi az, hogy hess - futott át az agyamon. Kormi azonban, nem tágított. Azután lihegve megálltam, Kormi már nyújtotta simogatásra buksiját. A fülébe súgtam:

-  Most menj szépen haza, ne gyere utánam. 

Mintha megértette volna, amikor elindultam, ő csak állt, és csalódottan bámult utánam, legalábbis nekem úgy tűnt. Azután elkezdett másfele kezdett futni.

Én pedig percekkel később csak azt vettem észre, hogy mögöttem, mellettem már nem fut senki. valószínűleg Kormi után futott a banda, azt gondolhatták, hogy engem kergetnek. 

Azután lövések dörrentek. A mai napig is reménykedem talán megmenekült. Talán nem találták el. Talán hazament, de nem ölték meg. Talán haza sem ment, de mégis életben maradt az őserdőbe.

Nagy valószínűséggel az én kedves kormosom mentett meg, az élőlény, akinél jobban soha nem szeretet. 

Úgy saccolom, még vagy két-három „óráig” futottam legalábbis meglehetősen siettem.   

Azután lerogytam a földre, halvány fogalmam sem volt hol vagyok, merre kellene mennem.

  Úgy kettő és fél szex-földi napon (ez kábé négy földi nap) keresztül, bolyongtam az őserdőben.  Eleinte nemcsak a lábam járt gyorsan, majd egyre lassabban, de az agyam is. Szerencsére a ki-kivillanó vörös fények, a hősugarak mutattak egyfajta irányt, sejtettem, reméltem, hogy arra van a város. Mégis a pihenők alatt, amolyan zsibbadt állapotban tudtam igazán mélyen gondolkodni.  

-  Megpróbálok visszajutni Numiékhoz, ez egyértelmű. Aztán pedig? Hát ott maradok, ha újra befogadnak. 

Tulajdonképpen csak az őserdőben, a teljes magányban jöttem rá, hogy milyen jó is volt Numiékkal. Nem is Numiékkal, hanem általában szex-földi városban. Persze voltak szorongásaim, ellenérzéseim, de az utóbbi napokhoz, hetekhez képest a városi lét, maga a mennyország.

A kívülállók között eltöltött szenvedésekhez, valamint a földi életem szenvedésekhez képest bizony, mennyország. Gyakran gondoltam vissza az elmúlt hetekre, napokra, majd a földi életemre is, a Numiéknál eltöltött időszak ezekhez viszonyítva csodásnak mondható. Rájöttem, hogy nemcsak egyszerűen békesség volt, de szinte soha nem láttam rohanást kapkodást idegeskedést. Általában az emberek kedvesek, udvariasak voltak egymáshoz. Vagy inkább, tisztelték egymást, ez a jobb kifejezés. És nemcsak a szex miatt.  Már többször megfordult a fejembe, de itt, ott az őserdőben tisztán láttam, nemcsak a szex, vagy, ahogy ők mondják a szex-étkezés miatt kedves, kellemes, élvezetes ez a társadalom. Be kell ismernem: lehetséges a többnyire boldog társadalom kialakítása. Persze ahhoz sok minden kell. Másféle emberek kellenek, továbbá, másféle rendszer is szükséges.

Eközben persze a város felé, pontosabban a vörös fények irányába is mentem. Vagy nem is menés, inkább hosszú kínlódós többnyire reménytelen, terv és tudás nélküli bolyongás volt ez. Nem tudtam mikor, hogyan, hová lukadok ki, azt sem hogy kibírom e étlen, mert azért a harmatcseppeket lenyaldostam a levelekről. Bolyongásom közben néha elvesztettem minden reményt, lerogytam, azután különösebb ok nélkül feltámadt bennem valami hit, felálltam és sietni kezdtem.  A dalocska elkísért:

Testem pihenni vágy lelkem valahová száll

nekem kell elrepülni, egyedül, 

bajban halálban magányos vagy

szeretet cérnája elszakad

más is végigcsinálta

megfáradtam csak reménykedem

fogam szorítva  új erőt veszek

  A reménytelen szürke kóválygásomat csak az egyik éjszaka kimondottan erotikus álma törte meg.

Este fáradtan ledőltem szinte ahol voltam.

Különleges lidérces kéjes álmomban egy kígyófarkú lénnyel szeretkeztem, a bonogó csapat közepén, többször is, sőt a robbanásszerű orgazmusig is eljutottam.   

Reggel azonban életem legnagyobb szívenütő félelmére és undorára ébredtem. Ugyanis nadrágomból valóban egy kígyó feje látszott ki. Vagyis a kígyó szépen bemászott a jó melegbe és ott éjszakázott. Egy darabig lefagytam, mozdulni se mertem. Azután összeszedve minden bátorságom reszkető kézzel, magamba sikítva, lassított felvételben levettem a nadrágom, majd öklendezve rohantam el.

Nadrág nélkül értem a várost körbekerítő átlátszó falhoz. Vagy fél napig mentem, sántikálva botorkáltam az átlátszó fal, a kerítés tövében, amíg elértem egy automata kapuhoz. Megálltam a kamera előtt, a kezem bedugtam a kért nyílásba majd kis idő múlva, meglepetésemre beengedett az automata kapu.

Azután felültem a közelbe várakozó automata „kisbuszra”, bemondtam Numiék címét a jármű pedig lebegve elindult. 

   Éjjel érkeztem Numiékhoz.

Ittam, ettem, lefürödtem, boldog voltam, körülvett a hullámzó városi éjszaka. 

-    Ne haragudjatok egy fél napegységre lemennék sétálni. hiányzott a város, imádom ezt a várost – mondtam mosolyogva. Utána mindent elmesélek.

Séta közben megint elő előzsongtak, fülembe dongtak a kis dalocskák: 

     Végre hazaértem

kávéillat sárgarózsaszín fény,  

éjszaka  hold-lámpása rám mosolygott 

hullámzó bársonyos éjszaka

ölel magába

meleg fények hívnak

mint parázsló hasábok

melyet körbe ülünk, 

hajladozó szerető lelkek

itt nyugodtan eldőlhetsz

csak aggódó szép szavakat kapsz

rózsaszín meleg fények

újra élek, közösségbe szőve

már nem félek 

  Boldogan értem haza. Én pedig ha nem is mindent, de a lényeget elmeséltem Numinak, meg Narminak, a barátaimnak.

-    Sejtettem, hogy el fogsz szökni, nem normális szex-földi polgárok azok - mondta Narmi. Numi kicsit távolabb ült, de azért néha beleszólt.

• Hogy is lehettem olyan hülye, hogy elmenetem oda. Ha tudnád mennyit szenvedtem -  mondtam

szinte sírva.

• Most úgy érzed, nem is olyan rossz hely ez szex-föld? – kérdezte vagy inkább mondta Numi.

• Pontosan, hogy is lehettem ennyire vak. Rájöttem, hogy tulajdonképpen ez itt nálatok, a világ

legjobb helye. Persze vannak kisebb gubancok, de hol nincsenek.  Nagyjából azonban minden rendben van. Rendben van a közvetlen demokrácia, rendben van, hogy nincs hazugság. Na meg persze rendben a szexuális élet, ahogy ti mondjátok, a szex-étkezés.  Ilyen jó és boldog országban még soha nem voltam.

-   És mit gondolsz, meddig fogod így érezni?

-   Mindig is, megtanultam a leckét. Végre révbe értem, most már tudom itt a helyem! – mondtam

lelkesen mosolyogva.

-    Tévedsz, kimutatott, hogy a földlakók átlagosan legfeljebb három hónapig képesek békében,

elégedettségben, ellenségeskedés nélkül élni.

-   Igen a fejlett élőlények ilyenek, elégedetlenek, de csak az otthon nyújthat boldogságot -  mondtam

szerényen.

-   Nem az élőlényekről beszélek.  Kifejezetten a földlakókra mondtam, ahonnan te jöttél. Mi 

szex-földi polgárok sokkal  békésebbek vagyunk. Nem ezért mert ilyennek születtünk, hanem azért mert gyerekkorunkban ilyenné neveltek - mondta Narmi.

-    Mit tudsz te a földlakókról, nem is értem milyen kimutatásról beszélsz? - kérdeztem.

-    Titeket pedig békétlenségre nevelnek. Sokszor úgy hogy arra biztatják az embert: ölj, harcolj a igazságért a békéért.

-    Újra kérdem, honnan veszed mindezt, mit tudsz te az emberekről?

Narmi azonban kitért a válasz elől, folytatta a fejtegetését: 

-   Ti emberek békétlenek elégedetlenek vagytok, ugyanakkor meglepően jól tűritek a zsarnokságot, a

hazugságot. Viszont sokszor ok nélkül egymásnak estek.

-     Saját magadat cáfolod! - szóltam

-    Nincs ellentmondás. A kettő, a harc az ellenségeskedés és a rossz eltűrése ugyanabból ered. Hiszen harcot ellenségeskedést hoz ha a zsarnokot hagyod érvényesülni. 

-   Még nem válaszoltál, honnan veszed mindezt!? – kérdeztem most már ingerülten 

-   Onnan, hogy mi is emberek voltunk, sőt lényegében azok is vagyunk. Az őseink a földről 

menekültek, egy óriás- teherhajón úgy százharminc éve földi évben számolva.

  Elképedtem, rosszul hallok, ez tévedés. Csak egy idő után tudtam megszólani:

• Százharminc éve? Azóta sok minden változhatott, honnan veszed a bátorságot. Ti szex-földiek

öntelt lények vagytok ti már nem is vagytok emberek.

• Onnan tudjuk, hogy azóta is járunk a földre, rendszeresen odautazunk. Mit gondoltál a mi fejlett

űrhajózási technikánk nem használjuk ki?

• Ne hamukálj Narmi, én a földön éltem, de soha nem hallottam rólatok!

• Mert nem fedtük fel magunkat. Tudod, hogy a szuper-mimikri technikánkkal elég jól el tudunk

bújni – itt megállt, majd folytatta:

-    Eleinte az 2030 években még azért utazgattunk, hogy elhozzunk ide olyan kiváló embereket, akik a földön nincsenek megbecsülve. Mostanában már vagy ötven éve csak figyeljük az embereket, hiszen elvégre rokonok vagyunk.

• Jó, de mit akartok?

• Elhozni már senkit. Mostanában csak azért utazgatunk, hogy segítsünk az embereknek, de az

igazat megvallva, nem nagyon tudunk. Te is ismered a közigazságot: csak azon lehet segíteni, aki engedi. Szóval az emberek még nincsenek azon a fejlettségi fokon, és kétséges hogy valaha is lesznek.

• De hát miért, az emberek nem rosszak - mondtam szinte sírva.

• Te is tudod, hogy összességében a sok kisebb-nagyobb hibájuk okán mégis az ősi fajról van szó.

Saját börtönéből kiszabadulni képtelen fajról beszélünk. Az időnként, szükségszerűen kitörő világháborúk is ezt bizonyítják. Te is ismered a dátumokat 1945.,  2026.,  2092.,  a szinte mindent elpusztító világháborúk. Na meg azt is tudod, hogy a földi természetet az állandó összeomlás határán tartjátok. Inkább elviselitek a folyamatos természeti katasztrófák, a szárazságok, a hő-áradások, az vízáradások, a viharok, a légkör hiányába a világűr-sugárzások pusztításait mintsem lemondanátok a kapzsiságról. Az önzésről, a presztízsharcosságról – itt elhallgatott, majd kis idő múlva folytatatta:

•  De ezeket te is nagyon jót tudod. Ha őszinte akarsz lenni, te is tudod az emberi faj a jelen

tendencia szerint nem alkalmas a békés, boldog életre. Sőt az is kétséges hogy egyáltalán az életre alkalmas.

• De hát ti is ember voltatok, illetve vagytok.

• Mi már nem tartjuk magunkat embernek, mi már mások vagyunk. Mi már megevetjük, vagy

inkább sajnáljuk az embereket, mint elfajzott elődöket,

 Elhallgattam, megcsalva éreztem magam:

• Azért jól átvertetek. Hazudtatok. Mindenről hazudtatok arról is, hogy semmit sem tudtok a földről. Arról is, hogy ti nem mentek hosszabb űrutazásra.

• Most itt bocsánatot kérek ezekért

• Nem te papoltál, hogy ti szex-földiek ismeritek a jótékony hazugságot? – kérdeztem dühösen

• Hidd el sok álmatlan éjszakám volt emiatt.  

  Pár perc csönd után megszólaltam:

• Nem baj a lényeg hogy visszajöttem, most már itt maradok, felejtsük el a múltat.

• Sajnos nem maradhatsz.

• Hogyan?  - kérdeztem megrökönyödve, ez egy újabb gyomorszájütés volt, ma este már a sokadik.

  Majd ingerülten szóltam:

• Azért talán engem is illet volna megkérdezni!

• Ember vagy, nem tudsz megváltozni  

• Miért nem változhatok meg, hiszen az emberek sem egyformák?- kérdeztem most szomorúan. 

• Nem miattunk, miattad kell elmenned. Most jól érzed magad, de belétek földeikbe belenevelték az

állandó elégedetlenséget. Az a probléma, hogy földön tanultál, a földön töltötted a gyerekkorod. Belétek van nevelve egy sereg rossz. Többek között az elégedetlenség, az önzés. A rosszul értelmezett kalandvágy és hűség. Most azt mondod: maradok minden jó és szép, de pár hónap múlva már egészen másképp fogsz beszélni. Ti földlakók kívánjátok a harcot, a szenvedést. Állandó presztízsharcosság hajt bennetek „Ez nem jó, én jobban tudom” - ez mozgat titeket. Na meg a kapzsiság, a nagyravágyás.

• Csak az képes fejlődni, aki többet akar! - jegyeztem meg

• Persze, csakhogy ti földlakók nem tervezetten átgondoltan akartok többet, csak a kapzsiság miatt.

Kapzsiság, önzés presztízsharcosság és még sorolhatnám. Ez lett belétek nevelve. Nem vadul direkt, de szelíden, indirekt ezt nevelték belétek. Ezért visszaviszünk a földre.

• Szóval ti magasabb rendűnek tartjátok magatok, na és a kívülállók!? 

• Ők megmaradtak a földi szinten, ahol végső soron te is állsz.

• Nem maradhatnék mégis? Úgy érzem végre megtaláltam az otthonom – kérdeztem csendesen.

• Nem maradhatsz, hidd el neked is így lesz a legjobb. Most ne válaszolj, inkább gondolkozz el. holnap újra beszélgetünk.

  Nem maradhattam. Tulajdonképpen én magam is ráébredtem, hogy igazuk van a szex-földieknek, nem vagyok ideillő.

Az indulásig kaptam még két hetet, amit abban korházban kellett eltöltenem, amelyikben elkezdetem itteni életem. A két hét alatt leírtam ezeket a sorokat, az itteni élményeim.

A mai nappal pedig az Úr, a földi időszámítás 2175. évében felszállok a szex-földiek excenteres rántó erővel meghajtott űrhajójára, hogy hazatérjek a földre, az ősi fajba, az emberek közé.