Szexföldi utazások  

Kidolgozása folyamatban

Kizárólag 18 éven felülieknek.

Kivaghy K.

Szexföldi utazások 

 Pornográf, fantasztikus, társadalmi kisregény 

Figyelem ez nem csupán egy pornográf sztori. A fantasztikus történet, az erotikus kalandokon kívül, egyfajta fejlettebb társadalom, tudomány leírásáról is szól, vagyis az olvasó értelmére minimálisan szükség van. 

A könyv jelenleg 90% állapotban van!

Első rész

   Guli Veron vagyok barátaimnak csak Veronika vagy csak Verci

Harmincnégy évesen, az úr, a földi időszámítás 2169  évében jöttem erre a bolygóra, erre a földre.

Mit is beszélek, nem „jöttem”, hanem zuhantam!

   Földi évben számolva immáron öt éve, (ez itt 7,36 év alatti körbe kerülése az itteni napnak), hogy kalandos körülmények között érkeztem erre az érdekes bolygóra, ebbe az érdekes városba, amit én csak egyszerűen szex-földnek nevezek, mely név az itt lakóknak sincs ellenére. Szó szerint egyébként „biTierra” így nevezik országukat, városukat, bolygójukat.

   Mint a TUF 6394 teherűrhajó hajóorvosa, így egy kicsit kívülállóként éltem át azt a borzalmas éjszakát, a hajótörés éjszakáját. Egy jókora aszteroida vágódott a hajónkhoz, bezúzva a „c” szektort. Bár az „x, b, y” szektor biztonsági zsilipjei lezártak, csak idő kérdése volt, hogy az  ide-oda pörgő hajó mikor robban fel. Megdermedve álltam, csak bámultam a sziréna kékes villogó, vijjogó fényében esztelenül rohangáló, ordítozó társaimat. Megpróbáltak valamit tenni, de mindenki tudta, itt a vég. Azután valamilyen erő, áramlat felkapott és berepített a „d” szektorba, egyenesen az egyik kétszemélyes leszálló komp oldalába vágva. Szédülten tápászkodtam fel, miközben láttam a „d” szektor biztonsági zsilipjeit bezáródtak. A csukódó nyíláson keresztül még hallottam a dübörgő robbanást, a velőtrázó sikolyokat, azután csak a néma csönd vett körül. Négykézláb bekászálódtam az előttem álló kompba. Zakatoló agyam felidézte, diákkori asztronauta tanfolyamon tanultak foszlányait, sikerült elindítani a kompot. Az automatika ráállt a legközelebbi bolygóra, amiről annyit azért tudtam, hogy nincs messze, mert már az űrhajóból is láttam.  – Semmit sem tudok - sóhajtottam, majd félájultan összecsuklottam. Ezután csak az állandó zizegő hangra emlékezem, továbbá a magányra, hűvös félelemre. Néha, félig eszméletlenül körbebotorkálva elláttam magam. A közelinek gondolt bolygó mégsem volt oly közel, a második hét után alig látszott nagyobbnak. A komp élelmiszer készlete lassan kimerült. A hőmérséklet lekapcsolt nulla fokra. A szervezetem, testem, lelkem ugyancsak  kimerült, összeomlott, már csak magzati  pózban hevertem a padlón azután teljesen elvesztettem az eszméletem.

    Egy tengerparton eszméltem, hason fekve a homokban, csak a fáradt tekintetem járattam körbe. A leszálló komp orra, mint egy absztrakt szobor meredt ki a tengerből.

Már akkor ott az első percekben is hallottam lidérces zenét, a zengő hangokat, láttam a fényeket, halottam a versikéket, talán a külvilágban is, a belső álomvilágomba biztosan. Nem is álomvilág ez, hanem álmodozós világ, hiszen tudatomnál vagyok, érzékelem a környezetet csak a képzeletem kalandozik el. Később kiderült fények valóban vannak, lidérces sarki fények, melyek vörösen keretezett négyzetekbe vannak zárva. De a hangok, zenék, versikék, dalocskák csak a fejembe zengtek-zsongtak. „Álmodozós világ”, talán ez a jó kifejezés.

  „Álmodozós világ”, talán mégsem ez a legjobb szó, de nem találok jobbat. Én egy egyszerű orvos vagyok, nem író. Nem vagyok hajlandó magamat szapulni emiatt, és mástól sem veszem jó néven, ha irodalmi minőséget kérnek számon rajtam. Én nem akarok irodalmi művet alkotni, csak a valóságot szeretném leírni.

  Erőtlenül hevertem a homokban, amikor megláttam a két majmot. Csimpánzszerűek voltak, de kisebbek. Makogva jöttek, ugráltak felém, mögöttük pedig a többiek, egy egész csapat.

Meglepődtem, mert akkoriban már csak néhány körbekerített rezervátumban éltek a földön vadállatok. A tenger, a természet, sőt ezek az állatok is annyira földiek voltak, hogy azt gondoltam: valahogy mégis a földre keveredtem, talán éppen egy rezervátumba.

A majmok jellegzetes oldalazó ugrálásukkal közeledtek. Futni kéne, de mozdulni is alig tudtam, sajgó fájdalom hasított a derekamba.

A majmok körbevettek, az arcomba bámultak, mások pedig bökdöstek. Nagy nehezen felültem, erre a majmok egy része elkezdett nevetgélni és tapsolni. Legalábbis nevetésnek látszott, hallatszott az a vidám makogás, ami a vigyori szájukból hangzott. Azután az egyikük átnyújtott egy mangószerű gyümölcsöt. Mivel éhes, szomjas voltam megettem. Azután egy másikat is adtak, azt is megettem, ettől valamennyire visszatért az erőm.

Közben a majmócák ott ugráltak körülöttem, viszont egyik-másik bizony a nemi szervét is elkezdte húzogatni. Néhánynak már pirosan meredezett, testükhöz képest, meglepően nagy volt nekik, olyan 17 centi körüli. Bökdöstek, makogtak és mutogatták a péniszüket, sőt azt is hová akarják tenni. A horda kábé 7-8 hímből, 5-6 nőstényből állt, továbbá a kölykökből. A nőstényeket a fenéktájon elhelyezkedő nagy kiálló piros vulva-dudorról, gumóról lehetett felismerni. Érdekes volt, hogy nemcsak a hímek mutogatták a nemi szervüket nekem, hanem a nőstények is. Mint mondtam, a hímek azt is jelezték hová akarják tenni a meredező péniszüket. Először a péniszükre mutattak azután az én nemi szervemre. Volt amelyik a vulvámra, de volt, amelyik fenekemre mutogatott. Sőt az egyik a kezemre mutatott, sőt hozzá is dörgölte a nemi szervét. Egy másik mintha a számba akarta volna tenni, legalábbis ezt jelezték a mozdulatai. Mindezt nem erőszakosan tették, csak amolyan vidáman makogva, ugrálva, bohókásan, én azonban nem találtam viccesnek. Már azért sem, mert egyre közelebb jöttek, egyre pimaszabb mozdulatokat tettek, egyre gyakrabban jött létre testi kontakt. Egyik hátulról a vállamra ugrott, és a nemi szervét a fülemhez dörzsölte.

- Nem, nem - kezdtem kiabálni fejemmel nemet integetni. Felálltam, toppantottam, kezeimmel is hadonásztam - Hejhess menjetek már – próbáltam őket elzavarni.

   De nem mentek, körbevettek ott ugráltak, szinte lépni sem engedtek. Ezután más jutott az eszembe. Az egyik hím nemi szervére mutattam, majd a mellette levő nöstény vulva-dudorára, mutattam, hogy oda tegye. A majom rám nézett és akármennyire hihetetlen, de megértés sugárzott az arcából, meg is tette. Egy pillanat alatt beakasztott hátulról a nősténynek. Aztán a másiknak mutattam ugyanezt, szintén sikerrel jártam. Pár  perc alatt az egész csapat már egymást baszogatta és nem engem.

Ekkor érkeztek meg a furcsa lebegő autók, emberek ugráltak ki, szaladtak felém. A majmok pedig ellenkező irányba. A mentősök én annak sejtettem őket, beültettek a mentőautóba, a furcsa, lebegőbe és már vittek is a korházba.

  Mivel számomra minden szokatlan új élmény volt, eddig nem látott dolog, akkor még csak a sejtéseimet tudtam magamnak megfogalmazni. Azt is csak sejtettem, hogy mentőautó, és hogy korházba szállítanak. Ekkor még mindig azt gondoltam, sejtettem, hogy a földön vagyok, illetve nem is nagyon gondolkodtam. Kicsit furák, talán túl szépek voltak az emberek, (talán ezt is csak utólag okoskodtam ki), de emberek voltak. A spanyol nyelvjárásuk is fura volt, de azért a lényeget megértettem.

   Akkoriban 2168 tájékán a földön szinte minden ember tudott oroszul, kínaiul, spanyolul, valamint angolul. Ezen kívül csak a helyi nyelvek voltak, de ők minimum két nyelvet beszéltek. Ezek az emberek, itt, pedig egy nagyon tört spanyol nyelvet beszéltek, de azért a mondanivaló lényegét ki lehetett hámozni. Minden egy kicsit szokatlan volt, de akkor még nem tudtam, hová kerültem, csak okoskodni próbáltam. De mint annyiszor most is kiderült, a valóság, nem kiokoskodható, hanem egyszerűen van.

    Egyedül feküdtem egy korteremben alig szóltak hozzám, bár egy fiatal doki minden nap elbeszélgetett velem, pár nap alatt meg is szoktam a nyelvi furcsaságokat. A kommunikáció nem volt tökéletes, orvosilag azonban rendesen elláttak.  Ezt onnan tudtam, hogy egyre egészségesebbnek éreztem magam. A kezelés abból állt, hogy naponta háromszor beültettek egy székbe, amolyan fogorvosi székszerűségbe, ott mindenféle szerkezet, műanyagburok is rám csukódott, elkezdett minden zümmögni, majd itt-ott éreztem némi bizsergést, Úgy fél óráig tartott egy ilyen kezelés. Bár orvos voltam fogalmam sem volt e kezelés természetéről.

   Már a kórházban is megjelentek bizonyos szokatlanságok, ott volt például az állandó csendes békés hangulat. Ezt persze betudtam a korház jellegének. Az ablakon kinézve érdekes sarki fényeket pillantottam meg Az égen látható, csodálatos állandóan váltakozó szín-kavalkád lebegett, mely nappal halványabban, éjjel erősebben világított - megigézett csak bámultam a lilás, hol pedig kékes, zöldes fényeket.

Megszólaltak bennem a csilingelő dalocskák:

Hova a csodába kerültem

csengő-bongó fénycsóva susogva jár ide s tova.

négyzethálót szövő fénysugár,

vörös fényvonalak szabályos hálója

földet eget összemossa a sarki fények folyása

finom ecsetből pacsmagolva zöld, kék, lila

széles a ház széles az út, engem is engedj

az égi palotába belépni, pihenni.